Kispukkancs

Az EU-ban öt napra húzódott el a kétnapos tárgyalás. Nem volt egyszerű mert hatalmas összegről volt szó, amivel az EU próbál segíteni a vírus okozta válság megoldásán. Hamarosan szinre lépett a "4 fukar" Ausztria, Dánia, Svédország és Hollandia. Különösen az utóbbi miniszterelnöke makacskodott. Ők igyekeztek minél többet lefaragni a segély összegéből és inkább csak kölcsönöket adni. Az első két nap, gyakorlatilag ezzel a huza-vonával telt el. Lassanként aztán kevesebb lett a segély és több a kölcsön, a végösszeg nem változott. Ezután kezdtek beszélni a jogállamiságról és ekkor lépett színre a kispukkancs. Ha bármiféle jogállamíságot követelenk, akkor ő megvétózza az egészet és kész. Őt nem érdekli Európa jövője, semmi. Közös érdek közös értékek, mi az neki?

No de nem is erről akarok itt mesélni, hanem a külalakról. Természetesen a jobbára férfiakból álló gyülekezet, mind öltönyben és nyakkendőben volt. A nők is a szokásos nadrág és blézer együttesben. Egyetelen üditő kivétel volt a finn miniszterelnöknő, akin szép elegáns ruhák voltak minden nap.  Érdekes módon egy darab elhízottat se sikerült felfedeznem köztük, Merkelnél ez már bocsánatos bűn, nálam. No a mi kis pukkancsunk volt az egyetlen aki állandóan levett zakóval mászkált teremről teremre, pedig egy pukkancs hasnak nem előnyös a ráfeszülő ing. Nem hinném, hogy az üléstermekben és általában a hatalmas épületben nincs klíma. Így számomra semmi se indokolta az ingben járást.
Egyébként ha pukkancsunk is azt vallja, mint állítólag Marlene Ditrich, hogy mindegy, hogy mit csak beszéljenek rólam, most boldog lehetett. Négy napon át nem volt olyan német hiradó, ahol ne hangzott volna el a neve és ne mutatták volna daliás alakját.

Pest nem Bécs

Pénteken, nem csak dolgom, hanem időm is volt a belvárosi szemlére. Nagyon elszomorító amit láttam. Igen sok üzlet bezárva, vagy u.n. technikai ok miatt vagy egyértelműen végleg. Ami nyitva van az is üres. Kávézók teraszai, délelőtt nem esett még az eső, üresek. Hol a nép és mit csinál?

Mikor járvány után kint voltunk Bécsben, örömmel láttam, hogy az ott lakók szemlátomást örömmel használják a városukat, ami járvány előtt, kibírhatatlan volt a turista tömegek miatt. Vissza tért a nyugdíjas korosztály a városba, délben öregasszonyok csoportosan ebédeltek a vendéglőkben.Az utcákon kis szatyrokkal idősek siettek a dolguk után. Minden olyan volt, mint ezelőtt 30 évvel.

Nagyon elszomorító de nálunk ez nincs. Nem tudom ki hol van és mit csinál, de megjegyzem, hogy pl. a Dunakorzón sétálni, leülni beszélgetni teljesen ingyenes.

Délután aztán utól ért az öröm is. A már szerdán megérkezett hétvégi német újságok mellé, megkaptam az újságosnál a hetilapot is, amit 3 hete eltűnt. Újságos külön telefonált, hogy okvetlen menjünk, mert van német újság. Hogy mi történt, nem tudom, de kicsit helyrebillent a lelkem ebben a kivételesen ronda őszi időben.

Jelenleg én olvasok szegény B. pedig csapot szerel, fekszik a szekrényben. Azt a vadonatúj drága csapot cseréli le, amit nemrég a szerelő 10 perc alatt felrakott húszezerért. A csap maga pontosan a duplájába került, de sajnos elég használhatatlannak bizonyult, felszerelve. Ezután jutott B. eszébe, hogy nála van egy szintén új csap, elfekvőben. Most azt szereli fel.

