Karácsony után

Nos ez is lezajlott. Szép békés napok voltak. Bandi és László jól kijöttek egymással. Három napig két férfivel ebédeltem, meg is híztam egy kilót. Volt roston sült süllő, ajándékba kapott fantasztikus francia salátával, utána vett beiglivel. Következő nap jól sikerült töltött káposzta. A harmadik nap kicsit zűrösre sikeredett, mert a terv szerint gulyásleves volt, ami utánra László hozta volna a palacsintát. Ő viszont kiborult, mert a takarító leányka megbetegedett. Ő viszont hajnalban felkelt és csak később látta a SMS üzenetet. Bosszúsan kezdte kivakarni a koszból a fürdőszobát. Ő az az ember aki tényleg még soha életében nem csinált semmilyen házi munkát. Végül megjelent fölöttébb morózus hangulatban és közölte, hogy rosszkedvűen hozzá se fog semmihez, mert úgyse sikerül. A gulyáslevesnek viszont nagy sikere volt. Egy csepp sem maradt belőle, sőt az összes beigli is elfogyott. Éhen senki nem maradt. 

Én enyhe izgalommal néztem az ünnep elé, de jobb volt mint gondoltam. Tegnap délután mi ketten vissza szállítottuk Bandit a lakásába. László szörnyülködött, hogy milyen állapotban van, persze ő nem látta, mikor valóban rossz állapotban volt. Mára már vigyázni kell az evéssel, mert néha feszülnek a régi nadrágok és igaz segítséggel, de felkecmereg a lépcsőn. Mi aztán este a Fesztivál zenekar hagyományos titok koncertjére mentünk, ami ismét fantasztikus volt. Fischer Iván kifogyhatatlan az ötletekből, az idén is sikerült kellemes meglepetést szerezni a zeneszerető népségnek. Nagy tombolás volt a végén, csak a zenekar levezénylése a színpadról tudott véget vetni a tombolásnak.

Ma gyönyörű időben kirándultunk a Mátrába, pontosabban Kékestetőre. Azt hiszem 5 éves koromban voltam ott utoljára. Legnagyobb meglepetésünkre komoly mennyiségű hó volt. Nehéz volt parkoló helyet szerezni. Egyáltalán nem voltunk ekkora hóra felkészülve, de azért felmentünk a toronyig és a toronyba. Vissza fele meg frászt kaptunk annyira csúszott a letaposott hó. Odaúton megtekintettem László eddigi lakhelyét. Csodálom, hogy bírta a falusi magányt eddig.. Vissza fele betértünk egy általa már kipróbált vendéglőbe és hosszas várokozás után egy jót ettünk.  Délután 4 előtt a vendéglő még tömve volt. Itthon aztán egy kicsit eltévedtünk de hála a később bekapcsolt GPS-nek haza  találtunk. 

Most aztán vár rám a malac vadászat. El se tudom képzelni, mi lesz ha az idén nem kapok megfelelő malacot. Hat embert jó lakatni borjúpörkölttel és nokedlivel, nem egy könnyű feladat. Más ötletem viszont nincs.:-((

Kéretik drukkolni a malacnak, hogy jövőre is szépek és gazdagok lehessünk. Ehhez persze a lencse is kell, de az nem probléma. A téli, narancsos, tiramisu elkészítése, ipari mennyiségben is menni fog. Itt lesz már Bandi, aki majd elszórakoztat pancsolás közben.

Karácsony előtt

Egyre jobban meg tudom érteni, most utólag, szegény anyámat, aki nagyon nem szerette a karácsonyt, mikor már felnőttünk. Persze mikor kicsik voltunk könnyű volt szeretni, hiszen bőven volt segéderő a háztartásban.

Segéderő már nálam is van és nem is csak a házimunkán műlik a nemszeretem érzés, hanem azon, hogy ilyenkor mindig minden összejön.  A hét azzal kezdődött, hogy Bandi telefonja nem működött, illetve külföldre nem tudott telefonálni. Rábeszéltem, hogy társalogjon "Vandá"-val a Telekom automata nőjével. Erre keddre sikerült már használni a telefont. Ezután a bank közölte vele, hogy olyan sikeresen és folyamatosan használta rosszul a telefonos átutalási lehetőséget, hogy csak akkor kap új kódot, ha ő személyesen megjelenik náluk. A bank nem itthon van. A következő lépés az volt, hogy én is jó leszek, de vigyek hivatalos meghatalmazást. Keddre több egyeztetés után sikeresen kifacsartam az ügyvédből egy angolul írt nagyon hivatalos meghatalmazást. Ügyvéd házhoz ment aláírásért szerdán. Minek következtében én rohantam a délibe vonatjegyért Csütörtök reggel fel a vonatra, kettőre volt időpontom és valamivel 5 előtt végeztem. Természetesen mindezt étlen szomjan.

