Visszatekintő

Gondolkozom, hogy mik is voltak az év kimagasló eseményei?
Az év elején építkeztünk. Rengeteg idegességre emlékszem. Semmi nem haladt úgy ahogy kellett volna, de végül is valamikor februárban sikerürt átköltözni. Persze a lakás ma sincs teljesen kész. B. csinálgat ezt-azt. Szerencsére semmi se sürgős, a mai állapotban lehet rendesen élni.

Tavasszal fantasztikus jó idő volt, a hideg akkor is karácsony tájára esett, amikor nem voltunk itt. Április közepén értünk haza. Az egész kint tartózkodás, szeptember közepétől, egy hónap megszakítással április közepéig, igen hosszú volt. Az extra hazaút fáradságos és drága. A tanulságot levontuk, az idén nem mentünk haza. Persze ez se jó, de majd csak kiderűl egyszer, hogy mi lenne az ideális megoldás, ha létezik olyan egyáltalán.

Otthon minden rendben volt, ha eltekintünk az autóval kapcsolatos kálváriánktól, ami részben még mindig tart.

Hamarosan elkezdtem orvost keresni, hogy az öszesen 3 kalapácsujjamat megműtse valaki. Második nekifutásra sikerült is és junius elején megműtötték az első lábamat, majd 3 hét múlva a másodikat is. Ennek következtében 2 hónapot otthon a szófán töltöttem, mert nem tudtam rendesen használni a lábam.

Augusztus elején aztán Stockholmba mentünk. Kellemetlen 4 esős napot sikerült kifognunk. A kellemes a társaság volt, a találkozás nagyon régi és sajnos elég rossz állapotban lévő barátokkal. Később augusztusban csináltunk egy mini keletnémet túrát. Rengeteg sok szépséget láttunk, de közel se annyit mint lehetett volna. Sajnos végérvényesen tudomásul kell venni, hogy nem bírjuk már a rengeteg jövés menést. Nagy igazságtalansága a sorsnak, hogy az embernek csak öreg korában van ideje és pénze utazgatni.Az irodában ma is tudnék üldögélni és a munkámat ellátni, ugyanakkor várost nézni már nemigen tudok.

Ezután 2 nyugodt hónap következett otthon, majd utra keltünk ismét a "telelőbe". Itt rajtunk ül az átok. Apró bosszuságok tömege, napi szinten. Hol a computer, hol az autó, vagy nem jön a takarítónő, szóval valami állandóan van és akkor a jeges hidegről már nem is beszélek. Az autóval minden féle képen probléma van. Az ittenivel műszakilag, az otthonival egyébként. A biztosítását egyre nehezebb megoldani. Az idei tavasszal lejár, de csak egy másolatunk van a biztosításról, amit természetesen már februárban kifizettünk. A lelkem mélyén már tavaly szerettem volna megszabadulni az otthoni autótól, de B. akkor még nem érett meg erre a lépésre. Most miközben végtelen telefonálgatásban és levelezésben van a biztosítóval, magától rájött, hogy fel kellene adnia az otthoni kocsit. Amint ezt kimondta, rögvest kiszámoltam neki, hogy mennyibe kerül, anélkül, hogy beleülne. Kicsit megdöbbent. Szóval úgy néz ki, hogy vissza lesz az autó küldve ősszel ide, az ittenit meg eladjuk. Nem sokat ér már, de nem is izgalmas. Remélem B. lelke nem törik össze, ha nem fog ott állni az autó a garázsban. Nos majd meglátjuk. Ez se lesz egy sétagalopp találni megfelelő szállítót stb.

Mi is volt még? Elvesztettem 4 jó és nagyon régi barátomat, akik bizony nagyon híányoznak. Az innen is folytatott hosszú telefon beszélgetések, a világ sorának megtárgyalása stb. Ketten még a nagyszüleimet is ismerték, mindig volt miről beszélni. Most már az egyetlen unokabátyámon és Marin, aki a fogadott húgom, kívűl nincs is senki aki ismerte a családomat. Mari saját kis világában él, nem sok közös témánk van. Az unokabátyám a jó beszélgető partnerem.