Frissítés. Még mindig szerel. Már beiktattam nála két szünetet de csak remélni tudom, hogy holnapra kész lesz.:-(
Szerelőt persze nem volt szabad hívnom, mert annak még egy rendes szerszáma se volt. Ettől függetlenül 20 perc alatt fent volt a csap.

Éttermi ebéd, vírus után

Nagy elmaradásunk volt a karantén miatt az elmúlt hónapokban. Azóta igyekszünk behozni az elmaradt ebédeket. Ma itt Pesten a belvárosban egy olasz étteremeben voltunk. Hétköznap délben tele volt. Szerencsére kicsit később mentünk, így pont felálltak egy asztaltól és leülhettünk.
Amíg vártunk, nézelődtem. Itt a vírús rémületnek már nyoma se volt. Senkin, a pincéreken se, volt maszk, ami mindjárt normálisabbá tette a helyet. Igaz az asztalok kicsit szét voltak húzva, ami csak jó volt, mert régen elég sűrün kellett ülni. Amennyire a környezetemben hallottam csupa magyar vendég volt, csak egy asztaltól jöttek angol hangok, B. szerint valami szőrnyű magyar akcentussal.
Közben jöttek újabb vendégek, aki a régiekkel hatalmas ölelkezést és puszilkodást rendeztek. Ezt több ízben is láttam. Nem tudom, mindez a vírus utáni öröm, vagy talán régen is volt ilyen, csak akkor nem figyeltem. Minden esetre jó volt látni, mindaz után, ami a tv-ben látható. Vezető politikusok csak álldogálnak egymással szemben és nincs semmi kézfogás. Nagyon sután néz ki.
A kiválasztott étkek igen finomak voltak, nagyon jól éreztük magunkat. Utána szóltam, hogy fizetni szeretnénk, erre eltünt mindenki. Miután utálok várni, felálltam és indultam a kijárat melletti kassza irányába. persze rögtön előjött a kasszírnő. Ezen a helyen ezt már máskor is megcsináltam. Valahogy a számla nagyon ráér náluk. Miközben B. miatt tötyögtünk a buszmegálló felé, két busz is elment. Na mondtam itt egyhamar nem jön másik, de volt ott egy taxi. Ez nálam a totális züllés, világos nappal jó időben taxiba ülni. Szerencsére az alagutat már kitisztogatták. Mikor befele jöttünk a kifelel menő sáv le volt zárva. Volt mentő és tüzoltó autó is, plusz 3 személykocsi meg néhány rendőrautó. Valami óriási tehetség kellhet ahhoz, hogy egy ilyen teljesen egyenes rövid alagútban, ahol soha nem lehet gyorsan hajtani, ilyen ügyesen össze menjenek.

