Visszatekintő

Gondolkozom, hogy mik is voltak az év kimagasló eseményei?
Az év elején építkeztünk. Rengeteg idegességre emlékszem. Semmi nem haladt úgy ahogy kellett volna, de végül is valamikor februárban sikerürt átköltözni. Persze a lakás ma sincs teljesen kész. B. csinálgat ezt-azt. Szerencsére semmi se sürgős, a mai állapotban lehet rendesen élni.

Tavasszal fantasztikus jó idő volt, a hideg akkor is karácsony tájára esett, amikor nem voltunk itt. Április közepén értünk haza. Az egész kint tartózkodás, szeptember közepétől, egy hónap megszakítással április közepéig, igen hosszú volt. Az extra hazaút fáradságos és drága. A tanulságot levontuk, az idén nem mentünk haza. Persze ez se jó, de majd csak kiderűl egyszer, hogy mi lenne az ideális megoldás, ha létezik olyan egyáltalán.

Otthon minden rendben volt, ha eltekintünk az autóval kapcsolatos kálváriánktól, ami részben még mindig tart.

Hamarosan elkezdtem orvost keresni, hogy az öszesen 3 kalapácsujjamat megműtse valaki. Második nekifutásra sikerült is és junius elején megműtötték az első lábamat, majd 3 hét múlva a másodikat is. Ennek következtében 2 hónapot otthon a szófán töltöttem, mert nem tudtam rendesen használni a lábam.

Augusztus elején aztán Stockholmba mentünk. Kellemetlen 4 esős napot sikerült kifognunk. A kellemes a társaság volt, a találkozás nagyon régi és sajnos elég rossz állapotban lévő barátokkal. Később augusztusban csináltunk egy mini keletnémet túrát. Rengeteg sok szépséget láttunk, de közel se annyit mint lehetett volna. Sajnos végérvényesen tudomásul kell venni, hogy nem bírjuk már a rengeteg jövés menést. Nagy igazságtalansága a sorsnak, hogy az embernek csak öreg korában van ideje és pénze utazgatni.Az irodában ma is tudnék üldögélni és a munkámat ellátni, ugyanakkor várost nézni már nemigen tudok.

Ezután 2 nyugodt hónap következett otthon, majd utra keltünk ismét a "telelőbe". Itt rajtunk ül az átok. Apró bosszuságok tömege, napi szinten. Hol a computer, hol az autó, vagy nem jön a takarítónő, szóval valami állandóan van és akkor a jeges hidegről már nem is beszélek. Az autóval minden féle képen probléma van. Az ittenivel műszakilag, az otthonival egyébként. A biztosítását egyre nehezebb megoldani. Az idei tavasszal lejár, de csak egy másolatunk van a biztosításról, amit természetesen már februárban kifizettünk. A lelkem mélyén már tavaly szerettem volna megszabadulni az otthoni autótól, de B. akkor még nem érett meg erre a lépésre. Most miközben végtelen telefonálgatásban és levelezésben van a biztosítóval, magától rájött, hogy fel kellene adnia az otthoni kocsit. Amint ezt kimondta, rögvest kiszámoltam neki, hogy mennyibe kerül, anélkül, hogy beleülne. Kicsit megdöbbent. Szóval úgy néz ki, hogy vissza lesz az autó küldve ősszel ide, az ittenit meg eladjuk. Nem sokat ér már, de nem is izgalmas. Remélem B. lelke nem törik össze, ha nem fog ott állni az autó a garázsban. Nos majd meglátjuk. Ez se lesz egy sétagalopp találni megfelelő szállítót stb.

Mi is volt még? Elvesztettem 4 jó és nagyon régi barátomat, akik bizony nagyon híányoznak. Az innen is folytatott hosszú telefon beszélgetések, a világ sorának megtárgyalása stb. Ketten még a nagyszüleimet is ismerték, mindig volt miről beszélni. Most már az egyetlen unokabátyámon és Marin, aki a fogadott húgom, kívűl nincs is senki aki ismerte a családomat. Mari saját kis világában él, nem sok közös témánk van. Az unokabátyám a jó beszélgető partnerem.

Karácsonyra jött még egy jó hír is. Berlini barátaim lánya férjhez ment végre. A szülőkkel szintén ősrégi a barátság, ami túlélte az én disszidálásomat, a falat és mindent. A lányt is nagyon szeretem, ismerem kicsi kora óta. Helyes, szép, okos és jólnevelt. Elmult 40 éves, itt volt az idő a házasságra. A fiu már régen megvan, szintén szeretjük. Ha még élünk és mozgunk, juniusban megyünk, mert akkor tartják az esküvői bulit. Más utitervünk nincs is, pedig van egy megbeszélt randevunk Las Vegasban februárra, de le fogom mondani. Kicsit kedvetlen vagyok, még nem szoktam meg, hogy érzem a koromat. Uj tapasztalat, ennél volt már jobb is.

Most várjuk az új évet, ami reméljük csakis kellemes dolgokat hoz, mert ugye a remény hal meg utoljára. Mindenkinek aki olvas, kívánok boldog újesztendőt, egészségben, békességben.

Hogy mik vannak!

A mai újságban, sok hír ugye nincs ilyenkor, hosszú cikk foglalkozott a társkeresés és találás problémáival. Ebben nincs semmi különös a 40 körüli korosztály itt is leginkább internetes oldalakon vagy valamilyen társkereső iroda által próbálja megtalálni a párját. A döbbenet az volt, hogy a körkérdések alapján többnyire már az első randin elhangzik a kérdés, ami a leányzó kredit képességét firtatja. Leesnék a székről, de itt ez egyre természetesebb. Nesze nektek romantika!
Ezután jöttek a példák és a magyarázatok. Pl. egy 26 éves jó állásban lévő leány, az egyetemi tanulmányai alatt 150 000 $ kölcsönt vett fel. Ezzel vagy 20 évre elvágta a lehetőségét, hogy partnert találjon. Mert mondjuk dolgozik és keres és fizet, de mi van ha házat akarnak venni? Itt még mindig a ház a földi boldogság alapja.:-(((
Nos ha ház, akkor kölcsön, de ha neki ilyen letörlesztendő kölcsöne van, akkor nem ad a bank pénzt. Kérdeztek egy 38 éveset is. Neki nincs ennyi adóssága viszont régebbi apró kontó túlhúzások miatt az u.n. credit score (nem találtam igazán jó magyar szót erre) besorolása csak 500 az 1000 skálán. 600 alatt viszont nem ér az ember semmit. Érdekes módon férfiakat nem kérdezgettek csak nőket.

Ez a kreditképesség irtó vicces dolog. Az egyik nagy áruházban mindig tukmáljánk ránk a vásárlói kártyát. Egyszer  kétszer ki is töltöttük a szükséges dolgokat, de nem kapunk kártyát. Miért? Nincs kredit multunk. A lakást az autót, mindent készpénzért vettük és ez se jó itt. Kellettek volna különböző rendesen fizetett kölcsönök, akkor nagyon jók lettünk volna. Persze ez egy ördögi kör, szerintem, mert ha rendesen fizetek akkor mindig több kreditet adnak a bankok. Aztán egyszer csak össszedől a kártyavár.

Mikor ilyesmiket olvasok, mindig megállapítom, hogy ronda egy társadalom ez az amerikai. Sajnos az ilyesmit a nagy Amerika imádók nem tudják, vagy nem akarják tudni.

A német mediathekből most néztem meg egy filmet, ami Afganisztánban szolgáló katonákról szólt, mikor haza engedték őket szabadságra. Persze volt benne heroin és öldöklés. Egész idő alatt arra gondoltam, hogy itt Amerikában egy ilyen filmet nem lehetne bemutatni. Itt valami szent áhítattal emlegetik az ott szolgáló katonákat. Szerintem meg vannak győződve, hogy mind szent és hős egyszermélyben, amiről én igen kevéssé vagyok meggyőződve.

Karácsony

Olvasgatok minden felé és ámuldozva látom, hogy emberek micsoda erőfeszítésekre képesek karácsony miatt. Már az olvasástól is eltelek a több fogásos menüktől, nem is beszélve a sokféle étekről, mert az egyik ezt nem szereti a másik meg azt. Ehhez képest mi még fénykorunkban is igen szerényen éltünk és ünnepeltünk. Természetesen nem baj ez, akinek van kedve és ereje csak csinálja. Nálam ugye 18 éve nincs karácsony. Elég nagy törés volt az életemben ezt elérni, hogy kész befejeztem, de ma már kifejezetten élvezem. Az első ilyen karácsonyomat alaposan megterveztem. Teljesen egyedűl voltam. Előzetesen már felvettem magamnak a tv-ből jó vidám, szórakoztató filmeket. Délután aztán elkezdtem azokat nézni. Este a szokásos időben megvacsoráztam, majd megnéztem még 2 filmet, aztán lefeküdtem. Másnap reggel nagyon büszkén veregettem saját vállamat, hogy na ugye! Így is lehet ezt csinálni, érzelmek és sírás nélkül.
Szerencsére sok szép karácsonyra tekinthetek vissza. Amíg itthon éltem, tehát 30 évig, mindig volt családi karácsony, rendszerint magányos vendégekkel. Volt egy-két rossz emlékű is, pl. 44-ben, amikor a vacsora mellől rohantunk le a pincébe és ott is maradtunk néhány hétig. A nyomor időkben nem voltak vendégek örültünk ha nekünk jutott valami ünnepibb enni való. Ezek nem voltak kifejezetten szépek. Stockholmban is egyedül voltam, bár mindig ugyanaz a család meghívott. Nem voltak ezek se rosszak, de kifejezetten jónak se nevezném. Aztán jöttek a csodásak, mikor elkezdtem haza járni. Már nem voltam egyedűl, a férjemmel jöttem. Apám örült, a barátok örültek, minden nap színházba mentünk. Hihetetlenül élveztük a karácsonyokat. Apám halála után is haza jöttünk minden évben, fát díszítettem, vendégeket hívtam, jó volt.
18 éve ilyenkor, már tudtam, hogy mindennek vége. Díszítettem a fát és sírtam. Tudtam, hogy ez lesz az utolsó karácsonyfám. A díszek még ma is a pincében egy dobozban pihennek. Vannak amik kb, egyidősek velem, de soha nem vettem többé elő. Az első önállóan átélt karácsony után már hallani se akartam  több karácsonyról. Mikor 3 év után, úgy hozta a sors, hogy pont karácsonykor mentem háztűznézőbe Torontóba, teljesen ledöbbentem, hogy egy feldíszített karácsonyfa fogadott. N. aki majdnem az egész felnőtt életét egyedűl élte le, minden évben csinált magának karácsonyfát. Csodálkoztam. Még szerencse, hogy vittem ajándékot.
Most nagyon a helyemen vagyok. Itt a környékben azt hiszem senki se ünnepli különösebben a karácsonyt. Csupa magányos ember. Tegnap kérdeztem az egyik szomszédot, hogy megy-e  az unokáihoz. Isten őrizz! Mondta. Az a rumli nem nekem való. Ajándékot már megkapták és kész. Szerencsémre B.-t se érdekli. Saját bevallása szerint soha nem is érdekelte, bár gyermekkorában voltak náluk is karácsonyok. Gondolom falu helyen, ahol 3 gyerek volt ezt el se lehetett volna kerülni. Ők az erdőbe mentek a fáért, mert akkoriban azt még lehetett csinálni, de kb. eddig érenek az emlékek, amiket megosztott velem.
Azért örülök ha elmúlik az ünnep. Akkor majd már lassan hosszabbodnak a napok, jön az új év és ki tudja mit hoz? Remélem csupa jó dolgot.
Aki olvas, annak  kívánok nagyon szép ünnepeket!

Vegyes

Tegnap elmentünk megint a botanikus kertbe megnézni a fényeket. Minden évben van valami újdonság. Az idén a laser volt. A legkülönbözőbb helyeken voltak érdekes új fények, de a legjobban az tetszett, ami egy tó partján volt és olyan volt, mintha sok kis hal úszkálna a vízben. A magányos skót dudásunk meghalt tavasszal, de most egy egész skót dudás zenekar volt helyette, akik iszonyat zajt csaptak. Direkt hétfőn mentünk, de mégis annyi ember, tolókocsi, gyerekkocsi volt, hogy helyenként alig lehetett mozogni. Minden esetre szép volt megint. Útközben is elég sok szépen feldíszített házat láttunk. Nagyon giccses de hozzá tartozik az itteni karácsonyhoz.

Frei Tamás blogjába akadtam bele a facebookon. New Yorkból írja, hogy az idén csendesebb a karácsony. Részben az iskolai lövöldözést okolja, de nem így van. Még sehol semmi lövöldözés nem volt, mikor már írtam, hogy nincs akkora felhajtás mint máskor. B. szerint az idén érződik már rendesen, hogy nincs pénz. Figyeljük erősen, hogy hogyan fognak megegyezni a pártok a háztartási budgetben. Ha az ellenzék lesz az erősebb, akkor mindenki kb. 3000 $ több adót fog fizetni, mint eddig.

Két hír tegnapról: Meghalt egy ember, kicsit keleteuropaias névvel. A szomszédok hívták fel a figyelmet a házra, ahol akkor már kb. 1 hónapja feküdt holtan a tulaj. Hivatalos kiürítésnél 7,5 millió $ értékben találtak a világ minden részéről származó aranypénzeket. Senki nem tudja miből élt a pasas és honnan volt a vagyona. Amíg az anyja élt azzal lakott, aztán egyedül. Hosszas kutatás után találtak egy unokatestvért, az lesz az örökös.
Másik kicsit hasonló. Japánban lomtalanaítás utáni szemét telepen az egyik munkás 170000 Sfr. értékű vadonatúj yent talált. Feltehetően valami ócska bútorral lett kidobva. Most keresik a tulajdonosát. Ha nem kerül elő, az államé lesz a pénz.

Végül a mai újságból egy statisztika, hogy hol a legboldogabbak és a legboldogtalanabb az emberek. A legboldogabbak Guatemalában élnek, őket követi több szintén szegény délamerikai ország. A boldogtalanokat Szingapúr vezeti, ahol azért rend béke és viszonylagos gazdagság honol.  Szóval a pénz állítólag mégse boldogít, bár a vele megszerezhető körülmények nagyon is! De ez csak az én magánvéleményem.

