Disznóságok

Ha a karácsony nem is, de az újév beindította nálam is a szertartásokat. Így tegnap reggel telefon ment a magyar henteshez, hogy van-e füstölt csülök. Van még 15 darab, mondták, tehát igyekezzünk. Nos ilyen vacak kis csülköket én még az életben nem láttam. Valóságos bébi csülkök, így vettünk kettőt. Ha már ott voltunk jött velünk egy kis hurka meg kolbász is, no meg disznósajt. Az embernek totál hazai érzései vannak ennél a hentesnél. Mísz, kedvetlen, bár udvarias kiszolgálás. Semmi mosoly, semmi kedvesség. Bucsuzóul én kívántam boldog újévet nem ő. Ezután elautóztunk a német delikatesz üzletbe, amiről az újságban Ezek csak 1998 óta vannak itt és még emlékeznek a hazai, sváb, ízekre. Németül dumáltam persze a nővel, kedves volt közvetlen, szívélyes. Kitárgyaltuk az összes májasokat, szalámikat stb. Ott is jól bevásároltunk. Mire visszaültünk az autóba, ott már bódító illat fogadott a csomag térből beszivárgott a hurka-kolbász illat kombó. Ezután már csak a lazac és környéke maradt az itteni üzletre, no meg a lencse. Persze az italbolt is sorra került, némi pezsgő beszerzése okán. Végül olyan későn értünk haza, hogy rántottát vacsoráztunk.
Ma viszont megint a szemészet, ahol váratlanul gyorsan végeztünk, 2 óra alatt! Utána természetesen kiderült, hogy még mindig kell a fürdőszobai vizszereléshez ez meg az, így irány a barkácsáruház. Bérelnem kellene ott egy ágyat.:-(((
Bevallom tegnap este kicsit kiakadtam, hogy nem mozdul a fürdőszoba projekt. Így még az este felszerelésre került az új zuhany. Szerelés közben derült ki, hogy rövid a cső, így el kellett még rohanni egy csődarabért, de elkészült. Volt vagy félórás mosoly szünet, miután B. önkritikát gyakorolt én meg bocsánatot kértem. Az igazság az, hogy tényleg sokszor nincs ideje. Miután mindenhova el kell vigyen és városon belül is lehet több órát autózni egyik helyről a másikra, elrohannak a napok. Most viszont holnap nem megyünk sehova és dolgozhat nyugodtan egész nap. Hab a tortán, hogy a hideg vizet csak három másik lakással együtt lehet elzárni, magyarul 4 lakásnak van egy elzárója. Öröm volt hallgatni, ahogy szidta ezt a hülye építést, mert ugye alap esetben itt minden olyan jól és egyszerűen van megoldva.:-)))
Végül ma 5 óra elmúlt mire elkészült a disznóság. Jó volt, éhesek voltunk, így degeszre ettük magunkat. Utána csak eldőltünk a szófákon és pihegtünk.

Szorgos vasárnap

Az ünnepnek már tegnap vége volt itt. Szerencsére csak egy napos itt az ünnep. Jól elmászkáltuk a napot. Ma aztán elég barátságtalan volt az idő, így dél tájban ránk tört a szorgalom.
Én elkezdtem a napok óta készre kötött kabátkámat össze varrni, B. pedig bevette magát a fürdőbe wc-t cserélni. Ugye előtte úgy hangzott, hogy az nem probléma. Két csavar, leemelem a régit és felteszem az újat. Persze azért nem egészen így lett. Mikor úgy 3-4 óra múlva, bejelentette, hogy kész, kiderült, hogy holt fáradt, pedig ezt ritkán hallani tőle. Ugye a csavar rozsdás volt, aztán a lyukat kellett tisztítani, bekenni valamivel, meg mit tudom én mit. Közben ötvenszer felemelte és lerakta a wc-t ami nem pihe sulyu. Így aztán a régi itt ragadt a lakásban, aminek egy cseppet sem örülök.
Az ilyesmit itt simán a kukába dobják, szerencsére jó nagy konténerek vannak.
Amúgy megint nyerésre állok. Kihasználva a fáradtságot, megpendítettem, hogy talán hagyjuk inkább a kádat, ott ahol van. Rakjunk fel egy rendes zuhanyt, hogy ne a plafonról zuhogjon rám a víz. Ráadásnak azt is közöltem, hogy ugye, hogy nem kell feltörni a padlót, mert láttam ugyanilyen műanyag lapokat az egyik áruházban. Mindenbe beleegyezett, remélem marad a helyzet így ahogy van. Pedig nagyon utálom a kádat, de azt tényleg nem lehet egyedül csinálni. Most már talán realizálta ő is.
A karácsonynak olyan hirtelen lett vége, hogy csak na. Ma már nem világit mögöttem a felfújt karácsonyi dísz, eloltották a fényeket, tök sötét van ha kinézek. Elég szokatlan, azt hittem még marad egy darabig.
Nagyon ráértem 24.-én, így beleolvastam néhány blogba. Elég elrettentő dolgok voltak sokféle a szeretet ünnepén. Óvodás kölyök, aki minden ajándékot odavágott és közölte, hogy nem ezt kértem. Másutt két 9 és 12 évesek, szabályosan terrorizálják az anyjukat, aki a végén a szobájában sír a tehetetlensége miatt. Nincs ünnepi vacsora se semmi. Három felnőtt gyerekes, akinek már 17.-én elfogyott a pénze, így törölte a karácsonyt, szóval elég elkeserítő dolgokat olvastam. Az íróikat nem ismerem. Tényleg véletlenszerüen választottam.
Ilyenkor örülök, hogy már kellően megöregedtem, hogy teljesen mindentől és mindenkitől független vagyok, minek következtében nem érdekelnek a kötelező ünnepek meg semmi. Akkor főzök extrát mikor kedvem szottyan rá és akkor sütök ha ráéhezem valami házi édességre. Ez is az én nagy függetlenségi vágyam egyik beteljesülése. Jó ez így, kívánnék mindenkinek ilyesmit öreg napjaira.

Még vagyunk!

Szóval élünk, de nem mindig könnyű meg egyszerű. Tegnapelőtt elmentünk az itteni egyetem botanikus kertjébe, alkonyatkor, ez fél hat itt. A kert egy része, az újság szerint 428.000 lámpácskával van kivilágítva karácsonyra. Meseszép. Fényképeztem rengeteget és örültem, hogy még nem volt egészen sötét. Sajnos messze nem lett olyan jó mint gondoltam:-((( Azért tegnap nézegettem keresgéltem és az egyik képet kineveztem karácsonyi lapnak. Butaságomat leküzdve szépen kivágtam, szöveget raktam rá, majd elküldtem rengeteg e-mail címre. Mára kiderült, hogy a címzettek nem látnak belőle semmit. Azóta is már vagy egy órát szórakoztam vele, de nem és nem. Az Explorerem közben ki tudja miért lefagyasztja a lapitopit, más meg nincs, tehát totális a kudarc élményem.
Szintén tegnapelőtt bent voltunk Tampában sőt annak is egy Ybor City nevű város részében. Érdekes hely. A múlt század elején alakult ki az odatelepített szivar gyár köré. Főleg kubaiak és egyéb feketék lakták. Ennek következtében elég jól el is slummosodott. Ma is látható még néhány öreg lerobbant ház. Szinte napi hír az ottani tűzeset. A város 2000 körül valamikor nagyjából leégett. Állítólag nem véletlenül, hanem spekuláció folytán, nagyon akartak már ott új nagyobb házakat építeni. A tűz nagyon jól sikerült, mert végül is a szélnek köszönhetően pl. a vadonatúj posta hivatal is totálkáros lett. Mára tényleg mutatós két és három szintes házak állnak már a régiek helyén, de állítólag fehér embernek sötétedés után ma se ajánlatos arra mászkálni. Na de miért is mesélem mindezt. B. computertudós barátjának ott van a cége. Miközben mentünk a lapikáért, feltűntek az utcán békésen kapirgáló tyúkok. Jól lefényképeztem őket. Olyan hihetetlen egy modern amerikai utca és mászkálnak a tyúkok meg kakasok rajta. Képek fel lesznek töltve, lehet nézegetni.
Most ettük meg a karácsonyi ebéd-vacsorát. Nagyon finom, grouper nevű halat vettem, ezt itt halásszák. Volt hozzá krumpli saláta és kész is volt az ünnepi eledel.

Szerelünk:-(((

Mára sok dolog volt tervezve, de B. tegnap elkezdte a fürdőszobát. Mire észbe kaptam szétszedte félig a mosdó alatti szekrényt, majd bebizonyította, hogy igenis fel kell törni az egész padlót, mert ő másképp nem tudja megcsinálni a mosdót meg mindent. Végül én voltam a "vert sereg" és késégbeesetten de tudomásul vettem. Már este 10 óra volt, de felrakni a mosdót semmiség, mindjárt meg lesz. Ehhez képest éjfélkor a mosogatónál mostam a fogam.
Ma reggel felpattant és elrohant egy közeli barkács áruházba valamiért. Aztán bevetette magát a fürdőszobába. Mikor sürgős volt a dolog kikergettem néhány percre. Igaz mehettem volna a fold szintre a mosókonyhába, de nem, én itthon akarok pisilni. Délután háromig nem is láttam. Gondoltam, jobb ha távol tartom magam, mert ha megmondom, hogy kár volt elkezdeni, akkor megsértődik. Fél négykor sikerült ebédelnünk és elmennünk a tényleg halaszthatatlan dolgokat elintézni. Posta és kenyér vásárlás. Visszafele még benéztünk ismét a barkácsba valamiért és most megint a mosdót szereli, mert valahol folyik. Miután ez még csak az abszolúte kezdet, van olyan érzésem, hogy ő kórházba én pedig az elme osztályra kerülök, mire ez a fürdőszoba elkészül.

Hiszti

Tegnap, meg tegnapelőtt is fájt a "régi" szemem. Nem tudni mitől, de én jól bemagyaráztam magamnak, hogy felment a nyomás és jajjj mi lesz a következő műtétig, megvakulok stb. Ma reggel kértem B.-t, hogy hívja fel a klinikát. Meghallgatták, visszahívtak és odarendeltek. Ezzel megint agyoncsapták a napot, mert ugye egy út 45 perc autóval. Mentünk, vártunk, sorra kerültünk. Nézték a nyomást, teljesen normális. Ezt még az asszisztensnő csinálta. Várjunk majd szólít az orvos. Na akkor állt meg megint az eszem. A kézzel össze-vissza irt kór lapom, szépen be volt scannelve a computerbe, csak! Nem tudta elolvasni, amit nem is csodálok. Ahol ültem, pont odaláttam. Így előkerítették a kézzel irt papírjaimat, megtanulmányozta, vizsgált és megállapította, hogy száraz a szemem, adott mű könny cseppeket. Távozáskor szép kis számlát fizettettek ki velünk. De mindegy. A hisztim elmúlt, változatlanul úgy érzem, hogy valami van a régi szememben, de ha nem a nyomás, akkor kibírom.
B. beleszédült délután a fürdőbe, állandóan a földön csúszkált mászkált, majd eldőlt a szófán és elaludt. Én meg látom, hogy a mosdó csapjaim nem bűvöltek el senkit egy kommentre.:-)))
Remélhetőleg holnap sikerül elmenni karácsonyi kivilágítást nézni. Igaz nincs meleg, de 0% esélye van az esőnek. Majd jól felöltözöm. Öröm nézni a tv-ben azt a sok ronda hideg havat.

