Ma B. egész nap a konyhával foglalkozott papíron. Faragjuk a költségeket, lassan már csak egy konyha csontváz marad. Magyar takaritónőnek feladtam a leckét, keressen nekem egy embert. Majd meglátjuk talál-e.
Eközben én szerencsésen befejeztem a második ujját is a kötésnek. Összes ujjak kispannolva nyugszanak a vizes törülköző alatt. Este elkezdem a pántot kötni amibe majd a gomblyukak is bekerülnek.
Délután aztán elmentünk sétálni, természetesen a tengerpartra. Gyönyörű naplemente volt már megint. Most nem a stégre mentünk, ahol ugye veszélyes sirályok repkednek, hanem a kiépített parti sétányra. Mondtam is, hogy fel lehet vágni ezzel a faluval, mert az út mindkét oldalán szabályos járda van. Már tűnt lefele a nap, mikor visszaértünk a parkolóba. Mi látnak szemeim? Amerikaiak ülnek az autóban és onnan nézik a naplementét. Nem normálisak! Mi csak azért mentünk ki autóval, amit aztán ott is hagytunk a parkolóban, mert utána még alapvető élelmiszereket kellett vennünk.
Ma ugye Halloween van. Erről már elég sokat olvastam. Most viszont állítom, hogy ez már kiment a divatból. Egy szál gyerek nem sok annyit sem láttunk az utcán. Házakon semmilyen halloveen dekoráció nem volt. Viszont elég sok maskarába öltözött felnőttet láttunk a faluban. Lehet, hogy volt korábban valami rendezvény és onnan maradtak vissza.
Elfelejtettem jelenteni korábban, hogy a barkácsáruházakban már tele van minden feldiszitett műkarácsonyfával, és egyéb "ízléses" karácsonyi dekorációval. A legjobban egy hatalmas felfutható szánkó, inkluzíve Télapó, aki integet, tetszett. Árát nem néztem, pedig B. biztatott hogy vegyem meg, milyen jól mutatna a balkonon. Egy baj van csak, oda el se férne. Szóval dúl a karácsony, pedig még a pulyka ünnepen se vagyunk túl

Napok óta hajnalban ébredek és nem tudok vissza aludni, mert a konyháról töprengek. Igy ma nagy elhatározást hoztam, nem várunk a jövő évig, hanem belevágunk most. Sajnos nem problémamentes a dolog, mert B. perfekcionista és lehetőleg maga akar csinálni mindent. Ezt én persze nem akarom. Lehetséges még az IKEA-tól megrendelni az összerakást, vagy az ajánlott magyarokat felfogadni. Nekem az előbbi tetszene. Biztos, hogy nem a legolcsóbb, de pár óra alatt lebonyolódna az egész. A leginkább a házilag kivágott munkalapok miatt aggódom. B. ugyan magánál tökéletesen megcsinálta, de itt semmi szerszáma nincs ilyesmihez. Kb. egész délelőtt erről vitatkoztunk. Jelenlegi állapot, szerezzek 1 embert aki segit kiszedni és elhordani a jelenlegi konyhát, valamint segit összerakni az ujat. Egy embert szerezni persze nem könnyű. Tavaly se találtunk senki, ezért maradt bent a kád.
Ma viszont villanyszerelés volt műsoron. Végre megszoktam, hogy a fürőszoba villanykapcsoló belül van, erre ma nem átszerelte kivűlre. Itt ugye a falat késsel lehet kivágni, ami remek talaj a mániákus szerelőknek. A laptophoz sem lehet egy sima hosszabitóval elvinni az áramot, hanem csakis falba vezetett vezetékkel mehet oda az áram. Szóval nem unatkozik a drága Ember. Én közben kötögetek. Valahogy egy kicsit megfeneklettem az ujjaknál. Gondolom ma kész lesz a második is, de közben már összevarrtam a meglévő részeket. Nagyon elvonta viszont a figyelmemet a konyha vita, igy lezseren összevarrtam a két elejét az oldala helyett. Nem kevés munka volt szétbontani. Mindig a kötőfonallal varrom, igy aztán esély is alig volt rá, hogy biztoságosan látni lehessen mit kell elvágni. Lényegesen tovább tartott szétbontani mint összevarrni.
Most fog kiderűlni, hogy nem is tudok helyesen irni, miután valamilyen ismeretlen okból nem működik a helyesirás ellenörző.:-)))

