Szórakozunk!

Tegnap egy meleg de délutánra erősen borult idő volt. Azért kimerészkedtünk a tengerpartra és nem bántuk meg. Igaz a pelikánokat nem lehet olyan jól fotózni mint a lakmározó sasokat, viszont igen viccesen tudnak viselkedni. Először jönnek a sirályhoz hasonló madarak és elkezdenek vadászni a víz felett, aztán jön egy pelikán. A pelikán szinte csúszik a vízen, majd hirtelen lebukik és már nyeli is a zsákmányt. Abban a pillanatban, mikor a pelikán feje felbukkan a vízből már a fejére száll a sirály szerű madár. Aztán jön meg egy pelikán és még több sirályszerű. Tegnap a végén 4 pelikán és több sirály szerű volt. Hosszasan és kitartóan vadásztak, mi meg álltunk a fényképezőgéppel a kezünkben és természetesen képtelenek voltunk elkapni őket. Ettől függetlenül igen jól szórakoztunk. Pelikánok hatalmas étvággyal rendelkeznek, csak nyelték befele a halakat, mint kacsa a nokedlit. Hogy a sasok hova lettek tegnap azt nem tudjuk. Egy szálat se láttunk, nem úgy mint ma. Ma erős szél volt, de változatlanul nem volt hideg. Gyönyörű tiszta idő volt. Jóformán semmilyen madár nem volt a színen. Megvártuk, amíg a nap békésen lefeküdt aludni és indultunk haza. Egyszer csak valami iszonyat madár ricsajra lettünk figyelmesek Három sas kergette egymást a levegőben. Köszönhetően a szélnek, gyönyörűen siklottak körbe körbe és hatalmas vicsorgást rendeztek. Sokáig néztük, de nem tudtunk rájönni, hogy miről is szól a játék. A közelben több fészek is van, de nem szálltak oda. Végül arra a megállapításra jutottunk, hogy valószínű valami féltékenységi dráma van a háttérben ha 3 sas egymást kergeti és üvöltözik közben..-)

Itthon kis ebéd szünetet leszámítva, mókus etetővé változtunk. Már 2 kilós csomagokban vesszük az amerikai mogyorót, ami nagyon ízlik a mókus népnek. Már az egész kicsik is lemerészkednek a fáról és boldogan kapkodnak a mogyorók után. Nekik extra feltöröm egy kicsit. Olyan kis maflák, még nem tudják a "kezükben" tartva enni a mogyorót, hanem lerakják maguk elé, mint a kutya a csontot és úgy majszolják.

Úgy tűnik megtanultam a kép beszúrást. Sas elölről, hátulról és a vízben jóllakottan szemlélődve.

 

 

 

Formában vagyunk

A hét elején, ki akartuk próbálni a közelünkben megnyílt olasz éttermet. Odamentünk fél kettő körül, halál éhesen és zárva találtuk. Közelebbi vizsgálódás után, láttuk, hogy csak délután 4-től van nyitva. Bánatunkban és éhségünkben vittünk haza a "közértből" kész rántott csirke combokat.
Közben olvastam valahol egy német bisztróról, ahol állítólag remek bécsi szelet van és a sört ingyen adják hozzá, miután nincs alkohol licencük. Megkerestük térképen, elég jó messze volt, de sebaj. Odaérünk egykor, zárva. Nézzük, nézzük, végül meglátjuk, hogy ez is csak 4-től van nyitva. B. rájött, hogy máskor telefonálni kellene. Nagy felfedezés. Sajnos utál telefonálni és személyes sértésnek érzi, hogy én nem vállalok angol nyelvű telefonokat. Az, hogy a honlapjukra miért nem írják ki az rejtély. Egyébként nagyon vacak honlapjuk van. A hely is vacaknak néz ki, el is ment a kedvem tőle. Soha nem fogom én ezeket itt megérteni. Adva van egy hatalmas grund, amit körbeépítenek, az utca felé nyitottan, ócska földszintes tákolmánnyal. Ezen a helyen 5 vendéglőt számoltam meg. Nekem az életbe nem jutna eszembe olyan helyen nyitni bármilyen üzletet, ahol pár lépésre van a konkurencia. De ez itt mindenütt így van. Megyünk pl. egy forgalmas úton. Kilométer hosszan nincs semmi csak magánházak. Aztán jön egy McDonalds, mellette egy mexikói, amellett egy Kentucky Fried Chicken, majd egy Chickfil stb. Utána megint kilométereken át semmi.
Szerintem a multkori csodás svéd francia vendéglő ebbe fog belehalni. Olyan helyen van, ahol ők az egyetlenek. A birka népnek meg az kell ahol sok van.

