Ez az év is elmúlt, összefoglaló

 Gondolkozom, hogy mik is történtek. Az év eleje elég nehéz volt. B. az apró beavatkozás után ugyan megszabadult a fájdalmak egy részétől, viszont nem tudott járni. Mindenhova kísérni kellett, haza is, majd érte menni stb. Mindemellett az is rám maradt, amiben ő mindig segített a bevásárlás egy része. Sok akarással, energiával, torna, masszázs stb. tavasz óta már el merem engedni egyedül, rövidebb utakra. 

Első pánikomban be akartam vonulni a már megvett és kifizetett öregotthonba, erre ő kijelentette, hogy ő oda soha semmilyen körülmények közt nem megy be. Néhány hónapig topogtam egy helyben, míg nyáron kiléptem az otthonból. A pénzt rögvest vissza utalták a számlámra, de ezzel nem volt még megoldva semmi. 

Mindeközben ment a covid őrület. Sehova nem lehet menni, utazásról szó sem lehet. Az oltásokat szépen megkaptuk, mind a ketten mind a kettőt elsőre. A harmadikat aztán már öntevékenyen internetes regisztrációt követően beadattuk magunknak egy oltó központban.  

Nyáron jártunk kicsit éttermekbe, többnyire szabad téren, bár minket egy cseppet sem zavart ha csak bent volt hely. 

Szeptemberben volt egy kis fellélegzés és elmehettünk Berlinbe, utána pedig a berlini barátok jöttek hozzánk néhány napra. Ez volt nekem a lelki wellness.

Aztán egy reggel arra ébredtem, hogy kellene venni a közelben egy lakást. Őrangyalom vezetett. Lecsaptam a megfelelő lakásra és azóta sincs egyetlen eladó lakás a környéken, ami valamelyest is normális lenne. A boldogság igen mérsékelt, még ha most már kész is van minden, de engem nyomaszt egy ingatlan tulajdonlása. Kénytelen voltam végrendeletet írni, mert különben mi lesz? Remélem legkésőbb nyáron, vagy kora ősszel el fogom adni, a haszonélvezet megtartásával. Ez a forma nekem az igazi. 

Az ünnepeket nem szeretem, szerencsére nagyjából hétvégére esett. Voltunk koncerten, de valahogy maszkban nekem nem az igazi.  Holnap egész nap munka, az egyetlen vendégség miatt, de az már jövőre lesz.

Nincs sok reményem a következő évre, sajnos. De azért kívánok mindenkinek, aki ide téved egy igazán boldog újesztendőt!

Jó hírek

Az első számú, nekem legalább is nagyon jó hír, hogy már nem rövidülnek a napok, sőt igen lassan de hosszabbodnak. Ma már 1 perccel később feküdt a nap, mint egy hete. Telehold is lesz, holnapután. Ami talán nem annyira jó hír, az érzékenyeknek.

A másik jó hír, nekünk, hogy tegnap jött a Jézuska. Egy gyönyörűséges kartonban érkezett. A német posta iylen szép kartonokat árul karácsony táján. Én is elmentem kartont venni, ajándék küldés okán, de csak csúf barna kartont kaptam. Az is elment ma, mondjuk ennek is lehet örülni. 

No de mi volt a szépséges kartonban? Volt két különböző személyre szabott naptár személyre szóló képekkel. Szép kis bádog dobozban nekem sütött aprósütemény. Szintén nekem egy ígéretes könyv. Helmut Schmidt és a zongora címmel. Vágynék én is egy állami vezetőre, aki Bachot tud zongorázni művészi szinten. Végül egy üveg, valami helyi specialitás pezsgő. Kedves kézzel írt levél is volt mindehhez. Persze minden külön gyönyörűen becsomagolva. No és ki küldte? A barátnőm lánya, mert a barátnőm kezével van valami baj és nem tud se csomagolni se sütni. Barátom tavaly halt meg, ez már a második karácsony lesz nélküle. Totál meg voltam hatva, mert tudom, hogy a lány eddig soha nem sütött és különben is, Dolgozik és mégis rám szánt ennyi időt, már maga a csomagolás is rengeteg munka, nekem. 

Ma a 12 éves korom óta haverom is felhívott Tórontóból. Rajta kívűl még két ilyen öreg haverom van. Ha nem hívnak mostanában, akkor meghaltak, de reménykedem.

 

 

 

 

 Ez volt a doboz!

 

 

 

 

Itt az alagút vége!

 Ma délutánra végre minden elkészült. Az IKEA bútorok összerakva, bojler kicserélve, folyik a hideg és a meleg víz is, ott ahol kell. Őszintén szólva tegnap este már kicsit morózus voltam, mert nem jött a csempés, akinek még egy kis dolga volt a lakásban. Ma aztán megérkezett, váltotta a bútor összerakókat és kora délután leadták a kulcsot. 

Most majd meglátom, mikor tudom össze szervezni a szállítókat és a barátnőm raktárát, hogy elhozzák ide a régi szófámat. No meg a beigért 4 széket. Aztán még folytatni kell a héten megkezdett takarítást és kész. Zárat B. akarja le cserélni. Aztán egy időre elfelejtem a dolgot. Megvárom amíg kivetik az illetéket és valamikor tavasszal keresek majd vevőt. 

Itt válaszolok, mert ki tudja miért a blog nem enged válaszolni. A haszonélvezeti jogban az a pláne, hogy amíg én élek kizárólag én használhatom a lakást. Ilyet általában befektetésnek vesznek emberek. Az enyémmel, amiben élek, elég rosszul jártak, mert ugye még mindig élek. Minél öregebb az eladó, annál jobb üzlet a vevőnek. Nincs semmi kétségem abban, hogy vihar sebesen el tudom majd adni. Addig is írtam sebtében egy végrendeletet, nehogy már az államra szálljon, ha hirtelen feldobom a talpam. Soha nem vágytam semmilyen ingatlanra, mert csak gond és megkötöttség.

Látom az alagut végét

 Az általam kiválasztott mestergárda jól működik. Kész a fűrdőszoba és ajtókat is vettek és be is rakták. Ha nem derül ki menet közben, hogy a boyler lukas, akkor ma kész lett volna minden. Az lett amit akartam. Ők vettek meg mindent ami kellett, hozták a számlákat én meg fizettem. Nem kértek előre semmit. Hajszál pontosak voltak mindig, mikor egyszer dugóba ragadtak, telefonáltak, hogy késnek. Kezdem visszanyerni a bizalmamat az emberekben. 

Persze lesz még dolog, meg költség is. A dolog az IKEA bútor össze rakása. Arra nincs ember, a végén mi fogjuk összerakni. Nem nagy művészet, gyakorlatunk van, remélem megbirkózunk a feladattal. 

A tűzhelyet ha megvesszük házhoz szállítják. Aztán begyűjtöm a berendezést. Egy asztal van ott, barátnőmnek van 4 fölösleges széke. A saját kiszuperált sarokszófám a raktárban vár. Barátnak van feleslegben ágyneműje huzatokkal együtt. Nálam is akad a pincében néhány díszpárna és egy régi ágytakaró, amit annyira szerettem, hogy nem ajándékoztam el. Sajnos a függönyöket mind elajándékoztam, de azt majd jövőre veszek az IKEA-ban. Karnis gurikkal együtt van. Ott hagytak egy komplett evőeszköz készletet, az eredeti dobozában és egy csomó üvegtányért. Alakul a dolog. 

Az egész környéken csak két egyszobás lakás van jelenleg eladó. Az egyiket láttam, 2 m. belmagasság, eladhatatlan. Hamarosan el fogom adni ezt a lakást is a haszonélvezeti jog megtartásával. Az én koromban, ez már egy cukorfalat egy befektetőnek.

Pipogya nép vagyunk

 Szigorítások jöttek corona ügyben. Nem értem, hogy miért szigorítanak mindenkinek, miért nem csak az oltatlanoknak. Tudom elkaphatom én is, de az már nem lesz veszélyes és én ezt vállalom. Aki fél járhat maszkban. Aki meg nem hajlandó beoltatni magát, annak szigorítsanak.

Nem csak náluk jöttek új rendelkezések, hanem nagyjából mindenütt Európában. Soha nem hittem volna, hogy pont a Hollandok a legrebellisebbek. Náluk volt tegnap a legnagyobb cécó. De utcára mentek az osztrákok, a belgák, a franciák már régen, mert Macron meg merte lépni a kötelező oltást egyes, elég sok, szakmában, na és a svájciak is. És mi? Szépen engedelmesen mint a bamba bárányok mentek ma a népek a bevásárlócentrumba. Ki se volt téve a maszk kötelező tábla, sőt még őr se volt, de mindenki maszkban volt. Én csak az újságárusnál, mert tudom, hogy a nő hisztériásan fél. 

Egyébként ha B. nem olvassa valahol a neten ezt a maskarádét, én nem tudtam volna róla. Mellesleg a Britek nagyon magas incidens számnál meg merték kockáztatni a Freedom Dayt. Nem történt semmi. Nekik lett igazuk. Német nyelvterületen mindenütt karácsonyi vásár van. Ennek már elég rég hagyománya van náluk. Most már a második évben tiltják be, pedig a szabad ég alatt igazán veszélytelen a dolog. Micsoda kár ez a vásározóknak. Gondolom lesz majd megint segély, mint tavaly, de meddig bírja a fizetést az állam? A svédek alapból nem zártak be tavaly se semmit. Európai átlagban jól állnak halálozásban, skandináv átlagban rosszabbul, de nem veszélyes. Gazdaságilag ők jöttek ki a legjobban. Ha nem lenne ott még sötétebb mint itt, disszidálnék.:-)))

Most jön a neheze

 Miután átestem a villany és gázóra átírási tortúrán, megkezdődött a mesterember keresés. Nem egyszerü! B. talált valakiket, akik rögtön ráértek és meg is kezdték a munkát. Megbeszélés szerint szétverték a fürdőszobát, ami ugyan használható volt de ronda. Aztán felvettek némi előleget és leléptek. Így most tele van bezsákolt sittel az előszoba. Nekem olyan érzésem van, hogy még hoztak is oda extra, olyan sok a zsák. Nekem attól kezdett már fájni a hasam, mikor rögtön ráértek. Ugyanakkor akiket én felhívtam, már az idén nem tudtak vállalni semmit. Persze nem is sürgős, de addig kell megcsináltatnom, amíg az eszem egyben van még valamelyest.

Ezek után mondtam, hogy majd én. Most van két jelöltem, akik már eljöttek felmérni, árajánlat stb. Az egyik kifejezetten tetszik, de nem bízom magamban. B,-ben ilyen szempontból szintén nem. 

A konyhát sikeresen kiürítettük és meg is vettük az IKEA-ból ami kellett. Most ott trónol a szoba közepén. Na ez az ami a legjobban idegesít mindkettőnket. Ez nem volt nekünk ügy egy ilyet összerakni, most meg fizikailag képtelenek vagyunk. Ahányszor átmegyünk a lakásba, saját korunkal és beszőkült határainkkal kell szembesülnünk. Persze tudom hülye vagyok. Hagytam volna úgy ahogy volt, használható volt úgy is. Minek nekem illetve a leendő ápolónak most renoválni. De már mindegy. A szép tisztára kifestett és kitakarított lakás, jelenleg egy csatatér. Se konyha se fürdő, a wc működik. Erre mondják, joggal, hogy a szamár is jó dolgában megy a jégre.:-(

Szinház

Mondhatnám, hogy már soha nem járok színházba. Az ok, hogy túl sok igen jó előadást láttam régen, olyan színészekkel akiknek manapság senki nem léphet még a nyomába sem. No de jött Az Apa c. darab, Kernel a főszerepben és gondoltam, hogy ezt azért meg kellene nézni. Moziba soha nem jártam sokat, így azért nem törtem magam, hogy megnézzem. Biztos remekül játszotta Antony Hopkins az apa szerepét, de mint hallottam és olvastam is, elég jól kihasználtak minden technikai lehetőséget, amitől egyesek szerint kicsit zűrös lett a darab. 

A Pesti szinház is próbálkozik, itt is zűrös. Ettől függetlenül szívesen végig néztem volna, ha a bejáratnál nem azzal fogadnak, hogy kötelező a maszk. Maszk nincs, majd szerzünk mondták a ruhatárban. Meg is jelent a nézőtéri felügyelő hölgy és hozott két iszonyat maszkot. Kicsit méltatlankodtam, hogy sehol nem írták, sőt hivatalos hírekben se szerepelt, hogy színházban maszk kell. Kiderült, hogy ez a színház friss elhatározása volt. Valahonnan tudhatták a népek, mert mindenkinek volt maszkja csak nekünk nem. Mondtam B.-nak, hogy ha annyira jó lesz az előadás, hogy elfeledkezem a maszkról akkor maradunk. Ha nem, akkor szünetben megyünk haza. Haza jöttünk. Nem mi voltunk az egyetlenek. Nézőtéri felügyelő sajnálkozott, hogy az egyetlen "igazi dáma" elmegy. Ajánlgatta, hogy húzzam le, mikor sötét van, de nekem akkor már semmihez nem volt kedvem. "Igazi dáma". Mi lett volna ha felöltözöm? Ugyanis csak egy pulóver és szoknya volt rajtam, semmi extra. 

Különben a Váci utca tele volt. Mikor mentünk még nyitva voltak az üzletek, nagy szatyrokkal jöttek ki az emberek. Lehet, hogy turisták voltak. Haza fele viszont igazi hazai közönség töltötte meg az utcát. Vendéglőkben is ültek, a kürtös kalácsnál sorban álltak. Igy mulatozik a mai ifjúság.

1 hét stressz

 Természetesen a stressz tűrő képességem a korommal lassan a nullára csökken. Minden esetre hétfő torna, kedd takarítás plusz vásárlás és a délibe menés bécsi menetjegyért. Szerdán tényleg hajnali kelés, vonat 7.50 indul Kelenföldről. Az út persze kellemes. Már tudom, hogy a nyugalmi zónába veszek jegyet. Most teljesen egyedül voltam az egész úton. Határon hangosan felhívták a figyelmemet, hogy mostantól maszk. 

