Disznóságok

Ha a karácsony nem is, de az újév beindította nálam is a szertartásokat. Így tegnap reggel telefon ment a magyar henteshez, hogy van-e füstölt csülök. Van még 15 darab, mondták, tehát igyekezzünk. Nos ilyen vacak kis csülköket én még az életben nem láttam. Valóságos bébi csülkök, így vettünk kettőt. Ha már ott voltunk jött velünk egy kis hurka meg kolbász is, no meg disznósajt. Az embernek totál hazai érzései vannak ennél a hentesnél. Mísz, kedvetlen, bár udvarias kiszolgálás. Semmi mosoly, semmi kedvesség. Bucsuzóul én kívántam boldog újévet nem ő. Ezután elautóztunk a német delikatesz üzletbe, amiről az újságban Ezek csak 1998 óta vannak itt és még emlékeznek a hazai, sváb, ízekre. Németül dumáltam persze a nővel, kedves volt közvetlen, szívélyes. Kitárgyaltuk az összes májasokat, szalámikat stb. Ott is jól bevásároltunk. Mire visszaültünk az autóba, ott már bódító illat fogadott a csomag térből beszivárgott a hurka-kolbász illat kombó. Ezután már csak a lazac és környéke maradt az itteni üzletre, no meg a lencse. Persze az italbolt is sorra került, némi pezsgő beszerzése okán. Végül olyan későn értünk haza, hogy rántottát vacsoráztunk.
Ma viszont megint a szemészet, ahol váratlanul gyorsan végeztünk, 2 óra alatt! Utána természetesen kiderült, hogy még mindig kell a fürdőszobai vizszereléshez ez meg az, így irány a barkácsáruház. Bérelnem kellene ott egy ágyat.:-(((
Bevallom tegnap este kicsit kiakadtam, hogy nem mozdul a fürdőszoba projekt. Így még az este felszerelésre került az új zuhany. Szerelés közben derült ki, hogy rövid a cső, így el kellett még rohanni egy csődarabért, de elkészült. Volt vagy félórás mosoly szünet, miután B. önkritikát gyakorolt én meg bocsánatot kértem. Az igazság az, hogy tényleg sokszor nincs ideje. Miután mindenhova el kell vigyen és városon belül is lehet több órát autózni egyik helyről a másikra, elrohannak a napok. Most viszont holnap nem megyünk sehova és dolgozhat nyugodtan egész nap. Hab a tortán, hogy a hideg vizet csak három másik lakással együtt lehet elzárni, magyarul 4 lakásnak van egy elzárója. Öröm volt hallgatni, ahogy szidta ezt a hülye építést, mert ugye alap esetben itt minden olyan jól és egyszerűen van megoldva.:-)))
Végül ma 5 óra elmúlt mire elkészült a disznóság. Jó volt, éhesek voltunk, így degeszre ettük magunkat. Utána csak eldőltünk a szófákon és pihegtünk.

