Úgy szép az élet ha zajlik

 Egy elég zűrös hét van mögöttem, különösen a péntek fárasztott ki totálisan. Délelőtt haza szállítmányozhattam az összes leszűkített ruhadarabomat. Aztán viharsebesen ebéd készítés, majd háromra már a körzetinél kellett lennem, onnan meg rohantam tovább a szintén háromkor kezdődő ötyére. Az ötyéről, ami két óra intenzív német beszélgetést jelentett, még mentem Bandihoz. Végül este 7 után értem haza. Nem valók már nekem az ilyen egész napos elfoglaltságok. 

Gondoltam lesz egy szép nyugis hétvégém. Megbeszéltem, hogy szombaton és vasárnap is átviszik az ebédet én csak majd látogatóba megyek. Ehhez képest, szombaton kiderült, hogy a vasárnapi segítőm beteg lett. A hétköznapi nem ért rá. Megszerveztem az ebéd szállítómat délelőttre. Ebéd után megyek át és én leszek estig ott. 

Hogy a délelőtt se legyen túl nyugalmas, hajmosás után felfedeztem, hogy leállt a fűtés. Telefon a barátnőmnek, aki egyben a közös képviselő is.Ezek után ő szervezett gyorsan valakit, aki ott maradt a férjével (éber kóma 8 éve) és eljött megnézni mi van. Telefonált Bandinak, aki eligazított, hogy hol milyen gombot keressen és nyomja meg. Fűtés elindult. Nagy megkönnyebbülés. Ő most vissza rohant a férjhez. Neki is több állandó segítője van, de valahogy vasárnap többnyire neki kell helyt állni. Hát így élünk mi. 

Én most készítem az ebédet, közben szárad a hajam és mehetek át, estig. Szép nyugis hétvége adieu.

Igaz mese

 Valamikor 2021 őszén, szembesültem egy fürdőszoba átalakítás problémájával. Több kudarc élményem volt, mire Bandi közölte, hogy majd ő. Tényleg 2 nap múlva már találkozott egy "vállalkozóval" aki megfelelő áron elvállalta a dolgot, szinte azonnali kezdéssel. Részemről nagy volt az öröm, hogy lement rólam ez a teher, részéről pedig a lelkesedés volt nagy. Idehozta hozzám a srácot, aki rendkívül udvarias és jó modorú volt. Hamar megegyeztünk és én adtam előleget anyagbeszerzésre. 

Két nap múlva neki is esett egy társával. Szétverték a fürdőszobát, majd szóltak, hogy kérnek még előleget. Nem szívesen adtam és azzal engedtem el Bandit a találkozóra, hogy ha egy mód van rá, ne adja át a pénzt. Szerintem már nem volt jogos az újabb összeg, de Bandi mégis oda adta. 

Nos ezután soha többet nem láttuk a pasikat. A netről eltűnt a vállalkozás, telefonra nem válaszoltak és a megadott cím, nem létező volt. Lenyeltem a keserű pirulát és megint én vettem kézbe a dolgokat. Hamar meglett az átépítés és kész. Igyekeztem nem is gondolni az ügyre, mert ki szereti bevallani magának, hogy hagyta magát átverni. 

A múlt héten ajánlott levelet kaptam az adóhivataltól, amiben felszólítottak, hogy 3 napon belül nyilatkozzam, milyen szerződésem volt az XY-nal, milyen munkát végzett, mennyi ideig. Első pillanatban csak meredtem a papírra, hogy ki lehet ez, de aztán csak beugrott a név. Gyorsan meg is válaszoltam, a kérdéseket. 

Sajnos az akkori papírok Bandinál vannak, természetesen fellelhetetlenek, pedig szívesen tennék a rendőrségnél feljelentést, miután benne van a levélben a pasi pontos címe.

Megint bebizonyosodott, hogy az igazi bűnözőket csak az adóhivatal tudja megtalálni. Al Caponenek is ez volt a végzete.

Vasárnapi élmények

Bandi lakásával szembeni házból mindig kilóg egy idős hölgy és hangosan köszönget az első emeletről az arra járóknak. Hónapokkal ezelőtt totál zavarba kerültem, mert mikor rámköszönt, néztem jobbra, balra és a hátam mögé, csak az nem jutott eszembe, hogy felfele nézzek. Végül aztán csak rájöttem. Akkor érdekelte, hogy hova sietek, hol lakom stb. 

