Piruettek a térdem körül

Néhány hete láttam egy német egészségügyi adásban, hogy valami új injectioval segítik az elkopott térdízületeket, megelőzendő a műtétet. Mint az orvosom mondta, nekem még nincs szükségem műtétre, de ettől még fáj persze. Az itt elérhető, egyébként patikában szintén nem kapható injectio az egyik térdemre jó volt a másikra másodszorra már nem.
Persze az adás nyomán kikutattunk mindent a neten és kinyomtattuk németül és angolul is, mert nem tudtam az orvos melyik nyelvet tudja inkább. Tegnap oda vonultam, új röntgen és utána kezébe nyomtam az egész irodalmat. Nagy érdeklődéssel olvasta és természetesen ő felírja, szerezzem be, benyomjuk, aztán majd meglátjuk.
Itthon aztán felhívtam a pharma futár céget, akik már sok mindent beszereztek Emberem betegsége alatt, meg mást is. Most kiderült, hogy ez náluk nem szerepel, illetve nem kapható.
Ismét elmélyedtem a net mélységeibe. Német patika, csak országon belül szállít. Másik hasonló, csak német nyelvterületre szállít. A harmadiknak kell a recept másolata, igen ám, de hogy küldjem el, se használható e-mail cím se telefonszám se semmi.
Végül bedühödtem és előkerestem a neten persze a zürichi patika címét. Ezek már 50 éve még anyámnak küldtek Magyarországra gyógyszert amit én Stockholmból intéztem. Nekem is adtak már recept nélkül amit kértem, látogatásaim során, tehát rugalmasak. Megírtam mi a nyűgöm, kértem segítsenek. Ez d.u 6 körül volt. Este mikor haza értem a hangversenyről már itt volt a válasz. Természetesen beszerzik Németországból, el is küldik, fizethetek kreditkártyával vagy átutalással. Ma megírták az árat is, csak közel 100 Euróval drágább ampullánként mint Németországban. Ez van, ez Svájc, a szerviz pénzbe kerül. 1 hét múlva írják mennyit utaljak szállítással együtt.
Már vértezem magam a harcra, a biztosítómmal. Remélem meg fogom tudni őket győzni, hogy a műtét Svájcban sokkal többe kerülne nekik mint ez a vacak.
Aztán, hogy használ-e az a jövő titka. Állítólag az első kúra után évente kell egy ampulla. Szép lenne, meg jó is, ha igaz lenne.

Éljen a vonat!

Jól elkinlódtam és sokat dühöngtem a közelmultban a fapados repülőjegy miatt. A fő dühöngés feltehetően majd ott lesz, amikor a karámban állunk és terelgetnek kifele mint a juhokat. Az egész a végén persze messze nem olcsó, de fapados.
Nos a másik utunk Münchenbe visz majd. Elmentem a Délibe, amit szivesen felrobbantanék. Ennyi lépcső és sehol egy lift vagy hasonló. Kicseleztem persze, inkább gyalogoltam mint lépcsőztem, de akkor is felháborító most a XXI. században, az olimpia előtt!
Szerencsére a pénztárnál senki, ezért szeretek oda járni. Bemondtam a célt, valamint a dátumokat, oda-vissza. Mondtak valami viccesen alacsony összeget. Bíztos, oda-vissza, értetlenkedtem. Igen. Na és első osztályon mindez mibe kerülne? 27ezervalamennyi. Nos akkor kérek 3 személyre asztalos ülőhelyet. Megvan. A fapadosok meg kinyalhatják. Nyáron Berlinbe is vonaton megyünk. Van elsőosztályú hálókocsi, külön zuhannyal és wc-vel. Időnk van, nem fogunk bosszankodni.

Olimpiáról jut eszembe. Már előre élvezem, maikor jönnek a vendégek és vagy az u.n. gyorsfotgalmin dugulnak be, vagy a csodálatos busszal bemennek a kökibe, ahol lépcsőn, ott nincs mozgólépcső, lemennek, illetve átbotorkálnak a metrohoz. Nincs ám semmilyen nyelven kiirva semmi. Én is az ott lézengő BKV-stól érdeklődtem, hogy mi hol van. Ha meg a metro addigra totál szétesik, akkor majd lesz valami busz be a városba. Isteni lesz!
Buszok persze normál BKV busz, semmi külön koffer hely meg ilyesmi. Nem lehetne mindjárt a téli olimpiát is itt rendezni? Kerületünk már építi a sípályát a Normafánál.:-)

