Karácsony után

Nos ez is lezajlott. Szép békés napok voltak. Bandi és László jól kijöttek egymással. Három napig két férfivel ebédeltem, meg is híztam egy kilót. Volt roston sült süllő, ajándékba kapott fantasztikus francia salátával, utána vett beiglivel. Következő nap jól sikerült töltött káposzta. A harmadik nap kicsit zűrösre sikeredett, mert a terv szerint gulyásleves volt, ami utánra László hozta volna a palacsintát. Ő viszont kiborult, mert a takarító leányka megbetegedett. Ő viszont hajnalban felkelt és csak később látta a SMS üzenetet. Bosszúsan kezdte kivakarni a koszból a fürdőszobát. Ő az az ember aki tényleg még soha életében nem csinált semmilyen házi munkát. Végül megjelent fölöttébb morózus hangulatban és közölte, hogy rosszkedvűen hozzá se fog semmihez, mert úgyse sikerül. A gulyáslevesnek viszont nagy sikere volt. Egy csepp sem maradt belőle, sőt az összes beigli is elfogyott. Éhen senki nem maradt. 

Én enyhe izgalommal néztem az ünnep elé, de jobb volt mint gondoltam. Tegnap délután mi ketten vissza szállítottuk Bandit a lakásába. László szörnyülködött, hogy milyen állapotban van, persze ő nem látta, mikor valóban rossz állapotban volt. Mára már vigyázni kell az evéssel, mert néha feszülnek a régi nadrágok és igaz segítséggel, de felkecmereg a lépcsőn. Mi aztán este a Fesztivál zenekar hagyományos titok koncertjére mentünk, ami ismét fantasztikus volt. Fischer Iván kifogyhatatlan az ötletekből, az idén is sikerült kellemes meglepetést szerezni a zeneszerető népségnek. Nagy tombolás volt a végén, csak a zenekar levezénylése a színpadról tudott véget vetni a tombolásnak.

Ma gyönyörű időben kirándultunk a Mátrába, pontosabban Kékestetőre. Azt hiszem 5 éves koromban voltam ott utoljára. Legnagyobb meglepetésünkre komoly mennyiségű hó volt. Nehéz volt parkoló helyet szerezni. Egyáltalán nem voltunk ekkora hóra felkészülve, de azért felmentünk a toronyig és a toronyba. Vissza fele meg frászt kaptunk annyira csúszott a letaposott hó. Odaúton megtekintettem László eddigi lakhelyét. Csodálom, hogy bírta a falusi magányt eddig.. Vissza fele betértünk egy általa már kipróbált vendéglőbe és hosszas várokozás után egy jót ettünk.  Délután 4 előtt a vendéglő még tömve volt. Itthon aztán egy kicsit eltévedtünk de hála a később bekapcsolt GPS-nek haza  találtunk. 

Most aztán vár rám a malac vadászat. El se tudom képzelni, mi lesz ha az idén nem kapok megfelelő malacot. Hat embert jó lakatni borjúpörkölttel és nokedlivel, nem egy könnyű feladat. Más ötletem viszont nincs.:-((

Kéretik drukkolni a malacnak, hogy jövőre is szépek és gazdagok lehessünk. Ehhez persze a lencse is kell, de az nem probléma. A téli, narancsos, tiramisu elkészítése, ipari mennyiségben is menni fog. Itt lesz már Bandi, aki majd elszórakoztat pancsolás közben.

Karácsony előtt

Egyre jobban meg tudom érteni, most utólag, szegény anyámat, aki nagyon nem szerette a karácsonyt, mikor már felnőttünk. Persze mikor kicsik voltunk könnyű volt szeretni, hiszen bőven volt segéderő a háztartásban.

Segéderő már nálam is van és nem is csak a házimunkán műlik a nemszeretem érzés, hanem azon, hogy ilyenkor mindig minden összejön.  A hét azzal kezdődött, hogy Bandi telefonja nem működött, illetve külföldre nem tudott telefonálni. Rábeszéltem, hogy társalogjon "Vandá"-val a Telekom automata nőjével. Erre keddre sikerült már használni a telefont. Ezután a bank közölte vele, hogy olyan sikeresen és folyamatosan használta rosszul a telefonos átutalási lehetőséget, hogy csak akkor kap új kódot, ha ő személyesen megjelenik náluk. A bank nem itthon van. A következő lépés az volt, hogy én is jó leszek, de vigyek hivatalos meghatalmazást. Keddre több egyeztetés után sikeresen kifacsartam az ügyvédből egy angolul írt nagyon hivatalos meghatalmazást. Ügyvéd házhoz ment aláírásért szerdán. Minek következtében én rohantam a délibe vonatjegyért Csütörtök reggel fel a vonatra, kettőre volt időpontom és valamivel 5 előtt végeztem. Természetesen mindezt étlen szomjan.

De még előtte szerdán, gyorsan összeraktam egy csomagot a német barátoknak, elintéztem és kifizettem a szállítást, majd átvittem Bandihoz, ahonnan csütörtökön el is vitte a  DHL 

 Este még sikeresen ráléptem a kedvenc szemüvegemre, megy a kukába. Csütörtök este kiderül, hogy mindkét készülék távirányítója elromlott, amivel a német tv-t nézem. Péntek reggel telefon a tv-s emberemnek. Több próbálkozás után siker. Ma már el is jött és ki is cserélte az ősi berendezéseket. A levélszekrényemben találtam két cédulát a UPS-től, miszerint már kétszer próbálták kézbesíteni a csomagomat, ami Berlinből jött, de nem találtak, tehát vissza küldik a feladónak. Ismét hosszú telefonálgatás után, talán megmenekült a csomag, de ez még csak szóbeli ígéret.

A mai nap valahol már látszott valami fény az alagút végén. A délelőtti fodrász után, igaz ebédelni nem tudtam, de a tv-s ember a kapuban várt. Mire elment már nem is voltam éhes. Ezután telefonáltam a házi segítőmnek, aki jött is rögtön és először rendet rakott a konyhában, majd összegyúrta az előkészített töltött káposzta tölteléket, majd boszorkányos ügyességgel remek töltelékeket csinált belőle. Nekem tavaly a fele szétesett. Szemlátomást nagyobb konyha gyakorlata van mint nekem. Élvezem a nőt, mert akkor is jár a keze, ha közben dumál. Ez igazán ritka tulajdonság. 

Magamnak is el tudok könyvelni egy-két jó pontot. Mélyrepülésem óta most voltam először egyedül Bécsben, ahol iszonyat tömeg volt az utcákon. De nem tévedtem el, jó helyen jó metróra szálltam, jó kijáraton jöttem ki stb. Talán mégse vagyok annyira hülye mint öreg. Nagyon meg voltam magammal elégedve.A másik meg, ma sikerült kiszerveznem a franciasaláta készítést az ebéd partneremre.Csak viccből kérdeztem, hogy nem lenne-e kedve megcsinálni és rögvest bevállalta.

A jövő heti ünnep napokon hárman fogunk ebédelni együtt minden ünnepnap. Bandi itt lesz, majd 26.-án mi visszük haza, mert este koncertre megyünk. Ha nem lesz hó, megyünk Gyöngyösre 27.-én. Aztán kezdődik részemről az malac izgalom, kapok, nem kapok? Nagyon izgulok. Hatan leszünk ebédre, pincéből összerakott asztalnál, kölcsön abrossza és mi lesz ha nem kapok malacot?.

December

Nem tartozik a kedvenc hónapjaim közé. Az állandó szürkeség lehúz és megbénít. Szerencsére a legizgalmasabb dolog befejeződött. Megvan a vágyott lakás. Ott van, ahol mindig is szerette volna, jó is,már költözik. Legalább is elvben. Ma már telefonált, hogy ma mégse jön az első rakománnyal Pestre, majd holnap. Rossz az idő. Azért remélem még az idén beköltözik tényleg. J9vő héten megy 3 napra  Svájcba, orvoshoz, kontrollra. 

Nekem csak egy kis bécsi kirándulás jutott, mert Bandi bank dolgait kell személyesen rendbe raknom. Sikerült neki annyira megkeverni mindent, hogy nem tud neten belépni a bankba, sőt a bank közölte, hogy csak személyesen, vagy valaki egy hiteles megbízással tud bármit is csinálni. Nos most megint "valaki" leszek. Ez persze egy egynapos kirándulás és már előre utálok ebben az időben bárhova kimozdulni. 

