Nézem a TV-t....

Nézem a 75 éves Udo Jürgens születésnapi estjét. Csomó híres ember gratulál, köztük Angela Merkel is. Ez az ember egy multitalent, nem csak előadó hanem a számai zenéjét maga szerzi. Az egész világon játszák és éneklik a szerzeményeit. Eladott hanghordozóinak a száma többszáz millio. A közönség változatlanűl a lába előtt hever.
Soha nem volt jóképű de nagyon markáns arca volt. Ma kijött a szinpadra és először nem ismertem rá. Kivasaltatta az arcát, rémes!
Később belelapozok a Nők Lapjába és mit látnak szemeim? Szulák Andrea "művésznő" többek közt bikiniben! Mit mondjak, irigylem az öntudatát.

Haladunk

Tegnap végre foglaltunk. Na nem volt ilyen egyszerű, mint ahogy írom.
B. kicsit trükközött, hogy maradjunk tovább, de ebben az esetben kő kemény maradtam. 4 hónap rettenetes hosszú idő lesz, bár ha meggondolom leginkább a német televizió fog hiányozni. Teljesen elhülyülök közben. A tv-ben én nem csak sőt alig nézek filmeket. A legfontosabbak ott nekem a beszélgetős műsorok, minden elképzelhető témában. Van ugyan pici remény, hogy ott is lehet tányérantennát feltenni és nézni az europai műsorokat, na de az időeltolódás. Állandóan figyelni, műsorujság nélkűl, hogy hol mi van és felvenni, nem tudom mennyire lenne működőképes, de majd elválik.
Egyelőre megyünk, két átszállással oda egy átszállással vissza. Mikor megvolt a járat, a dátum és az elhatározás egyszerre, akkor most foglalunk. Árak állandóan dollárban vannak megadva, tehát fizetés B. kreditkártyájával, ami ugyis dolláros. Valahanyadik kisérlet után kiderült, hogy miután innen indulunk csak forintban lehet fizetni. Ennyi forintunk nincs, kártyát nem fogadja el. Jó, mondtam erre én, kezdjük előlről az én nevemmel és EUR kártyával. Már ugy tünt, hogy átmegy, mikor is kiderült, hogy valami extra kodot kért. Nekem olyan nincs. Már a közelmultban is beleakadtam ebbe az extrakodba, de akkor megoldottuk másként. Telefon, jön az automat, hogy majd holnap. Közben elmentem híreket és milliomost (német) nézni, majd vissza. Megláttam egy apróbetüs sort, rákattantam és máris csinálhattam magamnak extrakodot. Huhhh...
Szóval jegy megvan, ki van fizetve, helyek is le vannak foglalva. Várom a következő buktatót.:-((

A nyűgnek még nincs vége

Az előző bejegyzést a cím leírása után valahogy elküldtem, pedig nem akartam.:-(

Szóval nem olyan egyszerű ám amerikába utazni. A nyári menetrend már nem érvényes a téliben meg nincs megfelelő csatlakozás. Keresünk naphosszat, szemvibrálásig és nem találunk. Kevés vígasz, hogy az utazási irodában is megerősítették azt, amit mi láttunk. Volt itt már minden elképzelhető figura, más célállomás, más kiindulási pont meg mit tudom én milyen variációk, de ha megfeszülünk se tudunk semmi okosat kitalálni.
Gondolta volna valaki, hogy a reggel Párizsba induló gépen már karácsonyig nincs egy szál szabad hely se? Nem értem, mindenki utazik ebben a ronda őszi időben?
Ami régen egy kellemes utazási forma volt, az ma már egy tortura, vagy én lettem olyan öreg, hogy egy cseppet sem birom a gyűrődést?
B. is totál belefáradt már a keresésbe. Mikor ma délután végre találtam egy nem jó de elfogadható járatot, amin hely is van még, akkor kiderítette, hogy majd holnap foglaljunk. A guta kicsit megütött, de nem szóltam egy szót se.
Nem emlékszem, hogy valaha is mióta elhagytam az országot, ennyi kinlódás előzte volna meg bármelyik utamat is. Mostmár csak abban reménykedem, hogy mindezek után, az ott tartózkodás csak csupa öröm és boldogság lesz.