Fényképek

A tegnapi kirándulás képeiből a valamelyest élvezhetőket feltettem a picasara.
Link: https://picasaweb.google.com/G.Tarnok/Karacsony2012?authkey=Gv1sRgCIG3qrbE06_gNQ#
Remélem működni fog.

Haza fele jövet az egyik utcában nagy rendőrautó villogás volt. Mondtam, biztos megöltek valakit, de ezt nem gondoltam komolyan. Erre a mai újságban olvasom, hogy pontosan ott egy tök meztelen pasit halálosan megsebesített egy rendőr. Mi is történt? Az újság szerint egy 54 éves asszony hívta a rendőröket. Korábban kicsit összeszólalkoztak a férjével, mire ő elment kiszellőztetni a fejét. Mikor később haza akart menni, egy cédula fogadta az ajtóra ragasztva, miszerint csak akkor menjen be, ha meg akar halni. A nő nem akart, inkább hívta a rendőröket. Azok kopogtattak, mire kijött a 60 éves férj, teljesen meztelenül de egy gépfegyverrel a kezében, amit rögvest a rendőrökre fogott. Mire az egyik lelőtte. Persze azt nem értem, hogy miért nem csak a lábába lőtt pl. miért kellett rögvest halálos lövést leadni. Az asszony elmondása szerint a férje abszolút jámbor volt eddig, a rendőrségen sincs semmi ellene, soha nem kellett rendőrt hívni veszekedésekhez stb. Mitől kattannak be az emberek, nem értem.

Minden esetre jól jön most az ilyesmi, a fegyver tartással kapcsolatos vitában.

Ez meg az...

Ma délután enyhén sokkolva lettem. Szokásom szerinti telefonjaimat bonyolítva totál véletlenül belesodródtam egy hívővel a politikába. Az illető férfiú valamelyest szinte rokon és az egyetlen ember akire tudtam, hogy mindig számíthatok és számíthattam, magányos korszakaimban. Máskor nem volt rá szükség. Jelenleg is segít amíg nem vagyunk otthon. Természetesen tudjuk egymásról, hogy hova szavazunk, de mindig van ezer más témánk mint a politika. Okos és művelt a fiú, de ma teljesen kifordult önmagából. Ritkán akad el a szavam, de most szabályosan ez történt. Végül másra tereltem a szót és ő bucsuzáskor elnézést kért a "kiakadásért". Nem tudom hány ilyen hívő van még az országban, de ha sok, akkor elég sötéten látom a nép jövőjét.

Később elmentünk karácsonyi fényeket nézni. Van itt egy a mienkhez hasonló kis falu, ahol minden évben kidíszítik, fényekkel, a házakat. Egy családi házas negyed. Teszik mindezt jótékony célra. A csodálkozás kellő közepén teenager leánykák gyűjtöttek egy Hospic részére. Kalapot le az ott lakók előtt. Mert nézni csodás ezeket az utcákat, de megcsinálni irtózatos nagy munka lehet. Nem elég felrakni, aztán le is kell szedni a rengeteg lámpácskát, girlandot stb. Arról nem is beszélve, hogy az amúgy nyugis környéken autó sorok kígyóznak az utcán minden nap 6 és 10 között. Csináltam képeket, még nem tudom mekkora sikerrel. Nekem ezek a karácsonyi képek soha nem sikerülnek sajnos.

Végül egy kis statisztika az aktuális esemény okán. Amerikának 312 millió lakosa van. A privát kézben lévő fegyverek száma 300 millió. Évente 30 millióan halnak meg privát fegyver által. Most persze felerősödött megint, a kellene valamit csinálni ez ellen, tábor. Viszont ez a bárkinek lehet fegyvere az alkotmányban van benne és itt azért nem változtatgatják azt olyan könnyedén mint felénk.

Helyesbítés

A mai hírekből kiderült, hogy szemben az első hírekkel, a fiú az anyját ölte meg mielőtt bement az iskolába. Apjáról ma már nincs szó. Az iskola nyilatkozott, hogy náluk nem volt alkalmazásban az anya.Viszont változatlanul senki nem tudja az indítékot az öldöklésre.

Tegnap igencsak meg voltak zavarodva a tudósítók, kicsit össze-vissza írtak minden félét. Az viszont saját szememmel láttam a tv-ben, hogy Obama a könnyeit törölgette, ami itt biztos nagyon bejött. Szeretik a síró férfiakat, legalább is már többször láttam tv-show alkalmából, hogy örömükben, mert nyertek vagy bánatukban, mert vesztettek nagy zokogásba kezdtek felnőtt férfi emberek.

Eseménytelen hét

Hétfőn este elromlott az idő. Minimum másfél órán át dörgött és villámlott, miközben leszakadt az ég, de még igazi nyári meleg volt. Mindezt szívesen néztem volna végig a tengerparton, de ugye zuhogott a langymeleg eső. Kedden már csak ismétlés volt, sokkal kevesebb villámmal és zajjal, viszont jól lehűlt a levegő. Mindezek következtében ki se dugtuk az orrunkat itthonról. B. mindig talál munkát és örült, hogy én se akarok sehova se menni. Jómagam bevetettem magam a kötésbe a közelgő hidegre való tekintettel. Holnap már a vasalással és varrással fogok foglalkozni, különben a szoknya kész, a kezeim pedig fájnak.
Ezt a programot csak a mókusok fáról való lecsalogatása és etetése színesítette, ami időnként elég sok időt elvesz, de szerencsére soha semmi nem sürgős.
Ma délben elmentünk az itteni magyar henteshez ami elég pocsék. Nekem már az üzlet maga se tetszett soha. Egy ablaktalan helyiség, kellően hűtve persze. A kiszolgálók, akik talán a jelenlegi tulajdonosok is, kifejezetten barátságtalanok. A pult olyan magas, hogy nem lehet mögé látni. Bár a disznósajt finom a hurka pedig holnap kerül elbírálásra, nem hinném, hogy a közel jövőben megyünk még oda.
Hazajövetelünk után belenéztem a computerbe és akkor láttam az iskolai vérengzést. Ez rettenetes ami itt folyik ezzel a mindenki fegyverrel futkoshat dologgal. A tettesnek állítólag saját tulajdona volt mindhárom fegyver, amivel öldökölt. Mielőtt az iskolába bement megölte az apját, az iskolában pedig az anyja volt az első áldozat. A többi csak úgy találomra. Szerencsére magával is végzett, így nem kell az államnak pátyolni élete végéig.
A fegyverlobby hihetetlenül erős itt Amerikában. Obama első kampányában szerepelt, hogy valami megszorítás kellene ezen a téren. Nem könnyű, mert ez a fegyver dolog benne van az alkotmányban. Akkor a sok teendő közt valahogy elsiklott a dolog. Most lehet reménykedni, hogy napirendre kerül megint. Mindeközben, talán két napja olvastam az itteni újságban, hogy csak Floridában egymillió fegyver tulajdonosról tudnak. El lehet képzelni, hogy milyen sokról nem is tudnak.

Egy kis vidámság a következő hír. Szicíliában egy 33 éves pap a misén bejelentette, hogy ez az utolsó miséje, mert feleségül veszi a barátnőjét, aki az 5. hónapban terhes. A hívőknek elakadt a lélegzete, a hír szerint.

"Őshaza"

Most olvasom a hétfői zürichi újságot. A kultúra részben egy egész oldalas cikk a Pilisről. Nagy érdeklődéssel belefogtam az olvasásba. Az első bekezdésben arról írnak, hogy Esztergomban van egy kis kápolna aminek a tornyaiból minden délután fél őt után egy kicsivel a négy égtáj irányába hangszórókból szól tárogatón a "Szép vagy gyönyörű vagy Magyaroszág" kezdetű örökbecsű dal. Itt máris elgondolkoztam, hol van ott a átellenben a Várheggyel-bazilikával egy kápolna. Aztán a zenéből és tárogatóból következtetve beugrott, hogy biztos Makovez épített oda valamit és láss csodát, tovább olvasva kiderül, hogy valóban. Az épület természetesen jurtaszerű és a tornyai olyanok, mintha hegyes fülei lennének. Itt már kezdtem kuncogni magamban. A tárogató szó pedig a trianoni szerződés aláírásának időpontjára emlékeztet.
Utána még rengeteg okos dolgot megtudtam, a névvel nevezett szakértők szájából. Pl. sokan összekeverik a Szüzanyát a Nagyboldogasszonnyal és ez hiba. A magyarok nagyasszonya az utóbbi, aki már régebbi mint a 2000 éve valóban élt Szűzmária és természetesen nekünk a Nagyboldogasszony a védőszentünk. A kápolnában van egy hatalmas szobor, ami nem szokványos Szűzmária küllemű, mert az a szobor a Nagyboldogasszonyt ábrázolja.  No és nem csak kápolna van, hanem az egész környék tele lett piszkítva mindenféle Makovez szellemű művekkel, ahová zarándokolni járnak a népek.
Örvendetes, hogy mindez vallás indifferens. Ugyanis a másik oldalon Verőcén is van egy kápolna, csak az református. Ott nagyboldogasszony helyett egy Turul van. Ekkor már B. érdeklődni kezdett, hogy min szórakozom ilyen remekül. Hosszú lenne az egész oldalas cikket részleteiben lefordítani, de a lényeg. Nimród volt az ősapa, nagybodogasszony volt az ősanya, mármint a mienk. Nimród elküldte Árpádot, aki utódaival együtt isteni missziót végeztek, a la fáraók!!!! Bizony! Nem beszélve arról, hogy az Orion csillagkép ugyanúgy letükrözi a Pilisben talált nem tudom mi mindent, mint a gizehi piramisok.
Végezetül még egy gyönyörű kijelentés: A magyarok nem a honfoglaláskor jöttek ide, hanem a mai Magyarország egy hatalmas szkiita birodalom nyugati csücske volt, na és a szkiiták természetesen mi voltunk.
A két német ujságírónő remekül szórakozhatott míg mindezt végig hallgatta a szakértőktől. Mindketten a térséggel foglalkoznak, az egyik etnológus.

Mercedes

B. mesélte, hogy az autójavítós eladja az egyik saját kocsiját, mert otthagyta az import felesége és nincs már rá szükség. Valami egészen alacsony árat mondott. Miután tudom, hogy B. szíve csücske volt a valamikori mercedese, mondtam, ha tényleg ilyen olcsó, megkapja karácsonyra. A jelenleginket persze eladjuk, azért is kapunk valamit, nem nagy ügy. Ő annyira igénytelen, annyira nem lehet neki semmi anyagi dologgal örömet okozni, hogy megtetszett nekem a saját ötletem. Persze húzódozott, de azért ma arra mentünk és megnéztük. Mikor megláttam közelről a kocsit már tudtam ebből nem lesz semmi. Akkora volt, mint egy anyahajó. Nekem állandóan egy 190-es Mercedes lebegett a szemem előtt, ez meg 280-as volt. Olyan igazi hentesmester autó. Ráadásul még bőr ülései is voltak. Mondogatta, hogy legalább üljek bele, de a kocsi a napon állt, odasül a fenekem én nem ülök bele és kész. Tulaj nézett ránk kérdőn, mondom kisebb nincs?
Mi kisebb?
Autó.
Hát az nincs. Ez a kapható legkisebb. Szóval nem lesz mercedes, a dolog el van intézve.

Azért sajnálom a pasast, nem az autó miatt. Volt valamikor egy itteni felesége, attól elvált. Tavaly még boldogan mesélte, hogy Pesten ismerkedett meg a jelenlegi feleséggel. Beszéltek róla B.-val, hogy az állampolgárságra mikor kerülhet sor, stb. Mostanra meg a nő otthagyta. Érdekes módon ezek az import nők ritkán működnek. Nagyon sok esetet láttam, amikor a kihozott nő, amint megveti a lábát, lelép. A srác pedig egy becsületes és igen szorgos valaki. 20 éve van kint van egy saját nagy és jólmenő műhelye, maga is dolgozik sokat. Saját ház az természetes. Nyilván nem iszik, emellett a munka mellett. Ettől persze lehetnek még rossz tulajdonságai, de ezt talán a házasság előtt kellene kicsit kitapasztalni. Van rá mód, ki lehet jönni 3 hónapra.

Csak nagyon mellesleg az asztali gép megint nem működik, most a laptopról írok.:-(((

Computer és környéke

Tegnap Tampában voltunk. Ez a közeli nagyváros, ahol a repülőtér is van. B. találkozni akart valakivel, majd bevonultunk az IKEA-ba. Kellett az előszobába valami, mert mióta átköltöztünk a mosógép lakozik az előszobai beépített szekrényben. Nem volt ott víz meg semmi, de az itteni házakban ez nem probléma. Padló alatt átment a víz a konyhából, a villany pedig a falban lett átvezetve. Ennek az lett az eredménye, hogy nincs hova letenni a cipőt, esetleg kabátot, semmit. IKEA-ban természetesen találtunk, már csak össze és fel kell szerelni.
Ezután jött a nap fény pontja, bementünk egy "valódi" vendéglőbe kubai szendvicset enni. A vendéglő attól valódi az én szememben, hogy fehér abroszos asztalok és anyag szalvéták vannak, valamint a pincérek is elegánsak, csokornyakkendő meg minden.
Kubai szendvicsről már írtam régen, akkor még árulták egy elég kétes küllemű helyen, de nagyon finom volt. A hely azóta bezárt, majd Miami és Tampa harcoltak az eredeti kubai szendvicsért. Végül Tampa győzött. Gondolom levédték, mert eltűntek a lépten nyomon látható táblák, miszerint kubai szendvics kapható. Ebben a vendéglőben viszont a nagyon hiteles változat kapható. Tényleg finom volt, bár nekem a régi jobban ízlett. Valami hiányzott ebből, de nem tudtunk rájönni, hogy mi.
Haza fele még beugrottunk egy hatalmas Mal-ba, ahol igen drága üzletek kongtak az ürességtől, pedig mindenütt "sale" volt. Megnéztem egy szoknyát, ami igen leárazva most 230 $ már megvehető, szóval esze ment árak vannak. Nagy karácsonyi csicsa ott se volt. Viszont ma a közértben már szólt a karácsonyi zene.
Itthon aztán vártunk a computeres fickóra, aki tegnap jött is elég pontosan. B. mondta, hogy mindent kérdezzek meg, ami eszem ágában se volt, mert kb. tudom mennyi az órabére ezeknek. Tényleg a probléma, a computert tv-n át kezelni, nézni hallgatni, igen gyorsan megoldódott. Viszont B. elkezdett kérdezgetni. Pasi csinált valamit, letöltjük ezt meg azt. Persze várni kell nem is keveset. Én a háttérben kötögettem, a legjobb módszer az idegesség ellen. Persze nézegettem az órámat is. Két óra múlva már görcsbe állt mindkét kezem, kötés abbahagyva. Csendben megjegyeztem, hogy már 9 óra, tehát pasi már majdnem 3 órája itt ült, de le lettem intve. Kivonultam a másik szobába rejtvényt fejteni. Megfejtettem egy hatalmas rejtvényt, elkezdtem olvasni egy könyvet, mikor a pasi végre féltizenegykor távozott. Megfogadtam, hogy nem kérdezem meg mibe került.
Ma reggel visszaküzdöttem magam a magyar nyelvbe, mert igen érdekes ha magyarul írok angol beállítással. A képernyő képének nagyságát is kellene állítani, de ahhoz nem nyúlok.
Ha valakit érdekel, az összesen 59 centisre tervezett szoknyám ma 37 centis és most vagyok az első gombolyag végén, tehát 20$-ba fog kerülni az egész szoknya.