Zűrös napok

Ez a jelenlegi mosdó. Itt ilyenek a csapok, lehet röhögni a fejlett amerikai izlésen.

Tegnapelőtt kontrollra kellett menni háromra. Fél ötkor már ki is jöttünk a klinikáról. Mindez igen kulturáltan megy, csak érthetetlen még mindig a szervezetlenségük. Hatalmas apparátus, mindenki dolgozik és mégis. Sajnos kiderült, hogy az orvos 2 hétre elmegy, így jól eltolódott a második szem januárra. Az első felajánlott termin reggel 7-kor lett volna, amiről nálam szó se lehet, így egy héttel később ismét délben mehetek.
Kicsit komplikált így az élet, ezzel a napi 8 csepegtetéssel, egyelőre ötféle van, amit öt perc eltolódással lehet csöppenteni. Aztán majd lassan csökken a mennyiség meg az időpontok is ritkábbak lesznek.
Közben a komputer is teljesen bemondta az unalmast. Időnként megindult, majd teljesen leállt. Szerencsére B.-nak van egy régi barátja és annak a fia szakmabeli. Bevittük hozzá tegnap délben, belenézett és közölte, hogy menjünk vissza ma érte. Megvolt az esti elfoglaltsága a srácnak.
Hogy a pörgés teljes legyen, megérkezett a fürdőszoba utolsó darabja is a bidét. Közben ugye a wc-t vissza kell küldeni. Ez úgy megy, hogy a csomag hordóknak (posta) kell telefonálni, aztán érte jönnek és elviszik. Ha már úgyis jöttek, mondtuk vigyék el a másikat. Nem lehet, mert tele az autó, de este vissza jönnek. Kiraktuk az ajtó elé a csomagot és elmentünk. Én aztán este nyolcig lestem, hogy jönnek-e már. Nem jöttek. Ma reggel sem. Ilyenkor persze én izgatom magam, B. teljesen lezser és igaza lett. Ma délután hat körül csengettek, hogy itt vannak a csomagért. Nagy darab fekete fickó úgy felkapta a hatalmas dobozt, mint egy pihét és már ment is vele. B. most teljes lázban van, attól féltem, hogy már ma szétveri a pultot a fürdőben, de még nem. Viszont mindent elpakolt, jelölt, rajzolt, még egyszer kimért stb. Szerintem holnap nekiesik a mosdónak.

Katarak

Megtörtént. Az abszolute privát klinika szervezetlensége megint letaglózott. Az operálandók zöme 13 óra körülre volt berendelve. Sorban álltunk a recepcionál, mint egy mozipénztárban a jegyért. Elvették a papirt, karomra raktak egy papirkarkötöt és rámragasztottak egy cédulát a nevemmel. Aztán várjunk. Hatalamas váróhelység, ami tényleg mozi szerüen volt berendezve, középen egy hatalams tévével. Mi már csak oldalt kaptunk helyet. Idővel szólítottak és becsöpögtettek a szemembe, valamint fekete filctollal jól megjelölték a bal szememet. Üljek vissza a helyemre és várjak csukott szemmel. Vártam, vártam, szólítottak ismét. Ott nem csöpögtettek, hanem a számlát kellett előre kifizetni. Jó, menjek vissza és várjak csukott szemmel. Közben a helyünket elfoglalták, igy beültünk a sorba. B. szorgos társalgásba kezdett két sorstárásval. Megegyeztek, hogy tényleg kellene már csinálni valamit az itteni EÜ biztositással. Én meg azon merengtem, hogy ugyan miből fogja az állam azt a biztosítást finanszírozni. Szerencsémre ez nem az én dolgom, de hát mit lehet csinálni csukott szemmel mást, mint hülyeségeken merengeni. Végre aztán elérkezett az idő a műtétre is,már három óra volt. De előtte aneszteziszt. A szokásos kérdések, vérnyomás? Nos azt izgalmamban és a várakozás miatti dühömbe jól felturbóztam, kaptam is rögvest valami nyugtatót. Aztán tereltek tovább. Ettől a perctől magamra maradtam a nőkkel és a gyenge angolommal. Először mindig a nevemet kellett gyakorolniuk, majd elrebegtem, hogy beszéljenek lassan, mert különben nem értem. Még egyszer meglátogathattam a mellékest és irány a műtő. Előtte rámhúztak egy papirzubbonyt, a fejemre fityulát, aztán cipőstől mindenestűl felfektettek az asztalra. Kaptam valamit a nyakam alá meg a lábhajlatomba, többször megérdeklődték, hogy jól fekszem-e. Persze, csak kezdjék már el, gondoltam. A kézfejembe kanűlt raktak, az ujjamra a szorítót, karomra a vérnyomásmérőt. A többi aztán vihar sebesen történt. Fertőtlenítés, szemkipöckölés, érzéstelenítés. Az egészből nem sokat éreztem. Jött az orvos, nézzek a fénybe. Néztem és percek múlva közölte is, hogy minden remek. Felültettek, megvárták, míg kiszédelgem magam. Az ajtón kívűl szemnyomás mérés 7!!! Hurrá, csak igy maradna. Ismét egy kényelmes ülőalkalmatosság, még takarót is kaptam, majd behívták B.-t. Ezután jött a részletes eligazítás. 6 hétre szóló listát kaptam a szemcsöppek csöpögtetési rendjéről. 4 különböző 2 óránként 4 óránként stb. Hármat mindjárt ide is adtak, az negyediket később felírták, az az antibiotikumos. Ismét jött egy hölgy, felkisért minket az emletre és megszólalt magyarul. Nem sokat tud, anyuka magyar volt, ő meg kb. korombéli. Nos ez volt az első magyar akivel találkoztam mióta itt vagyunk, a magyar hentest leszámítva. Az emeleten egy undok szőke, aki ugy beszélt, hogy még B is visszakérdezett időnként. Ő irta meg a receptet. Fél hat mehetünk haza. Hazafele kiváltottuk, na mennyibe kerül egy 5 napra szóló szemcsepp??? 96 dollár, majd elájultam. Ezután még ettünk egy jó steaket, mert rájöttünk, hogy reggel óta nem ettünk semmit.
Eddig csukott szemmel ültem, fogalmatok nincs mi minden jut ilyenkor az eszembe.

Ez nem az én napom

A komputer már tegnap este akadozott. Így a reggel azzal kezdődött, hogy B. elkezdte keresni az okot. Egész délelőtt kínlódott vele, hol ez nem ment hol meg az. Végül ebéd után, rendkívül finom halat sütöttem egy rakás összezagyvált zöld félével, elhatároztuk, hogy pihenésképpen elmegyünk végre a fehér homokos tengerpartra. Összecihelődtünk és úgy három körül elindultunk. Az út kb. 20 perc autóval, tehát nem egy nagy kirándulás. Ahogy közeledtünk a hídhoz, mert a fehér homok egy hosszú szigeten lakik, egyre sürübb lett a köd. Átmentünk a hídon és az orrunkig nem láttunk a sürü fehér ködben. Hirtelen eszembe jutott az újsághír, miszerint tegnap elhalasztották a hajó parádét a köd miatt. Na szóval így néz ki. A vége az lett, hogy ki se szálltunk az autóból mert semmit nem lehetett látni. Szépen visszakanyarodtunk és jöttünk haza.
B. folytatta a szöszmötölést a gépen én meg a rendkívül izgalmas detektivregényemet olvasgattam, mígnem jelentette, hogy most már megy. Nos inkább meneget.:-(((

Visszakanyarodva a glóriámhoz még mindig van baj. B. ugyanis úgy határozott, hogy felszedi a lapokban lerakott és szerintem tényleg nem ronda linóleumot, majd kipótolja a hiányokat a kőpadlón, ami a linóleum alatt van. Igen ám de az alatta levő kő ronda, tehát majd ő feltöri az egészet és új követ rak le. Nos ettől racionális énem kissé kiakadt és megvétóztam a padló felszedést. A linóleum kockákból ugyanis van itt tartalék. Igaz szerintem is szebb lenne a fehér kő, de ekkora munkát egy nyaralóban, ki tudja mennyi időre még, teljes esztelenség megcsinálni. Néztem, hogy egy kicsi darabot mennyi ideig kellett vakarászni.
Sajnos a racionalitásomat nem díjazza. Komolyan megsértődött, hogy nem akarom, hogy rendesen megcsinálja stb. Irtó erőszakos tudok lenni és végül győztem, marad a linóleum, de nem érzem jól magam ezzel a győzelemmel. Remélem idővel belátja, hogy igazam van, de addig.... élhetek a rossz lelki ismeretemmel.

glória

Tegnap este glória került a fejemre. Ugye még itt se voltunk, már tudtuk, hogy a fürdőszobát át fogjuk építeni. Miután az első beszerzési rohamon túl voltunk, B. meg is kezdte a méricskélést és a szükséges dolgok keresését a neten, amit aztán meg is rendelt. Immáron van mosdónk, zuhany tálcánk és per pillanat 2 wc-nk. Az utóbbiakat tegnap szállították. Mint kiderült, a leírás ellenére, az új WC ugyanolyan hatalmas mint a régi. Ez aztán felserkentett, hogy magam is szemre vegyem átépítésileg a fürdőt. Már eleve mondogattam, hogy abba a sarokba kell a zuhany ahol most a kád lefolyik, de B. valahogy nem akarta. Én meg úgy gondoltam, hogy az nagyban megkönnyítené a munkát stb. Nos tegnap fogtam a saját különbejáratu centis mérőszalagomat és kimértem a helyet. Aztán szembesítettem a tényekkel. Végül a fejére csapott, hogy tényleg, hogy ez nekem miért nem jutott eszembe stb. Már rég voltam ennyire okos mint tegnap.
Látszik hiába mondogatom, hogy ötletekért hozzám kell fordulni, kivitelezésben viszont nulla vagyok.:-(((
A leszállított wc-t visszaküldjük és ma elmentünk és vettünk egy újat. Az se kisebb, viszont a felébe került mint az állítólagos kicsi.
Ezen felbuzdulva ajánlottam, hogy látogassuk meg az üdvhadsereg üzletét. Mint már 3 éve is, most is óriási bevásárlást rendeztem. Kemény 36 dollárért vettem 2 blasert magamnak. Az egyik olyan új, hogy még a zsebei is be voltak varrva gyárilag. B.-nek 3 inget és egy itthoni munkás nadrágot, valamint 2 bögrét és 2-2 poharat. Az utolsó kettő az pezsgős pohár, mert közeleg a szilveszter és már mégse kelljen megint vizespohárból pezsgőt inni, mint tettük azt megérkezésünk után.

