Őrült napok...

 tegnap, keddel kezdődött. Kedden a takarítás miatt, midig hatkor kel kelni. Rendszerint felébredek már kettő után óránként. Most is végül ötkor bekapcsoltam a rádiót, mert rájöttem, kedden 5 és 6 közt operarészleteket játszanak. Elég lehangoló számok voltak. Hatkor aztán felkeltem és rövidesen kiderült, hogy igencsak alapos hasmenésem van. Hattól tízig ingáztam a szoba és wc közt. Reggeli simán átszaladt rajtam. Miután a tv-ben mesélte valaki az apja esetét, aki síelni volt, aztán hazament és hasmenése volt. Nem köhögött, nem volt légszomja, csak egy kis láza és végül meghalt covidtól. Nos nekem reggel 35.8 volt a hőmérsékletem. Délben megittam a pezsgőt, utána ettem is húslevest és főtt húst. Ezek ismét átfutottak rajtam rövid időn belül. Szedtem szén tablettákat, háziorvos szerint nem jó semmire. Nem árultam el neki, hogy az ő volt főnöke ajánlotta egyszer egy hasonló eset miatt. Jó volt, amíg az embernek még éltek az orvos barátai. Nos délután hirtelen fázni kezdtem, pedig fűtök is. Miközben vastagabb holmit szedtem magamra, gondoltam megmérem a lázam is. 37,8 volt. Miután ugyis hívtam a háziorvost, mert a jövő hétre időpontot kellett rendelni, elmondtam, hogy per pillanat mi van velem. Sok ötlete neki se volt, igyak sok vizet és hívjam ma reggel. Ha még mindig láz, akkor megnéz. Ezután örömmel jelentem, hogy reggelre már semmi bajom nem volt se láz se futkosás.Teljesen normálisan ettem és semmi baj.

De az őrület ha elkezdődik... Már 6 hete várom az új szófámat, ami végre elkészült. Pontos fénykép, tervrajz minden volt. Valaki ajánlott egy fuvarost, aki elment érte az üzletbe, elhozta és elvitte raktárba a régit. Mindez kb. délre lett szervezve és meg is érkeztek ide félegykor. Az újat felhozták, a régit levitték, eltelt kis idő, de egy óra után már fent volt az új. Kezdjük kipakolni és kiderül, hogy szerintünk ezt így nem lehet összerakni itt. A szófa L alakú mindig az L hosszabbik szára volt a fal előtt, a rövidebbik belógott a szobába, szembe a tv-vel. Ahogy elnéztük az újat a két fuvarossal együtt, az új ennek pont a fordítottja volt. Telefon az üzletbe, baj van, nem stimmel az áru. Kis vita, visszahívás és ígéret, hogy kijön a főnök megnézni. Jött is fél háromkor. Kiderítette,hogy mégis jó minden, csak most az L hosszú szára lóg be a szobába és a rövid van a fal előtt. Ezek után össze is raktuk közerővel a dolgot, majd háromkor elment. Én melegítettem a levest és ettünk. Ezután boldogan lerogytunk az új szófára és megszólalt a mobilom. Véletlenül közelben volt, mert ezek a mai emberek nem tudnak vonalas számot hívni. 

A Budai Egészségközpont érdeklődött, hogy mi van velem, miután 15.50-re volt időpontom. Persze rögvest bevillant, hogy még reggel gondoltam, milyen jó, délben lebonyolódik a szállítás, aztán ebéd és kényelmesen oda is érek. Szóval rohantam. B. még fel volt öltözve, előre küldtem, miután neki is volt időpontja, utánam. Én meg kapkodtam, rohantam és negyed ötre beestem a rendelőbe. Ma volt a szokásos évi egyszeri látótér vizsgálat. Ez az, amire 15 évvel ezelőtt az SZTK-ban azt mondták, hogy 70 éveseknél már nem szoktuk csinálni, mert ugyse tudnak koncentrálni. Ezen a huszon éve ismert orvosnőmmel, aki egyidős velem, akkorában jót kacarásztunk. Mostanában nem kacarászunk, mert az egyik szemem egyre pocsékabb. Most már macula degeneráció is van. Látóterem mindkét szememen erősen behatárolt. Bezzeg B. Mióta a doktornő rákényszerítette a műtétre, úgy lát mint egy sas és semmi extra nyavalya nincs a szemén. Most csak remélem, hogy egy ideig nyugalom és béke lesz körülöttem.

