Szerda, csütörtök

Nos a szerda se maradt el a hétfőtől meg a keddtől. Délután 3-ra volt időpontom a szemorvosnál. Ott voltam természetesen 5 perccel előbb. Kijön a doktornő és elkezd bocsánatot kérni, mert állítólag nekem fél négyre van időpontom és most jön valami nagykövet 3-ra. Doktornőt nagyon régóta ismerem, rettenetesen rosszul tud hazudni. Az időpontokat nem ő csinálja, hanem a recepcio. Miután kivártam a nagykövetet, 4 szemközt elárulta, hogy a fél recepció elment szülni, az újak meg össze-vissza kavarnak. Mondtam régi főnököm jelszavát, hogy csak 45 feletti nőket veszünk fel, a többivel csak baj van. Nagyon egyetértett, pedig többszörös nagymama.
Ezek után, este 10 után a k. ügyvédnőnk elküldte a már 2 hete nála üdülő végzést, miszerint elutasították B. méltányossági kérelmét adó ügyben. Szerinte nem érdemes már fellebbezni. Különösen nem, miután most ő otthon van, mert szült és a kolleganője pedig szabadságra ment. Dühít az önkormányzat is a szerintem teljesen igazságtalan adóval, de még jobban dühít, hogy egy ügyvédnő, akit természetesen megbíztunk és fizetünk, egyszerűen sutba vág mindent mert ő most szül. Nem tudta előre? Hirtelen jött? Komolyan nem értem ezt a világot. Hogy egy közalkalmazott tessék-lássék tologatja az aktákat  az természetes, de egy maszek ügyvéd? Hol élünk?

Az önkormányzat indoka, B.-nek "sokkal" több a bevétele mint a minimálbér. Igaz, de a több a lakásért havonta kapott életjáradékból van. Azért adta el a lakást, mert nem akart minimálbér nívón élni. Ez a rohadt adó meg több mint 400ezer forint, mert visszamenőleg kérik, nem tudom hány évre. Ezután már csak évi 50ezer lesz, bár az ideire nem küldtek befizető lapot. Szerencsémre betörtek és elloptak egy rakat értékes dolgot, fizetett a biztosító, így az önkormányzat megkapta a pénzét.

Remélem ma már megtört a pech sorozat. Azon kívül, hogy egy falat pörkölt végig rohant a ruhámon, semmi rossz nem történt, sőt! A kardiológus nagyon elégedett volt a szívemmel.

Bánat

A hét rosszul, bosszúsággal kezdődött és ma bánattal folytatódott. Az újságból értesültem, hogy öreg barátaim 50 éves lánya meghalt. Nem akartam hinni a szememnek. Persze felhívtam a szülőket. Nemrég is beszéltünk, de egy szóval nem említették, hogy valami baj lenne. Soha nem voltak túlzottan közlékenyek a család dolgaival kapcsolatban. Kiderült, hogy mellrák. 6 hónap alatt elvitte.
Ilyenkor eszembe jut a sok papolás az egészséges életmódról és környékéről. Ebben a családban a lányon kívül mindenki orvos. A szülők, a báty, és az összes nagynénik. Se a szülők se a gyerekek soha nem dohányoztak és max. társaságban ittak valamennyit. A lány mindig vezetett ami az ivást már eleve kizárta. Tudom, hogy kicsi koruktól odafigyeltek a szülők a gyerekek egészséges étkezésére. Ráadásul a lány teljesen belement az egészséges életmód propagálásába. Ha a szülőknél volt grillezés ő külön csirkemellet vagy halat sütött magának, mert az az egészséges. Kizárólag bio élelmiszert vásárolt. A mamával kuncogunk mindig a lány ezen heppjén. Ezek után kit visz el a rák? Reggel óta nem tudok magamhoz térni.