Karácsony?

Félreértések elkerülése végett, nekem nem hiányzik a karácsonyi cirkusz, viszont az idén feltűnően csendben vannak itt a népek.

Előző években, egyszer nov. 2.-án érkeztünk, már a csendes éj folyt a repülőtéri hangszórókból. Az idén még sehol nem hallottam a szokásos karácsonyi dallamokat.
Tegnap voltunk egy nagy bevásárló központban, alig volt kidíszítve. Kiárusítás az viszont volt. Karácsony előtt 3 héttel!
Élő Mikulások sincsenek. Máskor már lépten nyomon beleakadtunk a Mikulás házaspárokba, akikkel valamennyi pénzért lehetett fényképezkedni. Családi képek készültek Mikulásékkal.

Az házak körül se láthatóak a hatalmas felfújható Mikulások, amik olyan látványosan tudtak összeesni a napon. A mögöttünk lévő öregotthon előtt se legelésznek a neoncső báránykák stb.

Nem olvastam semmi utalást arra, hogy az idén nem divat vagy sikk a karácsonyi giccs áradat. A mi házunkra már egy hete felkerült a szokásos fény girland. A lakótelep szorgosai már más házakat is kidíszítettek, de vannak lusták. Szemben velünk a régi házunkon még nincs semmi. Ma átmentem a régi lakásba, mert ott a hátunk mögött volt egy mindig kidekorált ház. Most ott sincs semmi.

Jó lenne megtudni, hogy honnan indult a "ne dekoráljunk" hullám. Valaki biztos kitalálta. A végén még rájönnek, hogy nem is kell karácsony. Helyeselni fogom, mármint ezt a giccses vásárlási őrületet kiváltó karácsonyt, ha eltörlik.

Próbakép

Ez az! De vajon tényleg csak ugy lehet, hogy felteszem a picasa webalbumra és onnan ide????

Mikulás

Nagy beharangozás volt, hogy ma a mi falunkba jön a Mikulás személyesen és meggyújtja a karácsonyfát. A falu már kellően fel és ki van dekorálva, az összes oszlopokon kúszik az idén rendkívül gusztustalanul üde zöld műanyag akármi, ami még hasonlítani se tud egy igazi fenyőhöz. Le is zárták a falut a várható tömegre való tekintettel az autóforgalom megszűnt. Az újság szerint délután 6-9 közt lesz az esemény.
Tétováztunk kicsit, hogy kell-e nekünk a tömeg és néztük, hogy egymás után húznak el a szomszédok a falu irányába.Az idő nagyon kellemes volt, így aztán fél hatkor mi is felkerekedtünk. Szerencsésen találtunk egy parkolót is, nem túl messze az eseménytől, ami tulajdonképpen a yachtkikötő volt. Szintén az újság szerint feldíszített és kivilágított hajók jönnek és az utolsóban lesz a Mikulás, akit itt Santa Clausnak hívnak és felesége is van. Ő a Mrs. Santa Claus. Kigyalogoltunk a stégre, ahol szerencsére nem voltak sirályok, így B. feje nem került veszélybe. Egyetlen pelikán gubbasztott egy oszlopon. Ember volt rengeteg. Sokan felkészülve kinyitható székekkel felszerelkezve érkeztek. Hatkor izgatottan kezdtem lesni a láthatárt, de sehol egy kivilágított hajót nem lehetett látni. Jó félóra múlva végre feltűnt a távolban az első hajó és szépen sorban jöttek a többiek is. Voltak vagy tizen. Elég méltóságteljes ütemben haladtak és már majdnem 7 óra volt, a derekam kezdett leszakadozni az egy helyben állástól, de mondtam legalább az első hajót megnézem, amíg bejön a kikötőbe. Sajnos szépen elhúztak a szomszéd város irányába. Tapasztaltabbak mondták aztán, hogy körbejárják a szigetet és csak aztán jönnek be a kikötőbe. Nos így nem láttam én ma itt a Mikulást. Jövőre csak a végére megyünk. A falusi vendéglőknek viszont nagy napjuk volt ma. Néztük, minden vendéglő dugig tele volt. persze ezt kell csinálni. Időben kimenni, a vendéglőnél parkolni, majd vacsora után kisétálni, addigra kb. beérnek a hajók.
Most viszont megpróbálok beszúrni egy 2 napja készült képet, ami a falunk határában készült. A falu karácsonyfája pontosan ilyen csak kb. ötször ekkora. Nem tudom kitalálni, hogy hogyan lehet ide képet másolni.:-(((

 

Helyzetjelentés

Semmi se működik! Ma megállapítottuk, hogy kettőnk összes computerével, beleértve laptopokat, nem volt ennyi nyűgünk, bajunk és idegeskedésünk mint a jelenlegivel. Hab a tortán, hogy én ugye tv-t akarok nézni a computeren keresztül. A szakember egy pillanat alatt, így ingyen megmondta, hogy mit kell nyomni, hogy a computerkép átvonuljon a tv-re. Tegnap ki is próbáltuk, remek. Hangja viszont nincs. Csak a computeren keresztül jött a gyengécske hang. Cserébe ma reggel csak a fél képernyő volt látható. B. vagy másfél órát vacakolt, mire sikerült megjeleníteni a rendes képet. Nekem hivatalos ügyben telefonálnom kellett volna, erre eltűnt a hang a computerről is. Szóval kész agyrém az egész dolog.

Viszont visszajött a kellemes meleg idő és így végre egy hatalmasat sikerült sétálni a tengerparton alkonyatkor, ami ugye most már nálunk is egy órával később van, mit a hét elején volt. A halak ugrándoztak a vízen, a halászsas üldögélt a kedvenc fáján és még két nagy kócsagot is felfedeztünk egy fán, ami teljes újdonságnak számít, mármint, hogy a fán vannak. Normál esetben sétálgatnak minden felé. Vannak még igen elegáns kócsag szerű de kisebb kékesszürke madarak is, ők is sétálgatnak. A nap gyönyörűségesen vonult el aludni és utána előtűntek a karácsonyi kivilágítások. Egyszóval egy kellemes délután volt kint a langymeleg időben. Mikor hazaértünk, itt a viszonylagos sötétségben szikráztak a csillagok, pedig a hold is erősen sütött.

Aztán megpróbáltuk a hangot becsalogatni a tv-be sikertelenül, viszont a telefonálás iszonyat visszhangos lett, mit lehet ezzel csinálni???

Micsoda hír!

Délután láttam egy angol nyelvű oldalon, de most mikor ujra meg akartam nézni, már eltünt. Szóval, egy 407 font = kb. 190 kilós nő, a férjével Magyarországra utazott október közepén. Persze itt élő magyarok, a nevük is magyar de említették is a cikkben. Volt fénykép is, hát egy bálna gyenge kezdő a nőhöz képest, aki ha jól emlékszem 52 éves volt.
Otthon aztán a veséjével lettek bajok egy hét után. Na ezt nem hiszem el, mert egy ekkora ember már eleve nem lehet egészséges. Minden esetre vissza akartak jönni, de Pesten a KLM amivel oda fele utaztak, nem vette fel őket. A férj is rokkant, egy lába van. Róla nem volt fénykép. Azt ajánlották nekik, hogy menjenek Prágába és onnan a Delta majd elviszi őket. El is mentek, ahol a repülőtéren kiderült, hogy nincs olyan tolókocsijuk, ami elbírja a nőt. Így visszamentek Pestre. Ott a Lufthansaval próbálkoztak. Valahogy fel is tudtak szállni a gépre, de miután a nőt nem lehetett bekötni, a pilóta megtagadta a felszállást. Próbálkoztak de csak nem sikerült, így a végén leszállították őket, hogy indulhasson a gép. El tudom képzelni a hercehurcát.
Ezek után a nő pár nap után meghalt Pesten.
Most indulnak a perek. Itteni, kicsit magyar nevű ügyvédjük nyilatkozott, hogy "János" a férj vígsztalhatatlan és csak az tartja már életben, hogy pert nyerjen mindhárom légitársaság ellen. Arról nem volt szó, hogy mennyire perelnek, de azt megnézném hogy bebizonyítják, hogy a nem repülés miatt halt meg a nő. Biztos ki fog derülni, hogy már itt is ezer baja volt stb.

Ez már nem hír, csak a mi hülyeségünk. Ma este rádöbbentünk, hogy mióta itt vagyunk, vagy az itteni óra átállítás óta, a pontos dátumot nem tudjuk, egy órával visszafele éltünk. Még jó, hogy soha nem kellett sehova időre mennünk. Az egész úgy derült ki, hogy B. telefonon beszélt egy barátjával, aki valahogy megemlítette, hogy hány óra van. Utána B. mondja, hogy "ez el van tévedve, hiszen még csak 1 óra van, nem kettő." Viszont ma este nézi az itteni híreket és feltűnik neki, hogy a kép alsó sarkában ott a pontos idő és az 1 órával több mint amit a mi óráink mutatnak. Közben mindig bosszankodtunk, hogy a kábel-tv boxa, mindig egy órával többet mutatott, mint amennyi nálunk volt. Próbálta is B. átállítani, de nem lehet rajta semmit állítani. Mindezek után, beírtam valamit az indexre, ahol rögvest megjelent a beírás ideje, visszaszámoltunk 6 órát és teljesen megbizonyosodtunk, hogy milyen hülyék vagyunk.:-))))

Semmi újság

Nyugalomban lezajlott a nagy pulyka evészet és utána a vásárlási roham. Utóbbinál csak egyszer volt szükség rendőri beavatkozásra. Szerencsére a verekedőknél nem volt fegyver, így mindenki túlélte az ügyet. Szegény eladók. Tegnap délután, amikor sikerült még a lezajlott roham után féláron pamut kardigánokat vennem, az eladók már majdnem egymást támogatták olyan fáradtak voltak.
Sajnos kardigánra szükség van, meg másra is, mert hűvöskés az idő. Én meg beugrottam a tavalyi melegnek, így kicsit hiányos a garderobom. A legjobban egy jó meleg szoknyát hiányolok. 3 napig pásztáztam a netet, de sehol egy igazi meleg szoknyára nem sikerült rábukkannom. Igaz itt nem is igen jár szoknyában senki. Én viszont nadrágban fázom. Az lett a vége a keresgélésnek, hogy elhatároztam kötök magamnak egy szoknyát. Nem ez lesz az első életemeben. Kötöttem én már ruhát is. Elmentünk tehát egy dekorációs áruházba, ott árulnak mindent ami kötéshez, horgoláshoz, varráshoz szükséges. Végig másztam 4 polc sort és nem találtam gyapjú fonalat, csak akrilt. Végül a legutolsóban volt megfelelő vastagságú gyapjú fonal. No de vajon mennyi kell egy szoknyára? Körbejártuk az egész üzletet, 3 eladót találtunk. Nem is kérdeztem szoknyát, mert még őrültnek néznek, hanem pulloverhez mennyi kell? Egyik se tudta. Megjegyzem szerintem, még kötőtű se volt soha a kezükben.  Végül egy középkorú nő válogatott még lelkesen pamutot rajtam kívül, így vele kitárgyaltuk, hogy mennyi kellhet. Vettem azért többet, hátha nem lesz elég. Vissza lehet vinni, simán vissza adják a pénzt. Így most kötök. Körkötőtűvel 215 szem, elbökdösök majd rajta karácsonyig. Következő állomás egy nagy áruház volt. Alsószoknyát kerestem. Bolyongtam körbe körbe a fehérnemű osztályon, alsószoknya sehol. B. a nyomomban, végül eszébe jutott a hivatalos neve. Csak az egyszerűség kedvéért úgy hívják mint a németek a bugyit. Végül a leghátsó sarokban árválkodott összesen 3 példány. Lehetett választani.:-(
Csak azért írom, mert itt minden van és eldorádó. Szóval magnézium B6 vitaminnal nincs. Nincs az egészség boltokban és nincs a patikákban. A környék összes szóba jöhető intézményét végig telefonálta B. a múlt héten. Végül találtam az interneten, országon belül is. Megrendeltem, megérkezett és kiderült, hogy rágó tabletta. Nos az nem kell. Most rendelt B. máshol és állítólag az holtbiztos kapszula lesz.
Most mondja a tv, hogy Alabamában kihívták a rendőrséget, valami családi perpatvar miatt. Egy rendőr meghalt a másik életveszélyes állapotban került kórházban. A zord apának volt fegyvere. Azt ugyanis lehet kapni.

