90,5 évesen lemondtam a napi főzéseket. Sajnos egyre nehezebben volt megszervezhető a beszerzés, kitalálás stb. Sokat rágódtam a dolgon és végül is Lényem elhatározása a hozatott kaja evéssel kapcsolatban, szinte kivette a főzőkanalat a kezemből. Őszintén mondom, nem hiányzik. Most ő el van látva, az ápoló hozza neki naponta az ebédet. Annyira dicsérte, hogy mi a fiatalúrral is kipróbáltuk és rendeltünk, ugyanonnan ahonnan ő kapja. Meg lehet enni, de elragadtatva nem vagyunk. Az elmúlt hetekben, 3 napig ettük a hozatott ételt, a többi napot felosztottuk magunk között. A környékünkben sok irodaház van és majdnem mindenütt van konyha a kívülállók részére is. Most ugyan 2 hétig egyedül leszek, de utána az étkezdék felderítése lesz műsoron. Egyszer talán megtaláljuk a tökéletes helyet. Addig is hétvégeken főzök, vagy vendéglő.
Szabadidőm így is kevés marad. Koromnál fogva rákényszerültem olyasmikre rmint pl fodrász, manikűr, pedikűr stab. Soha életemben nem szerettem fodrászhoz járni, mindig magam csináltam a hajam, csak nagy ritkán mentem hajat vágatni. Rengeteg időmet elrabolja mindez. Igaz, sajnos, olvasni nemigen tudok, de szükségből sok dokumentum filmet nézek. Ha nem alszom el rajta, akkor sok okosat és szépet látok.
No és szórakozunk. Különböző művelődési házakban egész érdekes és szórakoztató dolgokat lehet látni és hallani . Közben lassan beköszönt a tavasz, lehet megint nagy sétákat tenni, a várost felfedezni stb. Persze vannak, lesznek hangversenyek. A Fesztiválzenekar nagysikerü turnén volt Amerikában. Kanadából jött a hír, hogy micsoda fantasztikus kritika volt a NewYork Timesban. Két hangversenyt is adtak a Carnegie Hallban. Egyszer sikerült ott lennem egy hangversenyükön, akkor is tombolt a nép. Most a következő 3 hónapban még lesznek jó esték itthon a MÜPÁ-ban is. Egyszóval nem unatkozunk.