Nem az én napom:-(

Ma 11-re kellett mennem valahova. El is indultam időben, villamos jött, felszállok, leülök és keresztbe teszem a lábam. Eddig minden jó, de ekkor lenéztem a cipőmre és megállapítottam, hogy válik le a talpa. Közben már túl voltam a második megállón, esélyem se volt, hogy visszamenjek cipőt váltani. Nézegettem a villamos ablakából és mikor a Délinél megállt a villamos, látom, hogy a túloldalon van egy papír és írószer üzlet. Nosza leugrottam a villamosról, lépcső le, aluljáró a túloldalra, fel és irány a papirbolt. Szerencsére? nyitva volt. Berontok és kérek pillanat ragasztót. A nő elsorolt 5 különbözőt, de egyik se az általam ismert UHU márka. Megvettem egy tubusosat. Aluljáró le vissza a villamoshoz és fel. Leültem és elkezdtem kinyitni a tubust, de nem nyílt. Hosszasan vacakoltam vele, már a Fogasnál jártunk, mikor rájöttem, hogy ki kell szúrni a tubust. Végre sikerült és pillanatok alatt mindenem ragasztós lett. A kezem leginkább de sajnos a nadrágom is. Úgy néztem ki a végén, mint akit letojt egy galamb. Benyomtam a tubus maradék tartalmát a cipő talpamba és jól ránehezedtem. A következő percben azt hittem odaragadtam a villamoshoz. Végű elengedett a padló de a talp az változatlanul kaffogott. Néhány papirzsebkendőt feláldozva, ártalmatlanná tettem a tubust és már le is kellett szállnom. Óvatosan mozogtam a lebegő talpú cipőmben és pontosan értem a célomba, majd indultam haza. Cél villamosomon voltam már, mikor telefonálni akartam, de a táskámat nem tudtam kinyitni. A zippzárjára is ment egy kis ragasztó. Kicsit pánikba estem, mert se telefonálni nem tudtam, se a lakáskulcsomat kiszedni ha nem nyílik ki a táska. Kb. 5 megálló hosszan kínlódtam. Végül egy óvatlan pillanatban egy nagyot köptem a zippzárra és csodák csodája kinyílt a zippzár. Nagyon megkönnyebbültem. Sajnos a nadrág feltehetően kuka érett lett, pedig egyike a keveseknek ami még jó rám. A cipő mentségére szolgáljon, hogy az utolsó Bally cipőm és minimum 25 éves. Gondolkozom rajta, hogy mi legyen a sorsa.
Mindig mondtam, hogy hétfőre nem érdemes semmit tervezni, mert ez egy rossz nap, csak gondoltam, hogy mióta nem dolgozom, talán már elmúlt a hétfői átok.

Szinészek

Ifjú koromban kerültem először olyan társaságban, aminek színész tagjai is voltak. Elég hamar megtapasztaltam, hogy ez a mesterség és a gerincesség avagy erkölcs igen távol állnak egymástól. Egy-egy szerepért még az is megnyalja a hatalom talpát, akinek nincs is szüksége rá.
Ma reggel kezembe veszem az újságot és mit látok az első oldalon. Az általam mindig semminek se tartott de államilag feldicsőített öreg Töröcsik Mari nyaldossa Vidnyánszki arcát. Ha ezt egy huszonéves szinésznő csinálja, azt mondom, ok. a karrier a szerep a megélhetés, de neki? Már összehabzsolt minden kormánytól minden pénzzel járó kitüntetést. Most még ezektől is kell? Gyomrom forog, de komolyan.
Olyasmiről meg már álmodni se merek, hogy mi lett volna, ha senki nem lett volna hajlandó szerződni ehhez a pasihoz meg a ronda Nemzeti Színházhoz.
Jó hogy soha nem kerültem olyan helyzetbe, hogy nyalnom kellett volna valamilyen hatalomnak. Biztos éhen haltam volna.

Az egészség

Lassan már nem merem azt mondani, a  "hogy vagy" kérdésre, hogy köszönöm jól. Van aki nem hiszi, nem akarja elhinni. Miért gondolják az emberek, hogy hazudom? Aki hitetlenkedik, öreg barát persze, tudom, hogy sokféle bajjal küszködik, de nem vallja be. Orvoshoz nem megy, mondjuk ebben igaza van. 83 évesen már nem kell orvoshoz szaladgálni, de legalább ne akarja bebeszélni nekem, hogy én se vagyok jól.
A másik, 80 éves régi jó barátnőm. Ritkán beszélünk, mert zűrös őt a megfelelő időpontban hívni. Ma sikerült. Két hete volt egy hétig kórházba, mert már megint nem kapott elég levegőt. Hihetetlen dekompenzált a szíve, ezer gyógyszert kell szednie. A férje 86 éves, tavaly átesett egy strokon, ma már megint vezethet, ami jó. Most ugyanis a barátnőm napok óta úgy szédül, hogy nem tud járni se. Orvos szabadságon van, talán holnap már ott lesz. Svédországról van szó természetesen, ahol bőven van egy orvosnak 1-2 hónap szabadsága. Helyettes meg sehol.
Szokásos kérdésre, hogy mi hogy vagyunk, kicsit szégyenlősen mondtam, hogy egyelőre még remekül. Csak egy sóhaj volt a válasz, miszerint "jó nektek!" Tényleg jó. Tisztában vagyok vele, sajnos félek is, hogy meddig fog még ez az állapot tartani. Mikor a kortársaimmal beszélek, mindig olyan mintha egy jövőképet látnék, ami se nem jó se nem szép. No de holnap felhívom a 90+ barátnőket. Hátha jobb kedvre derülök.

