Vissza a mókuskerékbe

Tegnap délben mindkét nő izgatottan várt.  Egy volt csak biztos, szombatonként nem akarnak dolgozni. Szerencsére valami más miatt telefonált a vasárnapi gondozónk. Neki rendszerint szombatonként van egy másik helye, de most simán bevállalta a minden második szombatot, sőt még azt is, amikor napközben nem ér rá, de reggelente odamegy és ad reggelit. Ezek után közöltem a két másikkal, hogy osszák be magukat, és sorsolják ki melyikük fog napközben jönni minden első szombaton. 

Nekem a reggel és az ebéd izgalmas. Reggel felkelni és odamenni reggelit csinálni, nem nagy űgy, csak hogy én szenvedek ha korán kell kelni. Az ebédért meg át kell jönni valakinek, mert a normál ebédszállítóm csak hétfőtől péntekig dolgozik nekem. Mindez a szervezés persze kutyagumi a barátnőmhöz képest, aki 8 éve csinálja a cirkuszt a gondozónőkkel, az ebérkómás férjével. Neki 24 órás gondozók kellenek. Nem hittem volna, hogy nekem is bele kell tanulnom ebbe a szakmába.

Barátok már tegnap este telefonáltak, hogy épségben haza értek. Kölcsönös hálálkodásba kezdtünk. Ők köszönték, hogy milyen jól szerveztem mindent és milyen jókat beszélgettünk, én meg hálálkodtam, hogy felvállalták miattunk ezt az utat. Nekem igazán üdítő volt két napig beszélgetni értelmes dolgokról, eseményekről. Borzasztó, hogy itthon mindenki kihalt már körülöttem. Barátnőm és a lánya még a szüleimet is ismerték, nem is beszélve a férjemről. Nagyon sok közös emlékünk van, a jó és a kevésbé jó évekről. Nem kell semmit magyarázni megértük egymást félszavakból is. Ilyen az igazi barátság, sajnos ritka mint a fehér holló. 

Általában már megszoktam, hogy itt ülök magamban az üvegkalickámban, de most olyan nosztalgia fogott el, a régi jó beszélgetések után.Na de majd elmúlik ez is.

Vendégek

Hétfőn este érkeztek Berlinből, autóval. Sajnos nincs rendes repülős összeköttetés Budapest és Berlin közt. Barátnőm szuper fit 82 éves, a lánya 50+ a veje 60+. Utóbbi eredeti nyugatnémet, neki még van sok újdonság itt. Hétfőn este persze megrendelt hidegtállal vártam őket, szerencsére éhesek és szomjasak voltak. Jó sokáig eldumáltuk itt az időt.

Kedden persze Bandinál kezdődött a program. A "fiatalok" szerencsére remekül beszélnek angolul. Onnan a fiú kedvenc vendéglőjébe a Rosensteinbe mentünk ebédelni. Ebéd után megnéztük a keleti pályaudvart. A férfiú foglalkozása kötődik a közlekedéshez, így az ilyen helyek nagyon érdelik. Közben mi vígan cseverésztünk a régi szép időkről. Engem nagyon zavart, hogy néha a legközönségesebb szavak se jutottak eszembe, pl a borjú. Jót nevettek, mikor mondtam, hogy a tehén gyereke.

Délutánra opera túrára fizettem be magunkat. A mi operaházunkkal mindig el lehet bűvölni a külföldieket. Így legalább én is megnéztem, milyen lett a felújítás után. Persze gyönyörű. Sajnos a földszinti ülőhelyeket teljesen átrendezték. Ez nekem nem tetszett, valamint a székek formájától sem voltam elragadtatva. A minden féle nyelvű csoportok 1 perces időközökben indulnak a bejárattól, de ügyesen szervezett az útvonal, nem egymást túrják ki a csoportok, hanem elég szellősen lehet nézelődni és hallgatni a vezetőt. Csak egy dolog bosszantott. Kíváncsiságból megnéztem a mosdókat is. Szépre csinálták azt is, persze kevés, mint mindenütt, de se wc papír se kéztörlő nem volt egy szál se. Ez nekem olyan, mintha egy szépen felöltözött nőnek piszkos lenne a körme. 

Mindezek után felültünk a buszra és ők a szállodába én meg Bandihoz mentem. 