Megérkezés, taxi a követségre. A múltkor annyit kalandoztam, mire megtaláltam az oda menő villamost, hogy holt fáradt lettem mire elintéztem. Taxi aránytalanul drágább mint nálunk, de sebaj. Hivatalos ügyet gyorsan elintéztem és immáron villamossal mentem tovább. Operánál leszálltam. Eredetileg még akartam menni a metróval egy megállót, de olyan szép idő volt, hogy inkább sétáltam. Útközben sikeresen beszereztem B.-nek egy új esernyőt. A régi széttört a kezében, amit itthon kaptam, olyan nehéz, mint a só. Ez az új pihe könnyű. Aztán tovább mentem a Grabenen, kedvenc cipő boltomba, ahol sikeresen megvettem az egyik kiszuperált cipőm utódját. ARA cipő, hogy Pesten miért csak rondákat árul az ARA azt nem értem. Hátra volt még a hagymapor és a molyirtó beszerzése. Ezeket a Mariahilferstrassei áruházban akartam megvenni. Le a metróba. Na itt kezdődtek a bajok. Bár igazán jól kiismerem magam ezen a környéken, képes voltam rossz irányba menni a metróval. A negyedik megállónál kaptam észbe. Nagyon dühös lettem magamra. Kiszálltam beszálltam vissza fele. Metróban meleg van. Én hajnali indulásnál meleg kabátban mentem, ami nagyon jól jött akkor. Az ide oda metrózásban teljesen kimelegedtem. Mikor felértem a metróból csak álltam és nem tudtam merre induljak. Néhány éve, jóval covid előtt voltam utoljára a Mariahilferstrassen. Akkor kezdték gyalogosra alakítani. Most szinte hömpölyögtek az emberek a teljes útszélességében. Persze voltak óvatosan araszoló szállító autók is, no meg rengeteg biciklista és rolleres. Csak kapkodtam a fejem. Ráadásul valami új metró megállót építenek, az út közepe hosszasan elkerítve. Nagy nehezen beirányítottam magam az áruház irányába, aminek a bejárata szintén el volt torlaszolva, egy mellékutcából lehetett bemenni. Keresztül kérdeztem magam az élelmiszer osztályra és boldogan megtaláltam a hagymaporokat. Kassza csak önkiszolgáló van, nem baj. Odamegyek, a kassza kérdezősködik: maga akarja elpakolni az árut? Igen. Táskája van? Igen.  Aztán lehúztam a két vacakot, eltettem az árut és készültem fizetni. Valami idegen dolog van a kasszán távolítsam el. Nem volt ott semmi. Mikor már vagy ötödszörre mondta, hogy távolítsam el az idegen akármit, odajött egy alkalmazott, nyomkodott valamit és végre ki tudtam fizetni az árut. Azt hittem az áruházból ki tudok menni az utcára, de nem. Egy metrómegállóba keveredtem, el kellett döntenem, hogy melyik ismeretlen utcába akarok kimenni. Ott akartam, ahol működött felfele a mozgólépcső. Megint ismeretlen helyen lukadtam ki és már holt fáradt voltam. Szerencsére megtaláltam a buszmegállót, ami elvitt az állomásra. Vonatindulás előtt 10 perccel értem oda, megvettem a jegyet és boldogan beroskadtam a vonatba. Akkor jutott eszembe, hogy reggel 6 óta nem ettem és nem is ittam. Szerencsére volt étkezőkocsi, rögvest megrendeltem az enni és innivalót. 

Itthon aztán folytatódott a rumlis hét. Csütörtökön a rég esedékes fodrászhoz mentem, pénteken pedig azt hittem át tudom irtani egy helyen a gáz- és villanyórát. Sajnos csak a villanyt sikerült, a gázt máshol csinálja ugyanaz a cég. Szombaton már "csak" vásárolni kellett és ha igaz a jövő hét nyugisabb lesz.

A molyirtót este megrendeltem interneten, még nem jött meg.

Őrültségeim

Két hete egy reggel eszembe jutott, hogy mit is kellene csinálnom a pénzzel, ami vissza jött az öregotthonból és mázsás súlyként nehezedett rám. Kipattant az ötlet a fejemből és mára már meg is valósult. Rájöttem, hogy aggkori ápolásunkat nagyban elősegítené, ha lakást tudnánk biztosítani az leendő ápolóknak. B. is rögtön lelkesedett az ötletért és nosza elkezdtem nézni, mi kapható ennyi pénzért. Feltétel volt, hogy maximális közelségben legyen egy egyszobás lakás a mi lakásainkhoz. Akkor ennek a követelménynek 5 lakás felelt meg. Még nézegettem 1-2 napig de nem jöttek újabbak, így felhívtam az első kettőt. Megbeszéltem egy pénteki és egy szombati lakásnézést. A pénteki privát hirdető volt. Meg is néztük mindkettőt és rögtön eldőlt, hogy a pénteki lesz a nyerő. Az eladó vasárnap telefonált, hogy akkor mi van. Mondtam, hogy megvesszük a lakást és megígértem, hogy gyorsan lebonyolítjuk az ügyet. 

Hétfő reggel felhívtam az ügyvédet, aki még aznap megírta a szerződés tervezetet. Az eladó elküldte az adatait és ha meglett volna péntekre az energetikai tanúsítvány, akkor már pénteken kész is lett volna minden. Miután az csak hétfő reggelre lett meg, de a számát az eladó már átküldte e-mailben az ügyvédnek, hétfő délután aláírtuk a szerződést és birtokba vettem a lakást. 

Persze kicsit alkudtam az árából, mondván készpénzes vevő vagyok, amit nagyon szó szerint értettünk mindannyian. Eredmény el kellett mennem a bankba és haza kellett sétálnom a pénzzel. Ettől többen frászt kaptak, így végül vittem magammal áldozatkész barátnőt, mint testőrt. Szegény majd éhen-halt miattam, mert a bankban várni kellett, ebédszünet volt. A végén az eladó, aki egy fiatal ember, is sóhajtozott és kiderült, hogy ugyan abba a bankba vitte vissza a pénzt ahonnan én elhoztam. Tény, ezt csinálhattuk volna egyszerűbben is.

Most már csak azt kell kiderítenem, hogy a villany- és gázórát hol az ördögben kell átirtani, de majd kiderítem. Órák le lettek fényképezve persze. Vettem megint egy nyűgöt a nyakamba, bár ne lenne rá soha szükség. 

Most megint bebizonyosodott, hogy ha van ötlet, gyorsan kell cselekedni. Per pillanat ebben a kategóriában csak 3 lakást hirdetnek, az egyik az általunk elvetett, a másik kettő messze van tőlünk. No meg az is igaz, hogy a csillagok nem tévednek. Utólag olvastam a nők lapja asztro oldalát, ami nem szokásom, a 2 héttel ezelőttiben, amikor kerestem a lakást, azt ajánlotta, hogy most foglalkozzak ingatlannal. A múlt hetiben pedig, hogy olyan helyzetben vagyok, hogy a szemétből is pénzt tudok csinálni. Ha nem is a szemétből, de olyan jól jöttem ki egy banki, biztos veszteséget ígérő, ügyletből, hogy még nyertem is a dolgon. Hangsúlyozom, utólag néztem, mert az újság asztrológiában nem hiszek.

Már megint a posta

Szeptember 30.-án találtam egy értesítést a postától, hogy valami küldemény érkezett,, de csak másnap vehetem át. Mentem is, kíváncsian, mert nem vártam sehonnan semmit. Egy lélek se volt ott, de azért engedelmesen nyomkodtam a gombokat, hogy az ablak elé járulhassak. Nincs sorszám nem csinálnak semmit. A hölgy, aki azt hiszem nem volt boldog, mert olyan jól beszélgettek a kolléganővel a háttérben, amíg nem zavartam meg őket, elkezdte keresni a küldeményt. Izgatottan csapkodta a listákat, de a végén csak meglett. Kezembe nyomtak egy nagy kemény borítékot. Az utazási irodától jött, gondoltam biztos valami katalógus. Itthon kinyitottam és kiderült, hogy annak az útnak a papírjai voltak benne, amit szeptember 2-7. tartott Berlinben. Igen, írták e-mailben, hogy feladták, de miután nem jött semmi, szépen kinyomtattam magamnak ami kellett és el is feledkeztem az egészről. Megnézem a hamburgi posta bélyegzőjét augusztus 23! 

Nos ez feltette az i-re a pontot.   Mert már túltettem magam a Bécsből 9 nap után megérkezett elsőbbséggel feladott ajánlott levél 9 napos útján, valamint lemondtam nagyon fájó szívvel a müncheni újság hétvégi számainak az előfizetését, de azért, hogy egy levél egy hónap + egy hétig legyen úton, az már sok. Persze nem az ügyfélszolgálatnak írtam. Az ugyanis egyszerű, jön a válasz e-mailen és mi a hibás a covid. Mellesleg covid lockdown korszakban egész rendesen jöttek az újságok.  Most a vezérigazgatósághoz fordultam és konkrétan azt a postát okoltam, ahova tartozom. Most várok. Válasz jönni fog és én nagyon kíváncsi vagyok, hogy mire fognak hivatkozni az általam felsorolt konkrét esetekkel kapcsolatban. 1-2 hét és itt a válasz, majd beszámolok róla.

Ősz meg egyéb

Ma igen kellemes őszi idő van. El is mentünk ebédelni egy remek kerti teraszra és nagyon jókat ettünk. Kiváló hangulatban jöttem haza. Leültem újságot olvasni, majd percek alatt jól felhúztam magam. Az újság egy nívós német hetilap, amiben egy nagy cikk volt a jelenlegi honi oktatás irányelveiről, különös tekintettel a történelemre és irodalomra. 

A történelemmel elég rosszul állok. Sajnos annyi féle szempontból tanították nekem a történelmet, hogy már semmiben se hiszek. Kb. a harmadik verzió után, úgy 12-13 éves koromban dühödtem mentem haza az iskolából és kértem apámat, hogy adjon nekem egy könyvet, amiben az igazi történelem van leírva. Volt otthon jó néhány könyv ebben a témában is, de apám nem adott. Közölte, hogy az igazi történelmet még senki nem írta meg. Aztán megpróbálta elmagyarázni az én színvonalamon, hogy miért nem. Kb, akkor elvesztettem a történelem iránti komolyabb érdeklődésemet. Később még vadabb dolgokat is tanítottak, de én már nem tanultam semmit. Pl. ma szembesültem először életemben a mai oktatásban igen fontos és példa értékű pozsonyi csatával. Gyorsan megokosodtam a wikipedián, a biztonság kedvéért az angol szöveget olvastam. Számomra a tanulság a szövegből, akkor 907-ben még nem is volt magyar állam, csak egy pogány sereg, akik megütköztek mindenkivel akik útjukba kerültek. No de mindegy is. Számomra a magyar történelemben egyetlen példamutató ember van Szechenyi István és az apja. Ők tényleg akartak valamit tenni a hazáért. Sajnos az istenadta nép akkor is inkább a nagy dumájú Kossuthnak és a többi hőbörgőnek hitt. 

Aztán az irodalom. Abban kicsit jártasabb vagyok. Az első. hogy Kertész Imrét nem tanítják. Mellesleg eddig az egyetlen Nobel díjas magyar író! Nekem a könyve is tetszett, de nekem tetszettek a Nyírő könyvek is, sőt Wass Alberttől is olvastam olyan könyvet ami tetszett. Ráadásul Szabó Dezsőt is olvastam, mégse lettem idegengyűlölő. Viszont, szerintem, az elsoroltak valami egészen gyönyörű magyar nyelven írtak. Remek jelzőket használtak, tényleg öröm volt őket olvasni a tartalomtól függetlenül is. Akik ma fujjognak, biztos vagy nem olvasták, vagy nem érdekli őket a nyelv. 

Egyébként a cikkben leírt fontos irányvonalak nagyon egyformák azzal, amit 1941-ben nyomtak az iskolában. Pedig hivatalosan Horthy Miklóst se szeretik mai nagyjaink.Egyáltalán mit szeretnek a rögeszméiken kívül?

Itthon se unatkozunk

 A hosszú lezárás miatt, ki vagyunk éhezve szellemi táplálékokra. Igy aztán mindjárt még a vendégekkel mentünk a müpába. Monteverdi Poppea megkoronázását adta elő a fesztivál zenekar opera társulata. Minden évben előadnak egy operát. Az idei, egész kivételesen jól volt rendezve, jó hangok énekelték, vicces és szellemes volt az egész. 

1 hétre rá, szombaton Liszt esten voltunk a müpában. Az Esz-dur zongoraverseny vissza röpített ifjuságomba, mikor végig drukkoltam a Liszt versenyt. Akkoriban Vásáry Tamás, Frankl Péter és Becher Mihály versenyeztek az első díjért. Csak hallgattam a fiatal szlovén-osztrák zongoristát és gondolatban ott kuporogtam a Zeneakadémián . Szép volt a koncert is és az emlékek is.

Úgy tűnik most ilyen emlékezős koncertekre járok. Tegnap a berlini Konzerthasu Orchestert Fischer Iván vezényelte. Egy fiatal hegedűművésznő játszotta Beethoven hegedűversenyét és hova szálltam gondolatba? A régi Városi színházba, amikor 56 kora őszén Yehudi Menuhin játszotta ott, emlékezetem szerint, ezt a hegedűversenyt. Ez nekem akkor annyira nagy dolog volt, hogy kidughattam a fejem a fatelepről és elmehettem egy ilyen koncertre. Örök emlék maradt. 

Most sajnos kis szünet következik. Visszatérnek a szürke hétköznapok.:-(

Berlin folytatás.

Nagy élmény volt az újjáépített kastély megtekintése. A háború alatt erősen megrongálódott kastélyt a keletnémetek porig rombolták és a helyébe építettek egy kultúrházat beton kocka formában. Elég rémes volt.. különösen mikor a környezetében lévő reprezentativ épületeket a falomlás után szépen rendbe hozták, visszaállították eredeti formájukban. Sok éves vita kezdődött, hogy mi legyen a beton kockával. Szerencsére volt egy lelkes városvédő csoport, akik végól is elérték, hogy   betonkockát is lebontották és a kastély eredeti homlokzatát vissza állították. Nemzetközi pályázat útján egy olasz építész tervezte meg a mögötte álló épületet, ami teljesen modern. Mint a vezetőnk mondta nem a régi kastélyt akarták vissza állítani, hanem a városképet. Miután a potsdami adóhivatalban megtalálták a pontos adatokat, a kastély valamikori felméréséről, centire pontosan meg tudták építeni. Nemrég adták át a Humbold Forum működik benne, kiállításokkal, irodákkal és közművelődéssel foglalkoznak. 

További kulturális program volt még egy opera előadás. Falstaff elég modern felfogásban. A néhány éve Münchenben látott előadás nekem jobban tetszett. Számomra a csúcs élmény a hangverseny volt, szintén az operaházban. Vezényelt Barenboim, aki immáron 29 éve áll a zenekar élén és Marta Argerich, aki csodálatos. Nemrég volt 80 éves, de ezt a játékán nem lehet észre venni. Két Schumann szimfonia és egy zongora verseny volt műsoron. Tombolt a nép a gyönyörűségtől, én is természetesen. A tapsviharon nem lehetett észre venni, hogy a terem félig üres volt. Két széken ültünk és jobbra, balra két-két szék üres volt. Előttünk is ugyanez csak eltolva. Nem mondom, hogy nem volt kellemes ez a tágasság. Így legalább az előadás alatt nem kellett maszkot viselnünk.