Az elátkozott Palazzo

A történet nem tőlem származik, hanem a Süddeutsche Zeitungból "loptam". Talán másnak is érdekesség.
Van Velencében  a Calane Granden egy gyönyörű palota, Casa Dario, amin állítólag átok ül. Sokan dicsérték és állítólag Monet számtalan festményén is szerepel. Tényleg nagyon szép.
1479-től épült és 1487-re készült el. Velencei gótikus stilusu de a hátsó oldalára, ami egyébként egy kis térre néz, a 19. században hozzá építettek egy neogótikus erkélyt. Az építtetőt Giovanni Darionak hívták és a palota elkészülését már nem élte meg. Később a lánya a férjével költözött a palazzoba és ezzel elkezdődőtt az átok. A férj egy jómódú fűszerkereskedő volt, aki a beköltözést követően csődbe ment és nemsokára leszúrva találták meg. Felesége nem tudott belenyugodni a sorsába és öngyilkos lett. A palota ezután több évig üresen állt, majd megvette egy örmény drágakő kereskedő, Arbit Abdoll. Hamarosan az ő üzlete is csődbe ment. Hasonló sorsra jutott a gazdag angol tudós, Rawdon Brown. Neki 4 év után elfogyott a pénze és 1842-ben öngyilkos lett, miután kiderült hogy egy férfivel volt viszonya. Na ja, akkoriban ez még elég kínos ügy lehetett.
A következő tulajdonos, egy amerikai milliomos Charles Brigg is hasonló sorsra jutott, így fejvesztve menekült hátra hagyva mindent és meg se állt Mexicóig. Ott a fiuja hamarosan öngyilkos lett.
A francia költő, aki csak egy rövid időre bérelte a helyet, amig megírta a "L'Altana oula vie vénetienne" c. könyvét, hamarosan halálos beteg lett.
1964-ben Mario de Monaco, a híres tenor, akarta megvenni a palotát, de az aláírás előtt autóbalesetet szenvedett és meghalt.
1970-ben a következő tulajdonos, Turin Grófja, egy híres művészeti szakértő. Őt is holtan találták meg a palotában. Szeretője, egy horvát matróz ölte meg.
A nyolcvanas években az akkori tulajdonos Fabrizio Ferrari testvére, röviddel a vételi szerződés aláírása után meghalt, nem természetes módon. A nyolcvanas évek végén egy pénzügyi befektető, Raul Gardini, szintén a palotában lett öngyilkos.
A hetvenes években is volt egy vevő, Christopher Lambert aki röviddel a vásárlás után a londoni házában zuhant le a lépcsőn. Pedig nem is töltött sok időt a palotájában, szállodában aludt, mert azt mondta hogy szellemek járnak éjszaka a házban.
A ház mindig évekig állt üresen, eladó vagy kiadó állapotban. Így bérelte ki egy zenekar basszistája 2002-ben. Röviddel ezután, túladagolás által kiváltott szívinfarktusban meghalt.
Elton John és Woodi Allen is erősen érdeklődtek a gyönyörű ház után, de a hallottak alapján inkább elálltak a szándékuktól.
Végül 2006 novemberében egy amerikai üzletember vette meg a palotát nyolcmillió euróért. Azóta semmi rémség nem történt a Casa Darioval kapcsolatban. Persze lehet, hogy még sok más velencei palotáról is lehetne találni hasonló sötét történeteket. Magyarázat a történtekre nincs, de a suttogások szerint a palota építésével egy szörnyű nyomot akartak eltüntetni. Alatta állítólag a Templomosok temetője volt.

"Sikereim"

Mostanában már csak a nőknél van sikerem. Ma a fodrásznál voltam és alig léptem be az ajtón, máris egy nő közölte velem, hogy nagyon tetszik neki a gyöngy a nyakamban. Ez az a tarkabarka gyöngy, aminek nehéz megszerzéséről itt is írtam valamikor, sőt még képet is tettem be róla. Az igazság az, hogy nem túl sokat hordom, mert kicsit túl tarka és voluminőz, de ma kellett valami könnyen leszedhető a nyakamba. Miután kész voltam a frizurázkodással, vissza raktam a nykamba és indultam haza, de mielőtt kiléptem az ajtón egy újabb nő kezdett gyönyörködni a gyöngyben és közölte, hogy nagyon elegáns vagyok. Mire a fodrásznőm megjegyezte, hogy "ő mindig, egy valődi jelenség".
Ezután már a lehető leggyorsabban távoztam és bevetettem magam a Kossut L. utca, érzésre 40 fokos katlanába. Napos oldalon kellett mennem a buszmegállóig. Ott aztán beálltam egy hirdetőoszlop árnyékába. Idővel mellém állt egy hölgy, álarcban persze és mondott valamit. Bal oldalamon állt, a bal fülemre nem hallok + álarc és zaj. Mikor látta, hogy nem értem, szembe fordult velem és lelkesedett a gyöngyért. Hol vette? Nem tudom, ajándékba kaptam, hazudtam, mert nem akartam, hogy még az árát is megkérdezze. Aztán felszálltunk a buszra. Mikor itthon leszálltam ő is itt szállt le. Rámnézett. nahát, mondta, még a ruhája alján is gyöngyök vannak. És tényleg, de ez tiszta véletlen csak, mondtam neki és húztam haza fele.
Az igazság az, hogy fiatal koromban a pasik valahogy mást néztek rajtam mindig nem a gyöngyöket, de mindegy. A nők a kritikusok mindig és jó szemük van.

