Megőrültem

A héten fodrásznál voltam és hosszú idő után először, az itthon is kapható szinárnyalatú festékkel festettem meg a hajamat. Miután előtte évekig importáltam magamnak a festéket Amerikából, utána nagy bajban voltam, mert pont azt a szinárnyalatot sehol Európában nem árulják. Volt több próbálkozás és nagyon utáltam, hogy minden festés után más szinü volt a fejem. Tavaly aztán egy tuljadonképpen új fodrásznő felajánlotta, hogy ő megy Amerikába és szívesen hoz nekem a kívánt festékből. Irtó meg voltam hatva, mert életében először ment az öccséhez és gondoltam lesz bőven más csomagja is, de kezébe nyomtam $ 100 és mondtam annyit hozzon amennyit tud vagy akar. Hozott is 6 darabot, meg a fölös pénzt vissza. Azóta abból éltem. Ő is nagyon jónak tartja a szint, mindig csak felet használt, így egy bő évig kitartott. Megtanácskoztunk, hogy mi lenne a leghasonlóbb itthoni szin, befestette és sokkal sötétebb lett. Gondoltam nem ügy majd megszokom, de nem szokom meg. Ahányszor bemegyek a fürdőszobába és feltűnik a fejem a tükörben, csak nézek, hogy ki ez az idegen itt.
A napokban írta valaki az indexen, hogy piccolo pezsgőt rendelt az amazonnál, felbuzdultam és bementem az amerikai amazonba. Mégiscsak egyszerübb hajfestéket szállítani int piccolo pezsgőt. Kis keresgélés után meg is találtam a vágyott festéket. Érdekes módon a sima keresésnél nem jött elő ez a szin. Szóval meglett és képes voltam megrendelni. Soha nem hittem volna, hogy ekkora hülyeségre képes legyek, de soha ne mondjuk, hogy soha. Ha minden jól megy egy hónap múlva már a régi színemben fogok tündökölni.

Visszatekintő 2018

Töröm a fejem, mi minden történt ebben az évben. Szerencsére nem sok és semmi rossz. A jók meg...

Az utazás és a zene az élet sója. Ezt a két szenvedélyt igyekszem az utóbbi években összekapcsolni, miután hosszú és távoli túrákhoz már nincs kedvem. Szóval májusban voltunk Berlinben, volt opera és hangverseny is, valamint  a nagyon régi kedves barátok. Velük mentünk aztán Drezdába. A város változatlanul gyönyörű és már az utolsó részt is építik be ami a háborúban földig lett bombázva. Az idő remek volt, nagyon élveztük.
Július elején aztán csak utaztunk, zene nélkül. Folyami hajózás nagy kedvenc lett nálam. Hollandiában és Belgiumban sok érdekeset és újat is láttam, régi emlékeket felfrissítettem. Az időjárás ismét kegyes volt velünk
Utazási csúcs élmény Milano volt, minden szempontból. Nagyon kellemes útitársak voltak, rengeteg jó beszélgetés is kísérte a jó programokat. Már nem is mondom, hogy az idő is kiváló volt.

Itthon éltük a szokásos életünket, itt-ott egy, egy színház, rendszeres hangverseny és a normál hétköznapok. Bejelentkeztünk az öregotthonba, ki tudja mikor lesz üresedés. Csak remélem, hogy előbb mint szükségünk lenne rá, persze egy csendes távozásnak se lennék ellene.
A térdemnek változatlanul napi rendszerességgel örülök, rendületlenül járok tornázni hetente egyszer egy órát, célzatosan a megfelelő izmok erősítéséért.
Az én koromban már nagy szó, hogy csak egy temetésre kellett az idén menni, az is a 105 éves barátnő volt, ami már nem igazán szomorú dolog.
Kicsit babonás vagyok, így elég félve írom le december 28.-án, hogy ez egy jó év volt.