Tegnap, már itthon a tv-ben közvetítettek Traviatat a veronai arénából. A teljes énekkar maszkban volt, csak a szólisták énekeltek maszk nélkül. Más változat, utána Londonból volt közvetítés a Royal Albert Hallból. Ott mikor bejött a karmester maszkban volt. Aztán felállt a pultra és levette a maszkot. Majd mielőtt kiment újra felvette. Lent a nézőtéren egymás karjába kapaszkodott a nép énekeltek is, de csak néhány egyértelműen ázsiai turistán volt maszk.

Szombaton egy fantasztikus előadást láttunk/hallottunk a müpában. Monteverdi Poppea megkoronázása a Fesztiválzenekar előadásában vendég énekesekkel. Olyan szellemes jópofa rendezés volt, hogy még a németek is élvezték, akik egy kukkot nem értettek belőle. A feliratok magyarul voltak csak és igen szellemes vicces szöveg volt. 

Berlin

Jó nagy késéssel megérkeztünk az új berlini repülőtérre, amit közel 20 évig építettek. Ez a német mérnökök szégyene, hogy ahányszor át akarták adni a kész repülőteret, mindig találtak valami hibát. Persze többnyire a tűzoltóság kekeckedett, de volt mikor az önműködő ajtók nem működtek úgy ahogy kellett volna, vagy a klímaberendezés nem volt megfelelő meg hasonló apróságok. A vasutasok sztrájkoltak de igazándiból úgyis a taxi volt a választásunk. Éjjel fél tizenkettőkor értünk a szállodába. Megkaptuk a szobánkat, amit másnap reggel már ki is cseréltünk, mert olyan kicsi volt, hogy megmoccanni nem tudtunk benne. Másodszorra nagyon szép nagy szobánk lett, a személyzet segített áthordani a holminkat. A napot csellengéssel töltöttük, részben a barátnőm társaságában. A hivatalos program másnap kezdődött, de előtte még délelőtt elmentünk a legnagyobb áruházba, mert ott jókat szoktunk ebédelni. Sajnos covid miatt az étterem zárva volt, csak önkiszolgálós büfé volt nyitva, amihez nem volt kedvünk. A cipőt, amire vágytam, viszont megtaláltam ott. Ez az áruház KDW egy igazi nagyon régi áruház. Persze sokat modernizáltak belülről, így nekem már nem az igazi, de ez az egész világon így van. Az élelmiszer osztálya lenyűgöző. Talán csak a londoni Harrod's veszi fel vele a versenyt.

Egyáltalán a covidot a németek még igen szigorúan veszik. Minden zárt helyen maszkot kell viselni, amit én persze sokszor elfelejtettem, így sokszor rám is szóltak. Vannak esztelen szabályok, pl. az operában. Ott először is dupla ellenőrzés után lehet csak bemenni, maszkban persze. A jegyek névre szólnak és ezt is ellenőrzik, hogy az igazolványunkon is az a név van-e mint a jegyen. Aztán mikor a helyünkre ülünk, levehetjük a maszkot. Szünetben megyünk kifele, ott áll a lány és szól, hogy maszk. Lemegyünk a büfébe, ott nem kell maszk. Vissza a folyóson kell.Szóval azt kell mondanom, hogy per pillanat, nálunk egyszerűbb az élet a coviddal.

Voltunk 3 órás buszos város nézésen, sok zenei betéttel. Szeretem ezeket a túrákat, mert ugye kényelmes és rengeteg érdekességet hall az ember. Berlint nem lehet megunni. Több mint 50 éve vissza járok oda. Kezdtem persze kelet Berlinnel először még itthonról, később Zürichből, mostanában Pestről. Régen a keleti oldal elég szörnyű volt. Bármerre ment az ember, mindenütt a falba ütközött. Az egyesítés után a lebontott falak helyén csak pusztaság volt és az elplanírozott sitt. Elég kietlen látvány. Mindez ma már be van építve. Érdekes nézni az utcákat. Az ember lát, sajnos kevés, rendbe hozott házat, aztán vannak szükség szerint újjá építetteket. Ezek teljesen dísztelenek, csak az ablakok formájából és az emelet magasságokból derül ki, hogy egy régi ház. Természetesen mindig kilóg a sorból a teljesen új ház, amit már a háborús pusztítások, vagy az egyesítés után építettek. Létezik aztán panel rengeteg is, szinte a város közepén, a keleti oldalon. A múzeum szigetet és mellette hatalmas új múzeumok épültek, neves angol építészek tervei szrint. Ezek úgy simulnak bele a régi környezetbe, hogy csak alapos odanézés után derül ki, hogy ezek új épületek.

Folytatás következik!

Fapados repülők

Miert is nem szeretjük? Kitaláltam. Mikor mi kezdtünk repülni még kizárólag normális repülőtársaságok voltak. Volt ugyan charter járat, de azok a gépek is pont olyanok voltak, mint a drágább normálisak, esetleg a kaja nem volt olyan jó. 

Most arra megy a játék, hogy minél több embert gyömöszöljenek be egy gépbe. Ahol régen 5 ember ült egy sorban, most 6 űl. Következmény, úgy kell ülni mint mikor gyerek koromban a szép evésre szoktattak. Könyököt a testhez szorítani, mert máshol nem fér el. Hogy a karfa kő kemény, kit zavar, ha olcsó a jegy. Az ülés is kemény és kényelmetlen, de kevés pénzért légy boldog, hogy a levegőben lehetsz. Sajnos ez nem olyan mint a régi vonatok, ahol volt fapados, normál és első osztály. Mindenki ott utazott amire tellett neki. Most nincs választék, utazz úgy ahogy a fapadosok elképzelik. Mindenben szeretem ha van választék.

Tény, hogy a hangárt Pesten eltüntették. Cserébe hosszú gyaloglást kapott a nép. Nem mindenki bírja. Ilyen hosszú utakra pl. Zürichben is sor kerülhet, vagy Stockholmban, de ott mozgó járdák vannak. Nagy különbség. Ezek a hosszú utak is a fapadosok sajátjai. A berlini új repülőtéren, azt hittük soha nem érjük el a nekünk kijelölt kaput. Természetesen a hosszú út végén csak a fapadosak indultak. 

Hazajövet a gép egy pillanatra megállt a normál bejárat előtt. Már kezdtünk reménykedni. De aztán szépe elfordult és elvitt a terminál végére. Onnan aztán gyalogolhattunk vissza a poggyász kiadáshoz. Mire vissza értünk, már jött a koffer kifele. Erről le lehet mérni, hogy milyen hosszan voltunk úton. 

Újabb fogadalmat tettünk, hogy kerüljük a fapados utakat.

Indulás előtt

Szeptember 2.-án este indultunk. Délben befutott B. a csomagostól. Ránéztem és láttam, hogy valami kis horzsolás van a homlokán és az arcán. Mit csináltál? Óh semmiség volt a válasz, kicsit hirtelen fordultam és neki mentem a falnak. Aztán ebédeltünk, majd elhelyezkedtünk szófán. Ránézek és egy fekete folt van a szeme körül. Alaposabban kikérdezem. A földön lévő kofferben matatott, majd hirtelen felállt és nyilván megszédült és teljes erővel neki a fal sarkának, ráadásul még a szemüvege is rajta volt. Óriási szerencse, hogy a szemüveg nem tört össze. 

Ilyenkor jön a kérdés, hogy miért a földre rakja a koffert. Ez nekem az utóbbi években már eszembe se jut. Persze hiú a drágám, így nagy örömmel fogadta a szemműtétem után Amerikában beszerzett csodás napszemüvegemet. Le se vette egész héten. Az ütközés nyomai persze változtak. A második napon már a másik szeme körül is fekete volt. Úgy nézett ki mintha egy fekete óriás pillangó ült volna a szemén. A napszemüveg az utolsó napig remekül takart, majd tegnapelőtt már nem, mert ahogy fent lassan szépül a szeme környéke a feket foltok lementek az arcára. Szemüveg már nem használ, de most már itthon vagyunk. Igaz itt vannak a berlini barátok és minden nap étterem meg ilyesmik, de az egész már nem annyira rémisztő mint volt. 

Szóval így indultunk. Folytatás majd következik.

Uti izgalmak

 Nem utaztunk több mint két éve. Repülővel pláne nem, mert itthonról majdnem csak fapadossal lehetett volna. No meg az úti célok is elérhetőek voltak vonattal. 

Készülődésként, először is kihívtam a riasztós céget, hogy nézzék át a rendszert. Lett új akku, mert a régi már kezdett gyengélkedni, a kültérre új elemek, szóval minden. Erre tegnap este elkezd nekem pityegni a riasztó, sőt még egy sárga lámpa is kigyullad. Hat óra volt, ilyenkor a riasztósoknál a műszakiak már nem dolgoznak. Ügyelettel kiderítettük, hogy melyik rész a ludas, azt rém ügyesen kiiktattam, hogy legalább ne pityegjen nekem egész éjszaka. 

Ma reggel vekkerre keltem és pontban 8-kor már telefonáltam. Mondtam, hogy ez nem ér rá, nem maradhat így. Jó küldenek valakit. Fiú jött, megnézte, szétszedte és újra összerakta. Most működik. Ez persze most a jobbik eset volt. Eddig többször akkor vacakolt, mikor már elutaztunk. Akkor a központ riasztotta lakásom őrét és őrá maradt az intézkedés. 

Covid teljesen kivett a gyakorlatból. Ennyi nyűgöt soha nem okozott a pakolás. Mit ne felejtsek el. Tegnap lefekvés után, már nem tudom hányszor ugrottam ki az ágyból, mert eszembe jutott még valami. A kor valahogy nem tesz jót a memóriámnak. Ami eszembe jut azonnal megcsinálom, mert biztos elfelejtem. Nem könnyítette meg a helyzetet a bizonytalan időjárás. Berlinben pont olyan bolond mint itt. Délben lehet akár 23 fok is, de este csak 15-16. Miután az operának és a hangversenynek késő este van vége, valami kabát is kell. Bolond vagyok, hogy nem tudok nyugton maradni, pedig tudom, hogy halálra idegesítem magam indulás előtt. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy soha többet, hát majd meglátjuk.

Már megint a posta.:-(

 Arról már nem is írok, hogy a péntek, szombaton feladott újságokat megint nem voltak képesek ezen a héten kikézbesíteni, hanem arról.hogy a Bécsben augusztus 9.-én feladott ajánlott levél ma simán bent volt a posta ládámban. A levélben csak egy számomra fontos kód volt, amit a bank csak postai úton volt hajlandó elküldeni. Tegnap már igen ideges lettem, hogy hova lett, így telefonáltam. Az ügyfélszolgálat is ideges lett, mert ilyen nem szokott előfordulni, mondták. Na ja, biztos nem sok kódot küldözgetnek Pestre. Abban egyet értettünk, hogy ajánlott levél, nekik kell reklamálni. Nos ez utóbbi igen gyors volt. Ma simán bedobta a postás az ajánlott levelet a ládámba. Ha eléri őket a Bank megkeresése, hogy hova rakták a levelet, nem tudom mit mondanak. Semmi bizonyítékuk nincs, hogy kézbesítették.

Nem vitás a bank is túlkomplikálja a dolgokat. E-mail sokkal egyszerűbb lett volna, vagy akár elsuttoghatták volna a telefonba a kódot.Hab a torán, hogy a levél, amibe jött aug.9 keltezésű és a kód 10 napig érvényes. Így aztán éppenhogy csak nem késtem le a dolgot. 

Teljesen más, de ha már itt vagyok, csókoltatom a meteorológiai szolgálatot. Ma reggel, miközben kint 15 fok volt, délutánra 27 fokot vizionáltak. Nem ártana néha nekik sem a hőmérőre nézniük. Jelenleg 19 fok van.:-)

Miért üvölt a gyerek?

 Tegnap várok a villamosra. Anyuka két gyerekkel, a kisebbik üvölt mint a fába szorult féreg. Jön a villamos, felszállunk a gyerek tovább üvölt. Páran felállnak és távolabb mennek, másoknak rángatózik az arcizmuk. Jelbeszéddel egymás tudomására adjuk, hogy ez rémes. A nagyobbik gyerek rögtön leült és csöndben van. A kisebbik áll az anyja előtt és üvölt. Kidagadnak az erei és már szinte fuldoklik de csak össze szedi minden erejét és üvölt. Anyuka mindeközben szép halkan ismételgeti, hogy üljél le kisfiam. Kisfia, persze a halk szót meg se hallja.

Kibírtam a 2 megállót és leszálltam. Velem együtt leszállt egy nagymama korú hölgy és egy 50-es férfi. Sopánkodnak, hogy miért üvölt a gyerek. Felvilágosítottam, hogy azért, mert hisztizhet és nem kap egy hatalmas pofont. Ilyen hiszti rohamoknál még a felnőtteknek is lekevernek egyet, mert ez a hatásos. Nyilván nem merték ezt kimondani, de miután én kimondtam elekesen helyeselnek

Mindentől függetlenűl hatalmas parasztság az anyuka részéről, hogy az egész villamost zavarja a gyereküvöltés. Lehet, hogy ő már süket, de mi nem akarunk megsüketülni az ő hülye nevelési módszerétől. Jó, hogy nincs gyerekem, valószinű már a börtönben ülnék.

Más

Ma reggel valami szakértő beszél a magyar rádióban. Hiszteriásan, a vírusról, ami szőrnyű lesz stb. Mondja, hogy az állam ezt nem csinálja meg azt, a kormány nem törődik a dologgal stb. Nem barátom ez a kormány, sőt! De elmenni és beoltatni magát az embereknek, nem a kormány dolga. Most már tényleg megvan a lehetőség, csak ki kell használni. Én nem hogy kötelezővé tenném az oltást, még büntetést is fizettetnék azzal aki nem oltatja be magát. 

Ma délben ugyanaz a rádió a környezet védelemőr beszél. Okosok, ne együnk marhahúst, hanem csirkét. Legyünk vegánok stb. Vajon a kínaiak leállítják a szénerőműveiket? Vagy Rhodéziában lezárják az erőművet, ami úgy van egy szénbánya fölé építve, hogy a bányából egyenesen az erőműbe megy a szén? Nem tagadom a felmelegedést, dehogy tagadom, de élvezem mikor télen nincs hó.:-) Hülye európaiak sanyargatják itt magukat, a világ nagyobbik fele meg röhög a markába.

Élménydús augustóztus 1.

Augusztus 1 a svájciak nemzeti ünnepe. Több dátumról beszélnek, de valamikor a XVIII. században ezen a napon álltak össze a kantonok egy állammá. 

