Olvasom a (svájci) ujságot...

Olvasom, hogy a norvégok valahol a svéd határ közelében egy hatalmas börtönt építenek, mert a meglévő börtönök dugig tele vannak. Ez az oslói opera után a legnagyobb állami építkezés. Az 1,4 km. hosszú kerítés 6 méter magas lesz. A falon belül 11 épület egy valóságos börtön falut képez majd. Megnyitás áprilisban. Különös gondot fordítanak arra, hogy a 250 mindkét nembeli bent ülő jól érezze majd magát. A cellákon nem rács, hanem egy különlegesen strapabíró üveg lesz. Minden cella fürdőszobával és lapos képernyős tv-vel rendelkezik. 350 alkalmazottja lesz a börtönnek. A rabok nem fognak unatkozni, mert lesznek jól felszerelt műhelyek, de zenéről szórakozásról is fognak gondoskodni. Még külön ének tanárt is szerződtettek és egy komplett hangstudió is a rabok rendelkezésére fog állni. Lesznek vendégszobák, és a látogatók gyerekeire is külön fognak vigyázni a látogatások alatt.
Az egész létesítmény potom 260 millió SFr.-ba fog kerülni, ebből a falakat 1,2 millió értékben fogják képek díszíteni. Gondolom telik az olaj pénzből.
Fantasztikus, hogy míg az olajboom előtt Norvégia a finnek után a legszegényebb ország volt Skandináviában, ma szem látomást szórják a pénzt. Akkoriban finn szokás volt, késő ősszel átjönni Svédországba, betörni egy kirakat üveget, amiért annyi büntetés járt, amivel jól át lehetett húzni a telet a kellemes svéd börtönök egyikében, ahol ha egy héten ötször krumplit adtak köretnek, sztrájkba léptek a büntetettek.
Persze a norvégoknál is van kritika. Felhívják például a figyelmet az elhanyagolt iskola épületekre és az öreg ápolási otthonok hiányára. No meg a kritikusok is aggódnak, hogy a keleteuropai bűnözök nagyon is vonzónak fogják találni az összkomfortos norvég börtönt.

Kis hír, más vonatkozásban. A 92 éves Gábor Zsa-Zsa, 66 éves német herceg férje indul a kaliforniai kormányzó posztért. Természetesen teljesen esélytelen pártonkivűli. A jelenlegi kormányzó Schwarzeneggernek lejár a mandátuma.

Hó, hó, hó....

Ma elmentünk a repülőtérre érdeklődni,hogy akkor most végül is mikor utazunk.
Manapság a légi társaságoknak már sehol nincs irodájuk. A városban se és mint kiderült a repülőtéren se. Hosszú sor az utazni készülők várnak. Álljunk be oda? Előkerül egy alkalmazott, igen álljunk sorba vagy telefonon érdeklődjünk. Nos ez a telefon az olyan, hogy sokáig nem veszik fel, majd közlik, hogy pl. 7. vagy a várakozók sorában. Utána kezdődik a nyomd meg ezt a gombot, aztán azt, majd megint zene és így tovább. Sorba állni nem volt kedvünk, így nem tudunk semmit. Közben megnéztük az indulásokat és kiderült, hogy a newyorki járatot törölték. Jó, szerencsére nem ma utazunk.
Most néztem utána a neten, hogy a további két járat sem indult. Tovább léptem az időjárásra és kiderült, hogy 1800 valamennyi óta nem volt ilyen hóvihar, ennyi hó stb. Igazi vihar dúl helyenként, áram kieséssel, kicsavart fákkal és beszakadt tetőkkel. Most már az időjárás csatornát nézzük. Holnap nekünk is jut jó nagy eső és szél. Megbolondult az idő az idén. Csak említse nekem valaki a globális felmelegedést. Sátáni kacajra fogok fakadni.

Miközben a repülőtérre oda-vissza autókáztunk, rájöttem, hogy manapság az autók is olyan egyenruhások lettek mint az emberek. A mercedest, jaguart vagy BMW-t már csak a rajtuk lévő jel után lehet megkülönböztetni. Ha a jaguár fenekén nincs ott a jaguár, akármilyen autó is lehetne. Olyan ez mint a fiatalabbaknál a jeans. Valami szörnyű fantáziátlanság és igénytelenség van eluralkodóban. Örülök, hogy nem most vagyok fiatal. Semmi egyéniség meg ilyesmi, csak egyenjeans meg egyenautó. Egyre egyhangúbb lesz a világ. Kár érte.

