:-(((

Több mint egy hónapja vettem ma estére hangverseny jegyet. Csajkovszkij zongoraverseny meg ilyesmi volt a műsor.
Kicsit kelletlenül kezdtem délután készülődni, miután nincs "kimenős" téli ruhatáram, de aztán csak magunkra szedtünk mindketten valamit. Elindulunk és a kocsi nem indul!

Mit mondjak, első eset volt, hogy B. bevallottan nagyon ideges lett, ami nagy szó. Magamról már nem is beszélek. Tényleg valami átok ül ezen az idei "nyaraláson".:-((((

Esik az eső

Esik az eső, van időm eszmét futtatni. Azon merengtem, hogy honnan is ered az Amerika utálatom. Rájöttem, hogy gyermekkoromból.
Apámnak volt egy jó barátja, sokat járt hozzánk. Nos ő volt az első ember aki az én környezetemből volt Amerikában. Gondolom úgy a harmincas években. Gépészmérnök volt és valami gyakorlatra küldték ki a jómódú szülei. Még mindig bennem él, amit mesélt. Talán nem volt egyértelműen negatív, de nekem már akkor nem tetszett Amerika. Olyanokat mesélt, hogy az emberek rohannak az utcán. A metróban elkülönítve utaznak a fehérek és a feketék. Nekem a fekete se volt akkor semmi, mert az első valódi feketét talán 1947-ben láttam, amikor Paul Robson vendég énekelt Szegeden. Továbbá mondta, hogy a nőket mindenféle törvények védik és nagyon kell vigyázni, hogy liftben, metrón vagy bárhol, hozzá ne érjen az ember egy nőhöz, mert azt rögtön molesztálásnak minősítik. Szóval semmi olyat nem mondott, amit a mai eszemmel nagyon borzalmasnak tartanék és mégis, ez a legrégibb emlékem.
Már gyermekkoromban is mindig utazni akartam. Örök álmom volt minden, ami nem Amerika. Mentem volna Kínába, Japánba távolkeletre, de Amerika meg se fordult a fejemben mint uticél soha. Azért leginkább mindig az europai városok érdekeltek. Ha lenne még erőm és főleg sok pénzem, akkor ma is csakis oda utaznék. Annyi mindent megnéznék még egyszer meg felfedeznék újra. De ma már csak üldögélek Floridában az esőben. De jól van ez így. Ne legyek telhetetlen. Végül is talán csak Egyiptom maradt ki, ami pedig egyik fő célom volt régen, de már leirtam.
Rengeteget változott a világ, nem éppen előnyére. Ma mindenütt turista hordák vannak. Olyan utazunk, megállunk, nézelődünk, szinte már nem is létezik. Többször voltam Granadában pl. Odamentünk, kerestünk szállodát, másnap elkezdtük bejárni a szépségeket. Mikor 3 éve utoljára ott voltam, interneten is alig találtunk egy megfizethető de mégis normális szálloda szobát. A szépségek megtekintésére is előre interneten kellet belépőt venni, majd mikor az adott időre oda mentünk még álldogáltunk majd egy órát a bejáratnál. Ezek után végighajtottak minket mindenen. Miután ismerem, tudom, hogy nem mindent nézhettünk meg. Nem megyek már sehova, elvették a kedvem a tömegek. Maradok Floridában és várom a jó időt.

Obama

Nemrég ért véget Obama 1óra 13 perces beszéde, amiben leszűrte az első év elnökség tapasztalatait. Bámulatos a fickó, soha nem papírból beszél. Folyamatosan köpi számokat fejből. Gondolom nem halandzsázik. De ami nekem a legszimpatikusabb, az ellenzék. Ott ültek, szótlanul és fegyelmezetten. Míg a hívek, sokszor felállva tapsoltak, ők ülve maradtak és nem tapsoltak. De nem kiabáltak közbe, nem fujjoztak és legfőképpen nem vonultak ki. Nagyon tetszett. Miután vége volt az elnöki beszédnek, az ellenzék saját híveinek elmondta nagyjából ugyanazt, amit Obama. Ugyanis nincs mese, lassan vissza kellene itt is szokni a munkához.