A kínnak még nincs vége.

Megvan!

Nos ma hosszas várakozás után megkaptam a vizumot, illetve a zöld kártyát. Már rég jártam ilyen canossát bármiért is. Sajnos semmi boldogságot, ujjongást vagy megelégedést nem éreztem. Még mindig az az érzésem, hogy valami szörnyű tévedés áldozata vagyok. Mert ugye én csak egy kicsivel akartam tovább maradni és nem 10 évre szóló zöldkártyát kértem, amivel, mint mondták 5 év mulva megkaphatnám még az állampolgárságot is. Na pont ez hiányzana még nekem! Előbb köpöm magam szembe a tükörben, mint hogy ilyesmivel foglalkozzak. Na meg nem is kaphatnám meg, mert nem adnak senkinek harmadik meg negyedik álampolgárságot.
Persze elég rossz hangulatura sikeredett a nap, mert én fogcsikorgatva hallgattam és nem mondtam ellen a konzulnak, mindent ráhagytam B-ra. Utána meg annyira utáltam magam, hogy rajta köszörültem a nyelvem mert nem volt más a közelben. Undorító tudok ilyenkor lenni.

Remélem ezzel lezárult 4 éves együttlétünk első diszharmonikus periodusa. Talán ha ott leszünk, már elfelejtem a sérelmeimet. Szerencsére igen hamar tudok sérelmeket felejteni, bár van néhány ami örökre megmaradt bennem, de elég mélyre van száműzve.

Most aztán rengeteg a tennivaló, repülőjegyet kell szervezni, hotelt az első napokra, kocsit is mert anélkül ott nem lehet mozdulni. Ezt is utálom pl. de ez van. Ma jól elfáradtunk, mert gyakorlatilag reggeltől délutánig tartott a követségi hercehurca.

Más

Ismerős, most járt előszőr Barcelonában. Hazajött, el van ragadtatva, mesél és tényleg biztos rengeteg uj épület, strand meg minden van, mióta én utoljára ott jártam. Elgondolkoztam, hogy talán el kellene menni megint.
Aztán rájöttem, hogy nem akarok igazán. Már ugy szeretnék mindent megőrizni magamban, ahogy az emlékeimben él. Amikor még nőként is nyugodtan sétálgathattam az éjszakában a Ramblákon és élvezhettem, hogy az üzletek éjfélig nyitva vannak. Nem voltak román cigányok és nem kellett félni semmitől. A város nem volt még kipucolva és alig volt modern épület. Ma már, tele van modern csodákkal, amit valahol máshol szivesen meg is néznék, de nem ott. Biztos ott is, akár csak Párisban tavasszal, öregnek, fáradtnak és elveszettnek érezném magam. Nem megyek sehova ujra, csak valódi, számomra uj helyekre és akkor nem leszek csalódott semmilyen formában. Felmelegítve még a városok sem jók.

Csütörtökön kell mennem az amerikai követségre konzuli intervjura. Ki nem nyitom a számat angolul, elhatároztam. Valamint megigértettem B-val, hogy ha megint elkergetnek valami hülyeséggel, megvesszük a repülőjegyeket 90 napos kinttartózkodásra és kész.

