Nem mindig csodás az élet

 Megtanulhatnék már némán magamban örvendezni. Sajnos ha elengedem magam és nyilvánosan örvendezek, rögtön becsap a mennykő. 

Múlt pénteken Bandi megevett valami romlott virslit, amivel alaposan elrontotta a gyomrát. A virslit nem én vettem, a délutános gondozónő hozta magának és berakta a jégszekrénybe. Aki reggel volt ott, ezt nem tudhatta, így felsorolta Bandinak, hogy mi van a jégszekrényben. Bandinak reggelire a virsli kellett. Na ezzel a gyomorrontással elkínlódott két napot. Amint kezdett jobban lenni, elkezdett a torkára panaszkodni és köhécselt is egy kicsit. Nem volt kedve felkelni, a hét elején lemondta a tornát stb. Hiába papolok ilyenkor, hogy minden óra a mit az ágyban tölt csak árt neki, nem használ semmi. Persze enni se akart, amitől aztán nekem is végleg elment az étvágyam.  Szerencsére csütörtökre már össze szedte magát, de most meg hasmenése van. Ilyen se volt eddig még soha. Ma csak almát és banánt vacsorázott, remélem ez használ.

Közben én is be lettem zárva, mert csütörtök este hirtelen belázasodtam. Tegnapig semmi más bajom nem volt, de tegnap óta náthás is vagyok. Szedem az itthon található lázcsillapítót, de a láz nem hagyja magát. Mondjuk most nem vagyok lázas, de komoly hőemelkedésem van. Nagyon unom. 

A balkon tatarozás még mindig tart. Nem elég nekem az időjárással járó sötétség, még nagy fekete és zöld ponyvákkal is el vagyok függönyözve.Most ha süt a nap se tudom élvezni, mert nem tud a ponyváktól besütni. Az óra vissza állításról már nem is beszélek, mert majd még megfelelek az átlag nyugdíjas öregasszonyoknak, akik állítólag csak panaszkodni tudnak.

Csodás csütörtök

 Az elmúlt héten, csütörtökön délben mentem át Bandihoz, mert este színház volt a programon. Ott volt nála a gyógytornász lány, de én bent leültem a szófára, hogy ne zavarjak. Egyszer csak mit látnak szemeim, Bandi sétál be a szobába a rolátorral. Mellette a lány vezényli a lépteket. Leesett az állam, csak bámultam szájtátva. Bár az utóbbi időben, mindig fent van és üldögél, ügyesen ül át innen-oda stb., de járni nem hittem, hogy még látni fogom az életben. Ha lett volna ott egy üveg pezsgő, biztos felbontottam volna.A gondozónővel együtt majdnem táncra perdültünk. 

Pénteken nem láttam, de a gondozónővel még egy kicsit hosszabb sétát is tett. Tegnap sajnos én voltam ott.Velem nem akart sétálni. Igaza van, nem lennék nagy segítség ha elesne. Ma csak elindult reggel, de hamar abba hagyta. Feltehetően az időjárás nem volt jó hatással. Beígérte, hogy saját lábán megy be este az ágyba, majd meghallom, mi lett. 

De ezen a csütörtökön volt még egy nagy élményem. Megnéztem az Örkény színházban az Isten cimü darabot. Az írója Ferdinand von Schirach, már több sikeres darabot és könyvet irt. Szeret kicsit provokálni. Nos a darab az eutanáziáról szól pro és kontra. Láttam az eredetit a német tv.ben. Ott is lehetett szavazni, betelefonálással. Az eredmény kb. 70% igen és 30% nem volt. Mikor ezt láttam, Németországban még bűntett volt a halálba segítés. Azóta már megengedett, bizonyos feltételekkel, természetesen. Nos nálunk általában 60% az igen és 40% a nem. Meg lehet nézni az Örkény színház honlapján. Minden előadás fel van tüntetve a szavazás eredményével. 

Mint bejelentették az író engedélyével kicsit hozzá passzították a darabot a magyar viszonyokhoz és törvényekhez. A hozzá igazítás is nagyon tetszett. Kedves kis törvényeink vannak. Pl. egy magyar állampolgáron Svájcban se szabad segíteni, mert megbüntetik azt aki segített. Azért megnézném, mikor eljárást indítanak itthon a Svájcban már évtizedek óta törvényesen működő non profi cég ellen.

Meglepő volt a sok fiatal néző. Nem hittem volna hogy a mai 20-30 éveseket érdekli ez a téma. Barátnőm is csodálkozott, mert ő sokat jár színházba és nem szoktak fiatalok lenni ott. 

Az örömöktől függetlenül nagyon rumlis hetem volt. Tegnap este holt fáradtan jöttem haza. No de ugye teher alatt nő a pálma.:-)

Nyugalom?

