Elesős idők vannak

Az elmúlt hét megint zűrös volt. A szokásoson túl csütörtök délben egy órára kaptam időpontot a fogorvostól, hogy lecsiszolja a pici lepattant helyet, ami piszkálta a nyelvemet. Ezután szerda este a szendvicsben maradt a lepattant fog szomszédjának a küldős része.  Nekem teljes körhidam van, ami eltakarja a maradék rossz fogamat, no meg a pótlások. 

Későn reggeliztem és mentem pontban egy órára az orvoshoz. Kicsit várni kell, mondták, majd két óra előtt pár perccel rám is került a sor. Fogorvos közölte, hogy persze vissza ragasztatja, de nem fog tartani. Jó, de mi a megoldás? Új körhidat kell csináltatni. Igaz ez már elég régi és messze nem tökéletes már, de belegondolni, hogy kb. 2 órába fog telni a leszedése, nem nagyon tudtam lelkesedni az ötletért. Mindegy, per pillanat megoldotta, utazom márciusban, remélem addig és az alatt kibírja. 

Ez már a második lórúgás volt ezen a héten, mert kedden szemorvosnál voltam és a kontroll eredménye pocsék. Lassan de biztosan vakulok.:-(

Pénteken aztán, a Zeneakadémián volt koncert, amit nagyon élveztem. Az előcsarnok spórolós világítását és fűtését, azt hiszem soha nem fogom már megszeretni. 

No de az esés. A fogorvostól mentem egyenesen Bandihoz. A bejáratnál van egy darab lépcső. Oda sikerül valahogy rosszul fellépnem, így sikeresen a fenekemre estem. Olyan fáradt voltam, hogy egyszerűen ülve maradtam a kövön. Aztán felszóltam Bandinak telefonon, hogy küldje le a gondozónőt. Közben jött ,ki valaki a házból és így aztán ketten felcibáltak a földről. Utána jutott csak eszembe, hogy meg se próbáltam felállni. Örültem, hogy ülök. Persze semmi bajom nem történt a fenekemen egy halványlila folt van. Az arcomhoz képest, ez tényleg semmi. Persze aztán dühöngtem, mert ugyanott egyszer már teljesen egybedűl felálltam. Akkor nem voltam fáradt..

Pofára estem!

 A szó legszorosabb értelmében. Hétfőn a MOM előtt kb. 6 mm.-re kiállt egy kő, amin nagy svunggal elhasaltam. Elég bosszantó, mert már rengetegszer elestem, de a képemet még soha nem vertem össze. Az egyébként kihaltnak tűnő helyen rögtön hárman álltak körülöttem és mentőt akartak hívni, amiről elsőre sikeresen lebeszéltem őket. Miközben, kis segítséggel talpra álltam, kezdtem felfogni, hogy először is valami valahol vérzik rajtam, másodszor, hogy fáj a szám és a homlokom. Mint utóbb kiderült, mindkettő vérzett valamelyest, amit a majdnem fehér ballonomon láttam. Hétfőn még igazi tavaszi idő volt. Segítőim aztán betereltek az irodaházba, ahol a recepciós leányzó rögtön a telefon után kapkodott. Őt is meg kellett győznöm, hogy nincs szükség mentőre. Ezután hozott egy nagy papír törlőt és ragtapaszt a homlokomra. Közben állandóan kérdezgetett, hogy nem szédülök-e, vagy, hogy látok-e rendesen stb. Igazán megható volt a gondoskodni akarása. Végül megjelent egy vizes törlővel és megkérdezte, hogy letörölheti-e a vért az arcomról. Szépen megköszöntem és bőséges hálásodások közepette távoztam a helyszínről. Tervbe vett vásárló listámat egyből töröltem, csak a bakautomatáig mentem, mert az muszáj volt. 

Nem volt kedvem sokat mászkálni, mert nem tudtam, hogy nézek ki. Így is az automatánál álló két pasi egyből megkérdezte, hogy ne hívjon-e mentőt. Felszedtem a pénzt és igyekeztem eltűnni, illetve mentem Bandihoz, miután a pénzre neki volt szüksége. Ott persze már az előszobából kiabáltam, hogy nem kell megijedni, csak elestem de semmi baj. Végül is akkor még nem is néztem ki túl rosszul. Este simán elmentem a koncertre. Miután lefújtam a sebet, szépen lekentem alapozóval és nem látszott semmi. 

Annál rémisztőbb lett aztán minden másnapra. Még jelenleg is sötétlila monoklim van és a szájam körül is bekékültem. Mikor rám bámulnak, rögtön közlöm, hogy nem vertek meg csak elestem. Bandit meg fenyegettem, hogy ha rossz lesz, elmegyek a rendőrségre, hogy megvert.:-))

Sajnálatos módon a (fog)koronámról letört egy mikroszkopikus darabka. Nem látszik, nem is akartam elhinni, viszont a nyelvemet zavarja. Holnap telefonálok a fogorvosnak. Gondolom még 2-3 nap, aztán majd halványzöld és végül sárga lesz a képem egyik fele, de biztos elmúlik minden egy hét alatt. 

Háziorvossal összetalálkoztam az utcán, csak kicsit rémüldözött, majd mondta, hogy ő már bejelentette az önkormányzatnál, hogy rémisztőek ezek a térkövek amiket leraktak. Totál balesetveszélyesek. Igazat szólva tényleg rémesek, bár a teljesen újonnan leaszfaltozott járda szakasz is olyan mint a Balaton déli szél esetén. Nem is értem, hogy lehet egy aszfaltot ilyen kis hullámosra csinálni.

Farsang van!

No persze nem nálunk és nem nekünk, de legalább a németeknél lehet nézni. Ma pedig a bécsi operabált fogom nézni, ami igencsak látványos szokott lenni.  

Jómagam csak a Fesztivál zenekar jótékonysági bálján voltam a barátnőmmel. Jó volt a vacsora és természetesen a zene is. Az árverés is sikeres volt. Az idén először a bált a valamikori Royal szálló csodálatosan felújított báltermében rendezték. Én ott csak a népi demokrácia idején létesített moziban voltam. Ma szinte elképzelhetetlen, hogy miért csináltak abból a gyönyörű teremből egykoron mozit. 

Különben megvagyunk. Bandi ritkította a tornákat, már csak hetente kétszer tornáztatják a lányok. Különben ő maga mozog, még egy torna szőnyeget is rendelt magának és a gondozók szerint szorgosan tornázik. Nem tudjuk mitől, de időnként afáziás rohamai vannak, ez azt jelenti, hogy rövidebb vagy hosszabb ideig nem tudja értelmesen kiejteni a szavakat. Töprengünk, hogy mi lehet, és, hogy milyen orvos kellene ehhez. No meg ha kiderül valami, akkor ugyan mit csináljunk?  Én egyelőre várok. Ez inkább kellemetlen, de nem fáj semmije, a mozgása megmarad olyankor is. Ami mindig használ, ha ledől egy félórára. Lehet, hogy csak egyszerűen fáradt az agya. Különben jó a hangulata, remek az étvágya. A lábai gyengék, de ez van. 

Nem akarom elkiabálni, de jelenleg a gondozónők körül is nyugalom van. A régi új nagyon rendesen teszi a dolgát, mindig is ügyes volt. Nekem a lényeg, hogy szeretik egymást a dolgozók és mindenki tisztességesen dolgozik. Én is teszem a dolgom.