PIN Code

Nem akartam hinni a szememnek. Megérkezett a svájci erkölcsi bizonyítvány is. E-mailen természetesen. Mikor megláttam, rögtön eszembe jutott, hogy e-mailen kértem, nem postán. Remek letöltöm kinyomtatom, hurrá!!!
Nos igen, de előbb adjam meg a nagyon személyes pin kodomat, amit a kérelemnél használtam. Sejtelmem nem volt mi volt az. Mindez valami csodás "Beamtendeutsch" nyelven volt írva, ugy hogy eleinte nem is fogtam fel igazán mit akarnak. Lázas keresésbe kezdtem. Rendszerint az ilyen extrákat fel szoktam irni a másolatra, de most persze nem találtam semmit. Próbálkoztam a szokásos jelszavammal, amit hülyeségem miatt mindig használok, nem ment. Kerestem az ő papirjaikon és megpróbáltam megadni minden fellelhető számot, nem megy. Irtam nekik e-mailt, hogy elképzelni se tudom mit akarnak. Vagy oldják fel a letöltést, vagy küldjék el postán, ami természetesen megint néhány nap késedelem. B. viszont tűkön űl, mert ő is érzi hogy a sok ezzel-azzal lassan kifutunk az időből.
Ezek után leültem nézni egy filmet, de képtelen voltam rendesen odafigyelni. Jó félóra mulva, kipattant a szikra és berohantam a computerhez. Beadtam, ami eszembe jutott és láss csodát, megnyilt a melléklet és ki is lehetett nyomtatni. Csodák csodája a svájci rendőrségen sem szerepelek a bünözői nyilvántartásban. B. mehet holnap a követségre.
Mostmár csak az hiányzik, hogy az eltünt TAJ- és adókártyám hollétével kapcsolatban is megvilágosodjak.

Asztrologia

Tavasszal éreztem, hogy valami nem jó körülöttem. Semmi nem ugy ment, mint ahogy kellett volna. Igy végső mentsvár megnéztem a bolygók állását. Nem értek hozzá persze, de hiszek a személyre szabott horoszkópban és sokat foglalkoztam vele az elmult 60 évben. Sajnos nem sok jót láttam, de legalább tudtam, hogy miért van tele apró buktatókkal az életem.
Mostanában megint halmozódnak az apróságok. B. műtétje se egészen sima, remélem azért nem lesz komolyabb baj, segit az antibiotika amit most szed.
Saját vizum ügyem is egyhelyben toporog, akár csak a saturnus, ami az egész ronda évet okozza nálam. De van fény az alagut végén. Novemberben már odébb vonul a satrunus és akkor nekem is könnyebb lesz az életem.
Lehet röhögni, de nekem akkor is használ, ha rátolhatom valamire a rengeteg toporgás, aggodalom és bosszuság okát. Meglátjuk mi lesz novemberben.

Kicsi boldogság

Ma délelőtt szólt a telefon és kiderült, hogy megvan a hőn áhított koncertjegy Bécsben. Simon Bolivar zenekara, akikről már annyit hallottam és olvastam és olyan nagyon kiváncsi vagyok rájuk. Szóval sikerült. Vártam mindig, hogy talán egyszer jönnek Pestre is. Igaz feltehetően itthon nehezebb lett volna jegyhez jutni mint kint. A hazai, igazán jó hangversenyekre ugy adják el a jegyeket, hogy észre se veszi az ember. Persze tudom mi folyik e-téren. Elég sokáig benne voltam én is a körben akik hozzájutottak minden jegyhez. Ma már nem vagyok bent, magamra vessek.
Mindentől függetlenűl ilyenkor aztán nagyon hálás vagyok a Sorsnak, hogy ad nekem még ilyen teljesíthető kivánságokat és a Férjemnek is, aki szorgos munkával megtermtette nekem létem alapját valamint azt, hogy ha valami elérhetőre nagyon vágyom, meg is tudjam szerezni magamnak. A hálás öröm után, aztán mindig kicsit rossz a lelkiismeretem, mert neki kellene velem élvezni mindezt és nem másnak, de igy akarta a Sors, nem szabad ellenkezni.
Tudom, szerénytelen vagyok, de meggyőződésem, hogy mindhárom férfiunak adtam valami extrát az életéhez. Én meg kaptam és kapok közben rengeteget, nem pénzben hanem szeretetben. Arról már nem is beszélve, hogy a férjem tudtán kívűl csinálta belőlem azt aki vagyok. Egy hivatásos psychiáter se érhetett volna el jobb eredményt.
Szóval ma sütött a nap és szép volt az élet. Jók az ilyen dolgok, amivel az ember kicsit igazán boldoggá tudja tenni magát. Holnap megyünk kötözésre és remélem B. egyre jobban lesz.