Karácsonyra jött még egy jó hír is. Berlini barátaim lánya férjhez ment végre. A szülőkkel szintén ősrégi a barátság, ami túlélte az én disszidálásomat, a falat és mindent. A lányt is nagyon szeretem, ismerem kicsi kora óta. Helyes, szép, okos és jólnevelt. Elmult 40 éves, itt volt az idő a házasságra. A fiu már régen megvan, szintén szeretjük. Ha még élünk és mozgunk, juniusban megyünk, mert akkor tartják az esküvői bulit. Más utitervünk nincs is, pedig van egy megbeszélt randevunk Las Vegasban februárra, de le fogom mondani. Kicsit kedvetlen vagyok, még nem szoktam meg, hogy érzem a koromat. Uj tapasztalat, ennél volt már jobb is.

Most várjuk az új évet, ami reméljük csakis kellemes dolgokat hoz, mert ugye a remény hal meg utoljára. Mindenkinek aki olvas, kívánok boldog újesztendőt, egészségben, békességben.

Hogy mik vannak!

A mai újságban, sok hír ugye nincs ilyenkor, hosszú cikk foglalkozott a társkeresés és találás problémáival. Ebben nincs semmi különös a 40 körüli korosztály itt is leginkább internetes oldalakon vagy valamilyen társkereső iroda által próbálja megtalálni a párját. A döbbenet az volt, hogy a körkérdések alapján többnyire már az első randin elhangzik a kérdés, ami a leányzó kredit képességét firtatja. Leesnék a székről, de itt ez egyre természetesebb. Nesze nektek romantika!
Ezután jöttek a példák és a magyarázatok. Pl. egy 26 éves jó állásban lévő leány, az egyetemi tanulmányai alatt 150 000 $ kölcsönt vett fel. Ezzel vagy 20 évre elvágta a lehetőségét, hogy partnert találjon. Mert mondjuk dolgozik és keres és fizet, de mi van ha házat akarnak venni? Itt még mindig a ház a földi boldogság alapja.:-(((
Nos ha ház, akkor kölcsön, de ha neki ilyen letörlesztendő kölcsöne van, akkor nem ad a bank pénzt. Kérdeztek egy 38 éveset is. Neki nincs ennyi adóssága viszont régebbi apró kontó túlhúzások miatt az u.n. credit score (nem találtam igazán jó magyar szót erre) besorolása csak 500 az 1000 skálán. 600 alatt viszont nem ér az ember semmit. Érdekes módon férfiakat nem kérdezgettek csak nőket.

Ez a kreditképesség irtó vicces dolog. Az egyik nagy áruházban mindig tukmáljánk ránk a vásárlói kártyát. Egyszer  kétszer ki is töltöttük a szükséges dolgokat, de nem kapunk kártyát. Miért? Nincs kredit multunk. A lakást az autót, mindent készpénzért vettük és ez se jó itt. Kellettek volna különböző rendesen fizetett kölcsönök, akkor nagyon jók lettünk volna. Persze ez egy ördögi kör, szerintem, mert ha rendesen fizetek akkor mindig több kreditet adnak a bankok. Aztán egyszer csak össszedől a kártyavár.

Mikor ilyesmiket olvasok, mindig megállapítom, hogy ronda egy társadalom ez az amerikai. Sajnos az ilyesmit a nagy Amerika imádók nem tudják, vagy nem akarják tudni.

A német mediathekből most néztem meg egy filmet, ami Afganisztánban szolgáló katonákról szólt, mikor haza engedték őket szabadságra. Persze volt benne heroin és öldöklés. Egész idő alatt arra gondoltam, hogy itt Amerikában egy ilyen filmet nem lehetne bemutatni. Itt valami szent áhítattal emlegetik az ott szolgáló katonákat. Szerintem meg vannak győződve, hogy mind szent és hős egyszermélyben, amiről én igen kevéssé vagyok meggyőződve.