Itthon azért mozgolódok. Miden hétre jutott mostanában egy hangverseny. Most pont ma lesz megint a müpában is egy. A barátnőm sajnos nem jár most autóval, így marad a taxi. Sajnos még mindig nem jutott eszébe senkinek, hogy oda lehessen hajtani direkt. Aki nem megy saját autóval, az gyalogoljon egy kicsit. Remélem nem fog esni semmi. 

A hétvégék most majd már egyszerűbbek lesznek, mert majd csak Bandi jön időnként. Most nem, mert szombaton van a svájciak karácsonyi ebédje, ahová természetesen elmegyünk. Így Bandi ebédjéről mindenképpen kívülről kell gondoskodni. A gondozónője még mindig beteg, de nem akar másikat. Bevásárlási segítségem hajlandó hétvégén is vinni neki kaját. Végül is nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan sok segítőkész embert küldött nekem. Ez a vásárló házaspár már több mint három éve van velem. 

Bandi egyébként nagyon önálló, a lakáson belül. Már rendnászeresen tusol is egyedül. Ételt melegít, reggelit elkészít és állítólag az se zavarja, hogy egész nap egyedül van. Aztán mikor valaki odamegy, az elmosogat, rendet rak és kész. Én ha tehetem minden délután átmegyek. 

Szóval így görgetjük a napokat magunk előtt és várjuk, hogy világos legyen.

3 nap Bécs meg még más is.

A Fesztivál zenekarral néha el lehet menni turnéra. Én persze mindig csak Bécsbe megyek. Oda jön Schiff András velük koncertezni. Most nem egyedül mentem. Azon kívűl, hogy süvöltő hideg szél volt, nagyon jó volt minden. Igaz első nap, vasárnap, másfél órát jártunk, mire találtunk egy vendéglőt, ahol foglalás nélkül is volt hely. Örültünk, hogy melegben leülhettünk. A kaja nekem nem ízlett, de legalább nagyon drága volt. Férfiú megette az enyémet is.  Szerinte attól hízik, hogy én keveset eszem, ő meg nem állja meg, hogy ne egye meg a maradékot.:-)

A koncert a Koncertlausban volt, amit sokkal jobban szeretek mint  a Musikvereint. Remek zene, 2000 ember tombolt, szóval jó volt. A tömegben itt-ott még ismerőssel is össze lehetett futni. Az első hegedűs nagyon ismerős volt, de nem hittem volna, hogy ott hagyta a szeretett zenekarát. Aztán a koncert után  a hotel bárjában üldögéltünk, mikor odacsapódott hozzánk egy hegedűs lány a zenekarból. Rögtön kikérdeztem az első hegedűs kilétéről. Kiderült, hogy jól tippeltem. A hegedűs orosz, ezt tudtam, és politikai okból nem maradhatott Oroszországban.:-(    . 

Már leírni is alig merem, de úgy tűnik a Férfiu megtalálta álmai lakását. Mindig is abba az utcába vágyott, de soha nem hirdettek ott semmit. Most közvetlen elutazásunk előtt jelent meg egy hirdetés, a képek szerint nagyon jó kis lakásról Felhívta és hazaértünk után, már mentünk is lakást nézni. A lakás szerelem volt első látásra, egy igen kellemes tulajdonos is járt hozzá. Ha minden igaz, december 10.-én költözik. Persze igazán akkor hiszem majd ha látom. Jelenleg Amerikába ment pulykát enni, 10 napra.

Nekem egy kő gördült le a szívemről, mert közelegnek az ünnepek, Bandit nem hagyom egyedül a lakásában és nálam csak egy vendégágy van. Ez a probléma most megoldódni látszik.

Nem probléma, de bosszantó, hogy kiderült a mérlegem 2 kilóval többet mutat a valós súlynál. Ezt most magamnak is be kellett bizonyítanom. Szerencsére Bandinál egy valódi orvosi mérleg áll a fürdőszobában. Megmértem magam itthon, cipőstől ruhástól, 53,4 kiló voltam. Átmentem hozzá, megmérem magam és kiderül, hogy csak 51,3 kiló vagyok. Ugyanez reggel Ádám kosztümben 49,3 kilóra zsugorodik. Nos ezt már nem találom egészségesnek, de ritkán vagyok éhes + egyedül csak addig eszem, amíg gyorsan elfogy az éhség és már hagyom is az egészet, nincs kedvem egyedül ülni a konyhában és enni.

Napi események

Van jó és van rossz is. A jó, hogy a felső szomszédom, akinek 24-órás gondozónője van, felhívott és megérdeklődte, hogy nincs-e valami segítségre szükségem, mert a gondozónő unatkozik. Ismertem a hölgyet liftből meg az utcáról, kellemes vidám asszonyság. Rögtön le is csaptam az ajaánlatr, miután a legnagyobb teher nekem a konyha főzés utáni rendbe rakása. Ez talán családi örökség. 57-be, mikor maszekok lettünk egy idő után annyira rendbe raktuk a családi költségvetést, hogy tellett volna takarítónőre is. Anyámnak viszont egyetlen kíávnsága volt, szintén a konyha ebéd utáni rendbe rakása. Talált is a szomszéd házban egy nyugdíjas asszonyt, aki boldogan vette ezt a kis extra keresetet. Jött minden nap, volt kulcsa a házhoz, szépen rendbe rakta a konyhát és távozott. Nos pont ilyenre vágytam én is és íme elém hozta a sors.

Kevésbé vágytam a tegnapelőtti dupla esésemre, de túléltem, nem törött össze semmim és ismét rájöttem, hogy nem kellene mindig rohanni. Igaz nagyon sürgős volt haza érni, mindig elfelejtek a mosdóba menni. Szerencsére már tök sötét volt, mikor hasra estem az éppen kinyitott garázskapuban. Gyorsan felnéztem a házra, az irodák már sötétek voltak és a mindig leskelődő szomszéd se volt az ablakban. Ügyesen négykézlábra álltam és ki egyenesedtem. Sajnos rögvest elhagyott az egyensúlyom és hanyatt estem. Közben a kapu elkezdett becsukódni. Gyorsan behúztam a lábaim, hogy ne legyek útban. Csodás látvány lehettem. Aztán át fordultam megint négykézlábra és igen óvatosan felálltam. Még egyszer megbizonyosodtam róla, hogy nem látott senki és büszkén bemasíroztam a házba. ijedtemben el is felejtettem, hogy miért is siettem annyira. A kézfejem jelenleg sötét lila, ha lehet kesztyűben járok.

Szomorú de mégis jó hír, hogy végre előkerült a német ötyém eltűnt alakja. A lábát fájlalta utoljára mikor együtt voltunk és azóta nem találtuk sehol. Se telefonra  se üzenetre nem reagált.Anyukájával él együtt, ő még 70 alatt a mama 90 felett. Végre jelentkezett nálam az általam nem ismert mama, hogy a lánya üzeni, kórházban van. Szóval másfél hónapja kórházban van, még mindig nem tudják biztosan mi a baja, de iszonyat fájdalmaik vannak, felkelni sem tud.. Ez alatt az idő alatt hétszer!!! szállították át másik kórházba, összesen háromban volt, vagy másik osztályra. Mama, aki nem éppen fitt, minden nap látogatja és előfordult, hogy mikor beért tudta meg, hogy közben már másik kórházban van a lánya. A mobilját az első átszállításnál ellopták, az iratai szintén eltűntek. Végül a kártyák, taj meg egyebek meglettek, de a személyi igazolványa végleg eltűnt. Majd szerezze be, azt csak személyesen lehet intézni. Számomra ez egy igazi horror történet, belegondolni is rossz. Ma rendeltem meg neki a nálunk bevált fájdalom csillapítót. A kórházban a morfin tapasszal próbálkoznak, ami nemigen használ, viszont egy bizonyos mennyiség után teljes zavartságot okoz.  