De még előtte szerdán, gyorsan összeraktam egy csomagot a német barátoknak, elintéztem és kifizettem a szállítást, majd átvittem Bandihoz, ahonnan csütörtökön el is vitte a  DHL 

 Este még sikeresen ráléptem a kedvenc szemüvegemre, megy a kukába. Csütörtök este kiderül, hogy mindkét készülék távirányítója elromlott, amivel a német tv-t nézem. Péntek reggel telefon a tv-s emberemnek. Több próbálkozás után siker. Ma már el is jött és ki is cserélte az ősi berendezéseket. A levélszekrényemben találtam két cédulát a UPS-től, miszerint már kétszer próbálták kézbesíteni a csomagomat, ami Berlinből jött, de nem találtak, tehát vissza küldik a feladónak. Ismét hosszú telefonálgatás után, talán megmenekült a csomag, de ez még csak szóbeli ígéret.

A mai nap valahol már látszott valami fény az alagút végén. A délelőtti fodrász után, igaz ebédelni nem tudtam, de a tv-s ember a kapuban várt. Mire elment már nem is voltam éhes. Ezután telefonáltam a házi segítőmnek, aki jött is rögtön és először rendet rakott a konyhában, majd összegyúrta az előkészített töltött káposzta tölteléket, majd boszorkányos ügyességgel remek töltelékeket csinált belőle. Nekem tavaly a fele szétesett. Szemlátomást nagyobb konyha gyakorlata van mint nekem. Élvezem a nőt, mert akkor is jár a keze, ha közben dumál. Ez igazán ritka tulajdonság. 

Magamnak is el tudok könyvelni egy-két jó pontot. Mélyrepülésem óta most voltam először egyedül Bécsben, ahol iszonyat tömeg volt az utcákon. De nem tévedtem el, jó helyen jó metróra szálltam, jó kijáraton jöttem ki stb. Talán mégse vagyok annyira hülye mint öreg. Nagyon meg voltam magammal elégedve.A másik meg, ma sikerült kiszerveznem a franciasaláta készítést az ebéd partneremre.Csak viccből kérdeztem, hogy nem lenne-e kedve megcsinálni és rögvest bevállalta.

A jövő heti ünnep napokon hárman fogunk ebédelni együtt minden ünnepnap. Bandi itt lesz, majd 26.-án mi visszük haza, mert este koncertre megyünk. Ha nem lesz hó, megyünk Gyöngyösre 27.-én. Aztán kezdődik részemről az malac izgalom, kapok, nem kapok? Nagyon izgulok. Hatan leszünk ebédre, pincéből összerakott asztalnál, kölcsön abrossza és mi lesz ha nem kapok malacot?.

December

Nem tartozik a kedvenc hónapjaim közé. Az állandó szürkeség lehúz és megbénít. Szerencsére a legizgalmasabb dolog befejeződött. Megvan a vágyott lakás. Ott van, ahol mindig is szerette volna, jó is,már költözik. Legalább is elvben. Ma már telefonált, hogy ma mégse jön az első rakománnyal Pestre, majd holnap. Rossz az idő. Azért remélem még az idén beköltözik tényleg. J9vő héten megy 3 napra  Svájcba, orvoshoz, kontrollra. 

Nekem csak egy kis bécsi kirándulás jutott, mert Bandi bank dolgait kell személyesen rendbe raknom. Sikerült neki annyira megkeverni mindent, hogy nem tud neten belépni a bankba, sőt a bank közölte, hogy csak személyesen, vagy valaki egy hiteles megbízással tud bármit is csinálni. Nos most megint "valaki" leszek. Ez persze egy egynapos kirándulás és már előre utálok ebben az időben bárhova kimozdulni. 

Itthon azért mozgolódok. Miden hétre jutott mostanában egy hangverseny. Most pont ma lesz megint a müpában is egy. A barátnőm sajnos nem jár most autóval, így marad a taxi. Sajnos még mindig nem jutott eszébe senkinek, hogy oda lehessen hajtani direkt. Aki nem megy saját autóval, az gyalogoljon egy kicsit. Remélem nem fog esni semmi. 

A hétvégék most majd már egyszerűbbek lesznek, mert majd csak Bandi jön időnként. Most nem, mert szombaton van a svájciak karácsonyi ebédje, ahová természetesen elmegyünk. Így Bandi ebédjéről mindenképpen kívülről kell gondoskodni. A gondozónője még mindig beteg, de nem akar másikat. Bevásárlási segítségem hajlandó hétvégén is vinni neki kaját. Végül is nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan sok segítőkész embert küldött nekem. Ez a vásárló házaspár már több mint három éve van velem. 

Bandi egyébként nagyon önálló, a lakáson belül. Már rendnászeresen tusol is egyedül. Ételt melegít, reggelit elkészít és állítólag az se zavarja, hogy egész nap egyedül van. Aztán mikor valaki odamegy, az elmosogat, rendet rak és kész. Én ha tehetem minden délután átmegyek. 

Szóval így görgetjük a napokat magunk előtt és várjuk, hogy világos legyen.