A világra persze  nem ez a nagy nyugalom volt jellemző. Először is Amerikában egy őrült psychopata igyekszik uralkodni. Ha nem lenne hatása Európára jól szórakoznék. Így se tudom nevetés nélkül megállni, mikor bemondja a kamerákba, hogy ő minden idők legnagyszerűbb elnöke. Természetesen még így két év és sok ezer ostoba hazugság ellenére is vannak követői. Európában a szokásos menekült dolgokon túl a jobboldali populisták nyomulása okoz gondot. Ausztriában kormány koalícióba került a szélsőjobb, nem egy öröm. Az olaszoknál a szélsőjobb és a szélsőbal van együtt kormányon, ami elég hajmeresztő és csak rossz fog kikerülni ebből. Spanyoloknál a katalánok gondoskodnak a nyugalom megzavarásáról, na és az Angolok egy kész tragikomédia. A svédeknek még mindig nincs kormányuk, meg működő akadémiájuk se. Az utóbbi csak a Nobel díjra pályázó íróknak bánat, de a kormány dolog nem vidám. Lassan a görögök is lecsillapodnak, lassan majd talán megszokják, hogy dolgozni kell és nem háborogni. Akikről soha nincs semmi hír az Norvégia. Ülnek az unott jólétükben, fizetik a magas adót és kész. Igaz annyira már nem is tartoznak ők Európához. Az igazi jólét és nyugalom szigete Svájc. Halál unalom a politika ott. Igaz harcolnak az EU-val minden féle megállapodások miatt, de ez nemigen kerül a vezető hírek közé. Csak a helyi sajtót olvasva lehet tudni róluk. Népszavazgatnak és majdnem mindig okosan dönt a nép. Néha mellé fognak, amit mindig meg is bánnak és igyekeznek a jövőben okosabbak lenni. Ott élni, nem csak drága, de halálosan unalmas is.

Biztos volt még rengeteg esemény, de most hirtelen ennyi jutott eszembe. Időjárási és egyéb katasztrófákat nem jegyeztem meg. mert minek. Ha a vulkán ki akar törni akkor kitör, ez nem az emberi butaságon múlik.

Minden ide tévedőnek BUÉK!

Televizió

Alapból nem szerettem a televizíót. Mikor bejött, talán a 60-as évek elején hozzánk, mindenki rohant TV-t venni. Pedig vacak volt a műsor, csak este adtak és voltak napok mikor semmi se volt. Népbutitó hülyeségnek tartottam. Ráadásul a gépeink zavarták az adást, így mikor adás volt, nem lehetett dolgozni, a kommunista lakónk miatt, akik azonnal vettek egy készüléket. Szóval a hét bizonyos estéi felszabadultak, amit akkoriban persze olvasással társaságban dumálással töltöttem. Mindkettőt okosabbnak tartottam, mit a képernyőt. Hamarosan mindenkinek lett tv-je csak nekünk nem volt. A technikai problémát, zavarás, megoldottuk de valahogy mégse hiányzott a tv nekünk. Anyám ugyan néha mondta, hogy vehetnénk már, de én mindig leszavaztam, apámat nem érdekelte, szóval nem volt. Aztán 65-ben távoztam és a szüleim hamarosan vettek egy tv-t, mint mondtam helyettem. Ez ellen nem is tiltakoztak, mert kétségtelenül unalmasabb lett az életük nélkülem.

Stockholmban eszembe se jutott a tv, egész addig míg nem kezdtek az ismerősök nógatni, hogy vegyek egyet a nyelv tanulás miatt. Vettem is egy használt példányt, ami olyan nehéz volt, hogy két erős férfi majd megszakadt mire behozták a lakásba. Nyelv szempontjából tényleg jó volt, mert ott mindent feliratoznak, szinkron nincs, biztos sokat használt. A felirathoz úgy hozzá szoktam, hogy ha véletlenül egy magyar filmet adtak már azt is olvastam. De nem sokat néztem, a műsor többnyire pocsék volt. Két műsorra  emlékszem, az egyik az "Angyal" sorozat volt, a másik a Forsythe Saga.

Svájcban aztán már javult a helyzet. Már ott is többnyire a német adókat néztük, volt választék, a társadalmi élet meg elég gyenge volt. Nemigen csábított el semmi a tv mellől. Akkoriból sok szép élményem van. Főleg az osztrákok remek komolyzenei programokat csináltak. De voltak jó filmek is, a sorozatokat inkább kihagytam, mert nagy megkötöttség. Férjem rászoktatott a tenisz nézésre, sok meccset drukkoltunk végig akár késő este, éjszaka is. US Open pl.