Tegnap egész nap úton voltunk. Mint kiderült tegnap megdöntöttük a mindenkori melegrekordot ezen a napon. 35 fok volt és nagyon párás. Nos pont ezt a napot kellett autóban töltenünk.
Először a magyar autó szerelőhöz mentünk, aki persze a világ másik végén székel. Szerencsénkre közölte, hogy nincs most értelme kicserélni az ékszijjakat, mert azok még minimum egy évig jók lesznek. Ezek után következett B. egy régi ismerőse, akinek van köszörű gépe. B. annyit dühöngött a késeink életlensége miatt, hogy elhatározta sk ki fogja köszörülni őket. Így is lett. Azt hittem ott halok meg. A műhelyben nem volt légkondicionállás. Kint maradtam az árnyékban, ahol állt a jó meleg párás levegő. Harmadik lehetőség amit B. ajánlott, hogy maradjak a kocsiban bekapcsolt légkondi mellett, nekem túl vadnak tűnt. Hiába a jó európai spórolós lelkem.
Mindezek után következett az IKEA. Nép alig volt bent, így a konyha részlegen elkaptunk egy leányzót, aki gyönyörű 3 dimenziós konyhát tervezett nekünk a komputeren. Utána ott hagyott minket, de előtte megmutatta, hogy kell kicserélgetni az elemeket, hogy az általunk kívánt árat megkapjuk. A végeredmény elég hideg zuhanyos lett, most megy a gondolkozás arról, hogy mire nincs feltétlenül szükség.
Mindezek közepette megálltunk valahol ebédelni is, ahol finom kis kirántott rákokat ettünk, ami nekem itt az étkek csúcsa. A nagy kiránduláson volt megint alkalmam tanulmányozni az itteni mellékhelyiségeket. Mindig látok valami újat. Most pl. az étteremben az itt szokásos pókháló vékony wc papír kb. 6 centinként volt perforálva. Hasznos az ilyen biztos, miután eleve félmétereket kell letépni a használhatóság érdekében. Az IKEA-ban viszont a már másutt is látott kb 6 centi széles papír volt. Az már az én hülyeségem, hogy hosszasan raktam egymásra a papírokat, hogy elfedje a karimát és csak a művelet végén láttam meg, hogy kész ülőkefedő papírt is lehetett volna kibányászni a wc feletti tartóból. A lényeg viszont az, hogy mindenütt tiszta és rendes a hely.
Volt még nagy újdonság az IKEA-ban. Nem voltak nyitott pénztárak, csak olyanok ahol magamnak kellett mindent csinálni. Nem voltam lelkes, de érdekességnek jó volt. Van a fizető helyen leolvasó, aztán egy képernyő kiírja az összeget, majd megkérdezi, mivel akarok fizetni. Benyomva a készpénzt, be lehetett dugni a papír dollárokat a sliccbe, majd szólt hangosan a gép és elmondta, hogy mennyit kapok vissza. Után a már jött is kifele az apró papírban és fémpénzben is. Ügyes masina és rajtam kivűl senki nem kereste a normál kasszát.