Tegnapelőtt délután, miután a tengerparthoz sajnos még mindig hűvös van, elmentünk a legdrágább plazába. Szerencsére semmire nincs szükségem, nem kellett semmi sem keresni, csak sétáltunk. Azt hittem eddig, hogy árak tekintetében már elég harcedzett vagyok. Tudni kell , hogy ez az egyetlen hely, ahol nem minden van polyesterből, bár az előállítási hely az természetesen Kína. Nos láttam blúzt leszállított áron 395$ áron, a valódi ára 700 körül volt a hozzá való szoknya szintúgy 700 körül került. Az egyik üzlet az, amelyikben pl. Obama helyettesének a felesége vette az avatásra a ruháját. A másik üzletben pedig annak a tervezőnek a darabjai is kaphatók, akitől Obama felesége rendeli a ruháit. Jó volt persze végig fogdosni a finom selyem és gyapjú anyagból készült ruhákat. Erre máshol nincs mód. Vannak  ezeken az áruházakon kivűl még márka butikok is, de azokba be se mentem. Viccesnek találtam az új trendet, ami valami gummiszövet szerűből készített ruhákat takar. Nagyon szép szinkombinációk de olyan mint egy fűző. A babákon csodásan mutatott. Csak ne láttam volna lelki szemeimmel a többnyire tulsulyos nőket ezekben a ruha csodákban.

Zajlik az élet.:-(((

Először is az autó tart engem izgalomban. Ma igazított B. valamit a fékpedálon. Most itt áll az autó az orrunk előtt, így óránként kinézek, hogy mikor gyullad ki a lámpa. Ahogy ez már lenni szokott, idővel majd elfelejtem és akkor fog kigyulladni megint.:-(

Másodszor. Elmentünk az üdvhadsereg üzletébe, ahol jómultkoriban olcsó képernyőket láttunk az egyik sarokban. Most persze csak olyan igazi régiek voltak, tehát nincs. Ha már ott voltam, végigpásztáztam a ruhákat is, nagyon nagy vonalakban. Végül hozzám csapódott egy mogyorószinű blaser microcordból egy jó nevű márka. $ 3.99 + a 7% adó, azt hiszem megérte. Szerintem teljesen új, tisztítva stb. Azután tovább mentünk és a végén $ 90-ért vettünk egy vadonatúj képernyőt. B. tegnap össze is dugta itthon és ki is próbáltuk. Működik, de a régit jobban szeretem. Várom mikor omlik össze, sötétedik el stb.Addig az új jól elvan a raktárban.

Harmadszor, de nem utolsó sorban. Nagyon idegesít már, hogy semmi nem történik a lakás eladás terén. Egy lelket nem hozott még ide az ingatlanos nő, több mint 2 hónapja. Végül addig böködtem B.-t amíg felhívta. A nő nem is emlékezett rá stb. Nagyon elkapott a harci idegesség. Volt kis vitánk, mert B. szerint itt kizárólag ingatlanos által lehet bármit eladni vagy venni. Én meg nem hiszem el. Miután itt egyre több kanadai autót látok, gondolom Kanadában kellene hirdetni. Nagy nehezen kibányásztam az emlékeim mélyéről annak az újságnak a nevét, amit ott mindig olvastam. Az a legolvasottabb napilap. Eltelt egy kis idő, amíg eljutottam a hirdetés feladáshoz, majd megszerkesztettem egy rövid és velős  hirdetést. Ugyanazon pénzért lehet az újságban és az ő netes oldalukon is hirdetni, az utóbbin 10 fényképpel. Na akkor derült ki, hogy ezen az új gépen egyetlen kép sincs a régi lakásról. Késő este volt, feladtam. Másnap körberohantam és fényképeztem, lakást házat , mindent és kezdtem elölről a torturát. Rengeteg időm ment el erre, még szerencse, hogy más dolgom sincs. A végén valamilyen rejtélyes okból állandóan visszadobta a bank kártyát a rendszer. 3 próbálkozás után, szól a telefon. A bank érdeklődött, hogy valóban mi akarunk annyira fizetni valamit Kanadába? Igen, akkor jó, mondták, de csak nem sikerült. B. végül is megkönyörült rajtam és telefonált. Kisasszony se értette a dolgot, a szöveg ott volt, a képek is de a kártya nem ment. Bediktálta a számot meg mindent és máris jó volt.
Legnagyobb meglepetésemre három választ kaptunk. Mindegyik kért részletes leírást, tehát a netet nem nézik, és fényképeket. Az első válasz és kép feltöltés közepette omlott össze a képernyő. Majdnem sírtam dühömben. Mikor újra élesztettük, a szöveg megvolt, de a képeket újra kellett kezdeni. Persze azóta sehol semmi, de tegnap feladtam egy hirdetést az itteni újságban is, majd meglátjuk.
Mindehhez hozzá kell tennem, hogy én nem tudok igazán angolul és B. nem nagy segítség az írásos műveletekben. Simán nézi, mikor vért izzadok itt a computernél.:-(((