Szorgos vasárnap

Az ünnepnek már tegnap vége volt itt. Szerencsére csak egy napos itt az ünnep. Jól elmászkáltuk a napot. Ma aztán elég barátságtalan volt az idő, így dél tájban ránk tört a szorgalom.
Én elkezdtem a napok óta készre kötött kabátkámat össze varrni, B. pedig bevette magát a fürdőbe wc-t cserélni. Ugye előtte úgy hangzott, hogy az nem probléma. Két csavar, leemelem a régit és felteszem az újat. Persze azért nem egészen így lett. Mikor úgy 3-4 óra múlva, bejelentette, hogy kész, kiderült, hogy holt fáradt, pedig ezt ritkán hallani tőle. Ugye a csavar rozsdás volt, aztán a lyukat kellett tisztítani, bekenni valamivel, meg mit tudom én mit. Közben ötvenszer felemelte és lerakta a wc-t ami nem pihe sulyu. Így aztán a régi itt ragadt a lakásban, aminek egy cseppet sem örülök.
Az ilyesmit itt simán a kukába dobják, szerencsére jó nagy konténerek vannak.
Amúgy megint nyerésre állok. Kihasználva a fáradtságot, megpendítettem, hogy talán hagyjuk inkább a kádat, ott ahol van. Rakjunk fel egy rendes zuhanyt, hogy ne a plafonról zuhogjon rám a víz. Ráadásnak azt is közöltem, hogy ugye, hogy nem kell feltörni a padlót, mert láttam ugyanilyen műanyag lapokat az egyik áruházban. Mindenbe beleegyezett, remélem marad a helyzet így ahogy van. Pedig nagyon utálom a kádat, de azt tényleg nem lehet egyedül csinálni. Most már talán realizálta ő is.
A karácsonynak olyan hirtelen lett vége, hogy csak na. Ma már nem világit mögöttem a felfújt karácsonyi dísz, eloltották a fényeket, tök sötét van ha kinézek. Elég szokatlan, azt hittem még marad egy darabig.
Nagyon ráértem 24.-én, így beleolvastam néhány blogba. Elég elrettentő dolgok voltak sokféle a szeretet ünnepén. Óvodás kölyök, aki minden ajándékot odavágott és közölte, hogy nem ezt kértem. Másutt két 9 és 12 évesek, szabályosan terrorizálják az anyjukat, aki a végén a szobájában sír a tehetetlensége miatt. Nincs ünnepi vacsora se semmi. Három felnőtt gyerekes, akinek már 17.-én elfogyott a pénze, így törölte a karácsonyt, szóval elég elkeserítő dolgokat olvastam. Az íróikat nem ismerem. Tényleg véletlenszerüen választottam.
Ilyenkor örülök, hogy már kellően megöregedtem, hogy teljesen mindentől és mindenkitől független vagyok, minek következtében nem érdekelnek a kötelező ünnepek meg semmi. Akkor főzök extrát mikor kedvem szottyan rá és akkor sütök ha ráéhezem valami házi édességre. Ez is az én nagy függetlenségi vágyam egyik beteljesülése. Jó ez így, kívánnék mindenkinek ilyesmit öreg napjaira.

Még vagyunk!

Szóval élünk, de nem mindig könnyű meg egyszerű. Tegnapelőtt elmentünk az itteni egyetem botanikus kertjébe, alkonyatkor, ez fél hat itt. A kert egy része, az újság szerint 428.000 lámpácskával van kivilágítva karácsonyra. Meseszép. Fényképeztem rengeteget és örültem, hogy még nem volt egészen sötét. Sajnos messze nem lett olyan jó mint gondoltam:-((( Azért tegnap nézegettem keresgéltem és az egyik képet kineveztem karácsonyi lapnak. Butaságomat leküzdve szépen kivágtam, szöveget raktam rá, majd elküldtem rengeteg e-mail címre. Mára kiderült, hogy a címzettek nem látnak belőle semmit. Azóta is már vagy egy órát szórakoztam vele, de nem és nem. Az Explorerem közben ki tudja miért lefagyasztja a lapitopit, más meg nincs, tehát totális a kudarc élményem.
Szintén tegnapelőtt bent voltunk Tampában sőt annak is egy Ybor City nevű város részében. Érdekes hely. A múlt század elején alakult ki az odatelepített szivar gyár köré. Főleg kubaiak és egyéb feketék lakták. Ennek következtében elég jól el is slummosodott. Ma is látható még néhány öreg lerobbant ház. Szinte napi hír az ottani tűzeset. A város 2000 körül valamikor nagyjából leégett. Állítólag nem véletlenül, hanem spekuláció folytán, nagyon akartak már ott új nagyobb házakat építeni. A tűz nagyon jól sikerült, mert végül is a szélnek köszönhetően pl. a vadonatúj posta hivatal is totálkáros lett. Mára tényleg mutatós két és három szintes házak állnak már a régiek helyén, de állítólag fehér embernek sötétedés után ma se ajánlatos arra mászkálni. Na de miért is mesélem mindezt. B. computertudós barátjának ott van a cége. Miközben mentünk a lapikáért, feltűntek az utcán békésen kapirgáló tyúkok. Jól lefényképeztem őket. Olyan hihetetlen egy modern amerikai utca és mászkálnak a tyúkok meg kakasok rajta. Képek fel lesznek töltve, lehet nézegetni.
Most ettük meg a karácsonyi ebéd-vacsorát. Nagyon finom, grouper nevű halat vettem, ezt itt halásszák. Volt hozzá krumpli saláta és kész is volt az ünnepi eledel.