Pulykanap

Holnap lesz az össznépi pulyka evés napja, amit egyébként hálaadásnak hívnak. Hogy ki miért hálás, arról azt hiszem már értekeztem, igyekszem nem ismételni önmagam. Természetesen már rég nem az az ünnep aminek szánták eredetileg. Mostanság már a csütörtökre virradó Fekete Pénteken van a hangsúly. Tegnap és ma is hosszasan írta az újság, hogy melyik üzlet mikor nyit. Tavaly még csak hajnali nyitások voltak, de most már sokan nyitnak éjfélkor és az egyik legnagyobb üzletlánc már este 10-kor. Tehát lenyelik a pulykát és már rohannak is vásárolni. Két favorit van ilyenkor az elektromos illetve az elektronikai cikkek valamint a játékok. A vásárlás, felnőtt családi program, vagy baráti társaságok szerveződnek az eseményre. Ma benéztünk az egyik nagy elektronikai áruházba. Hatalmas hodály, az egyik végétől a másikig, sétának is megfelelő táv. Persze vevő alig volt, inkább csak bámészkodtunk néhányan. Az eladó mondta, hogy na majd holnap éjszaka! Ajánlása szerint csak többeknek együtt van értelme vásárolni, mert ha valaki pl. komputert és jégszekrényt is akar venni, nincs esélye mindkettőre, ha egyedül van. Az üzlet falánál, az utcán, 6 sátrat számoltunk meg. Ezek már talán 1-2 napja ott táboroznak. Csak egy kis sátor volt, a többi jókora szoba nagyságú. A sátrak közt kemping asztal székekkel, rajta a kajás- és italos dobozok. Szerencséjükre nincs igazán hideg éjszaka sem. Gondolom ez egy jó happening nekik. Szívesen megnézném, hogyan bonyolódik a beeresztés, van-e rendőr vagy csak biztonsági őrök, akiket itt egyébként nemigen látni üzletekben, de nem fogom azért erre áldozni az éjszakámat. Talán majd a tv mutatja.

Az üzletben viszont láttam egy érdekes dolgot. Úgy hívják, hogy "Chromebook". Ez egy kis notebooknak néz ki. Pihe könnyű, 12" képernyő. Nincs saját esze, mindent a "felhőbe" ment el. Beépített vírus védő van benne és a tartalom akkor is megmarad, ha elveszik a készülék. Rengeteg "App" van hozzá, azt még ki kell deríteni, hogy az ingyenes vagy egyenként kell megvenni. Sajnos még azt se tudom, hogy ezek az app-ok pontosan mit jelentenek. Az egész a google-hoz tartozik. Ráadásul nem is drága. Megnéztem, Európában még csak egyes országokban árulják, Ausztria és Magyarország sem szerepelt a listán. Ráadásul kb. $120 -al drágább mint itt. Eléggé elgondolkoztatott a dolog. Tavaly ugyan sikerült megmentenünk a kis piros laptopomat, de ki tudja meddig bírja. Van már vagy 6 éve, hogy vettem. Sajnálatos módon nagyon idegenkedem az angol tasztatúrától, de talán azt is meg lehet szokni.
Ugyanott nézegettem tabletteket. Nos ez az az eszköz ami biztos nem kell. Biztos jól lehet rajta nézegetni, de írni csakis sas metódussal lehet. Mire leírtam a nevem, kb. tizenötször ütöttem mellé. Ha csak fölé tartottam a kezem, már leírt vagy 3 betűt. Szóval az nem kell az biztos.

Hivatalos ügyintézés

Egyelőre 1:0 a budai önkormányzat javára.

Ma az útlevelemről készült kópiát kellett hitelesíttetnem. Nosza megyünk a városházára. Ez ugyan csak egy falu, de a falu főutcáján van egy lapos barak szerű építmény, amin "City Hall" felirat látható. Beléptünk és fogadásra megterített asztalokba ütköztünk, majd tovább egy terem széksorokkal. Néztünk jobbra balra de sehol egy ember. Végül találtam a falon egy papírt miszerint az ott található telefonon hívjuk xxx intern számot. Beütöttük és rögvest előpattant egy nőszemély. Elmondta, hogy a mai napon iktatják be az újraválasztott polgármestert, majd gondosan és aprólékosan, hülyegyerek módra, elmagyarázta hogy hol találjuk a városi irodát, ahol megcsinálják amit akarunk. Mellesleg kb. 150 méterre volt az iroda a "városházától". Átmegyünk egyetlen nő dolgozik és várni kell. Kivártuk a sorunkat, csak két ember volt, B. előadta a kérést. Ezt itt nem lehet mondta a nő, de rámutatott egy ajtóra, csengő gomb volt rajta, hogy oda menjünk. A kezem már a csengőn, mikor egy kolleganő szólt valamit, mire a nő heves telefonálgatásokba kezdett, majd a kezünkbe nyomott egy cetlit a "Közösségi Ház" (Community Center) címével. Az már messzebb volt, de B. szerencsére ismerte az utcát. Ez a ház az összes többihez képest hatalmas. Gondolom irodák is vannak benne, de óriási fitnesz terem van ott és egy könyvtár is. Bementünk és gyakorlatilag a portán üldögélő hölgy rányomta a pecsétet, iktatta, aláírta stb. a papírt. Végül 1 dollárt kellett fizetni.

Ezt Pesten az önkormányzatnál kb. 3 perc alatt ingyen és bérmentve megcsinálják.

A papír birtokában már csak meg kellett szülnöm egy kisérőlevelet angolul. Brrrr... nekem. mert B. szerint én ezt remekül tudom. Persze a felét átíratta utólag , de nem ez volt a kín, hanem a csodás W7-en megtalálni valami programot amivel papír alapú levelet lehet írni. Majd kitalálni, hogy ne írjon hatalmas sorközöket stb. Vért izzadtam.

Tegnap este viszont rávettem B.-t, hogy ugyan próbáljuk már meg a tv-n nézni a computert. Végül ha nem is élvezhető módon de sikerült átvarázsolni a programot a tv-re, viszont annyit állítgatta, hogy a computer képernyőjéről minden eltűnt és éjjel fél egykor ki kellett húzni a dugót a falból, mert kikapcsolni se tudta a masinát. Ennek a játszmának még nincs vége, viszont a konyha és előszoba padlója kész, a többi meg majd csak jön előbb utóbb.

Búbánat

Jó, nem nálam, hanem úgy általában. Nézem a német tv-t és arról beszélnek, hogy milyen drága az öreg demenz- és alzheimerbeteg embereknek az ellátása. Náluk az ápolási otthont a biztosító nem fizeti, mellesleg persze pl. Svájcban sem. Hogy otthon mi lehet, arra nem is akarok gondolni. Szóval egy ügyes ember kitalálta, hogy német  és osztrák betegeket Szlovákiába közvetít ki. Ötvenes pasi mutatja, hogy az anyja ellátása az otthonban 1900 EUR lenne. Ebből neki havi 1000 EUR-t kellene fizetnie, de nem tud. Elhiszem. Ott sincsenek égben a fizetések. Szóval mardosó lelkiismerettel bár, de elküldi a mamát Szlovákiába. Ott gondoskodnak róla. Személyzet van bőven, igaz nem mindegyik beszél németül. Gondolom amelyik meg igen, az is úgy, hogy agybeteg mamának esélye se lenne megérteni. Mennyivel emberségesebb lenne a mamát szépen elaltatni. Miután egyre többen leszünk nagyon öregek, ki kellene találni valami emberséges megoldást, mert erre a társadalomnak soha nem lesz elég pénze. Figyelem magam erősen és remélem még egybe ésszel elvonulhatok majd Svájcba ahol van megoldás. A pénz már félre van téve erre a célra.

Újság ma nincs. A CIA és FBI vezetők ügye még mindig gyűrűzik egyre szélesebb körben. Kezd unalmas leni. Történhetne már valami más érdekesség.

Mai élelmiszer vásárlásunk alkalmával elnéztem az alkalmazottakat. Azelőtt a kasszánál és mellettük a csomagolók is csupa öregek voltak. Sokszor gondolkoztam, hogy vajon rászorulnak vagy csak unalmukban dolgozgatnak néhány órát naponta. Most csupa fiatal van a kasszáknál. Nagy plusz számomra, hogy ezek nem óhajtanak a vevőkkel társadalmi életet élni. Végzik a dolgukat és passz. Még csak nem is mosolyognak, ami itt régebben kötelező volt. Nekem rém szimpatikus a dolog. Nincs bosszantóbb mint állni a sorban és várni amíg elcsicsergik egymásnak, hogy hogy vannak és milyen az idő. Én rendszerint már kint voltam az üzletből, míg B. még a kasszásokkal dumált. A sor meg várt.

Egyéb botrányok

A svájci hatóságok több évnyi gondos megfigyelés után zároltak egy hatalmas összeget, ami száznál több bankszámlán tartózkodik. A tulajdonos a cseh Szénkonszern. Évek alatt rengeteg különböző strohman cég által a konszern kivásárolta önmagát az államtól. Természetesen eredetileg az állami bányák magasabb beosztású alkalmazottai voltak a vásárlók. A cégek a világ különböző helyein lettek bejegyezve és a részvények rengeteg kézen mentek át, mielőtt az áruk egy része a svájci bankokba került. Mindezidáig csak a svájciak vizsgálódtak, pénzmosás gyanúja miatt.
Állítólag a csehek is tudtak a dologról, de az ügy olyan magas pártstrukturákat érintett volna, hogy inkább hagyták. Most viszont itt a veszély, hogy a lefoglalt pénz elvész, így most ők is rákapcsoltak a zegzugok felderítésére. Biztos fogunk még hallani a dologról.
Ezekhez képest a Josip Tot és Kaja Ibrahim féle ügyek csak kis semmiségek voltak.

Ma elmentünk steaket enni. Ez időnként jár nekem. A megszokott vendéglőnk a korai időpont ellenére feltűnően tele volt. Egy nagy társaság mellett kaptunk helyet. Irtózatos hangosak voltak, a nők boldogan itták a söröket üvegből! volt pohár is persze, de biztos üvegből jobban esik. Míg vártunk a húsra nézegettem. majd lassanként kiderült, hogy a 8 felnőtt egy 4 éves forma kislány születésnapját ünnepelte. Szegény gyerek. Senki nem törődött vele, a felnőttek csak egymással dumáltak a gyerek meg nyilván unatkozott. Miután ő volt az egyetlen gyerek az étteremben, nyugton maradt a helyén, mert hova is menjen? Miután már mindenki jóllakott, kapott egy picike tortát csillag szóróval persze és mindenki lefényképezte a telefonjával. Amint ez lebonyolódott már el is mentek, csak a nagypapáék maradtak még kifizetni a számlát.
Ha bele gondolok az én időmben jobbak voltak a gyerek születésnapok. Jöttek a többi gyerekek, játszottunk és kakaót ittunk kuglóffal. Vittek ugyan időnként vendéglőbe is, nyilván szoktatási szándékkal, de akkor csak velem beszélgettek a szülők, nem volt nagy társaság. Nosztalgiázom.

CIA / FBI szappanopera

A CIA főnök lemondása egyre nagyobb hullámokat ver. Napok óta ezzel van tele az ujság. Én most a svájci összefoglalót írom ide, tessék szórakozni.

A CIA főnök lemondása után most már  egy Allen nevű generális is képbe került, aki  Petraeus egykori posztját örökölte Afganisztánban. Neki azzal a Kelly nevű nővel volt kapcsolata, aki az egész ügyet bedobta az FBI-nak. Nos Mrs Kelly volt az aki tavasszal fenyegő e-maileket kapott Patresus élatrajzirójától, aki  ugye a szeretője is volt. Hogy mivel fenyegették azt nem tudni, de ő egy régi barátjához fordult aki az FBI-nak dolgozott. Annak már régi vágya volt ez a nő, így óriási vehemenciával vetette rá magát az ügyre, annyira, hogy a végén a főnökei letiltották hogy foglalkozzon az üggyel. Kelly férje onkológus főorvos egy itteni kórházban. Igen nagy lábon éltek, mint most kiderült úsznak az adósságban. Igaz mindenféle jótékonysági alapítványt csináltak, de azokból feltehetően csak hozzájuk folyt be pénz.
FBI természetesen gyorsan kiderítette, hogy a fenyegő e-mailek Paetreus szeretőjétől származnak. Ezek után az FBI a legmagasabb sebességre kapcsolva folytatta a nyomozást. Állítólag már attól féltek, hogy a nemzet biztonsága van veszélyben, ami persze nem igazolódott be de ha egyszer beindulnak akkor már nem lehet leállítani őket. A computerek átkutatása után több ezer e-mailt találtak illetlen tartalommal Allen és Kelly közt 2010-12 időszakból. Állítólag Allen még félmeztelen képeket is küldött Kellynek. Természetesen mindenkinek van férje illetve felesége, gyerekei.

Ezeket az információkat továbbították a Pentagonnak és a helyzet fokozódott. A védelmi minisztert, Panetta is felfigyelt rá. Még mielőtt az FBI a 20-30 ezerre becsült dokumentumot átvizsgálta volna, Panetta visszavonta Allen kinevezését. Eredetileg az afganisztáni főgenerálisból európai Nato főgenerális lett volna a jövő év elejétől. Ez a kinevezés most el lett halasztva. Azzal együtt, hogy Allen minden vádat vagy gyanút elutasított Panettának jó oka van az elővigyázatosságra.
A Pentagonnak az elmúlt években ismételten bajai voltak a legfelsőbb katonatisztek morális és etikai viselkedése miatt. Voltak akiket csak megróttak de volt akinek menni kellett. Hivatalosan a szexuális kérdésekben nem mutattak elég jó itélőképességet. A New York Times szerint csak ebben az évben több főtiszt került bajban félrelépés, bigámia és erőszak miatt.

Attól függetlenül, hogy Allan van most soron az FBI tovább nyomoz a Paetreus ügyben is, annak ellenére, hogy az Igazságügy minisztérium már hetekkel ezelőtt kijelentette, hogy nem emelnek vádat Paetreus és az életrajzirója ellen, mert nem veszélyeztették a nezetbiztonságot, hétfőn házkutatást tartottak az életrajzirónő házában.

Az FBI elismerte a tényt, de nem okolta meg. Talán az FBI abban reménykedik, hogy mégis talál valami kompromittáló dokumentumot amivel igazolhatná a túlzott vizsgálatot, amiért egyre több kritikát kapnak. Sokan nem értik, hogy miért kell ekkora feneket keríteni egy szerelmi ügynek, amiről eddig bebizonyosodott, hogy semmiféle politikai háttere nincs. Az FBI-nak az is kínos, hogy egyértelműen kiderült, hogy az a tisztviselő akihez Kelly fordult, nagyon akart valami intim kapcsolatot a nővel és bár letiltották az ügyről, ő szorgosan jelentette az ügyet az ellenzéknek a Pentagonba. Nos erre kellene az FBI-nak valamilyen magyarázatot találni.

Már csak hab a tortán, hogy Kellynek van egy iker testvére, aki szintén nem az ártatlanság mintaképe. Mindenféle eljárások vannak ellene folyamatban és ő is úszkál az adósságban. Valamikor a múlt évben ideköltözött a testvéréhez. Ja igen, a hölgyek itt laknak a szomszédunkban.