Ma pontban délben mentem úszni. Remek volt, csak egy sanyarú nyanya volt a medencében. Szerintem nem ide való, mert jóformán még csak nem is köszönt. Nekem jó az ilyen, mert nincs kötelező bájcsevely. Én úsztam ő meg irtó szorgosan ide-oda gyalogolt a medencében kereszt irányban. Szerencsére hosszú szüneteket is tartott, így nem zavart egy cseppet sem. Nem tudom meddig bírta, mert mikor oda mentem már ott volt és egy óra múlva még mindig ott. Meg is kellett volna néznem. Lehet, hogy nem tud kijönni?
Aztán a nagyobb változatosság kedvéért megint barkács áruházba mentünk. Már zsong a fejem a sok minden árától és méretétől. Felszámoló művész leszek, ha így folytatom. Az eladó köpi a méreteket, én meg vihar sebesen számolom át a colt centire, mert csak centiben tudom elképzelni a mekkorát. Ez amúgy a kedvenc barkácsáruházam. Óriási fás részlege van. Gyönyörű, deszkák, pallók, lécek és farost lemezek tömkelegét simogattam végig. Ez a szerelem, feltehetően keserves fatelepi múltamból maradt vissza, ahol soha ilyen szép fa árúval nem találkoztam. Sajnos egy szál deszka nem sok, de arra sincs szükségem, pedig irtóra élvezném a fa vásárlást.
Holnap IKEA van a soron. Hőmérséklet változatlanul 30 fok körüli, rettenetes párával tetézve, de ez nem panasz! Azért a múlt heti száraz meleg kellemesebb volt.

Ma barkácsboltban voltunk. B.-nak ez a csúcs. Órákat tud motoszkálni a polcok között. Persze a beetetés az volt, hogy nézzünk konyhafelszerelést, mert majd karácsony után szeretnénk valahogy kicsit jobban használhatóbbá, európaibbá tenni a konyhánkat. Az itteni konyha gépek, akkorák mint egy elefánt. A tűzhelyek 80 centi szélesek és hátul a főző felület felett van az irányitópult, az összes gombokkal. Azért azt megnézném, mikor a k. háziasszony, vagy a modell kitalálója főz, mind az öt karikán és közben az összes gőzölgő spriccelő stb. edény felett nyúlkálva nyomkodja a gombokat. Szóval ilyenem nekem holt biztos nem lesz. Aztán hosszú séta közepette megtaláltam az egyetlen 60 centi széles és csak kb 160 centi magas jégszekrényt. Teljesen izgalomba jöttem, de megnyugtatott az eladó, hogy ez itt senkinek se kell, bármikor bármilyen mennyiségben kapható lesz. Az igazi meglepetést a normál méretű mosogatógépek okozták. $ 250-től kezdődnek az árak. Miután a mosogatás itt teljes mértékben B munkaköre, megszavaztam a mosogatógépet is a konyhába.

Miután így kiélvezkedtem magam a gépek között el lettem terelve az elektromos szerelékek környékére. Hát, azt hittem ott öregszem meg. Csak támasztottam a kocsit, mint az itteni öregasszonyok és vártam, vártam míg B megunja a mütyürök keresését. Csak halvány sejtelmem van, mit is akar csinálni, de szerintem főleg elfoglaltságot keres. Ha én kötök, neki is kell valami.

A mai újságban nagy cikk volt a bio halott elenyésztésről. Ők ugyan biokremációról írtak, de a cikkből kiderült, hogy sokkal környezetkimélőbb lenne a halottakat elégetés helyett, valami vegyszerrel feloldani. A csontok por formájában azért megmaradnának. Nem írom le milyen csúnyákat mondtam olvasás közben. Pont ezzel akarják a környezetet védeni? Két lépést nem tesznek autó nélkül. A házakat nem szigetelik inkább klimatizálnak télen nyáron, ráadásul többnyire úgy, hogy a bankban pulloverben ülnek a kisasszonyok és még sorolhatnám. De a halottak elégetéséhez használt energián spórolnának. Kíváncsi lennék ki fog ebből meggazdagodni.

Tegnap botorul korábban mentem úszni. Eddig pontban délben, mindig egyedül voltam a medencében. Tegnap hatan voltak rajtam kívül. Ez még önmagában nem lett volna baj, ha mindenki úszott volna. De ezek társadalmi életet éltek a medencében. Háromszor kellett oda-vissza úsznom, mire észre vették, hogy talán a medence szélénél is lehetne dumálni, nem kell pont a kellős közepén lebegni duma közben. Természetesen jöttek a szokásos kérdések, honnan jöttem meddig maradunk stb. Mikor már a nevemmel is megismertettem őket, lelohadt a társalgó kedvük szerencsémre.