Semmi különös

Csak azért írok, hogy lássam élek még. Mostanában kicsit lelassult az élet. Igaz a meleg miatt napokig csak itthon üldögéltem, így módom se nagyon volt valamin felhúzni magam.
Tegnap elhívtam a szakértőmet, mert a biztosító felhívta a figyelmemet, hogy legközelebb baj lesz ha nincs értéklista. Persze nem vallották be, hogy a nagy cirkusszal megszerzett engedélyem ellenére se találtak semmilyen listát. Nos majd összeállítok valamit. Azt hiszem a megmaradt holmik már nem olyan kelendőek, mint ami eltünt, persze ha meg akaránám venni azért lenne ára.
Ma voltam valahol, ahol mig a tulajdonosok az emeleten tv-t néztek, szépen leszedték és elvitték a muzeális értékű képeket a falról. Csodák csodája másnap megtalálták a képeket az Ecserin. Ez a happy end tipikus esete. Egyrészt ügyes rablók voltak, másrészt meg hülyék. Azokat a képeket itthon soha nem lehetett volna eladni, külföldön meg nem annyira értékesek mint itthon.
Mióta elhatároztam, hogy lecserélem a nyomtatómat, úgy nyomtat mint egy kisangyal. De azért megrendeltem az ujat, B. kivánsága szerint egy Canont. Vasárnap rendeltem neten, lehetett választani, küldés és elhozás közt. Miután a szomszédos ujságostól is el lehetett hozni azt választottam, B. esküdözött, hogy nem egy ügy az elhozás. Jött ma az e-mail, hogy ideért a csomag. Átmentünk, noná, hogy egy hatalmas doboz volt. Sehol semmi fogás nem volt rajta, de B. mielőtt szólhattam volna, már kapta is és elindult vele. Rá a mozgólépcsőre lefele, aminek a közepén szépen fenékre ült, miközben rám jött a frász. Állandóan azt hiszi, hogy még mindig 20 éves. Szerencsére a lépcső alján szépen felpattant, a dobozt is fogta görcsösen. Most már az a mese, hogy érezte, hogy csúszik a doboz, ezért inkább leült a lépcsőre. Egyszer infarktust kapok miatta. Most boldogan tanulmányozza a nyomtató 16 nyelven irt utasítását.
Helyeírás ellenörző nem működik!:-(((

Igaz mese

Van egy 94 éves barátnőm jó messze él szerencsére remekül. Mindig vidám, egy cseppet sem életunt. Az élet gyönyörű, mondja és hozzá teszi: ki tudja meddig élvezhetem még. Elég ritkán beszélünk, aminek persze én vagyok az oka, hiszen én telefonálok majdnem ingyen az internetről. Ahogy szokás érdeklődöm a gyerekeiről, akik már persze mind 60+ korban vannak. Az egyik unoka válik, a többi megvan. Van több dédunoka akik megrémülnek ha látják, hiszen egy évben egyszer ha találkoznak egy ilyen csúnya öregasszonnyal, mint mondja nevetve. Van egy kedvenc fia, akit csak csirkefogónak hív. A fiú óvodás szinten beszél magyarul. Nagy nőcsábász, több felesége és megszámolhatatlan mennyiségű barátnője volt. Most éppen egy magyar lány, aki naná több mint 30 évvel fiatalabb nála. Távoli ország éttermében volt kasszás, ahová a férfiú betévedt enni és azonnal feltűnt neki ez a szép leányzó. Beszédbe elegyedtek és kiderült, hogy a leány magyar, egy vidéki városkából keveredett oda. Barátnőm holtra röhögni magát, ahogy a fia most töri a nyelvét a magyar nyelvvel. Együtt élnek már, sokat utaznak.
Bár ezzel a fiúval kapcsolatban a barátnőm elég harcedzett, mégis megkérdezte, hogy mégis ez a nagy korkülönbség, mit csinálsz egy ilyen fiatal lánnyal? A válasz: Anyám, akarod, hogy részletezzem? Na ezen jól elkacarásztunk.
Különben ez a barátnőm az aki 19 évesen találkozott a férjével és vihar sebesen össze is házasodtak. Túl az 50. házassági évfordulón özvegyült meg. Nagyon fitt és fürge volt mindig. Kérdezgettem, hogy mégis nem gondolkozol valaki újon? De nem akart, pedig szemem láttára is körüludvarolták a férfiak.
Ezzel a testtel? Kérdezte tőlem. Hát nem volt üde már az biztos, de miért ne? Addig addig, míg leesett nálam a tantusz, hogy ő a férjén kívül még az életben nem vetkőzött le senkinek. Nem egyedül voltam vele, négyen sétáltunk nők, mikor megálltam és felkiáltottam: "Ne mondd hogy soha az életedben nem próbáltál mást mint a férjedet????"  Teljesen ledöbbentem. Mindegyik nő idősebb volt nálam. Az egyik elvált, a másik már kétszer megözvegyült és akkor az új társával volt ott. Elhagyott a jól neveltségem és egyszerűen szörnyűnek tartottam még a gondolatot is. Mellesleg egy irtó kedves jópofa ember volt a férje. Különben olyan fiatal a lelke még ma is, hogy úgy tudok vele dumálni hosszasan, mintha korombeli lenne.