Délután vásárolni voltunk, mert B. cafattá dolgozta az amúgy is öreg papucsát. Örömmel fogom holnap kidobni. Persze elég hihetetlenül hangzik, de 4 nagy áruházat másztunk végig, míg találtunk klasszikus papucsot. Aztán ha már benne vagyunk elkezdtünk dzsekit keresni. Nincs, illetve irtó ócskák vannak. Semennyi pénzért nincs egy rendes. Mert ilyenkor már csak azért is, bemegyek méregdrága üzletekbe, ahol amúgy se vásárolnánk, de ott sincs. Ugyanakkor kapható ezer ostobaság. Ma a legjobban az automata fogpasztakinyomó tetszett. Falra kell szerelni, tubust beledugni, aztán gombnyomásra kiad annyi fogkrémet amennyi kell. Állítólag, nem próbáltam ki, mert többek közt erre sincs szükségem.

Mától nyaralunk!

Persze van még dolog, de ma elmentünk felderíteni a Honeymoon Islandot, avagy a nászutasok szigetét. A nevét onnan kapta, hogy kialakulása után valamikor, valaki építettet oda 8 bungalowt, amiben nászutasok lakhattak csak. Aztán valamikor kiment a divatból, az egésznek ma már nyoma sincs, csak a név maradt meg.
A sziget csak 1921 óta létezik, amikor is egy hurrikán leszakított egy darabot a szárazföldről. Most egy gát/híd kombináción lehet kimenni. A híd alacsony, de a közepén ki lehet nyitni. Gondolom csak jachtok szoktak átjárni ott. A szigetről aztán még óránként visz át egy komp egy valódi szigetre, de a tenger hullámzott, így azt kihagytuk. Irtó muris volt nézni az utról, hogy a tenger az egyik oldalon rendesen hullámzott, a másik oldalon viszont teljesen nyugodt volt.
A szigeten állítólag rengeteg érdekes állat él, madarak is, meg teknősök, mosómedvék sőt nyulak is, de mi csak sirályokat láttunk.:-(((
Viszont gyönyörű fehér homokos partja van az egyik oldalon. Csodásan sütött a nap, de kicsit csípős volt a szél, így begyűjtöttem néhány kagylót és kész is volt a strandolás. Viszont feltétlenűl visszatérünk majd strandolós időben is. Reményeim szerint itt nem lesz akkora tömeg mint az igen felkapott Clearwater beachen, ahol már többször vissza kellett fordulnunk, mert nem lehetett megszabadulni az autótól.
A parkolóban kellően megcsodáltunk egy NewYorki lakókocsit, mert ilyet még nem láttunk. Mikor parkolnak, mindkét oldalon kitolják, megbővítik a teret, gondolom valamilyen hidraulikus szerkezettel. Nem csak mi bámultuk. Fénykép is készült, majd valamikor felkerül az is a gyűjteménybe.

Vannak még csodák!

Ugyanis elkészült a fürdőszoba. Tegnapelőtt előkerült a baloldali szomszéd is Északról. B. rögtön szóba elegyedett vele, ami nem volt nehéz, mert az új szomszéd imád dumálni. De a lényeg, hogy ő pontosan tudta, hogy hol kell a vizet elzárni. Tegnap délben aztán B. megbeszélte a másik két lakóval, hogy d.u. 2-kor elzárja a vizet és lőn. A többieknek kb. 1 óra hosszat nem volt vizük, nekem meg ma délig.:-(((
Ugyanis elsőre beépített egy csapot, amivel a mi fürdőszobánkat tudja külön elzárni. Ezután kezdődött az érdemi munka, ami éjjel fél egyig tartott. Akkor kész, kinyitjuk, na és egy helyen csurgott a víz, mert elepedt egy rézcső. Mondtam szó nem lehet további munkálatokról, inkább
lefekszem koszosan. Szegény B. azért több mint 10 órát dolgozni szünet nélkül, nem semmi. Még enni se volt hajlandó. Ráadásul a forrasztópisztolyal csúnyán megégette a kezét, persze örüljek, hogy nem gyulladt ki a tiszta fából épült ház. Ma délelőtt aztán folytatta és végül elkészült. Kivételesen sürgettem erősen, mert holnap jön a világszép takarítónőm és így kivakarja majd a koszból az egészet. Utána lesz fénykép is.
Na és a szomszéd. Ma kiderült, hogy eredetileg görög és 82 éves, így B. elvesztette a korelnöki helyét. Ezután nem is csodálkoztam, hogy ő az első értelmes ember a házban. Igaz ma este is elkapta B.-t és vagy egy órát álltak a folyosón és csevegtek. Ezt majd valahogy kicsit leépítjük.