Ma elmaradt az úszás, mert jött Andrea a csoda takaritólány. Tényleg csoda. Az első takarító nő életemben, aki beszéd közben is tud dolgozni nem is kicsit vagy lassan. A másik csoda, hogy azt hitte az egész idő alatt szívességből intézte itt a postánk kiszedését és esetenként az utánunk küldést, a megérkezésünk utáni segítséget, fuvarozást, kocsi kölcsönadást stb. Negyedórás harc volt elfogadtatni vele a plusz pénzt. Klonozni kellene a nőt, lehetőleg otthon.

Elég rapszodikusan írok mostanában. Az ok egyszerű, nemigen történik semmi említésre méltó. Az újságok tele vannak helyi választási propagandával, a kandidátusok egymást mocskolják. Ez nagyon ismerős dolog és itt pontosan olyan következetességgel lapozok át rajtuk mint otthon.
A mai írásnak se sok köze van Amerikához, ha csak az nem, hogy mint minden lében kanál néhány amerikai topicban is megfordulok időnként. Nos az egyik ilyenben találta ki valaki, hogy ne csak írogassunk, hanem beszélgessünk is egymással. Nos ez ma meg is történt a skypee segítségével. Azt természetesen nem tudom, hogyan lehet egyszerre több embert összekapcsolni, de sikerült. Ki Amerikából, ki Pestről, valamint Izraelből dumáltunk, lehetőleg nem egyszerre. Komoly világ megváltások lesznek még ebből, akárki meglássa. A "fiuk" még udvaroltak is, miszerint a hangom után sokkal fiatalabbnak tartottak.
Nagy előnye a headsettel való dumának, hogy közben lehet kötni.
Ma olyan hőség volt, hogy nem volt kedvem még úszni se menni. Helyette aztán 6 után levonultunk a tengerpartra naplementét nézni. Eddig fel sem tűnt nekem, hogy ennek műsorszámnak komoly közönsége van. Jöttek az emberek, persze autóval és vonultak ki a stégre. Ma megint nagyon szép volt a naplemente, felhő csak dekorációs célt szolgált. Csináltam képet, majd előbb utóbb felkerül a gépre.

Mindennel el vagyok maradva a kötés miatt. Még mindig vagy 600 olasz kép vár kiválogatásra, rendbe rakásra. A beszámolóról már nem is beszélve. De majd csak meglesz egyszer minden, csak a kardigán legyen kész időben.

Tegnap plázában voltunk. Kicsit hihetetlen de eddig nem értünk rá. A hely óriási, 4 nagy áruház van benne 2 emeleten és köztük rengeteg kisebb üzlet. Jégpálya is van, nem akkora mint Pesten a Duna plázában, hanem egy rendes méretes pálya.

Nem volt újdonság számomra. Ez van hozzánk a legközelebb és tavaly is többször megfordultunk ott. Ami új az az emeleti galérián egy hosszan futó pult, amire rá van írva, hogy Free WiFi. A pulton végig minden féle dugóhely van kialakítva. Érdeklődés itt nulla, pedig volt vagy 25 hely netezésre. Gép természetesen nincs, azt hozd magaddal.
Aztán nézelődtünk az áruházakban. Nahát ennyi téli ruhát mint most itt, elképzelni se lehet. Tavaly a lábam lejártam valami meleg öltözet után, eredménytelenűl. No most felkészültek. Pulloverek és egyéb kötött holmik garmadával kaphatók. Steppelt vattás kabátkák, mellények valamint műször mindenfélék. Sőt az egyik helyen még valódi komoly szövet kabátokat is láttam, amit itt normál körülmények közt senki nem hord. A legjobban azért a takaró osztályon az tetszett, hogy valami steppelt meleg anyagból egy egész testet beborító plepetyus szerűség, alul összevarrva elől végig zippzár. Mondjuk tavaly jól jött volna valami ilyesmiben
üldögélni itthon. Szóval megteszünk mindent a jó idő érdekében. Nálam is tele egy fiók a magammal hozott meleg holmikkal, aki meg nem ilyen elővigyázatos, az most vehet bőven mindent.
Addig is amíg a hideg megérkezik, élvezem a jó időt. Ma kezdett kicsit kánikula lenni. A medencénél is "tömeg" volt, igaz csak körülötte. A vízben egyedül voltam. Csodálkozva nézem a kortársaimat, hogy képesek délben egykor kiülni a tűző napra napozni. Ide úgy tűnik nem ért még ide az ártalmas napsütés propaganda. Én mindentől függetlenül óvakodom a naptól, mert sajnos már vagy 25 éve nap kiütéseket kapok. Így csak úszás és már megyek is az árnyékba szárítkozni. De ezek kifekszenek a napra. Bőrük is bírja szemlátomást. Azért kicsit irigylem őket.
B. akinek víz sokkja van, közben a kinzóeszközökkel ügyeskedik a klubházban. Örülök, hogy rávettem, mert itt más mozgás nemigen van. Estére én is ellustulok és nincs kedvem gyalogolni menni. Súlyomat tartom. Szorgosan ellenőrzöm a vadiuj mérlegen, amit sikeresen átállítottunk kilóra.