Szemészet

Ma 9.45 -re kaptunk időpontot a szem klinikára. Nos ez nekem hajnali kelést jelentett, a szokásos tünetekkel együtt. Az odaút, városon belül persze, 45 perc, így 9-kor már indultunk. Közben a sok használattól eldugult a wc, de miután pumpa nem volt, itt kellett hagyni és menni.
Nos eddig azt hittem, hogy rajtam már minden elképzelhető szem vizsgálatot elvégeztek, de nem. A különböző technikusok adtak kézről kézre, illetve vizsgálóról vizsgálóra. A negyedik nő a sorban, összefoglalta a dolgot és elkezdődött a lencse vita. Nagy erővel rábeszélt arra a lencsére, ami olyan mint a progresszív szemüvegem. Persze az drágább. Én halkan megjegyeztem, hogy engem nem zavar a szemüveg, de végül B. is totál belelkesedett és köz erővel rábeszéltek. Jó, de akkor kell még egy vizsgálat, ami extra pénz, nem is kevés, de ha már á-t mondtam, mondjak b-t is, gyerünk. Újabb vizsgáló, ezúttal az emeleten. Kiderült, hogy a közönséges látótér vizsgálat egy vagyonért. Majd jött a doktor, aki operálni fog, átnézte a dolgokat, majd közölte, hogy azt a fajta lencsét nem lehet. A látótér dolgot persze tudtam, csak az összefüggést nem, de úgy kell nekem. Kicsit (nagyon is) bosszús voltam, mert előtte egy jéghideg váróba ültettek vagy fél órát. Mindezek után, már csak időpontot kellett kapni a műtétre és fizetni. Ránéztem az órámra, két óra volt, tehát 4 óra hosszat tartott az a procedúra, amit kb. 40 perc alatt le lehet zavarni.
Úgylátszik ez már csak így van a szemészeten. A pesti szem klinikára ajánlatos 3 napi élelemmel beülni. De itt?? Persze komputer és csodálatos diagnosztikai eszközök, de mindenki kézzel körmöli be az adatokat a páciens lapjára. Eszem megáll!!!
Mikor kimentünk, rájöttem a benti nagy hideg okára. Kint közben jó kánikulai meleg lett és ahogy melegszik kint az idő, bent úgy viszik lefele a hőmérsékletet. A műtétre pedig kéretik melegen öltözni, mert abban a traktusban nagyon hideg van. Ez így le van írva a tudnivalókban.

A fentieket persze étlen-szomjan csináltuk végig, így rohantunk utána ennivalót venni + egy wc pumpát. Mire hazaértünk ugyan magától elszivárgott a lé, de azért pumpáltuk rendesen.

Hol is lakunk?

Florida keleti oldalán van Tampa, elég nagy város. Oda érkezünk repülővel. Onnan az öblön áthajtva érkezünk Clearwaterbe. Ez utóbbinak egyik része Duniden nevű falucska. Kedvelem, mert van gyalogolható főutcája és tengerpartja. Gondolom eredetileg halászfalu lehetett. Ma is sokan halásznak a stégeken.
A mi lakótelepünket, vagy parkunkat Douglas Armnak hívják. Van privát utunk, idegeneknek behajtani tilos, persze senki nem ellenőrzi. Viszont innen kihajtani nem lehet, mert elbetonozták az utca végét, de ez jó. A főutca mentén egyemeletes házak vannak, illetve van egy kétemeletes is, összesen 4 tömb. A tömbök közt keresztutcák. Minden nagyon rendezett, a füvet gondozzák. Pálmafák és hatalmas tölgyek vannak a házak közt. Ezek olyan itteni tölgyek. A nevük az, de köszönő viszonyban sincsenek az europai tölgyekkel. Viszont nekik köszönhetően rengeteg a mókus. Időként egy-egy kócsag is idetéved és itt sétálgat a házak közt. Ezen kívűl csak a gyikok hemzsegnek a járdákon. Igen, a parkoló és a füves rész között még járda is van.

A telep fő attrakciója persze a fűtött medence és a klubház. Utóbbi jelenleg teljesen karácsonyra diszitve szolgálja a közt. Nagyságára nézve 100-150 ember jól elfér asztalnál ülve. Egyik sarkában "könyvtár" van. A könyveket összeadták az évek során. Gondolom mindenki csak olvas aztán meg szabadul a könyvektől. Jó krimik vannak, egyet már kivégeztem. A másik sarkában van kondi részleg mindenféle géppel. Tegnap természetesen a klubházban volt a party. Elfelejtettem beszámolni az öltözékekről. Itt a karácsony szine a piros. Még az autók hűtőjén is hatalmas piros masnik diszlenek. Miután nekem az egyetlen igazán meleg ruhadarabom egy piros gyapju kardigán, amiben ideutaztam, azt vettem fel. Más nem volt és eszembe se jutott, hogy ezzel én milyen trendi leszek. A nők tulnyomó részén valami piros hacuka volt. Láttam néhányat akinek a pulloverén zöld karácsonyfa, arany diszekkel sőt rénszarvas is volt, hímezve. Piros sapkák is voltak egyesek fején. Szóval tökéletesen beleolvadtam a környezetbe.

Party

Kiderült, hogy minden hónap első vasárnapján a házakban lakók számára a clubházban partyt rendeznek. Nem tudtam kideríteni, hogy ezt miből finanszirozzák. A lényeg, hogy valamilyen köretet kell vinni, valamint azt amit inni akar az ember. Az utóbbit mi nem tudtuk, de jó alkalom volt, hogy a kezdeti unalmas időszakban hazasétáljak először sörért aztán meg vizért.

A buli négykor kezdődött, szállingóztak a népek miden felől. Egy-egy házban 18 lakás van, de sok tulajdonos nincs itt és aki itt van se biztos hogy elmegy. Végűl is kb. 110-en lehettünk. Volt zenekar is, ami főleg azért volt zavaró, mert a legtöbb hajlottkorú ugyis süket. Nekem jól jött én se értettem engem se értettek, passz. A büfét ötkor nyitották ki és egyeneként szólították az egyes asztalokat, hogy mehetnek ennivalóért. Igy aztán nagyon kulturáltan zajlott az önkiszolgálás. Mig én a sörért jártam, B. helyet foglalt az egyik asztalnál. Általában egy ház lakói ülnek össze, de a mi házunk rendkívűl antiszociális. Rajtunk kivűl csak még egy házaspár volt jelen, de ők is később jöttek. Szóval B. leült valahova. Mellette a bácsi 97 éves volt és nem volt se süket se vak. Járni sajnos csak egy rollátorral tudott. A felesége korombeli lehetett, tehát nála sokkal fiatalabb. Végül is mikor már mindenki szedett magának ennivalót, elviselhető lett a zajszint. Na persze mi voltunk a csodabogarak, mert mi késsel és villával ettünk. Ilyet ugye az amerikaiak nem tudnak. Összevagdosnak mindent a tányéron, aztán lerakják a kést a tányér felső felére, villa jobbkézbe és kezdődhet a belapátolás.
A kaja elég rossz volt. Háromfélének kinéző sült, de szerintem mind szárazpulyka volt. Mint a fűrészpor. Szerencsére a hozott köretek közt volt sok finomság. A legjobban nekem egy gratinirozott krumpli izlett, no meg a sokféle zöldség és saláta. B. vett a pulyka töltelékéből is, de szerinte nagyon gyenge volt az is.
Vacsora után jöttek a különböző szónoklatok, most aktuálisan a társaság leköszönő elnökét dicsérték. Tény, hogy 85 éves és 10 évig csinálta az elnökséget, ami nem tudom mennyi munka, de hogy társadalmi az biztos.
A közönség kora nem 55+ hanem inkább 75+ körül járt és kb. 80% banya. Mondtam is B.-nek, ha egyedűl lenne, ő lenne itt a cukorfalat.

Esik az eső

Ez egy ilyen nap. Egész nap zuhog. B. mégis átépíti a fürdőszobát. Ma mindent megrendelt hozzá, egész nap a komputeren ült. Én meg aggódom. Nem attól félek, hogy nem tudja megcsinálni, tudom, hogy megtudja. Kizárólag azért izgulok, hogy rendszeresen elfelejti a korát. A dög nehéz tv-szekrényt is végül ő cipelte fel egy segítséggel, aki majdnem belehalt a dologba, pedig 12 évvel fiatalabb nála. Ráadásul B. útközben valahogy lehorzsolta a könyökét, de alaposan. Lifegett a bőr rajta és ömlött a vér a sebből. Rohantam valami ragtapaszért, ami persze csak egész kicsi volt itthon. Közben a pasi kirohant, mert nem bírta nézni a vért. Na mondom ha ez itt elájul, jól nézek ki.:-)
Szóval most várhatjuk a wc-t, és a zuhanytálcát. A mosdó már itt van. Már az is óriási dolog volt, hogy rábeszéltem a zuhanytálcára, az eredeti mozaikkirakásos épített zuhany helyett. Pedig az lenne az igazi, tudom.
Remélem holnap kiszabadulunk az eső rabságából, mert kinéztem néhány estate salet.

Vihar

Most jól megfigyelhettem, hogy a tv mennyire képes meghülyíteni az embereket. Tegnap este óta igérgetik a vihart. Azóta van tv a lakásban. Jelzés ide-oda reggel szépen sütött a nap az éjszaka is teljesen nyugodt volt. Dél fele borulni kezdett, mire B. kiderítette, hogy vihar lesz, mondja a tv, nem ajánlatos elindulni az öblön át a szomszéd városba. A tv azóta is mondja. Van egy adó, ahol csak az időjárást mutogatják szünet nélkül. A vihar még mindig nem ért ide. Irtó kellemes idő van, meleg szellő fujdogál. Remélem holnapra lefujják a vihart, mert különben ülhetünk holnap is itthon és várhatjuk.
B. persze nem tudott mihez kezdeni magával és félig szétszedte a fürdőszobát. Ha láttatok már primitiv építkezést, hát ez az. Az tudtam, hogy a falak gipszkartonok, de hogy faváz tartja az egészet, az kissé meglepett. Szerintem semmi szigetelés nincs ezekben a házakban, de van, mert ahol két csavarral "kibontotta" a falat, ott ömlött kis az elporladt szigetelő anyag. Tudom, hogy B-nak több háza volt és mindenütt építkezett, de azért a fürdőszoba átépítés idejére szivesen elköltöznék valahova.
Ujabb terv: a konyhai szagtalanító helyére beépít egy igazi elszívót, mert egyszerü. Luk a plafonba, felettünk már csak a padlástér van és oda be az elszívó csövét aztán hadd menjen! Az én kis europai lelkem, csak borzad. Igaz a szomszéd az egyik szekrényébe beépített egy mosó és szárítógépet, ami temészetesen szintén a tetőtérbe fujja ki a párát. Arra a kérdésemre, hogy hogy furja ki a plafont az az egyszerü válasz, hogy késsel és egy kézifűrésszel. Számomra egyre félelmetesebbek ezek az amerikai házak.

Takarítónő

Telefonált és jött bemutatkozni és árat adni a magyar takarítónő. Nem olcsó. Azóta is csak csodálkozom. Egy nagyon csinos, kb. 30 éves fiatalasszony, vékony és feltünően széparcu. Mint kiderült 9 éve itt vannak illegálisan, és takarítanak. Az akkor még fiujával jöttek ki 6 hónapra és itt ragadtak. Közben már két gyerek is van, de mint mondja ő sehol sincs otthon. Se itt se otthon nem látja a jövőjét, a levegőben lóg. Ha hazamenne, nem jöhetne vissza, a szülei 8 év után jöttek ki, mindenféle fondorlatokkal. Otthon volt saját lakása, állása stb. Bérelt lakásban laknak, ami azt jelenti, hogy nem megy igazán jól nekik. A kezdet rémséges volt.
Nem tudom felfogni, hogy mi viszi az embereket manapság ilyen utra. Hiszen ha akar utazhat, világot láthat meg minden. Miért vállalja ezt a gyökértelenséget, bizonytalanságot iszonyu nehézségeket?

Észrevételek

Egyre több emberrel kerülünk itt kapcsolatba. Ezek mind minimum 60 felettiek, hiszen ez a hely u.n. 55+. Szóval beszélgetünk, füleg B. persze és előbb-utóbb érdeklődünk, hogy interneteznek-e. Nos ez olyan hatást vált ki, mintha a kénköves poklot emlegetnénk. Nem értem. Azt hittem itt sokkalta előbbre tartanak a netezéssel mint felénk, de nem. Hivatalos ügyintézéseink közben, biztosító, bank, közjegyző, stb., már feltünt, hogy nekik ha nem személyesen intézünk valamit, akkor fax kell. Csatolt file, mi az? Scannelni, mi az? Szóval igazi műlt századi dolgok.