Itt Pesten a svájcimagyarok egyesülete ezt mindig megünnepli és én talán 25 éve, még a férjemmel voltam ott egyszer. Nem tudom mi ütött belém most, hogy elhatároztam elmegyek. Az egyesületet az 1800-as évek végén alapították svájci üzletemberek. Aztán Rákosiék feloszlatták, majd a rendszerváltás után újra alakult.  Azok az ismerősök, akikkel mi kb. egyidőben költöztünk haza, már mind nem élnek, de kíváncsi voltam az újabb felhozatalra. Odaértem és leültem az első asztalhoz, ahol volt hely. Mint kiderült egy vegyes házaspár, a férj svájci, egy svájci nő, aki féléveket itt él és két színmagyar házaspár ültek még az asztalnál. Amennyit a nagy zajban sikerült beszélgetnem velük, mind elégedettnek és boldognak tüntek. Egy valódi svájci sültkolbászt mindig a követség spendíroz. Aztán jöttek a beszédek. Az egyesület elnöke köszöntötte a V.I.P. vendégeket és hangsúlyozta, hogy mi semlegesek vagyunk, ezért köszöntjük a magyar parlament alelnökét valamit több képviselőt a Fidesz és Jobbik pártból, no meg a svájci követet. Miután a jelenlévők már mind beszéltek, meghallgattuk a Bundespresident beszédét valamilyen eszközről, majd egy kórus elénekelte a svájci himnuszt. A jelenlévők nem énekeltek, feltehetően nem tudták as szöveget. Gulyás beszédét sajnos elpasszoltam, mert az egyik nővel bementünk az étterembe lehűlni. Kint ugyanis valami árnyékoló alatt ültünk, amire tűzött a nap. Mindezek után kezdődött az evészet, de ezt már gyorsan ott hagytam, mert ilyen hőgutában nekem nincs kedvem enni.Végül is érdekes volt, akár a svájci nő oltásellenes beszédét meghallgatni. Mint mondta a gyerekét se hagyta soha beoltani. Szerencsés, hogy semmi gyerekbetegséget nem kapott meg a gyerek.

A nap fénypontja este volt, mikor Bayreuthból közvetítették a Bolygó Hollandit. Azzal együtt, hogy csak fele közönséget engedtek be, mégis lehetett és lehet még jegyeket kapni.Normálisan 3-7 év a várakozás a jegyekre. A tengeren túli megrendelők egyre másra mondják le a vásárlást, mert nem tudnak jönni. Kár, hogy olyan messze van és én már nem vállalok komplikált utakat. Az orosz rendező persze szintén kiforgatta szegény operát önmagából, de ezt már megszoktam. Szerencsére mosógépek nem voltak, ezt csak az őrült magyar csinálta néhány éve a Müpában. Sentát a csodálatos hangú Asmik Grigorian énekelte, akitől már 2 éve a salzburgi Salométől is el voltam ragadtatva. A nagy izgalmat a karmesternő okozta, mert nő ott még soha nem dirigált. Mint az interviewból kiderült nagyon felkészült volt a nő. Mindent elolvasott amit Wagnerről és Wagnertől csak létezik. Ha eltekintek a rendezői hülyeségektől nagyon jó előadás volt.

Bécsi horror.

Borzasztóan szorongtam az út előtt. B. bizonytalan járásával Bécsben mászkálni, ügyet intézni nagyon félelmetes volt. Aztán jól oda értünk, lepakoltunk a szállodában. Nagyon kellemes szellős időben eltötyögtünk az első kávéházig, ahol, szó szerint, a Stephans dóm árnyékában ettünk valamit. Élveztük, hogy Bécsben normális az élet. A belváros nem kihalt. Igaz üzletekben és közlekedésben is mindenütt szigorúan maszkot kell hordani, de az utcán nem. Aztán elmentünk az első hivatalos találkánkra és el is intéztük amit kellett. Mentünk B.-nak szalmakalapot venni, hogy ne a kopasz fejét süsse mindig a nap. Pár lépéssel a metro állomás ellőtt, B.-t telibe kapta egy galamb. Szinte bevonzza mindig ezeket a fosós madarakat. Mellét érte a támadás. Papirzsebkendőkkel úgy ahogy letakarítottuk a dolgot. Meglepve tapasztaltam, hogy a bécsi metroban, mármint a folyósokon nincs meleg. Nem tudom hogy csinálják. A kocsi nem volt hűtve, de miután a környezetben nem volt forróság a kocsiban se volt meleg. 

Dolgunk végeztével vissza a hotelbe, gondoltam alszunk egyet, miután fél hatkor keltünk. Részemről nem lett az alvásból semmi, nem voltam álmos. Aztán lementünk vacsorázni.

A horror ott kezdődött, mikor rájöttem, hogy nem találom az altatómat. Nem véletlen, hogy évtizedek óta eszembe se jut altató nélkűl lefeküdni aludni. Hiába kotortam a kacatjaim közt, altató nincs. Akkor már tudtam, hogy ez nem lesz egy jó éjszaka. Aludni nem tudtam és ráadásul fájt a hasam. Vacsorára halat ettem, mediterrán zöldségágyon. Nagyon finom volt és mikor már a felét megettem, akkor jutott eszembe, hogy ez nem az én hasamnak való. Azután már csak a cukkinikat ettem a mediterrán kajából, de már késő volt. Ha én nem alszom, akkor a beleim se alszanak. Az éjszaka egyre rosszabb és hosszabb lett. Mikor az ember nem tud aludni, minden szőrnyűség eszébe jut. Pl. mi lesz ha én most itt meghalok. B. nem tud németül és bár mindenki tud angolul a végén kiderűl, hogy mégse. Elképzeltem, hogy tehetetlenül fog topogni, ügyintézésben amúgy se annyira ügyes, kihez fordúlhat, hogy megy egyedűl haza, stb. 

Szerencsére aludni tud. Nem tudom hányszor ébresztettem fel, a ki be járkálásommal, az olvasással, a párnák cserélgetésével, borzalom, de ő mindig perceken belül vissza aludt és békésen szuszogott. Aztán nagy nehezen mégis reggel lett. Hihetetlen pocsékul éreztem magam, izgultam, hogy megálljak stabilan a lábamon. Mondtam, program változás lesz. Nem várjuk meg a délutáni vonatot. Elintézzük a még hátra lévő dolgunkat, akkor úgyis már az állomás közelében leszünk, bemegyünk, veszek jegyeket a legközelebbi vonatra és megyünk haza. Így lett. 11-kor az állomáson voltunk. 11.50 volt a következő vonat indulása. Megvettem a jegyet, délután 3-kor már itthon voltunk. A kikészített altatót nem, látom sehol. Ha kiderül a teljes kipakoláskor, hogy mégis valahol a táskában bujkált, gutaütést kapok.

Ma reggeli mérgelődéseim

 Szokásom szerint rápillantok reggelente az Index címlapjára. Cikkeket majdnem soha nem olvasok el, nekem elég a vastag nagybetűs cím.

Mit láttam ma reggel, vezető nagybetűs címben: Elfogadjuk az unios helyreállítási alapból a pénzt de csak feltételekkel. Normális?  Ha nekem egy alapból, tehát grátisz adnak pénzt, akkor max. kezetcsókolok nem szabok feltételeket, mert nem is szabhatok. 

Remélem az unió csak megrándítja a vállát, ha nem akkor nem jelszóval. Ezért ugyan az egyik szemem sír, a másik nevet, de nincs más út. Tudom, hogy az országnak és a népnek igen nagy szüksége lenne erre a pénzre is, de valahol tényleg meg kellene húzni a határt, a kiskirályok előtt.

Persze jött még más is. Ez ugyan szintén vastag betűs, de kisebbek a betűk. Eszerint a térségben nekünk lesz a legütőképesebb hadseregünk. Mi van? Kinek üzenünk hadat? Avagy ki akar minket letámadni?  A foci után, majd a hadseregbe öntjük fölöslegesen a pénzt? 

Mennyi kérdés, de válasz nincs, max újabb konzultáció vagy népszavazás, mindez nem ér persze semmit, de ez is pénzbe kerül. 

Tegnap beszéltem valakivel, aki már látta a Pegasus listát, amin ő is rajta van. Az illető az előző választás idején próbált bekerülni a politikába, de igen gyorsan megcsömörlött a dologtól és azóta ívben kerül minden politikai ügyet. Nos ha ő mégis rajta van a listán, akkor elképzelhető, hogy ki mindenki még,:-(((

Az elátkozott jégszekrény, meg más.

Mikor rájöttem, hogy nem fogom megszokni a kisebb jégszekrényt, úgy gondoltam, hogy majd B.-nek adom. Ami nála van, azt még le kell időnként olvasztani, elég öreg is, szóval ott jó helye lesz az enyémnek. Ezek után kiderült, hogy ennek valahogy nagyobb az ajtaja és nem tudná kinyitni, tehát maradt itt a régi. Aztán a takarító leánykám bele szeretett és meg akarta venni. Rendben. Később telefonált, hogy a barátja nem akar új jégszekrényt, neki meg nyilván nincs rá pénze, tehát maradt. Közben hirdettem a face bookon és ő is feltette valahova, de senki nem jelentkezett. 

Valamikori virágszitteremnek is régi jégszekrénye van. Nem kell neked? De kell. Ma elvitte a fuvaros a világ végén lakik. Holnap hozzák vissza, mert a régi jégszekrényét nem tudták kiszedni a spájzból, így nincs helye az újnak. Ezt ugyan nem értem, mert valamikor be is vitték, sajnos nem voltam ott. 

Miért nem voltam ott, mert egy urnaelhelyezésen voltam. Gimnáziumból ismert fiu halt meg még tavaly Svájcban és most hozták haza a Deák téri templomba. Egykorúak voltunk. Találkoztam a felségével, gyerekeivel és tágabb rokonsággal, igazán szép búcsúztatót szerveztek. Össze futottam szintén zürichi ismerőssel. Rögtön politikára terelte a szót. Mondtam nem tudok semmi, csak német tv, újság stb. Na akkor mi a véleményem Merkelről? Mondtam amit tudok és érzek, de mindegy is most már, mert vége abba hagyja a politikát. Sajnos nem látom az utódokban az ő eszét és képességeit, de majd meglátjuk. Na és az EU-ról mi a véleményem? Semmi rossz, csak kicsit lassúak, de hát egy hatalmas szervezet, nem tud gyors lenni. Ezek után kiderült, hogy OV nagyon jól teszi ha nem hagyja magát. Mondtam erre, hogy ha egy bolhán egy elefánt áll, akkor jobb ha nyugton marad. Erre belém lett fojtva a szó, természetesen Soros van mindennek a hátterében, az egész világon ő uralkodik stb. Az unió minket el akar nyomni stb.

Sajnos nem hiszem, hogy jövőre a választás bármi változást hozna, de mikor ilyeneket hallok, akkor a maradék kis reménység is elhal bennem. Mert ez a nő nem egy zsákfaluban élő butus öregasszony, de nyilvánvalóan a magyar médiákon él és sajnos nincs egyedül.:-(

Mentők, traumatológia stb.

 Ma délben, miközben békésen pucoltam a krumplit, B.-re várvba, csengetnek. Beszól egy nő, bemutatkozik és közli, hogy a férjem elesett az utcán, nagyon vérzik a feje, itt van a ház előtt. Majdnem a krumplihámozóval a kezemben rohantam le. A kapu előtt egy küldönc keres valakit, mondom most szólt fel nekem valaki stb. Erre mutat lefele az utcán , hogy ott van valami. Tényleg két házzal odébb üldögélt B. az utca közepén félmeztelenül, miközben két nő támogatja. Mondják, hogy már hívták a mentőket. Az ingét húzták le róla, mert csorgott a vér minden fele. B. teljesen magánál volt, mondta, szokásos duma, hogy ő tudja miért esett el stb. Ez félegykor volt. Álldogáltunk ott de a mentők nem jöttek. Kérdeztem fel tudsz állni, persze. Közben  előkerült egy fiatalember is aki segít. Fiatalember nem mozdult de a két tényleg nagyon rendes kedves nővel hármasban felállítottuk és haza sétáltam vele. Mikor beszálltunk a lifteb, mondtam nézz a tükörbe, egy horrorfilm szereplője gyenge kezdő hozzád képest.  A nő felhívta a mentőket és megmondta a címet és a nevet, ahol megtalálják a sésrültet. B. körkörösen csupa vér volt, a hátán le a nadrágja gatyája minden. Feljöttünk, kimosdattam amennyire tudtam, a feje csak vérzett, vastag frotírokon is át. Szerencsémre a takarító lánykánk pont B. lakásán volt, telefonáltunk elmagyaráztuk, hol talál fehérneműt, inget, nadrágot, hozza át. Hőslelkű leányka még tovább tisztogatta a seb környékét, átrohan a patikába valami nagy méretű ragtapaszért, én pedig ismételten telefonáltam a mentőknek, ahol gondosan kikérdeztek, majd nem történt semmi. Mindeközben már fél három lett és reggel 7 óta egyikünk se evett semmit. Mondjuk én nem is voltam éhes, de B. igen. Megfőztem a krumplit, megmelegítettem a húst, leült enni, 3 óra, megérkeztek a mentők. 

Öltözzön fel visszük a traumatológiára. Ekkor kb, 15 perces huza-vona kezdődött. Én a bármilyen nem magán kórház gondolatától is teljes pánikba esem. B.teljesen tiszta volt, látott, hallott, nem szédült nem volt hányigere semmi tünete nem volt. De a mentők csak erősködtek, hogy muszáj bevinni. Akkor öltözés, nekem egyszerü volt B. kicsit lassabb nálam. Négyre be is értünk a Fiumei útra. Onnan aránylag gyorsan mentek a dolgok. Mentők átadtak minket az orvosnak, az kiírt egy vizsgálatot, elsétáltunk ahova mondták, ott 2 perc alatt csináltak egy MR vizsgálatot, visszamentünk az orvoshoz, vártunk és végre ötkor mehettünk. Na persze taxi nem volt, arra egy keritésen ülve vártunk még 15 percet.

Hazaértünk B. befejezte az ebédjét, majd 8 körül haza kísértem. Jól van.

Nosztalgia hullám

 Mikor foci van a német tv úgy gondolja, hogy nem érdemes semmilyen értelmes műsort sugározni. Így aztán, tegnap este egy 60-as évek legjobb slágerei c. műsoron landoltam. Sok régi, azóta meghalt vagy csűnyára öregedett slágerénekes, tényleg jó számokkal. Elandalodtam a tv előtt és elképzeltem, hogy ha megadatik a férjemmel való megöregedés, biztos végig táncoltuk volna a műsort. 