Itthon sokáig néztem párhuzamosan a német és a magyar adókat. Az utóbbiak olyan szintre sűlyedtek, hogy már vagy tíz egynéhány éve nem nézek semmit a magyaroknál. Sajnos a németek is züllenek, illetve a fiatalokhoz igazodnak. A krimik egyre durvábbak, a filmek egyre ostobábbak. Ezek a végnélküli ünnepnapok engem is elzüllesztenek. Annyit tv előtt nem ültem már évek óta, mint az elmúlt 2 napban. Ma ugyan már nem vagyok negatív a tv-vel szemben, de azért nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam. Ma már vissza zökkenek normálisba. Este 8  előtt meg se nézem a  műsort. De tegnap nagyon élveztem a bécsi karácsonyi koncertet. Nagy zenekar, az akadémiai vegyes kórus és a Wiener Sängerknaben no meg 4 kiváló szólista. Kár, hogy ilyesmi ritkán van. De majd jönnek megint a normál hétköznapok, az ismeret terjesztő és vita műsorok, este 8-tól éjfélig megint a tv lesz az úr, de nem többet. Ha nem lenne, kevesebb borzalmat látnék, de kevesebb szépséget is. Sajnos a borzalom van többségben.

Karácsony

Itt őrizgetek egy kinyomtatott cikket, hogy majd lefordítom, mert annyi okosság van benne, de valahogy nem értem rá, ebben a nagy karácsonyi anyag beszerzésben. Mi lenne ha még az ilyenkor szokásos cirkuszokat is betartanám. Helyette a tegnapi élményem.
Véletlenül bukkant elém a you tubon a 3 tenor 1999-e bécsi karácsonyi koncertje. Ez egy jó másfél órás műsor volt és nagyon élveztem. Míg néztem B. megkereste nekem ugyanezt a tv-ben is, így a végét már kényelemben néztem. Majd, ha már ott vagyok, még egy 1966-os londoni koncertjüket is végig néztem. Közben kalandoztak a gondolataim. Először is megveregettem a vállam, hogy már nem futok el a karácsony elől, gondolatban sem. Bizony már 24 éve, hogy kiradíroztam a naptáramból a karácsonyt. Sokáig akkora űr volt a lelkemben, hogy  a puszta gondolat is fájt. Az egyetlen lehetőség az volt, hogy lehetőleg nem is gondolni rá. Ezt elég magas fokra sikerült vinnem.
Aztán az Ember nagy karácsonyos volt. Igaz egyedül élt majdnem egész életében, de neki kellett karácsonyfa meg minden. Ezt én inkább csak eltűrtem, de nem csináltam. B.nek szegénynek, azt hiszem semmilyen karácsonyi élménye nincs. Magától szinte észre se venné. Remekül megvagyunk e-téren is. Tegnap délután viszont, azon vettem észre magam, hogy sorra jutottak eszembe a régi szép karácsonyok és még csak nem is sírtam. Inkább örültem, hogy mindezt megélhettem és most itt ülhetek nyugiban és azt nem csinálok amit nem akarok.
Hat éves koromtól emlékszem a karácsonyokra. Pedig voltak előtte is gyönyörű karácsonyfák, ajándékok, amint azt a fényképek tanúsítják, de élő emlékem nincs. A többiről viszont annál több és csupa jó dolog. Volt persze izgalmas is, pl. 1944-ben, mikor a vacsorától felállva elkezdett mozogni alattunk a ház, mert az utca elejét szőnyeg bombázták, riadó minden nélkül. Ekkora izgalmak aztán már nem voltak. legfeljebb, hogy apám haza ér-e épségben az üzleti útról, vagy lesz-e megfelelő karácsonyfa, meg ilyesmik. 47 karácsonyán csak valami rettenetes ronda fát sikerült szerezni. Már fel is díszítettük, mikor apám egyik ismerőse beállított egy gyönyörű ezüst fenyővel. Remélték a felnőttek, hogy jön, de 24.-én délután már senki nem számított rá. Kiszámíthatatlan idők voltak akkoriban. Szóval jól elnosztalgiáztam a tegnap délutánt.
Ma viszont délben kisütött a nap, ágyakat húztam, mostam, csoda tevékeny voltam egész nap. A még soha nem készített lepényhal remekül sikerült. Ülök a babérjaimon. Ezt kívánom mindenkinek, aki erre téved. A cikket meg majd lefordítom a napokban, amíg megbénul itt az élet.