Tegnap, meleg ruha keresés közben betévedtem az áruház hatalmas fehérnemű részlegébe. Nézegettem a melltartókat, mert hátha látok kedvemre valót. Csupa kipárnázot félgömb lógott az állványokon. Végül is megtapogattam egyet és kiderült, hogy a kosár alján, kb. 4 cm.-es tömés van. Ja igen, push up. Na de más nincs? Végül nem álltam meg és megkérdeztem egy eladót. Dehogynincs, mondta és odavezetett egy állványhoz, ahol football labda méretű melltartók voltak, kb. nálam 4 ruhaszámmal nagyobb nők részére. Rám nincs? Erre csak csendesen nemet intett a fejével. Mostmár azt fogom figyelni, hogy az olyan alkatu nők mint én, vajon milyen melltartókban járnak.

A férjem ma lenne 73 éves és már 14 éve nincs.:-(((

Fekete péntek

A fekete péntek nem jelent semmi rosszat. Mint kiderült, azért hívják igy a pulykaünnep utáni pénteket, mert az egynapos zárva tartás után, az emberek megrohanják az üzleteket és vásárolnak, amivel a pirosból a feketébe huzzák fel a könyvelést. Erről szólt már a tegnapi többkilós hirdetési csomag is, amit az ujsággal kaptunk.
Miután már előre jelezték, hogy örjöngés lesz, az üzletek gyakorlatilag éjszaka nyitottak ma, ugy határoztunk, hogy mi ma nemigen megyünk üzletbe. Viszont itt a közelünkben hirdettek lakás sale-t, igy odabattyogtunk át ma délelőtt. Vettem fillérekért egy lámpát, ami kellett. B. persze lelkes dumába elegyedett a megbízott eladóval, minek során kiderült, hogy most jöttünk ide, nulláról indultunk stb. Erre rákérdezett, hogy nem kellene-e egy ingyen tv? Dehogynem. Telefonszám és már hivtuk is. OK jöjjünk délután át. Mentünk. A nappaliban szólt a tv. Szóval ez lenne az. Igaz 12 éves, de semmi baja. Szól és egész jó kép volt rajta.
Ugyanis a férj, hajnalban felkelt és elment venni olcsóbban egy szuper ilyen-olyan tv-t. Ez meg most már nem kell. Hurrá, már hoztuk is. Sajnos olyan dög nehéz, hogy B. ezt képtelen felcipelni a lakásba. Majd holnap szervezünk valakit, aki felhozza. Közben érdeklődtünk egy formás tv- asztalról is a délelőtti helyen. Ha nem adják el holnapig, azt is megkapjuk igen olcsón, csak hát az elszállítás. Igy holnap megpróbálunk két legyet ütni egycsapásra, addig a tv az autóban alszik.
Közben persze bájcsevegtünk. Nekem nagy élmény, mert miközben kínlódok, agyon dicsérnak, hogy milyen jól beszélek. Irtó udvariasak!!!
Kérdi az asszony: Jöttök a dinerre?
Milyen dinerre?
Hát a klubházban, holnap este. 5 $ fejenként és "great fun" Nos erre csak hümmögtem egy kicsit. Aztán itthon rájöttünk, hogy nem ártana kicsit ismerkedni a néppel, mert még hasznos is lehet. Nekem biztos nem lesz nagy mulatság, inkább kinszenvedés, de majd csak túlélem ezt is. B. meg majd társalog és ismerkedik.
A végén mondta, hogy neki magyar takarítónője van és szuper a nő. Kérdeztem, hogy nem vállalna-e a nő még valakit. Otthagytam a telefonszámot, remélem felhív. Kissé borsódzik a hátam a takarítástól. Iszonyat vastag szőnyeg van az egész lakásban, ezt proszívózni háát....., lemondanék róla szivesen.
Holnap alighanem bolhapiacra megyünk, álltólag remek. Kellene még egy-két apróság, főleg a konyhába. Sajnos az ilyen hely, nagyon nem az én műfajom, de azért megnézzük.

Vége az esőnek egyelőre, sütött a nap, bár elég hűvös szél fujdogált. Azért elindultunk, hogy ebben a nagy ünnepi hangulatban megnézzük a falut. Sokkal kellemesebb, mint az eddigi kirakodóvásáros esetekben. Igazi álmos, nyugis kisvárosi főutca. Itt egy városias utca, nagy kincs, mert rendszerint csak széles autóutak szegélyén megjelenő bevásárlóhelyek jelentik a várost. Ember alig járt kint, délben voltunk, feltehetően mindenki a pulykát ette.

Na majd holnap! Az ujság már hozott képeket, a napok óta az áruház előtt sátorozó emberekről. Miután részben éjfélkor, részben hajnali 4 órakkor fognak kinyitni a nagy üzletek a nagy árengedmények okán vannak akik ilyesmire is képesek.
Europában a stockholmi operaházban kezdtek az emberek 24 órával a kasszanyitás előtt sorbaállni jegyért. De vásárlás miatt??? Ha csak nem az éhhalál tört rájuk, nemigen álltak sorba napokat.

Olyan vagyok mint Kőműves Kelemen. 2 napja kezdtem kötni és ma rájöttem, hogy tul szélesre sikeredett a háta. Nosza visszabontottam az egészet. B. egész rosszul volt mikor látta, de már majdnem visszakötöttem a lebontott részt. Közben merengek milyen legyen a kabátka eleje, miután gombokat végkép nem árulnak sehol.:-(((

Ma egész nap, kis megszakításokkal zuhogott az eső. Közben el kellett mennünk a bankba, mert holnap ünnep és nem volt itthon pénz.
Először az átellenben lévő apartmanos öregotthonba mentünk, mert ott is van egy bankfiók, viszont csak délelőtt van nyitva. Melleseleg megállapítottuk, hogy az öregapartmenekhez is jár parkoló és jól tele is volt. Tehát az időseknek is van autójuk, még ha öregotthonban laknak akkor is.
Tovább mentünk a falu főutcáján lévő bankfiókhoz. Miután minden vizes volt és a levegő is lehült, valamint bármelyik percben elredhetett az eső, fölöltöztünk. Sötétebb nadrág, zárt fekete cipő, mert ez az egyetlen zárt amiben ide utaztam. Balon kiskabát, mindkettőnkön.
Ugyanekkor a helyiek változatlanul mezitlábas papucsban vagy fehér tornacipőben, rövid shortban és rövidujju ingben flangáltak. Lehet, hogy nincs is nekik más???

Irtam már, hogy itt nincs papirzsebkendő? Más se az biztos. Van viszont dobozos kleenex. Aktuális náthánkból kifolyólag kiváncsi lennék ezek mit csinálnak ha náthásak. Állandóan a hónuk alatt van egy doboz? Az egyik áruházban volt egy kasszásnő, aki hallhatóan náthás volt és maszk volt rajta. Lehet, hogy hagyja folyni? Rejtély, amire nincs megoldásom.

Eső

Mituán tegnap sikerült hosszas autózással cérnát és nekem ráadásnak fonalat is találni, ma laza napunk volt. Az idő borús de nagyon meleg és páradús.
Magam előtt tologatott ügy a szemműtétem, aminek a lebonyolításába otthon kétszer belebuktam. Aztán Zürichet is elvetettem, mert nem szeretnék hosszasan kint tartózkodni, többször kiutazni meg igen költséges lenne. Na majd itt, és lőn. Elmentünk egy erre specializálódott klinikára, ami egy jólszervezett nagyüzemnek bizonyult. Mehettem volna akár már holnap is vizsgálatra, de kicsit lassítottam. Igy december 9.-én megyek és ha sikerült 15.-16 ra szeretném a műtétet. Szerintem menni fog. Az ára hajmeresztő, de legalább tudom, hogy abszolute professzionális és kapok számlát, aztán majd megbirkózom a saját biztosítómmal. Nekem teljesen uj, hogy ha én fizetem x az összeg, de ha a biztosító akkor sokkal több. Miután kiderült, hogy csakis és kizárólag ambulánsan csinálják, mondtam felejtsék el a biztosítót.
Ezek után fel akartuk keresni a régi magyar hentest, de kiderült, hogy csak csütörtök, péntek, szombat vannak nyitva. Az e-heti pulykaünnepre való tekintettel ezen a héten csak dolgoznak de nem árulnak. Helyben csinálják a hurkát kolbászt, kiváncsian várom a jövő hetet. Miután időnk végtelen B. mondta menjünk Tampába, megnézi egyik régi barátját. Jó. Az ut végig beépült városszerüségen át, jó 40 perc normális körülmények közt. Most viszont az eső ugy határozott,hogy mégis lezuhan. Irtó érdekes volt, mert egy hosszú több kilométeres gátszerüségen kell végig menni. Ömlött az eső, majd az öböl közepénél, mintha elvágták volna. A sima tengeren vonalzóval lehetett volna rajzolni, hogy meddig esik és hol már nem. Aztán mire beértünk a városba megint esett zuhogott. A havernál én ki se szálltam, mert pillanatok alatt bőrig áztam volna. B. csak kiugrott és beesett az ajtón. Visszafele csendes esőbe indultunk de a gát közepénél megint akkora felhőszakadásba keveredtünk, hogy lépésben hajtott mindenki. Állítólag holnap is ilyen lesz. Nem igazán kellemes, mert van vagy 28 fok de hihetetlen párás a levegő. Igazi meleg mosókonyha hangulat.

Hihetetlen mennyi gyalogost gázolnak el erre fele. Ma értekezik az ujság arról, hogy Florida magasan vezet az ilyen halálozásokban. Jellemzően fiatalok 16-18 évesek követik el ezeket a baleseteket és szintén jellemzően cserbenhagyják akit elütöttek. Jó, hogy szinte kivétel nélkül elkapják őket és szigoruan büntetik. Ugyanakkor most rájöttek, hogy nem csak gigantikus autóut építésekre kellene költeni a pénzt, hanem járdákra, gyalogos átkelőkre és bicikliutakra is. Rengeteg uton semmilyen járda nincs. Nos nem hiszem, hogy megérem, mig gyalogosbaráttá teszik a várost.

Hétvége

Szombaton képzőművészeti vásár van a falu főutcáján. Elballagunk, az érdeklődés igen gyengének tűnt. Az áruk még gyengébbnek. Rengeteg gagyi mindenféle fölösleges árucikk. A legjobban a "Gift for Pet's" című stand tetszett. Nem igaz mi minden volt ott és ott még vásárlók is akadtak.
Állítólag Florida a nyugdíjasok mekkája. Ebben lehet valami. Az utcán szinte csak öregeket látni, néha szánalmas állapotban és sokszor teljesen magányosan botorkálnak. Pedig az ujság tele van az öregeknek szóló programmokal.
A vasárnapi ujság kb. 2 kiló. A fele reklám de még igy is van böngészni való bőven. Délkörül elborult az ég, dörgött esett stb. igy uszkálásról szó se lehetett, maradt az ujságolvasás. Hosszú cikk egy 93 éves nőről, aki a sokadik figyelmeztetés hatására elhatározta, hogy leadja a jogosítáványát. A cikk képekkel van illusztrálva, amiből kiderül, hogy járni csak rolátoral tud. Azzal elvonszolta magát az autóig, aztán nagy nehézségekkel bemászott, a lábát a kezeivel emelte be, majd elindult. Feltehetően a házból valaki jelentette be és figyelték, hogy elhajt az iskolabuszok mellett ami tilos, meg ilyesmi. Felajánlottak neki egy tesztet 300$-ért ha leteszi rendben lesz a jogosítványa, de maga is belátta, hogy kár nekimenni, mert nem fog már megfelelni. Most aztán mozdulni se tud otthonról. Gyerekei Kanadában élnek. A hivatalos segélyszerv 18 $-t kér egy kétórás kirándulásrét, orvoshoz, bevásrálásra stb.
Sokszor gondolom, hogy ilyesmi azért nálunk nem fordulhat elő. Aki rászorult az kap segítséget, de legfőképen nem lakunk ugy, hogy autó nélkül a lakásunk rabjai legyünk.
Olvasgatás közben élveztem az alattunk lakó öreglány teadélutánját. Feltehetően a vendégek is olyan süketek voltak mint ő, igy elgé hangosan folyt a társalgás. Ő az akiről mindenki rögtön mondja, hogy szegény milyen magányos. Ma biztos egy kellemes délutánja volt.