Örömömben kimentünk a tengerpartra és csodás naplementét fényképeztem, majd itthon pezsgőt bontottunk a fürdőszoba tiszteletére.

Ez-az

Tegnap éjszaka beindult a ház riasztója. Kijöttek a tűzoltók, valamint az összes lakó hálóruhában találgatta mi lehet. Közben ömlött az eső. Most se tudjuk miért volt riasztás. Az összes lakóban én nem voltam benne, miután B. szerint a jó fülemen aludtam.:-)))
Mikor mesélte a dolgot, rájöttem, hogy mintha hallottam volna valamit, de nem annyit, hogy rendesen felébredjek.

Ért aztán egy kis sokk is. Ugyanis végre felszerelődött a nagy tükör a fürdőszobába, minek következtében már nem csak az arcom nyakam látszik a tükörben, hanem lefele egészen derékig. Hááát... nem egy látványosság. Lehet , hogy mini tükrökre kellene áttérnünk. Már előre félek a sokkoló látványtól, mert otthon ugye az egész hálószoba fal tükörből van. Az a látvány se lesz egy öröm.

Az időjárás tiszta bolond volt ma. Szinte óránként változott. Elvittem az újságokat a gyűjtőbe, közben megvizitáltam a mókusokat. Megállapítottam, hogy a medencéről lekerült a takarás és bánkódtam, hogy a szemem miatt még néhány napig tilos az úszkálás. Szóval meleg volt. Másfél óra múlva, kinyitottam a konyha ablakot, mert főztem és kellemetlen hideg szél fújdogált befele. Ebéd után elmentünk itthonról, szélnek nyoma se volt, megint meleg. Végül úgy ötóra tájban bementünk a "közértbe", még sütögetett a nap és mire kijöttünk olyan köd volt, hogy kerestük a parkolóban a kocsit. Viszont a nap itt hivatalosan 6 óra 3 perckor megy aludni!

Ja és kaptam a svájci követségről egy e-mailt az új útlevelekről, amit ha meg akarok nyitni, meg akar vetetni velem egy programot. Azt hiszem olcsóbb lesz otthon elmenni hozzájuk.

Kb. egy heti újságom eltűnt, napok óta nem jött semmi. B. bemegy a postára reklamálni. Kíváncsi vagyok mit makognak majd neki.

Posta

Otthon szidjuk a postát, mert a postás felén hol jön hol nem. Gondolnánk, hogy itt persze jobb, de nem. Ugye mostmár tudom, hogy az újság Zürichből naponta kellene, hogy jöjjön. Ez most úgy néz ki, hogy hétfőn jött a múlt hétfői. Aztán kedden az előző szombati. Tegnap meg ma semmi. Pedig várok rejtvényujságot Pestről, amiről tudom, hogy hétfőn egy hete feladták. Ki tudja mit csinálnak itt is a küldeményekkel?

Rosszul viselem a függőséget, pedig B. tényleg nagyon rendes. De mikor reggel megkérdezem, hogy akkor ma mikor megyünk el, mert tudom, hogy el kell mennünk és erre azt válaszolja, hogy most dolga van, majd szól. Akkor fel tudnék robbanni. A "dolga" a több napja halogatott telefon, autóbiztosítás ügyben. Persze hiába telefonált, akkor is írni kell. Nem tudom melyiket utálja jobban. Otthon már rég megírtam volna helyette és én se dühöngenék, de ez itt nem megy.:-(((
Aztán, mikor lekezdtem valamit csinálni, kiderült, hogy most akkor megyünk. Mindegy. Úgy tűnik elég nekem a 4 hónap bőven. Nagyon megszoktam az önálló életet, azzal együtt, hogy semmit se szeretek egyedűl csinálni. Csak a tudat ugye...