Hétköznapok

Miután letudtuk az ünnepeket, elindultunk ma ügyintézni. Az első út a francia konzulátus, amiről a neten kiderült, hogy elköltözött a francia intézetbe. Félfogadás heti 3 délelőtt, délután csak bejelentkezésre. Minden évben kell menni B.-nak, hogy lássák él még. Pecsét aláírás, általában 3-5 perc alatt megvan. Most odamegyünk látom a lépcső tetején topog 3 ember. B. felmegy, majd leszól "van tollad" nincs. Bent nincs toll. Átmegyünk a kávézóba, kérünk egy tollat, aláírja a papírt és megy vissza. Én már láttam, hogy ez nem 3 perc és leültem a kávézóban. Nézelődtem, telt mult az idő, végül látom, hogy jön. Kérdezem, hogy minden OK? á dehogy. Délelőtt is időpontot kell kérni a vírus miatt. Mint mondja, amíg várt a kis előteret háromszor mosta fel valaki valami fertőtlenítővel. Akik vártak, azoknak volt időpontjuk de nem sokat ért, mert csak álltak az ajtón kívűl és vártak.
Na jó, majd kérünk időpontot, de ha már itt vagyunk menjünk a szőnyeg üzletbe, mert kell egy új futószőnyeg az előszobába. Elsétáltunk a Dunaparton a Battyányi térre, metro a Moszkvára, majd villamos, ami onnan kifele jár a Hűvösvölgybe. A környékünkön nem jár egyetlen villamos se. Minden nyáron van ilyen szünet, de eddig láttam, hogy dolgoznak valahol a sineken. Az idén semmi. Már többször végig jártam gyalog és pótlóbuszon a vonalat, de egy szál embert nem láttam a sineken ügyködni.
Még vírus előtti időben ajánlott valaki egy vendéglőt a Hűvösvölgyi úton, így leszálltunk útközben és tényleg igen kellemesen megebédeltünk. Átellenben volt egy buszmegálló és amíg vártunk, beugrott, hogy ez már tiszta Amerika. 3 egymás melletti házban különböző vendéglátó egység működött. Ott figyeltem ezt meg, hogy a vendéglők egymásra telepedtek. Soha nem értettem, mert aztán a következő ilyen tömörülésig akár 15-20 percet is lehetett autózni. Aztán jött a busz és nem filozofáltam tovább a dolgon. Szőnyegüzlet a világ végén, de volt olyan amire szükség volt. Kérdik, hogy beszegjék-e? Két nap múlva kész. Kérdés részemről: Házhoz szállítanak? Igen, de az többe kerül mint a szőnyeg. Miután egyikünknek se volt kedve két nap múlva megint kirándulni, elhoztuk úgy ahogy volt. Szerintem az elődje se volt beszegve. Megnézni már nem tudom, mert B. már kidobta. Hívtam egy taxit és haza jöttünk.
Hogy B.ne unatkozzon, a napokban elromlott a nagy sarokablak rolója. Tegnap elkezdte és még most is azzal szórakozik. Mesteremberről szó se lehet! Most nagyon tevékeny időszaka van, 14 éve lakik a lakásában és most már másodszor alakította át a konyhát. Ennek eredménye, hogy új mikro és új rezsó kell. Szerencsére ezeket már megrendelte, nem kell sehova se menni érte. Nem mellesleg talált otthon egy teljesen új konyhai mosogató csapot, amit már át is hozott, Hogy itt felszereli a rosszul használható új helyett.:-(
Nem unatkozunk. Nekem pedig már kedden megérkezett az előfizetett hétvégi újság. Egy jó pont a postának. Rosszabbra számítottam.

