Megint eutanázia

A németek valami törvénymódosításon dolgoznak a passzív halálba segítés törvényesítése érdekében. Persze ez náluk tabu téma volt eddig, viszont sok kerekasztal beszélgetést, kommentárt és vitát volt alkalmam meghallgatni a témában, az utóbbi időben. Megtudtam, hogy nem csak Svájcban de Hollandiában és Belgiumban is segítenek, ha valaki még egészségesen tesz nyilatkozatot, hogy mi az akarata. A neten kutakodva találtam is németül u.n. páciens rendelkezés forma nyomtatványt. Angolul Living will a neve de nyomtatványt nem találtam. Nagyon alaposan kell nyilatkozni minden féle esetre, amik szépen fel vannak sorolva. A lényeg, hogy mit csinálhatnak abban az esetben ha már nem tudom megmondani mit akarok. A nyomtatványnak van egy függeléke is, ahol megnevezhetem azt, vagy azokat, akik rendelkezhetnek felőlem adott esetben.
Az ilyen kitöltött papírt le lehet adni Svájcban pl. a háziorvosnál de ha van családtag vagy megbízott akkor annál is lehet tartani.
Utána néztem, hogy mi itthon a helyzet. Kiderült, hogy itthon is rendelkezhetek de!!! Egy psychiáternek és két másik orvosnak kell igazolni, hogy minden rendben van velem. Ráadásul egy ilyen nyilatkozat kétévenként elévül és akkor elölről kell kezdeni mindent. Nem lettem különösebben derűs a dologtól. Persze a remény hal meg utoljára, így remélhetem hogy egy nap nem ébredek majd fel, vagy lesz annyi erőm, hogy kiutazzak Svájcba.
Ugyanakkor pont most egy szivleállás következtében közeli barátunk éber kómában van hetek óta. Az intenzíven már nem sokáig maradhat és egyszerűen nincs az országban olyan hely, ahol az ilyen emberek behabilitálásával foglalkoznának. Ki tudja ő mit akarna? Szerintem azt az állapotot amiben van, senki nem akarja magának.

Mindenféle

Néztem a tv-n a német megemlékezéseket a 25 év előtti lipcsei tüntetésekről. Még ma is futkos a hátamon a hideg, ahogy az a 70 ezer ember a DDR uralom alatt, képes volt kimenni az utcára és csak azt hajtogatni, hogy "mi vagyunk a nép". Összefogtak és bejött nekik.
Ma Gauck, a német Ader, kicsit kiosztotta  a népet. Csodálattal adózott az akkori összefogásnak és kitartásnak, majd elmondta, hogy manapság mindenki a foteljében ül és magában szidja a pártokat, politikusokat stb. Ez ugye nagyon nem jó. Sajnos nálunk sincs ez másként, pedig nálunk most sokkal nagyobb a tét mint a jelenlegi Németországban.
Az ünnepségen persze rengetegen voltak ismét az utcán és az egyik akkori fő szervező nő, röplapokon tiltakozott a magyar médiában uralkodó állapotok ellen. Jól esett látni. Ha már mi ugye csak kussolni tudunk, legalább a valamikori DDR ellenes aktivista tesz valamit értünk.
Mellesleg Ader ott ült az ünnepségen az első sorban.:-(

Voltunk Bécsben tegnap. Lassanként már kezdem nagyon nem szeretni azt a régen hőn szeretett várost. Persze mostanság ritkán járok ki és mindig besodródom a belvárosba, nyilván ott van dolgom. Most igazán nincs turista szezon és mégse lehet járni a közben már többnyire autó mentes belvárosban, az emberektől. Nem tudom a bennszülöttek hogy viszonyulnak ehhez az állapothoz, engem halálra idegesít.

A vonatozás most gyerek mentes, így nyugalmas volt. Kifele a zavaró körülmény abban merült ki, hogy előttünk ült 2 angol "úr". Olyan 60 év körüliek lehettek és iszonyatos büdös izzadtság szagot árasztottak. Az egyiknek még a körme is tök koszos volt. A vonat tele volt, így menekülni se lehetett. Szerencsére aztán a klíma egész jól működött. Nem javult a véleményünk az angolokról meg a higiéniájukról.