Nyugi!

Ma nyugis napom volt. Hirtelen nyárira fordult az eddig tavaszi idő, így eltéptem B.-t a házi teendőktől és kimentünk a homokos tengerpartra. Oda tőlünk kb. 15-20 perc az autóút. A tengerpart, ami Clearwater Beach névre hallgat, tulajdonképpen egy hosszú keskeny homokpad. Középen van egy út, jobbra balra főleg szállodák és apartman házak, de ez minket nem érdekel. Irány a parkoló és ki a hófehér púderszerű homokba. Szerencsénk volt, mert egy jótékony kis felhő eltakarta a napot, így másfél órát tapicskáltunk a bokáig érő vízben. Pont távozásunkkor előjött teljesen a nap, elviselhetetlen volt perceken belül.  Voltak akik fürödtek, de a víz bizony elég hűs, talán 18-19 fok lehet. Nagyon élvezzük mindig ezeket a sétákat a vízben. Többféle vízi madár bóklászik a parton. Láttunk egy sirálynál kicsit nagyobbat, amelyik egy csirkecsonttal a csőrében szaladgált, miközben a többi el akarta tőle venni. Vannak egész aprócska madarak. Azok nem mennek a vízbe csak a parton túrják a homokot és mikor jön a hullám olyan sebességgel szedik a lábukat kifele, hogy szinte nem lehet látni ahogy mozog a lábuk. De a legjobb a sirály volt ma, amelyik egy szardínia nagyságú élő hallal küzdött. Szegény hal még élt és ficánkolt. A többi kétlábúról nem is érdemes szólni, hihetetlen alakokat lát itt az ember lánya. Egyre jobban elterjed a tetoválás. Nők több soros tetovált irománnyal a hátukon, lábak karok végig tetoválva, nekem elég borzalmas.
Miután így jól eltelt a délelőtt, főzésről már szó se lehetett. Vettünk grillcsirkét, ami mindig nagyon finom. Olyan friss volt, hogy még itthon se lehetett kézzel fogni, mert forró volt.

Délután újabb kábel beszerzés volt soron. Ami itt teremtődött kábel salátában az elmúlt 2 napban, az elképesztő. Persze otthon is ez van, csak ott nem ülök szemben vele. Itt a printer a másik szobában lakozik és ez a computerről tv-re dolog is extra kábellel jár. Persze még nem tudom, hogy fog működni. B. már elvben tudja, de nem próbálta ki. Nagy szemrehányás felém, mert én délelőtt nem eszközöket akarok próbálgatni, hanem tengerpartra akarok inkább menni. Nála pedig sötétedés után este van. Pechemre itt most  5 után már sötét van. De majd megoldjuk egyszer, ha meg nem akkor nem nézem a computert a tv-n.
Most állítólag ilyen meleg lesz az idő, rossz esélyei lesznek a házi teendőknek.

Szenvedek

Ma már minden itthon van. Még széket is találtam. Sajnos B. szerint amint besötétedik, akkor éjszaka van és nem lehet semmit csinálni. Hatkor már sötét van, akkor értünk haza a "zsákmánnyal". Valamilyen ismeretlen okból már délelőtt eltüntette a régi tv-t. Közben ma a net is odáig süllyedt, hogy ujságolvasás közben rejtvényt fejtettem, mert olyan lassan töltődött le egy-egy oldal, hogy megütött volna a guta.
A netről van a szolgáltatótól valami papír, de ki tudja hol? B. "majd megnézem" jelszóval intézte el a kérdésemet a szolgáltatás mennyiségével kapcsolatban. Kicsit félek, hogy ki fog derülni, nem is a masinák ennyire rosszak, hanem a szolgáltatás gyatra. Ehhez persze be kell üzemelni az új gépet, csak aztán lehet reklamálni. Nincs nagy választékunk szolgáltató terén. Csak kábel van, összesen 3 szolgáltatóval. Ebből kettő nagy a harmadikat még csak hírből hallottam. Viszont csak az amelyiknél mi vagyunk adja azt a lehetőséget, hogy szüneteltethetjük a nem olcsó szolgáltatást, ha nem vagyunk itt. Miután a telefon, tv és internet együtt havi $120, nem mindegy, hogy lehet-e szüneteltetni vagy nem.
Windows 7 lett a végén az új gép, nekünk is van már ilyenünk az otthon hagyott laptopon. Adtak hozzá $ 15-ért egy "upgrade" programot amivel W8-at lehet csinálni belőle. A trükk az, amit az üzletben megmutattak, hogy a W8-nak hatalmas ikonjai vannak. Ez részben a tableteknél előnyös, amit ujjal kell taperolni, másrészt ha computernek használja valaki a tv-t akkor remekül láthatók messziről is az ikonok. Nagyon remélem, hogy holnap megláthatom.

Hírek: Lemondott a CIA fődirektora, mert félrelépett. Most utólag rájött, hogy férjként is és vezetőként is meggondolatlanságot követett el. Különben 60 éves és szerintem nem magától jött most hirtelen ez a felismerés. Másik hír, hogy Floridán röhög az ország, ugyanis itt még mindig nem voltak képesek, az eredményt már úgyse befolyásoló, szavazatokat összeszámolni. Az egész nem véletlen. Az itteni kormányzó Romney pártjához tartozott és olyan törvényeket nyomott át az itteni parlamenten ami Romneynak kedvezett, legalább is azt hitte. Pechére nem sikerült a dolog. Amúgy alig várjuk, hogy 2 év múlva kirúgják, mert amellett, hogy abból szerezte a millióit, hogy ellopott egy biztosítási társaságot, csupa esztelen törvényt nyom át a parlamenten, ahol persze most még többsége van. Amin én nagyon felkaptam a vizet, hogy a kész vasutépítési tervet, azonnal a sutba dobta, mikor megválasztották.

Bosszankodni persze máson is lehet, nem csak a kormányzón. Engem pl. folyamatosan bosszant, hogy sehol nem lehet egy normális wc papírt kapni. Már nincs olyan márka amit nem próbáltunk ki. Olyan itt a papír, hogy egy pisilés másfél méter. A többiről már nem is beszélek. Ez a papír mizéria nem Florida speciál, New Yorkban és Californiában is ugyanilyen vacakok a papírok. Papirzsebkendőt hozunk rengeteget magunkkal, de lehet, hogy jövőre egy nagy koffer wc papírt is hozok.

Megőrülök!

Az otthoni asztali gépem, köztudottan 10 éves és ennek megfelelően időnként nyűgös. No de az itteni! Ehhez képest a hazai egy expressvonat. Igaz ezt 4 éve vettük használtan, potom pénzért. Tegnap fel is kerekedtünk, igaz elsősorban a tv izgatott, amit a computer segítségével tudok majd nézni. Német programokat. Tavaly volt valami információ, hogy valami kiegészítő ketyere kell az új tv-hez és akkor úgy működik mint egy computer. Most az első ember akivel beszéltünk közölte, hogy egy computer kell a tv-hez extra. Kerengtünk az üzletben, óriási fejszámolásokat végeztem, hogy mibe is fog kerülni végül az élvezet. Egy tv plusz 2 computer, mert hogy ezt az  asztali gépet már nem lehet elviselni. Én nézegettem és számoltam, B. pedig egyre újabb eladókkal beszélgetett. Eljutottak odáig, hogy dehogy kell 2 computer, elég egy is. Igenám, csak nálam most nem egy szobában van a tv a computerrel. Újabb tanakodás, kábelek és egyebek bedobása, majd hirtelen kipattant a szikra a fejemből. Átrendezzük kicsit a lakást. Szerencsére az ötlet B.-nak is tetszett, így mindjárt elmentünk egy asztalt nézni az új helyre. Találtam megfelelőt. Széket sajnos nem, de megoldjuk átmenetileg.
Persze tudom, hogy szenvedésem egy részének ezzel vége, de kezdődnek az újabb kínok. Az üzletben körülröhögtek, hogy Windows XP, ugyan már! Természetesen csakis és kizárólag Windows 8. Hogy mi vár rám, azt nem tudom. Otthon mindig volt segéderő új gép esetén, de itt??? B. persze mondja, hogy majd ő. Nem vitás biztos meg tudja és fogja csinálni, csak én abba beleőszülök.

Közben jól lehűlt a levegő, gondolom olyan 18 fok körül volt napközben. Állítólag most már folyamatosan fog melegedni, hát remélem. Tavaly ilyenkor a tengerben fürödtem.

Az ujságot még mindig az elnök választás valamint a New Yorkot elérő újabb szélvihar foglalkoztatja. Csak mellesleg szóltak olyasmiről, hogy a hadseregben egy nő elment panaszkodni az egyik felettesre, akivel már 3 éve viszonya volt, hogy az bántalmazta megerőszakolta stb. Pasas persze nős. Nem értem az ilyen kurvákat. 3 év után veszi észre??? Újabban ez világszerte divat lett, hogy a nők egyszer csak felfedezik, hogy mi is történt velük és feljelentenek. Ha férfi lennék már félnék lefeküdni egy nővel, komolyan. Szóval csak ilyen semmilyen hírek vannak az újságban. Már megy a felhajtás a pulyka ünnepre, illetve az azt követő fekete péntekre, amikor mindig irtó olcsón lehet kapni minden félét. Régen, reggel korán nyitottak az üzletek és sokan már éjféltől sorban álltak. Az idén sok üzlet már este későn kinyit, hogy amint lenyelik a pulykát rohanhassanak vásárolni. A vicc csak az, hogy mittudomén talán 50 darab tv  vagy hűtőszekrény van alaposan leárazva, de a tömeg tolul és hamarosan megvesz mindent rendes áron is. Tömeghisztéria van ilyenkor, szinte kötelezőnek érzi mindenki a vásárlás.

Jetlag

Ma reggelre itt is átállították az órákat. Persze véletlenül tudtuk csak meg, az egyik szomszédtól. Sajnos még mindig tötyedtek és álmosak vagyunk. Szemlátomást ahogy öregszünk egyre nehezebben állunk át.

Reggel azért elolvastam a kb. másfél kilós újságot. Ennek a nagyrésze persze hirdetés. Annyira el vannak foglalva a keddi elnökválasztással, hogy másról szinte nem is írnak. Viszont eszembe jutott a bevándorlási kalandunk, amit tegnap elfelejtettem. Szóval az amerikai állampolgároknak a repülőn mindig kiosztanak egy papírt amit ki kell tölteni. Apró betűs és sok hülye kérdés van rajta. Olyasmik hogy hoz-e be mezőgazdasági terméket, húst, vagy termőföldet és még egy csomó mást is. Fegyver behozatalt nem kérdezik. Miután svájci gépen voltunk, a papír németűl volt. lelkesen nekifogtam és ki is töltöttem B. helyett. Ezek után B. elkezdett kételkedni és a végén addig nyüzsgött míg megkapta a papírt angolul. Azt ő töltötte ki és igen meg volt nyugodva. Megérkezés, ellenőrzés, nálam a szokásos összes ujjlenyomat és fényképezés után közlik, hogy menjünk még egy másik pacákhoz. Az tova vezényelt minket egy külön vámvizsgálóhoz, aki a cetlivel a kezében, mélyen B. szemébe nézve megismételte a kérdéseket, kiegészítve olyasmikkel is, hogy járt-e istállókban, mezőgazdasági üzemekben stb. Majd rárakatták a csomagokat egy szalagra, ami átvitte egy átvilágításon az egészet. Kiszúrták a legnagyobb bőröndöt és érdeklődtek, hogy sütemény van-e benne.?Nincs. Biztos? Biztos. Na jó akkor nyissuk ki. Szerencsére kéznél volt a lakatkulcs, kinyitottuk. Megkezdődött a kotorászás. Végül kicibálták a két csomag kb. 40 drb. turórudit, amit az itteni takaritólánynak és gyermekeinek hoztam. A nő feltehetően már találkozott vele, megnyugodott, hogy ez nem sütemény, mi visszatuszkoltuk a dolgokat a bőröndbe és végre indulhattunk haza.

Megérkeztünk

Szerdán hajnalban keltünk és irány a repülőtér. Aránylag humánus biztonsági vizsgálat volt. Úgy tűnik a "cipőt is lehúzni" kiment a divatból, pedig a zsebemben vittem egy cipő kanalat extra! Aztán persze várunk itt meg várunk ott, de végül is délre már bent voltunk a városban Zürichben. A repülőtéren minden havas volt, még az előző napokról, de szerdán már nem esett, csak 0 fok. A bélelt ballon fázott kicsit rajtam, de legalább gyorsabban szedtem a lábaimat. Kofferek a szállodában, gyorsan elintéztem az igazán fontos dolgokat. Megvettem a jövő évi naptáramat és az időjárásra való tekintettel egy vastag harisnyát. Az utóbbit aranyárban, de nem volt olcsóbb.
Barátnőm már várt minket. Kellemesen meglepődtem, így két év után rosszabbra voltam felkészülve. Tény, hogy zavart kissé a hófehér haja, mert én csak szőkének ismertem, de általában egész jól van. Lábai dagadnak persze, de szigorúan elzárkózik mindenféle orvostól, mert nem óhajtja már hosszabbítani az életét. Ezt nagyon hihetően adja elő, de azért szerintem nem egészen őszinte a dolog.
Most nagy izgalomban volt, mert egy régi barátnője, aki Izraelban él és 93 éves, elhatározta, hogy be akarja fejezni az életét. Pénze van sok, így a Dignitashoz fordult és ha igaz, akkor a jövő héten meg fog halni. Vasárnap lesz a barátnőmnél. A Dignitas ismert arról, hogy külföldiek is hozzájuk járnak meghalni, de olyanról még nem hallottam, akin csak úgy meguntam befejezem alapon segítettek volna. Nos ezt majd hamarosan megtudom, hogy mi lett a dologból. Szinte napi telefon kapcsolatban vannak, de arra az én földhözragadt kérdésemre, hogy aztán mi lesz? Nem tudott válaszolni. A legjobb tudomásom szerint zsidóknál a hamvasztás nem elfogadott, a nő viszont a férje mellett óhajt nyugodni TelAvivban. Szóval érdekes dolgok ezek.
Csütörtökön kiderült, hogy nincs helyfoglalásunk a repülőre. jegyünk volt de helyünk nem. Kísérleteztünk a szállodából computeren reggel, kiírta, hogy csak indulás előtt 23 órával lehet foglalni. Napközben nem voltunk netközelben, este viszont már nem is adta ki a járatot a gép. Telefon, naná, hogy csak munka időben működik. Délelőtt még kirohantunk a repülőtérre, de kiderült, hogy ott sincs irodája ennek a társaságnak és igaz, hogy közösben vannak a Swiss-el, de foglalni nem tudnak. Mondtam a végén még állva utazunk Tampáig. 10,5 óra, mi az nekünk.
Pénteken aztán minden elrendeződött. Volt hely, csak ki tudja miért nem láttuk a computeren. Kis késéssel el is indultunk és 10,5 óra múlva ide is értünk. Nálunk akkor már éjfél volt, itt pedig 7 óra. Nos ebből keletkeznek aztánn a nehézségek. Mert így az itteni idő szerint 10-kor ágyba estem, viszont hajnalban már fent voltam és 6-kor már reggeliztünk. 11-kor ebédeltünk. Most félhat van és kopog a szemem az éhségtől. B. közben eldőlt a szófán és úgy alszik mint a tej. Mit fog csinálni éjszaka azt nem tudom. El fog telleni még 2-3 nap mire teljesen normálisak leszünk, már amennyire mi normálisak tudunk lenni.
A lényeg, hogy a lakás rendben volt még csak nem is porosodott be. Jól zárnak az új ablakok. 25 fok van és sütött a nap.
Holnap már újságot is fogok olvasni és beszámolok a helyi szenzációkról.

