Hülyeségeim c. minidráma sorozat

 B. már a hét közepe óta készült hozzám szombat vasárnapra. Sohase tanulok, ezért úgy képzeltem, hogy délelőtt jön, megfőzöm az ebédet stb. Ehhez képest valamivel dél előtt telefonált, hogy bevett valami csodabogyót, amitől még kicsit kába, majd szól ha ez elmúlik. 

Én meg amilyen rosszul vagyok beidegződve egy óra körül már nagyon éhes kezdtem lenni, az ilyesmi már kicsit idegesít, miután ma már az 56 kilót is alulmúltam. A pörkölt már kész volt, a nokedlit frissen akartam csinálni. Elkezdtem rágcsálni valamit. Aztán, végre jött a telefon, hogy mehetek érte. Gyalog mentem át, mert gondoltam nyugisabb lesz a dolog, ha ott rendelek taxit, mintha odamegyek taxival és az vár, amíg én felmegyek, majd együtt letötyögünk. Így is lett, odaértem rendeltem a taxit, jön 8 perc múlva, remek addigra szépen lemegyünk. El is indultunk, a rolátorral együtt. Remek eszköz, pillanat alatt össze lehet csukni, csak 6,5 kiló, könnyedén a vállamra kaptam, amíg ő bottal és fogódzkodva lement a lépcsőn én bezártam  a lakást és levittem az eszközt. Kérdeztem, hogy minden megvan-e, miközben eszembe jutott, hogy nincs meg a kulcsom, azt hittem benne felejtettem a zárban. Visszarohantam, nem volt ott, akkor jó, lakás zárva. Mire megint leértem, már pont jött a taxi. B. beült, eszközt összecsuktam be a csomagtartóba és mehetünk. 

Megérkezünk, nem találom a kulcsom. Sebaj, B. előveszi az övét, sikeresen bekerekezünk. A lakásban rövid szünet következett. Ezalatt kiderült, hogy az összekészített táskát otthon hagytuk. Én nem is tudtam róla, hogy hozni kellene valamit. Ettől függetlenül hozzá fogtunk az ebédhez, B. boldogan keverte a nokedlitésztát, ülve persze, majd elkészült és végre lehetett ebédelni fél három volt ekkor. 

Miután megettük, leültettem a szófára és én elrohantam vissza a lakására és vásárolni. Kulcsot nem találtam a lakásban. Elég idegesen rohantam haza. Rájöttem, hogy miután én zártam be a lakást, nem maradhatott ott. A kulcscsomó nagy és nehéz, ha leesik hatalmasat szokott szólni, tehát nem valószínű, hogy menet közben elvesztettem. Mielőtt leültem volna írni a főtaxinak, még egyszer végig kutattam mindent és láss csodát, a kabátom zsebében volt a kulcs. Ebből is látszik, hogy a dilim jól fel van turbózva, az ilyen herce-hurcák alatt. 

Ezután nyugis újság olvasás következett volna, de ugye mostanában mindig egyedül olvassuk az újságot, most jó volt, hogy itt volt, tehát hol ő, hol én kezdtem valamit mesélni, amit éppen olvastam. Majd kivonultam a szobámba. Pár perc múlva valami robajt hallok, berohanok, ott fekszik a földön. Nem, nem ő csúszott el, hanem a szőnyeg. Ezen már csak azért húzom fel magam, mert ott volt a rolátor, van  bot, de elindul és kész. Állítólag otthon nem szokott elesni. Minden esetre azt nem látom és nem is hallom.

Most elég nyugtalanul nézek a holnapi nap elé, le akar menni a garázsba a kerekes székére felszerelni a riasztót, majd a sámlin fog ülni, mondja. Én meg főzés helyett ott fogok állni mellette, mert ha a betonon elesik, akkor megint baj lesz. Az igazság az, hogy magam se tudom mi lenne a jobb. Múlt hétvégén totál kifáradtam a déli rohanásokkal az ebéddel, viszont mikor haza jöttem, akkor már nem izgultam. Azt ma minden esetre leszögeztem, hogy szállítást hétvégén csak 12 előtt vagy 4 óra után vállalok. Aztán majd meglátjuk.

Ahol a baj, ott a segítség

Ezt a mondatot sokat hallottam egy már sajnos halott barátnőmtől, mikor valami jövőbeni dologtól aggódtam. Most már tudom, hogy igaza volt. Az, hogy nekem nagyon nehezemre esik elfogadni ellenszolgáltatás nélkül bármi segítséget, már más lapra tartozik. 