Tüntetnek

Jellemzően a külföldön élők blogjából tudtam meg, hogy Pesten tüntetnek. Aztán ránéztem a hírekre és örömmel láttam, hogy főleg fiatalok vannak a tömegben. Persze nem nagyon értem az egészet, de nekem nagyon maradi a gondolkozásom. Nagyon szerettem tüntetni, de komoly csak 56-ban volt. Akkor konkrétan tudta mindenki, öreg és fiatal egyaránt, hogy mit akarunk. Akkor se sikerült, de ez már történelem. Későbbiekben is mindig az oroszok ellen tüntettem Stockholmban volt erre néhányszor mód. De az csak buli volt. Van olyan érzésem, hogy ez a mai fiataloknak is főleg buli. Elzárkózva élek, talán ezért, de nem látok semmi komoly okot speciálisan a fiatalok részéről. Végül is tanulhatnak, nem kérdezik kik voltak a felmenők stb. Ha mégse tetszik semmi elmehet. Elmehet akár csak tanulni, egyetemre stb. Szabadon élnek, ez nekik nyilván természetes, de mi a bajuk???  Öreg, már meghalt barátaim gyerekei mind volt valamennyi időt külföldön, de ma már mind itthon vannak. Élnek, ahogy látom nem is rosszul. Orvos, közgazdász, informatikus stb.
Ezek a tüntetők miért nem mennek szavazni? Minden kormányt le lehet szavazni, van rá mód 4 évente.Csak őszintén kíváncsi lennék, kik jönnének aztán, mert én nem látok senkit a láthatáron.
Természetesen csak csinálják, ezt is szabad. Nemigen fogják őket bevinni és összeverni mint hajdanán tették Kádárék.
Úgy tűnik az index normálisan közli a híreket. Ma felhívott valaki és nem győzött szörnyűlködni, hogy miket csinálnak ezek a tüntetők, lepisilték a nem tudom mit és milyen csúnyán beszélnek stb. Nem kötelező nézni, hallgatni, mondtam. Mire az volt a válsz, hogy ő csak a you tubet nézte. Nem tudom, én még soha nem láttam ilyesmit. Nálam csak operák és énekesek jönnek elő ha oda kattintok.
Viszont megláttam, tényleg véletlenül, hogy valahol beszédet fog mondani a momentum alelnöke Donáth Anna. Ennek megörültem. Ugye a nagypapa Donáth Ferenc még 49-ben börtönbe került. Azt hiszem 1953-ban szabadult.  Aztán a Nagy Imre pernek volt a másodrangu vádlottja. Fia,  Donáth László evangélikus lelkész szabad demokrata volt, még ország gyűlési képviselő is egy időben. Rendszerváltás előtt ismert ellenzéki ember. No és most a lánya folytatja a családi hagyomány. Lány egyébként New Yorkban élt, karriert csinált, aztán a végén mégis haza jött. Én meg tudom érteni. Írt egy könyvet is, amit elfelejtettem megvenni, sajnos. Talán van még remény.

