Tegnap gondoltunk egyet és leugrottunk Balatonfüredre. Gyönyörű idő volt és a szezon vége. Kevés ember, igaz még ebédelni is alig tudtunk, mert minden zárva volt. Nem volt semmi fix elképzelésünk, így először is felültünk a turista kis vonatra, ami persze nem vonat, csak úgy néz ki. 3 nyelven meséltek egész úton, mégse tudok mindent mert lelkesen elbámészkodtam és nem figyeltem oda.A helyre persze rá se lehet ismerni, igaz, 30+ éve, még hazalátogatáskor töltöttünk ott 1-2 hetet a férjemmel. Ami akkoriban még préri volt, az ma sűrűn be van építve szállodákkal.Iszonyú tömeg lehet ott nyáron.
Némi téblábolás után találtunk egy nem jó, de elfogadható helyet az ebédeléshez. Nem volt rossz, de mi ha már Balaton, akkor halat szerettünk volna enni,amit itt nem volt. Aztán sétáltunk, megnéztük a szobrokat és a kb. 100 éves fákat, amiket Nobel díjasok ültettek el a múlt század húszas éveiben. Ezeket én se ismertem régről, lehet, hogy nem is volta még megjelölve akkoriban. A park szép és gondozott. A füvet szemlátomást öntözik, mert különben már rég kiégett volna. Általában rend és tisztaság volt.
Aztán kávéra vágytunk, de a presszók is zárva voltak. Végül az állomás vendéglőjében sikerült kávézni, ami után aztán haza is jöttünk. Vissza fele a vonat tele volt, klíma nuku, de ha mentünk akkor kellemesen szellőzött a kocsi. Én még ilyen magas vonatlépcsőkkel soha nem találkoztam. El se tudom képzelni hol gyártották. Itthon a Déliben két fehér inges pasi fotózta a leszállási nehézségeket. Remélem Vitézy Dávid megbízottjai voltak.:-)
Kellemes meglepetések A Déliben és Füreden is kifogástalanul tiszták és papiral ellátottak voltak a mellékhelyiségek. Fejlődünk!:-)
