Az egészség

Lassan már nem merem azt mondani, a  "hogy vagy" kérdésre, hogy köszönöm jól. Van aki nem hiszi, nem akarja elhinni. Miért gondolják az emberek, hogy hazudom? Aki hitetlenkedik, öreg barát persze, tudom, hogy sokféle bajjal küszködik, de nem vallja be. Orvoshoz nem megy, mondjuk ebben igaza van. 83 évesen már nem kell orvoshoz szaladgálni, de legalább ne akarja bebeszélni nekem, hogy én se vagyok jól.
A másik, 80 éves régi jó barátnőm. Ritkán beszélünk, mert zűrös őt a megfelelő időpontban hívni. Ma sikerült. Két hete volt egy hétig kórházba, mert már megint nem kapott elég levegőt. Hihetetlen dekompenzált a szíve, ezer gyógyszert kell szednie. A férje 86 éves, tavaly átesett egy strokon, ma már megint vezethet, ami jó. Most ugyanis a barátnőm napok óta úgy szédül, hogy nem tud járni se. Orvos szabadságon van, talán holnap már ott lesz. Svédországról van szó természetesen, ahol bőven van egy orvosnak 1-2 hónap szabadsága. Helyettes meg sehol.
Szokásos kérdésre, hogy mi hogy vagyunk, kicsit szégyenlősen mondtam, hogy egyelőre még remekül. Csak egy sóhaj volt a válasz, miszerint "jó nektek!" Tényleg jó. Tisztában vagyok vele, sajnos félek is, hogy meddig fog még ez az állapot tartani. Mikor a kortársaimmal beszélek, mindig olyan mintha egy jövőképet látnék, ami se nem jó se nem szép. No de holnap felhívom a 90+ barátnőket. Hátha jobb kedvre derülök.