Szerelünk:-(((

Mára sok dolog volt tervezve, de B. tegnap elkezdte a fürdőszobát. Mire észbe kaptam szétszedte félig a mosdó alatti szekrényt, majd bebizonyította, hogy igenis fel kell törni az egész padlót, mert ő másképp nem tudja megcsinálni a mosdót meg mindent. Végül én voltam a "vert sereg" és késégbeesetten de tudomásul vettem. Már este 10 óra volt, de felrakni a mosdót semmiség, mindjárt meg lesz. Ehhez képest éjfélkor a mosogatónál mostam a fogam.
Ma reggel felpattant és elrohant egy közeli barkács áruházba valamiért. Aztán bevetette magát a fürdőszobába. Mikor sürgős volt a dolog kikergettem néhány percre. Igaz mehettem volna a fold szintre a mosókonyhába, de nem, én itthon akarok pisilni. Délután háromig nem is láttam. Gondoltam, jobb ha távol tartom magam, mert ha megmondom, hogy kár volt elkezdeni, akkor megsértődik. Fél négykor sikerült ebédelnünk és elmennünk a tényleg halaszthatatlan dolgokat elintézni. Posta és kenyér vásárlás. Visszafele még benéztünk ismét a barkácsba valamiért és most megint a mosdót szereli, mert valahol folyik. Miután ez még csak az abszolúte kezdet, van olyan érzésem, hogy ő kórházba én pedig az elme osztályra kerülök, mire ez a fürdőszoba elkészül.

Hiszti

Tegnap, meg tegnapelőtt is fájt a "régi" szemem. Nem tudni mitől, de én jól bemagyaráztam magamnak, hogy felment a nyomás és jajjj mi lesz a következő műtétig, megvakulok stb. Ma reggel kértem B.-t, hogy hívja fel a klinikát. Meghallgatták, visszahívtak és odarendeltek. Ezzel megint agyoncsapták a napot, mert ugye egy út 45 perc autóval. Mentünk, vártunk, sorra kerültünk. Nézték a nyomást, teljesen normális. Ezt még az asszisztensnő csinálta. Várjunk majd szólít az orvos. Na akkor állt meg megint az eszem. A kézzel össze-vissza irt kór lapom, szépen be volt scannelve a computerbe, csak! Nem tudta elolvasni, amit nem is csodálok. Ahol ültem, pont odaláttam. Így előkerítették a kézzel irt papírjaimat, megtanulmányozta, vizsgált és megállapította, hogy száraz a szemem, adott mű könny cseppeket. Távozáskor szép kis számlát fizettettek ki velünk. De mindegy. A hisztim elmúlt, változatlanul úgy érzem, hogy valami van a régi szememben, de ha nem a nyomás, akkor kibírom.
B. beleszédült délután a fürdőbe, állandóan a földön csúszkált mászkált, majd eldőlt a szófán és elaludt. Én meg látom, hogy a mosdó csapjaim nem bűvöltek el senkit egy kommentre.:-)))
Remélhetőleg holnap sikerül elmenni karácsonyi kivilágítást nézni. Igaz nincs meleg, de 0% esélye van az esőnek. Majd jól felöltözöm. Öröm nézni a tv-ben azt a sok ronda hideg havat.

Zűrös napok

Ez a jelenlegi mosdó. Itt ilyenek a csapok, lehet röhögni a fejlett amerikai izlésen.

Tegnapelőtt kontrollra kellett menni háromra. Fél ötkor már ki is jöttünk a klinikáról. Mindez igen kulturáltan megy, csak érthetetlen még mindig a szervezetlenségük. Hatalmas apparátus, mindenki dolgozik és mégis. Sajnos kiderült, hogy az orvos 2 hétre elmegy, így jól eltolódott a második szem januárra. Az első felajánlott termin reggel 7-kor lett volna, amiről nálam szó se lehet, így egy héttel később ismét délben mehetek.
Kicsit komplikált így az élet, ezzel a napi 8 csepegtetéssel, egyelőre ötféle van, amit öt perc eltolódással lehet csöppenteni. Aztán majd lassan csökken a mennyiség meg az időpontok is ritkábbak lesznek.
Közben a komputer is teljesen bemondta az unalmast. Időnként megindult, majd teljesen leállt. Szerencsére B.-nak van egy régi barátja és annak a fia szakmabeli. Bevittük hozzá tegnap délben, belenézett és közölte, hogy menjünk vissza ma érte. Megvolt az esti elfoglaltsága a srácnak.
Hogy a pörgés teljes legyen, megérkezett a fürdőszoba utolsó darabja is a bidét. Közben ugye a wc-t vissza kell küldeni. Ez úgy megy, hogy a csomag hordóknak (posta) kell telefonálni, aztán érte jönnek és elviszik. Ha már úgyis jöttek, mondtuk vigyék el a másikat. Nem lehet, mert tele az autó, de este vissza jönnek. Kiraktuk az ajtó elé a csomagot és elmentünk. Én aztán este nyolcig lestem, hogy jönnek-e már. Nem jöttek. Ma reggel sem. Ilyenkor persze én izgatom magam, B. teljesen lezser és igaza lett. Ma délután hat körül csengettek, hogy itt vannak a csomagért. Nagy darab fekete fickó úgy felkapta a hatalmas dobozt, mint egy pihét és már ment is vele. B. most teljes lázban van, attól féltem, hogy már ma szétveri a pultot a fürdőben, de még nem. Viszont mindent elpakolt, jelölt, rajzolt, még egyszer kimért stb. Szerintem holnap nekiesik a mosdónak.