Kapcsolódó hir volt még, hogy Floridában 728000 jogositvány van 80 feletti embereknél, valamint nem kapcsolódó de szomorú, hogy a munkanélküliség 40 éve nem volt ilyen magas 11.4%

Medence

Ma elérkezett végre a medence kipróbálásának az ideje is. Eddig effektiv nem volt rá időm. Levonultam dél fele, éppen vége volt a vizitornának, ami kétszer egy héten van. Ha szép lesz az idő, hétfőn kipróbálom. Szóval torna örömére tele volt a viz óreglányokkal. Igy egy kicsit bóklásztam a napon, mig lasanként kiszivárogtak az útból. Aztán előkaptam a klasszikus gummi fűrdősapkámat és bevetettem magam a habokba. Maradék két banyából az egyik, rögvest elkezdett érdeklődni, hogy ezt hol vettem. Mondtam, valahol Europában. Na erre már adott volt a dumakezdet, hogy honnan jöttem stb. Nyanya korára jellemző, hogy rögtön az 56-os forradalmat kezdte emlegetni. Mondtam neki a szokásos szövegemet, miszerint angolul nemigen tudok, de most uszni fogok, a "férjem" idevalósi stb. Igy aztán egymással folytatták a dumát, szerencsére a szélére húzódva a viznek. Közben B. körbejárta a terepet, megnézte, hogy hol lehet a vizhőmérsékletet változtatni meg ilyesmi. Nyanyák dumáltak én usztam. Mikor elegem lett az pancsiból kivonultam, a nyanyák meg utánam. Ezután B. jól elbeszélgetett velük én meg a napon szárítkoztam. De jó volt!
Nem volt valami erős a mezőny, de én voltam a lejobb nő a környéken. Ezt ritkán tudom megállaptani magamról, de azért jól esik.:-)))

Vágyom már nagyon a homokos tengerpartra, de B. oltári náthát szedett be valahonnan, igy most várhatom mikorra tör ki rajtam is.:-(((

Hálószoba

Soha életemben nem volt klasszikus értelemben vett hálószobám. Nem hiányzott. Nem voltam hozzá szokva, a szüleim is külön szobában aludtak, már ha volt elég hely ehhez.
Most viszont van. Valódi duplaágy, hatalmas King size, két éjjeliszekrény az IKEA-tól és mától egy fiókos kommod tükörrel! Secondhand üzletből. Csodával határos módon, remekül passzol minden mindenhez.
Különben is a berendezésünk kész tökély. Jók a szófák, az asztalok és a lámpák is. Sajnos B. nem engedte, hogy fényképezzem a butorszállító fiukat. Az egyik kb. 200 kiló volt, a másik meg 70. A kétszáz kilós valami csodás féllábszárig érő fekete klottgatyában és ujjatlan trikóban díszelgett, tetovált karokkal.
Miután minden itt volt, elrohantunk villanykörtéket venni, mert hirtelen sok lámpánk lett. Szeretem az itt kapható háromlépcsós égőket. Első csavarás 50 Watt, a második 100, a harmadik 150. Mindez egyetlen égőben.
Holnaptól feltehetőne már kávéfőzőnk is lesz, mert én minden hirdetést végigolvasok. Igy leltem a 15$ kinált használt espressomasinára. B. telefonált és a pasi most demonstrálja neki a konyhában, hogy hogy működik.

Ma amugy kipróbáltam 3 fitnessgépet, azt hiszem fogom csinálni. Ez itt a közös clubházban található és ingyenes. Ismerkedünk is lassanként a népekkel. Hagyom B.-t érvényesülni, mert mindig közlöm, hogy enyém angol nagyon rossz. Nagyon idegesítenek az itt divatos bájolgások.

Alsó szomszéd egy holland származásu kicsit süket banya. Szegény nagyon egyedűl van és már 30 éve özvegy. Nos én tényleg mindenkit sajnálok aki időskorára nőlétére egyedűl marad, de azért én nem fogom ezt a problémát megoldani. A másik szomszéd egy hetvenes házaspár. Az internet hallatára kirázza őket a hideg, bár mint mondják a gyerekeik természetesen használják. Szeretnék találni valakit itt a komplexben akinek van netje, távollétünk idejére. December elején lesz itt az évi rendes közgyűlés jövőévi budget elfogadása meg ilyesmi. Irtó kiváncsi vagyok, milyen lesz a hangnem.

Teknősbéka

Mentünk ma délelőtt az egyik városi utcán, mármint egy olyanon, ami itt városnak számít. Szóval összesen egy sáv mindkét irányba, az ut széle zöld, fás, bokros. Egyszer csak lefékeznek a szembejövők, majd B. is lelkesen fékez. Én persze el voltam bambulva, igy izgatottan érdekődtem: Mi van? Aztán már láttam is. Az út kellős közepén álldogált egy jókora teknős. Nézett jobbra balra, de nem indult. Nem is értem, hogy tudott odáig eljutni, mert volt azért forgalom az uton. Szóval álldogáltunk, senki nem dudált, pedig a hátsók nem láthatták mi a leállás oka. Aztán a szembe lévő kocsiból kiszállt egy nő, odament, felemelte a teknőst és elvitte az ut szélére, lerakta az utnak háttal. Mehettünk tovább.
Az uticélunk igen sikeres volt, ugyanis felfedeztünk egy bútorbizományi üzletet. Kellene még egy-két apróság a lakásba IKEA túránk ellenére is. Nos remek dolgokra leltünk, nevetséges árakon. Először csak asztalt meg lámpát néztünk, de végül is még 3 szofára és ugyanannyi asztalra is szert tettünk. A lakással kapott szófák ugyanis nem csak kényelmetlenek, de meglehetősen koszosak és kopottak is. Itt a "bizományiban" 90$ volt egy szófa, hát ki tudja ott hagyni? Miután ezt lerendeztük, holnap szállítják, elviszik a régit és odaadják az üdvhadseregnek, még kicsit körülnéztünk. Megakadta a szemem egy sokfiókos háloszobai akármin, ami felett egy tükör is van, de elmentem mellette.
Aztán elvonultunk ebédelni kedvenc rákevő helyemre. Ahogy telt a hasam, működésbe lépett az agyam is. A hazasztállításért persze extra kell fizetni. Mindegy, hogy mennyi? kérdeztem B.-t. Igen volt a válasz. Na akkor menjünk csak vissza!
Ugyanis szintén itthagyott butor az egyik hálószoba berendezése. Az ágy jó, de a többi borzalmas. Csicsás fiókos szekrények, nehezen nyíló fiókokkal. Megvettük tehát a fiókos akármit a tükörrel, a szállítást megyertük. Holnap délelőtt jön minden. Jó nap volt.:-)

Tengerpart

Tegnap délután elhatároztuk, hogy gyalogosan bejárjuk a környékünket. Engem leginkább a tengerpart izgatott, ami állítólag "itt van közel". Sajnos már megtanultam, hogy ha itt azt mondják, ja.. ott a sarkon, az kb. 5-10 perc autózást jelent.
Nos elindultunk, csodásan sütött a nap, sajnos pont szemből. Itt valahogy másként megy le a nap és irtó hosszú ideig tud alacsonyan állva is sütni. Svédországban tapasztaltam hasonlót. Szóval mentünk mendegéltünk és nemigen láttunk semmit a naptól. A falu főutcáján kell menni, ahol szerencsére van járda, de sztárda szélességű. Kicsit elkeverdtünk, de idővel szaporodatk a házak, sőt valami bucsu szerüség is volt, mert zenéltek és ki voltak rakva standokra mindenfélék. Borkostolás is volt, de kihagytuk. Utközben felfedeztük a mások által igen dicsért olasz vendéglőt, majd tényleg kiértünk a partra.
Ez sajnos nem a fürdős fehérhomokos part itt, hanem a yachtkikötős halászós stéges. Ki is mentünk, barátkoztunk egy ott időző kócsaggal meg a tök közömbösen bóbiskáló pelikánnal. A halászoknál nemigen volt kapás. Elgyönyörködtünk a tenger kékségében, a kint halászgató hajókban.
Hazajövet megtaláltunk egy sokkalta rövidebb utat. Azt hiszem gyakran visszatérünk még oda.
Valószinű a "bucsu" miatt rengeteg rendőr volt, sőt a Sherif is ott volt egy minimum 35 éves, de csodásan karbantartott autóval. Ezek után ma reggel egyetlen öldöklésről nem irt az ujság.

További vásárlások

Tegnap már nem rohantunk, ennivalón kívűl nem volt sürgős vásárolnivalónk. Igy elmetünk B. kedvenc helyére a Home Depoba. Imponáló hely, én is szeretem, mig a derekam és a lábam birja, mert hatalmas. Azt hiszem az ott fellelhető anyagokból házat lehetne építeni. Persze olyan amerikait. Minden kész, minden szabvány, minden nagy. A konyhai gépek rémesek. A tűzhely akkora mint egy kredenc 80 cm széles és 70 cm. mély, de minek? A többi minden szintén ekkora. Az aránylag nagy konyhám tele van a mosogató (nem gép) tűzhely és külön sütővel, na meg egy nagyszekrény méretű jégszekrényel. A sütő akkora, hogy egy egész malac lötyögve beleférne. No most én nem vagyok hires a környezetvédelmi eszméimről, de minek egy kis tepsi akárminek, vagy egy tűzálló tálnyi húsnak egy ekkora vacakot befűteni?
A fűrdőszobákban viszont ici-pici mosdók vannak. Az a divat, nem is lehet kapni igazán nagyot. Ahogy nézegettünk ott, a melósok pakolták a polcokat. Mondták, nem akarnak egy mosdót?
Most éppen nem, bár titokban tervezzük majd.
Itt ez most 16$! Miii????
Érdeklődésünket látva, kipakolta megmutatta. Megközelítette a mi elképzelésünket és megvettük. Most van egy mosdónk a csomagtartóban. Nem tudom, hogy tudjuk azt a nagy bútordarabot kidobni amibe a mi pici mosdónk be van építve, de B. határozottan állítja, hogy nem probléma.
Ezekután fellelkesedtünk és elkezdtünk wc-ket nézegetni. Az ugyanis a mosdóval ellentéteben hatalmas. Belelóg a fürdőszoba közepébe. Nos kisebb nincs. Illetve létezik europai standard, de azt neten kell rendelni és háromszor annyiba kerül, mint az itteni hatalmasak. Még nem rendelünk.
Megmértem egy ágyat, 95 cm. magasan van a fekvőfelület és sámli nem jár hozzá.:-(((

Nézegetés közben felfigyeltem rá, hogy nagyon sok, aránylag fiatal férfi munkaerő is dolgozik kasszákban. Ez régebben nem volt, ezt a munkakört a nők uralták. Persze most is vannak idős nénék szegények, akik ott állnak és csomagolnak, de a férfiak kezdik átvenni a helyeket, ha jól érzékeltem.
Élelmiszer üzletben elszomorító a sok, nekem igen elesettnek tűnő ember, akik kis motoros kocsikkal vásárolgatnak. Ritkán látni igazán öreg házaspárt, bottal, süketen félvakon támogatják egymást.
Viszont élelmiszert vásárolni öröm. A zöldségfélék gyönyörűek, minden megpucolva feldarabolva, gusztusosan előkészítve, öröm megvenni és elkészíteni. A husok egyenesen mámorítóak. Halak is frissen persze. A rákokkal már erősen szemezek, meg fogom próbálni házilag elkészíteni, mert imádom.
Mindez persze, ha nem is ilyen mennyiségben, de otthon is kapható, csak hát az áruk csillagászati. Itt viszont teljesen elérhető.

