Korcsolya

Tegnap tiszta véletlenül rábukkantam a tv műsorban a korcsolya világbajnokság közvetítésére. Nagy rajongó voltam a 60-as években, mikor a szomszédok és barátok televíziója előtt drukkoltam végig a bajnokságokat. Aztán külhonban nem volt a korcsolya közvetítés annyira nagy szám, így alig alig láttam valamit. Tegnap aztán rávetettem magam a dologra. Mert ugye amíg itthon és a környéken csak riogatnak és huhognak, a svédek szépen megrendezték a műkorcsolya világbajnokságot Stockholmban. Igaz a közönség, leginkább a trénerekből és hozzá tartozókból állt, csodás számokat lehetett látni. Tegnap volt a páros döntője. A szünetben bejátszottak az előző napi férfi döntőből. El voltam ájulva, hogy mennyit fejlődtek ebben a sportban, mióta nem láttam. Régen egy sikeres dupla ugrás, már szenzáció volt, most csak úgy egy kür alatt bedobnak 6 négyszeres ugrást.Több orosz pár is volt. A kommentátor elmondta, hogy az oroszoknál igazi nyáj immunitásról lehet beszélni, mert a csapat több mint 90%-a átesett már a víruson. Szemlátomást nem ártott nekik, mert fantasztikusan jók voltak, mint mindig. Amúgy vicces volt, mert mindegyik pár a kür végén össze vissza nyalta falta egymást az örömtől, hogy sikeresen lement a dolog. Aztán kimentek és szépen feltették a maszkot, miután a tréner is jól megölelgette őket. 

Ma közvetítik a showt, amit természetesen megnézek. Kiváló alkalom a nosztalgiázásra.

CSODA!!!

 Már vagy két éve, hogy eltűnt 4 gyürüm. Igen együtt és egyszerre. Igaz mindig is együtt hordtam őket. Rengeteget kerestük. B.-is, aki egyébként mindent megtalál és én is. Első sorban az író asztalomra koncentráltunk, de átnéztünk végül minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyet. Bútorokat huzigáltam el, hogy nem esett-e mögé, meg ilyesmik. Gondolkoztunk sokat, hogy ki járt itt, de a megszokott, nagyon slendrián, takarítónőn kívül nem volt itt akkoriban senki. Bár a tények ellene beszéltek, nem akartam elképzelni se, hogy a lustaságán kivűl rendes nő vitte volna el a gyűrüket. Az első lázas kereséseket, több kevésbé lázas követte, de végül is belenyugodtam, hogy nincs és kész. Nagyon fájdalmas volt a dolog, mert az eltüntek közt volt a karikagyűrűm, valamint az a körbe 10 apró brillel berakott gyűrű is amit a 10. házassági évfordulóra kaptam. A másik kettő saját szerzemény volt, semmi emlék értéket nem képviselt. 

Ma délelőtt benyúltam valamiért az íróasztalom egyik, sokszor felforgatott, fiókjába. Megláttam egy fekete gyöngysort a golyóstollak közt, amire szépen fel voltak fűzve a gyűrűk. Először csak álltam és nem hittem a szememnek. Aztán vittem B.-nek mutogatni. Ő is csak nézett és elsőre nem is értette mit mutogatok. Mikor megmondtam hol találtam, azt mondta ez nem lehet igaz. Szerintem is valami boszorkányosság van a dologban, hogy csak így egyszerűen több mint 2 év után, visszajöttek a gyűrük egy olyan helyre, ahova hetente többször benyulkálunk tollért és egyebekért. 

Most ha még B.lába is rendbe jönne valami varázslat révén, igazán elégedett lennék a sorsommal.

A madridi út

 Nemrégiben a svédeket csodáltam a lezser covid hozzá állásukkal. Nincs maszk, általában és nagyjából minden nyitva van. Most a napokban a madridiakról olvastam bőven.

Az első cikk arról szólt, hogy a madridi operában szünet nélkül játszanak már egy éve. Két új bemutatójuk volt az elmúlt évben, mindegyik nagy és igényes előadás. Bellini Norma  és egy Wagner opera. Normáról írtak részletesen, amiben nagy kórusok vannak. Ezt úgy oldották meg, hogy a kórustagokon egy vékony anyagból készült maszk van, amire rá van festve az arc. Igaz kicsit furcsa, hogy hangosan szól a kórus és senkinek nem mozog a szája, de meg lehet szokni. Szóló énekesek persze maszk nélkül énekelhetnek. Mindenkit szorgosan tesztelnek, a próbák alatt is. Miután a pénz kevés, amit tudnak maguk csinálnak. Vettek pl. valami légtisztitó készüléket, egy darabot. A többit a saját műhelyükben legyártották. Ezek minden éjszaka tökéletesen átszellőztetik és fertőtlenítik az egész épület levegőjét. Ez történt a jelmez fertőtlenítő szekrényekkel is. Megvettek egy prototipust, a többi a házban készült. 

A közönség pedig boldog. A helyek 60 százalékát szabad eladni. Eddig még se a közönség köreiben se a ház alkalamazottainál nem volt megbetegedés. 