Karácsony

Olvasgatok minden felé és ámuldozva látom, hogy emberek micsoda erőfeszítésekre képesek karácsony miatt. Már az olvasástól is eltelek a több fogásos menüktől, nem is beszélve a sokféle étekről, mert az egyik ezt nem szereti a másik meg azt. Ehhez képest mi még fénykorunkban is igen szerényen éltünk és ünnepeltünk. Természetesen nem baj ez, akinek van kedve és ereje csak csinálja. Nálam ugye 18 éve nincs karácsony. Elég nagy törés volt az életemben ezt elérni, hogy kész befejeztem, de ma már kifejezetten élvezem. Az első ilyen karácsonyomat alaposan megterveztem. Teljesen egyedűl voltam. Előzetesen már felvettem magamnak a tv-ből jó vidám, szórakoztató filmeket. Délután aztán elkezdtem azokat nézni. Este a szokásos időben megvacsoráztam, majd megnéztem még 2 filmet, aztán lefeküdtem. Másnap reggel nagyon büszkén veregettem saját vállamat, hogy na ugye! Így is lehet ezt csinálni, érzelmek és sírás nélkül.
Szerencsére sok szép karácsonyra tekinthetek vissza. Amíg itthon éltem, tehát 30 évig, mindig volt családi karácsony, rendszerint magányos vendégekkel. Volt egy-két rossz emlékű is, pl. 44-ben, amikor a vacsora mellől rohantunk le a pincébe és ott is maradtunk néhány hétig. A nyomor időkben nem voltak vendégek örültünk ha nekünk jutott valami ünnepibb enni való. Ezek nem voltak kifejezetten szépek. Stockholmban is egyedül voltam, bár mindig ugyanaz a család meghívott. Nem voltak ezek se rosszak, de kifejezetten jónak se nevezném. Aztán jöttek a csodásak, mikor elkezdtem haza járni. Már nem voltam egyedűl, a férjemmel jöttem. Apám örült, a barátok örültek, minden nap színházba mentünk. Hihetetlenül élveztük a karácsonyokat. Apám halála után is haza jöttünk minden évben, fát díszítettem, vendégeket hívtam, jó volt.
18 éve ilyenkor, már tudtam, hogy mindennek vége. Díszítettem a fát és sírtam. Tudtam, hogy ez lesz az utolsó karácsonyfám. A díszek még ma is a pincében egy dobozban pihennek. Vannak amik kb, egyidősek velem, de soha nem vettem többé elő. Az első önállóan átélt karácsony után már hallani se akartam  több karácsonyról. Mikor 3 év után, úgy hozta a sors, hogy pont karácsonykor mentem háztűznézőbe Torontóba, teljesen ledöbbentem, hogy egy feldíszített karácsonyfa fogadott. N. aki majdnem az egész felnőtt életét egyedűl élte le, minden évben csinált magának karácsonyfát. Csodálkoztam. Még szerencse, hogy vittem ajándékot.
Most nagyon a helyemen vagyok. Itt a környékben azt hiszem senki se ünnepli különösebben a karácsonyt. Csupa magányos ember. Tegnap kérdeztem az egyik szomszédot, hogy megy-e  az unokáihoz. Isten őrizz! Mondta. Az a rumli nem nekem való. Ajándékot már megkapták és kész. Szerencsémre B.-t se érdekli. Saját bevallása szerint soha nem is érdekelte, bár gyermekkorában voltak náluk is karácsonyok. Gondolom falu helyen, ahol 3 gyerek volt ezt el se lehetett volna kerülni. Ők az erdőbe mentek a fáért, mert akkoriban azt még lehetett csinálni, de kb. eddig érenek az emlékek, amiket megosztott velem.
Azért örülök ha elmúlik az ünnep. Akkor majd már lassan hosszabbodnak a napok, jön az új év és ki tudja mit hoz? Remélem csupa jó dolgot.
Aki olvas, annak  kívánok nagyon szép ünnepeket!

Vegyes

Tegnap elmentünk megint a botanikus kertbe megnézni a fényeket. Minden évben van valami újdonság. Az idén a laser volt. A legkülönbözőbb helyeken voltak érdekes új fények, de a legjobban az tetszett, ami egy tó partján volt és olyan volt, mintha sok kis hal úszkálna a vízben. A magányos skót dudásunk meghalt tavasszal, de most egy egész skót dudás zenekar volt helyette, akik iszonyat zajt csaptak. Direkt hétfőn mentünk, de mégis annyi ember, tolókocsi, gyerekkocsi volt, hogy helyenként alig lehetett mozogni. Minden esetre szép volt megint. Útközben is elég sok szépen feldíszített házat láttunk. Nagyon giccses de hozzá tartozik az itteni karácsonyhoz.

Frei Tamás blogjába akadtam bele a facebookon. New Yorkból írja, hogy az idén csendesebb a karácsony. Részben az iskolai lövöldözést okolja, de nem így van. Még sehol semmi lövöldözés nem volt, mikor már írtam, hogy nincs akkora felhajtás mint máskor. B. szerint az idén érződik már rendesen, hogy nincs pénz. Figyeljük erősen, hogy hogyan fognak megegyezni a pártok a háztartási budgetben. Ha az ellenzék lesz az erősebb, akkor mindenki kb. 3000 $ több adót fog fizetni, mint eddig.