Meglepetések

Ma búcsuzgattunk Tampában, ahol B.nak még vannak régi ismerősei. Gyönyörűen sütött a nap és jó hideg szél fújt. A bennszülöttek is erősen unják már az idei telet. Újság szerint átlag 10 fokkal vagyunk a sokévi átlag hőmérséklet alatt.
Hazaérkezéskor mindjárt mentem postaládát nézni. Az utóbbi napokban állandóan jöttek az elmaradt újságok, sőt egy egyhetes "friss" példányt is kaptam már. Nos ma újság megint nem volt, viszont egy vaskos boritek. Nagyot néztem. A Pesten január 14.-én feladott relytvényujságok érkeztek meg, igen jó állapotban. Szépen le volt bélyegezve Pesten. Nem volt felbontva megrongálva, semmi. Egyszerűen 6 hétig tartott míg a k. amerikai posta elhozta ide.

Következő meglepetés a napi e-mail nézés közben ért minket. Kedvesen közli a Delta Airlines, hogy nem március 2.-án hanem 3.-án fogunk repülni. Ugye jegyünk, helyfoglalással együtt már közel féléve megvan. Gondoltuk, talán változott a menetrend, de nem. Másodikán is megy a gép. Holnap vonulunk a repülőtérre érdeklődni. Bosszantó az ilyen. Igaz most itt nem kell még egy nap szállodát fizetnünk mint tavalyelőtt Bangkokban, de ne rendezgessék ők az én életemet. Amúgy B. erősen unja a banánt, ilyen hidegben nincs semmihez se kedve. Nem jellemző rá, de megállás nélkül detektív regényeket fal. Persze kibírjuk, az idő nem lesz melegebb addig de most már mindegy.

Olympia

Nézem, minden este. Igazán csak a műkorcsolya érdekel, de csak azt nem lehet külön nézni. A tegnapi este bánatos volt. Női rövid program. Változó minőség, de alapból mind egészen jó. Aztán mit hallok? Következik Sebestyén Júlia, Hungary. Meresztjük a szemünk. Sajnos rettenetes volt. Nem is értem. A bemondó szerint már versenyzett 2002-ben is. Ennek ellenére valami szörnyűségesen kiforratlan darabos kürt adott elő, pocsék zenére. Ilyenkor mondom én, ha jó nincs, vagy nem tudom megfizetni, akkor inkább semmit. Annyira gyenge volt a nő, hogy a pontszámait nem is mutatták. Maximum az utolsó háromba került be. Kár ez nagyon. Ilyenkor az ember úgy örülne ha valaki valamivel javítaná az imázsunkat.

Tegnap találkoztam egy virtuális nagymamával. Elmentünk a magyar takarítónőhöz, elvittük neki a kulcsot, mert majd ránéz a postánkra és a lakásra is, miután beszereztük őt a szomszédunkhoz is takarítani. Két kicsi gyerek, meglehetősen megnevelve. A konyha bárpulton egy laptop, rajta a nagymama Magyarország keleti széléről. Egész nap be van kapcsolva a család életébe msn segítségével. Lány mindjárt bemutatott minket, gyerekek rohangászás közben be be szólnak neki. Időnként belekérdez a dolgokba. Irtó élveztem. Különösen ha eszembe jut, hogy gyerekkoromban a Pesten élő nagymamát, ha valami extra volt, telefonon hívtuk "interurbán" a telefonos kisasszonyok közreműködésével. Sokat változott a világ, hogy jobb lett-e, nem tudom. Viszont sokkal kényelmesebb.