Közben jöttek a hiób hírek, miszerint a gondozónők nem akarnak szombaton dolgozni. Jöttek minden féle ötletekkel, hogy hogyan oldjam meg a dolgot de én hárítottam. Holnap délben fogom magam ismét üzembe helyezni, aztán majd csak kialakul a dolog. 

Ma a két nő, elment Szentendrére. Ismerik a helyet, kétszer is nyaraltak a közelben. A fiú nem akart velük menni, mert őt a budapesti közlekedés érdekelte. Így aztán ma végig mentem vele a hatos villamoson végállomástól végállomásig. Közben persze sokat meséltem kedvencemről, Budapestről. A körtéren aztán lementünk a négyes metróba. Ott volt nekem a nap fénypontja. Metron a lejáratnál jegy ellenőrök vannak, most két nő állt ott. Kérdeztem, lehiszi nekem a 88 évemet, vagy kéri az igazolványt?  Erre azt a választ kaptam, hogy 88 évest nem hiszi, úgy 75-re saccolt. érdemes volt metrózni ezért. A Kálvin téren kiszálltunk, a férfiú már valami ebédelő hely után kezdett kérdezősködni. Átsétáltunk az Astoriához és felültünk az ötös buszra. A Pasaréti úti olasznál, a kertben remekül megebédeltünk. Vissza fele még megmutattam neki a fogaskerekűt és mint utóbb kiderült később még visszament és felment vele a hegyre, körülnézett és vissza jött. Közben a lányok is előkerültek, Bandinál találkoztunk. Aztán ők elmentek a szállodába én ott maradtam. Később találkoztunk a közeli kertvendéglőben. Tudom, hogy ők mindig kint szeretnek ülni, így csak egy kicsit fagytam meg közben, de megint 10 óra lett mire haza értem. 

Holnap reggel még ide jönnek elköszönni. Én mélységesen meg vagyok hatva, mert nem semmi 2000 kilométert vezetni ezért a két napért. Ők ráadásul még 4 nap szabadságot is áldoztak erre. Nem vitás, hogy mindezt kizárólag értem tették. Hálás vagyok a sorsnak, hogy legalább egy iylen baráti kapcsolatom még él. Sajnos az ős barátom, barátnőm férje már 2 éve elment.

Változások

 Két hete szíven döfött csodálatos Elenám, aki a takarító lányok mintaképe lehetne. Most elment és Münchenben fog repülőteret takarítani. Nem vagyok biztos benne, hogy sokáig fogja bírni, de azért várni nem tudok rá. Van társam is a bajban, jó ismerős, tőle "kaptam" Elenát. 

Szerencsémre a reggeli gondozónő, beszélt a lányával, aki imád takarítani. Most izgatottan várom a keddet, akkor lesz az első takarítás.

Közben úgy döntöttünk, hogy a napközbeni gondozónőt is lecseréljük. Úgy nézi egész nap a tv-t, hogy se lát se hall. Engem nem zavar, ha tv-t néz, de se a postás csengetését, majd kopogását, de Bandi kiabálását sem hallotta meg, nem egyszer vagy kétszer.. Szerencsére nincs mostanában vészhelyzet Bandinál, de ha mégis lenne, akkor mi van? Amúgy rendes. Kiszolgálja Bandit enni és inni valóval, nem eszi ki a jégszekrényt stb. Holnap jön az új jelölt bemutatkozni. Ha tetszünk egymásnak, akkor egy hét múlva kezd. 

Mindeközben Bandi is szépen "fejlődik". Már teljesen egyedül átügyeskedi magát a wc székre, amit rá tud tolni/húzni a rendes wc.-re. A reggeli gondozónő kőműves-burkoló fia eltüntette a zuhanyozó küszöbét, így kis segítséggel be tud gurulni a zuhanyba és egyedül tud tisztálkodni. Ebben a helyzetben ez már nagy siker nálunk. 

Én meg csak szépen elvagyok, kigondolom és megfőzöm az ebédet és ez nekem már tökéletesen elég. Kicsit mosok is közben, valamint minden délután Bandinál vagyok. A héten megvolt az évad utolsó hangversenye is. Most majd jönnek a berlini barátok, júniusban pedig van jegyem a bécsi operába, ahová egy barátnőmmel megyek. Remélem a most itt tanyázó fagyos szentek gyorsan elkotródnak és élvezhetem a globális felmelegedést.