Ma reggeli ujsághír: néhány teenager összeszólalkozott valamin elkezdtek lövöldözni, majd az egyik megsebesült. Otthagyták az autóban és elrohantak. Később a haverok visszamentek és bevitték a kórházba, majd elhajtottak. Állapota válságos.
Eszem megáll. Itt mindenki fegyverrel járkál? Mindezközben ez egy békés kisvárosnak számít, ami nagyon kiterjedt. A rémségek elég messze tülünk történtek, de akkor is. Grrrrrrrrr......

Tovébbi beszerzések

Néha a legegyszerűbb dolgok megvétele is sok munkával jár. Kellett pl. egy jó serpenyő. Semmi különös, de legyen jó vastag talpa és teflon belül. Nos, nem tudom hány helyen néztük. Eleinte csak ugy mellékesen, aztán tegnap, miután már itt volt a finom hús, célirányosan.
Ezelőtt 3 évvel vettem itt egy nagyon remek serpenyőt, de most, sehol nem találtam megfelelőt. Végül a sokadik üzletben, nagyon éhesen vettem hármat féláron. Itthon aztán rögvest nekiláttam a hus megsütésének. Elszívó nincs csak szagtalanító, azt bekapcsoltam. Olaj forró, hús bele és ebben a pillanatban éktelen sivitozás keletkezett. B kirohan a konyhába, ez tüzjelzés. Én feltéptem a konyhaajtót a gang felé, ő elindította a mennyezeti ventillátort, de csak sivit. Végül rájött, hogy van valahol jó magasan egy gomb, azt kell megnyomni, akkor elhallgat. Pár perc mulva őrült szirénázás. Te jó Isten, csak nem jelzett ez a vacak a tüzoltóknál? Szerencsére nem.
Mondtam neki, hogy ezentúl ott fog állni egy széken, mikor elkezdek valamit sütni és az első jelnél nyomja a gombot. Egyébként isteni husokat árulnak és nem drágább mint otthon. Kicsit aggódtam, mert jó vastag szelet marha volt amit sütöttem, de vaj puha lett. Készrepucolt bébirépa volt hozzá. Azt hiszem fogyni fogunk ettől a koszttól, de az csak jó.
Ma reggelre 4 helyen volt lövöldözés a városban, 4 halott egy sebesült. Ne szóljunk egy szót se az otthoni viszonyokra!

Auto

Reggel mondom B.-nak, hogy ma el kell kezdeni autot keresni.
Ma nem, mert még van butor amit nem rakott öszze és csak nappal lehet stb.
De igen, mert repül az idő és a bérelt autó drága stb.
Végül is nagy kelletlenűl elindultunk. Az autó nem akart kinyilni, majd a kulcsal nyitás után kiderült, hogy meg se nyikkan. Akkumulátor meghalt. Tegnap még semmi baja se volt, de hát van ilyen.
Telefon a bérautós cégnek, igen, majd kijönnek, de 60 dollár. Nem kell. Erre eszébe jutott a drága jó embernek, hogy ő itt klubtag, tehát ingyen jonnek. És tényleg. Telefon az autoklubnak. 10 perc mulva itt is voltak, töltötték az akkut, egy fillérbe se került.
Nos ezután már igen sürgős lett az autó keresés. Ők ajánlttak egy helyet, de ott nem volt megfelelő olcsó kocsi. Menjünk tovább, az utszélén sorakoztak az autókereskedések. Be is forultunk az elsőbe. Rögtön odarohant egy pasi, Charlie vagyok, hogy vagytok, szóval a szokásos. Elmondtuk mit akarunk és mennyiért. Pillanatokon belül mutatott egy megfelelőt, ami, pontos mása az otthoni kocsinknak. Szine, modelja minden, csak néhány évvel idősebb.
OK ezt megvesszük. Nos ezután kezdődött a cirkusz, ami 4 óra hosszat tartott. Biztosítás, telefon ide meg oda, az egyik biztosító drágább volt mint a másik. Kiderült, hogy 3 évvel ezelőtt belénkjött egy kicsit egy vén trotty egy parkolóban. A mi, akkor vadonatuj kocsinkon meg se látszott semmi, szvsz az övén se nagyon, de elkérte a biztosítónkat. Nos most e-miatt akartak sokkal drágább biztosítást adni. Végül is megszámlálhatatlan telefonbeszélgetés után sikerült megkötni a biztosítást.
Közben persze sok minden kiderült, pl. az, hogy hova valósiak is vagyunk. Rögvest előkerítették a magyar kollegát, aki 18 néve él itt. A nyelvem hegyén volt, de nem akartam mégse megkérdeni, hogy ugyan mi az ördögnek jött el valaki otthonról 91-ben? Nem értem az ilyet. Az apósa magyar, tehát a feleség már igazi második generációs, volt is valamikor Magyarországon. A gyerekek viszont még soha, pedig a nagyobbik már 15 éves. Viszont egy utazás sokba kerül stb. Gondolom ha otthon marad, már jártak volna Amerikában gyerekestől, mert az manapság ugy illik.
A mi Charlienk rengeteget jár Europába nyaralni és meg is nézi a dolgokat. Már jövőre is megvan a terve Hollandia és Belgium. Sajnos vissza kell fognia egy kicsit magát, mert ugye a dollár EUR árfolyam nem tul kedvező számára. Talán éppen az utazásai miatt tudott rendesen írni. Már figyelem itt mindig, hogy mekkora nehézségeik vannak az embereknek a kézírással. Rendszerint görcsösen szorongatják a tollat, meg valahogy felülről lefele tartják. Látszik rajtuk, hogy nem gyakorolták az írást a palatáblán. Egy közönséges aláíráshoz is rendesen hozzákészülnek. Vicces nézni.
Tegnap este az élelmiszerboltban felismertük a régi csomagoló bácsinkat. Van vagy 80 éves és ott áll a kasszánál és rakja be az árut a zacskóba és vissza a kocsiba. Nem hinném, hogy unalmába teszi. Serpenyőre nem futott ma az időnkből és energiánkból, hideget ettünk és nézzük a gyönyörűséges husdarabot a jégszekrényben.

Vásárlások

Folytatjuk és ki tudja mikor lesz vége. Ma pl. rámkacsintott valami gyönyörű marhaszelet, meg is vettem gyorsan. A kasszánál eszembe jutott, hogy hoppá serpenyőm még nincs. Vissza az üzletbe, de nem volt jóminőségű serpenyő. Azért a hust hazahoztuk, csak vettem mai fogyasztásra egy grilcsirkét.
Napok óta golyóstollra vadászom. Rengeteg üzletben áruházban voltunk, ezer apró vacak miatt, de sehol nem láttam papirosztályt. Miért? mert nincs. Gondolom ugyse nagyon irnak, nem kell nekik ilyesmi. Ahol valamit ki kell tölteni, ott van odakötözött toll. Végül is egy hatalmas irodafelszerelés üzletben tudtam venni tollat.
Ma délelőtt viszont az itteni nyugdijintézetfélében voltunk. B. akart valamit kérdezni, intézni. Mit mondjak semmivel sem különb mint a pesti Teve utcai EP ügyintézdéje. Itt is több mint egy órát vártunk, alkalmazottak jöttek meg mentek. Az egyetlen dolog az volt, hogy itt kb. 18 fokra hűtik a helyet. Igy a kinti 28-ból bemenve, egy óra alatt jégcsappá változtam. Pedig már hordok magammal egy nagy stolát, miután minden üzletben fogvacogtató időjárás van. Mit ezeknek a környezetvédelem! Az alkalmazottak, eladók szépen rendesen felöltözve teszik a dolgukat, a vevők meg fázzanak.
Itthon alakulnak a dolgok. Szegény B. megállás nélkül rakja össze az IKEA butorokat. Mostmár a saját computersztalon írok, éjjeliszekrényen áll a lámpa az ágyamánál, nem üres kartonokon. Igaz fiókjai még nincsnek kész, de mondtam pihenjen már egy kicsit.
Holnap indul az autóvadászat, hogy mielőbb leadhassuk a béreltet. Utálatos egy dolog, hogy autó nélkül nem lehet itt élni. A vásárlás is ugy bonyolódik, hogy elmegyünk egy üzletbe, aztán beülünk az autóba és megyünk néhány kilométert a következőbe. Közben meg nincs semmi. Nem az én világom.

Utazás és az első napok

Nov 5-9, utazás és első napok.

5.-én indultunk délben Pestről, hogy majd 9.5 óra elteltével NewYorkban landoljunk. Az út eseménytelen volt. Persze akadtak szórakoztatók, előttünk 2 sorral ült pl. egy idősebb hölgyemény, aki átdumálta az utat. Mikor a mellette ülő nő kidőlt, elment két sorral előrébb állva dumálni. Aztán volt az óránként felálló és tornázó. Szabályos tornagyakorlatokat végzett az amugy is szűk folyóson, a személyzet nagyobb örömére. Az ellátás pocsék volt és estére csúcsra járt, a fizikailag ehetetlen pizza formájában. Olyan kő keményre volt ugyanis sütve az laja, hogy azt még normális késsel se lehetett volna elvágni, nemhogy a plasztikkal, amit a repülők adnak. Természetesen felszállás előtt kérdezősködők tömege. Háromszor lettünk megkérdezve, hogy megkért-e valaki, hogy vigyek el valamit a csomagomban, nem hagytam-e őrizetlenűl valahol a csomagot, ki csomagolt és mit, stb. Igen hülye terroristának kell ahhoz lenni, hogy beugorjon ilyen bugyuta kérdéseknek. Mindegy, végül is megérkeztünk NewYorkba. Elgondolkoztam, hogy vajon hova és mi célból utaznak honfitársaim ilyen ronda időpontba amerikába, Ha hinni lehet a chefstuardnak, akkor az utasok kb. 70 százaléka igazi magyarországi magyar.

Ismételten elátkoztam magam, hogy belemásztam a vizum ügybe. Igaz az utlevélkezelő igen barátságosan magyarul beszét velünk, B.-val perceken belül elmesélték életük történetét stb. Közben ismételeten, nem tudom hanyadszro ujlenyomat vétel is volt, no meg nézzek a kamerába. Ezután jött a java. Menjünk be a papirjaimmal az irodába. Jó. Az iroda tele volt ghanaiakkal. Papirokat elvették és várjunk. Rajtam kivűl még egy magyar nő volt + vagy 30 ghanai. Ültünk, álltunk, vártunk, miküzben a kis fekete gyerekek csusztak másztak körülöttünk.