Két hír tegnapról: Meghalt egy ember, kicsit keleteuropaias névvel. A szomszédok hívták fel a figyelmet a házra, ahol akkor már kb. 1 hónapja feküdt holtan a tulaj. Hivatalos kiürítésnél 7,5 millió $ értékben találtak a világ minden részéről származó aranypénzeket. Senki nem tudja miből élt a pasas és honnan volt a vagyona. Amíg az anyja élt azzal lakott, aztán egyedül. Hosszas kutatás után találtak egy unokatestvért, az lesz az örökös.
Másik kicsit hasonló. Japánban lomtalanaítás utáni szemét telepen az egyik munkás 170000 Sfr. értékű vadonatúj yent talált. Feltehetően valami ócska bútorral lett kidobva. Most keresik a tulajdonosát. Ha nem kerül elő, az államé lesz a pénz.

Végül a mai újságból egy statisztika, hogy hol a legboldogabbak és a legboldogtalanabb az emberek. A legboldogabbak Guatemalában élnek, őket követi több szintén szegény délamerikai ország. A boldogtalanokat Szingapúr vezeti, ahol azért rend béke és viszonylagos gazdagság honol.  Szóval a pénz állítólag mégse boldogít, bár a vele megszerezhető körülmények nagyon is! De ez csak az én magánvéleményem.

Fényképek

A tegnapi kirándulás képeiből a valamelyest élvezhetőket feltettem a picasara.
Link: https://picasaweb.google.com/G.Tarnok/Karacsony2012?authkey=Gv1sRgCIG3qrbE06_gNQ#
Remélem működni fog.

Haza fele jövet az egyik utcában nagy rendőrautó villogás volt. Mondtam, biztos megöltek valakit, de ezt nem gondoltam komolyan. Erre a mai újságban olvasom, hogy pontosan ott egy tök meztelen pasit halálosan megsebesített egy rendőr. Mi is történt? Az újság szerint egy 54 éves asszony hívta a rendőröket. Korábban kicsit összeszólalkoztak a férjével, mire ő elment kiszellőztetni a fejét. Mikor később haza akart menni, egy cédula fogadta az ajtóra ragasztva, miszerint csak akkor menjen be, ha meg akar halni. A nő nem akart, inkább hívta a rendőröket. Azok kopogtattak, mire kijött a 60 éves férj, teljesen meztelenül de egy gépfegyverrel a kezében, amit rögvest a rendőrökre fogott. Mire az egyik lelőtte. Persze azt nem értem, hogy miért nem csak a lábába lőtt pl. miért kellett rögvest halálos lövést leadni. Az asszony elmondása szerint a férje abszolút jámbor volt eddig, a rendőrségen sincs semmi ellene, soha nem kellett rendőrt hívni veszekedésekhez stb. Mitől kattannak be az emberek, nem értem.

Minden esetre jól jön most az ilyesmi, a fegyver tartással kapcsolatos vitában.

Ez meg az...

Ma délután enyhén sokkolva lettem. Szokásom szerinti telefonjaimat bonyolítva totál véletlenül belesodródtam egy hívővel a politikába. Az illető férfiú valamelyest szinte rokon és az egyetlen ember akire tudtam, hogy mindig számíthatok és számíthattam, magányos korszakaimban. Máskor nem volt rá szükség. Jelenleg is segít amíg nem vagyunk otthon. Természetesen tudjuk egymásról, hogy hova szavazunk, de mindig van ezer más témánk mint a politika. Okos és művelt a fiú, de ma teljesen kifordult önmagából. Ritkán akad el a szavam, de most szabályosan ez történt. Végül másra tereltem a szót és ő bucsuzáskor elnézést kért a "kiakadásért". Nem tudom hány ilyen hívő van még az országban, de ha sok, akkor elég sötéten látom a nép jövőjét.

Később elmentünk karácsonyi fényeket nézni. Van itt egy a mienkhez hasonló kis falu, ahol minden évben kidíszítik, fényekkel, a házakat. Egy családi házas negyed. Teszik mindezt jótékony célra. A csodálkozás kellő közepén teenager leánykák gyűjtöttek egy Hospic részére. Kalapot le az ott lakók előtt. Mert nézni csodás ezeket az utcákat, de megcsinálni irtózatos nagy munka lehet. Nem elég felrakni, aztán le is kell szedni a rengeteg lámpácskát, girlandot stb. Arról nem is beszélve, hogy az amúgy nyugis környéken autó sorok kígyóznak az utcán minden nap 6 és 10 között. Csináltam képeket, még nem tudom mekkora sikerrel. Nekem ezek a karácsonyi képek soha nem sikerülnek sajnos.

