Folytatás

 A második napon üzletekben járunk program volt. Először is beszereztem a molyirtó papírokat. Ez fontos mert itthon nem kapható. Aztán kerestem hollandese szószt por alakban, de nem találtam. Néztem új e-bookot is, de nem volt új. Aztán elmentünk az egyetlen általam ismert és még nem bezárt ruha üzletbe. Ott rögvest szerelembe estem egy kis lenge nyári ruhával, meg is vettem, aztán leültem pihenni, míg a barátnőm végig bogarászta az egész üzletet. Az már csak itthon tűnt fel, hogy a ruha színéi mennyire nem illők a koromhoz, de most már mindegy. Végül indultunk a kiszemelt vendéglőbe, ebédelni, közben még betértünk 1-2 üzletbe. Én nem vásároltam többet. Ezen a napon akkora adag bécsi szeletet kaptunk, hogy a maradékot becsomagoltattam a barátnőmnek vacsorára. Ő ugyanis még ott maradt egy napot. Meg is kapta jutalmul a Pride felvonulást, ami nem túl vissza fogott arra fele. 

Ebéd után elmentünk a szállodába, majd vissza az állomásra, ahol beraktam a kofferemet a megőrzőbe. Ezzel elváltunk és kezdődött a horror kalandom. 

Fél négykor randevúm volt a kedvenc német idegenvezetőnkkel, az Imperial szállodában. Pontosan tudtam hol van és hogy kell oda menni. Villamossal a főpályaudvartól, ami régen a déli pályaudvar volt. Azon a vonalon van a svájci követség is, ahol már számtalanszor voltam. Bécsben vannak betü jelü villamosok is, így elég hosszú várakozás után felszálltam az O villamosra. Indulás után 1 perccel már tudtam, hogy nem jó helyre megy. Nekem a D kellett volna, hogy annak hova helyezték át a megállóját még most se tudom, de már nem is akarok többet Bécsbe menni. Az első megállónál kiszálltam és a következő villamossal vissza mentem az állomásra. Gondoltam ott fogok egy taxit és még aránylag időben oda érek. Az állomáson sehol egy taxi. Képességeimhez képest rohantam a metroba 2 megálló az opera. Onnan megint rohantam vissza a szállodához, de már 20 perc késésben voltam. A srác már nem volt ott. 

Abba, hogy én egy ennyire ismerős helyen így el tudjak keveredni, teljesen összeomlottam. Vissza mentem az állomásra, beültem a váró terembe, még volt egy órám az indulásig. Megint kaptam egy intést a sorstól, hogy kinőttem én már az utazgatásból, ha nem vagyok képes odaérni egy ismert helyre időben, jobb nekem itthon.. 

Azt már csak itthon vettem észre, hogy a fiú ötször hívott a mobilomon, ami a táskámban volt, de villamoson, metrón nem hallom, mert nem is figyelek rá. Itthon is várt már egy e-mail, hogy élek-e még és mi történt velem stb. Bár holt fáradt voltam, hosszú bocsánat kérő és magyarázó e-mailt írtam, még aznap este. 

Ilyen az, mikor a vidéki öregasszony elmegy a városba.:-(((

Ma jutott eszembe, hogy a poént kihagytam tegnap. Utolsó utamon, ellenőrzés volt a metrón, amiben én egy kezeletlen (elfelejtette kezelni) jeggyel a kezemben bele sétáltam.Miután megkértem a pasit, hogy mondja lassabban, kiderült, hogy jól hallottam. A büntetés 105 Euro volt, több mint első osztályon utazni oda vissza Pestről Bécsbe. Fájt:-(((

Két nap Bécs

Első nap, mert majd folytatom a következő bejegyzés lesz a második nap.

Barátnőmmel mentem egy nagyon régen kinézett opera előadás ürügyén. "Olcsó" szállás direkt az új pályaudvar mögött. Nagyon modern, minimalista berendezés, de az ágy nagy és kényelmes, van elég párna és nagyon tiszta. Ez minden. Amit a normális szállodákban megszoktam az mind nincs, pl. zuhanysapka, papucs, általános fürdőszobai felszerelések, de mindegy. Amint kipakolászunk, megyünk a városba. Van egy fix időpontom is, fél háromra, tehát akkor ebédeljünk. A Stephanskirche mögött van egy vendéglő. Szolid helynek néz ki, a kertben már nincs hely, de van a téren. Az étlapról aztán kiderült, hogy többségében távol keleti kaják vannak, amit nem szeretek. Szerencsére volt egy fogasfilé valami parmezános panírban krumplival, az jó lesz. Jó is volt, de még én is éhes maradtam, olyan pici madár adagocska volt. Barátnőm fogyni akar, ő örült. Mire mindennel végeztünk, már csak vissza metroztunk a szállodába és pihegtünk. Az egész 15 emeletes épületben nem volt egy falat ennivaló sem. 