Mit felejtünk el?

Most van nálunk ez a játék. Eszünk egyre kevesebb, viszont felejteni remekül tudunk. Viszont van vinni való. Zürichbe kolbászt, Floridába turo rudit, magunknak csak piros paprikát. Nem tudom mit szeretnek a kintiek a turo rudin, szerintem pocsék, de azért viszem, hagy örüljenek neki.

Saját zűrünk talán jó kezekbe került. Itt volt az ügyvédnő délután. Aláírtuk a meghatalmazást. Az általa tanulmányozott önkormányzati törvények és rendelkezések szerint semmi képen se nekünk kell megfizetni ezt az adót. Egyrészt magánszemélynek saját maga által lakott lakásra biztos nem, másrészt 65 év felettinek lehet szüneteltetést kérni. Igaz akkor ráterhelik a lakásra az adó adósságot, de kit érdekel. Nagyon bizakodó volt, hogy ezt ő az önkormányzattal elintézi.

Hab a tortán, hogy ő is a kerületben lakik és a garázsára fizet épitményadót, ami jogos, de kommunális adót ő se fizet. Kíváncsi lennék ha minden adót szigorúan kivetnének és be is hajtanák, akkor mennyivel több lenne az államkasszában? A kérdés költői, de jogos.

Folytatás odaátról következik, miután kialudtuk magunkat.

Stressz a köbön!

Valahogy nálunk egy hosszabb út előtt mindig valami emeletes zűr keletkezik. Már vagy 2 hónapja fáradoztam azon, hogy semmi ne legyen elfelejtve, hivatalos ügyek megoldva, lezárva stb. utazás előtt. Közben magamban szorongtam, hogy mi is lehet, ami majd jön és jól bezavar az életünkbe. Nos a hatos lottót tudnám ilyen jól megérezni egyszer.
Júniusban kapott B. egy végzést az adóhivataltól, miszerint fizessen 2 évre kommunális adót, a többire pedig épitményadót. Ez utóbbi 350 ezer körül volt. A lakása már rég az OTP tulajdona, miután örököse nincs, rábeszéltem, hogy adja el. Jól is jön az életjáradék amit kap havonta. Nos az építményadót olyan ingatlanra vetik ki, ami nem természetes személy tulajdona. Volt mód a fellebbezésre, de ő nem élt vele. Elmenet az OTP-hez, ahol az ügyintéző közölte, hogy természetesen ezt nekik kell fizetni, hagyja csak itt és el lesz intézve. Ezek után derült égből villám csapásként ért minket a kerületi jegyzőtől a levél, miszerint ha nem fizeti ki 8 napon belül az adót + késedelmi kamat, akkor végrehajtás.
Nosza vissza megint OTP-hez. Ugyanaz a nő, kijelenti, hogy ez ki lett fizetve. Papír? Mindjárt utánanéz. ekkor következett egy majd egy órás várakozás. Utána mese, a kolleganőről, aki már nincs itt, de keresi telefonon és fel fog minket hívni, amint megtalálja. Csütörtök délután jött a telefon, hogy ja ezt mégse mi fizetjük blablabla... Közben persze se föllebbezés se semmi nincs már. Pénteken egész nap egy használható ügyvédet kerestem. Nem akartam az internetről felhívogatni ügyvédeket, annál is inkább mert az ügyvédeknél semmi leírás nem létezik róluk, se kor se képzettség semmi. Küldtem faxot az önkormányzatnak még akkor délután. Közben tudtam meg, hogy szombaton is dolgoztak de persze semmi válasz. Kaptam egy ügyvéd telefonját késő délután. Szombaton felhívtam, de ő 2 nap alatt inkább hozzá se fog. Jobb is, ha ilyen ne is fogjon hozzá.
Jelenleg itt egy levél az OTP életjáradék zrt vezérigazgatójának, ami holnap elmegy ajánlott tértivevénnyel. Már nem bánom ha nem fizetnek, de azt a hülye ludat rúgják ki legalább, aki így eltolta az ügyet. Holnapra ígértek másik ügyvédet és megyünk az önkormányzathoz, mert alapból ugye ott szúrták el. Hogy a jegyző asszony szóba áll-e velünk azt még nem tudom. Egy biztos, hogy iszonyat ideges vagyok még a gondolattól is, hogy egy ilyen ügyet hátrahagyva utazzak el 5 hónapra.
Amit nem értek, hogy egy adót amit eleve csak cégekre vetnek ki, miért küldik egy magánszemélynek. Nem ismerik a saját rendelkezéseiket???

Hangverseny

Tegnap este hangversenyen voltunk. Nagyon le vagyok már maradva a kulturával, kihasználtam az alkalmat, hogy még itthon vagyunk. A műsoron Dohnányi művek voltak, az első részben. Nem ismertem, szerintem még soha nem hallottam, de nagyon kellemes volt. Várjon Dénes zongorázott, akihez még szintén nem volt soha szerencsém. A második részben egy számomra szintén ismeretlen Dvorzsák szimfonia volt. Élveztem!
De a terem hőfoka kezd az amerikai hangverseny termekhez hasonlítani, kicsit fáztam, de elviselhető volt. Viszont mellettem egy csupa takony nő ült. Végig tüsszögte és orrfujta az egész hangversenyt. Látszott is rajta, tiszta vörös volt már az orra. Hogy sikerült-e rám tüsszögnie a dolgot, az majd elválik. Azt viszont nem értem, hogy jut eszébe valakinek ilyen állapotban emberek közé menni.

Más

Őszi melankóliámon nem sokat segített, hogy megtudtam megint egy iskoláskorom béli barátom halálát. Torontóban élt és mikor utoljára beszéltünk tele volt reménységgel és boldogsággal, hogy jön haza. A harmadik házassága bűn rossz volt, a nő elköltözött ő meg elkezdett az interneten ismerkedni. Már többször volt itthon az új barátnőjénél több hónapra, míg megszületett az elhatározás, hogy kint felszámol mindent és haza költözik. Tudtam, hogy vannak egészségügyi problémái de nem tudtam, hogy milyen komolyak. Minden esetre ma már tudjuk, hogy meghalni jött haza, többszörös áttétes rákkal. Keresgéltem már néhány hónapja, de sehonnan nem kaptam választ, e-mail, skypee stb. Végül egy közös barátot találtam és tőle kaptam meg a hírt is. Mellékelte a levelet, amit a barátnő írt neki. Szegény nő teljesen romokban van, pedig a barátom már júliusban meghalt. Írtam persze neki levelet, mire ő azonnal válaszolt. Úgy éreztem, hogy nekem is válaszolnom kell és most itt állok egy gyászbeteg nővel, akit őszintén sajnálok, de nem ismerem és miután nem is Pesten lakik, feltehetően nem is fogom megismerni. Valahogy ez nem hiányzott most nekem ezen a sötét őszi napon.

Temetés

Ma volt az öreg orvos barátom temetése. Örültem reggel, hogy szép az idő. Apámat is egy ilyen napos októberi napon temettük 1988-ban.
Barátom egy nagyon katolikus családban nőtt fel. Apja kiugrott pap volt, aki az akkor fiatal orvos mamával egy kórházban találkozott. A kiugrás ezután történt.
Guszti már mondta nekem, hogy nagyon összebarátkozott azzal az evangélikus pappal, aki a 2 éve meghalt feleségét temette, aki viszont egy igen vallásos református családból való volt. Valahogy privát körökből ajánlották a papot, aki aztán feljárogatott hozzá és jókat beszélgettek. Nem egy ismeretlen ember számomra sem. A pap apja híres volt az összeesküvéséről a fia pedig képviselő volt az Antall kormányban az SZDSZ soraiban. Barátomat mindig is érdekelte a politika. Naponta elolvasott a blikken kívül azt hiszem minden újságot. A pappal folytatott beszélgetések tükröződtek vissza a temetésen elmondott beszédben. Nagyon világi volt, bár természetesen elhangzott az ilyenkor szokásos bibliai rész is. Nem volt túl hosszú de nagyon velős és nem hagyott senkiben kétséget a halott személyisége felől. Kihangsúlyozta, hogy hívő katolikus volt és tiszteletét fejezte ki a liberális gondolkozása előtt, aminek köszönhetően ő az evangélikus lelkész beszélhet a ravatalnál. Ha lehet valaminek örülni egy temetésen, akkor én nagyon örültem a hallottaknak, hogy semmi kenetteljes szöveg, hanem csak a puszta tény, hogy porból lettünk és porrá leszünk, valamint az eltávoozott bemutatása.
Természetesen méltatták a volt beosztottak nevében is, így felelevenedett bennem a róla egykoron keringő "legenda" is, miszerint ha kinézett a kórházi szobája ablakából és a mentők éppen hoztak be valakit, akkor nagy biztonsággal megmondta, hogy mi baja az illetőnek és mindig igaza lett.
Viszont láttam sok, egykor fiatal, orvost akikkel Apám betegsége és kórházi tartózkodásai alkalmával ismerkedtem meg, megállapítottam, hogy nem csak én öregszem. Ha belegondolok, hogy közel 20 éve ment nyugdíjba, igazán megható, hogy a volt beosztottak iilyen szép számban megjelentek a temetésén.  Ott voltak az unokák is. Három lánya 5 fiú unokát produkált, akikkel mind nagyon jó viszonyban volt. Az utóbbi időben a lányokon kívül, akik persze mind dolgoznak, a fiuk is gyakorta megfordultak nála. Hihetetlen szórakoztató tudott lenni, gondolom a srácok is élvezték.
Ismerve halála előzményeit, azt hiszem, mindenki kisimult lélekkel távozott ma a Farkasréti temetőből.

Kereskedünk

Mikor ilyen gyönyörű meleg ősz van, megnő a tenni akarás bennem. Kitakarítottam egy két zugot a lakásban és találtam néhány fölösleges dolgot. Nem is az enyém volt a holmi hanem B.-é. A magam részéről csak egy árra voltam kíváncsi, tudtam, hogy nem adom el, ha csak nem ígér rengeteget. Eszembe jutott, hogy ideköltözésem előtt volt egy eladós rohamom és igen jól üzleteltem egy vérbeli kisebbségi kereskedővel. Az illetőnek 2 üzlete is van, bár akkoriban hozzám kiszállt. Ma a feleségét találtuk az üzletben. Sajnálom, hogy a dumáját nem tudom visszaadni írásban. Minden esetre voltam ma egy gyöngyszem, kisbogár és nagyságos asszony is. Rég szórakoztam ilyen jól. Mindent megveszek, volt a jelszó, de mennyiért kérdeztük mi. Mondjunk mi árat. B. végül is kinyögött valamit, amit a hölgy természetesen soknak talált, de beindult rendesen. Én felálltam, komolyan gondoltam, hogy elmegyek, ő meg szorongatta a kezében a cuccot, előszedte a táskáját és elkezdett leszámolni pénzt a pultra. Mondtam erre, hogy ennyi nekem is van, ezzel nem ér el nálam semmit. B. meg csak mesélt neki, mesélt. A végén már mikor igen komolyra fordult az alkudozás és kivonultam az üzletből. Tényleg nem szeretem még hallgatni se az ilyet, de végül B. széles vigyorral távozott és beígérte, hogy megyünk máskor is, mert van még kacat bőven.

Képek

https://picasaweb.google.com/G.Tarnok/20120918?authkey=Gv1sRgCKCT_J2K6ZbW2wE#5791483229476534738

Ide kezdtem rakni a képeket.