Olvasom az újságot

Nevezetesen a Süddeutsche Zeitungot, ami egy komoly napilap. Örök sláger a klíma változás. Sikeresen szítják a tömeg hisztériát itt Európában. A rendkivűl környezet védő svédek már egy új szót is alkottak "flygskam" ami nem más mint repülő szégyen. Azaz aki többször repül az szégyellje magát, hiszem a repülő szennyezi a környezetet. Ez tény, persze a repülő még csak egy gyenge kezdő a cruise shipekhez képest. Azok majdnem 100%-ban olyan "nehéz" olajjal járnak, aminél jobban semmi se szennyez. Nem tudom a svédeknél mennyire népszerű a hajókázás de Amerikában és Európában is nagyon népszerű. Óriási hajók vannak már, amire egy hétre fapados áron lehet már menni, pár száz euróért. A repülést figyelemmel fogom kisérni. Ugyanis a ronda hosszú sötét tél következtében a svédek már 50 évvel ezelőtt is minden télen elmentek vagy Mallorkára vagy valamelyik Kanárira, esetleg többször is. Nem volt már akkor se nagyon drága.
No de nem csak a járművek szennyeznek. Lelkes környezet védők szerint le kellene szoknunk a hús evésről. Mert a marhák vég terméke bekerül a földbe, amoniák keletkezik és baj lesz. Okos bioparaszt Németországban most éppen a disznókat tanítja wc-re járni. Igaz csak 4 disznaja van, de szerinte nagyban is működne. Van az istállóban egy elkülönített rész az a disznó wc. Ha a disznó oda bemegy a dolgát végezni, akkor egy elmés szerkezet egy csövön át ad neki egy citromos cukorkát. Igaz a tv kamerák miatt  egy disznó se volt hajlandó produkálni magát, azért ő beöntött egy pohár vizet a helyre, mire egy cső valóban kiköpött egy cukorkát. 
Krakkoban már 2 hete tárgyalnak a klíma tudósok, célokat tűznek ki, amit még a lelkes németek se voltak képesek betartani. Ugyanakkor persze Amerika még látszatból se hajlandó úgy csinálni, mintha akarna bármit is csinálni. A kínaiakról se tudok semmit no meg Indiáról sem. Kivéve az, hogy ez a három állam a legnagyobb klíma szennyező a világon.

Nem tartozik szorosan a klímához, de elmondom. Kb. 2 éve láttam vagy olvastam valahol olyan fűtőtest szelepről, amin be lehet állítani a hőmérsékletet. Mint lelkes fűtő rögtön mondtam, hogy kellene ilyen. Kerestem a neten de nem találtam olyant amit én akartam, egyszerűt, kézzel beállíthatót. Többnyire telefon távirányításu vackokról volt csak szó. Eltelt másfél év és B. egy szép napon elkezdte piszkálni az egyik fűtőtestet. Háborogtam persze, mert végre sikerült beállítani a régi eredeti szeleppel. Végül kiderült, hogy ő is meglátta valahol és meg is vette az új szelepeket. Csak dicsérni tudom. Persze B.hoz idegek kellenek, ő nem olyan, hogy most kitaláljuk és rögtön meg is csináljuk, de végül is meglett. Azóta olyan egyenletes 24 fok van az egész lakásban, hogy öröm élni benne.

Dicsekszem!