Svájc élen jár

A titkos bankszámlák és a verhetetlen csokoládé mellé újabb svájci, pontosabban zürichi különlegesség. Gondolom a roma származású magyar futtatók is sokban hozzájárultak ahhoz, hogy egy új rendszert alakítsanak ki a prostituáltak védelmére. Az idén már csak az állhat az utcán Zürichben, aki elment a rendőrségre és kemény 40 Sfr.-ért kiváltotta az igazolványát. Ez fényképes és egy kódszám is van rajta. (Mintha derengene ifjú koromból a "bárcás kurva kifejezés".)  De itt jön a modern technika. Az igazolvány kód számával minden éjszakára jegyet kell venni az automatából. Ez 5 frankba kerül. Az automata semmiben se különbözik a fényképen egy normál parkoló automatától. No persze a rendőrség ellenőriz. Akinek nincs igazolványa és jegye aznapra, az mehet haza. Mindezzel az emberkereskedést óhajtják kiszűrni a prostitúcióból.
De ez még csak a kezdet. Augusztustól Zürich egyik külső kerületében konténereket állítanak fel, ahol lehet a munkát végezni. Használati díjról még nem írtak, de biztos az se lesz ingyen teljesen.

Egészen más.

Dokumentum filmet néztem a kínai környezetpusztitásról. Valami rettenetes milyen állapotok uralkodnak ott. Hatalmas szemét hegyek, iszonyat koszos folyók elalgásodott tavak. Az ipar és a termelés persze dübörög. Mostanában viszont kezdenek rádöbbenni, hogy mindennek nem lesz jó vége. Már rengeteg gyárat és üzemet leállítottak, víztisztitó műveket építenek. Hatalmas ország, ahol modern technika ide-oda mégse történnek egyenletesen a dolgok. A kormány kiad valamilyen rendeletet, a helyi hatóságok vagy teljesítik vagy nem. A korrupt helyi vezetők szívesen mindkét szemüket becsukják, ha a helyi üzem kellően megvesztegeti őket. A sok borzalom után, mutattak egy mintafalut, ahol valami szövetkezeti módban élnek az emberek. Szép házakban laknak, mind aránylag újban. A környezet zöld. Mindenki dolgozik és a nyereséget egyenlően osztják szét. Kicsi falu, de működik. Mutattak egy milliós várost is, ahol az elmúlt években 17 szennyvíz tisztítót építettek. No de mi ez az országhoz mérten.
Végül egy idős nyugdíjas mérnök nyilatkozott, aki társadalmi munkában!!! vezet egy nap kollektorokat gyártó üzemet. Nagyon okosat mondott az öreg. Kb. így hangzott: A nap egy harmonikus energia. Mindenütt egyformán süt, korlátlanul lehet használni. Emiatt biztos soha sehol nem lesz háború.

Ha bele gondolok, hogy tegnap is 80 halott volt, mert terroristák támadtak egy gáz mezőre, tényleg jobb lenne a napenergiát használni.