A Madrid és környéke, kb. 3,7 millió ember,  főpolgármesternője vállalja a nyitottságot. Mert gyakorlatilag minden nyitva van náluk. Valószinű felmérte, hogy mi okoz nagyobb kárt, a lezártság és az ezzel járó ezer baj. A gyerekek iskolai lemaradása, az emberek psychés nyomora, az ebből adódó családon belüli veszekedések és nem utolsó sorban a gazdasági csőd. 

A spanyoloknak más a temperamentuma. Feltehetően nem tűrik, hogy egy évre elvegyék az alapvető jogukat, a szabadságot. Most húsvétkor azért megtiltották az utazásokat, van is felháborodás jogal. Mert hogy néz már ki, hogy a németek már vasárnaptól küldik a tele chartergépeket Mallorkára, de a madridi az nem mehet oda. 

Nem tudom a németek majd hogy fogadják az újabb szigorításokat. Múlt szombaton 20ezren tüntettek Kasselben, nem vírustagadók voltak. Normál hétköznapi emeberek, akiknek elvették az egzisztenciájukat, a munkájukat, életük értelmét. Engedélyezve 1500 embernek volt a tüntetés és a nagy tömeg ellenére, a rendőrők nem avatkoztak be. Hagyták, hogy a tömeg a megfelelő táblákkal végig vonuljanak a városon. 

Sajnos az őszi választásokon lesz majd a tilalmak bőjtje. Míg tavaly még nagy százalékban voltak megelégedve a kormánnyal, ma ez az elégedettség rohamosan csökken. Aztán, hogy kik fognak nyerni ősszel, arra gondolni se szeretek.

Carmen

 Tegnap a bécsi operaházból közvetítettek egy Carment. Természetesen közönség nélkül énekeltek szerencsétlen énekesek. Ezt az üres szinház előtt énekelni dolgot soha nem fogom megszokni. Nincs taps,siker, semmi reakció, borzalom.

Amugy az előadás nem volt rossz. Igaz nagyjából kivülről tudom, mert ezt a darabot már gyerekkoromban is többször láttam, de a zene mindig vonzó. A rendezés elég modern volt. Egyszer még az okos opera könyvemet is elővettem, mert nem jöttem rá, hol tartunk a darabban, miután díszlet nem volt. Helyette voltak öreg hatalmas mercedes autók, amit a statisztéria tologatott ide-oda a szinpadon. Egy sima kocsma díszlet többet segített volna a megértésben. A kimondhatatlan nevü énekesnőnek szép hangja volt, de valahogy egyáltalán nem volt egy carmeni alkat. Don Hose már jobban megfelelt a szerepnek, de az igazi a torreádort alakító baritonista volt. Hangilag senkit nem lehetett kifogásolni.

A rendezés meg nagyon mai. Én már láttam ennél sokkal erotikusabb töltetésü Carment is, ahol senki nem húzta le a nadrágját, és neki nem játszott meg hatalmas sexuális élvezetet, nem nyúlkáltak a nők szoknyája alá meg ilyesmik. Előjáték alatt bejött egy pasi a félhomályos színpadra, meztelenre vetkőzött, kicsit illegette magát és kiment. Jó kivehetően meztelen volt. Lehet, hogy öreg koromra prüd lettem, de ilyen dolgok nem valók nálam egy operaelőadásba. Egyáltalán minden előjáték alatt rendeztek valamit a szinpadra, de minek?  Összefüggést a darabbal én nem láttam. Tudom, nem tudok a rendező agyával gondolkozni.

Jó lett volna ott űlni és élőben nézni. Egyáltalán még valaha az életben egyszer közönség lenni valahol, nagyon jó lenne.

Még élek!

Az utóbbi időben, kicsit sok minden jött össze egyszerre. A jégszekrényen túl is, ami tudott az elromlott, cserélni vagy javítani kellett, nem csak nálam, hanem B.-nél is. 

Ehhez jön, hogy B. egyelőre nemigen járkálhat egyedül sehova, mert totál bizonytalan a járása. Egy szemvillanás alatt akkorákat tud esni, hogy valódi csoda, hogy még nem tört össze semmije. Ezek a dolgok engem se hagynak nyugodni, minek következtében már altatóval se nagyon tudok aludni. Természetesen minden ötletet, bot, mankó, rolátor stb. elutasít. No de van már heti gyógytorna itt nálam és ma a masszírozóhoz is eljutottunk. Kősziklák gördültek le rólam, mikor az oda és a vissza utat is sikeresen, esés nélkül, abszolváltuk. 

Közben mindketten megkaptuk a második oltást, amitől én egy néhány órára lázas lettem, de gyorsan elmúlt az egész. Most már van papírunk is róla, de hogy miért kellene itt az üres utcán maszkkal járnunk, azt nem értem. 

Mindezek közepette gyötörtem az agyam, hogy segítsek önmagamon, mert a szokásos bevásárlás, főzés stb. mellett még B. ide oda kísérgetése is kicsit sok lett lassacskán. Már szívesen vonultam volna be az otthonba is, de B. erről természetesen hallani se akart. Aztán egy álmatlan hajnalon eszembe jutott egy kedves eredetileg netes barátnő, aki az első szóra jött és jönni is fog. Őt B. is nagyon szereti, régi ismerős. Ma sikeresen lebonyolították az első próba utat. Hogy is mondják a Németek? Kommt Zeit kommt Rat.