Ma egy barátnőm hívott meg minket ebédelni egy régi kedves, többször bezárt, majd feléledt étterem árnyas teraszára. Az ebéd is finom volt, de még jobban tetszett, hogy egy idős, nyilván valamikori bárzongorista, játszott halkan és kellemesen. Mondanom se kell, hogy ismét ifjúságom nagy sikerű számait. Ezúttal amerikai számokat is. Tegnap szin német volt a műsor. A zongorista már játszott, mikor odaértünk és aztán se tartott egy perc szünetet sem. Ömlött belőle a jó zene, kotta, minden nélkül. Mikor jöttünk kifele, megköszöntem neki, hogy eljátszotta ifjúságom számait, annak ellenére, hogy biztos 10 évvel fiatalabb nálam. Persze mondta, hogy azt nem hiszi. Mire én: 86, erre Ő: 81. Remélem lesz még hozzá szerencsém máskor is.

Döbbenet

A minap meg voltunk hívva ebédelni egy vendéglőbe. Semmi különös, beszélgetés minden féléről. Meghívónk egy nagyon okos valaki, több diplomás közép korú. Valahogy a covidra  és az oltásokra keveredett a beszélgetés. Meghívónk kijelentette, hogy ő nem oltatta be magát és ha a gyerekeknek kötelezővé teszik az iskolában, akkor ő elhagyja az országot. Már érdeklődött is több helyen, ahol tárt karokkal várnák. Nem kicsit értetlenkedtem. Feltehetően őt is beoltották iskolás korában kötelezően, az nem volt kérdés, az én gyerekkoromban se. 

Értetlenkedésemre kifejtette, hogy az egész covid dolgot Bill Gates csinálta. Neki az orvos barátnője megmutatta, hogy mi van az oltóanyagban. Ezzel lehet majd mindenkit ellenőrzés alá vonni stb. Leadta a tökéletes összeesküvés elméletet. Én nem vitatkoztam, mert elmebetegekkel nem érdemes. Meg kell hagyni őket a hitükben, akkor nyugiban maradnak. Eddig nem is volt semmi baj. De a végén teljesen kihúzta a gyufát. Mikor szóltam, hogy azért rosszul fog járni, mert majd korlátozva lesz a szabad mozgásában, ha nincs beoltva, ördögi kacajjal közölte, hogy van igazolványa, mert 80ezer forintért minden további nélkül lehet kapni oltási kártyát. Na itt volt nálam a pont. Mert lehetnek külön utas dolgaim, de akkor vállalni kell ezért a felelőséget, a hátrányokat mindent. Igazság érzetem, ami kétségtelen elég túlfejlett, azóta is háborog. Nem hiszem, hogy valaha is fogok még együtt ebédelni vele. 

B. viszont ma reggel elsétált a kormányablakhoz, 15 percet várt, majd megkapta a még covid előtt megrendelt EÜ kártyát, külföldi utazáshoz és egyben az EU oltási igazolványt is.

Jégszekrény, foci, stb.

Lassan de biztosan megérlelődött bennem az elhatározás, hogy a covid csúcsán, pánikban és látatlanba megvett jégszekrényemet lecserélem valami használhatóbbra. Ami azt jelenti, hogy nagyobbra. Személyesen  elmentem a Média Maraktba, végig nyitogattam az összes jégszekrényt, majd megtaláltam a megfelelőt. Tegnap haza is hozták, ma pedig jött a szervíz és jobbosra cserélte a balos ajtót. Hogy miért gyártják a jégszekrényeket mind, alapból balosra, nem tudom. Minden esetre volt két rumlis napom, de most boldogan nyitom ki a jégszekrényt és mindent megtalálok benne. A régi újat meg árulom. Jó lenne gyorsan megszabadulni tőle, mert a kazánházban áll, ami nem túl szabályos dolog egy társasházban. 

Halmozom az élvezeteket, így a jégszekrényen túl a focit is figyelem, életemben először. Tegnap át- átkapcsoltam a rendes műsorról a meccs állását nézni. Nem lettem tőle boldog. Nyilván ezt is eladják majd nagy győzelemnek, akár csak a francia döntetlent. 

Közben a német hírekben vezető hír lettünk a jó kis homofób törvényünkkel. Igaz Marlene Ditrich állítólag azt mondta, hogy mindegy, hogy mit csak írjanak róla, én valahogy szeretnék már magunkról egyszer valami pozitívat is hallani. Köpcösünk eljátszotta már az utolsó mákszemnyi szimpátiát is, ami még létezett valahol az EU-ban irántunk. Nehéz lesz majd egyszer vissza szerezni. Rendszerváltáskor eleinte igazán jók voltunk, pedig első kormányunk is csinált vad hülyeségeket. De a hülyeség és a kifejezett rosszakarat közt óriási a különbség.

Mire jó a Facebook

 Láttam egy hirdetést, ahol igen átfogó orvosi vizsgálatot ígérnek, ingyen. A hely a belvárosban, könnyen elérhető helyen van, jelentkezem. Már másnap hívnak telefonon és a következő napra kapok is időpontot. Mondom lenne még egy valaki aki jó lenne ha részt vehetne ilyenen, semmi akadálya hozzam őt is.

Óvatosan beadom B.-nak, hogy miről van szó, szerencsémre nem ellenkezik. Útközben mondogatom, hogy biztos valami átrázás, de mindegy majd bemegyünk a közeli nagy Liedlbe.  Nos nem volt átrázás. Valami csoda műszerrel vizsgáltak minket. Az én eredményeim nagyon jók lettek, pasi gratulált, hogy 50 éveseknek van ilyen eredményük. B. eredményei sajnos nem ilyen rózsásak. Ezt gondoltam is, mert én hiába mondok valamit, ő megy a saját feje után. Most lettek ajánlatok, majd meg látjuk mi lesz belőle. 1 hónap múlva lesz kontroll. Ma minden esetre az én régi banya tankommal elment a piacra, aztán haza. Onnan viszont már úgy gondolta, hogy nem is olyan nehéz, áthozza szatyorba. A végén telefonált, hogy már itt van a téren, menjek elé, mert nagyon nehéz a cucc és nem bírja a lába. Rohantam le elé persze és tényleg nehéz volt. Én ennyit már soha nem cipelek a vállamon, de kicsit nyögve jajgatva haza értünk.

Lerohantam Bécset

 Ez az út tényleg egy rohanás volt. A svájci konzulátusra kellett mennem, hogy igazolják a nyugdíjbiztosítóm felé, hogy még élek. 9-12 vannak nyitva. Így aztán hajnalban kellett indulni a vonattal. Enyhe késéssel oda is értem.

Előtte itthon a bécsi konzulátus web oldalán néztem, hogy mit kérnek a határon. Többek közt regisztárlni kell, elektronikusan. Próbáltam kétszer is, de nem sikerült, mert kérte, hogy hol fogok lakni. Sehol, mert nem maradok ott. Ezt persze nem lehet így megbeszélni a kitöltendő papírral. Telefon a konzulátusra. Aki felvette a telefont, nagyon megkönnyebbült, mikor mondtam, hogy mondja csak magyarul, sőt meg is értette, hogy mi a problémám. Nem először szembesülhetett a dologgal, mert azonnal mondta, hogy a honlapjuk 4. nekezdésében van a link, amivel ki lehet nyomtatni a formulart. Kinyomtattam, kitöltöttem, de minek? 

Megállunk Hegyeshalomnál, gondoltam most jönnek az ellenőrök, de nem jött senki. A kutyát nem érdekelte, hogy milyen papírom van és be vagyok-e oltva. 

Megérkezés után elveszkelődtem a villamos megállóhoz, amit áthelyeztek utolsó látogatásom óta. Szerencsére volt maradék villamos jegyem tavalyról. Konzulátuson kellően rám csodálkoztak, hogy most jöttem direkt Pestről? Igen. csak ezért extra. Pecsét és aláírás 5 perc volt. Aztán villamossal bementem az operához. Kicsit sétáltam a Kärtner Strassen és örömmel láttam, hogy normális élet folyik és a bécsiek vissza hódították a városukat. Üditő volt a város, turista csoportok nélkül. Aztán beültem a szokott vendéglőnkbe és ettem egy bécsi szeletet. Aztán vissza az állomásra. Szomjas voltam és bementem az első osztályú váróterembe. Na ott elkérték az oltási igazolásomat, mégse vittem magammal hiába. A vonaton aztán kiderült, hogy nagyon okos voltam az ebéddel, mert a vonaton nem működött az étkező kocsi. Közben mindig elmondták, hogy az étkező kocsiban minden féle finomsággal várnak mindenkit. Ötre már a lakásban voltam, ahol B. már várt inni valóval. 

Szerencsém volt, mert nagyon kellemes idő volt. Sütött a nap, néha erőseb szél fújt, de meleg szél volt. Kicsit elfáradtam ugyan, de örültem, hogy lement rólam ez a teher. Régi szép idők, mikor még majdnem hogy hetente kipattantam Bécsbe, ahol rengeteget mászkáltam ismerősökkel találkoztam, esetleg este hangversenyre is mentem. Mégse voltam ilyen fáradt mint most a kevés mászkálástól. Tényleg megöregedtem.:-(

Bank, telefon, posta

 Kezdjük a postával. Igencsak elbíztam magam és dicsekedtem is, hogy milyen csodás lett a magyar posta. 3 héten át a csütörtök és péntek éjszaka elküldött újságok, már hétfőn itt voltak Münchenből. Régebben keddtől-csütörtökig érkeztek elszórva. Kár volt dicsérni őket, mert két hete nem jött semmi. Már érdeklődtem a szomszédoknál, hogy ők kapnak-e postát, mert azt hittem disszidált a kézbesítőnk Ők kaptak.Írtam persze a postának. Kaptam választ is, hogy majd kivizsgálják, adjam meg hova tartozom. Megadtam. Aztán egy éjszaka belém nyilalt, hogy hátha lejárt az előfizetésem? Írtam az újságnak, ma jött a válasz, hogy részükről minden rendben. Ma, heruéka!!! itt voltak az elmúlt hétvégi újságok. A két héttel ezelőtti persze eltünt. 

Nem tudok belépni a bankba, mert nem jön tőlük a kód SMS-ben. Ez kb. 2 hónapja volt. Fél délutánt eltelefonálgattam, míg valami telefonos módon sikerült átutalnom egy összeget. Szerintük ez valami pillanatnyi zavar volt a rendszerben. A napokban megint megpróbáltam, megint nem működik az SMS. Telefon, hümmögés, biztos megtelt a fiókom meg ilyesmi. Ma bementem a bankba. Ügyintéző próbálkozik, nem megy. Jó a telefon? Hívjon fel! Persze, hogy jó. Telefonálgatott, kérdezősködött és a vége az lett, hogy forduljak a szolgáltatómhoz. Nos, átverekedtem magam Vandán. Műszaki leányzó tanácstalan. Többször konzultál férfi kollégával, miközben én zenét hallgatok. Végül is kideríti, hogy biztos az én telefonomban van a hiba. Rábeszéltem, hogy küldjön nekem egy SMS-t. Oda tartottam a kagylóhoz a mobilt, jól hallotta amikor megérkezett. Ettől függetlenül csak valami telefon üzletben tudnak rajtam segíteni, mondja. 

Még ma este fogok írni egy illatos levélkét a banknak, amiben közlöm velük, hogy ha nem tudják kitalálni mi működik náluk rosszul, akkor a megadott számlaszámra utalják át a pénzt a számlámról és zárják le a számlát. Szerintem vihar sebesen meg fogják találni maguknál a hibát. Szerintetek????

Gyöngyvirág

Húsz évvel ezelőtt a kerités menti bokrok alá, telepítettem néhány gyöngyvirág hagymát. Riogattak, hogy majd nagyon el fog terjedni, de eszébe se volt. Közben ott bebokrosítottak mindent valami talajfedő bokrokkal, úgy hogy vagy 40 cm. magas dzsumbuly lett az út és a kerítés közt. Tavaly aztán felfedeztük, hogy nyílik ott néhány gyöngyvirág. Az idén már lestük és láss csodát ma előtünt néhány szál. Nosza lemegyek leszedem, csak közben még elő kellett keresnem egy terepjáró cipőt, mert ott ugye a víz meg a föld a bokrok alatt nyilván sárrá alakult. Míg én kerestem, B. titokban elosont le a kertbe. Mondanom se kell, hogy papucsban. Mire utól értem már bent állt a bokrok közt. Sajnos már elég régen bajok vannak a járásával, még sík sima aszfalton is nagyokat tud esni, most meg ott bent! Mentem persze utána. Ekkor kezdődött a film érett burleszk jelenet. Ő: Ne kapkodj, ne nyulkálj! Én: engedd, hogy segítsek, támaszkodj rám. Közbe persze mászott tovább és tépkedte a ritkán nőtt virágokat. Nem tartott soká és a papucsa totál belekavarodott a földi bokrok ágaiba. Végre rájött, hogy tényleg nincs több virág és vissza akart fordulni, de a papucsa nem engedte. Ekkor már holt biztos voltam, hogy a földön fogja végezni, de nem izgultam túlzottan, mert a bokroktól csak puhára tudott esni. Miután sikeresen elesett, ki kellett szabadítani a lábát + papucs a bokrok hajtásai közül, mielőtt megkezdődött a felállok műsorszám. Kapaszkodni nem volt mibe. Megint én: támaszkodj rám! B.: hagyjál, fel tudok állni! És tényleg majdnem sikerült, de az ingatag talajon megint eldőlt, most a másik oldalára. Újabb kísérlet, immáron megengedte, hogy segítsek és miközben én is majdnem lehuppantam sikeresen felállt. Közerővel ki is lépkedtünk a bozótból és most itt illatozik a gyöngyvirág a szobában. Megdolgoztunk érte.:-)

Pénzváltó kaland

Április 29.-én este olvastam egy svájci facebook oldalon, hogy bevonnak egyes pénzeket a svájciak. Igaz már 2 éve van róla szó, de most a végső dátum április 30. Utána már csak a svájci nemzeti bankban lehet cserélni a régi pénzt újra. Gyorsan előkapom a svájci pénztárcám, nézem a pénzeket ás igen. A 3 darab százas lejár másnap. Persze mentem  a helyi pénzváltó helyünkre, ami zárva volt. Végül a nő megismert és beengedett. Mondom mi a bajom. Ők sajnos most bankot váltanak és csak hétfőn lesznek megint nyitva, jöjjek akkor nyugodtan. Mondtam, hogy nem vagyok nyugodt, mire ő telefonált a központjukba és megnyugtatott, hogy erről senki nem tud semmit csak jöjjek hétfőn. 

Nem hittem neki és egyből bementem a belvárosba. Ott körbe jártam a Ferenciek terét, ahol 5 pénzváltó is van, de mind zárva volt. Váci utca, szintén zárva minden. 

