Szemészet és környéke

Ma megint 11.30 -ra volt időpont szem ellenőrzésre. Mondanom sem kell, hogy egy órai várakozás után hívott az asszisztens, aki ma egy igen kellemes férfiú volt. Kedvesen válaszolgatott a kérdéseinkre és nem csinált titkot a mérések eredményéből. Utána ismét egy óra várakozás következett a doktornőre.
Amúgy rengeteg idejük van. A megbeszélt időpont előtt 2 nappal telefonálnak és figyelmeztetnek, hogy pontosan ott legyek. Szerencséjük, hogy B. galamb lelkű én meg nem tudok annyira angolul, hogy meg tudnám mondani a véleményem. Na de írni azt tudok. Ma kaptam valami kérdőívet, amin elmondhatom a véleményem. Utazásunk előtt kell mégegyszer menni. Mondom, kellene valami záró jelentés féle, ezt persze szépen körülírtam, mert még B se tudta a szakszót a záró jelentésre, amit megmutogathatok az otthoni orvosnőnek. Jó szóljak a recepción. Nos ott ül egy vén banya. Haja kb. 2 centis, ami elől fehérre aztán meg céklaszinűre van festve, majd zselével tüskésdisznóra van formázva az egész. Ma kedves volt, amúgy eléggé tüskés a modora is. Előadjuk mi az óhajunk. Kinek küldjük? Kérdi ő. Nekem adják ide, mondom én. Jó, de azért fizetni kell. Miért? Ha az orvosnak küldjük ingyen van, ha "privát" akkor pénzbe kerül. Mondom ok. elküldjük a címet, bár talán Budapestre postázni drágább mint kézbe adni. Közben B. kérdezte, hogy akkor mibe kerülne ha mégis privát lenne a dolog.
Telefon ide meg oda. Az első 20 oldal ingyen van, utána minden oldal 25 cent. Rendben, adják ide, mert az a biztos. Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy vajon írnak-e valamit, vagy lemásolják azt a sok kézzel körmölt oldalt, amit eddig összefirkáltak.

Ezek után ügyintéztünk. B. jogosítványa lejár. Szerinte ez 10 perc és kész. Ezek után kiderült, hogy kellene hozzá az itteni szociálbiztosítási kártyája, ami persze nincs itt, mert soha az életben nem volt rá szüksége. Menjünk másik hivatalba és kérjünk újat. Mentünk. Először megrémültünk mert rengetegen voltak, viszont félórán belül zárt a hivatal. Ajánlottam, hogy várjunk, ilyenkor már megy ez gyorsan, igazam volt. Elment 2 sötétbőrű család megszámlálhatalan mennyiségű gyerekkel és félig kiürült a váró. Viszont a fiú kezd nagyon morcos és ideges lenni, ami szokatlan nála. Valahogy úgy van ezzel az egésszel, mint mikor az embernek volt egy szerelme, aki szép volt, fiatal, szellemes meg minden. Aztán eltelik jó sok év és újra találkozik az ember vele és a deli ifjúból egy morózus, pocakos, kopasz vén trotty lett.
Így van ő most Amerikával, semmi se olyan, mint az emlékeiben. Semmi se megy könnyen vagy egyszerűen, a bürokraták ugyanúgy keserítik az életét mint mondjuk Magyarországon. A posta nem működik rendesen, a biztosítótársaságok szemtelenek stb. Jó nekem, nem vártam itt ezektől semmi jót vagy kellemeset, kivéve az időt, aztán még az se jött be az idén igazán.