"Patika"

Igazi patika itt nem létezik. Hatalmas önkiszolgáló üzlet "drug store" ahol nagyjából majdnem mindent kapni. Egy átlag magyar drogéria + élelmiszer + ital. A hátsó részen sorakoznak a recept nélkül kapható gyógyszerek, bántalmak szerint. Gyomor és bél, egy polc, megfázás egy másik. Szem cseppek, fül cseppek stb. Rengeteg. Ha keresünk valamit jó sokáig lehet olvasgatni a csomagolásokat. Aztán van egy kis pult, ahol be lehet adni a receptet. Receptes gyógyszert soha nem adnak ki azonnal. Vagy vissza kell menni, vagy modernebb helyeken le lehet ülni és várni, olvasgatni, beszélgetni stb. Ezen már álmélkodtam egyszer, de tegnap ismét szembesültem a dologgal. Szem műtét után a felírt gyári szem cseppekért másnap kellett vissza menni és csak a nagymamám cipő számát nem kérdezték meg tőlem, a recept átvételekor.  Ezúttal, B. előző nap bejelentkezett influenza oltásra. Ebben az üzletben egy kis rendelő is van. Elszórakoztunk a tapicskálós képernyővel, aminek segítségével be lehetett jelentkezni. Kértek nevet, címet, telefont, e-mailt, biztosítási számot stb. Ha valahol félrenyomtuk, kezdhettük elölről. Tegnap persze kicsit korábban odaértünk. 7-8 ember üldögélt a kijelzőre meredve, de mikor elérkezett az idő, egy rosszkedvű leányzó kijött és szólította B.-t. Mire várnak többiek, merengtem ott magamban. Volt időm. Ami Pesten 5 perc, az itt jó fél óráig tartott, mármint a ceremónia a tű bedöfése körül. Aztán megjelent egy név a kijelzőn, mellette "kész". Egyvalaki felugrott irány a pult. Nos rájöttem, hogy az ott ülők mind gyógyszerre vártak. A várakozók nem fogytak el, mert mindig jött valaki új. Ahogy láttam rendszerint 1 de maximum 2 doboz gyógyszerrel távoztak az emberek, fizetés után. Úgy elképzeltem, hogy Pesten milyen kígyózó sorok állnának a patikáknál ha így dolgoznának mint ezek itt. Ott még a recept kötegekkel érkező nyugdíjasok is 5-10 perc alatt megkapják amit kell. Mellesleg itt a gyógyszerek az európai, nem pesti, árnak kb,. háromszorosába kerülnek.

Új dili.

Ma hajnalban háromnegyed kettőkor sok okos telefonosoknál riadót fújt a telefon. Különleges alarm hangokat hallattak a telefonok. Aki felvette, az megtudta, hogy eltűnt egy 2 éves gyerek, tessék körülnézni, keresni és óvatosnak lenni. Csak meresztettem a szemem, hogy ez egy vicc? De nem. Ez az okos telefonok legújabb ingyenes szolgáltatása. Persze nem csak gyerek eltűnésért riadóznak, hanem bármilyen időjárási vagy egyéb katasztrófa esetén is. A szöveg igen rövid de ha jön tessék odafigyelni az egyéb médiákra.
Hála az égnek nincs okos telefonunk, sőt a normális mobil is többnyire ki van kapcsolva. Engem ugyan ne értesítsenek semmiről hajnali két órakor. Először is infarktust kapnék ha valami ilyen lenne. Ha szerencsém van a jó fülemen alszom és akkor szólhat.
Természetesen a csak normál mobillal rendelkezők is kaphatnak riasztást, de azoknak extra regisztrálni kell az alarm küldő szolgálatnál.
Ilyenkor érzem azt, hogy az emberiség a teljes elhülyülés felé halad. Már senkinek nincs magához való esze? Mit tudok én vagy más csinálni egy gyerek eltűnés alkalmával. Amúgy is. Csak éjjel egykor vették észre, hogy eltűnt? Egyéb katasztrófák meg... hát majd ha felébredek észre veszem, vagy nem és akkor már úgyis mindegy. Aztán cselekszem a saját józan eszem szerint.
Persze a kiszámítható katasztrófa az más. Hurrikán, tornádó, elég jól fel lehet készülni. Aki itt él az úgyis tudja a teendőket. Ilyen esetben a tv egész nap mondja, hogy mi van. De a normál hétköznapokat még megoldom magam is. Ha 40 fok van nem sétálok délben az utcán a napos oldalon, ha meg félméteres a hó akkor vagy sokkal korábban elindulok, vagy otthon maradok. Kisgyerekkel még csendes időben se megyek tömegbe, hát még augusztus 20.-án, amikor Uram bocsá, akár vihar is lehet.
Én szigorúan elzárkózom minden rám tukmált riasztástól. Hagyjanak engem élni ahogy én jónak látom.