Szóval letudtuk, a remélhetőleg utolsó fogorvos túrát is. Barátnőm, aki már haza érkezett a nyaralásból vállalta a szállítmányozást. Sajnos az utolsó fog próba nem lett jó, de a fogorvosunk, aki maga cipelte le mindig a kerekesszéket a lifttől a vízszintig, felajánlotta, hogy a javított kiadással, maga fog eljönni B. lakására. Ezt persze nagyon megköszöntem. Remélem a javított kiadás jó lesz. MInt az orvos mondta, maga fog elmenni a fogtechnikushoz és együtt csinálják meg a javítást. A fogorvos ért hozzá, mert végzett fogtechnikusként kereste meg a pénz a fogorvosi tanulmányaira. 

Szállítmányozó barátnőmön kívűl, jött férjem unokaöccse is, aki a feljutásban segédkezett. Ő mindig mindenben segítségemre volt, mondogatom is neki, hogy a családban barátkozni nem jó ötlet.:-)

Tegnap aztán jött a bérletes hangverseny. A barátnőm nem ért rá. Lennének mások is, de az utolsó percig halogattam, hogy szóljak-e valakinek, mert nem voltam biztos benne, hogy egyáltalán el akarok-e majd menni egyedül a koncertre. Aztán ez is megoldódott, mert az egyik lány, aki a zenekarnál dolgozik, rám írt, hogy nem lenne-e kedvem meginni egy kávét a művészkávézóban és közben megnézhetném a back stage a müpát. Elmentem, megnéztem, még más is csatlakozott hozzánk, szintén háttérben dolgozó. A hangverseny először nagyon muris érdekes volt. Egy holland szerző, hiper modern művét mutatták be, amit Fischer Iván úgy konferált be, hogy mindenki kapcsolja nyugodtan be a telefonját, keresse meg a helyét, senkit se fog zavarni. A mű címe "Szakszervezeti gyűlés". Három dobossal kezdődik, majd egyre nagyobb lesz a zaj, egyenként bevonulnak a zenekar tagjai és játszani kezdenek. A 15 perces mű végére mér mindenki a színpadon van, kották is előkerülnek és változatlanul az az érzés, hogy összevissza játszanak, csak a dobok által adott ritmus változatlan. Most utólag kicsit Ravel bolerójára emlékeztet, csak dallam nélkül.

Ezek után megkaptuk jutalmunkat egy csodás Mozart, két zongorára írt, szonátájával. Ezt egy huszonéves holland testvérpár adta elő. Majd jött a szünet után az igazi hab a tortán, Beethoven 3., eorica, szimfóniája. 

A legvégén kaptam a dupla habot, a lány fijuja, aki szintén ott volt, ragaszkodott hozzá, hogy haza hoz, mert ők úgyis két autóval voltak, a lánynak még dolga volt a zenekarnál, szóval haza hozott. Én m,meg majdnem elsírtam magam, mert mivel érdemlem én ezt meg? Engem a taxi is haza hozott volna.

Rémségek napja

 Ma megint fogorvos volt a program. Taxi előre rendelve, nagy kocsi, mert visszük az összecsukható kerekesszéket is. Akarok menni ki a székkel, nem nyílik a külső garázs ajtó. Felszólok az egyetlen férfi szomszédnak, aki kedvesen közli, hogy az ajtó elromlott és leteszi a kagylót. Megyek előre, hogy vissza hozzam a széket, várom a liftet, hogy legalább a földszintre felvigyem és majd onnan, gondoltam a sofőr segítségével le. Közben "kedves" szomszéd, mégis lefárasztotta magát és szemrehányást tett nekem, hogy miért nem tudom, hogy valami kulccsal ki lehet nyitni a kaput. Mint kiderült, ő tudta hol a kulcs, kinyitotta és én el. 

Ma sajnos nem voltak a lépcsőházban lelkes turista lányok és nagydarab pasi se, így a segítőmmel valahogy feltuszkoltuk a széket a liftig. 