Pénz, kapzsiság :-(((

Tegnap este néztem egy dokumentum filmet Yves Montandról. Sok újat nem tudtam meg, az már mindig világos volt, hogy egy totál elvakult szalon kommunista volt, aki még Sztálint is nagyon tisztelte. Ez már akkor tudott volt, mikor 56-ban Pestre jött vendég szerepelni. Ott voltam persze, a hangja igen kellemes volt.
Ami új volt számomra, az a halála után történt. Volt egy nő, aki állította, hogy a gyerekét Montand csinálta neki. Ezt Montand már a gyerek születésekor is tagadta és nem vállalata egy pillanatra se az apaságot. Miután meghalt és az örökösödésre került a sor, a nő megint felbukkant. Törvényes örökösök persze nem hagyták. A végén a nő képes volt bíróságra menni és exhumáltatni, a DNS kod megállapítása végett. Nem volt az ő lánya, bár a nő máig nem hisz még a DNS kódnak se, de most már teljesen mindegy. Biztos nem kevés pénzről lett volna szó, de egészen az exhumálásig elmenni, számomra több mint gusztustalan.
Eszembe jutott persze a régi vicc. Grün és Kohn beszélgetnek. Tudja az a Weiss micsoda rendes ember, mondja Kohn. Mire Grün: rendes? örökölt már maga vele?
Örülök, hogy nincsenek örököseim, senki se fog civakodni az urnám felett. Én se akartam soha, de bezzeg a hugom. Csak 7 ügyvédet fogyasztott el az ellenem inditott perek során és persze, hogy nem nyert semmit. Az én egyetlen ügyvédem azt mondta, hogy ő már nem is vállal örökösödési ügyeket, mert nem bírja a gyomra.  A nyerő végül is én lettem, már több mint 20 éve nem kellett látnom a hugomat és ez most már így is marad. Nem volt egy olcsó ügy, de megérte.

Költekezünk

Miután mindenki jól kivásárolta magát decemberben, ilyenkor januárban kifejezetten üditő a vásárlás. Ma becsaltam B.-t a Mammutba. Már régóta mondogatom, hogy a fehér ingei, az összes kettő darab, már nem felelnek meg a követelményeknek. Ma aztán az első utam a férfidivat üzletbe vitt. Nem tudtam a méretét. Minden ingében valami más méret van, miután a világban minden felé vásároltuk őket, ezért nem intéztem ezt egyedül. Gyors elhatározással ismét két inget vettünk, pedig szerinte egy is elég lett volna. Közben hasznos információkat szereztem a középkorú eladó hölgytől, pl. hogy hol található a városban egy igazi szűcs. Sajnos a szakma kihalóban, a legtöbb u.n. szűcs csak árusítja a valahonnan behozott dolgokat.
Következő cél a Média Markt volt. Miután az újságok tele vannak a hülye EU intézkedés bevezetésével, miszerint a porszívók csak max. 600 Wattosak lehetnek a jövőben. Miután a porszívóm 17 éves és ki tudja meddig bírja még, körül akartam nézni, mik a lehetőségek. A kínálat 90%-a máris csak 600 Watt teljesítményű. Mondtam is magamban csúnyákat. Ez a második villanykörte dolog. Miközben Európában már nincs rendes villanykörte és a közeljövőben nem lesz rendes porszívó, nincs nylon zacskó stb. a környezetvédelem okán, a világ nagyobbik felében úgy pazarolnak az energiával, hogy még én is ideges tudok lenni tőle. Közben szereztem egy eladót, aki ráért és értett is a dologhoz. Elmagyarázta, hogy melyik mit tud, stb. Mint kiderült, már nem gyártanak a gyárak erősebbet, csak amíg a készlet tart addig lehet még normális porszívót kapni. Végül egy Miele porszívóval lettem gazdagabb. Teljesítmény 1600 Watt, erősebb nem volt. Ez a vásárlás egy kicsit foghúzás értékű volt, de ki tudja mikor robban le az öreg porszívó és akkor nézhetem magam a 600 Wattos játék porszívóval.
Ezután még megvettem a szokásos make up-ot, amiért eredetileg mentem. Sokat használok, a most kifogyót még Amerikában vettem!
Mindehhez hozzá adva a taxi költséget is, elég drága kedd volt. Szerencse, hogy egy üzletben sem voltam decemberben.

