Ez a szürke most szó szerint értendő. Miután letudtuk az összes "el kell intézni" dolgot, lehetne kicsit élvezni a pesti létet, ha nem lenne mindig minden ilyen ködszürke. Így aztán maradnak az olvasmányok, ami az internetnek köszönhetően elég idegborzolóak. Persze nem érdemes dühöngeni, még akkor se ha hülyének néznek és tehetetlennek érzem magam. Már nincs meg a lendulet, hogy olvasói levelekkel bombázzam az ujságokat ha valami nem tetszik. Talán van benne egy kis félsz is, ne tünjek ki a buta tömegből. De itt azért leírom.
1. A választások. Mire végre kibökték hivatalosan, hogy mikor lesz, már megvettük a repülő jegyet, így pont egy héttel a választások után érkezünk haza. Tudom nem az én szavazatomon fog múlni az ország jövője, de vajon én, aki itt születtem és jelenleg is itt élek, miért nem választhatok előre bejelentve távollétemet, levélben, vagy előre? Amerikában 6 hónappal a választások előtt választhat mindenki ha akar. Nyugat Európában levélben vagy interneten is lehet választani. Feltehetően az oroszoknál, akikhez újabban egyre nagyobb szerelem kezd kötni minket, nem lehet. Ha ilyen sebességgel fejlődünk vissza, mint az elmúlt 3 évben, legközelebb már tintába mártják az ujjunkat szavazáskor, mint Venezuelában és Afrikában.
Szóval nekem nem lehet, de nagykiterjedésü, szerencsére általam nem ismert romániai rokonaim, akik maximum látogatási szinten ismerik az országot, azok választhatnak, meg az ukránok akik igen szeretik a magyar egészségügyet és még sorolhatnám, azok igen. Az 56-os Amerikába kiment már enyhén demens magyarok pl. szintén. Nem csak én, hanem sokan mások, akik valamilyen okból azon a szent napon nem tartózkodnak itthon, azok mind nem.
2. A készülő Szabadság téri emlékmű. A készítőjének iszonyat szobrai vannak a nemzeti színház (kisbetűvel, mert a nagyot nem érdemli) körül. Nem tudom mikor nyalta be magát ennyire a hatalom kegyeibe, de sikeres volt. Persze van neki Makovecz kitt egylet arany oklevele is. Budapest egyik legszebb tere lenne, ha nem engedték volna teleépíteni tank csapdákkal. Soha nem tudta ez az ország megtalálni a ló hátát, hol az egyik oldalra hol a másikra esik át. Mikor a tank csapdák készültek, feltehetően az amerikaiakat imádtuk.
Azon, hogy a Zeneakadémia földszintjét milyen gyászosan eltolták, már csak siránkozom. Elhiszem, hogy eredetileg ilyen volt. De nem volt egy jószemű belső építész, aki elmagyarázta volna, hogy nem kötelező mindenben követni a régi mintát? Végül is a központi porszívó réz csapját se szerelték vissza az előtérbe az oszlopra. Ravatalozóban zenét hallgatni lehangoló. A máris foghíjas villany körtékről meg nem is beszélek.
1. A választások. Mire végre kibökték hivatalosan, hogy mikor lesz, már megvettük a repülő jegyet, így pont egy héttel a választások után érkezünk haza. Tudom nem az én szavazatomon fog múlni az ország jövője, de vajon én, aki itt születtem és jelenleg is itt élek, miért nem választhatok előre bejelentve távollétemet, levélben, vagy előre? Amerikában 6 hónappal a választások előtt választhat mindenki ha akar. Nyugat Európában levélben vagy interneten is lehet választani. Feltehetően az oroszoknál, akikhez újabban egyre nagyobb szerelem kezd kötni minket, nem lehet. Ha ilyen sebességgel fejlődünk vissza, mint az elmúlt 3 évben, legközelebb már tintába mártják az ujjunkat szavazáskor, mint Venezuelában és Afrikában.
Szóval nekem nem lehet, de nagykiterjedésü, szerencsére általam nem ismert romániai rokonaim, akik maximum látogatási szinten ismerik az országot, azok választhatnak, meg az ukránok akik igen szeretik a magyar egészségügyet és még sorolhatnám, azok igen. Az 56-os Amerikába kiment már enyhén demens magyarok pl. szintén. Nem csak én, hanem sokan mások, akik valamilyen okból azon a szent napon nem tartózkodnak itthon, azok mind nem.
2. A készülő Szabadság téri emlékmű. A készítőjének iszonyat szobrai vannak a nemzeti színház (kisbetűvel, mert a nagyot nem érdemli) körül. Nem tudom mikor nyalta be magát ennyire a hatalom kegyeibe, de sikeres volt. Persze van neki Makovecz kitt egylet arany oklevele is. Budapest egyik legszebb tere lenne, ha nem engedték volna teleépíteni tank csapdákkal. Soha nem tudta ez az ország megtalálni a ló hátát, hol az egyik oldalra hol a másikra esik át. Mikor a tank csapdák készültek, feltehetően az amerikaiakat imádtuk.
Azon, hogy a Zeneakadémia földszintjét milyen gyászosan eltolták, már csak siránkozom. Elhiszem, hogy eredetileg ilyen volt. De nem volt egy jószemű belső építész, aki elmagyarázta volna, hogy nem kötelező mindenben követni a régi mintát? Végül is a központi porszívó réz csapját se szerelték vissza az előtérbe az oszlopra. Ravatalozóban zenét hallgatni lehangoló. A máris foghíjas villany körtékről meg nem is beszélek.