Ujságolvasás

A nap nálam az ujságolvasással kezdődik. Igy van ez már mióta csak ujsághoz tudok jutni. Természetesen csakis a napi reggeli ujság érdekel. Az itthon járatott ujságban sajnos nincs olyan nagyon sok olvasnivaló. Igy aztán hetente egyszer-kétszer, de egészen biztosan szombaton elmegyünk kinti sajtóterméket venni. Tegnap ez volt B. kötelező sétája. Igy van aztán nekem német, neki angol nyelvű ujság vasárnap reggelre.
Ma reggel miundketten rendesen kialudtuk magunkat, aztán gyors reggeli, mert nálunk soha nincs a reggelinek különösebb jelentősége, majd be a szófára ujságot olvasni. Csodás napsütéses idő volt és rájöttem, hogy ez az egyik legkellemesebb szórakozásom. Ülni kettesben és olvasni az ujságot. Igen a kettesben olvasott ujság az igazi gyönyörűség. Különben az ember belefullad saját gondolataiba és az nem jó. Az érdekességeket aztán, ki-ki a sajátjából gyorsfordítja. Érdekes osszehasonlításokra is nyilik igy alkalom, hogy mit hogy kommentál a két teljesen különböző nagynevű ujság. Szóval a mai nap remekül indult.

Aztán persze már jöttek a bosszúságok, computer bedöglött plusz észrevettem, hogy a lakás egyik sarka kicsikét beázik a felső szomszéd balkonjáról. Dühit, hogy nem vettem előbb észre, mert a napokban még itthon volt, de már nincs és ki tudja mikor kerül megint elő.

B.-t hazakisértem, mert azért kicsit huzza a tövig szorosan befáslizott lábát. Holnap uj hét és kezdődnek megint a küzdelmek.

Nyugi

A mai nap jó. Jó még akkor is ha csak 3 órát aludtam. Először nem tudtam elaludni, hiába én csak éjfélutánra vagyok programmozva. Persze félnégykor már felébredtem és utána nem mertem elaludni. Ötkor már reggeliztem. Igy aztán az egész napom fel van borulva. Délben ebédeltünk, késődélután már megint éhes voltam, de mindegy. Holnapra helyrezökkenek.
B. jól van. Reggel már vidoran várt, kapott reggelit is. Orvos megnézte, átfáslizátk a lábát és már jöhettünk is haza. Délután már sétáltunk is, mert az nagyon ajánlott. Szóval ma kerek a világ.
Azért pici nyűg van. Az egyik szoba sarka beázott a felettem lévő balkonról. Nagy harc lesz, a tulajdonos rendszerint Amerikában van, vagy hol, nem tudom de nem itt. Hétfőn kezdhetek intézkedni.

"Papa"

Megyek tegnap este a "magánklinikára", ami kb. 3 régi lakásból van kialakítva, egy műltszázadfordulós ház első emeletén. Az ajtóban áll az ápolónő, egy idősebb, életét az egészségügyben töltött hölgy.
"Tessék jönni, jól van a papa" invitál befele.
Összenézünk egyetlen öröklött rokonommal ,aki felajánlotta és elkisért arra a nem tul biztonságos környékre, és hirtelen nem is tudom mit mondjak.
"Mondtam a papának, hogy itt is maradhatna" folytatja az ápolónő. Közben már beértünk a labirintuson át az ágyhoz és közöltem, hogy nem papa ő, á dehogy. "De a férje, nem?" hát persze, ilyenkor a családi állapotomon nem vitatkozom, de éppen azért nem papa, szögeztem le.
Nos addigra már a hölgynél is leesett a tantusz és hosszú magyarázkodásba kezdett, hogy ők a férjével egymást mamának meg papának nevezik. Közöltem erre, hogy az más, de nálunk gyerek nincs, nem volt és hála Istennek már nem is lesz, igy mi maradunk a nevünknél.
B. tényleg jól volt, kapta az infuziót, megegyeztünk, hogy nyugisabb ha ott marad, mert későn értünk volna haza és hajnalban vissza kell menni.
Aztán hazafele öröklött rokonnal megbeszéltük, hogy rettenetes, hogy ugy nőttek fel emberek, hogy a legalapvetőbb társadalmi nyelvezetet se ismerik. Férfiak estében pedig könnyű, hisz J. úr egy normális megszólítási forma. Nőknél persze nehezebb. Itt a magyar nyelvnek komoly hiányossága van.
Nem először borultam ki a "papa" megnevezésen. Mikor Emberemet vittem be a kórházba meghalni, a mentős őt is lepapázta. Fiatal fickó volt. Őt kioktattam rendesen. Ezt a hölgyet, akire rábiztam B-t és tényleg tele volt jóindulattal és szolgálatkészséggel nem akartam kioktatni. Kiváncsi vagyok ma reggel mivel fogad.