Átszállásra mindössze 2 óránk volt, a csomagjaink már rég megérkeztek, amiket ki kellett venni és ujra feladni, igy elképzelhető milyen lelkinyugalommal várakoztunk ott. Még B. is bevallotta, hogy ideges, pedig ez nem szokása. Se az idegeskedés se a bevallás. Mikor végre elfogytak a feketék, sorra kerültünk mi is magyarok. Mégegy ujlenyomat, ezuttal fekete festékkel brrr.... B. elkapott egy hordárt, az hozta, majd fel is adta a csomagokat és kezdődhetett a vetköztetés. Ruhán kvűl mindent le, cipőt is, át a kapun. Már olyan ideges voltam, hogy ugy szóltak rám, hogy ott hagytam állva a kézitáskámat. Mert ugye nem innen indultunk, igy volt nagykabát, kardigán, cipő, és a szatyor a vállamon. B. ugyanigy + computer, amit ki kell rakni a táskából, zsebeket kiűríteni meg minden. Végül is ezen is átestünk és futólépésben elindultunk az atlantai gép felé, Ezeken a repülőtereken iszonyatos távolságok vannak. Mire a gate-hez értünk, lógott a nyelvünk. Atlantában laknak a feketék. A fehér embert két kézen összeszámolhattuk a gépen. Amig ezek a sok cókmókjukat lehelyezték az szörnyű volt. A kapitány kétszer beszólt, hogy üljenek már le, mert amig nem ül mindenki nem indul a gép. Az ut 3,5 óra volt. Enni nem adtak, csak alkholmentes akármit kináltak egy alkalommal.

Atlantában szerencsére nem kellett kiszedni a csomagokat, hanem azonnal loholhattunk a tampai géphez. Átszállásra csak 1 óra volt és a folyósok ott is végeláthatatlanok, de elértük a gépet, majd másfél óra mulva le is szálltunk. Akkor már benső órám reggel hatot mutatott, itt viszont éjfél volt. B. elment a bérelt autóért, majd visszajött egy idő mulva, mert a hazai creditkártyát nem fogadták el. MIndjárt jövök a kocsival, biztaott. De nem jött. Ültem ott az összes cuccal és nézetm a ki be áramló népet, mindenki igen nyárisan öltözve ersze és vártam. Igyekeztem nem kétségeb esni, hogy történt valami... a szokásos hisztim. Végre aztán előkerült, kiderült, hogy valami balesetes kocsit hoztak vissza és azzal totojásztak a tisztviselők, ő meg várt.

Elindultunk a megrendelt hotelbe és az első kijárónál elnézte az irányt. Ezek után következet egy, egy órás kalandtura, mikor is időnként nem tudta hol vagyunk stb. Kétszeri benzinkutas megállás és érdeklődés után végül is odataláltunk Tiszte szerencse, hogy éjjel 1-2 között már itt sincs nagy forgalom, igy a nagyjából üres utakon bolyongtunk. Szerintem már ő is holtfáradt volt. Hajnali 3-kor aztán ágyba zuhantunk.

Reggel hétágra sütött a nap, a pálmák bólogattak és kb. 25 fok volt, nagyon finom! Első utunk elhozni a lakáskulcsot, majd megtalálni a lakást, hogy végre én is megnézhessem. Összbenyomás, jobb mint vártam, persze már beszámítva azt, hogy ez egy tipikus amerikai épület, mert mi is lehetne más. De ki volt takarítva és lassan B. is megbarátkozik a falak szinével, amit azonnal át akart festeni. Persze át is lesz majd festve, csak nem mindent egyszerre. A szemle után megkezdtük bevásárló körutunkat. Az egyik nagy áruház üriási leárazásokat tart, nos gyerünk oda. Lett mindjárt párnánk takarónk huzattal és törölközök. Persze nekem kispárna is kell és az nincs. Vagy öt helyen keressük, mondom, hogy pl. gyerekágyba mit tesznek? Nem tudják. Este már megint hulla fáradtan szinte véletlenűl és valami más miatt betévedünk egy helyre, ahol B kiszurja a kispárnát. Na hogy hívják? Utazópárna. Az egész az én hülyeségem. 3 évvel ezelőtt hoztam magammal egy kispárnát. Aztán találtunk egy matrackiárúsító helyet és igy lett ágyam. Na ez se volt egy könnyű menet. Itt ugyanis az ágyak, kb. asztalmagasságban vannak. Nekifutás aztán dobbantás és fel. Naiv kérdésünkre, hogy mire jó ez, a következő választ kapjuk. Az ameriaki emberek azt szeretik ami nagy, széles, magas stb. ezért ilyenek az ágyak. Hosszu ide-oda duma után megigérték, hogy félmagas kesz az ágy alja és csak egy pici lába lesz. Most telefonáltak, hogy 1 órán belül hozzák, majd meglátom.

Aztán mentünk és mentünk. Persze nem gyalog, hanem autóval pár percet aztán be a butoráruházba körbe. Erőszakos eladóknak megigértük, hogy holt biztos visszajövünk és csak hozzá megyünk stb. Szombat délutánra sikerült elérnem, hogy menjünk az IKEA-ba. Kint gyönyörű az idő, tehát a családok az összes neveletlen kölyökkel az IKEA-ban tolong. Nekünk tényleg muszáj, akár tetszik akár nem. Megtaláljuk a computerasztalt, a székkel, az étkezőasztalt székekkel, az éjeliszekrényeket és egy fiókos akármit a hálószobámba. Találunk lámpát, tányérokat, evőeszközöket és poharakat. Nem visszük tulzásba, mindenből elég 4 darab, mosogatógép ugyanis nincs.:-(((
Ezek után rájövünk, hogy ezt nem tudjuk mind hazavinni, tehát marad a házhozszállítás, de ha már ugyis, akkor vegyünk meg mindent ami kell. Annyi pénz meg nincs nálunk, igy tegnap ujráztunk. Ismét IKEA ismét rengeteg ember, de elegánsan odaadjuk alistánkat egy IKEA fiunak, aki összeszedi az egész cuccot, kinyitnak neki egy kasszát és már mehetünk is a házhozszállítókhoz. Azoknak is itt kellene hamarosan lennie.

Valamikor menetközben még megrendelük az intenetet, azok jönnek délután. Vele jár a telefon, de készüléket vegyünk mi. Nos ez is 3 különböző üzlet bejárását jelentette, mire találtunk olyan helyet ahol telefonokat árulnak. Szóval gy ha igaz, ma estére már kezdünk civilizálódni. Kaja be van vásárolva, de csak akkor főzök ha össze lesz rakba az asztal, amit most hordanak befele az IKEAsok. Áldom az öreg Kmpradot, hogy az idén ide is telepített egy üzletet. Májusban nyitottak és óriási sikerük van.

Azért ebben a csúcs amerikában néha a legegyszerűbb dolgok se kaphatók. Nincs pl. keverőcsap, nincs halogén állólámpa, nincs olyan wc aminek külön beépíthető tartálya lenne és ezek csak azok a dolgok, ami igy első pillantásra hiányzik nekünk. Ugyanakkor az üzletek tele vannak százas égőkkel, amit ugye elvben már nem is gyártanak. No ki gyártja? A Tungsram Magyarországon.
Folyt. köv. most megyek asztalt összerakni és főzni.

?

Rettenetesek ezek az utolsó napok, igy utazás előtt. Biztos rengeteg mindent kellene még csinálnom, de vagy nem jut eszembe, vagy nincs hozzá türelmem. Még a féligolvasott könyvem is itt les rám. Ha leülök olvasni, rögtön eszembe jut valami, amit nem szabad elfelejtenem. Keresek mindent és semmit nem találok.
Ilyenkor gondolom, hogy kár, hogy nincsenek örököseim. Akkor itthagynék mindent ha nem jövünk vissza osszák vigyék, amit tudnak. De igy? Valami rendet és eligazitást csak kellene hagynom magam után?
Egyáltalán nem rémiszt a gondolot, hogy esetleg nem jövök vissza. Kettesben leesni a repülővel csábos gondolat számomra már régen. De elrendezni soraimat előre, hát az nem megy. Tudnivalókat és listákat irni? Képtelen vagyok rávenni magam.
Feltehetően indulás előtti éjszakán fogom ezt összekapkodni. Végül is mindegy. Aki majd kibogozza a szálakat, nem jár rosszul, nagyon jól se, ha a felszámolandó kupira gondolok. Áhhh... legyen már csütörtök!

Oktober 23

Hihetetlen ködös sötét reggelre rosszkedvvel ébredtem.
Nem emlékszem, hogy 56 oktoberében ezen a napon hogy ébredtem. Feltehetően mint a vontató ló, azzal a tudattal, hogy menni kell vágni a fát. De az este aztán és az éjszaka csodálatos volt. Először láttam valami világosságot a hosszú, hosszú alagut végén. Lőttek? Konnygázbombázzak??? Mi az nekem, végre, végre itt a remény, hogy kikeveredjünk a szörnyűséges kilátástalanságból, hogy a véleményünkért ne járjon börtön, hogy eshetőségünk legyen a normális életre.
Mikor hajnalban gyalog át a ligeten, hazaértem, apám rögtön kioktatott. Mondta hülye vagyok, mit képzelek? Egy maroknyi nép az oroszokkal szemben? Mit képzelek? De én hittem, hittem még aztán is, hogy nem hagynak minket cserben a nyugatiak, az amerikaiak, senki.
Mint tudjuk, szépen cserbenhagytak. Ami aztán jött, arra gondolni se szeretek, de az a pár nap, az hihetetlenűl szép volt. Azért érdemes volt erre a ronda világra megszületni.

Naiv buta liba vagyok. Mikor 1989-ben kikiáltották az uj köztársaságot, ott álltam a parlamentnél. Képesek voltunk arra az egy napra hazautózni Zürichből, mert ott akartam lenni. Szépen el is érzékenyültem ott a téren. Gondoltam, mostmár minden jó lesz, mert rendszerváltás stb. Apám sajnos már nem élt, hogy kioktasson megint. Ma már tudom, hogy a rendszerváltás a papiron maradt. A fejekben???? Azt én már nem élem meg. Ahogy 2-3 nemzedék nőtt fel a szocializmusban, ugy feltehetőne szintén 2-3 nemzedéknek kell majd felnőnie az uj rendszerben is, amig felfogják, hogy hol és miben élnek. Kár az elpocsékolt évtizedekért és sorsokért.