Szilveszte, Újév

Nos a szilveszterről nincs sok mondani való. A máskor mindig használható német adókon nézhetetlenül pocsék műsor volt. Igaz 8 után még megnéztem egy igazi drámát, de aztán vége is volt minden lehetőségnek. Elkezdtem olvasni, majd 11 körül eszembe jutott, hogy körül kellene nézni a magyaron is. A nappaliban nem tudom, hogy mit kell nyomkodni ahhoz, hogy jöjjön magyar adó. Bementem a háló szobámba, közben Lényem igen elmerülten olvasott a laptopján. Kiderült, hogy a háló szobámból eltünt a magyar tv. Szerintem Lényem nyomkodott el valamit, mert délután valami új video felvételi módszert akart kipróbálni. Hogy minek, azt nem tudom. Azt a videot én is tudom kezelni, ellentétben a nappaliban lévővel, amivel csak lejátszani tudok. Elég pipa lettem. Ő elkezdett vacakolni vele. Az igazság az, hogy mindent meg tud csinálni, csak hát idő kell hozzá meg türelem. Nekem egyik sincs soha. Végül kivonultam a konyhába, mert ki kellett rakodni a mosogató gépet. Mire észbe kaptam, már elmúlt éjfél. Ő megtalálta a hibát. A végén mindkét szobában volt magyar tv, de akkor már minek. Ader beszélt, gyorsan kikapcsoltam. Mondtuk egymásnak, hogy buék és elvonultunk aludni.
Ma aztán reggel stresszeltem rendesen. Ha nálam 4 ember asztalhoz akar ülni, át kell alakítanom a berendezést. A lencsefőzeléket be kellett még rántani, meg ízesíteni, a zellerkrémlevest behozni a balkonról, azt már csak legírozni kellett. Malacot készre kellett sütni, hogy ropogjon a bőre. Tiramisu szerencsére készen volt. Az idén másodszor csináltam a narancsos változatot, ismét nagy sikerrel. Amúgy is minden igazán kivételesen jó lett. Nem mellesleg a csak magunknak főzött kocsonya is.
Vendégek egy félórával korábban érkeztek, de már minden kész volt, asztal is megterítve és is felöltözve. Pont lehuppantam pihegni, már csöngettek is.
Egyik vendéggel, hogy úgy mondjam politika téren nem értek egyet, így nagyon kell igyekezni, hogy nehogy ilyen témákra kerüljön sor. Miután az első támadást kivédtem, jött az amerikai barátaival, akik nagyon boldogok Trumpal, mert Obama így meg úgy. Na erre sürgős dolgom akadt a malac körül, magammal vittem a másik fiút és hagytam Lényemet harcolni. Imádom ezeket a szakértőket. Tegnap délután az egyébként nagyon okos, olvasott és művelt, nyugalmazott egyetemi tanár unokabátyámmal vitatkoztam össze, német politikai ügyben. Mondtam neki, hogy mindenben lehet velem vitatkozni, de speciálisan a német belpolitikában offé és büffé vagyok, miután már több mint 40 éve az ottani tv-t hallgatom és most egy ideje már kizárólag német újságot olvasok. Persze nem volt harag és becsületére legyen mondva, egy óra múlva felhívott, hogy nekem volt igazam, utána nézett a neten. Ilyesmi a vendég pasi soha nem csinálna, túl korlátolt és buta hozzá. Olyan mint egy robot, amit magyarul betáplálnak, azt gombnyomásra mondja, leállítani is alig lehet.
Mindettől függetlenül aztán sikeresen csendesebb vizekre terelődött a társalgás és azt hiszem mindenki jól érezte magát.
Miután elvonultak és ismét elindítottam a mosogatót, leültünk és meghallgattuk/néztük a bécsi újévi koncertet. Nagy kedvencem Dudamell dirigált. A kommentátor szerint a filharmonikusok vezetője azt mesélte, hogy még mindig a fülében van az az öröm kurjantás, amit a pasi hallatott, mikor megkérdezte, hogy lenne-e kedve jönni vezényelni. A srác összesen 35 éves, mint mondta bébi kora óta hallgatta ezt a koncertet és nem hitte volna, hogy valaha ekkora megtiszteltetésben lesz része, hogy eljöhet vezényelni. Látszott rajta, hogy úgy élvezi az egészet mint egy gyerek. Mire vége lett este lett. Lényem haza ment, én meghallgattam a híreket, amik nem voltak vidámak. Sok halott Isztambulban és tömegszerencsétlenség a német autobahnon. Hat 15-25 év közti fiatal a helyszínen meghalt. Bajorországban pedig egy kiránduló elesett és eltört a lába, fázott vagy figyelem felkeltés miatt csinált egy kis tüzet, amit azóta is oltanak a tűzoltók és még messze a vége.
Így kezdődött az év, majd meglátjuk mi lesz még belőle.