Házszámok

Ma délelőtt el akartunk menni X. utca 210 sz. házába. Ujsághirdetésben volt a cím és állítólag egy hotelnek kellene ott állni. Nos az itteni utak, mind irtó hosszúak. Nem ritka az ezer feletti házszám sem. Elautóztunk jó messzire és megállapítottuk hogy a megadott út számozása 300-nál kezdődik. Egy jó órát bolyongtunk a környéken, de képtelenek voltunk megtalálni az adott címet.
Itt a címek amúgy is rejtélyesek. Azt hiszem aki nem itt születik soha nem tanulja meg. Házszám rendszerint nincs kiírva, hanem az útjelző táblákon vannak rejtjelek.Számok és betűk, aztán találd ki. 100 szám rendszerint saroktól sarokig ér, aztán lehet számolni a házakat. Van persze egy útnak északi és déli része is, azt betűvel jelölik. Mindezt normál sebességnél egy 2-4 sávos úton, nem könnyű kitalálni.
Ezek után betértünk egy útszéli üzletbe és vettünk egy mérleget. Ez igen fontos, mert tavaly sikeresen magunkra ettünk fejenként 3 kilót. Így most vigyázok. Mérleget hazahoztuk és méreckedtünk. Jelenlegi súlyunkat tartani kell!
Este fele el is cipeltem B.-t sétálni. Otthon ugye mindketten megyünk ide-oda gyalog. Itt maximum az autóig megyünk ami a ház előtt áll. Szóval séta, ami elég gyors szokott nálam lenni. Kimentünk a tengerpartra, miközben nagyon élveztem, hogy mindezt nyári öltözékben lehetett megtenni. Aránylag sok ember volt a "városban". Kimentünk a stégre is, ahol a hoby halászok pecázgatnak. Vannak padok, üljünk le. Nap ment éppen lefele, jajj de szép! A következő pillanatban egy sirály telibe letojta B. fejét. Ezt valahogy olyan feltűnően tette, hogy a padon a közelünkben ülők is hangos kacajra fakadtak. Ezzel be is fejeztük az üldögélést és elindultunk haza. Most várom a szerencsét. Állítólag ha lesz...ják az embert, akkor szerencséje lesz.

Mai ujsághirek: 82 éves mamát elkaptak, mikor 160 km.-el száguldott az úton, ahol 70 a megengedett. Büntetés $ 1000 felett.
A NewYorki Lincoln centerben poloskákat találtak. Ott van a metropolitán opera és a Balettszinház is. Állítólag ma ciánoznak. Mostanában sok szó esik a NewYorki valós csípős poloskákról. Természetesen a külföldiek hozzák be, mondja az újság. Már várom, hogy a jövőben a repülőtereken poloskára is vizsgáljanak.

Kezdünk normális életet élni. Bár nem tudom mennyire normális, hogy pl. a medencének még a táján se jártam. De holnap megyek.