Vegetativ

B.-t péntek délután operálják, ez mostmár biztosnak tűnik. Igaz kettőnknek sincs annyi forintja amennyit le kell tenni műtét előtt. Imádom ezt a magyar módszert. Normális helyen, van műtét, majd a további kezelések, kötözés, varratszedés stb. aztán küldik a számlát. De itt nem. Előre készpénzben. Mindegy, megoldjuk de nem lett lett jobb a kedvem az ügyintézés milyenségétől. Mert amugy persze jönnek a titokban tartott panaszaim. Ma reggel azt hittem nem fogok tudni elmenni a fodrászhoz időben. A vegetativ idegrendszerem a hasamban kezdi a tombolást. Aztán jön az általános rossz közérzet, szivritmus zavar, levegő után kapkodás meg minden. Persze tudom, az eszemmel nagyon jól, hogy ez nem egy komoly műtét. Ennél már sokkalta komolyabbakat is túléltem kibicként, de hiába ennek nem lehet parancsolni. Mikor még ezt nem tudtam, akkor mentem orvoshoz, panaszkodtam, vizsgáltattam. Aztán jó öreg idegorvos barátom szólt, hogy hagyjam abba és vegyem tudomásul, hogy én ilyen vegetativ vagyok. Igy most tudom, de nem vagyok jobban tőle.
Közben persze más történések is vannak. Megjött az összes papir a lakásról, vissza kellett scannelni aláírva. Mit kinlódtunk mig jó lett. Az erkölcsi bizonyitványaimról még semmi hír, de nem is bánom, mert most igazán nem lenne idegem a konzul úrral beszélgetni.
Pillanatnyilag távoli délibábnak tűnik az egész kaland. Jó lenne egy héttel idősebbnek lenni.

Zajlik az élet

Rumlis nap volt. Délelőtt vásároltunk, már nem is írom, hogy jól felhúztam magam az impotens kasszásokon a Sparban. Végül is intézkedtem és kinyitottak még egy kasszát. A hülye nép meg csak állt bambán és kicsit morogva, hogy nem megy a sor.

Ebéd után aztán elcipeltem B.-t a visszérdoktorhoz. Kicsit féltem a dolgotól, mert akartam időpontot rendelni, de mondták nem lehet, oda kell menni és várni a sorunkat. Mázlink volt, a végén csak ketten voltak előttünk. Orvos rápillantott a lábára, ultrahanggal is és már mondta is az operációs lehetőségeket. Jól lerohnata B.-t mert már pénteken operálja. Persze a májusi önkéntes labor már nem érvényes. Igy aztán kiszorítottam holnapra egy időpontot. Szegény fél tizenegyig nem ehet, mert korábban már nem tudják megcsinálni. EKG is kell, de meglesz minden aztán pénteken jöhet a műtét. Kicsit félek, mert bóditásos altatásban csinálják, de másként nem lehet azt tudom. Orvos persze,mondja mi kell és hozzáteszi, ezt megcsinálják bármelyik SZTK-ban. Hol??? Ezt mi nem tudjuk, de szerencsére nem ragaszkodott ehhez a variációhoz.
Este idegnyugtatónak még kaptam egy e-mailt a svédektől, hogy nem irtam meg a címem, nem tudják hova küldjék az igazolást, töltsek ki uj nyomtatványt. Itt van az elsőnek a másolata, rajta van a cím. De mindegy, uj nyomtatvány kitöltve, aláírva scannelve elküldve. Kiváncsi vagyok a folytatásra.
Közben rápillantok a naptárra, te jó ég! Még mindig semmi hir Amerikából, nem fogom tudni időre átutalni a pénzt.
Irtunk dörgedelmes e-mailt és faxon is átküldtük. Jött is válasz hamarosan, holnap utalhatok. Előtte beveszek egy nyugtatót azt hiszem.

