3 nap Bécs meg még más is.

A Fesztivál zenekarral néha el lehet menni turnéra. Én persze mindig csak Bécsbe megyek. Oda jön Schiff András velük koncertezni. Most nem egyedül mentem. Azon kívűl, hogy süvöltő hideg szél volt, nagyon jó volt minden. Igaz első nap, vasárnap, másfél órát jártunk, mire találtunk egy vendéglőt, ahol foglalás nélkül is volt hely. Örültünk, hogy melegben leülhettünk. A kaja nekem nem ízlett, de legalább nagyon drága volt. Férfiú megette az enyémet is.  Szerinte attól hízik, hogy én keveset eszem, ő meg nem állja meg, hogy ne egye meg a maradékot.:-)

A koncert a Koncertlausban volt, amit sokkal jobban szeretek mint  a Musikvereint. Remek zene, 2000 ember tombolt, szóval jó volt. A tömegben itt-ott még ismerőssel is össze lehetett futni. Az első hegedűs nagyon ismerős volt, de nem hittem volna, hogy ott hagyta a szeretett zenekarát. Aztán a koncert után  a hotel bárjában üldögéltünk, mikor odacsapódott hozzánk egy hegedűs lány a zenekarból. Rögtön kikérdeztem az első hegedűs kilétéről. Kiderült, hogy jól tippeltem. A hegedűs orosz, ezt tudtam, és politikai okból nem maradhatott Oroszországban.:-(    . 

Már leírni is alig merem, de úgy tűnik a Férfiu megtalálta álmai lakását. Mindig is abba az utcába vágyott, de soha nem hirdettek ott semmit. Most közvetlen elutazásunk előtt jelent meg egy hirdetés, a képek szerint nagyon jó kis lakásról Felhívta és hazaértünk után, már mentünk is lakást nézni. A lakás szerelem volt első látásra, egy igen kellemes tulajdonos is járt hozzá. Ha minden igaz, december 10.-én költözik. Persze igazán akkor hiszem majd ha látom. Jelenleg Amerikába ment pulykát enni, 10 napra.

Nekem egy kő gördült le a szívemről, mert közelegnek az ünnepek, Bandit nem hagyom egyedül a lakásában és nálam csak egy vendégágy van. Ez a probléma most megoldódni látszik.

Nem probléma, de bosszantó, hogy kiderült a mérlegem 2 kilóval többet mutat a valós súlynál. Ezt most magamnak is be kellett bizonyítanom. Szerencsére Bandinál egy valódi orvosi mérleg áll a fürdőszobában. Megmértem magam itthon, cipőstől ruhástól, 53,4 kiló voltam. Átmentem hozzá, megmérem magam és kiderül, hogy csak 51,3 kiló vagyok. Ugyanez reggel Ádám kosztümben 49,3 kilóra zsugorodik. Nos ezt már nem találom egészségesnek, de ritkán vagyok éhes + egyedül csak addig eszem, amíg gyorsan elfogy az éhség és már hagyom is az egészet, nincs kedvem egyedül ülni a konyhában és enni.

Napi események

Van jó és van rossz is. A jó, hogy a felső szomszédom, akinek 24-órás gondozónője van, felhívott és megérdeklődte, hogy nincs-e valami segítségre szükségem, mert a gondozónő unatkozik. Ismertem a hölgyet liftből meg az utcáról, kellemes vidám asszonyság. Rögtön le is csaptam az ajaánlatr, miután a legnagyobb teher nekem a konyha főzés utáni rendbe rakása. Ez talán családi örökség. 57-be, mikor maszekok lettünk egy idő után annyira rendbe raktuk a családi költségvetést, hogy tellett volna takarítónőre is. Anyámnak viszont egyetlen kíávnsága volt, szintén a konyha ebéd utáni rendbe rakása. Talált is a szomszéd házban egy nyugdíjas asszonyt, aki boldogan vette ezt a kis extra keresetet. Jött minden nap, volt kulcsa a házhoz, szépen rendbe rakta a konyhát és távozott. Nos pont ilyenre vágytam én is és íme elém hozta a sors.

Kevésbé vágytam a tegnapelőtti dupla esésemre, de túléltem, nem törött össze semmim és ismét rájöttem, hogy nem kellene mindig rohanni. Igaz nagyon sürgős volt haza érni, mindig elfelejtek a mosdóba menni. Szerencsére már tök sötét volt, mikor hasra estem az éppen kinyitott garázskapuban. Gyorsan felnéztem a házra, az irodák már sötétek voltak és a mindig leskelődő szomszéd se volt az ablakban. Ügyesen négykézlábra álltam és ki egyenesedtem. Sajnos rögvest elhagyott az egyensúlyom és hanyatt estem. Közben a kapu elkezdett becsukódni. Gyorsan behúztam a lábaim, hogy ne legyek útban. Csodás látvány lehettem. Aztán át fordultam megint négykézlábra és igen óvatosan felálltam. Még egyszer megbizonyosodtam róla, hogy nem látott senki és büszkén bemasíroztam a házba. ijedtemben el is felejtettem, hogy miért is siettem annyira. A kézfejem jelenleg sötét lila, ha lehet kesztyűben járok.

Szomorú de mégis jó hír, hogy végre előkerült a német ötyém eltűnt alakja. A lábát fájlalta utoljára mikor együtt voltunk és azóta nem találtuk sehol. Se telefonra  se üzenetre nem reagált.Anyukájával él együtt, ő még 70 alatt a mama 90 felett. Végre jelentkezett nálam az általam nem ismert mama, hogy a lánya üzeni, kórházban van. Szóval másfél hónapja kórházban van, még mindig nem tudják biztosan mi a baja, de iszonyat fájdalmaik vannak, felkelni sem tud.. Ez alatt az idő alatt hétszer!!! szállították át másik kórházba, összesen háromban volt, vagy másik osztályra. Mama, aki nem éppen fitt, minden nap látogatja és előfordult, hogy mikor beért tudta meg, hogy közben már másik kórházban van a lánya. A mobilját az első átszállításnál ellopták, az iratai szintén eltűntek. Végül a kártyák, taj meg egyebek meglettek, de a személyi igazolványa végleg eltűnt. Majd szerezze be, azt csak személyesen lehet intézni. Számomra ez egy igazi horror történet, belegondolni is rossz. Ma rendeltem meg neki a nálunk bevált fájdalom csillapítót. A kórházban a morfin tapasszal próbálkoznak, ami nemigen használ, viszont egy bizonyos mennyiség után teljes zavartságot okoz.  

Lassan átmegyek Teréz anyába. Van ugyanis egy süket 80+ barátom akinek van egy 60 körüli, stroke miatt megvakult barátja. Ők járóképesek de azért van amit én intézek. Pl. zuhany csere, zárban beletört kulcs miatti ember keresése sürgősen, hogy éjszakára be lehessen zárni a lakást, vagy alsónadrágok vásárlása. Nem unatkozom.:-)

Végezetül még egy jó dolog. Hosszú idő után megint színházban voltam és egy igen kedves és szórakoztató darabot láttam a Rózsavölgyi Szalonban.  Jő héten pedig megint hangverseny.