Ma vásárlás volt, nem csak az ennivalókat szereztük be, hanem kötni való fonalat is kerestem. Tavaly kettő üzletet találtam, ma ezeket is megnéztük. Felettébb csodálkoztam, mert amig tavaly egyszerűen nem lehetett igazi gyapjú fonalat találni, az idén majdnem kizárólag csak 100% gyapjú fonalak voltak. Ilyen gyorsan változik erre felé a világ. Nos fonal meg lett, most csak igyekeznem kell, hogy időre el is készüljön a mű, ha már ezt kapja a barátnőm a 70. születésnapjára. Itthon persze kiderült, hogy nincs olyan vastagságú tűm ami ehhez a fonalhoz kell, így még egyszer elmentünk. Mit elmentünk! Elautóztunk. Az üzlet kb. 10 kilométerre van tőlünk. Másodszorra 8.45 volt a fizetendő összeg. Lényem odaadott egy húszast és mondta, hogy van aprója. Ki is kereste az aprót, amitől a kasszirnő úgy megzavarodott, hogy egy külön kis kalkulátoron számolta ki, hogy akkor neki mennyit kell most visszaadnia.

A pénzem még mindig bolyong Európa és Amerika bankjai között. Kezdek kicsit ideges lenni. Ma egy hete küldtem el.:-(((

Beszámoló

A végéről kezdem. Az idő fantasztikus, de még nem volt időnk élvezni. Megint mintha csak egy átok ült volna rajtunk.
Elég fáradtam érkeztünk. A newyorki átszállás komplikált volt. Nem csak Ferihegyen, de NewYorkban is buszoztattak minket. Az úton irtó hideg volt, nem csak én fáztam a gépen. Egy gombostűnyi hely se volt, ilyet még nem éltem meg. Az utolsó hely is elkelt. Aki a második busszal jött ki, már nem tudta hova rakni a csomagját. Az más kérdés, hogy mekkora pakkokkal szálltak fel egyesek. Az ellenőrzésnél végigjátszották ismét kisded játékaikat. Hatalmas torna csukákkal átengedtek embereket, velem viszont lehúzatták a kis cipellőmet. Rettenetes merénylő küllemem lehet. Mire a gépre értünk háromszor kérdezték végig, hogy ki csomagolt mit és hol. Van-e nálunk idegen holmi stb. Az egészben csak az a bosszantó, hogy hülyének nézik az embereket.
Szóval miután 9 órát fagyasztottak minket a gépen, megérkezéskor nem működött a klíma sehol a repülőtéren. Folyt rólam a viz, ami nem kellemes. Ilyen körülmények közt sétáltunk vagy 2 kilométert, mire kiderült, hogy buszra kell szállni, amivel aztán visszavittek minket majdnem ugyanoda ahol leszálltunk. De mindegy, túléltük. Itt a szomszéd várt minket, így hamar haza keveredtünk.
A lakás ragyogó tisztán fogadott, Andreánk vasárnap kisuvickolt mindent. Olyan volt, mintha egy szállodába érkeztünk volna.
Másnap aztán kezdődött a cirkusz. Itt az a törvény, hogy minden a születésnaphoz van kötve. Ezek után B-nak a nyár közepén kellett volna autó adót fizetnie. Eddig ezt a biztosítása intézte, de az idén azt mondták, hogy csak ő személyesen intézheti. Természetesen nem intézte, erre annullálták a biztosítását és mikor meglátták, rögvest elvették a jogosítványát. Kicsit izgatottan de hazajöttünk a kocsival. Telefon ide meg oda, új biztosítás de gyorsan. Várni az e-maileket. megjön a biztosítás visszamegyünk a hivatalba, ahol egyébként mindent intéznek, akár egy okmány irodában, de egy Diana mit tudom én ki a tulajdonosa. Szóval lobogtatjuk az új biztosítást, jó, de nincs rajta a szám. Onnan újabb telefonok, de délután 4-kor már senkit nem lehetett elérni.
Közben persze nem ment minden ilyen simán, mert az új biztosítást először nem tudtuk megnyitni, csak a laptoppal, aztán pedig nem tudtuk kinyomtatni. Komplikált módon elkeveredtünk itt egy öregúrhoz, aki felajánlotta a nyomtatóját. Képzelhetitek a végén megkérdezte, hogy adnék-e neki órákat computerkezelésből.:-))) Végül is kiderült, hogy nála kijött ugyan de olyan halvány sárgán, hogy olvashatatlan volt. Körberohantuk a környéket, majd kölcsönkaptunk egy autót, hogy vegyünk nyomtató kazettát. A mienkből ki volt fogyva a sárga szín. Ezek után némi ügyeskedéssel sikerült egy olvasható példányt előállítani.
Ma reggel aztán végre megérkezett a komplett példány, de nem mertünk elmenni az autóval. Igy taxiztunk. Kicsit féltem, mert nincs közel a hivatal, de aránylag nem volt drága. Igaz fél órát kellett várni amig jött a taxi. Szóval ma délutánra végre rendben van és használhatjuk az autót.
Most viszont mit csinálunk? B. huzamosabb ideje öli az autóba beköltözött darazsakat. Igen szép kis fészkeket építettek, amik tele voltak tojásokkal. Plusz felfedezés, hogy a csomagtartóban a pótkerék alatt állt a víz. Honnan került oda? Az rejtély. Eddig azt hittem a víz alulról felfele nem tud menni. Szóval vásárlásról (kaja) még mindig nincs szó, B. dolgozik az autón én meg írogatok itt magamban.Ma aztán
Tegnap este viszont bánatukban, elmentünk a faluba és egy tengerparti vendéglő teraszán ettünk kis rákokat, ami itt a favorit kajám. Közben lement a nap, kint ültünk egyszál semmiben. Szép volt, csak ne kellett volna a mai gondokra gondolni.
Mellesleg az ide átküldött pénzem se nincs sehol. Onnan eljött ide meg nem érkezett meg. Féltem is a dologtól, mert ezek eddig azt állították, hogy itt nincs BIC illetve SWIFT kód. Tavaly is próbáltuk ezt megbeszélni, de állították, hogy nincs. Ma aztán kezemben egy másik átutalás papirjával mentem be, mondván ha a másik banknak van, nekik is kell lenni. Kisasszony állította, hogy nincs. Végül körbekérdezte a kollégákat és az egyik (egyetlen) mondta,hogy van és már diktálta is. A többit legszívesebben jól megráztam volna. Nos ha visszakerül a pénz a kiindulási pontra, most már biztonságosan el tudom majd küldeni. Addig meg kenyéren és vizen élünk. Ez a küldjük ide-oda, no meg a keresés sincs ingyen, sajnos..-(((