Bécs

A kirándulás célja egy hangverseny volt. Simon Bolivar Youth Orchestra hangversenye a bécsi Konzerthausban Dudamel vezényletével.
Soha nem hittem volna, hogy rám egy zenekar még ilyen hatással tudjon lenni. Még életemben nem ültem ott egy ekkora zenekar hangversenyén. A zenekar kb. 200 tagból állt, átlagéletkor 30 év alatt. A dirigens, Dudamel szintén csak 28 éves, de lenyűgöző. Ügyes választás volt Csajkovszkij általam nem ismert műve mellett R.Strauss Alpok szimfoniáját előadni. Abban ugyanis van minden napfelkelte, naplement, gletcser, patakmenti séta, felhőszakadás vihar stb. Ennyire realisztikusan még soha nem hallottam zenét szólni. A felhőszakadásnál pl. tényleg sistergett az eső a fülembe. Hatalmas mű ekkora zenekart kíván plusz egy orognistát.
A hivatalos műsor után, ami csak ez a két hatalmas mű volt, jöttek a hivatalos bécsi ráadások, a tritsch-tratsch polka és végül a Radetzky mars, ahogy kell, közönség bevezényelve tapsilag. Hihetetlen élmény volt az egész.
Szerencsénk volt, mert a szálloda direkt a Konzerthaus mögött volt, igy nem kellett a zimankóban hosszasan utazgatni.
Megérkezésünk után bementünk a belvárosba. A Kärtner Strassen még mindig tart a kövezés. Szóljon csak valaki a magyar munkálatokra valamit. Már márciusban fel volt bontva minden és még mindig nincs kész.
Sajnos a kedvenc igazi házi kisvendéglőm bezárt. Furcsa dolgaim vannak, odafel menet meséltem B.-nak, hogy ez milyen régi hely. Már 1963-ban első bécsi utam alkalmából ajánlotta egy ottani ismerős. Szerintem csak nyugdíjasok látogatták és olcsón jó házikosztot adtak. Erre odaérünk és kiderült, hogy bezárt, szétbontották, nincs. Kicsit elszomorodtam.
Aztán megláttam, hogy szintén a Kärtner Str.-n hipp-hopp lebontottak vagy 3-4 házat. Nem emlékszem rájuk, de valahogy biztos beillettek az utcaképbe. Most majd építkeznek a helyén 2-3 évet. Még hogy válság???
A se nem jó se nem olcsó ebéd után meglátogattunk egy netes ismerőst. Mindig érdekesek az ilyen találkozások.
Ma aztán elindultunk és vásárolni akartunk de nem bent a városban. Jól megjártuk a hatalmas parkolóban egy szál helyet nem lehetett találni. Eluntuk és elindultunk haza. A határon innen, fantasztikus kacsasültet ettünk. Csodálom, hogy B. nem aludt el, én végigszunyókáltam az utat.

Hétfőn kezdődik a hajrá, rengeteg intéznivaló van még november 5.

Nézem a tévét...

Tegnap este Liselotte Pulverel volt egy műsor. A napokban volt 80 éves. Már nagyon rég nem szerepel, szülővárosában Bernben él egy öregotthonban. Sok régi emlék nekem is vele, a mindig vidám filmjei sok kellemes órát okoztak, nyilván mindenkinek aki látta. Volt Amerikában is a hollywoodi szerződést visszautasította. Bájosan mesélte, hogy a mindenkori partnereibe rendszeresen beleszeretett, de aztán nem lett belőle semmi. Az ötvenes évektől az összes nagy német szinésszel játszott. Aztán férjhez is ment, a férje is szinész volt, boldogok voltak. Két gyerekük született, de valahol valamit elrontott. Hirtelen csönd lett körülötte, mások lettek a filmigények és rá nem volt szükség. Aztán a lánya 21 évesen öngyilkos lett, pár évre rá a férje is meghalt. Most még mindig kedvesen mosolyog és azt a számomra megdöbbentö mondatot mondja, hogy ugyanezt az életet mégegyszer kellene élnem, akkor tudnám, hogy hol mit kell csinálnom és akkor jobb lenne.
Nagyon szomorú, ha valaki 80 évesen ugy érzi, hogy annyi mindent elrontott, hogy ismételnie kellene az életét.

Ma Andre Rieu koncertet néztem. Tulajdonképen nem is akartam nézni, hisz az utóbbi időben már annyira gyenge és unalmas volt az előadásuk. Nos nem kell még temetni. őket Feltehetően mások is észrevették, hogy ellaposodott a műsor és az előadás. Ma egy teljesen ujszerű műsort produkáltak és remek volt. Igy javulna meg minden műsor, amire azt mondom, hogy már nem jó.

Zürich 2.

Jó, hogy csak 3 napra mentünk. Nem csak azért, mert megállás nélkül esett az eső, hanem azért is, mert a ma már talán egyetlen régi barátnőm hanyatlását igen nehéz elviselni. Fizikai állapota elég kielégítő a 85 évéhez, de amugy..... nem könnyű. Teljesen ésszerűtlen dolgai vannak és mig egyrészt csodálatos a memóriája, pl. mikor az összes élelmiszer üzletek árait hasonlítja össze, másban meg szinte nulla. Az árösszehasonlításért őszintén irigylem, mert én mire kimegyek az egyik üzletből és a másikba érek már rég elfelejtettem az árakat. Igy lehet, hogy egész életemben felelőtlenűl vásároltam a tejet meg a kenyeret, mert sejtelmem se volt, hogy néhány rappen különbség lehet az különböző üzletek árai között. Nem szoktam rá, mert az én időmben a közértekben minden egyforma áru volt. Ez az ár mánia annál is inkább érdekes nála, mert soha életében nem volt szegény. Persze lehet, hogy ez az út a meggazdagodáshoz, de nála tudom, hogy nem ez volt.
Sajnos lényeges dolgok viszont a másodpercek törtrészei alatt kiszállnak a fejéből. Elég elkeserítő ezt nézni és hallgatni. A legrémisztőbb, hogy mindenki más buta vagy hülye. Nem volt ő ilyen és ez az ijesztő az egészben.
Nagyon elgondolkoztató, mert akár csak én teljesen egyedül van, tehát nincs családja. Vajon mikor és ki fogja tudni megmondani neki és elhatározni helyette, hogy életmódot kellene változtatnia? Magától soha nem fogja észrevenni azt már tudom és látom. A hivatalos örökösnek, aki nagyon távoli rokon, nem érdeke, hogy bevonuljon valami apartmanos otthonba, mert azért bizony nagyon sok pénzt kellene fizetni és csökkenne az örökség. Ráadásul, lehet, hogy nem is érzékeli a helyzetet, mert más országban él. Ilyenkor válik a vagyon negativvá.

Időben meghalni, nagy kegy a sorstól ezt egyre többször látom.

Zürich

Holnap megyünk Zürichbe és nagyon örülök, hogy csak 3 napra. Igaz, már nem okoz fájdalmat a város de valahogy örömet se.
Zürichben F. halála után minden sarok fájt. 23 év ott nagyon hosszú idő volt ahhoz, hogy tényleg mindenhová emlékek fűződjenek. Eleinte felültem a villamosra és végigbőgtem az utat. Nem tudtam se vásárolni se semmi, mert csak potyogtak a könnyeim. Barátnőm akkor teljesen foglalt volt, tehát nem mászkált velem, pedig az sokat segített volna. A bőgős időszak aztán lassanként elmúlt, de a nyomott hangulatom csak akkor javult kicsit mikor már N.-nak mutogattam a várost.
Régi lakóhelyemen egyetlen egyszer voltam csak, mikor megmutattam hol laktunk. Ezt több év után B-val is megismételtem de egyébként nem megyek arra soha. Barátnőm a viz tulpartján lakik, igy szerencsére nem adja magát az út arra fele.
Egész furcsa dolgok tudnak néha sajogni. Olvastam az ujságban pl., hogy lebontották azt a hatalmas irodaházat, ahol F. tervezte a klimát. Egyik kedvenc munkája volt, de én csak kivűlről ismertem a házat. Ettől függetlenűl szinte fájt olvasni, hogy már nincs meg a ház. Eltünnek lassan már a nyomai is a városból. Ha élne neki is fájna, tudom.
Stockholmal ellentétben Zürichben soha nem volt különösebb baráti köröm. Persze ez az én "egy ember kutyája vagyok" természetemből is adódott. Adva volt egy ember F. vele remekül és boldogan éltem, nem érdekelt a társaság. De akiket ismertem sincsenek már meg. Ahol dolgoztam, megszünt és az épületet is lebontották. Semmi nem köt már oda. Ha egyszer J. meghal, azt hiszem soha többet nem megyek majd Zürichbe. Egyre gyökértelenebb leszek.

Metro

Beszállunk ma a metroba a magunk 74 illetve 79 évével. Meglehetősen tele van, de nem számít állunk. Miközben azon mélázok, hogy a reggeli statisztika szerint a mi BKV-nk milyen drága a keresetekhez viszonyítva, majd gyors statisztikát csinálok és megállapítom, hogy az utazóknak max. a 10%-a fizetős utas, megürül egy hely, B ajálgattja, hogy üljek le. Közben viszont már három hatvanas banya vetődik a helyre, mondom jó lesz nekem itt, nem vagyok én olyan öreg. Erre felnéz a közvetlenűl előttünk ülő úr, akinek a hatalmas földön parkolt csomagjában majdnem hasra estem és megszólal, bizony én is már hatvan vagyok. Mondom én erre vigyorogva, hogy én meg 74 és B is megszólal, hogy ő 79. Az időközben helyet szerző banyák, szinte vezényszóra kapják fel a fejüket, majd gyorsan lesunyítanak megint. Úr elismerően bólogat, hogy milyen jó karban vagyunk, nem látszik rajtunk stb. Már éppen le kell szállnunk, igy aztán megjegyzem, hogy attól vagyunk ilyen jó karban, hogy mindig állunk a metron és levonulok a terepről. Banyák értetlenűl bámulnak utánunk.

Nézem a TV-t....

Nézem a 75 éves Udo Jürgens születésnapi estjét. Csomó híres ember gratulál, köztük Angela Merkel is. Ez az ember egy multitalent, nem csak előadó hanem a számai zenéjét maga szerzi. Az egész világon játszák és éneklik a szerzeményeit. Eladott hanghordozóinak a száma többszáz millio. A közönség változatlanűl a lába előtt hever.
Soha nem volt jóképű de nagyon markáns arca volt. Ma kijött a szinpadra és először nem ismertem rá. Kivasaltatta az arcát, rémes!
Később belelapozok a Nők Lapjába és mit látnak szemeim? Szulák Andrea "művésznő" többek közt bikiniben! Mit mondjak, irigylem az öntudatát.

Haladunk

Tegnap végre foglaltunk. Na nem volt ilyen egyszerű, mint ahogy írom.
B. kicsit trükközött, hogy maradjunk tovább, de ebben az esetben kő kemény maradtam. 4 hónap rettenetes hosszú idő lesz, bár ha meggondolom leginkább a német televizió fog hiányozni. Teljesen elhülyülök közben. A tv-ben én nem csak sőt alig nézek filmeket. A legfontosabbak ott nekem a beszélgetős műsorok, minden elképzelhető témában. Van ugyan pici remény, hogy ott is lehet tányérantennát feltenni és nézni az europai műsorokat, na de az időeltolódás. Állandóan figyelni, műsorujság nélkűl, hogy hol mi van és felvenni, nem tudom mennyire lenne működőképes, de majd elválik.
Egyelőre megyünk, két átszállással oda egy átszállással vissza. Mikor megvolt a járat, a dátum és az elhatározás egyszerre, akkor most foglalunk. Árak állandóan dollárban vannak megadva, tehát fizetés B. kreditkártyájával, ami ugyis dolláros. Valahanyadik kisérlet után kiderült, hogy miután innen indulunk csak forintban lehet fizetni. Ennyi forintunk nincs, kártyát nem fogadja el. Jó, mondtam erre én, kezdjük előlről az én nevemmel és EUR kártyával. Már ugy tünt, hogy átmegy, mikor is kiderült, hogy valami extra kodot kért. Nekem olyan nincs. Már a közelmultban is beleakadtam ebbe az extrakodba, de akkor megoldottuk másként. Telefon, jön az automat, hogy majd holnap. Közben elmentem híreket és milliomost (német) nézni, majd vissza. Megláttam egy apróbetüs sort, rákattantam és máris csinálhattam magamnak extrakodot. Huhhh...
Szóval jegy megvan, ki van fizetve, helyek is le vannak foglalva. Várom a következő buktatót.:-((