Hangverseny szezon

Igen beindult, igaz mindjárt meg is állt. Erre a hétre 3 estére volt jegyünk. Az első vasárnap lett volna, azt mondták le először, pedig nagyon vártam. A római Sta Cecililia zenekara jött volna Papanoval. Erre nagyon fentem a fogam, de hát érthető. Olaszországból már maga az utazás is egy kihívás manapság.A mások a mai Állami Hangverseny zenekar, szintén lemondva. Tegnapi, Budapesti Fesztivál Zenekar, megtartotta  a hangversenyt. 

Elég furán kezdődött. Először azt hittem mégis lemondták, olyan kevesen mentünk a müpa felé. Aztán odaértünk, bementünk, közben felraktuk a maszkot és máris hőmérőztek. Apropo maszk. Extra beszereztem átlátszó műanyag "páncélt" az arcom elé. Itthon az utolsó percben leraktam és itthon is maradt. De volt másik. Egyrészt az állandóan használt sima orvosi maszk, másrészt a nagyon hasznosnak bizonyult saját gyártmányú textil Ezt egy fiók mélyén talált muszlin dísz zsebkendőből varrtam, kézzel s.k. Igy aztán hogy a zene hatása, vagy a maszk vékonysága okozta, de kaptam levegőt. 

Nagyon jó volt, megint egy hangversenyen ülni és hallgatni, még akkor is ha a nézőtér félig üres volt. A zenekar, a fúvósok kivételével és a karmester is maszkban játszotta végig a műsort. Igazán sajnáltam őket, mert nekik rendes maszkjaik voltak. Tudom a túlélésért dolgoznak és hoznak áldozatokat, no meg talán szeretnek is minket, a közönséget, meg a zenét. Kalapot le a Fesztiválzenekar előtt!

Itthon aztán éjfél utánig hallgattam okos embereket, a vírushelyzetről. Nagyon érdekes volt. Ott volt az az infektologus, akinek egy hasonló műsorban egy polgármester azt mondta, hogy ha őt hallgatja akkor az már az apokalipszist vetíti elé. Tényleg olyan a pasi. Mindig minden fekete és szörnyű és még csak rosszabb lesz. A számok nem őt igazolják. Igaz sok az új eset, de jelenleg Németországban csak 246 beteg van intenzív osztályon. Ez 83 millió németből azért nem annyira sok vagy rossz. 

Engem csak az idegesít, hogy azért kell a maszk, hogy megvédjük az időseket és az immungyengéket stb. Azt nem értem, hogy miért nem védik ők magukat? Miért kell millióknak azért hordani ezt a vacakot, ami mellesleg ilyen formában semmi se ér, hogy másokat megvédjen. Nem tudnak az érintettek magukra vigyázni? Vannak, igaz drágán, tényleg védelmet adó maszkok. Irják fel receptre és hordják. A többi meg élhessen nyugodtan. Magyarul, aki fél, védekezzen. 

Mikor a taxit rendeltem, bemondták, hogy kötelező a maszk. OK tudom. Jött a taxi, a sofőrnek az álla alatt lógott a maszkja. Meg se kérdeztem, hogy nekünk kell.e a maszk.:-)

Ésszerüség Óh.....