Szemészet és környéke

Ma megint 11.30 -ra volt időpont szem ellenőrzésre. Mondanom sem kell, hogy egy órai várakozás után hívott az asszisztens, aki ma egy igen kellemes férfiú volt. Kedvesen válaszolgatott a kérdéseinkre és nem csinált titkot a mérések eredményéből. Utána ismét egy óra várakozás következett a doktornőre.
Amúgy rengeteg idejük van. A megbeszélt időpont előtt 2 nappal telefonálnak és figyelmeztetnek, hogy pontosan ott legyek. Szerencséjük, hogy B. galamb lelkű én meg nem tudok annyira angolul, hogy meg tudnám mondani a véleményem. Na de írni azt tudok. Ma kaptam valami kérdőívet, amin elmondhatom a véleményem. Utazásunk előtt kell mégegyszer menni. Mondom, kellene valami záró jelentés féle, ezt persze szépen körülírtam, mert még B se tudta a szakszót a záró jelentésre, amit megmutogathatok az otthoni orvosnőnek. Jó szóljak a recepción. Nos ott ül egy vén banya. Haja kb. 2 centis, ami elől fehérre aztán meg céklaszinűre van festve, majd zselével tüskésdisznóra van formázva az egész. Ma kedves volt, amúgy eléggé tüskés a modora is. Előadjuk mi az óhajunk. Kinek küldjük? Kérdi ő. Nekem adják ide, mondom én. Jó, de azért fizetni kell. Miért? Ha az orvosnak küldjük ingyen van, ha "privát" akkor pénzbe kerül. Mondom ok. elküldjük a címet, bár talán Budapestre postázni drágább mint kézbe adni. Közben B. kérdezte, hogy akkor mibe kerülne ha mégis privát lenne a dolog.
Telefon ide meg oda. Az első 20 oldal ingyen van, utána minden oldal 25 cent. Rendben, adják ide, mert az a biztos. Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy vajon írnak-e valamit, vagy lemásolják azt a sok kézzel körmölt oldalt, amit eddig összefirkáltak.

Ezek után ügyintéztünk. B. jogosítványa lejár. Szerinte ez 10 perc és kész. Ezek után kiderült, hogy kellene hozzá az itteni szociálbiztosítási kártyája, ami persze nincs itt, mert soha az életben nem volt rá szüksége. Menjünk másik hivatalba és kérjünk újat. Mentünk. Először megrémültünk mert rengetegen voltak, viszont félórán belül zárt a hivatal. Ajánlottam, hogy várjunk, ilyenkor már megy ez gyorsan, igazam volt. Elment 2 sötétbőrű család megszámlálhatalan mennyiségű gyerekkel és félig kiürült a váró. Viszont a fiú kezd nagyon morcos és ideges lenni, ami szokatlan nála. Valahogy úgy van ezzel az egésszel, mint mikor az embernek volt egy szerelme, aki szép volt, fiatal, szellemes meg minden. Aztán eltelik jó sok év és újra találkozik az ember vele és a deli ifjúból egy morózus, pocakos, kopasz vén trotty lett.
Így van ő most Amerikával, semmi se olyan, mint az emlékeiben. Semmi se megy könnyen vagy egyszerűen, a bürokraták ugyanúgy keserítik az életét mint mondjuk Magyarországon. A posta nem működik rendesen, a biztosítótársaságok szemtelenek stb. Jó nekem, nem vártam itt ezektől semmi jót vagy kellemeset, kivéve az időt, aztán még az se jött be az idén igazán.

