Napi krimi

 Tegnapelőtt este hazajöttem, fürdőszoba, gyűrűk le a kézről kézmosás előtt. Erre az egyik kis csalfa gyűrűcske, gondolt egyet, kicsúszott a kezemből és fejest ugrott a mosdóba. Kaptam utána, de már lecsúszott a lefolyóba. Szerencsére a víz még nem folyt. Kukkoltam be a lukba, de nem találtam. Telefon Bandinak, hogy vajon én szét tudom-e szedni a a mosdót alul, távirányítással. Hozzá ne nyúlj, nem tudod szétszedni, de a vizet ne engedd meg. Gyorsan beledobtam a mosdóba 2 törülközőt és már ment is a telefon Józsefnek, aki vízvezeték szerelő volt egész életében, de már rég nyugdíjas. Ő most a bevásárló és ebédhordó emberem. 

Másnap délben itt is volt, némi szerszámokkal felszerelve és neki esett a mosónak. Rövidesen közölte, hogy szét van szedve, de gyűrű nincs. Mondtam, hogy az nem létezik, a víz nem folyt ás különben is. A cső a lefolyóból először egyenesen megy, egy kis öbölben végződik. Onnan pedig derékszögben megy tovább. De ez víz hiányában nem mehetett sehova. Tanakodtunk, átmostuk a csövet, de gyűrű sehol. Én már majdnem könnyezve búcsúztam a gyűrűtől, mire József felkiált: Megvan! Mint kiderült, a lefolyó dugójának van egy kis kiálló bütyke. Gyűrűcske arra akasztotta fel magát.

Szóval, minden jó ha jó a vége.

Semmi különös

 Lassan szépen belerázódunk az új menetrendbe. Bandi remekül elvan nálam a hétvégeken, akkor is ha én megyek a saját dolgaim után. Péntek délután ötyéztem, oda se neki, boldogan elmosogatta a nagy edényeket, kitisztította a kávéfőzőt és felszeletelte a kenyeret. 

Közben megint elrohan az idő, most már pünkösd van és Bandi megint itt, természetesen. Most a konyhai csapot szerelte meg, amire egy hivatalos szerelő azt mondta, hogy nem lehet megcsinálni. Közben persze kellemesen lazítunk is, későn kelünk, amivel az egész napi menetrend kitolódik persze. A lehetőség szerint élvezzük az életet.

A magam részérők extra élvezem, hogy itt a jó idő és én vígan hordhatom a régi dolgaimat, amit egy időben mellőztem, mert már nem tűnték előnyösnek. Vadidegen nő jegyezte meg a liftben., hogy milyen csinos. Később a házban a szomszéd takarítónője jegyezte meg ugyanezt. A végén még elbízom magam és akkor nem is tudom mi fog történni. Ugyanis nálunk otthon soha nem dicsérték a küllememet a szüleim, mert a "gyerek majd elbízza magát" Nem mondom, hogy nem hiányzott soha a dicséret és elképzelni se tudom, mit tettem volna ha elbízom magam. De feltehetően jót tesz nekem, mert mikor a múlt héten egy kiránduláson egy pasi közölte velem, hogy "maga egyre jobban tetszik nekem", kifejezetten jól éreztem magam. Persze nem csak a küllememtől tudok jól lenni. Ma mikor meglepett minket valaki 20 darab palacsintával, mellette túró töltelék és egy üveg lekvár, az szintén felettébb jól esett. Szóval könnyű engem átmenetelig boldoggá tenni.