Televizió

Ebben a nagy nyári semmiben, ami mostanában a tv-ben látható, nagyon üditő, hogy szombatonként komolyzenét lehet hallgatni és látni.
Az első ilyen este Bayreuthból közvetítették a Lohengrint. Sajnos megint hattyú nélkül. Nem tudom mi a baja a rendezőknek a hattyúval, ami az eredeti szövegben nagyon is benne van, sőt még egy ária is szól direkt a hattyúhoz. No de, főleg a női hangok, feledtették ezt a hiányt. Anna Harteros és Waltraud Meyer igazán nagyot énekeltek. Sajnos a hős tenor nem volt annyira jó, de lehet, hogy csak én lettem régen elkényeztetve.
Ezután már a salzburgi ünnepi játékokról voltak közvetítések. Valami egészen döbbenetesen jó Salomet láttunk. Igaz itt meg a szintén bőven megénekelt Jonathan  (János) feje hiányzott, de a Salomet alakító litván énekesnő lenyűgöző volt. Leírom a nevét, biztos sokat fogjuk még hallani Asmik Grigorian-nak hívják. Ma hab a tortán, Bareinborn West East Divan zenekara játszott, ő vezényelt. Egy igen fiatal hegedűművésznő játszotta Csajkovszki hegedűversenyét, ami a kedvencem. Ezt a zenekart öröm nézni is. Ha jól tudom, kizárólag palesztin és zsidó fiatalokból áll. A fiatalok olyan lelkesek és olyan szerényen normálisan néznek ki, hogy tényleg öröm nézni őket.Voltak aztán kevésbé jelentős koncertek is. Grafeneggből egy német est, a berlini Waldbühneről Jonas Kaufmann egy délafrikai szopránnal énekelt áriákat.
Nem értem az év folyamán ezt miért nem csinálják többet. Ha már elviseltették velem a futball világ bajnokságot, majd most megint valami atlétika Európa bajnokság napokon keresztül, akkor adhatnának kicsit több kultúrműsort. Most már itt a nyár vége, aztán járhatok itthon koncertekre, amiben lesznek a télen igazi csemegék.