Katarak

Megtörtént. Az abszolute privát klinika szervezetlensége megint letaglózott. Az operálandók zöme 13 óra körülre volt berendelve. Sorban álltunk a recepcionál, mint egy mozipénztárban a jegyért. Elvették a papirt, karomra raktak egy papirkarkötöt és rámragasztottak egy cédulát a nevemmel. Aztán várjunk. Hatalamas váróhelység, ami tényleg mozi szerüen volt berendezve, középen egy hatalams tévével. Mi már csak oldalt kaptunk helyet. Idővel szólítottak és becsöpögtettek a szemembe, valamint fekete filctollal jól megjelölték a bal szememet. Üljek vissza a helyemre és várjak csukott szemmel. Vártam, vártam, szólítottak ismét. Ott nem csöpögtettek, hanem a számlát kellett előre kifizetni. Jó, menjek vissza és várjak csukott szemmel. Közben a helyünket elfoglalták, igy beültünk a sorba. B. szorgos társalgásba kezdett két sorstárásval. Megegyeztek, hogy tényleg kellene már csinálni valamit az itteni EÜ biztositással. Én meg azon merengtem, hogy ugyan miből fogja az állam azt a biztosítást finanszírozni. Szerencsémre ez nem az én dolgom, de hát mit lehet csinálni csukott szemmel mást, mint hülyeségeken merengeni. Végre aztán elérkezett az idő a műtétre is,már három óra volt. De előtte aneszteziszt. A szokásos kérdések, vérnyomás? Nos azt izgalmamban és a várakozás miatti dühömbe jól felturbóztam, kaptam is rögvest valami nyugtatót. Aztán tereltek tovább. Ettől a perctől magamra maradtam a nőkkel és a gyenge angolommal. Először mindig a nevemet kellett gyakorolniuk, majd elrebegtem, hogy beszéljenek lassan, mert különben nem értem. Még egyszer meglátogathattam a mellékest és irány a műtő. Előtte rámhúztak egy papirzubbonyt, a fejemre fityulát, aztán cipőstől mindenestűl felfektettek az asztalra. Kaptam valamit a nyakam alá meg a lábhajlatomba, többször megérdeklődték, hogy jól fekszem-e. Persze, csak kezdjék már el, gondoltam. A kézfejembe kanűlt raktak, az ujjamra a szorítót, karomra a vérnyomásmérőt. A többi aztán vihar sebesen történt. Fertőtlenítés, szemkipöckölés, érzéstelenítés. Az egészből nem sokat éreztem. Jött az orvos, nézzek a fénybe. Néztem és percek múlva közölte is, hogy minden remek. Felültettek, megvárták, míg kiszédelgem magam. Az ajtón kívűl szemnyomás mérés 7!!! Hurrá, csak igy maradna. Ismét egy kényelmes ülőalkalmatosság, még takarót is kaptam, majd behívták B.-t. Ezután jött a részletes eligazítás. 6 hétre szóló listát kaptam a szemcsöppek csöpögtetési rendjéről. 4 különböző 2 óránként 4 óránként stb. Hármat mindjárt ide is adtak, az negyediket később felírták, az az antibiotikumos. Ismét jött egy hölgy, felkisért minket az emletre és megszólalt magyarul. Nem sokat tud, anyuka magyar volt, ő meg kb. korombéli. Nos ez volt az első magyar akivel találkoztam mióta itt vagyunk, a magyar hentest leszámítva. Az emeleten egy undok szőke, aki ugy beszélt, hogy még B is visszakérdezett időnként. Ő irta meg a receptet. Fél hat mehetünk haza. Hazafele kiváltottuk, na mennyibe kerül egy 5 napra szóló szemcsepp??? 96 dollár, majd elájultam. Ezután még ettünk egy jó steaket, mert rájöttünk, hogy reggel óta nem ettünk semmit.
Eddig csukott szemmel ültem, fogalmatok nincs mi minden jut ilyenkor az eszembe.