Mentem hétfőn a nőhöz, még mindig zárva. Kedden egy másik nő volt ott és közölte, hogy még nem kapta meg a pénzt nem tud váltani. Szerdán elkaptam az én nőmet. Hát sajnos, ő nagyon sajnálja stb. Mondtam neki nekem higgyen ilyen ügyekben ne a hazai főnököknek. Elég hallhatóan mérges voltam. Végül megint elkezdett telefonálgatni és adott egy címet ahol garantáltan át fogják váltani. Mondtam neki, hogy biztos arab a tulaj és több esze van mint nekik. Hogy arab-e az nem derült ki de tényleg beváltotta a régi pénzeimet. Elég fájdalmas lett volna elveszíteni 300 SFr.-ot. 

Végül most konkrétan hasznomra vált a nem szeretem facebook. Nagy és kínos meglepetés lett volna, ha véletlenül elkeveredem még Svájcba és mondjuk ebédelni akartam volna, vagy bármit fizetni ezzel a pénzzel.

Melankolia

 Ebben a sötét őszies időben rámtört. Elgondolkoztam, hogy mi is hiányzik az életemből. Sajnos a barátok, akik már nincsenek, elmentek és talán várják az új találkozásokat. Ezek a barátok voltak azok, akikkel jókat lehetett beszélgetni. Akik váratlanul betoppantak és akikhez be lehetett toppanni. Szőrnyűséges Rákosi és Kádár időkben, mikor nagy volt az inség a semmi mellett is remekül el tudtunk beszélgetni. Nem kellett csodás vacsorákat csinálni vagy süteményeket sütni. Nem enni, inni mentünk egymáshoz, hanem beszélgetni. Órákon át volt téma, mert ők is olvastak és zenét hallgattak. Meg lehetett velük beszélni minden eseményt és könyvet. Jártunk persze szinházba, hangversenyre, operába, mindig volt téma. A rendszert persze utáltuk, de arról nemigen volt mit beszélni. TV még nemigen volt. 

Azt hiszem ez a társasági forma a mi generációnkkal kihalt. Olvasgatok különböző fórumokon, facebookon de sehol még csak utalást se látok ilyesfajta társasági életre. Nagy kár. Tudnak még a fiatalok normálisan beszélgetni és miről beszélgetnek? Képesek egy egész estére otthon hagyni a telefont és csak a jelen lévőkkel foglalkozni?  Nem hinném. Covid előtti megfigyelésünk volt, hogy vendéglőben ülnek párok, családok, barátoknak látszó csoportok és ott is csak a telefont nézegetik. Már volt olyan érzésem, hogy egymással is a telefonon beszélnek. Az én szememben igen sívár életet élnek, de ez nem számít. Nekik biztos az én régi életmódom lett volna unalmas, de egy jó dumáért értelmes tartalommal sokat adnék, ha lenne.

Minden napok

 Látom, majd egy hónapja írtam és azóta se lett jobb semmi. Hullámvasúton vagyok B. járása miatt. Időnként remek, egyedül jár-kel napokig, aztán hirtelen az utolsó 50 méteren alig tudom haza támogatni. Eltelik 1-2 nap és megint jár rendesen. Azt, hogy mikor mi a baj, csak utólag tudom meg, de az se biztos. A múlt héten orvosnál voltunk és ott derült ki, hogy a normál gyógyszere mellé még fájdalom csillapítót is szed. Ennek az orvos se örült. Szóval ezen a vonalon így éldegélek.

De hogy pozitivat is írjak, tegnap maszk nélkül vendéglőben ebédeltünk. Olyan normálisnak éreztem magam, hogy utólag vettem észre, hogy úgy ahogy voltam, végig jártam a bevásárló központot, újságos, patikát, zöldségest  és senki nem szólt rám. Az ilyen kis polgári engedetlenséget nekem találták ki. Értelmetlen és oktalan előírásokat szeretek nem betartani. Sajnos itthon nagyon  sikeres a féljetek, reszkessetek propaganda. Nyugatabbra már számít a törvény által biztosított emberi jog. Német igazságügy miniszternő tegnap azt mondta, hogy reméli, hogy még a héten hivatalosan eltörlik az összes  előírásokat a kétszer oltottak és a meggyógyultak számára. Ez, mint mondta, jobb lenne, mintha a bíróságok döntenének. Nem kevesen követelik jogi úton a jogaikat vissza és meg is fogják kapni. 

Amíg itt kezdőnk lélegzethez jutni, iszonyatos állapotok uralkodnak Indiában és Braziliában is. Ha ezt a két államot nem zárják ki szigoruan Európából, akkor hamarosan kezdhetjük elölről az egész cirkuszt, cifra mutánsokkal. Szerencsére a BionTech oltóanyag könnyen és aránylag gyorsan alakítható. Oltásokkal fogunk ezentúl élni.

Lassan az agyamra megy a covid

 Elérkezünk a mindent utálok korszakba. Egyre házsártosabb és veszekedősebb leszek. Néha okkal néha ok nélkül. 

Ma pl. az ellenzéken húztam fel magam többször. Mióta rájöttem, hogy az iPad alkalmas a rádió hallgatásra, ha egyedül vagyok a konyhában, rádiót hallgatok. Ezt megtettem azelőtt is, csak akkor még volt igazi rádió. Naszóval az ellenzéki betelefonálók olyan dolgokon nyűglődnek, aminek semmi értelme nincs. Ugyanezt olvasom a facebookon is. Soha nem szerettem a fideszt és nem lettem volna soha képes rájuk szavazni. De akárki akár mit is mond, a vírust nem ők hozták ránk és nem ők nem tudták eddig elmulasztani. Nem miattuk volt kevés oltóanyag. A végén igazuk lesz a sputnikkal, vélhetően miatta vagyunk egész jók oltásilag. 

De nyilván van rengeteg disznóság. Miért nem az után nyomoznak, hogy mikor hol és ki rakott zsebre egy rakat pénzt jogtalanul. Az nem elég, hogy bedobják, hogy ez ezt vette meg az meg azt, aztán napokig ezen csámcsog a nép. Konkrétumokat kellene hozni, bíróságra menni, még ha tudjuk is, hogy az milyen. Egész életemben egy szélmalom harcos voltam, sokszor nem volt értelme, de mégis. Végtelenül dühítenek a levegőbe pufogtatott vádak, minden konkrét háttér nélkül. 

Közben megtapasztalom, hogy milyen hőslelkű emberek vannak körülöttem, akik tényleg kéretlenül segítenek ahol csak tudnak, ez persze igen jó érzéseket vált ki belőlem. A többit pedig végül is könnyű elkerülni. Nem kell rádiót hallgatni és nem kell facebookot olvasni. Ha lehetne normálisan élni, gondolom, nem is lenne ilyesmire szükségem. Jelenleg kicsit ketrecbe zárt oroszlán vagyok, ami igen rossz hatással van a kedélyállapotomra. Normális életmód mellett biztos nem izgatnám fel magam, mikor reggel B. nem veszi fel egyik telefonját se, mire én zuhogó hóban rohanok át hozzá. Még most se tudom mi volt, mert mindkét telefon működött. Vagy ha véletlenül kiszórja a konyhakőre a fagyasztott petrezselymet, majd bele tapickol. A jeges konyhakő miatt kicsúszik alóla a lába és fenékre zökken a kövön. Az nem igaz, hogy az elmúlt 3 hónapban mekkorákat esett már. Utolsó közös esésünkkor is csak nekem kékült be a csípőm, neki semmi baja nem lett hála az égnek. Ő meg nem is érti, hogy én miért idegeskedek.:-)

Na most jól kipanaszkodtam magam, remélem senki nem olvassa el. Ha mégis, elnézést kérek.:-(

Húsvét

Az idei húsvét elég szörnyű. Immáron a második ami csak arra jó, hogy még az is zárva legyen, ami máskor nyitva van. A tavalyi húsvéton Bayreuthban lett volna a helyem, de nem lehetett utazni. Az ideire Berlin lett kitűzve, de ugye utazni megint nem lehet. Mondhatnám elvették életem értelmét. Persze tudom, hogy semmi képen nem tudnánk utazni mert B. lába nemigen bírná a strapát. Így aztán az "ünnepet" vidáman töltöttem. Pénteken egész nap mostam, el is fogyott az egész mosószerem. 

Szombaton főztem, meg kimentem vásárolni, miután reméltem, hogy megérkezik az újságom, de nem tette. Bánatomban hülyére néztem magam a tv-n. Találtam egy régi filmet, amit ugyan már biztos láttam de nem emlékeztem rá. Így a szokásos este 8 óra helyett már délután 5-től a tv előtt ültem. Tegnap már semmi házi munkám nem volt, így kicsit rendet csináltam  apincében és élveztem, hogy rakhattam a szemetet a különben ritkán üres kukákba. 

Rémség, de délután kevéssel 5 után, már megint a tv-nél ültem és ma sem lesz ez másként. Előtte azért még haza kísérem B.-t. 

Estére már teljesen hülye voltam a sok tv nézéstől. Tudom, elkezdhettem volna egy könyvet is olvasni, de akkor egyrészt még többet ültem volna egy helyben. Tv nézes közben mászkálok ki be, konyhába, másik szobába stb, Másrészt nincs valahogy türelmem bele kezdeni valami hosszabb lélegzetű dologba. Nem tudom mi van velem, de ez nem normális azt tudom.

Szerencsére holnaptól vissza zökkenünk normálisba, már amennyire manapság normálisról lehet beszélni. Lesz megint kora kelés mert jön csodálatos Elenám, ha marad a jó idő, ablakot is pucol. Én meg megyek a pékhez, utána B.-ért. Csinálok ebédet, utána megyek az újságokért meg mindazért ami kifogyott, pl. narancs, tejfől, citrom stb.  

Aztán csak várok, várok... Nem tudom mi jön el előbb a szabadság vagy a halál, de valami már történhetne végre.

Korcsolya

Tegnap tiszta véletlenül rábukkantam a tv műsorban a korcsolya világbajnokság közvetítésére. Nagy rajongó voltam a 60-as években, mikor a szomszédok és barátok televíziója előtt drukkoltam végig a bajnokságokat. Aztán külhonban nem volt a korcsolya közvetítés annyira nagy szám, így alig alig láttam valamit. Tegnap aztán rávetettem magam a dologra. Mert ugye amíg itthon és a környéken csak riogatnak és huhognak, a svédek szépen megrendezték a műkorcsolya világbajnokságot Stockholmban. Igaz a közönség, leginkább a trénerekből és hozzá tartozókból állt, csodás számokat lehetett látni. Tegnap volt a páros döntője. A szünetben bejátszottak az előző napi férfi döntőből. El voltam ájulva, hogy mennyit fejlődtek ebben a sportban, mióta nem láttam. Régen egy sikeres dupla ugrás, már szenzáció volt, most csak úgy egy kür alatt bedobnak 6 négyszeres ugrást.Több orosz pár is volt. A kommentátor elmondta, hogy az oroszoknál igazi nyáj immunitásról lehet beszélni, mert a csapat több mint 90%-a átesett már a víruson. Szemlátomást nem ártott nekik, mert fantasztikusan jók voltak, mint mindig. Amúgy vicces volt, mert mindegyik pár a kür végén össze vissza nyalta falta egymást az örömtől, hogy sikeresen lement a dolog. Aztán kimentek és szépen feltették a maszkot, miután a tréner is jól megölelgette őket. 

Ma közvetítik a showt, amit természetesen megnézek. Kiváló alkalom a nosztalgiázásra.

CSODA!!!

 Már vagy két éve, hogy eltűnt 4 gyürüm. Igen együtt és egyszerre. Igaz mindig is együtt hordtam őket. Rengeteget kerestük. B.-is, aki egyébként mindent megtalál és én is. Első sorban az író asztalomra koncentráltunk, de átnéztünk végül minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyet. Bútorokat huzigáltam el, hogy nem esett-e mögé, meg ilyesmik. Gondolkoztunk sokat, hogy ki járt itt, de a megszokott, nagyon slendrián, takarítónőn kívül nem volt itt akkoriban senki. Bár a tények ellene beszéltek, nem akartam elképzelni se, hogy a lustaságán kivűl rendes nő vitte volna el a gyűrüket. Az első lázas kereséseket, több kevésbé lázas követte, de végül is belenyugodtam, hogy nincs és kész. Nagyon fájdalmas volt a dolog, mert az eltüntek közt volt a karikagyűrűm, valamint az a körbe 10 apró brillel berakott gyűrű is amit a 10. házassági évfordulóra kaptam. A másik kettő saját szerzemény volt, semmi emlék értéket nem képviselt. 

Ma délelőtt benyúltam valamiért az íróasztalom egyik, sokszor felforgatott, fiókjába. Megláttam egy fekete gyöngysort a golyóstollak közt, amire szépen fel voltak fűzve a gyűrűk. Először csak álltam és nem hittem a szememnek. Aztán vittem B.-nek mutogatni. Ő is csak nézett és elsőre nem is értette mit mutogatok. Mikor megmondtam hol találtam, azt mondta ez nem lehet igaz. Szerintem is valami boszorkányosság van a dologban, hogy csak így egyszerűen több mint 2 év után, visszajöttek a gyűrük egy olyan helyre, ahova hetente többször benyulkálunk tollért és egyebekért. 

Most ha még B.lába is rendbe jönne valami varázslat révén, igazán elégedett lennék a sorsommal.

A madridi út

 Nemrégiben a svédeket csodáltam a lezser covid hozzá állásukkal. Nincs maszk, általában és nagyjából minden nyitva van. Most a napokban a madridiakról olvastam bőven.

Az első cikk arról szólt, hogy a madridi operában szünet nélkül játszanak már egy éve. Két új bemutatójuk volt az elmúlt évben, mindegyik nagy és igényes előadás. Bellini Norma  és egy Wagner opera. Normáról írtak részletesen, amiben nagy kórusok vannak. Ezt úgy oldották meg, hogy a kórustagokon egy vékony anyagból készült maszk van, amire rá van festve az arc. Igaz kicsit furcsa, hogy hangosan szól a kórus és senkinek nem mozog a szája, de meg lehet szokni. Szóló énekesek persze maszk nélkül énekelhetnek. Mindenkit szorgosan tesztelnek, a próbák alatt is. Miután a pénz kevés, amit tudnak maguk csinálnak. Vettek pl. valami légtisztitó készüléket, egy darabot. A többit a saját műhelyükben legyártották. Ezek minden éjszaka tökéletesen átszellőztetik és fertőtlenítik az egész épület levegőjét. Ez történt a jelmez fertőtlenítő szekrényekkel is. Megvettek egy prototipust, a többi a házban készült. 

A közönség pedig boldog. A helyek 60 százalékát szabad eladni. Eddig még se a közönség köreiben se a ház alkalamazottainál nem volt megbetegedés. 