Hangverseny

Tegnap este voltunk hangversenyen. Kellemes 26 fokban mentünk el itthonról. Én, ismerve az itteni viszonyokat, egy tiszta gyapjú ruhában és harisnyában persze, vittem az elmaradhatatlan sálamat is. B. öltönyben, de ő nem fázós.
Az itteni hangverseny terem, amiben elég ritkán vannak klasszikus hangversenyek, inkább pop sztárok lépnek fel + musicalokat is játszanak, remek akusztikával rendelkezik. Hatalmas, kb. 2500 ember fér be. Nos tegnap több mint a fele üres volt, de hát ez itt egy kultúrnép ugye. Korábban odaértünk és én nagy érdeklődéssel nézegettem az érkező közönséget. Senki nem hinné el nekem, hogy miket lehetett látni. Azért a csúcs azt hiszem a közelemben ülő jó 60-as hölgyemény volt, aki egy aprócska vászonshortban pompázott. Kár, hogy nem szabad fényképezni, lett volna bőven mit.

A zene jó volt. Rám leginkább a Bolygó Hollandi nyitány hatott. Elég rég hallottam már és rengeteg szép előadás emlékét elevenítette fel bennem. Kezdve az ősrégi pestivel majd a stockholmi és a csúcs Bayreuth! Ez volt az első ott látott előadás. Szóval a nyitány alatt nagy nosztalgia hullám csapott át rajtam. Az idén van Wagner születésének 200. évfordulója, remélem még sok mindent fogok hallani tőle az idén. Utána Mozart zongoraverseny, nagyon precízen előadva de számomra lélektelenül. Egy Orion Weiss nevű, állítólag híres zongorista adta elő. Szünet után Mendelshon u.n. Skót szinfoniája fantasztikus jó volt. Nekem ugyan néha már túl bombasztikusan szólt. Meg is néztem alaposan a rengeteg hangszórót. Érdekes módon nem találtuk meg hol "megy be" a zene az erősítőbe. Sehol egy mikrofon vagy valami hasonló. Technikai részről tetszett, hogy simán és hangtalanul lesüllyesztették a zongorát, miután nem volt már rá szükség, illetve felemelték előtte. Hajam téptem a műpában, mikor taszigálják a zongorát ki meg be. XX század végén egy ilyen egyszerű dolgot nem voltak képesek beépíteni. Összességében egy remek este lett volna, ha nem fújak volna megállás nélkül jéghideg levegőt a nyakamba. A levegő nem csak hideg, hanem nagyon száraz is, akár a repülőgépeken. A végén már úgy ültem ott mint egy múmia, a sálam a térdemnél kezdődött és a vége a nyakam köré volt tekerve, ennek ellenére fáztam.
Van itt még egy floridai specialitás. Abban a pillanatban mikor vége egy zene számnak, nem csak tapsolni kezdenek, hanem mindenki felugrik és állva tapsol. Persze van olyan, hogy standing ovation, de nem azonnal és mindig. Egyszer voltunk már ebben a teremben akkor is ezt művelték. Ugyanezt New Yorkban tavaly egyszer sem tapasztaltuk.
Haza fele jövet még az igen kis vékonyka újholddal is találkoztunk. Érdekes volt hogy egy alsó fekvő körív volt, nem álló. Amíg itt leszünk nem lesz már több koncert, majd csak ha már elmentünk.

Jó az idő!