Egy szép nap

Ma csodálatos idő volt. Reggel akartunk elmenni itthonról, de dél lett belőle. B. szomszédolni volt, mert állítólag léteznek rajzok az épületről. Igaz, csak azóta már mindent átalakítottak. No de sebaj, jó ez nekem így is.
Útnak indultunk tehát Tampába, mert ott van az IKEA. Az út tőlünk egy idő után a tengeren át vezet, kb 20 kilométeres gát meg híd vezet át az öblön. Csodás sima volt a a víz, kék lent kék fent, sehol egy felhő. Ezt az utat mindig nagyon élvezem. Tampában aztán benéztünk az egyik majd a másik régi ismerőshöz, így jól elment az egész nap. IKEÁ-éknál nagy volt a csönd, alig lézengtek emberek. Persze amit akartunk nem kaptuk meg, de azért vettünk tükröt meg üveg polcot a fürdőszobába. Nem hinné el senki, hogy jelenleg egy kb. 30x30 centiméteres tükör díszeleg benne. Haza fele indulva, még azt terveztük, hogy kimegyünk a nyílt tengerpartra naplementét nézni és fotózni, de aztán túl sok volt a kocsi útközben, így erről lemaradtunk. Viszont a teljesen tiszta égen ragyogott a fogyó hold maradványa és néhány szikrázóan fényes csillag.
No és tegnap, tegnap sütöttem. Felfedeztem egy kész citromos süti port. Csak 3 tojás víz és egy csésze olaj kell hozzá. Aztán itt állt szegény, mert előbb tepsi nem volt, aztán habverő, amivel össze lehet keverni. Tegnapra minden akadály elhárult. Igaz a kis rövidlábu habverőm jól összefröcskölte önön hasát, de a süti irtó finom lett. Még tegnap este elfogyott a fele. Vettem is ma gyorsan újabb porokat, a citromos mellé még narancsosat is. Nyammmm....
Persze nem egész nap sütöttem, délelőtt vásárolni vitt B. Nagy Mall egy csomó áruházzal és üzlettel benne. Első áruházban megláttam egy táskát, mondom de jó lenne, ki kellene már dobni a 3 évvel ezelőtt üdvhadseregnél beszerzett 2 dolláros plasztik retikült. De nézzünk még körül, hátha lesz olcsóbb is. Vagy 3 órás körülnézés következett. Közben hozzám társult egy házigatya, néhány póló, harisnya, zokni stb. Ezután autóba ültünk és átmentünk egy másik mallba is. Olcsóbb táskát ott se láttam. Nosza vissza az első helyre, ahol is megvettem a táskát. Mindezt csak azért írom, hogy leszögezzem, B.-nak angyali türelme van. Az egész túrát zokszó nélkül csinálta végig, amit rólam a második, harmadik barákács áruház után igazán nem lehet elmondani.
Közben láttam mindenféle buszokat közlekedni. Itthon megnéztem a neten és nem lehetetlen, hogy el tudnék abba a nagy mallba buszon is menni. Jobb lelki ismerettel fogdosnám végig az árukat, ha egyedül lennék. Aztán ha kimerültem, akár értem is jöhetne. Elő is vezettem az ötletem, de nem volt túl lelkes érte. Azért, lehet hogy egyszer kipróbálom.
Bucsuzóul közreadom a fogyókúra receptem. Ma gyakrolatilag reggeli után mentünk el itthonról, délben. Délután ettem 2-3 kekszet, amit az autóban találtam, majd 7 után értünk haza és nyolckor ettünk, halat vacsorára, ami nagyon finom volt. Most meg azt hiszem felesszük még a maradék citromos süteményt.

Javul az általános helyzet

Az idő végre normálisra váltott. Igaz tegnap este zuhogott az eső, de meleg maradt az idő.
Hosszabb kirándulást tettünk ismét összesen 2 barkácsáruházba, minek következtében ideiglenesen a bidet is működik. Háromszoros hurrááá... részemről. Igaz nem igazán elegáns a megoldás, mert kint megy a mosdótól a cső, de engem nem izgat. Tőlem akár maradhat így örökre. Viszont mondtam B.-nak, hogy egy ilyen barkácsmicsodában fogok elhalálozni, a több órás ácsingózástól és akkor majd az urnámat helyezze el a különböző fürdőszoba szerelékek közé egy polcra.:-(((
Hab a tortán, hogy vettünk egy csempevágót is, így ma az utolsó sor félcsempe is felkerült a falra.
Egész este a Golden Globe kiosztását néztük. Ez is olyasmi mint az Oscar díj. Megállapítottam, hogy ha sok pénzem lenne, lehetnék én is fiatal, mint kortársam Sophia Loren volt. Nem tudom, hogy csak 10 percre rakták-e össze olyan szépre, de fantasztikusan nézett ki. Továbbá az öregedő szinésznőknek mind feltűnően hegyes lett az orra. Talán ez az arc felhúzás következménye? Lorenen is látszott kicsit,de nem volt annyira zavaró, mint Cher vagy Julia Roberts meg a többiek. További megállapítás, hogy most a nemsmink a divat. Minden nő olyan abszolúte egyszínűre volt halványítva, hogy csak na. B. szerint egyik se volt kifestve, szerintem viszont egyszínű vakolat volt rajtuk, továbbá a frizura mint olyan szintén kiment a divatból. Úgy néztek ki a nők, mintha az éjszaka közepén ugrasztották volna ki őket az ágyból. A közönségben láttam egy-két csinosat is, de a szereplők pocsékul néztek ki. Az egész este nem volt valami nagy szám, viszont az Avatart ami több dijat is kapott, biztos nem fogom megnézni.