 10 nappal ezelőtt, azt hittem végre lesz egy kis nyugalom körülöttem, de tévedni emberi dolog. Kezdődött, hogy a hétvégi gondozónő aki egyébként az állandó beugró is, covidos lett. Így aztán szerdán rám esett a gondozás. Ebben csak a a baj, hogy közben itthon minden marad. Rengeteg dologgal vagyok elmaradva. Szerencsére a szombati bevállalta a vasárnapot is. Ez persze csak az egyik oldala az érmének. A másik az itthoni bosszúságok. 

Hosszú boldog együttlét után az egerem behalt. E-mail az informatikusnak, aki kevéssel éjfél előtt fel is hívott és megreparálta az egeret. Igen ám, de másnap reggel a klaviatúra sem működött. A már előző nap beindított kis úti laptopomon ment a segélykérés a informatikushoz. Némi nyűglődés után kiderült, hogy a szintén elaggott tasztaturát is ki kell cserélni. Szerencsémre igen segítőkész a pasi, megbeszéltük, hogy mik a kívánságaim és megrendelte nekem a dolgokat. A tasztatura kicsit húzós, de ragaszkodom a logitech világítós billentyűzethez és annak ára van. Gondolom ez lesz most már életem utolsó beruházása.  Az egér gyorsan megoldódott, mert találtam Bandinál titkos raktárban 3 darab egeret. Végül is csak a legkevésbé szimpatikus volt életképes. Szóval most itt pötyögök a mélyfekete billentyűkön és keresem a betűket. Amit nem találok, azt kijavítom a végén a helyesírás javítóval. Normál esetben észre se veszem, hogy milyen sok hosszú i és ü van a szövegben.

Ma megint én voltam a délutános Bandinál és sajnos úgy néz ki, hogy a szombatot is megkapom, de sebaj! Majd a tabáni templomban az urnában kipihenem magam.:-)

Nincs nyugalom

 Vasárnap este akartam írni ide, hogy végre nyugodtabb volt a hét és az lesz a következő is. Erre tegnap, hétfőn reggel, mikor felhívtam Bandit 9 óra után valamivel, kiderült. hogy nem jött senki hozzá.  Persze azonnal kaptam magam, reggeli nélkül, beugrottam valami ruhába és rohantam át hozzá. Ő közben felhívta azt akinek jönni kellett volna, de nem jött. Az  meg kijelentette, hogy nem neki kellett volna jönni. Ez persze nem volt igaz. Szóval csináltam a reggelit. Sajnálatos módon a vasárnapi hölgyet is le kell majd egy kicsit tolnom. Nem vitte le a szemetet, nem voltak elmosva a poharak, na és a kávéfőző. Nem volt leszedve róla a kar, ami határozottan nem tesz jót neki és ezt mindig mindenkinek a szájába rágjuk. Ráadásul egy csepp víz se volt benne. Ezt meg nem lehet nem észere venni.

Közben megérkezett a masszőr is. Szerencsére ráért és szívesen megvárta, amíg Bandi megreggelizett. Én meg haza rohantam, mert marhasült volt ebédre betervezve és az nem készül el olyan gyorsan. Miután a marhát oda készítettem, magam is lenyeltem egy kis kávét és elkezdtem organizálni. Felhívtam az ebéd hordót, hogy menjen oda ha ráér és majd szólok ha jöhet az ebédért. Felhívtam az Empátiát, ahonnan kapom mindig a dolgozókat. Nemsokára jelentkezett is valaki, aki ma este eljön körülnézni.

Közben Bandi véletlenül rossz számot hívott és az egyik régebbi nőnél kötött ki. Azt rögtön átirányította hozzám. El tudott jönni kettőre. Így a tegnapi nap megoldódott. Szerdán is jön délutánra, a délelőtt az enyém lesz, ami ismételt kora kelést jelent. A többi napokat vállalta a váltótárs. 

Ennek a most elküldött nőnek már úgyis kifele állt a szekere rúdja. Sajnos nála is előjött az, hogy nagyon biztosnak érezte a helyzetét és egyre nettörődőbb  lett. Én meg sajnos olyan vagyok. hogy ha egyszer  megmondom mik az elvárások, nem megyek naponta és mondom el újra, inkább megcsinálom magam.  Viszont a másik nőnek október végén operálják a lábát, kiesik 3 hétre, ezt majd meg kell oldanom valahogy. 

Hála az égnek, Bandi egyre ügyesebb. Tegnap, mikor egyedül volt ki kellett mennie a füdőbe. Persze az ágya végéhez oda volt készítve a szék, arra átült és ki nyomta-húzta magát a wc-re. Aztán meg vissza is került az ágyába. Ezt 2 hónapja még egyedül nem tudta megcsinálni. Nála ilyenek a sikerélmények. Nálam meg az lesz, ha gyorsan tudok találni egy megfelelő váltótársat a megmaradt gondozónő mellé. 

Kedd este. Eljött az új gondozónő jelölt. Szimpatikusnak találtuk, igaz, hogy microt ő nem használ, mert az "káros hullámokat" bocsát ki, szerencsére van villany főzőlap.Viszont jön holnap délelőtt helyettem és hétfőn kezdi a rendszeres munkát. Hát majd meglátjuk.