Utazás 3

Következő nap, áttettük a szállásunkat Erfurtba. Erfurt ma tartományi székhely és csodásan kifényezték. Persze a város mindig is érdekes és szép volt. A Gera partján fekszik, ami valamikor nagyon régen valamilyen e betüs folyócska volt, aminek már nem tudom a nevét. Szóval azért lett Erfurt és nem Gerfurt vagy ilyesmi. A várost uralja a 2 nagy templom egymás mellett egy dombon. 70 lépcsőn kell felmenni a dombra. Szerencsére elég emberi léptékűek a lépcsőfokok. Felérve, balra van a Dóm és jobbra a Severiten Kirche. Mindkettő katolikus. Nem tudom miért, de rengeteg templom van a városban. Luther is itt paposkodott, mielőtt elment reformációt csinálni. A dóm késő román stilusu és valamikor 1150 körül kezdték építeni. A dombhoz hozzá kellett később toldani, mert a templom nem fért el a már meglévő helyen. Két orgona is van benne, az egyik a régi és egy hatalmas új, aminek főleg a feljárata tetszett meg nekem. Nagyon szép régi festett üveg ablakok is vannak. De a legnagyobb élményt nekem az óvodás csoport látogatása okozta. 2 ovónő társaságában 11 gyerek jött be a templomba. Csak néztem mit akarnak itt. Aztán az ovónők körbesétáltak a gyerekekkel, majd leültették őket az üveg ablakokhoz és elkezdtek mesélni. Oda settenkedtem és hallgattam. Valahogy így kezdődött: látjátok ott az a hullám. Tudjátok mi egy hullám? Gyerekek válaszolgattak, aki nem, annak elmagyarázták. Megkérdezték, hogy hol láttak hullámot stb. Majd rátértek a hullám hangjára és a gyerekek susogtak morajlottak és hullámoztak a padokban. Ezután folytatódott a mese a többi látható dolgokról. Nem volt ugrálás, szaladgálás, sivítás semmi. A végén nem álltam meg és megkérdeztem, hogy mekkorák ezek a gyerekek. Kiderült, hogy 3-6 évesek. Nekem az egész nagyon imponált. Tudom, hogy a mai magyar anyák, az internetből ítélve, sikítoznának a gondolatra is, hogy az ő gyereküket templomba vigyék. El se tudják, szerintem, képzelni, hogy nem csak valami vallásos maszlagot lehet ott elmondani. Szóval a szépség mellett ez a szépre nevelési módszer nekem igazi élmény volt.
A templomok mellett a város másik nevezetessége a Krämer Brücke. Ez a híd teljesen be van építve, mint pl. a firenzei híd, apró házacskákkal és alattuk üzletekkel. Különben is, megint megállapítottam, hogy ha egy város nem kapcsolódik valahogy valamilyen vízhez, az nem igazán otthonos nekem. Itt a Gera kanyarog a városon keresztűl, részben mesterséges szigetekkel. Ezeken a szigeteken a középkorban vízimalmok voltak. Mára csak egy van már meg, múzeumnak berendezve. Viszont a vizparton léteznek még a középkori házikók a víz felé stéggel. Ezekben a házakban régen főleg tímárok laktak, akiknek a bőr kikészítéshez kellett a víz, ami akkoriban nyilván nem a csapból folyt. Szerencsés város Erfurt, mert aránylag kevés bombázás volt. Nincsenek és nem is voltak romba dőlt templomok, kiégett házak, mint a legtöbb német városban.
Manapság az egész belváros autó mentes. Keskeny nyomtávú halk villamosok kúsznak, nagyon lassúak a villamosok, össze vissza a városban. Van egy pont, ahol az összes vonal találkozik. Járda nincs, egy magasságban van kikövezve az egész utca. Rengeteg a biciklista, a villamosokon mindig elég sokan utaznak. Tetszik nekem nagyon ez az autó mentesség.
Utolsó nap elromlott az idő. B.-t nagyon izgatta Wartburg vára, így elmentünk ameddig lehetett autóval. Már nem kell felkutyagolni a várba, van maszek suthlebusz, ami 2 euróért felvisz a kapuig. Sajnos a következő vezetésre, ami nélkül nem lehet bemenni, 1 órát kellett volna várni. Rohadt hideg szél fújt így nem vártuk meg, hanem visszamentünk az autóig és elindultunk Drezda irányába, ahol ismét megszálltunk. Valami iszonyat forgalom volt az úton, ami aztán másnap Drezdától már megnyugodott. Miután már 5 után odaértünk, még bementünk a városba a hatalmas Altstadt Galériába. Ez egy nagy földalatti pláza. Van ott minden, mi szem szájnak ingere. Bementem az Aldiba és majdnem sírva fakadtam a husospult láttán. Az Aldi ott se egy luxus üzlet, de annyi finom hús volt, hogy csak néztem és irigykedtem. Soha nem fogom megérteni, hogy nálunk ilyesmire miért nincs mód.
A haza út békés volt, csak egyszer kaptunk sokkot, mikor a 42 liter benzin 80 Eurót kóstált. Na erre tényleg nem voltam felkészülve. Eltettem a papírt és még fogok kicsit matematikázni, hogy vajh mennyi is ott egy liter benzin, bár meggyőződésem, hogy az átszámítással átvertek.
Megpróbálom a képeket feltenni a picasara. Sajnos B. fényképezett és a szépséges Utát kihagyta.:-(((

Utazás 2

Mielőtt utnak indultunk Weimart felfedezni, még pontosítottam telefonon a randevúnkat este. Megállapodtunk, hogy a Goethe-Schiller szobor előtt találkozunk. Elindultunk és kiderült, hogy kb. 3 percre lakunk a szobortól. Valami fesztivál volt, minden tele volt a téren luftballonnal és Goethenek és Schillernek is piros bohóc orra volt. Majd lesz egyszer fénykép is erről. Weimar belvárosa is teljesen gyalogos. Autóval nem lehet behajtani sehova. Járda sincs csak simára kirakott kis  vagy nagy kockakő. Nem éppen az álmom, de hát ez volt. Mindjárt a színház terén beleakadtunk a Bauhaus museumba, ami sajnos elég gyengécskének bizonyult. Utána megkerestük Goethe házát. Volt róla valamelyes emlékem, de leginkább arra emlékeztem, hogy micsoda különbség volt a gazdag udvari tanácsos Goethe és a szegény beteges Schiller háza között. Szóval először Goethe, az összes termeivel és fogadószobáival, majd a végén a kis kerti szoba, ahol végül is meghalt. A házat az akkori választófejedelmtől kapta ajándékba, többször átépítette, hogy impozáns szoba sorokat hozzon létre. Bútor nem sok van benne. Nem szeretem az ilyen üres házakat. Nyilván a fal omlás után egy nagy látogató központot alakítottak ki a házhoz, ott kell a piszok drága belépőket is megvenni. EUR 10 fejenként.:-((((
Miután Schiller háza is hasonlóan üres, úgy döntöttünk, hogy nem kell nekünk minden házba bemenni. Jól elbámészkodtunk az időt, mehettünk randevúzni.
Jó volt megint találkozni az immáron 50 éve barát barátokkal. Jót dumáltunk egy közepes vacsora mellett, ahol idővel akkora lett a zaj, hogy elmenekültünk még egy csendes kávéházba.
Másnap a kedvenc Liszt Házat néztük meg. Ő is az akkori fejedelemtől kapta a házat, ami eredetileg az udvari kertész háza volt. Egy kicsi kellemesen berendezett ház egy nagy park szélén. Ott van az egész eredeti berendezés. Egy nagy nappali az akkori hangverseny zongorával, egy dolgozószoba és egy hálószoba. Úgy van berendezve, mintha tegnap még laktak volna benne. A ház többi részében a weimari Liszt Ferenc zeneakadémia diákjai egy fantasztikus dolgot építettek be. A látogató kap egy fejhallgatót. A falon képek vannak. Ha oda illesztjük a fejhallgató végén található dugó szerűséget, akkor megszólal a történet, amiről a kép szól vagy a zene. Van olyan is, hogy ugyanazt a zenedarabot lehet meghallgatni több művész előadásában. Így hallgattam kicsit Martha Agerichet és Cziffra Györgyöt is a Villa d'Este szökőkutait játszani. Sok időt el lehetett volna ott tölteni. Mi viszont még Naumburgot is meg akartuk nézni, illetve az ottani dómot a híres szobrokkal, különös tekintettel a szépséges Utara. Így aztán ki az állomásra és vonatra pattantunk. 35 perc alatt Naumburgban voltunk, ahol holmi kérdezősködés után bejutottunk a dómhoz. Ezt a dómot a 13. században alapították. Maga az épület késő román stilusú, de az igazi híresség ott az alapítók szobrai már a kora gótika gyermekei. A mester ismeretlen. Hihetetlen élethű naturalista stílusban alkotta meg a szobrokat, az alapítók halála után 200-250 évvel. Nem tudni ki volt a mester és kik voltak a modellek, de nagyon egyéniek a szobrok. A legszebb, és a leghíresebb az Uta. Miután kellően kigyönyörködtük magunkat, vissza vonatoztunk Weimarba.
Folyt. köv.

Utazás

Péntek reggel elindultunk 9-kor, elég nyugisan. A forgalom nem volt vészes, így jól haladtunk. Ebédeltünk útközben valahol. A kaja elég pocsék volt, nem is vártam jót az útszéli helytől. B. sikeresen lesöpört a tálcájáról egy teli söröskriglit, az alkohol mentes sörével. Míg mi egy másik asztalnál ettünk a személyzet takarította  az árvizet és a cserepeket. Szlovákiában voltunk és beszéltek angolul és németül is! Aztán indultunk tovább és igen kellemesen eljutottunk a német határ közelébe. Ott aztán a kedves GPS elvesztette az eszét. Elsőre beirányított minket egy falusi földúltra. Visszafordultunk. A következő beirányítása egy hatalmas bevásárló központ volt, ahonnan nem tudtunk kikeveredni a rendes útra. Megálltunk érdeklődtünk az ott állomásozó 2 fiatal rendőrtől. Csak csehűl tudtak. Bementünk a "plaza" információjára, de ott se tudott senki semmilyen számunkra használható nyelvet. Ezek után magunk kezdtünk a kalandturába. Körforgalmak itt meg ott. Végül jól eldugva megtaláltuk a Drezda táblát, majd másodszori nekifutással sikerült behajtani a helyes útra. Aztán idővel GPS is megrázta magát és megtalálta, hogy hol vagyunk, majd halál biztonsággal bevezetett minket a városba a szállodánkhoz. Ott tisztáztuk, hogy már máskor is aludtunk ott, minek örömére kaptunk egy üveg pezsgőt. Még csak 6 óra volt, ledobáltuk a cuccokat és bementünk a városba. Szeretem ezeket az autótlanított német városokat. Halkan suhanó modern villamosok vannak és rengeteg biciklista. Autó csak a belváros szélén, de ott is kevés. Mászkáltunk, vacsoráztunk és mentünk aludni. Másnap reggel kiderült, hogy bezártuk magunkat egy vadidegen garázsba. Utólag kiderült, hogy évekkel ezelőtt az volt a szálloda garázsa, ahová bementünk. Odaálltunk, az ajtó kinyílt, mi be és kész. Szombat reggel viszont nem járt arra egy lélek sem, tehát mi nem tudtunk bemenni. B. álldogált a kofferrel én pedig igyekeztem a szálloda recepciósat rábírni, hogy keressen már valami gondok félét aki ki tudja nyitni a garázst. Először lerázott, de a végén csak telefonált valakinek, aki megmondta, hogy hol próbálkozzon. Pont előkerült az, akit el akart küldeni kulcs ügyben, mikor valaki csak kihajtott a garázsból. B. persze rögvest bement és kijönni már könnyű volt. Drezda csodálatos, de mégse lelkesített a gondolat, hogy ott maradjunk vasárnap estig, míg feltehetően haza jönnek a garázs tulajdonosok, miközben a barátainkkal Weimarban volt randevúnk.
Szombaton csak Weimarig mentünk. GPS magánál volt egész idő alatt, így gondtalanul eljutottunk a panzióig. A hely nagyon rendben volt, 5 percre a központtól. Tényleg mindent megkérdeztem, parkolást, internetet, reggelit. Csak a liftet nem. Nos a szoba a második emeleten. Régi épület magas csigalépcső. Nem volt öröm a holmikkal felmászni, de holmi nélkül sem. Viszont tényleg a belváros közepe. Már délelőtt ott voltunk. Legelőször a randevút kellett összehoznom berlini barátaimmal, akik Regensburgból tartottak hazafelé és miattunk tették meg a weimari kitérőt. Nem tudom ők mikor voltak ott utoljára, jómagam kb. 50 éve. Így azt javasoltam, hogy a Goethe Schiller szobornál találkozzunk fél hétkor. Addig mi elindultunk felderíteni a várost.
Folyt. köv.

Itt a ronda ősz. Pedig szeretem ezt az évszakot, még ha kicsit melankolikus leszek is tőle. De a sötét esős napok megfekszik a kedélyemet. Most meg ugye, még pakolni is kellene a keletnémet túránkhoz. Eleve nem voltam lelkes az útért, mert egyre jobban félek az autóban. Ebben az időben pedig csak itthon maradni szeretnék. Egyszer már hazajöttünk idő előtt az eső miatt, lehet, hogy most se lesz másként. Szállodák ugyan lefoglalva, de azt még mindig lemondhatom, max. belekerül valamennyibe a lemondás.
B. viszont lelkes, így tartani kell magamat. Olyan keveset látott Európából, hogy ha bármerre megyünk is nagyon élvezi. Az, hogy jó arcot vágok a dologhoz, a minimum részemről, még ha nehezemre esik is.

Egy hétre van tervezve az út, ha jó idő lesz írok beszámolót.

Elment a baraátom

Gusztit 1957 január elseje óta ismertem. Akkor szaladt át hozzánk a kórházból, ahol mint fiatal kezdő belgyógyász ügyeletes volt. Apám 40 fokos lázzal, tüdőgyulladással feküdt otthon. Ahogy telt az idő, szépen előlépett majdnem családtaggá. Szerintem olyan orvosok mint ő ma már nem is léteznek. Azzal kezdte minden betegnél, hogy hagyta mondja el a baját abban a tempóban ahogy akarja. Aztán hosszasan tapintotta a pulzust, majd meghallgatott itt-ott és rendszerint tudta a diagnózist. Ezután persze elküldte a beteget mindenféle vizsgálatra, hogy beigazolódjon amit ő gondolt. Egyetlen állása volt, abban a kórházban ahol kezdett, főorvosként onnan ment nyugdíjba. Az osztály elég nagy volt, sok orvos kezdte nála a pályát, akik a mai napig nagy szeretettel és tisztelettel beszélnek "a Főnökről".
A családban mindenkit kezelt. Nagypapa is nagy bizalommal viseltetett irányába, ha azt mondta, most be kell feküdni a kórházba nem volt ellenkezés. Anyámat 4 évig kezelte. Munka után átjött hozzánk és elbeszélgettek, ami anyámnak többet ért mint bármilyen gyógyszer. Mint mondták, Anyám temetésén sírt, ami azért nem egy megszokott dolog egy orvostól. Természetesen Apám is hozzá járt, csak benne bízott. Vele is jó baráti kapcsolatban volt. Nekem bárhol is voltam és bármi problémám volt, mindig vele beszéltem meg, hogy mit mondott az orvos és mit kellene csinálni.
Férjem halála után a felesége jó barátnőm lett. Szintén orvos volt, már nyugdíjban akkoriban. Naponta telefonált, megkérdezte, hogy mit csinálok, mit ettem és adta a tippeket. Hetek alatt jutottunk el odáig, hogy talán professzionális segítségre is szükségem lenne. Ő 2 éve ment el.
Guszti sok éve szenvedett a szívével, végül egy pacemaker rendben tartotta. Erre jött a pankreas rák, ami egyenlő a halálos itélettel. Kintről is hívogattam akkor mondta, hogy mi van. Megbeszéltük szépen nyugodtan, hogy elegánsabb lenne infarktusban meghalni, de akkor se lehet mit tenni ha a rák lesz a halál oka. Saját bajaihoz is olyan normálisan állt hozzá. Az elmúlt hónapokban rengeteget beszélgettünk telefonon. Tudtam, hogy nyomasztotta a magány a nagy lakásban, amibe kétéves korában költözött a szüleivel. Az egész környék ismerte, ő volt ott a mindenki főorvosa. Rengeteg embert ismert és egy két lábon járó történelem volt. A beszélgetéseink mindig kicsit kedvetlenül indultak, de hamarosan belejött a történetekbe és a végén már elzsibbadt a fülem, de semmit nem mesélt el kétszer. A feje tökéletesen rendben volt. Kb. 2 hete bevonult a kórházba meghalni. Ellátták, de kérésére már nem akarták gyógyítani, szépen fájdalom mentesen elaludt szombaton.
Azt hiszem már csak a fogadott húgom az, aki még ismerte a szüleimet. Ő az utolsó és 10 évvel fiatalabb mint én.