Tegnap délelőtt doppler vizsgálatra voltam beutalva. Volt időpont is, sorra is kerültem pontosan. Jól kezdődött, mert az orvos kiakadt, hogy a doktornő kézzel írja a beutalót. Szerintem nem tudta elolvasni. Mikor felvilágosítottam, hogy a lábaimról lenne szó, megérdeklődte, hogy melyik fáj. Egyik sem. Akkor mi legyen? Eközben már letornáztam magamról a szoknyát és a harisnya nadrágot, állva, mert az egyetlen székre a kabátomat és a kalapomat raktam le.
Na jó feküdjek az ágyra. Melyik láb legyen? Mindkettő, ugyanis mindkettő zsibbad, ezért van az egész. Két lábat nem lehet! Miért? Mert nem fér bele a 15 percbe. OK akkor csináljon amit akar.
Jobb lábat fogom nézni, de mit? Artériát, aortát vagy visszeret? Visszér biztos nincs, nézzen amit akar.
Ezen persze jót szórakoztam. Mint a szatócsnál, lehet rendelni, csak ne tartson soká. Szerencsére nem hittem, hogy bármi baja lenne a lábamnak, csak a doktornő lelkes és a lábam zsibbad, nézzük meg alapon mentem a vizsgálatra. Vizsgálta az ereimet az ultra hang cuppogott, jól össze lettem kenve. 13 perc és kész volt. Öltözzön fel és várjon kint. Kaptam egy darab papírt az ágy takaró papírból, próbáltam letörölni a kencét, majd megint állva persze huzigáltam magamra a harisnya nadrágot, majd a szoknyát. Közben oda jött a nővér és csodálatát fejezte ki az egy lábon álló harisnya húzás és a korom felett. Persze támaszkodtam a falhoz, nem csak úgy a szabadban húztam. Kimentem és tényleg hamarosan jött a nővér és hozta a leletet. Ismét elmondta, hogy tagadjak le nyugodtan 10 évet, mert hogy milyen fiatalos vagyok. Nem vagyok ehhez mostanában már hozzá szokva. Senki nem mond ilyeneket, nem úgy mint mondjuk még 5-6 éve. Elkönyveltem a dolgot és megkérdeztem, hogy a doktor úr mindig ilyen pokróc vagy csak pont ma bal lábbal kelt fel. Nővér szerint soha nem kedves. Akkor jó helyen van, mondtam, mert ha privátban rendelne én nem lettem volna ilyen lezser a modorával szemben. Ott ugyanis mindig jön a kérdés, hogy mivel hogy voltam megelégedve. A modorra is rákérdeznek.
Délután aztán mentem a német társalgó körbe, ahol két új jelentkező is volt. Mindkettő nagyon fiatal nyugdíjas. Valaki szóba hozta az öregotthonokat, ennek kapcsán a kort, így mondtam, hogy abszolút megértem már az otthonra, mert 83 éves vagyok és fel is vagyok iratkozva. Utána az egyik újonccal együtt jöttem, mert erre jött ő is és rákérdezett, hogy jól értette-e a koromat. Igen. Erre mondta, hogy irtó fiatalos vagyok, soha nem hitte volna, hogy ennyi idős stb. Mondtam hagyja. Van tükröm sok, a szemem már rég megoperálva, remekül látok szóval tisztába vagyok a küllememmel, ami számomra rémisztő, de ez van. Szerinte viszont, még mindig látszik, hogy milyen szép lehettem 20-30 évvel ezelőtt és ezt a ráncok se tüntetik el. Nos igen. Vannak akik állandóan fiatalkori képeiket teszik be ide-oda, ez nekem nemigen jut eszembe. Pedig már rájöttem, ami nálam fiatalon soha nem volt tudatos, hogy végül is elég szemrevaló voltam fiatalon, tetőtől talpig.
Dicsekvés befejezve, de tegnap ez így tömörítve és váratlanul, nőktől! Jól esett.

Film / Kótai

Férjemnek megszámlálhatatlan mennyiségű unoka testvére volt. Soha egyikkel se tartotta a kapcsolatot csak a néhány évvel fiatalabb "Józsival". Természetes egyike volt a rögtön első alkalommal meglátogatottaknak, mikor Pestre jöttünk. Nagyon helyes kis srác volt. Néhány évvel fiatalabb mint mi, végtelenül kedves és szerény. Már akkor igen értékes holmikkal berendezett lakása volt. Kizárólag régi holmikkal, öreg szőnyegekkel stb. Bizományi áruházak lelkes látogatója volt és az akkoriban kezdődő lomtalanításokat se hagyta ki. Nem egy értékes szőnyeget talált, kutya-macska piszokkal telítve kicsit molyrágta stb. állapotban. Ezeket csak mellesleg kimosás után megjavította. Iparművészeti főiskolát végzett, ötvös szakon, de azért a textilesekhez is be- benézett.
A szakmájában is igen sok minden féle munkát csinált. A régi és az új rendszerben is megkapott minden szakmai kitüntetést. Végül is készült vele egy 1 órás portré film, aminek ma volt a bemutatója a Vigadóban. Utána volt, feledhető, beszélgetés. Az egész filmet persze nem lehet megnézni, de itt a bemutató részlet:https://www.youtube.com/watch?v=mbFx3JHbfUI   ha valakit érdekel.

Semmi okom rá, de büszke vagyok, hogy elfogadott rokonnak és barátnak.  Férjem halála után igazán pátyolta a lelkem  mindenben mindig a segítségemre volt. A 80. születésnapomon azt mondta, hogy neki sógornőkben igen nagy választék állt rendelkezésére, de én vagyok a kedvence. Nem egy hízelgő valaki, ha ezt mondta így is gondolja. Jónéhány műve is a birtokomban van, olyan is, amit a filmben nem is mutattak. Egy ember, akire mindig számíthattam és számíthatok is.