 Ma végre bejelentkeztem a rég esedékes szemvizsgálatra. Először jött a szabvány szöveg, miszerint a beszélgetést rögzítik bla, bla, bla. Utána jött a covid szöveg, az extra telefonvonal stb. Vissza a normál üzemmódba, miszerint minden munkatársuk foglalt... zene. Ez többször ismétlődött, majd végre egy élő hang. Találtunk időpontot szept. 30. Felfogta, hogy miért kell dupla idő, mert látótér vizsgálat, jó. Akkor még lenne néhány kérdése, ok. Erre végig sorolja nekem az összes lehető szimptómát, hogy ugyan van-e nekem lázam, izomfájdalmam, fáradtság, levertség, íz és szag nem érzékelése stb. Na ezért kell ennyit várni, mert ezzel töltik az időt. Mert ma még csak szept. 14 van. A megadott dátumig, már akár át is eshetek a betegségen, vagy meg is halhatok. 

Más

Olvasom a Nők Lapját, Pataky Ágival van egy nagy riport. Soha nem hittem, hogy egy reklámarc ennyire értelmes mondatra képes. Kérdezik a vírusról, amire ezt mondja

 "A Coviddal kapcsolatos félelem ugyanugy nem tart béklyóban, mint az öregedés. Nem örülök a koronavírusnak, de jobban aggódom a gyakorlati következményei miatt, hogy mikor utazhatunk, ki megy tönkre a környezetünkből, mi tönkre megyünk-e, s kinek dől össze az élete."

Mert erről van szó. Százezre életéről egzisztenciájáról. Ennek sokkal halálosabb következményei lesznek, mint magának a vírusnak. Sajnos.

Szófáim története

Életem első szófáját Stockholmban vettem, 3 évvel kiköltözésem után. Az elődje, egy kapott darab volt, ami már eleve igen szakadt állapotban került hozzám. Ülni lehetett rajta és egy magam varrta huzat segítségével eltakartam a kilógó belét. 

Szóval, mikor 68-ban szüleimet egészen váratlanul kiengedték látogatóba, tudtam, hogy most vagy soha kell vennem egy szófát. Hol vesz ilyesmit az ember Stockholmban? Természetesen az IKEA-ban. Akkoriban még egészen más volt ez az áruház is. Komoly vállalható bútorokat árult, nagy választékban.  Találtam is, megfelelő szinű és formáju darabot. Persze fotel is kellett volna hozzá, de pénzem nem volt, örültem, hogy a szófát kinyögtem. Ez a szófa aztán elkísért még Zürichbe is, ahová vonattal szállíttattam el. Az első, második és még a harmadik lakásban is megvolt. Nem kopott el a huzata, nem ment ki a formájából, semmi baj nem volt vele 23 év után se. Viszont fotelt már nem kaptam hozzá. Lett két bőr karosszék, de nem volt az igazi. Így aztán, mikor egyszer Stockholmban voltunk, belátogattam egy nagy belvárosi bútor áruházba. Kinéztem és megvettem egy 3 üléses szófát és két hozzá tartozó fotelt. A Szállítással nem volt gond, a cég küldte le. A régi szófát és a két karosszéket egy barátnőm szinte kikapta a kezemből, mikor megemlítettem, hogy le fogom cserélni. 