A Madrid és környéke, kb. 3,7 millió ember,  főpolgármesternője vállalja a nyitottságot. Mert gyakorlatilag minden nyitva van náluk. Valószinű felmérte, hogy mi okoz nagyobb kárt, a lezártság és az ezzel járó ezer baj. A gyerekek iskolai lemaradása, az emberek psychés nyomora, az ebből adódó családon belüli veszekedések és nem utolsó sorban a gazdasági csőd. 

A spanyoloknak más a temperamentuma. Feltehetően nem tűrik, hogy egy évre elvegyék az alapvető jogukat, a szabadságot. Most húsvétkor azért megtiltották az utazásokat, van is felháborodás jogal. Mert hogy néz már ki, hogy a németek már vasárnaptól küldik a tele chartergépeket Mallorkára, de a madridi az nem mehet oda. 

Nem tudom a németek majd hogy fogadják az újabb szigorításokat. Múlt szombaton 20ezren tüntettek Kasselben, nem vírustagadók voltak. Normál hétköznapi emeberek, akiknek elvették az egzisztenciájukat, a munkájukat, életük értelmét. Engedélyezve 1500 embernek volt a tüntetés és a nagy tömeg ellenére, a rendőrők nem avatkoztak be. Hagyták, hogy a tömeg a megfelelő táblákkal végig vonuljanak a városon. 

Sajnos az őszi választásokon lesz majd a tilalmak bőjtje. Míg tavaly még nagy százalékban voltak megelégedve a kormánnyal, ma ez az elégedettség rohamosan csökken. Aztán, hogy kik fognak nyerni ősszel, arra gondolni se szeretek.

Carmen

 Tegnap a bécsi operaházból közvetítettek egy Carment. Természetesen közönség nélkül énekeltek szerencsétlen énekesek. Ezt az üres szinház előtt énekelni dolgot soha nem fogom megszokni. Nincs taps,siker, semmi reakció, borzalom.

Amugy az előadás nem volt rossz. Igaz nagyjából kivülről tudom, mert ezt a darabot már gyerekkoromban is többször láttam, de a zene mindig vonzó. A rendezés elég modern volt. Egyszer még az okos opera könyvemet is elővettem, mert nem jöttem rá, hol tartunk a darabban, miután díszlet nem volt. Helyette voltak öreg hatalmas mercedes autók, amit a statisztéria tologatott ide-oda a szinpadon. Egy sima kocsma díszlet többet segített volna a megértésben. A kimondhatatlan nevü énekesnőnek szép hangja volt, de valahogy egyáltalán nem volt egy carmeni alkat. Don Hose már jobban megfelelt a szerepnek, de az igazi a torreádort alakító baritonista volt. Hangilag senkit nem lehetett kifogásolni.

A rendezés meg nagyon mai. Én már láttam ennél sokkal erotikusabb töltetésü Carment is, ahol senki nem húzta le a nadrágját, és neki nem játszott meg hatalmas sexuális élvezetet, nem nyúlkáltak a nők szoknyája alá meg ilyesmik. Előjáték alatt bejött egy pasi a félhomályos színpadra, meztelenre vetkőzött, kicsit illegette magát és kiment. Jó kivehetően meztelen volt. Lehet, hogy öreg koromra prüd lettem, de ilyen dolgok nem valók nálam egy operaelőadásba. Egyáltalán minden előjáték alatt rendeztek valamit a szinpadra, de minek?  Összefüggést a darabbal én nem láttam. Tudom, nem tudok a rendező agyával gondolkozni.

Jó lett volna ott űlni és élőben nézni. Egyáltalán még valaha az életben egyszer közönség lenni valahol, nagyon jó lenne.

Még élek!

Az utóbbi időben, kicsit sok minden jött össze egyszerre. A jégszekrényen túl is, ami tudott az elromlott, cserélni vagy javítani kellett, nem csak nálam, hanem B.-nél is. 

Ehhez jön, hogy B. egyelőre nemigen járkálhat egyedül sehova, mert totál bizonytalan a járása. Egy szemvillanás alatt akkorákat tud esni, hogy valódi csoda, hogy még nem tört össze semmije. Ezek a dolgok engem se hagynak nyugodni, minek következtében már altatóval se nagyon tudok aludni. Természetesen minden ötletet, bot, mankó, rolátor stb. elutasít. No de van már heti gyógytorna itt nálam és ma a masszírozóhoz is eljutottunk. Kősziklák gördültek le rólam, mikor az oda és a vissza utat is sikeresen, esés nélkül, abszolváltuk. 

Közben mindketten megkaptuk a második oltást, amitől én egy néhány órára lázas lettem, de gyorsan elmúlt az egész. Most már van papírunk is róla, de hogy miért kellene itt az üres utcán maszkkal járnunk, azt nem értem. 

Mindezek közepette gyötörtem az agyam, hogy segítsek önmagamon, mert a szokásos bevásárlás, főzés stb. mellett még B. ide oda kísérgetése is kicsit sok lett lassacskán. Már szívesen vonultam volna be az otthonba is, de B. erről természetesen hallani se akart. Aztán egy álmatlan hajnalon eszembe jutott egy kedves eredetileg netes barátnő, aki az első szóra jött és jönni is fog. Őt B. is nagyon szereti, régi ismerős. Ma sikeresen lebonyolították az első próba utat. Hogy is mondják a Németek? Kommt Zeit kommt Rat.

Jégszekrény meg egyebek

Vasárnap este már másodszor állt le a huszonéves jégszekrényem. Az első leálláskor B. csinált vele valamit és járt egy hétig. B. első véleménye szerint nincs nagy baj. Hétfőn aztán nézegette és végül délután megengedte, hogy telefonáljak egy szerelőnek. Kedden szerelő jött, ránézésre közölte, hogy be van jegesedve le kell olvasztani és akkor majd jó lesz. Nem vitatkoztunk, a pasi rendkivűl ellenszenves volt. Kifizettem az 5500 forint kiszállási díjat és elment. Az ideg összeroppanás határán voltam. Nincs mese kell egy új hűtő de gyorsan. Akkor még jó hideg volt kint, így minden a balkonon, illetve az mélyhűtött húsokat bepasszíroztam a pincei mélyhűtőbe. Elkezdtem keresni új hűtőt. A problémám az, hogy itt 70 cm hely van a hűtőnek ezért most is 70 cm. hűtőt kerestem. Igen ám de sehol nem adják meg a nagyságát. A magasságot esetleg, de többnyire csak arról írnak, hogy egy évben mennyi áramot fogyaszt, ami engem nem érdekel. A legtöbb helyen még gondos utána kereséssel se lehet megtudni a méretet, ami általában 60 cm. Délutánra már káprázott a szemem. Ez a rendelősdi nem nekem való. Én szeretek elmenni az üzletbe, megnézni, kiválasztani és megvenni. Ez manapság szinte lehetetlen. Szempont volt az is, hogy gyorsan szállítsák, mert a nyakunkon volt már a tavasz. 

Hosszas keresgélés után találtam valahol egy AEG hűtő, no frost ez is fontos volt. Azt hittem, hogy ez 70 centis, mert már extra erre kerestem. Ide hívtam B.-t, mondtam, hogy szinte beszámíthatatlan állapotban vagyok, nézze meg ő is alaposan, hogy jót néztem-e ki. Nézte, rábólintott. Átverekedtem magam a rendelésen, fizetésen mindenen. Ez tegnap volt és ma délben már meg is érkezett a hűtő. Ja, hogy nem is AEG, hanem Liebherr, nem is 70 cm és még az ajtaja is rossz oldalról nyílik, az nem számít. No frost és itt van. Ajtót majd megcsinálja B. ha haza ment és elhozta a szerszámokat. Ez kb. szombat délben lesz. persze nem megy egyedül haza és nem is jön egyedül vissza, na de sétálni egészséges. 

Sajnos az új hűtőt szívből útálom a saját tehetetlenségem miatt, az mindegy. Ezentúl ezzel a törpével kell élnem.

MÁS

Újabban gyakran szereplünk a német TV vezető hírei közt. Először jött a közfelháborodás a Klubrádió miatt, amit állítólag interneten lehet hallgatni. Kíváncsi lennék, hogy korosztályomból hányan ugorják meg ezt a gátat. Nekem ma segített valaki feltenni az iPadre, de soha nem fogom hallgatni. Reggel félálomban, mikor én be szoktam volt kapcsolni a rádiót, azt a hosszú procedúrát soha nem tudnám megcsinálni, mert vagy elalszom közben, vagy totál felébredek és akkor fel is kelek és nem rádiózom. 

A másik hír tegnap volt, miszerint a magyarok megint megszegték az európai egyezséget az oltással kapcsolatban és extrában vettek egy rakat kinai vakciánát. Ami nem mellesleg az EMA által még csak nem is lett megvizsgálva és pláne nem engedélyezve. Ez van ezt kell szeretni.

Méltóság

 Nagy vita kerekedett tegnap a német parlamentben, mikor kiderűlt, hogy a lockdown enyhítés abból áll, hogy márc. 1 után kinyithatnak a fodrászok. 

Tudni kell, hogy náluk karácsony óta minden zárva van, kivéve az élelemiszert és a patikákat.Miután a számok náluk javulnak, joggal várta a nép,  hogy több enyhítés jön, de nem . Most az új mutációtól kell félni és kész. Merkel nem sokat magyarázott, inkább csak apellált, hogy mindenki legyen óvatos stb.

Este viszont Markus Södert interjuvolták, ő a Bayor miniszterelnok és annak a pártnak a vezetője amelyik testvéri kapcsolatban van Merkel pártjával (CDU/CSU). Érdekesen indokolta, hogy miért pont a fodrászok. Szerinte az emberek méltósága a fő érték. Abba nem szabad belemászni. Nos, ha senki nem mehet hónapokig fodrászhoz, az sérti az emberi méltóságot. 

Nos szerintem az emberi méltóságot sokkal jobban sérti, hogy arcfedővel lehet csak az utcán járni, ez elvárás. Ezzel gyakorlatilag elvesztem az arcom, ami pl. az ázsiai kultúrákban a legnagyobb szégyen. 

Ugyanebben az esti műsorban volt egy rövid riport Stockholmból. Mint kiderült ma az ifjúság oda áramlik, mert ott van majdnem normális élet. Ír, német, francia, olasz fiatalok, ott élnek hetek óta, mert otthon nem lehet kibirni. Stockholmban nincsenek ugyan tömeg rendezvények, de különben minden nyitva van. A belvárosi sétáló utca, hideg ellenére tele, maszk nélküli emberekkel. Kávézókban éttermekben vígan fecserésznek az emberek szintén maszk nélkül. Kis melléktermék, hogy nem megy teljes csődbe a kiskereskedelem és a gasztronomia. A halálozási átlag nem magasabb mint máskor. Egy hónapban megugrott, de a következőben lényegesen kevesebb volt mint az átlag, szóval a végén kiegyenlitődik. Nem mellesleg az iskolák is normálisan működnek 14 éves korig. Utána digitális tanítás folyik.

Oltásról nem volt szó, de feltehetően nem jeleskednek, mert ők se mint más se kap elég vakcinát. 88 éves barátnőm sincs még beoltva.

Ha fiatalabb lennék, húznám a csíkot Svédországba. A nyelvbe gyorsan vissza zökkennék, a fejem se fájna, vígan élnék és szabadon.

Még mindig covid és minen más

Tegnap jöttem rá, hogy ez a covid igazi öregeket csinál belőlünk. Érdekes programot néztünk a televizíóban a bécsi opera back stage. Szinte hihetetlen, hogy mekkora üzem egy ilyen nagy operaház. Rengeteg ember érdekes funkciókkal. Sok felelőségteljes beosztás, mert mindennek úgy kell működnie, mint egy svájci órának. A megkérdezettek, mind lelkesen meséltek a munkájukról. Mondták, hogy ezt a munkát vagy szeretni kell vagy elmenni innen. A legjobb a súgó volt, aki bemutatta, hogy hogy kell sűgni. Mint mondta, ha erős a zene, akkor akár kiabálni is lehet, de ha halk akkor nagyon halkan, illetve néha az is elég "ha hangosan gondolkozom". Míg meséltek és mutogattak be- bekapcsoltak valami próbára ahol szép zene  volt. Na és itt jött az öregasszony effektus. B. mást se hallott, mint emlékszel.... Minden zenéről eszembe jutott valamelyik operaház vagy hangverseny amin voltunk és ez csak az elmúlt 15 év. Milyen jó lett volna a férjemmel megöregedni, micsoda közös emléktömeggel rendelkeznénk, a közel 50 évről.

Volt a héten egy jó dokumentum film is Helo Diktátor címmel. Igen Orbánról szólt és a kétségbe esett EU komisszárokról, akik rájöttek, hogy ilyen dolgot amit ő művel senki se tudott elképzelni se és ezért nincs a a kezükben semmi amivel megróhatnák. Megint világossá vált a félelem, hogy ha kiteszik az európai néppártból, ahol fel van a fidesz függesztve már elég régen, akkor meg se állnak a szélsőjobb pártcsoportig, ahol már tárt karokkal várják őket. 

Érdekes volt annak a két komisszárnak a hazai látogatása, hogy mit tapasztaltak. Voltak a club rádióban és beszéltek az egyetlen még független lap főszerkesztőjével is. A lapot Magyar hangnak hívják, nem is tudtam, hogy létezik. Újságosnál egyébként kapható, megkérdeztem. Pesti főpolgármesterrel is beszéltek, aki persze, hogy elmondta, hogy mennyire elvonják a kommunális költségekre szánt pénzt tőlük. No meg persze a CEU se maradhatott ki, ahol nagyon sajnálták, hogy a luxemburgi bíróság egy héttel azután adott nekik igazat, mikor ők már pont elköltöztek. 

Egyébként én Orbánt már igen régen nem láttam és nem győztem csodálkozni,  hogy hogy tudta ekkorára növeszteni a pocakját. Ő a nagy sportember. Nem szégyenli magát?

Vissza 100 évet!

A Süddeutsche Zeitung, tekintélyes német napilap, jan. 23. számában a 3 oldalon egy fénykép fogadott. Ki tudja miért, nekem iskolás könyveimből ismert Rákosi Mátyás kép jutott eszembe a dinnye feje a buzamezőben. Nos ezen a képen, jelenlegi despotánk látható, unokái, 3 darab, egy magyar vizsla és egy csomó játékállat társaságában. 

Az egész oldalas cikk címe: Otthon és tűzhely. Alcím: A magyar kormány ünnepli magát, mint az igazi értékek megmentőjét, mint egy keveréket  a szent nemzet, szent család. A nőnek lehetőleg egyetlen feladata van: sok gyereket szűlni. Rettegjen, aki kilóg a sorból.