Végül egy kis statisztika az aktuális esemény okán. Amerikának 312 millió lakosa van. A privát kézben lévő fegyverek száma 300 millió. Évente 30 millióan halnak meg privát fegyver által. Most persze felerősödött megint, a kellene valamit csinálni ez ellen, tábor. Viszont ez a bárkinek lehet fegyvere az alkotmányban van benne és itt azért nem változtatgatják azt olyan könnyedén mint felénk.

Helyesbítés

A mai hírekből kiderült, hogy szemben az első hírekkel, a fiú az anyját ölte meg mielőtt bement az iskolába. Apjáról ma már nincs szó. Az iskola nyilatkozott, hogy náluk nem volt alkalmazásban az anya.Viszont változatlanul senki nem tudja az indítékot az öldöklésre.

Tegnap igencsak meg voltak zavarodva a tudósítók, kicsit össze-vissza írtak minden félét. Az viszont saját szememmel láttam a tv-ben, hogy Obama a könnyeit törölgette, ami itt biztos nagyon bejött. Szeretik a síró férfiakat, legalább is már többször láttam tv-show alkalmából, hogy örömükben, mert nyertek vagy bánatukban, mert vesztettek nagy zokogásba kezdtek felnőtt férfi emberek.

Eseménytelen hét

Hétfőn este elromlott az idő. Minimum másfél órán át dörgött és villámlott, miközben leszakadt az ég, de még igazi nyári meleg volt. Mindezt szívesen néztem volna végig a tengerparton, de ugye zuhogott a langymeleg eső. Kedden már csak ismétlés volt, sokkal kevesebb villámmal és zajjal, viszont jól lehűlt a levegő. Mindezek következtében ki se dugtuk az orrunkat itthonról. B. mindig talál munkát és örült, hogy én se akarok sehova se menni. Jómagam bevetettem magam a kötésbe a közelgő hidegre való tekintettel. Holnap már a vasalással és varrással fogok foglalkozni, különben a szoknya kész, a kezeim pedig fájnak.
Ezt a programot csak a mókusok fáról való lecsalogatása és etetése színesítette, ami időnként elég sok időt elvesz, de szerencsére soha semmi nem sürgős.
Ma délben elmentünk az itteni magyar henteshez ami elég pocsék. Nekem már az üzlet maga se tetszett soha. Egy ablaktalan helyiség, kellően hűtve persze. A kiszolgálók, akik talán a jelenlegi tulajdonosok is, kifejezetten barátságtalanok. A pult olyan magas, hogy nem lehet mögé látni. Bár a disznósajt finom a hurka pedig holnap kerül elbírálásra, nem hinném, hogy a közel jövőben megyünk még oda.
Hazajövetelünk után belenéztem a computerbe és akkor láttam az iskolai vérengzést. Ez rettenetes ami itt folyik ezzel a mindenki fegyverrel futkoshat dologgal. A tettesnek állítólag saját tulajdona volt mindhárom fegyver, amivel öldökölt. Mielőtt az iskolába bement megölte az apját, az iskolában pedig az anyja volt az első áldozat. A többi csak úgy találomra. Szerencsére magával is végzett, így nem kell az államnak pátyolni élete végéig.
A fegyverlobby hihetetlenül erős itt Amerikában. Obama első kampányában szerepelt, hogy valami megszorítás kellene ezen a téren. Nem könnyű, mert ez a fegyver dolog benne van az alkotmányban. Akkor a sok teendő közt valahogy elsiklott a dolog. Most lehet reménykedni, hogy napirendre kerül megint. Mindeközben, talán két napja olvastam az itteni újságban, hogy csak Floridában egymillió fegyver tulajdonosról tudnak. El lehet képzelni, hogy milyen sokról nem is tudnak.

Egy kis vidámság a következő hír. Szicíliában egy 33 éves pap a misén bejelentette, hogy ez az utolsó miséje, mert feleségül veszi a barátnőjét, aki az 5. hónapban terhes. A hívőknek elakadt a lélegzete, a hír szerint.