Ez nem az én napom

A komputer már tegnap este akadozott. Így a reggel azzal kezdődött, hogy B. elkezdte keresni az okot. Egész délelőtt kínlódott vele, hol ez nem ment hol meg az. Végül ebéd után, rendkívül finom halat sütöttem egy rakás összezagyvált zöld félével, elhatároztuk, hogy pihenésképpen elmegyünk végre a fehér homokos tengerpartra. Összecihelődtünk és úgy három körül elindultunk. Az út kb. 20 perc autóval, tehát nem egy nagy kirándulás. Ahogy közeledtünk a hídhoz, mert a fehér homok egy hosszú szigeten lakik, egyre sürübb lett a köd. Átmentünk a hídon és az orrunkig nem láttunk a sürü fehér ködben. Hirtelen eszembe jutott az újsághír, miszerint tegnap elhalasztották a hajó parádét a köd miatt. Na szóval így néz ki. A vége az lett, hogy ki se szálltunk az autóból mert semmit nem lehetett látni. Szépen visszakanyarodtunk és jöttünk haza.
B. folytatta a szöszmötölést a gépen én meg a rendkívül izgalmas detektivregényemet olvasgattam, mígnem jelentette, hogy most már megy. Nos inkább meneget.:-(((

Visszakanyarodva a glóriámhoz még mindig van baj. B. ugyanis úgy határozott, hogy felszedi a lapokban lerakott és szerintem tényleg nem ronda linóleumot, majd kipótolja a hiányokat a kőpadlón, ami a linóleum alatt van. Igen ám de az alatta levő kő ronda, tehát majd ő feltöri az egészet és új követ rak le. Nos ettől racionális énem kissé kiakadt és megvétóztam a padló felszedést. A linóleum kockákból ugyanis van itt tartalék. Igaz szerintem is szebb lenne a fehér kő, de ekkora munkát egy nyaralóban, ki tudja mennyi időre még, teljes esztelenség megcsinálni. Néztem, hogy egy kicsi darabot mennyi ideig kellett vakarászni.
Sajnos a racionalitásomat nem díjazza. Komolyan megsértődött, hogy nem akarom, hogy rendesen megcsinálja stb. Irtó erőszakos tudok lenni és végül győztem, marad a linóleum, de nem érzem jól magam ezzel a győzelemmel. Remélem idővel belátja, hogy igazam van, de addig.... élhetek a rossz lelki ismeretemmel.

glória

Tegnap este glória került a fejemre. Ugye még itt se voltunk, már tudtuk, hogy a fürdőszobát át fogjuk építeni. Miután az első beszerzési rohamon túl voltunk, B. meg is kezdte a méricskélést és a szükséges dolgok keresését a neten, amit aztán meg is rendelt. Immáron van mosdónk, zuhany tálcánk és per pillanat 2 wc-nk. Az utóbbiakat tegnap szállították. Mint kiderült, a leírás ellenére, az új WC ugyanolyan hatalmas mint a régi. Ez aztán felserkentett, hogy magam is szemre vegyem átépítésileg a fürdőt. Már eleve mondogattam, hogy abba a sarokba kell a zuhany ahol most a kád lefolyik, de B. valahogy nem akarta. Én meg úgy gondoltam, hogy az nagyban megkönnyítené a munkát stb. Nos tegnap fogtam a saját különbejáratu centis mérőszalagomat és kimértem a helyet. Aztán szembesítettem a tényekkel. Végül a fejére csapott, hogy tényleg, hogy ez nekem miért nem jutott eszembe stb. Már rég voltam ennyire okos mint tegnap.
Látszik hiába mondogatom, hogy ötletekért hozzám kell fordulni, kivitelezésben viszont nulla vagyok.:-(((
A leszállított wc-t visszaküldjük és ma elmentünk és vettünk egy újat. Az se kisebb, viszont a felébe került mint az állítólagos kicsi.
Ezen felbuzdulva ajánlottam, hogy látogassuk meg az üdvhadsereg üzletét. Mint már 3 éve is, most is óriási bevásárlást rendeztem. Kemény 36 dollárért vettem 2 blasert magamnak. Az egyik olyan új, hogy még a zsebei is be voltak varrva gyárilag. B.-nek 3 inget és egy itthoni munkás nadrágot, valamint 2 bögrét és 2-2 poharat. Az utolsó kettő az pezsgős pohár, mert közeleg a szilveszter és már mégse kelljen megint vizespohárból pezsgőt inni, mint tettük azt megérkezésünk után.