Lassan átmegyek Teréz anyába. Van ugyanis egy süket 80+ barátom akinek van egy 60 körüli, stroke miatt megvakult barátja. Ők járóképesek de azért van amit én intézek. Pl. zuhany csere, zárban beletört kulcs miatti ember keresése sürgősen, hogy éjszakára be lehessen zárni a lakást, vagy alsónadrágok vásárlása. Nem unatkozom.:-)

Végezetül még egy jó dolog. Hosszú idő után megint színházban voltam és egy igen kedves és szórakoztató darabot láttam a Rózsavölgyi Szalonban.  Jő héten pedig megint hangverseny.

Kacskaringós utakon

 Rég írtam,de bár állandóan történik valami, végül is ott vagyunk ahol voltunk. Volt ugyan egy lakás november elsejére, de azt az utolsó pillanatban lemondta. Nem bántam nekem nem az volt a favoritom. Tehát folytatjuk a keresést. Sokszor maga se tudja mit akar. 2 napig bútorozott lakást kerestünk, aztán megint betorozatlant.  Aztán jött, hogy feljebb a hegyen keressünk, végül a hegy nem tetszett. Most pont visszatérőben vagyunk egy lakáshoz, amit már régen néztünk, jó helyen van és jó a lakás is de a konyhaablakon rács van.:-)

Jelenleg orvosnál van Svájcban, no meg a barátnőnél is egyúttal. Nagy "öröm" hogy hétfőn együtt jönnek vissza. Azon a héten két közös program is van, de ő megmondta, hogy nem ér rá, tehát megyünk a színházba és a találkozóra is. 

Volt egy kis hullámvölgy is közben, de megoldottam. Ugyanis a ámultkor reggel indult barátnő ágyából vissza Pestre. A gép elég későn érkezett, így idejött aludni. Ez nekem kicsit sok lett. Mondta keressünk erre a dologra egy megoldást. Minden rendben, mondtam én remekül elvagyok egy baráti kapcsolatban.

Most azoknak akik nem ismerik elmondok egy viccet.:

Megy egy idős férfi az úton és meglát egy békát a földön. Lehajol felemeli és a tenyerébe teszi. Megszólal a béka: Én egy elátkozott királykisasszony vagyok, ha megcsókolsz olyan szexben lesz részed, mint soha eddig. A férfi szépen a zsebébe teszi a békát és sétál tovább. Idővel megszólal a béka a zsebében, hát nem csókolsz meg? Mire a férfi: Nézd az én koromban már sokkal többet ér egy beszélő béka, mint egy szex őrült királykisasszony. 

Na szóval átmentem beszélő békába, ugyanis eredetileg is ez volt az elképzelésem. Szuper jókat tudunk beszélgetni, nagyokat sétálunk, szórakozunk, nevetgélünk. Jól érezzük magunkat egymás társaságában. Mi kell még az én koromban?

Én persze mellesleg élem a megszokott életemet. Járkálok a barátnőmmel is koncertre, színházba, mikor mi adódik. 

Bandi gondozónője megbetegedett, amúgy is idegbajos de most valami más baja is van. Már második hete nem jön. A múlt hétre még volt nála mélyhűtött kaja. A legrégebbi "alkalmazottam" vagy a férje megy Bandihoz minden délben és ha van nálam, akkor viszi át az ebédet. Kicsit rendet csinál, az edény ebéd után elmosogatja és oda készíti a vacsorát. Bandi igen önálló kezd lenni, már egyedül tud zuhanyozni is. Most majd a hétvégére áthozom, jó is, hogy a másik nincs itthon.:-)

Per pillanat nagyon élvezem a gyönyörű őszi időt. Remélem kitart még novemberben is. Emlékszem olyan novemberre, hogy már megvolt a jegy, menni kellett Floridába, de nagyon bánatos voltam, mert itthon még ilyen meleg ősz volt novemberben is. Hát most majd meglátjuk. 

A mese ffolytatódik, illetve nincsen rózsa tövis nélkül.

 Sajnos a göröngyös hétköznapokon nem megy mindig minden olyan mese szerűen. és tökéletes kapcsolat nincs már ilyen öreg korban. Mindenki hurcol magával néhány púpot a hátán. 

Már a kezdetben tudott volt, hogy a férfiúnak van egy volt barátnője, akivel 13 éves korukban voltak nagy szerelemben. Aztán ment mindenki a maga útján, osztálytalálkozókon találkoztak és kész. Később a hölgy megözvegyült, majd néhány év ámulva a férfi is. A hölgy gazdag, nagy háza van felajánlott egy lakrészt a férfi számára, aki hirtelen magára maradt. Nos ez a kapcsolat azóta is fennáll ki tudja milyen formában. Volt már olyan változat, hogy dönteni kell kettőnk közt, de ezt olyan gondterhelten mondta, hogy megnyugtattam, engem nem zavar. Mert ugye azért én se vagyok annyira független mint látszom. Az igazság az, hogy hol zavar a dolog hol nem. Ha itthon van a fiu, akkor egyáltalán nem. 

Az elmúlt másfél hónapban lakást kerestünk neki, mert végleg Pestre akar költözni, illetve Budára, lehetőleg a közelbe. Szerencsére titkos hobym a lakás keresés, ennek most bőven hódolhattam. Most pont úgy tűnik, hogy meglelte a lakást, november 1-én költözik. Nem egyszerű olyannak keresni lakást, aki magának épített egy kacsalábat és most bérlakást keres. Nagy volt az öröm, egész addig míg nem jött a bejelentés, hogy kinti barátnő jön rögvest megnézni az új lakást. Na ja, túl fogom élni. 

Van egy közös tervünk a felváltva főzés. Egyik nap én, másik nap ő és ha nincs kedvünk akkor vendéglőbe megyünk. Ez eddig úgy nézett ki, hogy én főztem ha volt kedvem, ha nem akkor vendéglőbe mentünk. Sokszor a házi koszt jobban ízlett mindkettőnknek. Ha ez megvalósulna, annak nagyon örülnék, mert mostanában teljesen rendezetlen volt a saját étkezésem. Ha nincs időm vagy kedvem, akkor Bandinak visznek ebédet, én meg többnyire nemigen eszem. Szerencsémre ritkán vagyok éhes, így sokszor észre se vettem, hogy elfeledkeztem az ebédről. Nos ez még az én tudatosan egészségtelen életmódom mellett is kicsit sok a jóból. Állandóan küzdök a fogyás ellen.

Szóval így rójuk a hétköznapi rögöket a mesén túl. Ami pozitív, a teljes őszinteség mindkettőnk részéről, na meg a sok hülyéskedés ha együtt vagyunk. Beszédtémánk mindig akad bőven, eddig még soha nem unatkoztunk. Ki tudja mit hoz a jövő, addig is carpe diem!

Ez most elég nehezemre esik, mert ősz van, egyre korábban sötétedik és most már 2 napja zuhog az eső. Az őszi depresszió engem mindig utolér, erre nincs sajnos gyógyszer.:-(

Szeptember

Amint kikeveredtünk a meleg nyárból, dús programmal várt a szeptember. Mindjárt szeptember elsején egy kirándulással kezdődött a hónap.A Fesztivál Zenekar rendezett egy kiindulását Pannonhalmára. Majd meghaltunk a hőségben, de jó volt a hangulat és a társaság is. Beindult a hangverseny szezon, remek opera előadással nyitott a Fesztivál Zenekar. Oda kivételesen nem a barátnőmmel mentem.  Kicsit tűl szerveztem magam, mert a koncert utáni napon, hatkor kellett kelnem, mentünk a barátnőmmel Drezdába. Nekem ez mindig nagy élmény, mert ahol 1959-ben egy város elplanírozott romjai voltak, ott ma már a teljesen újjáépített barok város található. Ezt azóta sok lépésben végig néztem, ahogy elkészült az operaház, elmentem, aztán a Frauenkirche, azátn a belvárosi háztömbök, paloták,minden. Még ma is látom a szemem előtt az üszkös kiégett házakat, templomokat stb. Szóval ez egy igen látványos dolog volt számomra. Barátnőm viszont soha nem volt ott és 15 éve készült csak. Szerencsére berlini barátnőm is lerándult hozzánk, akivel végre rendesen kibeszélgettünk mindent Az öregedésről, eutanáziáról, szóval mindenről, amiről csak mi ketten tudunk jól beszélgetni. Pesti barátnőm sokkal fiatalabb nálunk. Az idő hihetetlen pocsék volt. Hideg szél zuhogó esővel kísérve két napon keresztül. A harmadik utolsó napon már csak erős szél volt, az eső elállt. Haza fele egyedül jöttem, a vonat ismét késett 50 percet, de Férfiú várt a nyugatiban, aminek őszintén örültem este 10 után. 

