Újra itthon

Beszámoló az útról majd lesz. Most ott tartok, hogy az eleje megvan a laptopon, de rendbe kellene még rakni kicsit. A folytatás már csak naptárban jegyzet, mert esténként olyan fáradt voltam, hogy csak azt néztem hol van az ágy. Persze öregszem is, így ez az út ha lehet, még Kínánál is fárasztóbb volt. Hihetetlenül idegesítő a tömeg mindenütt. Egy templomba bejutni hosszas sorbaállás után lenne lehetséges, nem kevés pénzért. Így aztán ahova nem vittek, oda nem is mentünk be. Ez az út tulajdonképpen B.-nak lett kitalálva általam, miután ő eddig csak a római repülőtéren járt. Sajnos a tömeget, a koszt és a saját honfitársait ő se tolerálta túlzottan, így kijelentette, hogy soha többet Olaszország. Magam se igen vágynék még egyszer oda. Nem okos dolog +/- 40 év után visszamenni helyekre. Totál csalódás az eredmény. Számomra Pisa, Sorrento és Pompei volt újdonság. Ezekből leginkább Pisa tetszett, bár a turistáktól ott se sokat lehetett látni.
Eddig azt hittem, hogy a svédek isznak ha utaznak, de ez egy tévedés. Ezek az amerikaiak és kanadaiak úgy ittak mint a kefekötő. B. szerint pocsék borokat adtak a vacsorákhoz, de náluk csúsztak le az üveg borok egymás után. Általában irtózatos hangosak voltak na és fegyelmezetlenek. Induláskor mindig hiányzott 1-2 ember vagy pár. Az idegenvezető egy szót se szólt, mert már megszokta. Egyáltalán totál rendetlen és szervezetlen volt az egész út, nem ilyenhez vagyok szokva. Jól összeszámoltam, hogy eddig utaztam már svéd, német, svájci és osztrák irodával, de ekkora pontatlanságokkal sehol nem találkoztam. Miután magam is űztem az idegenvezetést 2 szezonon át, van fogalmam a dolgokról. Ahogy ez az idegenvezető nő csinálta, úgy nem szabad csinálni.
A pozitívum az első napunk Romában, mikor még egyedül voltunk és nagyjából megnéztük azt amit a hivatalos program ajánlott. A szállodák mindenütt rendesek és jók voltak. A kaják mindenütt nagyon közepesek, ha magunk fizettük extrában rendkívül drágák, voltak. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, csak egy esős napunk volt a végén.
Naponta többször adtam hálát az égnek, hogy soha nem mentem el Amerikába, mert akkor semmit nem láthattam volna Európából. Ezek olyan közép réteghez tartozó emberek voltak, kb. 65 év volt az átlagkor, akik életükben először jutottak el Olaszországba. Számomra ez egy iszonyú gondolat, igaz én ezért mentem el itthonról, hogy ilyen helyekre eljuthassak. Hálás vagyok a Sorsomnak, hogy sikerült.
A repülőtérről bejövet, ráadásul megállapítottuk, hogy mi egy tiszta rendes országban élünk. Azt a koszt ami ott az összes általunk beutazott országut és autópálya mentén volt, azt elképzelni is nehéz innen. Már csak ezért a felismerésért is érdemes volt elmenni.

Stressz

Ma haladunk valamerre. Túléltem a lakógyűlést, ahol csodálatos egyetértés uralkodott. Persze konkrétan pénzről még nem volt szó, majd meglátjuk akkor mi lesz. Azért azt mindenki sejti már, hogy ez nem lesz egy olcsó menet.:-(

B. végre teljesen szétszedte a tűzhelyt, illetve kioperálta azt a két lapot, amelyik nem működik rendeltetés szerűen. Szép átégések vannak mindkettőben. Így aztán vizsgálhatta a többi alkatrészeket hiába. Kár, hogy nem előbb nem szánta rá magát erre a lépésre, akkor legalább már megrendeltem volna a lapokat, kerül amibe kerül.
A szófámat elvitte a kárpitos. A napokban nézegettem, hogy mintha máris le lenne ülve, pedig most nem 10 éve, hanem csak bő két hónap óta üldögélek rajta. Telefonáltam és ma a fürdőszobából rángattak ki, hogy jöttek megnézni. Aztán mindjárt el is vitték. Reménykedem, hogy másodszorra megcsinálják rendesen. Állítólag visszaérkezésünk napján már hozzák is vissza. Jó lenne.
Most már holnap csak ki kellene találni, hogy mit pakoljak a lehetőleg nem túl nagy bőröndbe. Ezenkívül délelőtt 11-kor meg kell jelennem a kertben, hogy kiharcoljam a túlzott árnyékot adó fák kivágását. Majd elmegyünk ebédelni, mert nem akarok főzni. Utána hajmosás, alapos virág öntözés és a végső bepakolás. Ha sikerülne időben elkészülni, akkor egy altató kiséretében megpróbálnék késő délután lefeküdni, de ez még nem biztos, hogy sikerül.
Lesz nálunk lapitopi, mert B. ragaszkodik hozzá, de annyi pénzért nem fogok a neten lógni. Viszont az élményeket majd írom és ha hazajöttünk ideömlesztem. Szeretnék már egy hónappal idősebb lenni.