"Őshaza"

Most olvasom a hétfői zürichi újságot. A kultúra részben egy egész oldalas cikk a Pilisről. Nagy érdeklődéssel belefogtam az olvasásba. Az első bekezdésben arról írnak, hogy Esztergomban van egy kis kápolna aminek a tornyaiból minden délután fél őt után egy kicsivel a négy égtáj irányába hangszórókból szól tárogatón a "Szép vagy gyönyörű vagy Magyaroszág" kezdetű örökbecsű dal. Itt máris elgondolkoztam, hol van ott a átellenben a Várheggyel-bazilikával egy kápolna. Aztán a zenéből és tárogatóból következtetve beugrott, hogy biztos Makovez épített oda valamit és láss csodát, tovább olvasva kiderül, hogy valóban. Az épület természetesen jurtaszerű és a tornyai olyanok, mintha hegyes fülei lennének. Itt már kezdtem kuncogni magamban. A tárogató szó pedig a trianoni szerződés aláírásának időpontjára emlékeztet.
Utána még rengeteg okos dolgot megtudtam, a névvel nevezett szakértők szájából. Pl. sokan összekeverik a Szüzanyát a Nagyboldogasszonnyal és ez hiba. A magyarok nagyasszonya az utóbbi, aki már régebbi mint a 2000 éve valóban élt Szűzmária és természetesen nekünk a Nagyboldogasszony a védőszentünk. A kápolnában van egy hatalmas szobor, ami nem szokványos Szűzmária küllemű, mert az a szobor a Nagyboldogasszonyt ábrázolja.  No és nem csak kápolna van, hanem az egész környék tele lett piszkítva mindenféle Makovez szellemű művekkel, ahová zarándokolni járnak a népek.
Örvendetes, hogy mindez vallás indifferens. Ugyanis a másik oldalon Verőcén is van egy kápolna, csak az református. Ott nagyboldogasszony helyett egy Turul van. Ekkor már B. érdeklődni kezdett, hogy min szórakozom ilyen remekül. Hosszú lenne az egész oldalas cikket részleteiben lefordítani, de a lényeg. Nimród volt az ősapa, nagybodogasszony volt az ősanya, mármint a mienk. Nimród elküldte Árpádot, aki utódaival együtt isteni missziót végeztek, a la fáraók!!!! Bizony! Nem beszélve arról, hogy az Orion csillagkép ugyanúgy letükrözi a Pilisben talált nem tudom mi mindent, mint a gizehi piramisok.
Végezetül még egy gyönyörű kijelentés: A magyarok nem a honfoglaláskor jöttek ide, hanem a mai Magyarország egy hatalmas szkiita birodalom nyugati csücske volt, na és a szkiiták természetesen mi voltunk.
A két német ujságírónő remekül szórakozhatott míg mindezt végig hallgatta a szakértőktől. Mindketten a térséggel foglalkoznak, az egyik etnológus.

Mercedes

B. mesélte, hogy az autójavítós eladja az egyik saját kocsiját, mert otthagyta az import felesége és nincs már rá szükség. Valami egészen alacsony árat mondott. Miután tudom, hogy B. szíve csücske volt a valamikori mercedese, mondtam, ha tényleg ilyen olcsó, megkapja karácsonyra. A jelenleginket persze eladjuk, azért is kapunk valamit, nem nagy ügy. Ő annyira igénytelen, annyira nem lehet neki semmi anyagi dologgal örömet okozni, hogy megtetszett nekem a saját ötletem. Persze húzódozott, de azért ma arra mentünk és megnéztük. Mikor megláttam közelről a kocsit már tudtam ebből nem lesz semmi. Akkora volt, mint egy anyahajó. Nekem állandóan egy 190-es Mercedes lebegett a szemem előtt, ez meg 280-as volt. Olyan igazi hentesmester autó. Ráadásul még bőr ülései is voltak. Mondogatta, hogy legalább üljek bele, de a kocsi a napon állt, odasül a fenekem én nem ülök bele és kész. Tulaj nézett ránk kérdőn, mondom kisebb nincs?
Mi kisebb?
Autó.
Hát az nincs. Ez a kapható legkisebb. Szóval nem lesz mercedes, a dolog el van intézve.