Az elmúlt héten megint két koncert volt, aztán majd októberben semmi.  Közben vadul lakást keresünk, kevés sikerrel. Persze óriási elvárások vannak és sok no go. Nem könnyű egy ilyen elkényeztetett svájcival a dolog, akinek már emléke sincs arról, hogy mi volt itthon, miután 12 éves korában vitte ki a család. De, a remény hal meg utoljára. 

Így össze foglalva nem tűnik soknak, de megélve elég sűrű volt a hónap. Szerencsére még elég jól bírom az iramot. A hátralévő napokban saját ügyeimmel fogok foglalkozni. Férfiú elutazik, szünetelnek a lakásnézés programok. Bandi jön át hétvégén. Újabban ha szép az idő, már az utcán is sétál, nyilván nem egyedül. 

Még egy kis dicsekvés. Ma a villamosról leszállva megdicsérte egy 40-es nő az eleganciámat. Pedig csak egy nadrág és egy blézer volt rajtam, igaz az utóbbi tűzpiros.:-)

 

Ps. majd a mese is folytatódik egysszer ha kicsit elrendeződnek a soraink. 

Mese

Egyszer volt hol nem volt egy elég öreg asszony, aki szorgosan járt 3. "hazája" által rendezett összejövetelekre. Tavaly nyáron, mikor az ottani nemzeti ünnepet ünnepelték, az ebéden szemben ült vele egy jóképű pasi  Ment a duma és a pasi emlegette a korát (túl fiatal) valamint hogy 4 éve özvegy. Addig mondogatta míg az asszony oda vezette a beszélgetést, ahol megmondhatta saját korát, valamint a a valamelyest foglalt státuszát. 

A karácsonyi ebéden, egyszer csak megint szemben ült vele a jóképű és nagyon szép kezű férfiú. Megint ment a duma, kiderült, hogy az illetőnek január 3.-án lesz a 80. születésnapja. Közben valahogy a telefonszámok is kicserélődtek. Az asszony hívta délelőtt és délután a születésnapon, de nem vette fel, ezzel el is felejtődött a dolog. 

Eljött a tavasz és a klub egy kirándulást hirdetett Gödöllőre. Az asszony közben már egyre szabadabb lett, jelentkezett és elment. Mr. Jóképű is előkerült, mellé szegődött. Az ebéden már bejelentette, hogy "maga egyre jobban tetszik nekem", az asszony csak annyit rebegett, hogy nagyon örül. Két nap múlva jött a telefon és megbeszélték az első randevút, ahová ugyanabban a pillanatban érkeztek, de hogy is lenne másként ha két "svájci" találkozik? Hosszú beszélgetés következett. Mr. Jóképű egyre hevesebben udvarolt, az asszonynak időnként pillangók repkedtek a hasában. Egyre inkább úgy érezte, hogy ezt a férfit az orvos írta fel számára. Végül is nyílt kártyákkal játszott, ha őt nem érdekli a kora, miért izgassa ő magát? 

Most menjünk át a valóságba. Bandi mindent tud. Az első alkalommal elmondtam mi van. Nagylelkűen utamra engedett. Érezzem jól magam élvezzem az életem. Természetesen én mindent intézek továbbra is körülötte ha kell. Szerencsére egyre önállóbb. Reggelit vacsorát már maga is elkészíti. Jelenlegi gondozónő nagyon perfekt minden tekintetben csak sajnos valami baja van, sokat hiányzik, de ha azt mondom, hogy nekem programom van, akkor mégis jön. Mindenki nekem drukkol.

Végül is azért jött létre az utazás, hogy legyen időnk jobban megismerni egymást, mert ha két egoista találkozik abból baj is lehet. Nos nem mentünk egymás idegeire Szegeden, ahol iszonyat meleg volt. Kínunkban már csak nevettünk, hogy milyen hülye ötlet iylen kánikulában pont Szegedre utazni, ahol mindig is iszonyat hőség volt nyáron. De azért legyalogoltuk mindkét nap a tízezer lépést, amit okos telefonnal mértünk. Közben már lakást keresünk Budán, mert most vidéken lakik a fiú.Itt a mese vége, fuss el véle!

Szeged nagyon rendezett tiszta gondozott város A főutcán árnyékolók vannak kifeszítve, a parkok gondozottak szépek Ahol díszköveztek, az mind szép, jól van lerakva, szépen csatornázva. Nem veri föl a gaz, mint itt a környékemen. Nem is hepehupás és jó irányba lejtenek a járdák. Biztos nem áll a viz ha esik az eső. Szóval jó benyomásunk lett a városról.

Kezdek zülleni, vag megöregedtem?

 A rövid frizurával kezdődött az egész. Nem szeretek fodrászhoz járni, de a rövid hajamat nem tudtam soha úgy megcsinálni, ahogy szerettem volna. Nosza bejelentkeztem a fodrászomhoz minden szombaton 11 órára mosás szárítás programra. Sok ilyen állandó vendége van, csupa vénasszony. Persze egy tízessel minimum mind fiatalabb nálam. 

Innen már csak egy lépés volt a manikűr. Ezen már néhány éve! tipródtam, miután valahogy a bal kezem ügyetlenebb lett és nem tudom a kedvem szerinti rendbe tartani a körmeimet. Kiderült, hogy a közeli bevásárló központban működik egy manikűrös hetente kétszer. Bejelentkeztem, megcsinálta rendesen, oda is beiratkoztam a jövő hétre is. 

Mindezek után lementem a CBA-ba, amit most már primának hívnak és vettem magamnak ebédet. Nem is volt rossz. Lassan majd minden munkáról leszokom.:-) Közben hason korú ismerőseimet ostorozom, hogy nem szabad semmilyen tevékenységet abba hagyni, a mi korunkban, mert elvesztjük a készségünket..

Azért megbeszéltem egyetlen u.n. rokonommal hogy pince rendberakást tartunk. Az idő kiváló, a pince hűvös. Jött is boldogan, miután belengettem a borjúpaprikás, nokedli és kovászos uborka ebédet, a munka után. Főleg egy eltett kávéfőzőt kerestünk Bandinak, aki már tud önállóan kávét főzni reggelire. Sajnos a nők teljesen tönkre tették a régi főzőjét. Hogy mit nem tudtak megtanulni rajta, azt nem értjük, de nem tudták használni és elromlott. Bónusznak találtam 6 pár!!! szandált, amik ismeretlen okból tűntek el a pince mélyén, no meg 3 pár papucsot, amiket sajnos  olyan két újj közti típusúak, amit már nem tudok hordani, mert véresre töri a lábam. Még a lábműtét előttről maradtak meg, de az is régen volt már. Csak tudnám kinek adjam, teljesen új állapotban vannak. 

Barátnőm kommentje az züllésre csak annyi volt, hogy na végre! Mi jöhet még, azt nem tudom. A lábkörmeimmel remekül elvagyok, de lehet, hogy a pedikűr is csak idő kérdése.:-)

Ünnepelünk

 Július elején ünnepeljük mindig az egyessített születésnapjainkat. Sajátom elég sanyarúra sikerült, ronda borús volt az idő. Miután az a hét elején volt, Bandié pedig péntekre esett világos volt, hogy akkor megyünk ebédelni. A napot már hónapokkal előbb bevésettem barátnőm naptárába, miután ő volt a szállítónk. Bandi több mint 22 év után volt ismét öltönyben ingben, szóval rendesen felöltözve. Rájöttünk, hogy túl lett hízlalva, alig tudta a nadrágját begombolni. Azonnali fogyásra lett ítélve..A fogyást persze csak az éttermi ebéd után kezdte meg. 

Az idő is szeretett minket. A szokásos budai kerthelyiségben, árnynékban, jó kaják mellett élveztük az életünket. Bandi szemlátomást élvezte a helyzetet. Ha sikerül mellékelek egy képet.Így néztünk ki 89 illetve 94 évesen.

Hatalmas léptekkel....