Az opera 7-kor kezdődött, korán mentünk, mert szeretünk nézelődni. Én már itthonról rendeltem egy szendvicset és egy pohár pezsgőt a szünetre. A műsor Parasztbecsület és Bajazzók volt. Szép régi rendezés, rendes díszletek, jelmezek. Szerencsére semmi modern rendezői ötlettel nem tekerték ki a storyt önmagából. Remek énekesek, különösen a tenornak volt valami egészen elképesztően jó hangja. Sajnos a drámát nem tudta átadni a közönségnek. Mint utóbb kiderült egy dél koreai énekes énekelt, nem volt lelke az áriának. Vajon egy olasz, tudna hitelesen énekelni pl. egy kínai operát? Ezen elgondolkoztam egy ideig. Aki miatt mentem, az Asmik Grigorian, akit eddig csak tv-ben hallottam. Tavaly Salzburgban Salomet énekelte, fantasztikusan. Most lényegesen kisebb szerepe volt a Bajazzókban Nedda.Élőben is gyönyörű hangja van. Mindkét operát, szinte "kívülről tudom". Apám, nagyon szerette, így a nagy áriák több változatban is megvoltak lemezen és miután rég nem láttam/hallottam élőben, a csodás zene szinte magával ragadott. Nagy kár, hogy itthon teljesen a földbe döngölték az operát. Pedig a mi operaházunk sokkal szebb mint a bécsi vagy bármi más. 

Ezután már csak vissza metróztunk a hotelbe és aludtunk. A kalandok másnapra maradtak, így hamarosan következik a folytatás.

Úgy szép az élet, ha pörög!

 Persze, részeben magunk pörgetjük. Lecseréltük a kicsit süket, beszédhibás nappali gondozónőnket, mert nem hallotta meg a csengőt. Persze a tv sorozatok is annyira izgalmasak voltak, hogy teljesen lekötötték a figyelmét. 

A reggeli nő, kihasználta az alkalmat és többet akart dolgozni. Így most hétköznap kétszer 6 órában dolgozó nője van Bandinak. Azt hittem, hogy most már szép lesz az élet, de kiderült, hogy mégsem, mert szombaton egyik se akar dolgozni. 

Van persze egy extra csak vasárnaponként dolgozó gondozónk is, aki végül elvállalta a minden második szombatot. A minden elsőt pedig a délutáni vállalta be délelőttre. Így rám maradt a minden első szombat délután. 

Ezek után jött ma délután a hideg zuhany, hogy a szombat és vasárnapi ma kórházba került, valami titokzatos bajjal. Hol keressek péntek délután hétvégére beugrót? Ez reménytelen, most én leszek hétvégén az egész napos gondozó. Csak ne kellene korán reggel kelni és reggelit adni....

Bandi közben az időjárás függvényében hol jól hol rosszabbul van. Ezt a dunsztos időt ami most van elég rosszul viseljük mindketten. 

Tegnap késő este még egyetlen rokonomat és lelki támaszomat is ki kellet segítenem a bajból. Beleragadt a lakáskulcs az zárba, nem lehetett bezárni éjszakára a lakást. Pozitív, hogy rengeteg 24 órás zárszervíz van. Az első akit felhívtam egy órán belül küldtek embert. Sajnos az egész zárat ki kellett cserélni, amire éjszaka már nem volt mód. De ma az ígért időben megcsinálták, az ára elég húzós volt. Most izgulhatok, mert Bandinál ugyanaz az az ajtó van, kb. egy időben cserélték mindketten az ajtót.

A héten az új takarítólány is megbetegedett, de nem is bántam. Ha jön az nekem extra munka, mindent elrámolni rendet csinálni stb. Olyan nagy koszt nem csinálok itt magamban. Egy jó tündérre lenne szükségem, aki távollétemben rendbe rakná a konyhát, esetleg kimosná a ruhát stb. Ezek a teendők állandó jelleggel nyomasztanak, nem is beszélve a napi főzésről. Persze ez az én mániám, hogy rendelt kaját nem eszünk. Egyébként Bandit remekül felhizlaltam, nem mozog és jó étvággyal eszik. Most kezdem redukálni már az étel adagokat. Én sajnos még egy dekát se híztam. Most már nem izgat, mert leszűkíttettem, rengeteg pénzért, a szoknyákat, nadrágokat. 

Szóval így éldegélünk itt Budán, sajnos nem nyugalomban.