Az egész rendelőben egy lélek se volt, illetve de, a kisasszony aki közölte, hogy húzzuk le a cipőnket és vegyük fel az odakészített papucsot. Bandit a mentők cipőstől betolták a rendelőbe.
Az orvos bennem semmi bizalmat nem keltett. Egy fiatal ember, aki nem adott kezet, nem mutatkozott be stb. Bandi szerint egy falusi bunkó. Sajnos a kérdéseinkre se adott se pontos se kimerítő választ. Kijelentette, hogy szerinte nincs akadálya a műtétnek, de beszélnünk kell az aneszteziológussal. Már kapta is a telefonját és megállapodott vele, hogy most odamegyünk. Igaz már késő van, de megvár minket.
Mint kiderült Óbudán is van egy szent Magdolna kórház, nem csak a MOM-ban, amit már ismertünk és ahova a lábamat se óhajtottam betenni még egyszer. Bandinak egy éjszakára bent kellett maradnia egy előző beavatkozás után. Mint kiderült másodmagával egy ablaktalan szobában töltötte az éjszakát. Nos Óbudán két egybe épült épületük van. Egy asszisztens felkalauzolt minket a második emeletre, aztán kiderült, hogy a másik épületben várnak ránk. Kíséretre azért van szükség, mert sehova nem lehet menni kártya nélkül. A mentők ott hagytak, hogy szóljak ha végeztünk, jönnek értünk, ők vagy mások. Miután "várt ránk" az orvos ott ültünk félórát a tök üres folyóson. Aztán bevonultunk. Az orvos 10 perc alatt elintézett mindent, csinált EKG-t, ahol állítólag látott valamit. Menjünk kardiológushoz. Már akart is telefonálni a jövő hétre valami időpontért, de leállítottam. Mondtam kardiológus van közelebb is hozzánk. Úgy eszembe jutott, hogy ha műtét közben van valami probléma, akkor hívat egy kardiológust? De nem szóltam egy szót se, már csak ki akartam szabadulni a helyről. A mentők elég hamar jöttek, így három óra után már haza is értünk.
Nekem még nem ért véget a nap. Az ebéd hordó és bevásárló alkalmazottunk felmondott, mert több pénzt akart és szerintem meg van rendesen fizetve. Gyorsan akadt valaki, aki ötre jött Bandihoz bemutatkozni. Így én haza, majd vissza rohantam. Az új jelöltet szemügyre vettük mind a hárman és rábólintottunk. Mindketten fáradtak voltunk nem beszélgettünk sokat. Hétkor haza jöttem, leültem a szófára és kilenckor ébredtem fel.
Csütörtökön aztán, miután Bandinál végzett, felhívott a legrégibb tornász lányunk, hogy mi a véleményem a tegnapi napról. Neki elárultam, hogy súlyos kifogásaim és kételyeim vannak. Megkönnyebbülten közölte, hogy neki is és, hogy ő ezt meg is mondta Bandinak, aki szintén nem volt lelkes.
A hőn várt ablakos egy és kettő köztre mondta be magát, így ebéd partneremnek felajánlottam a konyhámat vendéglő helyett. Az ablakos késett, így megebédeltünk és kettőre oda is ért. Szerencsére 20 perc alatt megcsinálta, ami némi tisztogatást jelentett, de remekül nyitódott és záródott az ajtó. Már mondta, hogy írja a számlát. Mennyi? Kiszállás 15ezer, a munka 40 ezer, 55 ezer a vége. Kicsit kapkodtam a levegőt, de nem sok időm volt, mert csöngettek, hogy megérkezett a szállítás, amit rendeltem. Miután azt is lebonyolítottam, már csak egy kis nyugalomra vágytam. A kb. 1 hónapra elegendő tejért, vízért, pezsgőért és tartós élelmiszerekért is annyit fizettem, mint a 20 perces ablakos munkáért.:-(
A hét nem ért még véget. Pénteken jött a klímás, aki leszerelte a klímát a balkonról. Rögtön hozták a betonfúrót és feltörtén a maradék padozatot.
Bandi közben átgondolta a helyzetet, én is persze és lemondott a műtétről. Az igazság az, hogy mostanában nincsenek olyan borzalmas fájdalmai és ennek következtében egyre jobban mozog. Járni még nem tud, de egész nap fent van. A lábizmai erősítése folyik. Ezt műtét után is kellett volna csinálni. Így marad az intenzív gyógytorna és masszázs. Hogy mitől ez a javulás? Nem bizonyítható, de feltehetően az orvosi canabristól, amit egy ideje szed. Orvos nem tudja, de ha segít, akkor jó. Más fájdalomcsillapítót már alig szed, aminek külön örülök, miután nincs fájdalom csillapító, mellékhatás nélkül. Remélem a jövő hét kicsit nyugisabb lesz.