Megérkezett az új és boldogan használtuk még a maradék 5 zürichi évben. Közben megvettem Pesten a kicsi lakást, akkor még a nyugdíjra és a Pest és Marbella közti pendlizésve gondolva. De addig is, odaszállíttatttam a gyerekszoba bútoromat, de kellett valami ülőbútor is. Zürichben egy cég bezárt, végkiárusítást tartott. Odamentünk a férjemmel és megvettünk egy nem túl voluminőz bőr garniturát. Három + kétülésese szófa és egy fotel. Megszerveztük a szállítást Pestre. Be is fért a kis lakásba, nem volt vele semmi baj, csak, hogy rájöttem, hogy ki nem állhatom a bőrt. Télen jég hideg tudott lenni, nyáron meg ráragadtam ha meleg volt. Igy utolsó költözésemkor, miután gyorsan felmértem, hogy ide nem fér be, pillanatok alatt eladtam az egészet. Egyidejüleg bele szerettem itt Pesten egy Rolf Benz szófába, ami piszok drága volt. Mondhatom ez volt az első igazán drága szófám. Imádtam, egész addig, amig nem kezdett vészesen kopni a huzata + ahol állandóan ültem rajta kezdett besüllyedni a párna. Sebaj, mondtam, ügyes kárpitos majd rendbe hozza. Új huzat stb. Akkor még nem tudtam, hogy ügyes kárpitosok már kihaltak. Mikor beköltöztem ide, a gyerekszobám rekamierjét és a hozzá tartozó székeket, gyönyörűen megcsinálta egy idős kárpitos mester. Ő már nem létezett. Akinél kikötöttem, annak a szája nagyon járt, hogy több generáció óta mindenki ezt a mesterséget űzi a családban bla, bla, bla. Elvitte a szófát,vissza hozta, ránéztem és elkezdtem mondani mi nem jó. Jó, vissza viszi kijavítja. Ezt aztán még egyszer eljátszottuk és abba hagytam. Persze egy vagyont kifizettem a bosszúságért. Eltelt 2 év, mire rájöttem, nem bírom nézni a slampossága nyomait. Kimentem Bécsbe és vettem egy új Rolf Benz szófát. Nem volt annyira blickfangos mint a régi de kényelmes. Árban verte az elődjét. Az idén volt 5 éves de már nagyon öregnek néz ki. Mikor elindultam, immáron Pesten újat keresni, azt hittem, hogy ez már vagy 10 éve megvan. Megtaláltam, a remélhetőleg megfelelőt, okotóber elején szállítják. Ekkor jött a baj. El kell adni a régit, ami most először nem akaródzott könnyedén sikerülni.

Aztán tegnap reggel rájöttem, hogy nem is kell eladni, mert majd az öregotthonba két felé szedjük és ott jó lesz így ahogy van. Mint láttam raktározási lehetőség bőven van. Mielőtt kerestem volna raktárt, megkérdeztem a barátnőmet, hogy neki hol van raktára és hogy működik. Tudtam, hogy vannak beraktározott bútorai. Rögtön meghívott a raktárába, majd osztozunk a bérleti díjon. Egy kő gördült le rólam. Okos vagy drágám, mondtam magamnak és megveregettem a vállam

Roska Botond

Nem tudom, mond-e valakinek ez a név valamit. Nekem csak a Botond tűnt fel egy hosszú német nyelvű cikkben, amit aztán rögvest el is olvastam. Kiderűlt, hogy Botond Roska, természetesen magyar, ez többször is megjelenik az írásban. Ennél sokkal fontosabb viszont, hogy a világ egyik vezető szemkutatója. Pontosabban a recehártyával és a látással foglalkozik. Ma fogja megkapni Hamburgban, az európai tudományokért járó Körber díjat ami egy millió euróval jár. 

Mint a wikipédiából kiderül, itthon a Semmelweis egyetemen tanult, aztán Amerikába ment kutatni és jelenleg Baselban él, ahol egy kutatóintézetet vezet, amit IOB-nak hívnak. Célja a vakoknak vissza adni a látást. Mint mondja eddig kevés kapcsolatuk volt a betegekkel, főleg kutatással foglalkoztak. Ez most változni fog. Nem rég lett kész az új 9 emeletes kutatóintézet, ami kapcsolódik a baseli kórházhoz.Az intézet fenntartásáról a Kanton és Stadt Basel kórháza és a Novartis gondoskodik. Tavaly 14 millió EUR volt a büdzséjük, de ez az idén már több lett. Jelenleg 100 ember dolgozik az intézetben, de ez 170-re fog növekedni. Természetesen több országból több tudományág van képviselve. Roska önmagában egyaránt foglalkozik molekularbiologiával, sejtbiologiával és otthon van a teoretikus Neurowissenschaft-ban is. 

