Elkeserítő

 Mielőtt a tárgyra térnék, szólok, hogy sajnos a blog nem enged a kommentekre válaszolni. Mások is panaszkodnak, nem az én hibám. Kérdésekre szívesen válaszolok a bogaramkukacymail.com emailen.

Most jön a keserűség. Már 3 hónapja tart a az ukrán háboru. Az első perctől fogva úgy éreztem, hogy ami történik nekem már mind nagyon ismerős. Egyidejűleg féltem, hogy a vége az lesz, mint nálunk volt kicsiben 56-ban.  Aztán reménykedtem, elég sokáig. Pár napja tudom, hogy az első megérzésem volt a jó. Segítség volt, de nem akkor és nem annyi ami kellett volna. 

Ameddig tartott az ukránok sikeres ellenállása, addig P. nem tárgyalt. Nyugaton meg egyre másra jöttek az ötletek, hogy jobb lenne ha az ukránok feladnák. Nos ezek akkor jöttek, mikor P. belengette, hogy majd jön az atom. Gondokozó ember tudja, hogy nem fog jönni, de azért pánikot és félelmet kelteni ez kiváló fegyver és ki ne tudná ezt jobban, mint egy volt KGB tiszt. 

A Kremlben már gondolkoznak, hogy talán mégis megint alaposan le kellene támadni Kievet. Erre talán már nem fog sor kerülni. Europa két legnagyobb országának államfői tegnap 80 percet beszéltek P.-al. Gondolom megállapodtak, hogy fél Ukrajna ővé lehet, csak engedje ki a hajókat a gabonával, mert különben majd jönnek az éhség elől menekülők, na meg az olaj és a gáz is jó lenne még legalább néhány évig. 

Remélem már nem kell megélnem, amikor a nagy orosz birodalom bekebelez minket még egyszer. Csak tudnám miért megy politikusnak sok gyáva ember?

Testsúly

Elhízva soha nem voltam, de régóta ügyeltem rá, hogy ne is legyek. A napi mérlegre állás nálam rutin.  Évek óta harcoltam a plusz két kilómmal, de nem ment le. Aztán tavaly előtt a kedvenc doktornőmnek feltünt a labor leletemben a kortizon. Meg is mondta mit szedjek és milyen mennyiségben. De nem történt semmi. Egyév múlva, miután a kortizont még mindig magasnak találta, megduplázta a mennyiséget. Ennek most már fél éve kb. Hipp hopp lement a két kiló meg még kettő is. Mondhatnám, hogy 25 év előtti verseny súlyomnál vagyok. Most önként vissza tértem a régi mennyiségű bogyó szedésére. Tartom a verseny súlyomat, anélkül, hogy vigyáznék. Nyugodtan elengedem magam, eszem néha süteméynt és nyáron jön a fagylalt is, amiről évekig lemondtam. 

Mit is jelöl a hozzáértőknek a kortizon? Azt, hogy koromnál fogva lelassult az anyagcserém. A recept nélkül is kapható bogyó ezt pöstörgeti egy kicsit. Nagyon hálás vagyok, hogy össze hozott a sors ezzel a doktornővel, mert mást is észre vett már régen, minek következtében sokkal jobb lett az életérzetem. A legegyszerűbb a vészes D-vitamin hiány volt, amire magam is gondolhattam volna, miután totál abba hagytam a napozást. Nem gondoltam rá és a sima rutin laborban a D-vitamin nincs is benne. 

Természetesen a kilók nem onnan mentek le ahonnan akartam volna, de mindent nem lehet. Örülök, hogy összességében könnyebb lettem.

Akadályok

Valamikor született egy EU törvény az akadálymentesítésről. Sajnos sehol senki nem tartja be. Bel- és külföldi vendéglőkben tapasztalom sokszor, hogy a mellékhelyiség vagy egy mély pincében vagy  a magas emelten leledzik. Mitóa nem fáj a térdem ezt az akadályt könnyedén legyőzőm. De a karfa nélküli lépcsők nem mennek. Főleg lefele, aminek a korommal járó engyensuly zavarom az oka. 

Múlt héten voltam egy ügyvédnél. A bejárattól egy vacak lépcső vezetett fölfele, minden korlát nélkül. Mondtam is neki, hogy legközelebb lehozza a dolgokat, mert örülök ha most lebotorkálok ezen a szörnyű lépcsőn. Néhány nap múlva újra mennem kellett és láss csodát, korlát volt felszerelve a lépcsőre!  Sajnos ebbe a lépcső dologba lépten nyomon bele botlunk. B. se tud ilyen lépcsőn menni. Mult szombaton voltunk a kongresszusi központban. Messziről látom, hogy van korlát a lépcsőkön. Közelbe érve, kiderült, hogy a korlát a 4. lépcsőnél kezdődik! Bent érdeklődtem, hogy létezik valami megoldás a lépcső nélküli megközelítésre? Hogyne, csak az le van zárva és most nincs ott senki aki kinyitná. MÜPA ugyanez. Az a kijárat, amihez közel meg tud állni a taxi egy csomó lépcsővel megközelíthető csak. Korlát egy szál se. Amúgy is, nagy üres tér, de a taxi nem hajthat a ki- illetve bejárathoz direkt. Egyszer, mikor B. még inkább tudott járni, voltunk a Nemzeti Múzeumban. Ezer lépcső vezet fel, korlát nincs. Mikor felértünk közöltem, hogy én itt biztos nem fogok lemenni így, mert ha más nincs, akkor egy teherlift biztos van. Miután kinézegettük magunkat, egy őr elvezetett minket valahova, ahonnan ment egy lift le a hátsó kijárathoz, de elöl lent semmi utalás nem volt arra nézve, hogy aki akar hátul bemehet és felmehet lifttel. 

Ha valahol felmerül ez a téma, mindig a kerekesszékesekről van szó. Szerintem sok öreglábú ember van, de ránk senki nem gondol. Már napok óta töröm a fejem, hogy milyen intézmény lehet ennek a felelőse a fővárosban. Nem lennék rest írni egy levelet. A tippeket előre is köszönöm.