Helyzetjelentés

A világ összeesküdött ellenünk.
A szemem egy kicsit túlérzéstelenítették, mert késett az orvos. Ezt persze nem vallották be, de én irtó sokáig feküdtem előkészítve a műtőben és ismételten ügyködött rajtam az aneszteziszt. Ugyanakkor B. kint hallotta, ahogy a dolgozók sustorogtak, hogy késik az orvos. Igy a tegnapi kontrollon még nem volt éles a látásom. Ennek következtében egy hét múlva ismét eltölthetek náluk egy napot. Közben kitisztult a szemem és látok rendesen. Egyetlen örömöm az egészben, hogy adtak egy hosszú kérdőívet, hogy minősítsem a szolgáltatást. Nos meg fogom írni, hogy a műtét az remek eredményt hozott, de az organizációjuk katasztrofális.
A recepción komputerből adják az időpontot, ami tök mindegy mikorra szól. A rendelt idő után 1 órával szólítottak, de az csak az asszisztens volt. Megnézte a látásom, megmérte a szem nyomásom, majd közölte, hogy csak menjek várni tovább, majd szólít a doktornő. Ujabbb 1 óra múlva szólított is, ő is megnézte a látásom és megmérte a szemnyomásom. Majd kézzel bekörmölte az eredményt a sokadik papíromra. Ha mindez az SZTK-ban lenne nem is csodálkoznék.
Továbbá, ma egész nap nem került elő az a pasi, aki megígérte, hogy segít elzárni a házi fő vízcsapot. Így fürdőszoba áll, álldogál és vár. B. legalább olyan dühös mint én de én pufogok, ő meg komoran hallgat. Nem jó ez így.
Közben jó lett az idő, de mi itthon ültünk és vártuk a pasast aki eltűnt. Ja és computerzürök is vannak. Ugyanis van itt egy u.n. Florida room, ami tulajdonképpen egy üvegezett veranda és kb. 20 négyzet méter. Oda telepítettük a komputert. Persze nem számítottunk a szokatlanul hosszú hidegre. Pár napja már úgy éreztem, hogy képtelenség befűteni a helyet, így első ütemben vettünk egy routert, mert közben lett egy használtan vett normál komputerünk is. B. elkezdte beüzemelni a routert, kb. 4 napja és még mindig nem megy. Igaz, a hideg miatt, 3 napig rá se nézett, de ma a nagy várakozás mellett megint elkezdett vele foglalkozni.Lapitopi jelzi, hogy remek kontaktja van, de a világon semmi nem jön be rajta. Most is workpadra írok, abban a reményben, hogy valamikor csak összejön a dolog.
Zürichi barátnőm, feltehetően észrevette rajtam a totál elbutulás jeleit és előfizetett nekem a zürichi újságra. Tiltakoztam, mert tudom, hogy drága és nem bízom az itteni postában. Nos a szállítás úgy néz ki, hogy szombaton megkaptam a hétfői számot. Jó, elég soká tart, ahhoz képest, hogy elsőbbségi légiposta, de mindegy. Hétfőn, kedden és szerdán nem jött semmi. Ma megérkezett a szerdai és a pénteki szám. Jó lenne holnap megkapni a szombatit. Tudom, hogy a postán lopnak, de újságot??? Ugyanakkor, amikor mi adtunk fel valamit, B. kérdezte meddig tart, amig megérkezik. Postás kisasszony közölte, hogy innen elmegy még ma az biztos. Persze, hogy a külföldi posták mit csinálnak vele, azt nem lehet tudni. Nos én holt biztos vagyok, hogy az újság minden nap felkerül a Zürichből Amerikába induló első gépre. Vajon ők mit csinálnak vele???
Végül egy újabb példa az unpraktikusságukra. Vettem valamikor egy habverőt. Teljesen közönségeset. Van rajta 6 sebesség, de minek, szóval ilyet. Aztán egész tegnapelőttig nem használtam. Tegnapelőtt tojáshabot kellett felvernem, így gondoltam felszentelem. Aztán csak néztem. A habverő szára kb. 8 cm., tehát csak viszonylag lapos tálban lehet vele habot verni vagy keverni bármit is. Gondoltam ez azért van, mert egy olcsót vettem. Tegnap este az üzletben végignéztem az összes kiállított habverőt, mind ilyen porbaf..gó modell volt. Normálisak ezek???