A cikkben megszólaltatnak több hasonló területen kutató orvost is, akik tele vannak dicsérettel. MInt az egyik mondja, "én rendszerint nem szoktam a konkurenseimet dicsérni, de ez a magyar megérdemli."

Mikor ilyesmiket olvasok akkor szagos zsírral kenegetik lelkem mélyén elásott magyar csücskét. Nem tudom persze megállni, hogy elgondolkozzam azon, hogy ha nálunk a sok felesleges futball akadémia és pálya helyett, valami ilyesmibe fektetnénk a pénzt, ez adna nekünk igazi országimázst. Ehhez persze vezetői szinten kellene némi intelligencia, amit sajnos nemigen látok.

Nem tudom, létezik-e a cikk a neten ingyen. Minden esetre a 27.08.2020 dátummal megjelent "Die Zeit" hetilap Tudomány és azon belül Medizin részében van. Érdemes elolvasni!

Örök élet?

 Tegnap egy érdekes adást láttam a tv-be. Egy Steve Horvath nevü biologussal beszélgetett egy riporter. A név megtévesztő mert ő Stefan Horvath néven született valahol Hessenben, de már 30 éve Kaliforniában kutat. A teóriája az, hogy az emberi test minden egyes sejtjében van egy biológiai óra. Ha ennek az órának a járását lelassítjuk, akkor tovább élünk. Ő az egészséges életmódra, sok mozgásra és megfelelő étkezésre fekteti a hangsúlyt.

Hogyan került ehhez a témához? Van egy egypetéjű iker fiú testvére, aki homosexuális. Azt kezdte kutatni, hogy a testvére DNS-ből kimutatható-e a homosexualitás. A válasz nemleges lett, de ő benne maradt a témában. Különleges módszert dolgozott ki, amivel méri az emeberek valós biológiai korát. Vicces volt, hogy miközben ők, az ikrek, 51 évesek. A testvére biológiai kora 48 év volt, az övé viszont 53. Úgy gondolja, hogy 82 éves koráig fog élni.  Amerikában ezekben az örök ifjúságot ígérő dolgokban hatalmas pénz van. Csak a google 15 milliárd dollárt áldozott ilyen jellegű kutatásokra. Gyönyörű nagy épületük van és igen sokan dolgoznak a különböző teóriákon a laborokban. 

Egy másik irány, a növekedési hormon injectiók. Miután az ember maga felnőttként már nem termeli ezt a hormont, az egyik biológus kidolgozott egy tervet. Fél éven keresztül hetente négyszer nyomta magába az önkéntes, 56 éves, alany a hormon injectiót. Nos ettől még én is erősen idegenkednék, mert ki tudja mit növeszt majd a hormon. De az önkéntes nagyon boldog volt, mert biológiailag 2 évvel fiatalabb lett, amin még Mr. Horvath is igen elcsodálkozott. 

Megint másik orvos biológus a fiatal vérrel kisérletezik. Ezt csak egereken mutatták be. Ha az öreg egérbe fiatal egér vérét keringetik, akkor az öreg egér megfiatalodik. Mondjuk, hogy összevarrtak egy fiatal egeret egy öreggel, így közös lett a vérkeringésük, majd szétfejtették őket és az öreg fiatal lett, ezt a módszert embereken még Amerikában se tudnám elképzelni. 

A megszólaltatott német szakemberek, kicsit szkeptikusak voltak, de kihallatszott az enyhe irigykedés, hogy Amerikában mi mindent lehet csinálni, ami felénk lehetetlen lenne.

Nos ma véletlenül bejött egy műsor, a műgyerekek gyártásáról, hát az se semmi, de nem is tilos. 

A végén megszólaltattak egy 82 éves német filozófust, aki közölte, hogy nem akarna abnormálisan sokáig élni, mert minek Végén már minden unalmas lesz és mire odáig eljut valaki, már nem akar valami telejsen újat kezdeni. Nagy mértékben egyet értettem vele.