Búbánat

Jó, nem nálam, hanem úgy általában. Nézem a német tv-t és arról beszélnek, hogy milyen drága az öreg demenz- és alzheimerbeteg embereknek az ellátása. Náluk az ápolási otthont a biztosító nem fizeti, mellesleg persze pl. Svájcban sem. Hogy otthon mi lehet, arra nem is akarok gondolni. Szóval egy ügyes ember kitalálta, hogy német  és osztrák betegeket Szlovákiába közvetít ki. Ötvenes pasi mutatja, hogy az anyja ellátása az otthonban 1900 EUR lenne. Ebből neki havi 1000 EUR-t kellene fizetnie, de nem tud. Elhiszem. Ott sincsenek égben a fizetések. Szóval mardosó lelkiismerettel bár, de elküldi a mamát Szlovákiába. Ott gondoskodnak róla. Személyzet van bőven, igaz nem mindegyik beszél németül. Gondolom amelyik meg igen, az is úgy, hogy agybeteg mamának esélye se lenne megérteni. Mennyivel emberségesebb lenne a mamát szépen elaltatni. Miután egyre többen leszünk nagyon öregek, ki kellene találni valami emberséges megoldást, mert erre a társadalomnak soha nem lesz elég pénze. Figyelem magam erősen és remélem még egybe ésszel elvonulhatok majd Svájcba ahol van megoldás. A pénz már félre van téve erre a célra.

Újság ma nincs. A CIA és FBI vezetők ügye még mindig gyűrűzik egyre szélesebb körben. Kezd unalmas leni. Történhetne már valami más érdekesség.

Mai élelmiszer vásárlásunk alkalmával elnéztem az alkalmazottakat. Azelőtt a kasszánál és mellettük a csomagolók is csupa öregek voltak. Sokszor gondolkoztam, hogy vajon rászorulnak vagy csak unalmukban dolgozgatnak néhány órát naponta. Most csupa fiatal van a kasszáknál. Nagy plusz számomra, hogy ezek nem óhajtanak a vevőkkel társadalmi életet élni. Végzik a dolgukat és passz. Még csak nem is mosolyognak, ami itt régebben kötelező volt. Nekem rém szimpatikus a dolog. Nincs bosszantóbb mint állni a sorban és várni amíg elcsicsergik egymásnak, hogy hogy vannak és milyen az idő. Én rendszerint már kint voltam az üzletből, míg B. még a kasszásokkal dumált. A sor meg várt.