Jelentkezem

Ma rövid leszek és velős, ugyanis a földön ülve a laptoppal nem iheletteremtő helyzet. A miértet, meg hogyant, majd elmesélem ha ismét széken asztalnál ülök.
De a szemem megoperálva. Állítólag remekül sikerült, szerintem még nem a tökély, de én türelmetlen vagyok. Mához egy hétre kontroll és addigra rendbe kell jönnie. Kicsit homályos még, ugyanis.
Ennyi volt mára, remélem holnap már normalizálódik a lapitopi helyzete.

Unom

Tele van a hócipőm, a hideggel is meg a fürdőszobámmal is. Ha csak sejtem előre, hogy ez ekkora munka lesz, soha nem egyezek bele az átalakításba. B. ma töredelmesen bevallotta, hogy ő se így képzelte. Ez ugyanis egy nagyon öreg ház, (1968) és akkor még csak réz meg bronz volt minden. Gyakorlatilag újjáépítette az egész cső meg lefolyó rendszert műanyag csövekből. Viszont a régit szétvágni, fűrészelni, a megfelelő szerszámok nélkül, iszonyat munka volt és ugye még nincs kész. Egész hétvégén dolgozott, majd keddre totál kipurcant. Nem csodálom, de a frászt hozza rám, ha nem úgy funkcionál mint szokott. Közben a csempézést megcsinálta, meg a hiányzó padló burkolatot is. Jelenleg a kád új csapjaival szenved. A régi lefolyó mélyen a lukban lévő kifűrészelésével, eltelt az egész délelőtt. Még nem vagyok biztos benne, hogy estére működik-e a kád vagy a bidet. Jelenleg a mosdó se, kizárólag a wc, szerencsére.
No és közben itt van a hideg, ami itt is kezd sokaknak komoly gond lenni. A villany számlák állítólag háromszorosa lehetnek a normálnak. Az üzletesek viszont jól jártak. Az évek óta elfekvő villany kályha és takaró készletük kifogyott. A felső ruházatosak meg nem győznek utána rendelni. Aki teknősbékát talál, az takarja be, ha vizi teknős hívja az állat mentőket. Valamilyen tengeri madarak is merevre vannak fagyva, azokat is mentik. Most viszont öt óra van és még süt a nap és ez is valami.
Tegnap egész este Elvist néztem, aki 75 éves lett volna. Hosszú összeállítás volt régi fellépéseiből. Európában az ilyet jobban csinálják, szerintem. Itt egy szó kisérőszöveg nélkül, csak peregtek a képek. Pedig ilyenkor érdekes lenne a környezet véleménye, biztosan sokan élnek még, munka társak, zenészek meg ilyesmi. Nos ez nem volt, csak rengeteg jó és kevésbé jó Elvis szám, na meg a hisztériásan sivítozó közönség, akik akkor is sivítoztak, ha semmi nem indokolta a dolgot. Érdekes módon sehol nem volt róla amúgy szó. Ez az egy adó, amelyik ilyen ősrégi dolgokra van specializálva, hozta ezt a dokumentum filmet. Minden esetre jobb volt, mint a náluk szokásos harmincas évekből származó fekete/fehér filmek.

Hideg

A hideg olyan méreteket öltött, hogy a tv másról se beszél. Jómagam is nagyon megelégeltem és mondtam B.-nak, vigyen el valahova, ahol meleg holmit tudok venni. Az eredmény nulla. Meleg holmi nincs, semennyi pénzért. Mert ez egy ilyen ország. Be vannak állva egy sínre, ha valami kicsit kitérőre kényszeríti őket, akkor megállnak és nincs tovább. Áruházi túrám eredménye: mindent Kínában gyártanak ha mégse ott akkor Vietnamban.:-(((
Mindegy mi minek néz ki, akkor is polyesterből van. Szóval nem sikerült semmit se vennem.
Nem értem ezeket. Állandó a sírás, a magas munka nélküliség miatt, ugyanakkor a csaptól kezdve a szerszámokon át az utolsó bugyiig minden Kínából jön. Azok gazdagodnak rendesen a lusta itteni népségen.
Este a tv elmondta, hogy a múlt század elején volt utoljára ilyen hideg, tartósan. Az iskolák egy részét nem lehet fűteni, most azon megy a vita, hogy csináljanak e hideg szünetet. Egy hajléktalan megfagyott. Végül jött egy riport az egyik nagy felső ruházati áruházból, miszerint kifosztották őket. Üres minden, de már rendeltek valahonnan rengeteg kabátot és remélik napokon belül itt lesz. Vevő mesélte, hogy élete első kabátját, olyan pufajka szerű, vette ma. Volt vagy 50 éves az illető.
Ezeknek itt tényleg nincs meleg ruhájuk. Még ma is láttam shortban és mezítláb papucsban vásárlókat, pedig csak 5 fok volt este.
A görögök meg igen hőslelkűek. Ma volt az ő nagy ünnepük, vizkereszt. Ilyenkor a pap bedob egy keresztet az öbölbe, elég mély ott a víz, majd fiatal fiuk tömegesen ugranak utána a vízbe. Amelyik kihalássza, az mit tudom én mit kap. Minden esetre szerepel a tv-ben. Hát engem a hideg rázott a látványtól is.
Mindezek mellett egész nap 7 ágra sütött a nap és hivatalosan este 7.55 megy aludni, de még hat után is gyönyörű rózsaszín volt az ég.