Ma délben én vittem az ebédet és mikor kora délután jöttem haza fele, megint hallom, hogy kiabál fentről. Milyen egyedül lehet szegény, megkérdeztem tőle, hogy egyedül van? Igen és nem merek kimenni az utcára. Erre megkérdezi, hogy én hány éves vagyok. Mondom 88 leszek mindjárt. Erre közli, hogy ő 72! Fiatal még, mondom és gyorsan elköszöntem. 

Rendszeresen dühöngök a tesze-tosza öregasszonyokon, de mindig hozzá teszem, hogy biztos fiatalabbak nálam vagy 10 évvel. 

Ezek után haza jöttem és bele néztem a tv műsorba. Esti programot néztem, de valahogy megpillantottam egy délután műsort a Göta kanálisról. Svéd koromban, mindig szerettem volna elmenni erre 4 napos hajó útra, ami Göteborgból jön Stockholmba, egy csomó fantasztikus zsilipen át keresztül az országon. Akkori keresem mellett nagyon drága lett volna, azon kívűl elképzeltem, hogy mint általában ott akkoriban a nyarak, esetleg egész úton zuhog az eső. Szóval soha nem csináltam meg az utat. Most ez a film több mint egy óra alatt végig járta az egész utat. Az összes zsilipeket, a környéket stb. Nagyon élveztem. Jó, hogy soha nem mentem, mert a szerintük speciális nagyon finom svéd kaja, nem dobogtatta meg a szívemet. Igaz, nagyon elegánsan tálaltak, de mit! Különben a hajón kizárólag csinos szőke svéd lányok voltak a matrózok. 

Hogy végül Bandiról is beszámoljak, fantasztikus ügyesen átült a székbe és vissza is, minden segítség nélkül. Úgy tűnik a most egyre intenzívebb torna, valóban sokat segít. 

Kellemes vasárnap volt. Hab a tortán, kellemes langyos volt az idő.

Telnek mulnak a napok

 A gondozó cserét szerencsésen túléltük. Múlt hétfőn két jelöltünk volt. A ránézésre kellemesebb, mire ide ért már tudta, hogy neki ez túl messze van, Ezután a maradék egyből könnyű volt választani. Persze volt még két jelentkező is, de azokat meg se néztem. Tökéletes gondozó úgysincs, de ez legalább szerény, szorgalmas és csöndes. Sajnos rosszul hall, nem hallja ha csenget valaki, de ez egyelőre az összes kifogásunk. 

Tegnap telefonált a messze lakó és érdeklődött, hogy meg vagyunk-e elégedve. Gondolom rájött, hogy talán még sincs annyira messze a hely. Közben még ketten jelentkeztek, az egyik egy férfi volt. Valahogy úgy tűnik, hogy erre a munkára mindig akad érdeklődő. Most már nagyüzem van odaát, mert minden reggel jön egy férfi, aki gyógytornász és masszőr egy személyben. Ezen kívűl az egyik gyógytornász leányka háromszor jön egy héten és másik, a legrégebbi pedig egyszer. Ennél többet már nem tudunk tenni az ügy érdekében.

Mikor nem kell semmit szervezni, élvezem az életemet. Pénteken elmentem a barátnőmmel a Fesztivál Zenekar adománygyűjtő báljára. Tavaly Bandival voltam. Persze ez nem igazi bál, mert van vacsora és műsor is, no meg aukció. Engem ez érdekelt most, miután sikerült akvirálni két tárgyat az aukcióra. Meg voltam elégedve a leütés összegével. Táncra csak éjfélkor került volna sor, de akkor mi indultunk már haza. 

Közben feladtam a hízási reményeimet és elkezdtem beszűkíttetni a ruhatáramat. Már van 3 hordható szoknyám és ma megyek a nadrágokért, valamint viszem a maradékot. Jó érzés végre megint normál holmikban járni. 

Holnap főzés szabadságon leszek, ezért átküldtem ma, a holnapi ebédet is, ami a maradék borjubecsinált leves és rizskoch. Levet könnyű megmelegíteni, a rizs meg hidegen is jó. Mára csirkecombot sütöttem párolt zöldségekkel. Erre kiderült, hogy ma megette a drágám a holnapit. Ebben csak az a baj, hogy a mai, holnap melegítve már nem lesz jó.:-(