Muzeum

Tegnap, miközben már langyos volt az idő, de felhős, elmentünk megnézni a tampai új Museum of Art épületét. Teljesen új, talán 3 hete, hogy megnyitották. Gondoltuk be is megyünk, de mire odaértünk, ragyogóan sütött a nap, így csak körülsétáltuk. Hipermodern épület egy hatalmas kocka, perforált alumínium borítással. Nekem tetszik. Az előcsarnok, ami az egész épület magasságába nyúlik szintén nagyon egyszerű. Egy "belógatott" lépcsősor vezet fel. Nem túl széles, kb 2 ember fér el egymás mellett. Invalidoknak van lift is hátul a sarokban. Van még egy jegy eladó hely, különben teljesen üres és mégis jól néz ki. Ilyenkor eszembe jut a müpa a rengeteg lépcsőjével és az elpazarolt legköbméterek tömegével. Parkolni itt a szomszédos hatalmas parkoló házban lehet, ami egyúttal kiszolgálja a könyvtárat és a szintén ott elhelyezkedő színházat is. Ezek az épületek a Hillsborough folyó partján helyezkednek el. Szépen parkosították a folyópartot, igen kellemes sétautat alakítottak ki, valamint egy hatalmas füves teret, amin a napsütésnek köszönhetően heverésztek az emberek.
Láttam ott egy figyelmeztető táblát, hogy a vízből ne igyanak, előtte zuhanyozzanak stb. Nem értettem. Egy közönséges ivókút szerűséget láttam csak. B. aztán felvilágosított, hogy ha megnyomkodják a gombokat a kúton, az előtte lévő elég nagy területen szökőkútszerűen jön fel a víz. A területen, mint később olvastam 128 ember "fürdőzhet" egyszerre. Sajnos míg ott tébláboltunk nem indult be a víz, pedig megnéztem volna szívesen.

Ma folytatódott a langyos idő, de sajnos borongott egész nap. Így aztán csak itt a ház tövében bóklászó egy szál mókuskát idomítgattam. Azt hiszem 3 szem földi mogyorótól úgy jóllakott, hogy elvonult a fára aludni, miután elmajszolta. Imádom nézni őket, mikor esznek ugy jár a szájuk mint a varrógép tű.

Olimpia meg egyebek

Tegnap este sikeresen kidrukkoltam, hogy nem a nagyképű orosz, hanem a jóképű amerikai srác nyerte a korcsolyát. Közben rengeteg sok vacakot kellett megnézni, illetve kivárni. Közben elkészült a második kardigán is, ma már kínomban zsebet kötöttem hozzá, mert hiányzik a kéz mozgás a tv előtt.

Ma reggeli újsághír: Egy 52 éves pasas, zenész, de cégei is voltak, felgyújtotta a házát, majd elegánsan kiment a repülőtérre és beleült a saját tulajdonú egymotoros gépébe, amivel aztán beleszállt az adóhivatal épületébe. Rajta kívül egy halott. Hátrahagyott levélben kifejtette, hogy az adóhivatal tönkretette az életét. Tanuk szerint amúgy teljesen normális volt.

Ma nem volt annyira hideg, de borús. Így először is feltöltöttem még egyszer a készleteimet az olasz üzletben. Ha lenne egy ilyen hentes csemegés Pesten, anyagi romlásba döntene. Hihetetlen mennyiségű finomságot lehet ott kapni. Rossz helyen van, eldugott is de állandóan tele van. Parkolóiban egy fekete irányítja az autókat a megürülő helyekre. Utána kimentünk mókus etetni. Először egy szál se volt, de miután egyet odacsaltam magamhoz, jöttek a többiek is. Mire ott álltam már mint Szt.Ferenc a madarakkal, a mókusok közt, a fényképező közölte, hogy tele van a kártya. Hát nem kis méreg, de legalább 4-5 mókust jól tartottam ma délután. Az első mogyorót amúgy elzsákmányolta a szép kék madár. Feltehetően figyelt a fáról és mikor odadobtam a mogyorót lecsapott mint egy sas. Mókuska meg én is csak néztünk nagyokat. Aztán persze vigyáztam, hogy madár ne érhesse el a mogyorót, de egyszer majdnem kikapta a kezemből a mogyorót. Nem tudom milyen madár lehet, nagyon szép és nagyon szemtelen.

Fogynak a napok

Fogynak a napok és én már számolom is erősen. Sok nekem ez a 4 hónap, különösen nehezített körülmények közt. Az időjárás mindenre és mindenkire B. sem kivétel már, rányomja a bélyegét. Mindenki panaszkodik, az étterem tulajdonosok, az üzlet tulajdonosok és a nép úgy általában is. Nincs itt ilyen hidegre senki berendezkedve.

Mi meg kínlódtunk a routerral, szintén a hideg miatt, mert a computerszobában nincs több 17 foknál. Valamiért ez a lapitopi be van oltva ez ellen a router ellen. Végül megadtuk magunkat és vettünk egy hosszabbítót. Most aztán a szobában szó szerint az ölemben a lapi és úgy tudok írni. Közben szegény öreg pára kezdi kilehelni lelkét. Már alig van hely benne.