Szemészet

Ma 9.45 -re kaptunk időpontot a szem klinikára. Nos ez nekem hajnali kelést jelentett, a szokásos tünetekkel együtt. Az odaút, városon belül persze, 45 perc, így 9-kor már indultunk. Közben a sok használattól eldugult a wc, de miután pumpa nem volt, itt kellett hagyni és menni.
Nos eddig azt hittem, hogy rajtam már minden elképzelhető szem vizsgálatot elvégeztek, de nem. A különböző technikusok adtak kézről kézre, illetve vizsgálóról vizsgálóra. A negyedik nő a sorban, összefoglalta a dolgot és elkezdődött a lencse vita. Nagy erővel rábeszélt arra a lencsére, ami olyan mint a progresszív szemüvegem. Persze az drágább. Én halkan megjegyeztem, hogy engem nem zavar a szemüveg, de végül B. is totál belelkesedett és köz erővel rábeszéltek. Jó, de akkor kell még egy vizsgálat, ami extra pénz, nem is kevés, de ha már á-t mondtam, mondjak b-t is, gyerünk. Újabb vizsgáló, ezúttal az emeleten. Kiderült, hogy a közönséges látótér vizsgálat egy vagyonért. Majd jött a doktor, aki operálni fog, átnézte a dolgokat, majd közölte, hogy azt a fajta lencsét nem lehet. A látótér dolgot persze tudtam, csak az összefüggést nem, de úgy kell nekem. Kicsit (nagyon is) bosszús voltam, mert előtte egy jéghideg váróba ültettek vagy fél órát. Mindezek után, már csak időpontot kellett kapni a műtétre és fizetni. Ránéztem az órámra, két óra volt, tehát 4 óra hosszat tartott az a procedúra, amit kb. 40 perc alatt le lehet zavarni.
Úgylátszik ez már csak így van a szemészeten. A pesti szem klinikára ajánlatos 3 napi élelemmel beülni. De itt?? Persze komputer és csodálatos diagnosztikai eszközök, de mindenki kézzel körmöli be az adatokat a páciens lapjára. Eszem megáll!!!
Mikor kimentünk, rájöttem a benti nagy hideg okára. Kint közben jó kánikulai meleg lett és ahogy melegszik kint az idő, bent úgy viszik lefele a hőmérsékletet. A műtétre pedig kéretik melegen öltözni, mert abban a traktusban nagyon hideg van. Ez így le van írva a tudnivalókban.

A fentieket persze étlen-szomjan csináltuk végig, így rohantunk utána ennivalót venni + egy wc pumpát. Mire hazaértünk ugyan magától elszivárgott a lé, de azért pumpáltuk rendesen.

Hol is lakunk?

Florida keleti oldalán van Tampa, elég nagy város. Oda érkezünk repülővel. Onnan az öblön áthajtva érkezünk Clearwaterbe. Ez utóbbinak egyik része Duniden nevű falucska. Kedvelem, mert van gyalogolható főutcája és tengerpartja. Gondolom eredetileg halászfalu lehetett. Ma is sokan halásznak a stégeken.
A mi lakótelepünket, vagy parkunkat Douglas Armnak hívják. Van privát utunk, idegeneknek behajtani tilos, persze senki nem ellenőrzi. Viszont innen kihajtani nem lehet, mert elbetonozták az utca végét, de ez jó. A főutca mentén egyemeletes házak vannak, illetve van egy kétemeletes is, összesen 4 tömb. A tömbök közt keresztutcák. Minden nagyon rendezett, a füvet gondozzák. Pálmafák és hatalmas tölgyek vannak a házak közt. Ezek olyan itteni tölgyek. A nevük az, de köszönő viszonyban sincsenek az europai tölgyekkel. Viszont nekik köszönhetően rengeteg a mókus. Időként egy-egy kócsag is idetéved és itt sétálgat a házak közt. Ezen kívűl csak a gyikok hemzsegnek a járdákon. Igen, a parkoló és a füves rész között még járda is van.