Ősz van

Napok óta nagyon hűvösek az éjszakák, nem szeretem. Nekem a legszebb az, mikor az éjszaka közepén is egyszál semmiben kint lehet ülni és nézni az eget. A csillagokat, a repülőket és ha van a holdat. Az első hűvös éjszaka elveszi még a szép napos napok varázsát is. Melankólikus lesz az élet.
Itt volt nálam pénteken a 95 éves barátnőm és a 60 éves lánya. Fantasztikusak igy együtt. Mindketten aktivak még a maguk módján. A lány magán tornaórákat és edzéseket tart, húsz éve próbál meggyőzni, hogy nekem is milyen jót tenne. Biztos igaza van, de az ilyesmi nem nekem való. A puszta gondolat, hogy rendszeresen bármilyen időjárásban el kelljen mennem valahova, rémálomnak tűnik.
A mama még mindig varr. Van egy régi kundschaftja, aki meglehetősen rémes nőszemély, mindenki mással összeveszik. De ő galamblelkűen tűri, mert kell a pénz ha időnként elutazik Sopronba vagy Hévizre. Ahogy mondja menne ő bárhova máshova ha lenne pénz és bármilyen nemü partner. A régi barátnők már mind kidőltek mellőle. Nem jó túl soká élni, az ember menthetetlenűl magára marad. Idősebb korban már maximum ismeretségekre tehetünk szert. Az ismerősök nem voltak tanui régebbi életünknek és igy soha nem leszünk teljesen egy hullámhosszon. Egy jó partner aranyat ér és én ezt nagyon jól tudom.

Köztes állapot

Mostmár nem tudom mit akar a SORS. Tegnap e-mail fordultával jött a válasz a svédektől. Na jól kicentralizálták őket. A rendőrségi főközpont Kirunában van. Azt hiszem, az a legészakibb városuk. Nagy húzás volt ez az hetvenes évek elejétől. Féltek, hogy elnéptelenedik az ország északi része, ami nekik haditechnikailag igen rossz lett volna. Dúlt akkoriban a hidegháború még javában. Tehát elkezdték a közintézményeket decentralizálni. Igy került a rendőrfőközpont az ország északi csücskébe. No ezt inkább nem szerettem volna tudni, mert perszehogy nem volt a képemen bőr, letagadni a mailt. Szóval megint letöltöttem a formulát és pénzt utaltam a svédeknek is. Nekik csakis postán lehet elküldeni a kitöltött papiruszt. Azt irják 8 nap. Na meg az odaküldés Magyar Posta által egy hét, a visszaküldés szintén. Közben már a Svájciak is kapcsoltak, igazolták, hogy megkaptak mindent, de nyomtassam ki, irjam alá és küldjem vissza a mellékletet, postán. Papirhegyeket gyártottunk már mióta a vizummal foglalkozunk. B. el is vitte az egészet feladni ajánlottan a postára, ami persze már 3-kor bezárt. Utána elment volna nyiratkozni, de azok is bezártak 3-kor. A házunkban az iroda is elhúzott ma 3-kor. Nem csodálom, hogy válság van ha senki nem dolgozik rendesen.

De azt hiszem valahogy sikerült tegnap megértetnem, hogy mennyire megalázónak és méltóságomon alulinak találom ezt az egész dolgot. Végül is kimenetem anno, gondoskodtam magmamról soha senkitől nem kértem és nem kaptam semmi. Az állampolgársághoz jóformán semmi nem kellett. Látták dolgoztam, jóformán egyhelyen laktam végig és az adót is fizettem. Ennyi volt, nem kérvényezés meg csúszás mászás és oktalan vizsgálódások tömege. Igenis vérig vagyok sértve. Ezt B. tegnap kezdte felfogni. Eddig csak azt hitte hisztizem.