Azért sajnálom a pasast, nem az autó miatt. Volt valamikor egy itteni felesége, attól elvált. Tavaly még boldogan mesélte, hogy Pesten ismerkedett meg a jelenlegi feleséggel. Beszéltek róla B.-val, hogy az állampolgárságra mikor kerülhet sor, stb. Mostanra meg a nő otthagyta. Érdekes módon ezek az import nők ritkán működnek. Nagyon sok esetet láttam, amikor a kihozott nő, amint megveti a lábát, lelép. A srác pedig egy becsületes és igen szorgos valaki. 20 éve van kint van egy saját nagy és jólmenő műhelye, maga is dolgozik sokat. Saját ház az természetes. Nyilván nem iszik, emellett a munka mellett. Ettől persze lehetnek még rossz tulajdonságai, de ezt talán a házasság előtt kellene kicsit kitapasztalni. Van rá mód, ki lehet jönni 3 hónapra.

Csak nagyon mellesleg az asztali gép megint nem működik, most a laptopról írok.:-(((

Computer és környéke

Tegnap Tampában voltunk. Ez a közeli nagyváros, ahol a repülőtér is van. B. találkozni akart valakivel, majd bevonultunk az IKEA-ba. Kellett az előszobába valami, mert mióta átköltöztünk a mosógép lakozik az előszobai beépített szekrényben. Nem volt ott víz meg semmi, de az itteni házakban ez nem probléma. Padló alatt átment a víz a konyhából, a villany pedig a falban lett átvezetve. Ennek az lett az eredménye, hogy nincs hova letenni a cipőt, esetleg kabátot, semmit. IKEA-ban természetesen találtunk, már csak össze és fel kell szerelni.
Ezután jött a nap fény pontja, bementünk egy "valódi" vendéglőbe kubai szendvicset enni. A vendéglő attól valódi az én szememben, hogy fehér abroszos asztalok és anyag szalvéták vannak, valamint a pincérek is elegánsak, csokornyakkendő meg minden.
Kubai szendvicsről már írtam régen, akkor még árulták egy elég kétes küllemű helyen, de nagyon finom volt. A hely azóta bezárt, majd Miami és Tampa harcoltak az eredeti kubai szendvicsért. Végül Tampa győzött. Gondolom levédték, mert eltűntek a lépten nyomon látható táblák, miszerint kubai szendvics kapható. Ebben a vendéglőben viszont a nagyon hiteles változat kapható. Tényleg finom volt, bár nekem a régi jobban ízlett. Valami hiányzott ebből, de nem tudtunk rájönni, hogy mi.
Haza fele még beugrottunk egy hatalmas Mal-ba, ahol igen drága üzletek kongtak az ürességtől, pedig mindenütt "sale" volt. Megnéztem egy szoknyát, ami igen leárazva most 230 $ már megvehető, szóval esze ment árak vannak. Nagy karácsonyi csicsa ott se volt. Viszont ma a közértben már szólt a karácsonyi zene.
Itthon aztán vártunk a computeres fickóra, aki tegnap jött is elég pontosan. B. mondta, hogy mindent kérdezzek meg, ami eszem ágában se volt, mert kb. tudom mennyi az órabére ezeknek. Tényleg a probléma, a computert tv-n át kezelni, nézni hallgatni, igen gyorsan megoldódott. Viszont B. elkezdett kérdezgetni. Pasi csinált valamit, letöltjük ezt meg azt. Persze várni kell nem is keveset. Én a háttérben kötögettem, a legjobb módszer az idegesség ellen. Persze nézegettem az órámat is. Két óra múlva már görcsbe állt mindkét kezem, kötés abbahagyva. Csendben megjegyeztem, hogy már 9 óra, tehát pasi már majdnem 3 órája itt ült, de le lettem intve. Kivonultam a másik szobába rejtvényt fejteni. Megfejtettem egy hatalmas rejtvényt, elkezdtem olvasni egy könyvet, mikor a pasi végre féltizenegykor távozott. Megfogadtam, hogy nem kérdezem meg mibe került.
Ma reggel visszaküzdöttem magam a magyar nyelvbe, mert igen érdekes ha magyarul írok angol beállítással. A képernyő képének nagyságát is kellene állítani, de ahhoz nem nyúlok.
Ha valakit érdekel, az összesen 59 centisre tervezett szoknyám ma 37 centis és most vagyok az első gombolyag végén, tehát 20$-ba fog kerülni az egész szoknya.

Karácsony?

Félreértések elkerülése végett, nekem nem hiányzik a karácsonyi cirkusz, viszont az idén feltűnően csendben vannak itt a népek.