175

Most ünnepeltük 3 nap eltéréssel a születésnapjainkat, ami együtt 175 év. A sajátom sokkal szerényebb volt, de B. egy féléve talán, felfedezte a családját. Nem közeli rokonok, de egy általa még ismert nagybácsi leszármazottai, akik még most is abban a városban élnek ahol egykor. B.-nak tényleg senki más rokonsága nincs már. Erre a nagybácsira emlékszik, hogy együtt kirándultak és őt felültették a turulra Tatán. Rokonok aztán néhány hete voltak itt nálunk, együtt ebédeltünk, a nagybácsi fia és felesége valamint a lányuk. Tulajdonképen a lányt találta meg B. mert neki van honlapja. Tegnap aztán mi mentünk Tatára. Az állomáson egy helyes fiatal pár várt ránk, akik elbeszélésből felismertek és ők vitte az étterembe. Nem mellesleg Tatán rengeteg lépcsőn kell fel és lemászni, hogy kijussunk az állomásról. A fiatal párról kiderült, hogy a lány az unoka. Ezután a vendéglőben ott volt még a fia feleségestől a papa feleségestől és a lánya, aki elvált, végül 9 fő. Felismertük a vendéglőt, mert mikor egyszer elmentünk Tatára körülnézni, akkor ez volt az egyetlen vendéglő a tóparton. 
Nagyon kellemes volt, bár szivesen mentem volna a tóba is, mint egykor a 60-as évek elején. Akkoriban készült el az első autópálya itthon, Budapest-Tata. Ezt kihasználva vásárnaponként családilag jártunk a tóra, ahol nem voltak soha sokan, nem volt strand, csak vad fürdőzés.
Miután mindenki jól lakott, kérdeztem, hogy esetleg desszert vagy kávé?  Senki nem kért semmit. Aztán pár perc múlva megjelentek a pincérek az itt látható tortával. Barátnő csinálta, direkt nekünk, ami a színekből és évszámból is látszik. Mi köpni se nyelni nem tudtunk. A torta nagyon finom volt, sajnos nekem kellett felvágni, ami nem volt egyszerű. Ráadásnak még fejenként egy borítékot is kaptunk 2-2 hangverseny jeggyel. Most törhetem a fejem, hogy mivel tudjuk viszonozni. B. totál oda volt. Azt hiszem még az életben senki nem csinált neki születésnapi meglepetést, szerény ötleteimtől eltekintve. Haza kocsival jöttünk, mert a lánynak ugyis erre volt dolga. Útközben még a turult is meglátogattuk és megállapítottuk, hogy jó magasra nőtt, mióta nem találkoztunk. Eredetileg egy sokkal alacsonyabb emelvénye volt.

Minden mindig máskép lesz

Tegnap este már a "book" gombon volt a cursor, mikor úgy gondoltam, mégis inkább telefonálok Berlinbe. Tudom, hogy komplikálom az életüket, ha megyek, mert Berlintől 36 kilométerre laknak egy faluban ahova csak autóval vagy hekikopterrel lehet eljutni, esetleg az állomásról (6 km.) biciklivel. Szóval ha ott vagyok, akkor fuvarozásra szorulok.
A barátnőm azt kérte, hogy inkább jöjjünk, mikor elmult már minden cécó mert most még beszélgetni se lenne időnk. Tudom, hogy rengetegen lesznek, az egész falu és sok barát és ismerős, no meg az ő saját rokonsága, akiket szintén fuvarozni kell majd. Mint mondta a vírus miatt a kápolnába csak 40 ember mehet be. Barátom ott játszott minden vasárnap az Istentiszteleten, biztos mindenki ismerte. Aki nem fér be, annak kint kell állni akár esik akár hőség van. Szóval hagytam magam lebeszélni. Ha elülnek a hullámok körülötte, akkor megyünk, beszélgetni.