A telep fő attrakciója persze a fűtött medence és a klubház. Utóbbi jelenleg teljesen karácsonyra diszitve szolgálja a közt. Nagyságára nézve 100-150 ember jól elfér asztalnál ülve. Egyik sarkában "könyvtár" van. A könyveket összeadták az évek során. Gondolom mindenki csak olvas aztán meg szabadul a könyvektől. Jó krimik vannak, egyet már kivégeztem. A másik sarkában van kondi részleg mindenféle géppel. Tegnap természetesen a klubházban volt a party. Elfelejtettem beszámolni az öltözékekről. Itt a karácsony szine a piros. Még az autók hűtőjén is hatalmas piros masnik diszlenek. Miután nekem az egyetlen igazán meleg ruhadarabom egy piros gyapju kardigán, amiben ideutaztam, azt vettem fel. Más nem volt és eszembe se jutott, hogy ezzel én milyen trendi leszek. A nők tulnyomó részén valami piros hacuka volt. Láttam néhányat akinek a pulloverén zöld karácsonyfa, arany diszekkel sőt rénszarvas is volt, hímezve. Piros sapkák is voltak egyesek fején. Szóval tökéletesen beleolvadtam a környezetbe.

Party

Kiderült, hogy minden hónap első vasárnapján a házakban lakók számára a clubházban partyt rendeznek. Nem tudtam kideríteni, hogy ezt miből finanszirozzák. A lényeg, hogy valamilyen köretet kell vinni, valamint azt amit inni akar az ember. Az utóbbit mi nem tudtuk, de jó alkalom volt, hogy a kezdeti unalmas időszakban hazasétáljak először sörért aztán meg vizért.

A buli négykor kezdődött, szállingóztak a népek miden felől. Egy-egy házban 18 lakás van, de sok tulajdonos nincs itt és aki itt van se biztos hogy elmegy. Végűl is kb. 110-en lehettünk. Volt zenekar is, ami főleg azért volt zavaró, mert a legtöbb hajlottkorú ugyis süket. Nekem jól jött én se értettem engem se értettek, passz. A büfét ötkor nyitották ki és egyeneként szólították az egyes asztalokat, hogy mehetnek ennivalóért. Igy aztán nagyon kulturáltan zajlott az önkiszolgálás. Mig én a sörért jártam, B. helyet foglalt az egyik asztalnál. Általában egy ház lakói ülnek össze, de a mi házunk rendkívűl antiszociális. Rajtunk kivűl csak még egy házaspár volt jelen, de ők is később jöttek. Szóval B. leült valahova. Mellette a bácsi 97 éves volt és nem volt se süket se vak. Járni sajnos csak egy rollátorral tudott. A felesége korombeli lehetett, tehát nála sokkal fiatalabb. Végül is mikor már mindenki szedett magának ennivalót, elviselhető lett a zajszint. Na persze mi voltunk a csodabogarak, mert mi késsel és villával ettünk. Ilyet ugye az amerikaiak nem tudnak. Összevagdosnak mindent a tányéron, aztán lerakják a kést a tányér felső felére, villa jobbkézbe és kezdődhet a belapátolás.
A kaja elég rossz volt. Háromfélének kinéző sült, de szerintem mind szárazpulyka volt. Mint a fűrészpor. Szerencsére a hozott köretek közt volt sok finomság. A legjobban nekem egy gratinirozott krumpli izlett, no meg a sokféle zöldség és saláta. B. vett a pulyka töltelékéből is, de szerinte nagyon gyenge volt az is.
Vacsora után jöttek a különböző szónoklatok, most aktuálisan a társaság leköszönő elnökét dicsérték. Tény, hogy 85 éves és 10 évig csinálta az elnökséget, ami nem tudom mennyi munka, de hogy társadalmi az biztos.
A közönség kora nem 55+ hanem inkább 75+ körül járt és kb. 80% banya. Mondtam is B.-nek, ha egyedűl lenne, ő lenne itt a cukorfalat.