A cikk egy egész oldal, az újság igen nagy méretű. Már ráncoltam a homlokom, mikor elkezdtem olvasni. Mert miről is van szó? Arról, hogy már az ovodában és iskolában elkezdik a gyerekek lelkét masszírozni, miszerint szülni, gyereket nevelni a családnak élni nagyon jól kitöltheti egy nő életét és nincs is ennél szebb. Ezt persze nem csak OV, hanem a családminiszternő is hangsúlyozza. Isten, házasság, család, gyerekek. Ez ma a hivatalos kormány propaganda. Továbbá nekünk magyar gyerekek kellenek, nem emigránsok, nem akarunk másokkal keveredni, mondja OV.

Megszólaltatnak egy írónőt is Kiss Noémit, aki elmondja, hogy a nagymamája totál Orbán hívő volt, de ezt már nem tudja lenyelni. 

Ezek után felsorolják, hogy milyen és mennyi támogatást kap mindenki aki házasodik és remélhetőleg szülni is fog.

Szóba kerül a családminisztérium félresikerült reklám videója, ami azt akarta reklámozni, hogy nem kell egy nőnek okvetlen versenyezni karrierileg a férfiakkal. Legyenek a nők inkább boldogok, hogy nőnek születtek és szolgálhatnak másokat, a családot. (Itt már forrt az epe be

A bruttoszocial produkt 5%-a a családok segítésére megy. Ezt jól bebetonozza a megváltoztatott alaptörvény, miszerint a család alapja a házasság és a gyerek-szülő kapcsolat. Az anya egy nő, az apa egy férfi.Féljenek akik nem passzolnak ebbe a keretbe. pl. homoszexuálisok, romák, szegények, gyereküket egyedül nevelők, elváltak, gyerektelenek. Mindezt természetesen támogatják az egyházak. OV hangsúlyozza "A sokáig figyelmen kívűl hagyott család, mindig fontosabb lesz, a hit is és a nemzet különösen"

Folyt. köv.

Vissza 100 évet. Folytatás

 Valami ismert dokumentár filmes nő, Skrabski, egy alapítványt hozott létre párkeresésre. Olyanoknak akar segíteni aki tényleg családra vágynak nem csak szexre. Skrbski éles ellentéteben van Kissel, bár mindketten feministák. De Kiss nem tud mit kezdeni ezzel az új anya kultusszal, pedig van két gyereke.

Kiss szerint a nükkel senki nem beszél. Szinte sehol nem ül olyan kevés nő a parlamentben mint nálunk. Az iskola könyvek tele vannak soviniszta klisékkel. Homo vagy leszbikus nem fordulhat elő mese könyvekben sem. Az egyetemeken megszüntették a gendertan tanítását. Nálunk senki nem mehet át férfiból nőbe vagy fordítva. ( Pedig konkrétan tudom, mert láttam, hogy már az 50-es években csinált ilyet a János kórház urulogus főorvosa) Homoszexuálisok nem adoptálhatnak gyereket.

A leírtak csak igen kivonatosak, mert maga a cikk nagyon hosszú . Én megdöbbentem, hogy ez az eddig és ezután is hülye szlogennek  tartott Isten, haza, család, valós és komoly program. Ebből is látszik, milyen jól elszigetelem magam a hazai politikától. Ugyanakkor kétségbe ejtő ha nem előre, hanem hátra fele megyünk. 

Engem ez valahogy pont annyira zavar, mint a Rákosi éra erőszakos női egyenjogúsítása. Akkor mindenki a traktorra vagy a gyárba volt a jelszó. Igaz szülni akkor is kötelező volt, hála Ratkónak. Most meg vissza a konyhába. Nálunk a lónak csak két oldala van, a háta közepe mintha nem létezne..-(((

Micsoda nap!

 Jól kezdődött. Reggel sütött a nap a szemembe mikor felébredtem. Összekapkodtam magam, mert már az egész mult héten készültem lemenni a MOM-ba és elintézni dolgokat ott. Gyönyörű napsütésben sétáltam le. Sorba mentem. Először a Müllerhez, mert B. már nagyon vágyott a valódi Ricolára és itt nálunk az nincs. Müllertől mentem a T-Comhoz. Húztam számot és leügettem a Sparba, szalámiért. Az ott kapható olaszt szeretjük. Onnan a Tchibóba mert már kifogyóban volt itthon a kávé. Sehol nem voltak sokan , úgy hogy ezt vihar sebesen lebonyolítottam. Mire vissza értem a T-Comhoz pont rám került a sor. Mint kiderült, már új szerződésem van, üvegszállal és HBO nélkül, kevesebbe fog kerülni mint eddig. Naivan rákérdeztem, hogy akkor most mennyi is az internet sebesség? Pasi rezzenéstelen arccal közölte, hogy 300 mb. Közöltem, hogy ehhez képest én csak 60 mb-t látok. Jött is a várt szöveg, biztos a gépe régi. Mire én halk kacajra fakadtam és mondtam, hogy egy alig féléves I-Pad-on mérem. Csend lett és halk hümmögés. T-Comos levelezésemnek még nincs vége. Ezek után még a bankba is átmentem, mert írtak valami zürös szöveget a telefonbank kódról, amit magam is megcsinálhatok. Eddig ellenkeztem, mert a telefon nekem nem bankolásra való, de a multkor belefutottam, hogy a normán felül is kért kódot a netes kártyával való vásárláskor. Rögtön csináltak is egy kódot nekem, aztán kiderült, hogy már van kettő kódom, ki tudja hogyan. Ez eltartott egy ideig, míg a bankos fiuk ezt egymás közt kitárgyalták, de végül is megoldották, remélhetőleg.

Ebéd után zoom meghívásom volt Fischer Iván 70. születésnapjára. Volt persze szép zene is és rengeteg érdekes köszöntés. Ismert és ismeretlen nagy nevek igen kedves szövegekkel. Mindez angolul. Persze a köszöntők nem Amerikában vagy Angliában születtek, vagy foglalkozásuknál fogva sokat érintkeznek külföldiekkel, így minden szót megértettem. Ilyenkor szoktam megdicsőülni, hogy aztán az első élő találkozáskor egy közönséges amerikaival, jól a fenekemre huppanjak. 

Az első zeneszám valami nagyon ismerős Bach darab volt. Ki tudja miért, de annyira elkezdtem magam sajnálni, hogy már soha többet nem ülhetek élőben hangversenyen, hogy elkezdtek csorogni a könnyeim. B. nem tudta mi történt velem. Azt hiszem még soha nem látott sírni. Kicsit kimentem a képből, aztán elmúlt. 

Mindezek után néztük a washingtoni cirkuszt. Először a német közvetítést, de a harmadik ima után eluntam és otthagytam B.-t, hogy nézze angolul. Biden ugyanis katolikus, ami önmagában nem baj, de minek annyit imádkozni. Mondjuk a délutáni műsor után lady Gagától se voltam annyira elragadtatva, sőt rárjöttem, hogy Jennifer Lopeznek nemigen van hangja.

A nap mindezzel együtt nagyon szép és jó volt nekem és csak remélni tudom, hogy ma este már nem fog elromlani se a nap se a jó hangulatom.

 

Vásárlás

A minimum 25 éves mikrohullámú sütőm elkezdett haldokolni. Nem forog rendesen a tányérja, ha megy akkor zökkenőkkel. B. mondta, hogy esetleg szétszedné, megnézné, stb. Mondtam hozzá ne nyúljon! Ha elkezd szerelni a konyhában, akkor egy hétig nem tudok főzni. 

Ezután elkezdtünk nézegetni sütőket a neten. Sajnos a képekről nem lehetett megállapítani, mi az a sok gomb az készülékeken. Mondtam a mult héten, sebaj, megyek a Saturnba és veszek egyet, ami egyszerü nincs benne grill és könnyen kezelhető. El is mentem de egyetlen darab lett volna a mi tetszett. A legtöbb ugyanis sokkal kisebb mint ami nekem kell ahhoz, hogy beleférjen a tányér. Már kezdtem örülni az egynek, mire közölték, hogy raktáron nincs, csak online van még egy darab. Mondtam ok. rendelje meg. Azt ő nem tudja. Felírta a számát, menjek haza és rendeljem meg én. Itthon persze ezer dolog várt, csak késő este kezdtem foglalkozni megint a dologgal. Az egy darabot persze nem találtam. B. és én is kerestünk a neten megfelelőt, nemigen találtunk. A végén közöltem, hogy rá bízom, keresse meg itt a kártya rendelje meg és fizesse is ki. Nos a fizetésnék kezdődtek a bajok. Én igyekszem mindig keveset regisztrálni és a lehető legegyszerűbb módon fizetni. Ő viszont hogy hogy nem, elkeveredett a gmali fiókhoz, jelszó stb. Miután már éjfél után voltunk, mondtam hagyjuk a csudába, majd holnap. Másnap sikerült is megtalálnom ugyanazt máshol, hipp-hopp megrendeltem, készpénzben kell fizetni átvételkor, remek. Ma már hozzák is. 

No de a félben hagyott rendelés miatt naponta kaptam a figyelmeztetéseket, hogy fejezzem be. 3 napig gondoltam, majd csak abba hagyják, de nem. Most írtam nekik, hogy nem vásárolok és kész. Remélem ezzel tényleg kész is lesz. 

Hogy az új mikrot fogom-e szeretni, az majd elválik. Nagyon nincs a kedvemre, látatlanban vásárolni. Belőlem Amazon és társai biztos nem élnének meg. Szeretem megnézni megfogdosni az árut mielőtt megveszem. Ez most covidal terhelve egyre nehezebb lesz.:-(

Kórház tapasztalatok Pesten

Férjem 25 éve a Kútvölgyiben halt meg. Abban a V.I.P. szobában, ahol Antall is. Akkoriban elég új voltam itthon és kétségbe esve néztem a helyet, hogy vajon milyen lehet ezek után a normál szoba. Az orvosok és ápolók nagyon rendesek voltak. Orvos nem volt hajlandó pénzt elfogadni, hiába próbáltam, nem ment. Pedig igazán és őszintén hálás voltam. 

Következő tapasztalat az időközben felépült Telki kórház volt. Emberem ott halt meg. A kórház nagy megnyugvás volt nekem, hogy ha baj van van hova menni.  Korrektül állították ki a számlákat, előre szóltak, hogy az ápolóknak tilos pénzt elfogadni. Minden rendes és tiszta volt, sehol az a szörnyű lerobbantság mint a Kútvölgyiben. 

Mielőtt bezárták, magam is eltöltöttem ott 2 napot a helyzet változatlanul jó volt. Majdnem sírtam, mikor bezárták.

Következő "élmény" B. visszér műtétje volt, amit altatásban csináltak. Akkor se volt már fiatal, így rábeszéltek, hogy maradjon ott egy éjszakára. A "kórház" egy pesti bérház 2 nagy lakásából lett kialakítva. Mint mondta a műtő nagyon korszerű volt, de a szoba.... Szerencsére egyedül volt az egész "kórházban" egy igen rendes nyugdíjas ápolónővel, aki rendesen ellátta enni inni adott stb. 

Idővel sor került B. kezeire is. Igaz a doktornő maszekban csinálta a műtétet, de ragaszkodott a Sport kórházhoz. Persze bementem délután megnézni mi van és vittem enni meg inni valót is. Nos ott egy talán eredetileg 3 ágyas szobában hatan voltak. Az ágyak olyan közel voltak egymáshoz, hogy át lehetett érni egyikből a másikba. Egy szék, amire le lehetett volna ülni, nem volt. Mosdó se volt a szobában. Kint a folyosón megszámoltam 10 szobára volt egy WC. 

Ezután következtem én a térdemmel. Dr. Rose privátkórház, a belváros közepén. Minden rendkívűl előkelő, a folyósó illatosított stb. A szoba is nagy, totál lehetetlen berendezéssel. Első pillanatban mikor bevezettek, azt hittem valami fogadó helyiség, de aztán megláttam a kórházi ágyat. Más kórházra utaló dolog nem volt. Az egyik fal bronz színű műanyaggal párnázott, a másikon szürke tapéta sőtétszürke hatalmas virág mintákkal. Két kis fotel, ami olyan alacsony volt, hogy ha arra leülök biztos nem tudok felállni. Az éjjeliszekrényen hangulatlámpa, amit az ágyból nem lehetett elérni. Égett is a lámpa 3 napig, amig ott voltam. Szerencsére fel voltam készülve Kindlevel, így jól átvészeltem a napokat. Utolsó este kértem B.-t, hogy hozzon már be egy joghurtot meg egy kis kekszet mert éhen halok. Gondolom a kaját a környék legócskább kantinjából hozták.

Ennyit hagy írni egy oldalra a blog, de rögvest folytatom.

Kórház folytatás

A koronát most a Szent Magdolna kórház viseli, ahol B kisebb beavatkozáson esett át a gerince miatt.  Szerencsére ez is csak egy nap volt. Be nem mehettem, de kérdezősködtem, hogy milyen volt. Nos, szerencséjére valami jópofa majdnem kortárs üregúr volt a szomszédja, így jól elbeszélgették az időt. Mert hogy azt se tudta, hogy este van-e már vagy még csak délután. Miután a szobán nem volt ablak!!! A hely természetesen szigorúan magán és nem olcsó. Nyilván a technikai berendezés amivel dolgoznak méreg drága. De ilyen ötlet, hogy kórház ablaktalan szobával? Az étkezésre nem is kérdeztem rá, mert ebből B. nem csinál nagy ügyet és csak vacsora és reggeli volt, természetesen hideg, mert konyha az nincs. 

Ők ajánlottak valami gyógytorna helyet. Gondoltuk, hogy talán pont ezután a beavatkozás után van valami különleges torna, így bejelentkezés után ma délután mehettünk. A hely elég hülye helyen van, megközelíteni nem éppen jólábú ifjoncoknak leginkább csak taxival. Mondták, hogy ez egy villa és hátul kell hozzájuk bemenni. Nos hátul egy végeláthatatlan betonlépcső fogadott. Régi térdemmel ott fordultam volna vissza. Most mi felmásztunk. Megszámoltam ötven nem túl kényelmes lépcsőfok volt. Ezt követte bent a házban az eredeti lépcsőház maradványa félemelet magasságban. 

Aztán kiderült, hogy a torna semmi különös, ezeket a dolgokat a mi gyógytornászunk is csinálta vele. Így a hely egyszeri "élmény" marad és részemről az értetlenség. A város forgalmas és jól megközelíthető részei tele vannak üres irodákkal. Miért tesznek egy ilyen helyet Buda dombos részén egy kicsi utcába egy régi villába és annak is a felső emeletére? A tornásznő szerint, sokan vissza hőkőlnek a lépcső láttán. Hát igen. Nem csodálom.