???

Járok-kelek, ügyintézek, vásárolok. Élelmiszert persze, mást nemigen. Közben gondolkozom, hogy vajon az én tolerancia szintem süllyed hihetetlen gyorsasággal, vagy a környezet állaga. Azon már meg sem lepődöm, hogy manapság sehol nem adnak egy zacskót ha vásárolok. Pénzért adnak, naná, de makacs vagyok és nem kérek. Az árakban szerintem bőven beleférne egy zacskó ára. Mert ugye ha bemegyek egy ruha üzletbe és veszek egy pólót 3000 forintért, akkor természetesen van zacskó, de ha élelmiszert veszek tizenezerért, akkor nincs.
Kasszás nőket nyilván szigorúan dresszírozták, hogy köszönni kell, ez megy is. De hol vannak az üzletvezetők, akik ha látják, hogy nő a sor, kinyitnak még egy kasszát. Vagy, hogy valakinek eszébe jutna egy gyors kassza, ahol maximum 5 árucikket lehetne kifizetni és akinek több van, azt könyörtelenül visszazavarnák? Ezenkívül én még bevezetnék egy készpénzes kasszát is. Miért kell a készpénzzel fizetőknek kivárni az ilyen olyan kártyákkal és cetlikkel fizetőkkel járó adminisztrációt? Ma már nem sok hiányzott, hogy ott hagyjam az egész, már a szalagra kirakott holmit és elmenjek. Szörnyű ez, ha az embernek elveszik a kedvét a vásárlástól is.

Emellett elkapott a szervezési láz. Megrendeltem az őszi repülő jegyet Zürichbe, a további már megvan. Mellesleg jól kitoltam magammal. Nem akartam az immáron 88 éves barátnőmhöz menni 2 éjszakára. Ő nem tudja az ilyesmit lezseren venni, óriási felfordulást csinál önmagának, azzal együtt, hogy tényleg nem érzem magam vendégnek nála. Nem alszik, mert izgul, hogy reggelit kell adni, meg ilyesmi. Persze hallani nem akart róla, hogy szállodába menjünk. Végül kitaláltam egy hatalmas nagy hazugságot, nem kis agymunkámba került, így belenyugodott, hogy szállodába megyünk. Ma elkezdtem nézni a szállodákat és majdnem kiestem a székből. Tudjuk Zürich piszok drága, de Stockholm is az. Ott viszont a négy nap se került annyiba, mint Zürichben kerül a kettő. Mindegy, most már benne vagyok, így kell nekem, minek hazudozom.
Hajajjj mi is lenne itt, ha minden hazugság ilyen sokba kerülne, különösen felsőbb szinteken!

Fogyókúra

Azt hiszem feltaláltam a legújabb fogyókúrát. Talán szabadalmaztatnom kellene. Elmentünk ma Vácra. Azt hiszem ötven éve voltam ott utoljára és akkor is minek? Akkori fiúm vitt el bemutatni a boszorkány anyjának, mert "maga elég intelligens ahhoz, hogy ezt meg merjem tenni". Nem voltam elég intelligens, szerelem gyorsan végetért. No de most, szép az idő, nincs túl meleg, nézzük meg Vácot volt az ötlet. Bonyodalmak nélkül odaértünk, találtunk egy árnyékos parkolót és megnéztük a várost. Sétáló utca totál kihalt, még a Mach is zárva volt. Meghalnék egy ilyen kisvárosban vagy ha nem, akkor vihar sebesen depressziós lennék. Lementünk a Dunához, majd vissza a főtérre. B. mondogatta, hogy itt is egy vendéglő meg ott is, de abszolúte nem voltam semmilyen turista kajára hangolva, más meg nemigen volt. Viszont tudtam, hogy van ott valahol egy híresen jó cukrászda. Az elsőbe benéztem, ez nem az. Mentünk tovább. Végül a tér végénél látom, hogy Cukrász szalon. Benéztem és ott is ragadtam. Valami csodás küllemű sütemények voltak, messze a normál torta szeletektől és társaitól. Ki is választottunk fejenként egyet. Az izélmény semmiben se maradt el a küllemtől. Miután megettük, megszavaztunk magunknak még egyet, ami szintén fantasztikusan finom volt. Igaz a 4 sütemény + víz nem messze maradt el egy gyorséttermi ebéd árától, de nagyon finom volt. Nem is tudom, mikor ettem meg egyszerre két süteményt. Hogy mi ebben a fogyó kúra? Azóta se ettem semmit és ma már nem is fogok. Kérdeztem B.-t is, de ő se vacsorázott. Nos napi két süteménytől szerintem csak fogyni lehet.
A városra visszatérve a főtér többnyire ki van tatarozva. Ugyanakkor van ott 3 ház, aminek már csak az ablaktalan eleje van meg. Nincs gazdája, vagy miért hagyták így tönkremenni? Nagyon hasonlók állnak a szomszéd telkeken is. Rámeredtem egy még ablakokkal is rendelkező házra, ami kiadó. Nos az ablakokat feltehetően 60 éve nem festették újra, rettenetesen néz ki. Ezek mind földszintes házak. Ez egyrészt kiadó, másrészt még rajta van a tábla, hogy városi rendelő intézet volt. Hagyni valamit ennyire tönkremenni, rettenetes. Az államnál nincs rosszabb gazda az már biztos, de ehhez a felismeréshez azért nem kellett Vácra mennem. Ezek után, megkerestük az árnyékban álldogáló autónkat és szépen hazagurultunk.

Ingaóra 2

Nos ma reggel óta ismét jár az óra. Szerintem ugyan kicsit ferdén lett fölakasztva, de biztos rosszul látom. Ugyanis reggel 10 óta halál pontosan jár és egyenletesen ketyeg. B. nem kis munkát végzett. Apró csavarok voltak meglazulva, alátétek elkopva meg ilyesmi. Ha az órás jött volna nem hiszem, hogy meg tudta volna csinálni a helyszínen. Most, jár ketyeg és örülünk.
Persze B. elfoglaltságának ezzel még nincs vége. Már szégyenlem magam, hogy itt állandóan elromlik valami. 2 napja a tv doboza kezdett el hülyéskedni, amivel a német adókat nézem. Először áthozta azt ami nála van, igaz az is régi és már ő javította meg magának, mikor én vagy 4 éve újat vettem. Egy délutánt eltöltött a beállításokkal. Este kiderült, hogy ez se jó. Szaggatja a hangot és a képben is zavarások vannak. Először azt hittem vihar van, mert akkor csinál ilyet, de nem. A másik tv remekül működött. Tegnap este aztán már végleg kiakadtam és megnéztem a neten hol árulnak ilyet. Régen csak Szigetszentmikóson volt, egy igen érdekes nyitvatartású üzletben. Hurráááá... mondtam Saturn és Média Markt is árulja. Így aztán ma miután az óra már ment kimentünk Budaörsre és pont a dupla árért mint 4 éve, de beszereztünk egy új dobozt. Ez lesz a hétvégi szórakozás neki. Bekapcsolás után, ugyanis bejön több mint 300 állomás. Ebből kell majd kimazsolázni azt a harminc valahányat amit szoktam nézni, majd szépen sorba rakni. A gyakran nézetteket előre stb. Nem irigylem érte.

Rák

Egyetlen rokonom a nálam 2 évvel idősebb unokabátyám. Általában telefonon tartjuk a kapcsolatot, mert Pesten lakik ugyan, de egyformán lusták vagyunk a látogatásra. Ma hosszasan ápoltam a lelkét. Egy év leforgása alatt a második lányát fogja elveszíteni rákban. Elég nehéz lehet ez egy szülőnek, bár abban megegyeztünk, hogy a legfájdalmasabb a társ elvesztése. A felesége is meghalt néhány éve, tudja miről beszél. Utána még ápolta otthon az anyját, aki 94 évesen halt meg. Ez a második feleség volt az igazi társa évtizedeken keresztűl. A 2 lány még az ifjúkori tévedésen alapuló házasságból született.
Azért érdekes, hogy mivel magyarázza a lányainál a betegség megjelenését. Szerinte annyit dolgoztak, hogy az immunrendszerük tönkrement a sok munkában. Nem vitatkozom vele. Ha neki jól esik egy ilyen magyarázat és könnyebb elviselni a tényt, akkor meghagyom neki. Persze ostobaság. Ha igaz lenne, az világ tele lenne halálra dolgoztatott emberekkel.
Aztán a hosszú beszélgetés végén sikerült a szakmájára terelnem a szót. A filozófia doktora ugyanis és egyetemen oktatott állítólag nagyon jól. Mondtam, hogy gondoljon a sztoikusokra, kövesse őket. Végül igazat adott nekem és elbúcsúztunk.
Mehetek majd megint temetésre, pedig nem is ismertem ezt a lányt, aki már hatvan körüli lehet.

Ingaóra

Van egy öreg inga órám. Kb. 60 éve kaptam egy idős bácsitól. Őket akkor éppen kitelepítették és mi egész nap segítettünk csomagolni. Igyekeztünk amit csak lehetett megmenteni a lakásból. Életem nagy kudarca volt, hogy egész nap a könyveket hordtam át a szomszéd lakásba. Csodálatos könyvtár volt, magyarul, németűl és franciául. Szépen kötött könyvek, rengeteg. Amire emlékszem az Hugo Victor könyveinek első kiadása és az összes Wagner opera szöveggel és partitúrával. Miközben dolgoztunk, a bácsi mesélte, hogy milyen gyönyörűek a Wagner operák eredeti szövegei. Azt hiszem akkor határoztam el, hogy meg kell tanulnom németűl. Az óráról csak annyit mondott, hogy ez már az ő nagymamájának a szobájában lógott, mikor ő kisgyerek volt. Mi volt a kudarc? Másnap mikor jöttek értük, becsengettek a szomszédhoz, akire ráüvöltöttek, hogy mutassa meg mit hoztak át hozzá a szomszédból. Vajon honnan tudták? Minden esetre a szomszéd megijedt és megmutatta a rengeteg könyvet. Később mások visszajöttek, ledobálták a könyveket az emeletről az udvarra, ahonnan lapáttal rakták fel egy teherautóra. Soha nem volt szívünk elmondani, hogy mi történt a könyvekkel, amit egy életen át gyűjtött. Amíg élt, azt hitte, hogy ismerősöknél van elraktározva.
Szóval az óra. Nálunk a pincébe került, miután néhány hét múlva mi is sürgősen elköltöztünk a házunkból a nagyszülőkhöz. Amit lehetett pénzzé tettek a szüleim, csak az én szoba bútorom maradt meg, hogy ha férjhez megyek legyen bútorom. Nos erre nem került sor, a bútor viszont ma is megvan. Ami fölösleges volt a pincébe került, mert  nem volt hely. Szinte el is feledkeztem róla. Mikor Apám felszámolta a családi házat, akkor került elő megint az óra. Közben ki tudja hova, de eltűnt a súly róla. Úgy ahogy volt bekerült Apám új lakásának a tárolójába. Halála után, egy kedves öreg és régi barátommal kerestünk valamit ott, mikor megint előkerült az óra. Barátom már régen nyugdíjas mérnök, felajánlotta, hogy ő majd rendbe hozza nekem az immáron kissé romos órát. Hobbija volt az ilyesmi. Az óra gyönyörű lett. A fát újra fényezte, a szerkezetet kipucolta, szerzett hozzá egy súlyt is. Ez 1989-ben történt és az óra azóta is jár. Igaz költözéskor, festéskor, ha lekerült a falról, mindig órást kellett hívni hozzá, de pontosan járt. Öreg barátom közben meghalt. Utoljára 8 éve költözött az óra egy másik falra, akkor volt itt az órás. Két hete viszont az óra megállt. Próbáltam újra indítani, de nem akart. Rögvest gondoltam, hogy majd B. megjavítja. Ő viszont mormogott valami szerszámról, aztán meg arról, hogy kellene egy asztal amire ráteszi ha leszedi, de nem történt semmi. Teltek a napok én egyre idegesebb lettem, hogy ránézek az órára és az álldogál csendben. Végül elkezdtem keresni az órást. Olyan aki házhoz jön öreg órákba életet lehelni nem sok van. Hívtam a régit, de soha nem jelentkezett senki a régi számon. Nem volt már fiatal, ki tudja él-e. Kérdezgettem ismerősöket, de senki nem ismert ilyen órást. Ma délben aztán kiderült, hogy B. meg van sértődve, hogy nem akarom rábízni az órát. Rövidesen kiderítettük, hogy dehogynem, csak ugye én állítólag mindent azonnal szeretnék, de ő nem olyan stb. Viszont kimentem a szobából és hamarosan már a bárszekrény tetején feküdt az óra. Most is ott van. Teljesen kibelezve, de már tudja mi baja. A lelkét hazavitte, mert otthon van nagyítós lámpája és állítólag holnapra már jó is lesz. Hát majd meglátjuk. Jelenleg kicsi ostrom állapot van. A bárszekrényen ugyanis tárgyak állnak, azok most a tv szekrényre költöztek. Az óra teste a szekrényen, a számlapja és mutatói az asztalon a lelke B.-nál. Nagyon drukkolok, hogy holnap egymásra találjanak a dolgok.