Aki elég régen ismer, tudja, hogy ez a második térdem volt. Szerencsére nincs több. Igaz ez soha nem fájt olyan kegyetlenül, mint az első, me megbízhatatlan lett. Nem bírta már azt a hatalmas 50 kilómat. Így aztán az orvos tanácsár, vettem egy mély lélegzetet és bejelentkeztem a műtétre. Nem izgultam. Emlékeztem a 8 évvel ezelőtti műtétre semmi rossz emlékem nem volt róla.
Így aztán a júliusi ünnepségek után, megcsináltattam az előírt vizsgálatokat, beszéltem az aneszteziológusai és a megbeszélt időpontban, július 22.-én kettő órakor besétáltam a kórháznak nevezett valamibe. Ott se változott semmi, csak az ápolónő utasított, hogy vetkőzzek le és zuhanyozzak az ő tusgéljükkel. Tiltakoztam, mert indulás előtt zuhanyoztam otthon, nem kell az én száraz bőrömnek napi két zuhany, nem mentem vele semmire. OK legyen. Sajnos a nő este már nem volt ott, mikor antihisztamin infúziót kaptam a rettenetes viszketegségemre.
A műtétet gerincbe adott injekcióval végezték, nem éreztem semmit. Hallottam viszont a fűrészt a kis meg a nagy kalapácsot és már kész is volt. A szobában aztán jöttek az infúziók, meg ment a katéter. Később az antihisztamintól remekül aludtam.
Reggel jött az orvos. Megfogdosta a térdemet. Közölte, hogy ez olyan jó lett, hogy akár még teniszezhetek is. Aztán jött a nővér, az infúziókat már valamikor éjszaka leszedték, most csak a katéter maradt. Perceken belül ott termett a gyógytornász is. Innen már minden rutin volt. Járókeret, keljek fel óvatosan és menjek. Boldogan vittem magam előtt a járókeretet. Gyógytornász rám szólt, hogy csak lassan...Nem volt nagy terem, az ágytól a fürdőig és vissza. Délután jött az ápolónő és rá akart beszélni a zuhanyzásra. Majd ő bepakolja jól a lábamat és hoz másik tusgélt. Sikeresen elzavartam. Nem tudom ki hogy van vele, de én nem piszkolódom be egy légkondicionált szobában az ágyban 3 nap alatt.
Egy poziitiv változás azért von a kórházban. 8 éve, azon gondolkoztam, hogy vajon melyik ócska kantinból tudják azt az ehetetlen kaját hozni amit kaptam. Nos most kifogástalan ételek voltak és bő választék. Híztam is valamennyit a semmitevés közepette.
Most örülök, hogy túl vagyok rajta. Érzésre lassabban gyógyulok mint 8 éve, de lehet, hogy csal az emlékezetem. Lehet, hogy az első napokon, itthon, kicsit túlerőltettem a lábam, miután azóta izomláz van a vádlimban. Hétfőn megyek varat szedésre, ha addig nem múlik el megkérdezem az orvost.