Még mindig fáradt....

Komolyan, valahogy beette magát a tagjainkba a fáradtság. Nem csak nálam B. is ilyet érez. Persze mozgalmas volt az elmúlt hét. Én leginkább a vendégségre készültem. Nagyon régi barátok lánya, akinek a lakásában laktunk a legutóbb Berlinben. Mindig fantasztikus figyelemben és ellátásban részesítettek, ahányszor náluk voltam. Szóval készültem rendesen.
Közben persze, még a tűzhely új lapjai is beszerelésre kerültek. A pontos ki be kapcsolást még állítgatni kellett. Olyankor természetesen nem lehetett főzni.
Printer is kilehelte lelkét, nekem viszont igazán fontos dolgokat kellett intézni amihez a fax is kellett. Szegény B. már azt se tudta hova kapjon.
Végül is minden jól sikerült. A vendégek mindent megettek, amit főztem. Szombat este sikerűlt felvinni őket a Gellért hegyre, ami változatlanúl nagy élmény még nekem is. Vendégek nélkűl persze nem mászklok fel a kilátásban gyönyörködni, pedig megérné.
Ma volt az első nap, hogy semmi sürgős feladat nem állt előttem. Aludtam is kilencig. Mint kiderült B. otthon szintén igen későn ébredt.
Most már elbucsuzós telefonokat intézek, mert nem mindenkit hívogatok onnan is. Most vettem észre, hogy a kombinált komputer + printer zűrzavarban a képeket se tudom úgy beolvasni mint szoktam, ráadásul az egyik kártyánál, amin rengeteg kép van, kiírja, hogy card error. B.-nak lesz délután is tennivalója ha jön.:-(((