Szépen javul a keze és a lába. Kezdünk beszélgetni a viszérműtéttől.

Még nincs vége!

Ma bementünk a követségre a holt biztosan utolsó papirokkal. Mondtam, nem hiszem, megint hozzánkvágnak még valamit. Nos igy jönne be a lottó nálam.

Hosszas tanulmányozás után a hölgy kiderítette, hogy az általam lakott országokból is szerezzek be hatósági papirt, hogy nem voltam büntetve és jelenleg sem állok büntetés alatt. Rögvest a kezünkbe nyomott két papirt, amin rajta van, melyik weboldalról lehet a kérelmeket letölteni. Mondtam neki, a svédeket felejtse el. Abból a hatalmas vizfejtől az életben nem tudok megszerezni egy hivatalos papirt. B. izmai rángtak. Ismerem ezt, mikor megismerkedtünk akkoriban volt ilyen.
Itthon aztán nekiláttunk. A svédbe egyből beletörött a bicskánk, képtelenség megtalálni bármit is náluk a weboldalaikon. Irtam e-mailt, amire feltehetően sohanapján fognak válaszolni. A svájciak már kicsit egyszerűbben mentek. Persze mindennek előtt azt taglalták, hogy a pénzt hogyan lehet a számlájukra tenni, de ez nekem természetes. Aztán némi küzdelem után meglett a kivánt nyomtatvány is, amit láss csodát, neten ki lehetett tölteni és e-mailben fog jönni a papir.

Az egészben annyi a pozitivum, hogy B. is kezdi belátni, hogy kár ezt az egészet erőltetni. Nekem 3 hónap nagyon elég lenne egyszerre ott. Már nem dühödten "visszacsinálom az egészet" reagál, hanem ugy, hogy elmegyünk 3 hónapra, aztán majd meglátjuk. Rajtam meg rajtam van a fatalizmus. Ilyíenkor mondom, hogy az égiek se akarják ezt az egészet, ki tudja miért, de biztos igy lesz jól. Már tényleg félek. Nem szeretem a tulerőszakolt dolgokat, mert az nálam még soha nem hozott, távlatilag is, pozitiv eredményt. Nem szép tőlem, veszik egy csomó pénz, az idegeinkről már nem is beszélve, de ellendrukkolok. Kivánom, hogy nem jöjjön meg, ne válaszoljanak, maradjon minden igy ahogy van. Na és mélán útálom az amerikaiakat.

Ősz

Ma megcsapott az ősz lehelete. Már reggel olyan bágyadtan sütött a nap, feltehetően ettől kerültem olyan melankólikus hangulatba.
Elgondolkoztam, hogy az ember mennyire várja a nyarat. Aztán mikor itt van nem kezd vele semmit. Volt sok tervem, kirándulások, látogatások. Aztán ki nem mozdultunk sehova egész nyáron. Na persze B. elment Amerikába, de én? Ültem itthon és élveztem a meleget. Ez volt a nyár.
Most meg már el is mult. Gondolom majd egyszer mikor már valamilyen okból fizikailag nem leszünk képesek sehova se menni, mennyire fogom sajnálni ezeket az elfecsérelt nyarakat.

Mindegy. Most már tele vagyok tervekkel Amerikára. Azt hiszem azt nem fogom ellazsálni, mert rendezkedni és berendezni nagyon is szeretek. Plusz a kényszer is. Egy üres lakásban nem lehet élni. Valamilyen alap háztartást össze kell hozni. Csak B. rendbe jöjjön, találjak egy olyan sebészt akiben megbízik. Nem lesz könnyű, de majd keresek szorgosan.

Az "ötnapon belűl megküldjük" papír még mindig nem érkezett meg, pedig már 8 napja elküldtem ajánlottan, elsöbbséggel. Vidám dolog ez a rohadt amerikai vizum.:-(((