 Hatalmas léptekkel haladunk előre. Bandi most már a harmadik hétvégén jött át taxival. Ez azt jelenti, hogy segítséggel ugyan, de le tud már jönni a lépcsőkön és majd hétfőn fel is fog menni rajtuk. 

Ezt az eredményt kétségtelenül saját akaraterejének és a rámenős segítőnknek köszönhetjük. Nem könnyű eset a nő, de kétségkívül nagyon eredményes a működése. A mőlt hétvégén ugyan kicsit megbetegedett és úgy gondolta, hogy tartsam itt Bandit hétfőn is, majd kedden jön érte. Na ez nem megy, mert kedden takarítás és én azt nem tudom vállalni, hogy mindkét szobát rendbe rakom kora reggel, plusz reggelit is adok Bandinak, majd elviharzom tornázni. Szerencsére a bevásárlás segítőnk egy magas erős férfiú. Ide is jött, Bandi irtó ügyesen tud  már taxiba szállni és az ember segítségével fel is ment a lépcsőn. Most láttam először ezt a mutatványt és nem győztem csodálkozni. 

Most aztán elvagyunk csendben, mint egy igazi öreg házaspár. Most semmi munka nem adódott. Bandi kénytelen volt a laptoppal és velem beérni. Nem vagyok különösen szórakoztató, annyira ingerszegény a környezetem. Volt persze izgulni való, mert én is úgy gondoltam, hogy addig számolják, csűrik és csavarják a dolgokat, míg VD lesz a győztes, de valami csodával határos módon, most kivételesen az igazság győzött.

Napi krimi

 Tegnapelőtt este hazajöttem, fürdőszoba, gyűrűk le a kézről kézmosás előtt. Erre az egyik kis csalfa gyűrűcske, gondolt egyet, kicsúszott a kezemből és fejest ugrott a mosdóba. Kaptam utána, de már lecsúszott a lefolyóba. Szerencsére a víz még nem folyt. Kukkoltam be a lukba, de nem találtam. Telefon Bandinak, hogy vajon én szét tudom-e szedni a a mosdót alul, távirányítással. Hozzá ne nyúlj, nem tudod szétszedni, de a vizet ne engedd meg. Gyorsan beledobtam a mosdóba 2 törülközőt és már ment is a telefon Józsefnek, aki vízvezeték szerelő volt egész életében, de már rég nyugdíjas. Ő most a bevásárló és ebédhordó emberem. 

Másnap délben itt is volt, némi szerszámokkal felszerelve és neki esett a mosónak. Rövidesen közölte, hogy szét van szedve, de gyűrű nincs. Mondtam, hogy az nem létezik, a víz nem folyt ás különben is. A cső a lefolyóból először egyenesen megy, egy kis öbölben végződik. Onnan pedig derékszögben megy tovább. De ez víz hiányában nem mehetett sehova. Tanakodtunk, átmostuk a csövet, de gyűrű sehol. Én már majdnem könnyezve búcsúztam a gyűrűtől, mire József felkiált: Megvan! Mint kiderült, a lefolyó dugójának van egy kis kiálló bütyke. Gyűrűcske arra akasztotta fel magát.

Szóval, minden jó ha jó a vége.

Semmi különös

 Lassan szépen belerázódunk az új menetrendbe. Bandi remekül elvan nálam a hétvégeken, akkor is ha én megyek a saját dolgaim után. Péntek délután ötyéztem, oda se neki, boldogan elmosogatta a nagy edényeket, kitisztította a kávéfőzőt és felszeletelte a kenyeret. 

Közben megint elrohan az idő, most már pünkösd van és Bandi megint itt, természetesen. Most a konyhai csapot szerelte meg, amire egy hivatalos szerelő azt mondta, hogy nem lehet megcsinálni. Közben persze kellemesen lazítunk is, későn kelünk, amivel az egész napi menetrend kitolódik persze. A lehetőség szerint élvezzük az életet.

A magam részérők extra élvezem, hogy itt a jó idő és én vígan hordhatom a régi dolgaimat, amit egy időben mellőztem, mert már nem tűnték előnyösnek. Vadidegen nő jegyezte meg a liftben., hogy milyen csinos. Később a házban a szomszéd takarítónője jegyezte meg ugyanezt. A végén még elbízom magam és akkor nem is tudom mi fog történni. Ugyanis nálunk otthon soha nem dicsérték a küllememet a szüleim, mert a "gyerek majd elbízza magát" Nem mondom, hogy nem hiányzott soha a dicséret és elképzelni se tudom, mit tettem volna ha elbízom magam. De feltehetően jót tesz nekem, mert mikor a múlt héten egy kiránduláson egy pasi közölte velem, hogy "maga egyre jobban tetszik nekem", kifejezetten jól éreztem magam. Persze nem csak a küllememtől tudok jól lenni. Ma mikor meglepett minket valaki 20 darab palacsintával, mellette túró töltelék és egy üveg lekvár, az szintén felettébb jól esett. Szóval könnyű engem átmenetelig boldoggá tenni.

Mik is történtek mostanában?

Alapból nem sok. De kitaláltam, hogy Bandit hétvégére áthozatni hozzám nem csak olcsóbb de kellemesebb is mint otthon hagyni felügyelettel. Felvetésemet nagy lelkesedéssel fogadta és amint kiheverte a 4 napos hasmars fertőzést, bele is ugrottunk a projektbe. Most úgy néz ki az élet, hogy péntek délben áthozzák és hétfőn délelőtt vissza viszik. Azt ugyan nem értem, hogy miért is nem ebédelhet itt, de ragaszkodott a délelőtti haza téréshez. Ez a mostani a második ilyen hétvége,, eddig minden jó. 

Ezzel aztán a vasárnapi gondozónőnk felesleges lett. Szerencsére pont vissza hívták a régi munkahelyére dolgozni. A másik változás nem volt ennyire sikeres. Ugyanis a régi új délelőttös kifúrta a délutános nőt. Nagyon sajnáltam, mert az egyetlen akiben abszolút megbíztam. Neki nem volt egyetlen alkoholista családtagja se. Elvált és egyedül felnevelte a két lányát, mindkettő egyetemet végzett és nem az anyjukkal tartatják el magukat.  Mindezt az összes többire nem lehet elmondani. Sajnos én nem tudok nyugodtan meglenni a tudattal, hogy Bandi délután 4-től egyedül legyen otthon, így rám maradt a kötelező késő délutáni látogatás. Vacsora rendszerint elő van készítve, így aztán a 8 órás hírekre már haza is érek. Bandi állítja, hogy ő remekül elvan otthon egyedül, de szerintem, a hétvégi tapasztalatok alapján annyira azért nincs el jól egyedül. 

Mindeközben sikerült megszervezni egy házhoz járó neurológust,, akinek vannak ötletei mitől vannak időnkénti beszéd zavarai. Csináltassunk EEG és MRI vizsgálatot. Tipikus murphy eset, mióta kint volt az orvos egyszer se jött elő a beszéd zavar. Persze azért majd megszervezem.

 Berlin, befejezés

Az utolsó napon volt egy 3 órás, buszos, zenés városnézés. Igaz, ezen is voltam már egyszer, de egy nagyon szellemes okos művészettörténész nő csinálja a férjével együtt. Mindig a környezethez illő zenéket játszik be a férj, felvételről persze. Miután a városnak sok zenei vonatkozása van, bőven van miből össze állítaniuk a programot.  Utána közös ebéd volt egy ismert étteremben. Onnan én mentem vissza a szállodába, mert jött a barátnőm a lányával és aztán a maradék szabad időmet ott csevegtük végig a szálloda bárjában. 

Este a Filharmóniában volt egy hangverseny. Lang Lang zongorázott egy Ravel zongoraversenyt. Legnagyobb döbbenetemre a berlini közönség következetesen beletapsolt a tétel szünetekbe. Ilyet csak Floridában éltem meg, ahol nem is csodálkoztam a "művelt" amerikai közönség viselkedésén. Második rész, Dvorák Új világ szimfóniája volt. 