Ilyenkor lehet menni a hófehér homokos tengerpartra sétálni. Sajnos a víz még olyan jeges, hogy még a bokáig tapicskolunk a vízben, se működik. De én szeretek homokban is mászkálni. B. pedig izomlázat kapott ettől a túrától. Mondogatom persze, hogy így jár aki csak autóval szeret közlekedni. Igaz itt nem is nagyon lehet mással. Szóval ma izomláz címén nem mehettünk ki, viszont kifugázta a hét elején felrakott csempéket. Ez ülő munka, na meg szereti csinálni.
Jómagam heves főzésbe kezdtem és citromos caket sütöttem. Valami bajom lehet, de finom lett.
A mókusok is megjelentek volt etetés. Csak egy kis apróka nem mer még mindig lejönni a fáról. Soha nem fog így megnőni.
Szóval e pillanatban kerek a világ. Otthoni híreken is csak kacarászni tudok, leginkább a Magyar Postán. Karácsony körül 3 hétig nem hordták ki a leveleket. Már az utolsó karácsony előtti szerdán jött a hír, hogy nincs levél. Aztán a 2 ünnep közt nem dolgozott az iroda, tehát nem is lehetett nekem levelem. De az új év első hetében se volt egészen az elmúlt szerdáig. Akkor viszont 9 levélről jött a hír. Volt benne időben feladott karácsonyi üdvözlet is. Megnéztem a bélyegzőket, nem most lettek feladva hirtelen, a bel- és külföldi levelek. Felénk karácsonykor több hétre szabadságra megy a postás. Végül is ő is közalkalmazott. Akkor meg minek törje magát?
A szerdára azért vagyok fixálva, mert akkor megy a virágszitterem virágot öntözni és az iroda által összegyüjtött leveleket elvinni. Ő aztán haladéktalanul átscanneli nekem a boritékokat, majd közlöm vele melyiket nyissa ki és scannelje be teljesen. Ki van ez találva, csak a postának kellene működnie hozzá. Az általam itt feladott légiposta levél kerek 18 napot utazott mire Pestre ért a címzetthez. Rettenetes, hogy még mindig léteznek számomra fontos emberek internet nélkül!!

Itt a nyár!

Hihetetlen ez az idő! Tegnap este és az éjszaka is még fűtöttünk, ma pedig már 27 fok volt délután, mi több a beígért eső is elmaradt. Nosza felbuzdultam, hogy megkeressem az újságban olvasott éttermet. Kiderült, hogy nincs is messze, foglaltam asztalt. Az újság szerint 2 svéd tulajdonosa van az étteremnek, akik maguk főznek, franciás ételeket. A jelszó nálam az európai volt. Már régóta vágytam egy "rendes" étteremre, ahol fehér abroszok és anyag szalvéták vannak, szépek az evőeszközök és a pincér nem csak érdeklődik, hogy hogy vagyok, hanem rendesen kiszolgál. Nem csalódtam. A hely igen kellemes, a háttérben halk zene szólt, tényleg halk volt. A pincér alám tolta a széket és a hely nem volt sem besötétítve sem 18 fokra hűtve.
Erről a sötétítésről azt hiszem még nem írtam. Bemegy az ember egy vendéglőbe délután 6-kor. Kint ragyogó napsütés, bent redőnyök lehúzva, nagyon gyér kis világítás valahonnan. Olyan az egész mint egy bűnbarlang. 30 év előtti megállapításunk volt, hogy minél sötétebb van valahol, annál magasabbak az árak. Volt, hogy a számla végösszegét csak a pincér öngyújtójának a lángjánál tudtuk elolvasni. Ez azóta se igen változott.
Szóval ebből az étteremből ki lehetett látni a kertbe és az utcára és bent is rendes világítás volt. Örömömben tönkre ettem magam.  Előételnek egy kis rostonsült libamájat, aztán egy tisztességes filet mignont zöldbors szósszal. A szószra nagyon ki voltam már hegyezve, mert itt a staek csak úgy jön magában, valamilyen krumplival vagy többnyire alig főtt zöldséggel. Szerintem pedig kell egy kis szósz hozzá. A hús akkora volt, hogy B.-nak adtam a maradékot, pedig ő is hasonló adaggal küzdött. Végül aztán nem tudtam még ellenállni egy creme bruleenek sem. Most itt pihegek mint egy kitömött liba.:-((
De jó volt, egy kis európai környezet. B. persze elfecsegte, hogy én tudok svédül, ami nagyjából igaz, de nem akkor mikor közben ő angolul beszélget a tulajjal. Perceken belül valami irtózatos angol-svéd hablatyot adtam elő. Ez a két nyelv nálam rettenetesen tud keveredni.
Elhatároztuk, hogy megyünk ide máskor is, bár lényegesen drágább mint a mi megszokott helyeink. Izgulok értük, mert bizony nem voltunk sokan. 7 hónapja nyitottak, elég szokatlan helyen. Hát majd meglátjuk.