Esik az eső

Ez egy ilyen nap. Egész nap zuhog. B. mégis átépíti a fürdőszobát. Ma mindent megrendelt hozzá, egész nap a komputeren ült. Én meg aggódom. Nem attól félek, hogy nem tudja megcsinálni, tudom, hogy megtudja. Kizárólag azért izgulok, hogy rendszeresen elfelejti a korát. A dög nehéz tv-szekrényt is végül ő cipelte fel egy segítséggel, aki majdnem belehalt a dologba, pedig 12 évvel fiatalabb nála. Ráadásul B. útközben valahogy lehorzsolta a könyökét, de alaposan. Lifegett a bőr rajta és ömlött a vér a sebből. Rohantam valami ragtapaszért, ami persze csak egész kicsi volt itthon. Közben a pasi kirohant, mert nem bírta nézni a vért. Na mondom ha ez itt elájul, jól nézek ki.:-)
Szóval most várhatjuk a wc-t, és a zuhanytálcát. A mosdó már itt van. Már az is óriási dolog volt, hogy rábeszéltem a zuhanytálcára, az eredeti mozaikkirakásos épített zuhany helyett. Pedig az lenne az igazi, tudom.
Remélem holnap kiszabadulunk az eső rabságából, mert kinéztem néhány estate salet.

Vihar

Most jól megfigyelhettem, hogy a tv mennyire képes meghülyíteni az embereket. Tegnap este óta igérgetik a vihart. Azóta van tv a lakásban. Jelzés ide-oda reggel szépen sütött a nap az éjszaka is teljesen nyugodt volt. Dél fele borulni kezdett, mire B. kiderítette, hogy vihar lesz, mondja a tv, nem ajánlatos elindulni az öblön át a szomszéd városba. A tv azóta is mondja. Van egy adó, ahol csak az időjárást mutogatják szünet nélkül. A vihar még mindig nem ért ide. Irtó kellemes idő van, meleg szellő fujdogál. Remélem holnapra lefujják a vihart, mert különben ülhetünk holnap is itthon és várhatjuk.
B. persze nem tudott mihez kezdeni magával és félig szétszedte a fürdőszobát. Ha láttatok már primitiv építkezést, hát ez az. Az tudtam, hogy a falak gipszkartonok, de hogy faváz tartja az egészet, az kissé meglepett. Szerintem semmi szigetelés nincs ezekben a házakban, de van, mert ahol két csavarral "kibontotta" a falat, ott ömlött kis az elporladt szigetelő anyag. Tudom, hogy B-nak több háza volt és mindenütt építkezett, de azért a fürdőszoba átépítés idejére szivesen elköltöznék valahova.
Ujabb terv: a konyhai szagtalanító helyére beépít egy igazi elszívót, mert egyszerü. Luk a plafonba, felettünk már csak a padlástér van és oda be az elszívó csövét aztán hadd menjen! Az én kis europai lelkem, csak borzad. Igaz a szomszéd az egyik szekrényébe beépített egy mosó és szárítógépet, ami temészetesen szintén a tetőtérbe fujja ki a párát. Arra a kérdésemre, hogy hogy furja ki a plafont az az egyszerü válasz, hogy késsel és egy kézifűrésszel. Számomra egyre félelmetesebbek ezek az amerikai házak.

Takarítónő

Telefonált és jött bemutatkozni és árat adni a magyar takarítónő. Nem olcsó. Azóta is csak csodálkozom. Egy nagyon csinos, kb. 30 éves fiatalasszony, vékony és feltünően széparcu. Mint kiderült 9 éve itt vannak illegálisan, és takarítanak. Az akkor még fiujával jöttek ki 6 hónapra és itt ragadtak. Közben már két gyerek is van, de mint mondja ő sehol sincs otthon. Se itt se otthon nem látja a jövőjét, a levegőben lóg. Ha hazamenne, nem jöhetne vissza, a szülei 8 év után jöttek ki, mindenféle fondorlatokkal. Otthon volt saját lakása, állása stb. Bérelt lakásban laknak, ami azt jelenti, hogy nem megy igazán jól nekik. A kezdet rémséges volt.
Nem tudom felfogni, hogy mi viszi az embereket manapság ilyen utra. Hiszen ha akar utazhat, világot láthat meg minden. Miért vállalja ezt a gyökértelenséget, bizonytalanságot iszonyu nehézségeket?