Előző években, egyszer nov. 2.-án érkeztünk, már a csendes éj folyt a repülőtéri hangszórókból. Az idén még sehol nem hallottam a szokásos karácsonyi dallamokat.
Tegnap voltunk egy nagy bevásárló központban, alig volt kidíszítve. Kiárusítás az viszont volt. Karácsony előtt 3 héttel!
Élő Mikulások sincsenek. Máskor már lépten nyomon beleakadtunk a Mikulás házaspárokba, akikkel valamennyi pénzért lehetett fényképezkedni. Családi képek készültek Mikulásékkal.

Az házak körül se láthatóak a hatalmas felfújható Mikulások, amik olyan látványosan tudtak összeesni a napon. A mögöttünk lévő öregotthon előtt se legelésznek a neoncső báránykák stb.

Nem olvastam semmi utalást arra, hogy az idén nem divat vagy sikk a karácsonyi giccs áradat. A mi házunkra már egy hete felkerült a szokásos fény girland. A lakótelep szorgosai már más házakat is kidíszítettek, de vannak lusták. Szemben velünk a régi házunkon még nincs semmi. Ma átmentem a régi lakásba, mert ott a hátunk mögött volt egy mindig kidekorált ház. Most ott sincs semmi.

Jó lenne megtudni, hogy honnan indult a "ne dekoráljunk" hullám. Valaki biztos kitalálta. A végén még rájönnek, hogy nem is kell karácsony. Helyeselni fogom, mármint ezt a giccses vásárlási őrületet kiváltó karácsonyt, ha eltörlik.

Próbakép

Ez az! De vajon tényleg csak ugy lehet, hogy felteszem a picasa webalbumra és onnan ide????

Mikulás

Nagy beharangozás volt, hogy ma a mi falunkba jön a Mikulás személyesen és meggyújtja a karácsonyfát. A falu már kellően fel és ki van dekorálva, az összes oszlopokon kúszik az idén rendkívül gusztustalanul üde zöld műanyag akármi, ami még hasonlítani se tud egy igazi fenyőhöz. Le is zárták a falut a várható tömegre való tekintettel az autóforgalom megszűnt. Az újság szerint délután 6-9 közt lesz az esemény.
Tétováztunk kicsit, hogy kell-e nekünk a tömeg és néztük, hogy egymás után húznak el a szomszédok a falu irányába.Az idő nagyon kellemes volt, így aztán fél hatkor mi is felkerekedtünk. Szerencsésen találtunk egy parkolót is, nem túl messze az eseménytől, ami tulajdonképpen a yachtkikötő volt. Szintén az újság szerint feldíszített és kivilágított hajók jönnek és az utolsóban lesz a Mikulás, akit itt Santa Clausnak hívnak és felesége is van. Ő a Mrs. Santa Claus. Kigyalogoltunk a stégre, ahol szerencsére nem voltak sirályok, így B. feje nem került veszélybe. Egyetlen pelikán gubbasztott egy oszlopon. Ember volt rengeteg. Sokan felkészülve kinyitható székekkel felszerelkezve érkeztek. Hatkor izgatottan kezdtem lesni a láthatárt, de sehol egy kivilágított hajót nem lehetett látni. Jó félóra múlva végre feltűnt a távolban az első hajó és szépen sorban jöttek a többiek is. Voltak vagy tizen. Elég méltóságteljes ütemben haladtak és már majdnem 7 óra volt, a derekam kezdett leszakadozni az egy helyben állástól, de mondtam legalább az első hajót megnézem, amíg bejön a kikötőbe. Sajnos szépen elhúztak a szomszéd város irányába. Tapasztaltabbak mondták aztán, hogy körbejárják a szigetet és csak aztán jönnek be a kikötőbe. Nos így nem láttam én ma itt a Mikulást. Jövőre csak a végére megyünk. A falusi vendéglőknek viszont nagy napjuk volt ma. Néztük, minden vendéglő dugig tele volt. persze ezt kell csinálni. Időben kimenni, a vendéglőnél parkolni, majd vacsora után kisétálni, addigra kb. beérnek a hajók.
Most viszont megpróbálok beszúrni egy 2 napja készült képet, ami a falunk határában készült. A falu karácsonyfája pontosan ilyen csak kb. ötször ekkora. Nem tudom kitalálni, hogy hogyan lehet ide képet másolni.:-(((