Másnap aztán jött a barátnőm megint, némi városi mászkálás után, elmentünk a lánya lakására és ott voltunk estig, amikor is közösen kikísértek az állomásra. A vonat pontosan jött, de hálókocsi megint nem volt. Viszonylag pontosan haza is értem. A kapuban fedeztem fel, hogy nincs meg a kulcsom. Hajnalban még kikotortam a nag0 táskámból és feltehetően a kis táskám mellé raktam véletlenül.  Szerencsére a szomszéd asszony beengedett és egy hét múlva a talált tárgyak részlegtőr felvehettem a kulcsot a Keletiben. 

Végül is jó volt, hogy elmentem, de halálosan kifáradtam és meggyőződtem róla, hogy már nem nekem való az utazgatás. Így van ez, egyszer mindent abba kell hagyni.:-(

Berlin 2.

 Folytatás.

A temető után elmentünk hozzájuk, megettük az előző napra készült ebédet és egy nagyon jót beszélgettünk. Mutatott egy fantasztikus öregotthon prospektust, ahol ismerősei élnek és nagyon élvezik. Nos olyan programok mellett, amit ott kínálnak, én is élvezném. Érdekes módon nem is megfizethetetlen a dolog. Sajnos már öreg vagyok egy ilyen költözéshez. Őt a gyerekei szelíden nyomják valami féle megoldás irányába. Igaz, hogy pár évvel fiatalabb nálam és hihetetlenül fitt, de ki tudja mikor történik valami. Berlintől 36 km.-re egy faluban nem egyszerű megoldást találni. Aztán vissza vitt a szállodába, ahol kezdődött a hivatalos program. 

18 főből állt a csoport, természetesen 65+ korosztály. Az idegenvezetőt ezer éve ismerem, ő volt a kedvencünk mindig. Miután átestünk a szokásos bemutatkozás, pezsgő, falatkák dolgokon, gyalog mentünk a közeli operába. Ez az u.n. Linden opera , ami valamikor a keleti oldalra esett. A Toscat játszották, szerencsére nem találtak ki új történetet az eredeti helyett, illetve a végén mégis. Ugyanis, mióta a világ világ, az opera végén Tosca leveti magát az Angyalvárról. Nos ez a tosca tett 2 lépést a zenekar felé, a frászt kaptam, hogy beugrik a zenekari árokba, de nem. Egyszerüen megállt a színpad közepén, ráirányították a reflektorokat és kész. Sajnos a tenor elég gyenge volt, szóval nem ugrottam ki a bőrömből örömömben. 

Másnap délelőtt nem vettem részt a Humbold fórum ismertetésén, mert már a múltkor elmentem és kicsit untam. Az épület tetszett, mert igen ügyesen megcsinálták. A valamikori királyi kastély helyén van. Nem építették fel az egész kastélyt, csak a fő útvonalra nézőhomlokzatát. Mögé pedig felhúztak egy modern épületet. Ajánlanám a haza Hauszmann hívők figyelmébe ezt a megoldást. Az ebéd a hotelben volt, ahová rendesen vissza értem a híres KDV-ben tett látogatásomról. Ez a legnagyobb és legdrágább áruházuk. Nem vásárolni mentem csak nézelődni. Venni csak egy szuperkönnyű ernyőt vettem, mert nálam már minden súlyra megy. Délután 6-ra jött értünk a busz és mentünk a volt nyugatnémet operába. Az eredeti földig volt rombolva, így a 60-as években építettek egy nagy modern operát. Nem egy gyönyörűség, de kényelmes, jó az akusztikája, van hely, van lift szóval modern. Donizetti Anna Bolena c. operája volt műsoron. Nem sokat vártam tőle, egyszer láttam életemben valami őrült modern rendezésben, New Yorkban. Ezzel szemben egy nagyszerű előadást láthattam és hallhattam. Ragyogó fiatal tenor volt és a szoprán is rendesen megállta a helyét. A rendezés is majdnem normálisnak volt mondható. Csak súgok a hazai opera vezetésnek. Ez egy direkt nyugdíjas előadás volt, ami annyiban tért el a normálistól, hogy a jegy csak 25 EUR-ba került. Normális körülmények közt, 100 felett szoktak lenni a jegyek. 

Még jön a harmadik nap és a hazaút, amint lesz időm.

Berlin 1. rész

A berlini utazás, sajnos egy horror  vonattal kezdődött. Kimentem szépen indulás előtt, vonat bent volt. Kalauz az ajtó előtt állt. Érdeklődtem, hogy hol szálljak be a hálókocsiba. Ma nincs hálókocsi, közölte a kalauz. Miiii??? Ma csak couchette= Liegewagen van  csak, de igyekszem egy külön fülkét adni. Ezt szépen megköszöntem. Pontosan indultunk, majd egy félóra múltán, valahol Vác környékén megálltunk. Egy idő után kerestem a kalauzt, hogy mi van? Sajnos gázoltunk, mondta és én tudtam, hogy ez egy hosszas álldogálás lesz. Az öngyilkos egy fiatal srác volt, többet nem hallottunk róla.  3 órával később végre elindultunk. Akkor gondoltam, hogy le kellene feküdni aludni. Megágyaztam az odakészített lepedőkkel az extrában szerzett második kispárnával és takaróval és félig felöltözve lefeküdtem. A priccs kő kemény volt és a vonat úgy rázott, mintha egy szitában lettem volna. Nem is bírtam soká, fájtak az összes csontjaim. Éjjel 1 óra volt. Felkeltem, a vonat is megállt,egy ismeretlen állomáson. Sehol egy lélek. Vártam, de nem indultunk tovább. Kimentem a folyosóra, sehol senki. Végül megtaláltam a kalauzt a fülkéjében és érdeklődtem. Várni kell amíg tovább engednek. Vissza a fülkémbe. Osztrák vonatok száguldtak el mellettünk, majd tehervonatok, de mi csak álltunk. Végül ott is 3 órát álltunk, mire megindult a vonat. Lassan reggel lett. A kalauz hozta a "reggelit" egy jó eszpresszót és valami müzli szeletet. Szerencsére nálam volt a szokásos reggeliző kekszem, valamint volt még narancslevem is. Aztán egyszer csak valami nyüzsgés lett, a kalauz jött és közölte, hogy 20 perc múlva megérkezünk Prága valamelyik külső állomására, ahol 18 percünk lesz az átszállásra, mert ez a vonat nem megy tovább. 

Tényleg megálltunk Prága külsőn és mindenki leszállt. Én csak mentem a többiek után, mozgólépcsőn le, majd egy hosszú rámpán fel a másik vonathoz. Ki tudja, honnan tudták hova kell menni, de mentem. Az útközben már megismert német házaspár férfi tagja, kikapta a kezemből a gurulós kofferemet és felhúzta helyettem a hosszú emelkedőn. Egy teljesen őszhajú nő, aki se magyarul se németül nem tudott rendesen, minden áron el akarta venni a kézitáskámat, de nem hagytam. Szóval itt az öregség előnye, mindenki segíteni akar. Útóljára huszon éves koromban tapasztaltam ekkora segítő készséget, főleg a férfiak részéről. Akkor jobban esett! Végül felszálltunk, beültünk az első adandó helyre, a vonat elindult. Reggel félhét volt. Próbáltam hívni a barátnőmet, aki várt volna Berlinben, de már nem volt otthon. Végül ő hívott engem,., hogy már otthon van . Megbeszéltük, hogy elmegyek a szállodába és majd onnan hívom. Végül délben egykor érkeztünk Berlinbe, 5 óra késéssel. A német házaspár már Drezdában leszállt, de a fülkében lévő és tovább utazó  fiatalember leadta a kofferemet, Végre megérkeztünk. Taxi, szálloda, a szoba is megvolt már. Telefon a barátnőnek, jön vissza, 3-ra ott lesz. Én bevetettem magam a szálloda bárjába és curry wurstot ettem. Meglehetősen megéheztem addigra. Barátnő jött háromra, kávéztunk, dumáltunk, majd mentünk is egy kört a környéken. Hozott nekem süteményt, saját készítményt persze. Az lett a vacsorám. Már nem is tudom mikor, de elég korán bezuhantam az ágyba 

Másnap aztán megvalósult az eredeti tervünk. Kértem, hogy vigyen el a férje sírjához, aki tavaly halt meg, de nem mentem ki, mert akkor a családból valakinek engem kellett volna fuvarozni. Sokan voltak, rokonok barátok, nem lett volna időnk beszélgetni se. Már akkor abban maradtunk, hogy majd jövök, mikor lesz rám idejük. A férjét még régebben ismertem mint őt. Ma már ők az egyetlen olyan barátaim, akik ismerték a szüleimet, a férjemet, az egész felnőtt életemet. Folytatás következik, hamarosan!