Azért ha csak kicsit is süt a nap elmegyünk ide-oda. Vasárnap bementünk St.Petersbourgba, ez kb. 40 perces autózás. Ott a tengerpartot próbálják most felhozni. Nagyon szép magas modern házakat építettek, ami nagyrészt üres. Ha lenne pénzem vennék most harmad áron ott egy lakást. Kilátás a tengerre, van beach is szóval szuper. Üzleteket nem láttam, de talán valahol csak lehet ott is vásárolni. Szépen parkosítva van széles sávban a tengerpart, tele mókusokkal. Egy pacák ült a padon és etette őket, irtó aranyosak voltak. Nálam persze nem volt mogyoró. Azóta van és megyünk is még arra, hogy fotózhassam a mókusokat. Minden féle ismeretlen madár is volt, egy pár lelkes párzásba kezdett, nem kevés előjátékkal. Sajnos olyan virgonckodás volt, hogy képtelenség volt őket lefotózni.

Esténként meg nézem az olimpiát, jobb híján. Szeretem a műkorcsolyát, de már vagy 10 éve nem néztem. Itt persze nehezítettek a körülmények, mert lefut egy pár, utána 10 perc reklám és így tovább. Mellesleg meg kell nézni a szánkót is, ami igen hülye egy sport na meg a modern sideszkázást is. Mostanában annyi ismerősöm szorult már térd protézisre, hogy adott a gondolat, hogy ezek a hódeszkázók vajon 40 vagy csak 50 éves korukban fognak-e térdprotézisre szorulni.
Tegnap esti hír volt, egy végre végrehajtott kivégzés itt Floridában. Egy meglehetősen régi ügy volt a háttérben egy nőt gyilkolt meg a pasi aki nem volt fekete. Kicsit értetlenül állok ez előtt, mert annyi gyilkosság van itt, hogy miért pont ezt végezték ki? Talán volt valami különös kegyetlenség vagy ilyesmi a háttérben. Pasit jól tarthatták a börtönben. Kifejezetten jó súlyban volt. Tulajdonképpen szép halál az ilyen. Kap egy injekciót és pár perc alatt vége. Nekem is adhatna ilyet valaki, ha majd itt lesz az ideje.

Na most megyek olvasni, mert tegnap 5 darab újságot kaptam hosszú szünet után. Ma meg egyet sem. Csodálatosan működik a posta.

A milliomos

Mióta itt vagyunk, megy az ujságcikkezés az eltűnt milliomosról. Az illető egy alkalmai munkákból tengődő fekete férfi volt. Talán 2 éve (annyira pontosan nem figyeltem) nyert 6 milliót a lottón. Aztán egyszer csak eltűnt. Kereste a rokonsága és aztán a rendőrség is.
Lassanként derült ki, hogy nem tudott igazán élni a szerencséjével. Osztogatta fűnek-fának, a sok rokonnak, meg aki csak kért tőle. Vett egy nagy, elég értékes házat is, meg itt ott be is fektetett valamit a pénzből de nem sokat. A végén már adóságai is voltak, aztán egyszer csak eltűnt. Képben volt még egy fehér szőke nő, aki állítólag betársult hozzá valami üzletbe, sőt a saját állítólagos vállalkozását is a pasas házába jelentette be. Persze a nő volt a fő célpont a keresésben. Ő azt állította, hogy a pasasnak elege lett mindenből és elment valahova. Ő segített neki, de ő se tudja hol van.
Közben a pasi anyja sms-ket kapott a pasas telefonjáról, miszerint jól van, ne keressék. A nő is látogatta a családot, ebédelni hívta az anyát meg ilyesmi.
Aztán hirtelen fordulat, megtalálták a pasi maradványait, nem messze a házától 3 négyzet méter beton alatt. Nő még mindig tagad, ő nem tud semmit, sőt ő ártatlan.
A mai újság szerint, a nő nem volt ismeretlen a rendőrségen, mert adóságai miatt előadott egy éve valami el és kirablási sztorit + meg is erőszakolták. Aztán kiderült, hogy mese volt az egész, ma már azt is tudják kik segítettek neki a rabló mesét beadni és hol volt eldugva az állítólag elrabolt drága autója.
Már csak azt kell tisztázni, hogy ki segített a hullát 3 méter mélyre elásni és jól bebetonozni.