Napi apróságok.

Azon már nem dühöngök, hogy a leghétköznapibb apróságokat sem lehet itt megkapni. Mióta botor módon a rózsacsokorból utolsónak maradt 2 szál rózsát beledugtam egy lakással örökölt kristály üvegbe, bosszankodom, hogy nem lehet egy üvegmosó kefét kapni.
Mellesleg a vörös rózsacsokor a 7 éves fennállásunk alkalmából jött a házhoz. Ritka dolog B. nem egy virág vásárlós típus. Szóval most már néhány hete keresem az üvegmosót, ami nincs, nem létezik. Végül megkérdeztem valakit, aki már vagy 50 éve itt él és háziasszony. A tanácsa az volt, hogy keressem a bébi dolgoknál ha van akkor ott megtalálom. Találtam is cumisüveg mosót, ami néhány centivel rövidebb mint az én üvegem. Nem vagyok egy rend és tisztaság mániás, de egy kristály üveg ami belülről pöttyös, nagyon ronda. Bevéstem a naptáramba, hogy üvegmosót is kell hozni legközelebb, az üveget addig jó mélyen eldugtam a szekrénybe.

Tegnap megláttam egy hirdetést, egy jónak ígérkező hangversenyről. Mendeleshon és Mozart, rossz nem lehet. Eben a kulturális sivatagban már ki vagyok éhezve valami jóra.  Így aztán tegnap este vagy egy órát eltöltöttem, hogy interneten megrendeljem a jegyet. Jegy volt, nem is drágább mint a műpában, de megrendeli nem sikerült. Valami hülye szöveggel dobott mindig vissza, ami a páros és páratlan helyekről szólt. Megkértem B.-t aki itt értetlenkedett mögöttem, hogy vajh miért káromkodok annyit, de neki se sikerült a dolog. Így aztán ma oda autóztunk, kb. 20 perc. Kassza előttünk ketten érdeklődtek, majd sorra kerültünk.Kiválasztottuk a helyet ok. Pasi a kasszában kéri a személyi igazolványt, ami itt a vezetői jogosítvány. Gondosan beírta a computerbe az összes található adatot és a végén még a telefon számot is kérte. Hogy minek, azon azóta is gondolkozom. Ugyanakkor pl. e-mail cím nem érdekelte. Még szerencse, hogy nem paranoiásak, mert különben ugyan mit érdekelné őket, hogy ki üldögél a 12. sor 6-os székén?

Ilyenkor hálával gondolok pesti életemre. Tavaly a tavaszi hangverseny jegyeket innen rendeltem e-mailben és azon kívül, hogy kifizettem, semmi más nem érdekelte őket. Postán küldték és kész. Persze az ilyesmi csak a kulturált országokban lehetséges.

?

Talán olvasnak néhányan, így úgy érzem írni kellene. Valahogy nem indul jókedvűen ez az év, pedig nem is vagyok babonás. Persze nincs semmi baj, csak nem igazán jó az idő és ez nyomja a kedélyem. Mondhatni szokásos téli depresszió, de hiszen itt nincs tél. Viszont már 2 napja nem voltunk kint a lakásból, mert hova menjünk pocsék időben? Áruházakkal már tele a hócipőnk.

Ki tudja mit hoz a jövő, de én már azon lelkizek, hogy hogyan oldjuk meg a legközelebbi utunkat, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Annál is inkább, mert B. azzal vigasztalja magát a kocsival kapcsolatban, hogy majd itt vezethet eleget.

Az újság is totál unalmas. Nem történik semmi izgalmas, mert az, ezt meglőtték, azt leszúrták, amazt összeverték, nem igazán izgalmas hír.

Azért tegnap legalább a svájci újságban volt valami üdítő, miszerint és szó szerint "Orbán kapott egy pofont az alkotmánybíróságtól" ez így leírva vastagbetűs címként, ebben a nagyon konzervatív újságban nagyon jól esett. Érdekes módon az online kiadásban már finomabban volt fogalmazva a pofon.

Várom, hogy feldobjon valami, pl. egy komoly vevő a régi lakásra, felérne egy lottó nyereménnyel és kifejezetten kedély javító hatása lenne.