Öregségi nyűgök

Szerencsére semmi bajom nincs, mégis ezer apróság hátráltat vagy bosszant a mindennapi teendők közepette. Kedden hangversenyre mentem. Már a felöltözés is egy kész cirkusz. Fekete ruha, hátul végig cipzár. Persze madzag behúzva a cipzárba, de elakad, rángatom, a végén kisiklik a kezem közül. Ruha ezután se le se fel. Végül nagy tornamutatvánnyal sikerül felhúzni a cipzárt. No de kellene valami színes vidám a nyakamba, elő a gyöngyökkel. Képtelen vagyok becsukni a gyöngyöt. Egy idő múlva már görcsbe áll a kezem és a karom. Jó pihenjünk mondom. Elég korán hozzá láttam a z öltözéshez szerencsére. Próbáljuk meg a másik gyöngyöt, a közelmúltban rajtam volt. Újabb kísérletezés, görcs a karban, nem megy. Na jó, akkor az arany lánc, azt legalább könnyű becsukni, de nehéz kinyitni. Ha nem sikerül vele alszom majd és valaki majd leszedi rólam.

Szerencsére a koncert nagyon jó volt, kárpótolt a kínlódásért. Az aranylánc könnyen kinyílt és a ruhából is kiverekedtem magam. 

Persze gondolkoztam később az ágyban, hogy mit lehetne kitalálni a gyönyörökre. Van is egy ötletem, de!  A két tarkabarka gyöngysort azóta se találom. Néha már azt hiszem, hogy Dzsinnek költöztek a lakásba, ugyanis azóta senki nem volt nálam, de a gyöngyök eltűntek. Már nem is keresem. Keresem viszont az ernyőmet, ami szintén felszívódott valahova. A barátnőm esküszik, hogy a kezemben volt, mikor kiszálltam az autóból és jöttem be a kapun. Én is arra emlékszem, de ernyő nincs. Kénytelen leszek Berlinben megvenni az utódját. Amit itthon vettem, az szuper, de só nehéz és nekem igazán nem mindegy, hogy mit cipelek magammal. 

Utolsó esésem is egy rejtély. Jól láthatóan a jobb oldalamra estem, ott is van a lila folt. Akkor éreztem a bal vádlimat, mintha izomlázam lenne. Nem is figyeltem különösebben rá. Aztán szépen belilult a vádlim. Most már halvány zöld, viszont a bokám körben sötétkék és miután nyomja a cipő, rájöttem, hogy picit meg is dagadt. Remélhetőleg csütörtökre elmúlik. 

Holnap megyek gerontológus szakorvoshoz, vizsgálja meg az elmeállapotomat, mert már megőrülök önmagam feledékenységétől. Ha kiderül, hogy tényleg vészesen hülyülök, akkor megoldást kell találnom a jelenlegi teendőim egy részének átruházására.

Elesős idők vannak

Az elmúlt hét megint zűrös volt. A szokásoson túl csütörtök délben egy órára kaptam időpontot a fogorvostól, hogy lecsiszolja a pici lepattant helyet, ami piszkálta a nyelvemet. Ezután szerda este a szendvicsben maradt a lepattant fog szomszédjának a küldős része.  Nekem teljes körhidam van, ami eltakarja a maradék rossz fogamat, no meg a pótlások. 

Későn reggeliztem és mentem pontban egy órára az orvoshoz. Kicsit várni kell, mondták, majd két óra előtt pár perccel rám is került a sor. Fogorvos közölte, hogy persze vissza ragasztatja, de nem fog tartani. Jó, de mi a megoldás? Új körhidat kell csináltatni. Igaz ez már elég régi és messze nem tökéletes már, de belegondolni, hogy kb. 2 órába fog telni a leszedése, nem nagyon tudtam lelkesedni az ötletért. Mindegy, per pillanat megoldotta, utazom márciusban, remélem addig és az alatt kibírja. 

Ez már a második lórúgás volt ezen a héten, mert kedden szemorvosnál voltam és a kontroll eredménye pocsék. Lassan de biztosan vakulok.:-(

Pénteken aztán, a Zeneakadémián volt koncert, amit nagyon élveztem. Az előcsarnok spórolós világítását és fűtését, azt hiszem soha nem fogom már megszeretni. 

No de az esés. A fogorvostól mentem egyenesen Bandihoz. A bejáratnál van egy darab lépcső. Oda sikerül valahogy rosszul fellépnem, így sikeresen a fenekemre estem. Olyan fáradt voltam, hogy egyszerűen ülve maradtam a kövön. Aztán felszóltam Bandinak telefonon, hogy küldje le a gondozónőt. Közben jött ,ki valaki a házból és így aztán ketten felcibáltak a földről. Utána jutott csak eszembe, hogy meg se próbáltam felállni. Örültem, hogy ülök. Persze semmi bajom nem történt a fenekemen egy halványlila folt van. Az arcomhoz képest, ez tényleg semmi. Persze aztán dühöngtem, mert ugyanott egyszer már teljesen egybedűl felálltam. Akkor nem voltam fáradt..

Pofára estem!

 A szó legszorosabb értelmében. Hétfőn a MOM előtt kb. 6 mm.-re kiállt egy kő, amin nagy svunggal elhasaltam. Elég bosszantó, mert már rengetegszer elestem, de a képemet még soha nem vertem össze. Az egyébként kihaltnak tűnő helyen rögtön hárman álltak körülöttem és mentőt akartak hívni, amiről elsőre sikeresen lebeszéltem őket. Miközben, kis segítséggel talpra álltam, kezdtem felfogni, hogy először is valami valahol vérzik rajtam, másodszor, hogy fáj a szám és a homlokom. Mint utóbb kiderült, mindkettő vérzett valamelyest, amit a majdnem fehér ballonomon láttam. Hétfőn még igazi tavaszi idő volt. Segítőim aztán betereltek az irodaházba, ahol a recepciós leányzó rögtön a telefon után kapkodott. Őt is meg kellett győznöm, hogy nincs szükség mentőre. Ezután hozott egy nagy papír törlőt és ragtapaszt a homlokomra. Közben állandóan kérdezgetett, hogy nem szédülök-e, vagy, hogy látok-e rendesen stb. Igazán megható volt a gondoskodni akarása. Végül megjelent egy vizes törlővel és megkérdezte, hogy letörölheti-e a vért az arcomról. Szépen megköszöntem és bőséges hálásodások közepette távoztam a helyszínről. Tervbe vett vásárló listámat egyből töröltem, csak a bakautomatáig mentem, mert az muszáj volt. 

Nem volt kedvem sokat mászkálni, mert nem tudtam, hogy nézek ki. Így is az automatánál álló két pasi egyből megkérdezte, hogy ne hívjon-e mentőt. Felszedtem a pénzt és igyekeztem eltűnni, illetve mentem Bandihoz, miután a pénzre neki volt szüksége. Ott persze már az előszobából kiabáltam, hogy nem kell megijedni, csak elestem de semmi baj. Végül is akkor még nem is néztem ki túl rosszul. Este simán elmentem a koncertre. Miután lefújtam a sebet, szépen lekentem alapozóval és nem látszott semmi. 

Annál rémisztőbb lett aztán minden másnapra. Még jelenleg is sötétlila monoklim van és a szájam körül is bekékültem. Mikor rám bámulnak, rögtön közlöm, hogy nem vertek meg csak elestem. Bandit meg fenyegettem, hogy ha rossz lesz, elmegyek a rendőrségre, hogy megvert.:-))

Sajnálatos módon a (fog)koronámról letört egy mikroszkopikus darabka. Nem látszik, nem is akartam elhinni, viszont a nyelvemet zavarja. Holnap telefonálok a fogorvosnak. Gondolom még 2-3 nap, aztán majd halványzöld és végül sárga lesz a képem egyik fele, de biztos elmúlik minden egy hét alatt. 

