Lerohantam Bécset

 Ez az út tényleg egy rohanás volt. A svájci konzulátusra kellett mennem, hogy igazolják a nyugdíjbiztosítóm felé, hogy még élek. 9-12 vannak nyitva. Így aztán hajnalban kellett indulni a vonattal. Enyhe késéssel oda is értem.

Előtte itthon a bécsi konzulátus web oldalán néztem, hogy mit kérnek a határon. Többek közt regisztárlni kell, elektronikusan. Próbáltam kétszer is, de nem sikerült, mert kérte, hogy hol fogok lakni. Sehol, mert nem maradok ott. Ezt persze nem lehet így megbeszélni a kitöltendő papírral. Telefon a konzulátusra. Aki felvette a telefont, nagyon megkönnyebbült, mikor mondtam, hogy mondja csak magyarul, sőt meg is értette, hogy mi a problémám. Nem először szembesülhetett a dologgal, mert azonnal mondta, hogy a honlapjuk 4. nekezdésében van a link, amivel ki lehet nyomtatni a formulart. Kinyomtattam, kitöltöttem, de minek? 

Megállunk Hegyeshalomnál, gondoltam most jönnek az ellenőrök, de nem jött senki. A kutyát nem érdekelte, hogy milyen papírom van és be vagyok-e oltva. 

Megérkezés után elveszkelődtem a villamos megállóhoz, amit áthelyeztek utolsó látogatásom óta. Szerencsére volt maradék villamos jegyem tavalyról. Konzulátuson kellően rám csodálkoztak, hogy most jöttem direkt Pestről? Igen. csak ezért extra. Pecsét és aláírás 5 perc volt. Aztán villamossal bementem az operához. Kicsit sétáltam a Kärtner Strassen és örömmel láttam, hogy normális élet folyik és a bécsiek vissza hódították a városukat. Üditő volt a város, turista csoportok nélkül. Aztán beültem a szokott vendéglőnkbe és ettem egy bécsi szeletet. Aztán vissza az állomásra. Szomjas voltam és bementem az első osztályú váróterembe. Na ott elkérték az oltási igazolásomat, mégse vittem magammal hiába. A vonaton aztán kiderült, hogy nagyon okos voltam az ebéddel, mert a vonaton nem működött az étkező kocsi. Közben mindig elmondták, hogy az étkező kocsiban minden féle finomsággal várnak mindenkit. Ötre már a lakásban voltam, ahol B. már várt inni valóval. 

Szerencsém volt, mert nagyon kellemes idő volt. Sütött a nap, néha erőseb szél fújt, de meleg szél volt. Kicsit elfáradtam ugyan, de örültem, hogy lement rólam ez a teher. Régi szép idők, mikor még majdnem hogy hetente kipattantam Bécsbe, ahol rengeteget mászkáltam ismerősökkel találkoztam, esetleg este hangversenyre is mentem. Mégse voltam ilyen fáradt mint most a kevés mászkálástól. Tényleg megöregedtem.:-(