Egyszer megüt a guta.:-)

Ma reggel B. szorgos rámolásba kezdett. Na persze jön a takaritónő. A kamrában, elődök itt hagytak egy rakás minden féle festéket. Mondtam, dobjuk ki. Nem hátha szükség lesz még rá. Nem vitatkozom. Majd ha szükség lesz rá, veszünk újat, gondolom. A maradék festékkel még soha nem lehetett semmire se menni. Szóval pakol ki meg be. Egyszer csak puff és repül a 3 dobozból az egyik, amiben vagy másfél liter krémszínű festék lötyögött. Naná, hogy kinyílt és rá a szőnyegre, a cipőjére, nadrágjára meg mindenhova. Na ilyenkor kerülget a guta.
Ezután engem gyorsan eltávolított a helyszínről és szegénykém sokáig lelkesen próbálta felpucolni a foltot. A végén már tényleg sajnáltam. Mondtam hagyja már abba, majd veszünk valami olcsó szőnyeget és rárakjuk a szőnyegre, ahol foltos. Ebben megegyeztünk.
Aztán takarító Andreánknak voltak még ötletei, de nem használt, folt halványult, de maradt. Megyünk holnap az IKEA-ba.

Néha szerencsénk van.

Mikor tavaly nyáron B. idejött lakást keresni, már otthonról beleszerettünk egy lakásba a neten keresztül. Az volt az első amit aztán megnézett és valóban csodás lakás volt. Teljesen felújítva, parkettázva, 2 fürdőszoba szintén új és a konyha is új volt, az ár meg kedvező. Rögtön mondta is az ingatlanos nőcinek, hogy ezt megvenné. A nőci kertelt, hogy már van ajánlat a lakásra, várni kell eddig meg addig a válaszra. Kiderült, hogy ő is abban a házban lakik. Volt medence is a lakásokhoz és átellenben akkor nyílt egy hatalmas szupermarket, szóval ideálisnak tűnt. Igaz nem volt ilyen 55+ hely, de más minden stimmelt.
Persze B. azért ment másik ingatlanoshoz is és egyre másra nézte a lakásokat, de egyik se volt megfelelő. Az első nőci meg csak hitegette. Elég bánatosak voltunk és végül azt hittük, feltehetően így is volt, hogy a nő valami ismerősének akarja olcsón megszerezni a lakást.
A végén két heti szorgos és időnként már kétségbe esett keresgélés után találta meg a jelenlegi lakást 3 nappal a hazautazása előtt. Ez ugyan nincs felújítva, de séta távra van a tenger és ha nem is olyan nagy, de van vásárlási lehetőség is gyalogosan.
Mikor idejöttünk, elvitt autóval megmutatni azt a másikat és már akkor mondtam, hogy a mi környékünk jobban tetszik. Nos ma gondoltuk, elmegyünk oda abba az új szupermarketba vásárolni. Először is nem találtunk semmit amit kerestünk, pl. vajat meg ilyen egyszerű dolgokat. De ami még rosszabb, az egész üzlet és a környék is tele volt feketékkel. Tudom illetlen dolog előítéletesnek lenni, de azért nagyon örülök utólag, hogy nem jött össze az a lakás vétel.
Már olyan sokszor történt ez meg velem, hogy valamit, lakást vagy állást, annyira akartam és nem sikerült. Utólag többnyire kiderült, hogy jól jártam.

Sunken Garden

Megnéztük ma az elsüllyedő kertet, ami nem is süllyed de ez a neve. Állítólag egyes részei a tengerszint alatt fekszenek. Valami gazdag emberé volt a kert, míg 1924-ben megvette a város. Igazi trópusi labirintus. Az egész nem túl nagy, de igen ügyesen vezetgetik az utak a népeket. Fantasztikus növények vannak, pálmák, bambuszok és az itt ős honos tölgyek. Mindez olyan sürüségben, hogy fényképezni szinte lehetetlen. Néhány képet feltettem, de majd még lesz több is. Legjobban az a tölgy tetszett nekem, amin vagy hatféle élősködő növény él és mindeközben maga a tölgy is csak nő és terebélyeseik, már kit tudja mióta.

