HOgy szerez az ember iparost?

 B. megvette az igazán nem olcsó, elektromosan járó kerekesszéket. Alig várja, hogy mehessen vele, de...

A szék egyelőre nálam van a garázsban. Ki kell találni, illetve kell csináltatni valami lebilincselési lehetőséget nála a kapualjban. Hely van, csak nincs mihez kötözni a járgányt. Plusz a biztosítás miatt, jó lenne egy kamera, ami esetleg kiabál ha valaki hozzá nyúl, mármint a székhez. Azt hittük, hogy ugyan már, ez semmi. Aztán elkezdtünk keresni, helyi hirdetőket hívtunk, de nem érdekelte egyiket se a munka. Komoly riasztós cégeket hívtam, írtam e-mailt, de egy héten át se hívtak vissza. Természetesen a neten is kerestünk, de semmi eredmény. Egyre frusztráltabbak lettünk. 

Aztán a múlt héten belefutottam egy ismerős pincérbe. Érdeklődött, hogy vagyunk, mondtam, mi a helyzet. Erre ő felajánlotta, hogy felhívja egy ismerősét, aki persze dolgozik valahol, de mellette biztos megcsinál ilyesmit. Most izgatottan várok, mert holnap délelőtt kell felhívni, akkor kijön és megnézi, de elmondás alapján nem probléma. Kéretik drukkolni!

Járkálok

Nem egészen passzióból, de naponta megyek B.-hoz, annál is inkább mert a legnagyobb kánikula idején, a segítségem elutazott egy hétre. Olyanokat főztem amit jól lehet melegíteni, így csak este 6 után indulok útnak és a másnapi ebédet viszem. 

Ezeken az utakon aztán különböző ismeretségeket kötök. Az első a pados ember, aki kint szellőzik a téren, mert a lakásban túl meleg van, mondja. Vele kapcsolatban már volt szerencsém néhány szintén öreg emberhez is. Én nem ülök ott le soha, rövid fecsely és megyek tovább. Mire vissza fele jövök, ezek már alszanak. 

Tegnap aranyos jelenetet láttam. Ült a fagylaltozóval átellenben egy fiatalember. Kezében két tölcsér fagylalt, előtte egy nagy és egy kisebb kutya. Hátulról közelítettem és azt hittem, hogy a nagyobbik, mindjárt belenyal a fagylaltba, de nem. Az egyik tölcsérhez volt a pasinak egy kis lapkája és azzal kaptak a kutyák szépen egymás után mindig egy kis nyalni valót. Ha láttatok már valaha boldog mosolygós kutyapofákat! Nyilván meg voltak szokva, mert nem tülekedtek, vártak szépen sorukra. Néha a pasi is nyalt a saját tölcséréből, aztán folytatta a kutya fagyiztatást.

A másik kutyásom egy mopszot sétáltat. Szerintem ronda kutyák, de ez a lusta azért jópofa. Itt a házunk előtt enyhén emelkedik az út. Az emelkedő előtt a mopsz lefekszik és nem mozdul. Minden este ugyanott, már tudom, hogy mikor jövök ott fekszik. Gazda, szintén egy pasi, türelemmel nógatja, de ő max. megfordul a másik oldalára és nem indul sehova. Aztán mire haza érek rendszerint behoznak, én se rohanok a lejtőn felfele 30 fokban. Mopsz rettenetesen liheg de gyalogol. 

Bár tényleg szeretem a meleget, de ez most egy kicsit már nekem is sok volt. Ezen a nyáron, már 4 alkalommal aludtam a légkondicionálóval, mert éjszaka se hűlt le a levegő. Tavaly egyszer se volt ilyen éjszaka, 2 éve pedig háromszor. Ma kicsit szomorúan búcsúztatom a nyarat, mert lesz ugyan még némi jó idő, de igazi nyár már nem. Korábban sötétedik is amit már most rosszul viselek. Némi öröm az ürömben, hogy elmaradt minden cécó, különösen a katonai légi-parádénak örültem. mert ha megtartják, biztos arra ébredtem volna, hogy te jó ég, jönnek az oroszok! Ez a múlt század negyvenes éveinek a beidegződése nálam. Látszik, hogy nem volt akkoriban még divat a pszichologikus, aki rögvest kezelte volna a traumáimat.

Vak tyúk is talál szemet

 Három hete úgy éreztem, hogy az új életmód következtében a fejemre szakad a plafon. Hamar rájöttem, hogy valamilyen módon segítségre van szükségem. Facebookos hirdetésemre ketten jelentkeztek, belevágtam az elsőbe. Nagyon aggódtam, hogy mi lesz. Most két hét után azt merem mondani, hogy szerencsém volt. Segítségem egyre jobban kibontakozik. 

B-vel beszélgetve remek képességei jöttek elő. Eredmény: Már volt pedikür, manikür és mindennek a betetőzésére még meg is nyírta. 

Ma az ilymódon felújított Emberemhez ballagtam át 6 után, mert akkor már van árnyék. Mellesleg, sajnos szemlátomást rövidülnek a napok.:-(

Iyen mindennapi látogatásra nemigen szoktam kirittyenteni magam. Annál inkább meglepett ami történt. Jött szembe egy átlagos ötvenes férfi. Megállt előttem kicsivel. "Üdvözlöm hölgyem" én csak néztem. Próbáltam rájönni, hogy talán ismerem de nem. Mondtam én is, hogy üdvözlöm. Erre a következőket mondta: Engedje meg, hogy meghajoljak az eleganciája előtt. Nem kicsit voltam meglepve, miután semmi elegáns nem volt rajtam. Kérdezte, hogy a jazz koncertre megyek-e. Mondtam, hogy nem és szépen mentünk tovább, ki ki a maga útján. 

Mit mondjak, ilyesmi fiatalabb koromban se esett meg velem.