Más

Ismerős, most járt előszőr Barcelonában. Hazajött, el van ragadtatva, mesél és tényleg biztos rengeteg uj épület, strand meg minden van, mióta én utoljára ott jártam. Elgondolkoztam, hogy talán el kellene menni megint.
Aztán rájöttem, hogy nem akarok igazán. Már ugy szeretnék mindent megőrizni magamban, ahogy az emlékeimben él. Amikor még nőként is nyugodtan sétálgathattam az éjszakában a Ramblákon és élvezhettem, hogy az üzletek éjfélig nyitva vannak. Nem voltak román cigányok és nem kellett félni semmitől. A város nem volt még kipucolva és alig volt modern épület. Ma már, tele van modern csodákkal, amit valahol máshol szivesen meg is néznék, de nem ott. Biztos ott is, akár csak Párisban tavasszal, öregnek, fáradtnak és elveszettnek érezném magam. Nem megyek sehova ujra, csak valódi, számomra uj helyekre és akkor nem leszek csalódott semmilyen formában. Felmelegítve még a városok sem jók.

Csütörtökön kell mennem az amerikai követségre konzuli intervjura. Ki nem nyitom a számat angolul, elhatároztam. Valamint megigértettem B-val, hogy ha megint elkergetnek valami hülyeséggel, megvesszük a repülőjegyeket 90 napos kinttartózkodásra és kész.