Míg az orvos dolgozott mi kipihegtük magunkat és csendben reménykedtem, hogy majd ma is olyan gyorsan kapok taxit mint kedden. Na erről szó se volt. 18 percig hallgattam a zenét, na meg a biztatást, hogy a robotdiszpécsernél rendeljek kocsit. Sajnos a robotnak nem lehet megmondani, hogy nagy kocsi kell a kerekesszék miatt. Amíg hallgattam a zenét, szép nagy kövér cseppekben kezdett esegetni az eső. Nem volt veszélyes, mert egy fa alatt álltunk, ültünk. Végül jött a taxi és félúton voltunk, mikor majdnem meg kellett állni, mert olyan felhőszakadás volt, hogy a sofőr se látott jóformán semmit. Hozzám jöttünk előbb, reménykedve abban, hogy ilyen nagyon csak nem esik sokáig és én gyorsabban beiszkolok, mint B. segítséggel. Csodás lett volna ha jó a kapu, simán bejöttünk volna taxistól a garázsba. Nálam volt ernyő is, de igen gyorsan kiderült, hogy kocsit tolni és ernyőt fogni egyszerre nem megy. Belöktem a fél kaput, ami nyitva volt és berohantam. Pillanatok alatt csurom víz lettem. A nadrágszáramból csöpögött a víz. Mindegy ledobáltam magamról mindent és szárítkoztam. Közben persze halálra izgattam magam, hogy a "fiuk" hogy áznak bőrig. 

Mint később kiderült, ott állt a víz a ház előtti betonon. Valahogy bementek a zöld gazos részbe a kertbe, ahol még nem volt sár és a bokrok alatt valahogy bejutottak a házba. Mindeközben B. annyira elfáradt, hogy a másik fiú, felrohant a lakásába és lehozta neki a sámlit. Ott pihent egy kicsit, aztán felmentek és szárítkoztak. 

Hab a tortán, hogy miután egyre kellett menni egyikünk se evett semmit, illetve a fiuk valamit reggeliztek, én csak a kávém és a bogyóimat nyeltem le reggel. 

Szóval ellenségeimnek kívánok ilyen napokat   Itt elhalt a computerem. Ezt már az uti comüuteremenírom. Mi jön még ma???

Még egyszer a depresszióról

Óriási érdeklődés kísérte a depressziós bejegyzésemet. Még soha ennyi olvasóm nem volt. Miután tegnap meghallgattam és néztem egy német dokumentumfilmet a témáról, leírom a tanultakat.

Két irányzat van már kb. 30 éve a depresszió kezelésével kapcsolatban. Mindkettőt egy egy professzor képviselte. Az egyik a gyógyszeres kezelés, ami azon alapszik, hogy akinek az agyában kevés a serotonin, az depressziós lesz. Erre sok féle tabletta van, de az alapanyag nagyjából mindnek ugyanaz. Többen is elmondták, amit magam is tanúsíthatok, hogy kezdetben elég kellemetlen mellékhatások vannak, anélkül, hogy valami javulás lenne. Ez, saját tapasztalatom is az volt, hogy 2-3 hétig tart, aztán jön a javulás. Megszólaltattak valakit aki 23 éve szedi az antidepresszáns tablettákat. Nyilvánvaló, hogy bár a másik irányzat szerint ez csak a placebo hatás, de akkor se árt. Az ellenérv az, hogy még állítólag senki se bizonyította tudományosan ezt a serotonin dolgot. 

Az ellenpárt szerint különböző technikákkal kell és lehet gyógyítani a depressziót. Ilyesmik, hogy meditáció, pszichoterápiás csoportok, mozgás, sport egyebek. Mutattak egy fiatalembert aki kórházban volt a depressziójával és biztatták, hogy öltözzön fel és menjen ki futni. Ő a végén azt mondta, hogy 2 hónap kórház után meggyógyult. Egy hölgy lelkessen meditált és mint mondta jól van, igaz közben leszázalékolták a depressziójával. 

Szóval engem ez a második módszer nem győzött meg. Aki volt depressziós, az tudja, hogy az ágyból délben kimászni is komoly megpróbáltatás, nemhogy sportolni kezdjen valaki ilyen állapotban. 

Néhányan panaszkodtak, hogy ha elhagyják a tablettákat, az is szörnyű állapotot okoz. Tény, hogy anno én is hosszan és nagyon lassan hagytam el csak a tablettát, mikor szedtem. Az orvos megmondta, hogy így kell. Nem tudom, milyen orvos az, aki erre nem figyelmezteti a beteget.

