A rövid frizurával kezdődött az egész. Nem szeretek fodrászhoz járni, de a rövid hajamat nem tudtam soha úgy megcsinálni, ahogy szerettem volna. Nosza bejelentkeztem a fodrászomhoz minden szombaton 11 órára mosás szárítás programra. Sok ilyen állandó vendége van, csupa vénasszony. Persze egy tízessel minimum mind fiatalabb nálam.
Innen már csak egy lépés volt a manikűr. Ezen már néhány éve! tipródtam, miután valahogy a bal kezem ügyetlenebb lett és nem tudom a kedvem szerinti rendbe tartani a körmeimet. Kiderült, hogy a közeli bevásárló központban működik egy manikűrös hetente kétszer. Bejelentkeztem, megcsinálta rendesen, oda is beiratkoztam a jövő hétre is.
Mindezek után lementem a CBA-ba, amit most már primának hívnak és vettem magamnak ebédet. Nem is volt rossz. Lassan majd minden munkáról leszokom.:-) Közben hason korú ismerőseimet ostorozom, hogy nem szabad semmilyen tevékenységet abba hagyni, a mi korunkban, mert elvesztjük a készségünket..
Azért megbeszéltem egyetlen u.n. rokonommal hogy pince rendberakást tartunk. Az idő kiváló, a pince hűvös. Jött is boldogan, miután belengettem a borjúpaprikás, nokedli és kovászos uborka ebédet, a munka után. Főleg egy eltett kávéfőzőt kerestünk Bandinak, aki már tud önállóan kávét főzni reggelire. Sajnos a nők teljesen tönkre tették a régi főzőjét. Hogy mit nem tudtak megtanulni rajta, azt nem értjük, de nem tudták használni és elromlott. Bónusznak találtam 6 pár!!! szandált, amik ismeretlen okból tűntek el a pince mélyén, no meg 3 pár papucsot, amiket sajnos olyan két újj közti típusúak, amit már nem tudok hordani, mert véresre töri a lábam. Még a lábműtét előttről maradtak meg, de az is régen volt már. Csak tudnám kinek adjam, teljesen új állapotban vannak.
Barátnőm kommentje az züllésre csak annyi volt, hogy na végre! Mi jöhet még, azt nem tudom. A lábkörmeimmel remekül elvagyok, de lehet, hogy a pedikűr is csak idő kérdése.:-)
