Húsvét

Nos ma már majdnem túléltük az ünnepeket. Nekem nagy feladat manapság már 4 napra tervezni, szervezni és főzni ebédeket. Most is hármasban voltunk, ha valaki ház tartott volna helyettem még élveztem is volna az ünnepet.  Természetesen elszámoltam magam, így ma délben kiderült, hogy holnapra már csak a maradékok lesznek ebédre. Szerencsére a vendégségben kaptam egy jó adag füstölt főtt sonkát, így megvalósulhat a betervezett sonkás kocka. Végül is szép volt az idő, de ezt csak tegnap sikerült kihasználni, délután egy kiadós sétával. Ma viszont vendégségben voltunk. Meglátogattuk a barátnőmet, illetve az éber kómás férjét. Örültem, mert a férj fülig érő mosollyal fogadott, szemlátomást megismert. A két fiúra nem mosolygott. Voltak még ott családtagok, két nagyon helyes felnőtt unoka, szóval jól éreztük magunkat. 

A nyuszi nekem drága "ajándékot" hozott. A múlt héten voltam a térd orvosomnál, aki úgy gondolja, hogy itt az ideje, hogy vegyek egy mély lélegzetet és operáltassam meg a másik térdemet is. Felhívtam a figyelmét a koromra, de szerinte olyan jó állapotban vagyok, hogy lesz még néhány évem, élvezni a jó térdemet. Nos azóta is kapkodom a levegőt, de nagyjából már beleegyeztem, hogy hogy szeptember, október táján belevágok. Ha az is olyan jól sikerül, mint az első térd, akkor feltétlenül megéri, a nem csekély költséget. Közben magamban nyugtatom magam, hogy ősz még messze van, azt meg is kell még élni, stb. Bandi izgul, hogy mi is lesz, de a 3 nap kórházat majd csak túlélem, aztán meg már semmi gond. Mr. Jóképű is itthon lesz és már mondta, hogy számíthatok rá, mindenben segít. Ilyenkor gondolom, hogy talán mégse vagyok olyan gonosz, mint sokan hiszik, ha így jön a segítség szükség esetén. Persze nyugtával dicsérjük a napot.:-)

Nem unatkozom

Mr Jóképű, aki úszik, fut napi rendszerességgel, most éppen konditerembe iratkozott be. Gondolom nagy lendülettel ment, mikor a bevásárlóközpont kőkemény kövén megszédült, majd elvágódott. Mire magához tért, már volt mentő és orvos is. Gondolom a helyszínen lévő magán kórházból ment ki valaki. A mentők már a kórházzal tárgyaltak, ahonnan mondták, hogy mit kell csinálni. .9 óra után szólt nálam a telefon, előbb ő beszélt, majd átadta a mentősnek, aki biztatott,, hogy menjek oda megvárnak. Végül is megmondták, hova viszik és mentem utánuk taxin.. János kórház, traumatológia. 

Egy ilyen menetem már Lényemmel is volt. Igaz ő az utcán esett össze és verte be a fejét. A mentők nem jöttek, az utca népe riasztott engem és haza sétáltunk. Aztán mégis hívtam a nemtőket, jöttek is, de semmi ellátás, visznek a traumatológiára, a Fiumei útra. Minden rosszra el voltam készülve, de fél óra alatt, megcsinálták a CT-t bekötötték a fejét és jöhettünk haza. . Azt hittem most is ez lesz, de nem így lett.

Iszonyú sok ember, ágyon, tolószékben, stb.  Aztán végre elvitték, én meg vártam. Aztán vissza hozták, közben lett CT és egy derék röntgen, mert fájlalta a fenekét. Maradt a várás. Elkaptam egy orvos küllemű férfit, mennénk már haza, mire várunk? Oh ja. A fejét még nem látták el. Aztán mozgás lett és több ágyat betoltak egy nagy terembe. Gyorsan beosontam és oda adtam a telefonját, hogy legalább tudjunk beszélni. A személyzet persze rikoltozott, hogy tilos ide belépni. Jött megint az orvos, kérdeztem, hogy legalább egy kávét vagy valami vizet, nem küldhetnék be neki. De nem, semmi nem ihat!Telt ámult az idő, kezdtem én is éhes és szomjas lenni, de várni kellett. Végre megjelent megint az orvos, "maga akart olyan idegesen haza menni?" Igen. A "férjét" itt tartjuk megfigyelésre, mert vér van a koponyájában.Felhívtam telefonon, neki nem mondtak semmit. De aztán csak kitolták, lift, második emelet, agysebészet. 

Nos ekkor kezdődött csak az igazi élet. Gyorsan számba venni mit kell behoznom. Pizsama valami egyéb ruhanemű. Még apám idejéből tudtam, hogy a wc papír az hiánycikk a kórházakban. Törölköző, fogkefe stb. Megint taxival le a hegyről, lakásából össze szedni a holmikat, taxival vissza, majd a cuccal vissza a hegyre. (egyszer jöttem le gyalog, 5700 lépés volt) Ápolónő nézi ahogy rakodjuk ki a holmit, véres ruhákat persze elhoztam, majd rám néz és kérdez valamit ..... nem tetszett hozni? Nem értettem, mit nem hoztam? Étkészletet!!!Hát ez nem jutott eszembe. Kapott ugyan egy papír poharat és egy műanyag kanálkát, amit az ápolónő gondosan elmosott, eltörölgetett és vissza tette a rozzant éjjeliszekrényre. Másnap délelőtt málháztam megint, vittem az étkészletet és egy narancslevet, mert a kórházban víz sincs, csak valami rettenetes rossz tea. 

Ez volt a sokkoló rész. De az ápolónők kedvesek, az orvos is rendes. A szoba 3 ágyas és van hozzá külön zuhanyozó és wc. Igaz függöny vagy fal a zuhanynál nincs, így még a szerény alsó zuhany után is úszik minden, de van. A karjába be van kötve két vacak, ami miatt felül nincs zuhany. 

Első közlés szerint péntekig marad megfigyelés alatt, de ma hiába mentem oda, nem engedték el, majd hétfőn, mondta az ápolónő. Eléggé le voltunk lombozva, mert a 2 napi benti kaja után, már fogyási vágy ellenére is igen éhes volt. Miután haza jöttem, jött a hír, holnap délben elengedik. Reménykedünk.