Háziorvossal összetalálkoztam az utcán, csak kicsit rémüldözött, majd mondta, hogy ő már bejelentette az önkormányzatnál, hogy rémisztőek ezek a térkövek amiket leraktak. Totál balesetveszélyesek. Igazat szólva tényleg rémesek, bár a teljesen újonnan leaszfaltozott járda szakasz is olyan mint a Balaton déli szél esetén. Nem is értem, hogy lehet egy aszfaltot ilyen kis hullámosra csinálni.

Farsang van!

No persze nem nálunk és nem nekünk, de legalább a németeknél lehet nézni. Ma pedig a bécsi operabált fogom nézni, ami igencsak látványos szokott lenni.  

Jómagam csak a Fesztivál zenekar jótékonysági bálján voltam a barátnőmmel. Jó volt a vacsora és természetesen a zene is. Az árverés is sikeres volt. Az idén először a bált a valamikori Royal szálló csodálatosan felújított báltermében rendezték. Én ott csak a népi demokrácia idején létesített moziban voltam. Ma szinte elképzelhetetlen, hogy miért csináltak abból a gyönyörű teremből egykoron mozit. 

Különben megvagyunk. Bandi ritkította a tornákat, már csak hetente kétszer tornáztatják a lányok. Különben ő maga mozog, még egy torna szőnyeget is rendelt magának és a gondozók szerint szorgosan tornázik. Nem tudjuk mitől, de időnként afáziás rohamai vannak, ez azt jelenti, hogy rövidebb vagy hosszabb ideig nem tudja értelmesen kiejteni a szavakat. Töprengünk, hogy mi lehet, és, hogy milyen orvos kellene ehhez. No meg ha kiderül valami, akkor ugyan mit csináljunk?  Én egyelőre várok. Ez inkább kellemetlen, de nem fáj semmije, a mozgása megmarad olyankor is. Ami mindig használ, ha ledől egy félórára. Lehet, hogy csak egyszerűen fáradt az agya. Különben jó a hangulata, remek az étvágya. A lábai gyengék, de ez van. 

Nem akarom elkiabálni, de jelenleg a gondozónők körül is nyugalom van. A régi új nagyon rendesen teszi a dolgát, mindig is ügyes volt. Nekem a lényeg, hogy szeretik egymást a dolgozók és mindenki tisztességesen dolgozik. Én is teszem a dolgom.

Tükörjég

 Életemben kétszer fogtam ki ezt a jelenséget, nem vágyom harmadszor is rá. Az első vagy 50 éve Stockholmban volt. Egy zuhogó esős vasárnap délután beültünk egy moziba. Mire vége lett a filmnek, le volt fagyva az eső az utcákon. Potyogott mindenki jobbra meg balra. Az egyébként merev és zárkózott svédek, együtt szórakoztak velünk, amint egymásba kapaszkodva egyszerre többen kerültünk a földre. Fiatal voltam még, mit nekem egy-két elcsúszás. Máig vidám élményként emlékszem arra napra. 

No de tegnap. Délután a városban volt dolgom, nem észleltem semmi veszélyt. Mikor haza illetve Bandihoz indultam, zuhogott az eső, de volt nálam ernyő. Aztán leszálltam itt nálunk, illetve Bandinál a villamosról és kezdődött a rémség. Polgármesterünk büszkesége a lejtős de szépen kikövezett u.n. városháza tér totál jeges volt. Jöttek emberek csúszkáltak lefele. A bátrabbja végig le tudott csúszni, mintha tényleg rendes jégen lenne. Én meg majdnem négykézláb másztam felfele. Amint vége lett a térnek, az aszfalton simán lehetett menni, az eső is elállt.   

Másfél órával később bátran indultam haza. Autó forgalom erre alig van, megyek az út közepén, semmi vész. Igenám, de közben az útra is ráfagyott a víz. Félúton már káromkodtam, hogy milyen hülye vagyok, miért nem hívtam egy taxit. Akkor már tudtam, hogy ez csak a horror kezdete, mert a villamos sínéken túl lesz majd az igazi. Úgy is volt. Legelején volt még némi földes rész a kerités tövében, majd elfogyott, de ott volt a másik kerités, amibe lehetett kapaszkodni. Egy-két ember igyekezett volna lefele is, mind szólt, hogy vigyázzak mer csúszik. Kicsit kivert már a hideg verejték, mert néhányszor majdnem a földön landoltam, de az őrangyalaim felfogtak az utolsó másodpercben. De aztán vége lett a kerítéseknek és itt álltam a saját parkolónk sarkán. Még volt egy bokor, ami kilógott a szomszéd házból. Ha azt elengedtem, csúsztam lefele a lejtőn. Végül a bokor engedett el engem, letört az ág amibe kapaszkodtam. Nagyon igyekeztem talpon maradni és rájöttem, hogy egyetlen mód van az utolsó 15 méter leküzdésére, ha leveszem a cipőm. Az egyikből ki is léptem, akkor bár nagyon hidegen de fixen álltam. A másik cipőmből nem sikerült olyan könnyen kilépni. A nagy igyekezett közepette lementem négykézlábra, immáron mindkét lábam csak harisnyában. Na akkor össze szedtem az elcsúszkált cipőimet és fürgén begyalogoltam a házba. 

A legnagyobb baj az, hogy belém ültették a félelmet az operált térdem miatt. Azelőtt eszembe se jutott, hogy eleshetek és mi lesz. Nem szabadna félni se az eséstől se mástól!

Újévi konzert Bécsben

Ma néztem meg ismétléskor a koncertet. Soha nem érek én rá, újév napján délelőtt a tv előtt üldögélni. Nagyon elgondolkoztam, hogy hogyan is csinálják a felvételt. Ugyanis 2-3 éve voltunk novemberben két este is a Musikvereinben hangversenyen. Megállapítottuk, hogy eléggé rá férne már a felújítás. Amit a tv-ben látunk arany szobrok és díszek messze nem néznek ki olyan aranynak, mint a felvételen. Arról már nem is beszélve, hogy a székek is öregek, nem túl kényelmesek, a padló sötét, hogy a piszoktól-e vagy a kortól azt nem lehet tudni. Az egész igen kiábrándítóan lepukkadtnak nézett ki. Az előcsarnok és a folyosók teljesen dísztelenek. Azt hiszem nyugodt lélekkel mondhatom, hogy nálunk nem csak az operaház, de a zeneakadémia is sokkal szebb mint Bécsben. 

Az előadások minősége már más kérdés. Ott a mérleg egyértelműen Bécs irányába húz.

Elröppent ünnepek

Az ünnepek tavaly tényleg elröppentek.Már nem emlékszem, mikor volt utoljára ilyen kellemes laza  9 napom.  Bandival egyből visszaestünk a saját életritmusunkba. Későn keltünk, későn ebédeltünk és későn feküdtünk le. Nagyokat beszélgettünk és egyáltalán örültünk egymásnak. Olyanok voltak most ezek a napok, mint anno, mikor megismerkedtünk. 

Bandi csak örült én persze aggódtam, de szerencsére a két eleséssel együtt is minden jól ment. Most már ott tart, hogy a gyógytornász gyakorolja vele a földről felállást. Fel is áll, ha van a közelben valami kapaszkodó. Szerencsére a 22.-én kezdődő nem-tudom milyen fertőzésemet se ragasztottam rá. Szerencsére az egy nap lázzal és egy nap náthával, kis köhécseléssel gyorsan elmúlt. Ő ma lett náthás, ami már biztos nem tőlem van, de a két gyógytornász és az egy masszőr mind emberek közt vannak, feltehetően onnan kapta. Láza nem volt, így remélem holnapra elmúlik. 

Mint olvasom nagy a riogatás a rengeteg kórokozóval és új tünetekkel. Utóbbin csak nevetni tudok. Ha engem bármikor megkérdeznek, hogy vannak-e nehézségeim az alvással és szoktam-e szorongani, nyilván igennel válaszolnék. Akkor én állandóan covidos voltam és vagyok? 

Az új évre nincsenek se fogadalmaim se kívánságaim. Ha csak egy kicsit jobb lesz, mint az elmúlt másfél év, akkor már jól jártam. Elégedett vagyok a sorsommal és ez több mint boldogság, ami elillan. Az elégedettség remélhetőleg itt marad.