Még a tegnapi bejegyzéshez és a visszafejlődéshez. Ma elmentünk a Média Marktba, mert B. mikrója kinőtte a konyháját. Hamar megtaláltuk a megfelelő kicsinységüt és amíg ő az eladóval ügyintézet én sétáltam a kirakott gépek közt. Rémülettel néztem a mosógépeket, amik teljesen amerikaiak lettek. Nincs rajta hőfok hanem a ruhák milyensége. Ettől már Amerikában is a falra másztam, ráadásuk az ottani se nem mosott se nem szárított rendesen. Sajnos tapasztalatom, hogy a 2 éve vett mosogatógépem se ér nyomába se a réginek, ami sajnos már javíthatatlan volt. Néztem a szintén idióta jégszekrényeket. Keskenyek és magasak. A legtöbbnek a felső polcát használni se tudnám. Ezentúl imákat fogok rebegni, hogy éljenek túl engem az eszközeim.
Média Markt után átmentünk a csap szaküzletbe. Nemrég vettem egy új csapot a mosogatóhoz. Direkt ugyanazt a márkát, mint a régi volt. Ránézésre ugyanaz, de felszerelve sajnos nem az. A régit 180 fokban el lehetett forgatni, ami szükséges nagyobb edények mosogatásánál. Ezt csak összesen 90 fokban lehet forgatni. Egy nagytányér leöblítése is kényelmetlen. A csap üzletben egy darab csap se volt, ami jobbnak tűnt volna. :-(

Ami, ha fiatalabb lennék és dolgoznék, nagyon pozitív lenne számomra, a  vírus okozta változásokból,  az otthonról dolgozás. Erre vágytam mindig, de sajnos ez az én időmben még nem létezett.

Lépkedünk vissza az időben

Szépen egymás után, beszüntették a német nyelvű újságok árusítását Pesten. Nem akarok ebben valami politikát látni, mert az egyik lap, kérdésemre, megírta, hogy kevés a hírdetés és magas a postaköltség stb. No persze Bécsig azért eljutnak az újságok. A maradék hetilap, szintén eltünt 3 hete.
Utána néztem és az egyik napilapnak volt olyan előfizetési lehetősége, hogy a hétvégi számora. OK mondtam én, több mint semmi, majd néhány nap késéssel megkapom. Próbáltam elindítani az előfizetést nem ment. A formuláron nem volt más ország csak  a német nyelvüek. Írtam e-mailt, válaszoltak. Ugyan oda küldtek vissza ahol nem ment. Telefon. Készséges kisasszony se hitte, hogy nem megy. Mondtam, itt várok, próbálja már meg. Jééé... tényleg nem megy. Várjak. Végül adott egy linket, ahonnan tényleg tovább lehetett jutni és be lehetett adni az országot. Most várok, hogy a mai és holnapi szám mikor ér ide.
Nagy reményeim nincsenek, örülök ha nem vész el. A Berlinben 3 napja feladott parte cédula még sehol nincs, pedig elsőbbséggel jön. Már így is tudom, hogy a temetés juli 17.-én lesz. Mit tegyek? B. szerint is ki kell menni, mert a családhoz tartozónak vesznek engem. Ott a barátnőm és a gyerekek, akikkel szintén jó kapcsolatom van. Sajnos manapság nem olyan egyszerű kiutazni Berlinbe. 20-30 évvel ezelőtt csak a pénztárcámon múlott, hogy hova, mikor utazom. Ma ez már nem így van. Pestről repülő nincs, éjszakai vonat megszünt. Bécsből ugyan van vonat, de nincs rajta hálókocsi. Repülő is van, de valahogy nem vonzott az ötlet, hogy vonat Bécsbe, kijutni Schwechatra, várni 2 órát és elrepülni a volt keletberlíni repülőtérre. Az új repülőtér majd talán októberben nyílik, de Tegelt már végleg bezárták. Marad a vonat Pestről, hajnali indulással és 12 óra döcögéssel.
Mire ide eljutottam, több órát töltöttem a computernél, voltam a déli pályaudvaron és egy utazási irodában. Ma estére rezignáltam, nincs mit tenni, holnap megveszem a vonatjegyet.

Ha így fejlődünk vissza fele, akkor majd mehetünk sorba állni kenyérért, totózhatunk, hogy milyen húst kapunk és lejárhatjuk a lábunkat banánért. Netán engedély kell majd a kiutazáshoz és vízum a beutazáshoz grrrr........  Meghülyült a világ.