MÜPA

Fantasztikus hangversenyen voltunk. Persze gondoltam, hogy nagyon érdekes lesz, mert már kb. 3 éve hallottuk őket Münchenben és az is nagyon élvezetes volt. A karmester Teodor Currentzis, aki Athenban született és nem tudni miért valahol Orosz országban szeret élni. Ott alapított egy zenekart, csupa fiatalokból musicAeterna néven. 2011-től a permi operaház vezető karmestere. A zenekarát is vitte magával Permbe. Most ez a zenekar volt itt az operaház zenekarával kibővülve. Ezeket nem csak hallgatni de látni is érdekes. A karmester még mindig fura öltözékben dirigál, pl. fekete magas szárú cipő piros cipőfűzővel, a zenekar most nagyon szolidan volt öltözve. Ugyanaz az első és másod hegedűs volt, mint Münchenben.
Az egész műsor elég újdonság volt számomra, mert csak Mahlert játszottak, akit nem annyira ismerek. Az első részben dalokat, nagy zenekari kísérettel egy szoprán és egy bariton előadásában. A dalszövegek kis történetek voltak, többnyire vidámak. Szerencsére kivetítették a szöveget.
A második rész Mahler 4. szimfóniája, szintén könnyed dallamos érdekes zene. Úgy elröppent a közel egy óra, hogy észre se vettük. Valami komolyabbra és komorabbra számítottam, az eddig hallott Mahler szimfóniák ilyen emlékként élnek bennem.
Ez a zenekar nem csak hangzásilag köt le, hanem látványként is. a karmester időnként tánc lépéseket tesz és nagyban eltér a mostanában divatos egyszerű mozdulatokkal való vezényléstől. A zenekar meg szinte rajongva játszik. A Mahler szimfóniát, akár csak Münchenben, a vonósok, állva játszották végig. Az első hegedűs váltogatva két hegedűn játszott, ennek okát nem sikerült megfejteni, a kisérőfüzetben sincs szó róla. Természetesen most is lépdelt előre hátra, lábujjhegyre állt, meg minden. Nem is tudom, talán a látvány kicsit el is vonja az ember figelmét a zenétől. Minden esetre hatalmas élmény volt és nagyon örültem, hogy szemfülesen szereztem jegyet, mert dugig volt a terem és már rég nem volt egyetlen jegy se kapható.

Hofi az örök!

Megkezdődött az advent és ezzel a német televízióban a karácsonyi műsorok. Sajnos már rég nem az ami volt, mikor szép díszletek között komoly művészek léptek fel no meg gyerek kórusok, amiket különösen szerettem. Nézni a sok értelmes, éneklő gyereket és remélni, hogy ugyanilyen értelmes felnőtt lesz belőlük. Szóval ez már nincs. Német televízió is spórol vagy nincs már érdeklődés a komoly műsorok iránt. Most szombaton, ami az első ilyen karácsonyi műsor volt, egy hatalmas sport csarnokban volt a felvétel, nagy közönség előtt, akik lelkesen csápoltak meg minden. A fellépők is elég feledősek voltak, vagy már kiöregedettek vagy semmitmondó újak. Persze lehet, hogy bennem van a hiba, mert én mást várok, de ez mindegy is. Valahogy csak eljutottak a grand finalhoz és jött még az összes szereplőhöz egy gospel kórus, olyan igazi amerikai. Rázendítettek a "we are the world" c. örökéletűre, mire nekem rögtön beugrott, hogy "piál a föld, piába mindent stb" Hofitól. Ez is olyan, mint hogy Csehov három nővérét már soha nem fogom tudni újra nézni, mert végigröhögném a darabot. Ezt persze látni kell, különben értelmetlen. Magyarázom B.-nek, emlékszel a Hofira, piál a föld...  stb. Nézett rám hülyén. Még most se értem, hogy ezt hogy tudta kikerülni. Mikor Hofi meghalt már itthon volt. Akkor a tv mindent ismételt többször is.
Előszedtem a szalagokat, torzít a tv. de mindegy alapon. Nos az új tv-vel, ami már elég régi még soha nem próbáltam a régi videót használni, nem is ment. Maradt a youtube. Nem volt idegem a tv-n keresni így itt a computeren hallgatta és röhögte végig a piál a föld c. igazán örökértéküt.
Megint megállapítottam hogy itthon és külföldön is sok művészt láttam hallottam ebben a műfajban is, de olyat mint Hofi soha sehol. Igazán egyedülálló tehetség volt.