Haladunk

Tegnap végre foglaltunk. Na nem volt ilyen egyszerű, mint ahogy írom.
B. kicsit trükközött, hogy maradjunk tovább, de ebben az esetben kő kemény maradtam. 4 hónap rettenetes hosszú idő lesz, bár ha meggondolom leginkább a német televizió fog hiányozni. Teljesen elhülyülök közben. A tv-ben én nem csak sőt alig nézek filmeket. A legfontosabbak ott nekem a beszélgetős műsorok, minden elképzelhető témában. Van ugyan pici remény, hogy ott is lehet tányérantennát feltenni és nézni az europai műsorokat, na de az időeltolódás. Állandóan figyelni, műsorujság nélkűl, hogy hol mi van és felvenni, nem tudom mennyire lenne működőképes, de majd elválik.
Egyelőre megyünk, két átszállással oda egy átszállással vissza. Mikor megvolt a járat, a dátum és az elhatározás egyszerre, akkor most foglalunk. Árak állandóan dollárban vannak megadva, tehát fizetés B. kreditkártyájával, ami ugyis dolláros. Valahanyadik kisérlet után kiderült, hogy miután innen indulunk csak forintban lehet fizetni. Ennyi forintunk nincs, kártyát nem fogadja el. Jó, mondtam erre én, kezdjük előlről az én nevemmel és EUR kártyával. Már ugy tünt, hogy átmegy, mikor is kiderült, hogy valami extra kodot kért. Nekem olyan nincs. Már a közelmultban is beleakadtam ebbe az extrakodba, de akkor megoldottuk másként. Telefon, jön az automat, hogy majd holnap. Közben elmentem híreket és milliomost (német) nézni, majd vissza. Megláttam egy apróbetüs sort, rákattantam és máris csinálhattam magamnak extrakodot. Huhhh...
Szóval jegy megvan, ki van fizetve, helyek is le vannak foglalva. Várom a következő buktatót.:-((