Itthon elmentünk könyvért a könyvtárba, majd üdvözöltük a mókusokat. Láttuk, hogy a betonon előttünk üldögél egy mókus, majd hallottuk a kétségbe esett hangját is. A szembe jövők mondták, hogy az orruk előtt esett le szegény mókus a fáról. Igen magasak erre a fák. Mókuska élt és jajgatott. Hozzá nyúlni senki nem mert, mert esetleg harap és a fogai élesek. Azóta is az eszembe van. Míg ott voltunk kicsit elvánszorgott a füves terület felé. Holnap megnézem, ha még ott van, viszek neki egy kis mogyorót.

KIsütött a nap

és egész nap a hivatalokban ültünk. A biztosítás meglett, igaz valami olyan formátumban küldték, hogy képtelenek voltunk kinyitni, de megoldottuk a végén. Igen ám, de akkor most be kell mutatni a hivatalban, ahol azzal fenyegettek, hogy a mai nappal letiltják B. jogosítványát ha nem mutatjuk be az új biztosításról a papírt. Több mint egy órát vártunk, még jó, hogy volt nálam egy jó kis krimi olvasni. Mikor ránk került a sor, csak néztek, hogy minek hoztuk a papírt. Letiltás? Ilyen nem létezik. Azt hittem ott üt meg a guta. Ezek a hivatalnokok össze vissza dumálnak. Ez már a második eset volt, hogy futtattak minket teljesen fölöslegesen. Szerencse, hogy angolul nem tudok olyan jól, mert már azt hiszem rég kitoloncoltak volna, olyanokat mondogatnék nekik.
Persze ez még csak az első hivatal volt és jött a második sóhivatal is, a nyugdíj intézet. Miután B. a decemberi nyugdíját még január elején se kapta meg, reklamált. Erre kiküldtek neki egy csekket. Aztán két hét múlva megjött az eredeti is. Ki tudja hol töltötte az ünnepeket, mert december másodikán lett kiállítva. A duplát persze nem lehet felvenni, így szépen vissza vittük. Természetesen ki kellett ülni az egész sor, hogy leadhassuk a csekket.
Aztán hazajöttünk enni és miután a nap már lefele ballagott, elmentünk plázázni. Persze kerestünk is valamit. Elképesztő volt. Egy hatalmas pláza, benne 4 nagy jó nevű áruházzal, tök üresen. Amerre jártunk, sehol egy lélek. A kasszáknál az alkalmazottak egymást szórakoztatták. Ezt a hatalmas űrt már máskor is láttam. Nem is értem, miből léteznek még és meddig??? Nem értem, igaz nem is vagyok közgazdász.
Tudnék még a postáról is irni, az ujságom vad össze-visszaságban érkezik, a több mint három hete feladott keresztrejtvényemen meg valahol Pesten szórakozik valaki. Ennyi idő után, már feladtam a reményt, hogy valaha is ideér.

Unok mindent

Elsősorban a rossz időt, az esőt egész nap és az átkot ami rajtunk ül.
Tudtam, mert megnéztem nagyjából a bolygóállásokat, hogy áprilisig nem lesz semmi se úgy ahogy szeretném. Az egész elmúlt év göröngyös volt. Na nem nagyon, csak annyira, hogy állandóan apró akadályok voltak előttem és semmi se ment simán és egyszerűen.
Persze minek hiszek benne? Mert mindig igaznak bizonyultak az előre láthatások, jók is meg a rosszak is. Szóval ki kell bírni, de nem mindig egyszerű.
Az egész mai nap azzal telt, hogy egyrészt akkumulátort cserélt B. az autóban, mellette pedig vadásztunk valami elfogadható, nem túl drága, kötelező biztosításra az autónak. Telefonok, e-mailek. Vártunk a válaszra, a visszahívásra. Igyekeztem csendben lenni, mert tudom őt is nagyon idegesíti az egész, ő se így képzelte ezt a 4 hónapot, pedig mondtam előre, hogy nem lesz egy séta galopp. Olvastam, illetve igyekeztem olvasni egész nap. Tyúkszem nő lassan az alfelemen, de ebben az időben még a klubházba sincs kedvem elmenni, kicsit megmozgatni magam a biciklin. Biztosítás állítólag meglesz, legalább is azt ígérték fél hatkor, hogy holnap küldik e-mailen. Akkor hiszem ha látom. No és az se vigasztal, hogy otthon se lenne jobb. Ez egy problémás időszak, amit túl kell élni, vagy nem .