Fodrász

Szombaton egyedül mentem vásárolni ide a szomszéd központba. Utbaesett egy fodrász és lelkesen bekukucskáltam, mert már a "sarkamat verte" a hajam. Mit látnak szemeim, becsavart hajú hölgyet vesznek éppen kezelésbe. Ez az én helyem, gondoltam és gyorsan bementem időpontot kérni. Az előzmény ugyanis az, hogy 3 éve csak olyan fodrász találtam, ahol egy szál haj szárítón és néhány kefén kívül semmilyen szerszám nem volt. Szóval mondom hétfőn jönnék. Jó, és kihez? Erre ráböktem a nyugdíjas korú fodrász nőre. Jó választás volt.
Ma odavonultam, biztonság kedvéért magammal vittem a "tolmácsomat" de nemigen volt rá szükség, ott is hagyott hamar. Menetközben felmértem, hogy ha jól levágják akkor dauer is kellene. Nem volt sok nép, így kérdem lehetne-e? Lehetett. Mit mondjak egy de luxe dauerolásban volt részem. Semmi nyaktörés hátra, míg a fixáló hat meg ilyesmik. Körülkrémezte meg tekerte vatta csíkkal a fejemet, hogy nehogy valami is érje becses bőrömet. Másfél óra alatt lebonyolítottam az egészet. Lenne otthon még mit tanulni! Végül is csak másfélszer annyiba került, mit az otthoni nyugdíjas fodrászatomban. Gondolom egy pesti menő helyen legalább ennyit elkérnek egy ilyen műveletért. Szóval most ismét régi fényemben tündöklök. A következő szem műtét előtt még meg is festem.
Az új szemem egyébként csodás, csak most messzire nem látok szemüveggel az új szememmel, szemüveg nélkül meg a régivel nem látok. Szóval ha valamit meg akarok nézni rendesen, akkor letakarom a régi szememet. Remélem az is ilyen jó lesz a műtét után és akkor úgy fogok látni mint egy sas.

Újév

Ahogy öregszem, egyre kevésbé izgat az új év. Egyetlen reményem, hogy még egy év múlva is hasonló állapotban és körülményekkel írogathatok ide. Nincsenek már tervek, csak várom, hogy az idő hozza amit hoznia kell. Azért persze szeretném ha egy kellemesebb év jönne. Az elmúltban se volt semmi komolyabb baj, csak sok apró kellemetlenség. Mondhatnám semmi se ment olyan flottul, ahogy én szeretem.
Most megy itt a munka. B. ugylátszik belátta, hogy hozzá kell fogni komolyan a dolognak. Igaz, nekem megért volna valamennyi pénzt, hogy ne feküdjön, guggoljon, görnyedjen a fürdőszoba miatt naphosszat, de nem. Külső segítségről szó nem lehet. Tegnap két és fél órát álldogáltam megint egy barkács áruházban, amíg kereste össze a dolgokat. Itt a szerelvények már vagy 30 évesek, naná, hogy a ma kapható dolgok nem passzolnak. De talán valahogy majd csak összehozza a dolgot. Jelenleg a hiányzó padlót pótolja. Micsoda szerencse, hogy lebeszéltem az egész helyiség feltöréséről és újrapadlózásáról, valamint, hogy megtaláltam a jelenlegi padlót az áruházban. Jövőre se készült volna el, mert ugye perfekcionista a drágám. Mindennek milliméterre passzolni kell. Talán egyszer csak kész lesz és addigra talán az idő is megembereli magát. Most ugyanis kifejezetten hideg van. Fáznak a nyári cuccaim.