Kerekes szék

B-nak fogorvoshoz kell mennie. Kapott 5 időpontot még júliusban.  Már akkor izgultam, ugyanis a fogorvos rendelője a belváros közepén, egy sétáló utcában van. Akkor még a taxitól, ami a sarkon tud megállni, besétált nagy nehezen a házig. Most, hogy két hete, mikor már remekül járt és nagy volt a remény, sikeresen elesett itt nálam, egyszer a lakásban, utána a kapu és a taxi közt az utcán. Azóta alig tud menni 2-3 lépést. 

Pénteken volt a fogorvos. Nagylelkű barátnőm, akinek egy óriási autója van, közölte, hogy ő elvisz minket. Hozott magával egy összecsukható kerekes széket is. Így aztán bekocsikáztunk a városba, ott megálltunk, persze tiltott helyen, ő kikapta a széket a kocsiból B. beleült és én toltam. Nagy régi bérházban van a rendelő. A lépcsőház bejáratánál 1 lépcső. B. kiszállt és beráncigáltam a széket. Igen ám de a liftig 5 darab lépcső van. A ház gondolom tele van turistákkal, jött 3 nagy darab turista lány, felkapták a széket és felvitték a liftig. Fentről jött egy hölgy, az tartotta a liftajtót, amíg én betuszkoltam a széket B-vel együtt plusz még laposra lapítva én is befértem. 

Fent a rendelőben ugráltak a várakozók, tartották az ajtót, hogy be tudjunk menni az ajtón. Lassan sorra került én meg rágtam a körmöm, hogy, hogy megyünk ki illetve le a lépcsőkön. Mikor végzett, telefonáltam a barátnőmnek, aki ki tudja hova ment a kocsijával, mondta 10-15 perc és ott lesz. Kicsit tanácstalankodtam, de az orvos, lelkesen felajánlotta, hogy lejön és segít. Mi be a liftbe, ő gyalog, sikeresen kint voltunk a házból, barátnő jött és haza hozott. Sajnos ideg beteg lettem a gondolattól, hogy a jövő heti két látogatást magam kell csináljam, miután a barátnőm elutazik egy hétre. 

Gondoltam keresek valami maszek taxist, akivel ezt megoldom. Lehet, hogy ügyetlen vagyok keresésben, de nem találtam senkit. Betegszállító nem működik, mert azok nem fognak megvárni és értünk jönni. Szóval marad a taxi, ami oda fele nem probléma, de a vissza út erősen kétes.Fekszik a lelkemen és a kedélyemen ez a probléma, mint egy lidércnyomás. Minden esetre a székhez szereztem egy segítőt,még csak 82 éves és jó állapotban van. Jön velünk és segít. Szeretnék már egy héttel öregebb lenni.

Depresszió

Az idén, szokatlanul korán támad a depresszió. Ma reggel süt a nap, de semmi értelmesre nem tudom elhatározni magam. Délig téblábolok a lakásban. Eszembe jut a drága elme-ideg szakorvos barátnőm, aki ilyenkor mindig felhívott beszélgettünk és végül rám parancsolt, hogy menjek a fürdőszobába majd öltözzek fől. Akkor ő már rég nyugdíjas volt. Egy óra múlva megint hívott és tippeket adott, hogy mit ihatnék, ugyanis akkoriban, néhány hétig szilárd kaja nem ment le a torkomon. 

Most azért nem vagyok annyira rossz állapotban, de jó lenne valaki aki lökdös egy kicsit. Borzasztó nyomasztónak érzem, hogy naponta ebédről kell gondoskodnom. Nincsenek ötleteim, nincs kedvem üzletekbe menni, hogy ihletet kapjak.Rendelés nálam nem működik. Én lennék az elő, aki nem eszi meg az ide hozott és általam melegített ételt. B. se enné meg. Bármit csinálok jobb a hozatottnál. Nyomaszt, hogy mindkettőnknek hízni kellene. 

Sajnos sehol egy kis reménysugár, valami örömre változatosságra. B. egyre rosszabb állapotban küzd a fájdalmak ellen. Biztos látja rajtam a reménytelenséget, ha nem is mondom. Gonosz vagyok. Ha ő elkedvetlenedik, felajánlom, hogy menjünk együtt Svájcba, nem nyaralni, hanem meghalni. Megszervezem, kifizetem, csak menjünk már. De ő nem akar. Nekem nem fáj semmim, de én mennék bármikor. 

Azt hiszem keresek egy orvost és feliratom az antidepresszívát. Kezdetben 1-2 hétig undok mellékhatásai vannak, de utána talán mindenkinek jobb lesz.Reménykedjünk!