Utazás

Ez a ronda őszi idő, egyre inkább fokozza a vágyamat az Olasz utazással kapcsolatban. Kicsit persze félek is tőle, no meg röhögök magamon, hogy egy rakat amerikaival fogok turistáskodni. A program szerint nem túl hajtós az út és úgy tűnik a szállodák is rendesek.
Igaz tegnap nagy elkeseredettségemben végig mentem a neten az összes szállodán, ahol meg fogunk szállni, 5 darab. Rájöttem, hogy laptopot nem érdemes vinni, mert minden szállodában minimum 10 EUR egy óra internet használat. Ezek az olaszok, még a franciákon is túltesznek. Természetesen büszkén felsorolják, hogy wifi meg minden, aztán a végén kiderül, hogy milyen áron. A másik oldalon, feltehetően komoly elvonási tüneteim lennének, szóval még gondolkodom a dolgon. A szállodák tanulmányozásánál el szoktam olvasni az utazók véleményét is. Mindenütt szokott lenni olyan, akinek semmi se jó, de rendszerint a többség elégedett vagy majdnem elégedett. No de a mi Sorrentoi szállodánk esetében egyetlen pozitív megnyilatkozást se olvastam. Ennyi rosszat én még szálloda értékelésnél sehol nem tapasztaltam. Ráadásul 2 éjszakát töltünk majd ott. Borzongva várom.
Még közel 2 hét van az indulásig. Igyekszem nem belecsúszni a depi gödör aljába.:-(((

"Lelet"

A számítógép asztalomon, ami a gyerekszobám asztala eredetileg, cseresznyefa és szépen politurozott, egy ősrégi bőr íróasztal rátét volt, védendő az asztalt. Kicsit kicsi, a képernyő talpa billegett rajta, de nem találtam egykoron mást aztán maradt. A napokban az IKEA-ban találtam egy átlátszó műanyag alátétet és elhatároztam, hogy kicserélem a régit. Persze a sok kacatot lerámoltuk és kicsit izgatottan vártam, mi minden jön majd elő a sok éve mozdithatatlan íróasztal rátét alól. Nem volt nagy a fogás, Egy csomó bélyeg, néhány ajánlott levél szelvény, névjegy és a végén egy kézzel írott boríték a még disszidálásom előtti címemre címezve. Rögtön megismertem öreg barátom és első asztrológusom kézírását.
Emil egy fantasztikus alak volt. Prágában végezte az egyetemet, jogi doktor volt. Aztán valamikor kirúgták őt a csehek Kassáról és Győrbe került. Ott házasodott és ott élt. Mikor életemben először 1959-ben sikerült kijutnom a DDR-be egy csoportban utaztunk.
Engem az asztrológia kb. 15 éves koromtól fogva foglalkoztatott. Ahol találtam valami, akkoriban persze tiltott, könyvet azt mind elolvastam. Nos a DDR körúton, pontosan Erfurtban késő este a liftben Emil tett valami megjegyzést, mire én rácsaptam, hogy ez asztrológia. Kiderült, hogy ő is már gimnazista kora óta foglalkozott vele, sokkal komolyabban mint én. Ő akkoriban kb. apámmal volt egykorú. Kiszálltunk a liftből, a többiek elvonultak és én éjjel 3. faggattam őt az asztrológiáról. Ebből alakult aztán ki egy barátság sürü levelezéssel. Hogy miért pont ez a tegnap talált levél, 1963 ápr. 21 keltezéssel marad fenn erre semmi magyarázatom nincs.
Mint a levélből kiderül, egy pesti látogatás után született, amikor is "Pest legelegánsabb leányzója várt az indóházban" Majd jön a beszámoló a meglátogatott szinházi előadásokról és ettől döbbentem le. Egy Záróra c. darabot látott többek közt, ahol a szereplők: Várkonyi, Páger, Bulla Elma és Benkő. Ha belegondolok mai eszemmel és tapasztalataimmal, elképzelhetetlen, hogy ilyen szinészóriásokkal találkozzon földi halandó. Ez feltehetően egy akármilyen előadás volt, semmi gála vagy ilyesmi. Az ember elment a színházba és ilyen színészeket láthatott, hallhatott.
Facit: Jó öregnek lenni. Ha most lennék fiatal, nézhetném Alföldit meg Stohlt, brrrrr....