Szokásos (régen) zeneiutazás most Gran Canariára vitt minket. 5 nap zene és kirándulások, kedvenc idegenvezetőm, elcsábított. Persze ehhez nekem is el kellett csábítanom ifjabb barátomat. Ő még soha nem volt ilyen szervezet úton, így elég nehezen állt kötélnek, de aztán élvezte és nem bánta meg. Sajnos az oda és vissza út elég hosszadalmas volt, mert természetesen csak a Wizzair megy oda direkt, azzal viszont mi nem megyünk. Igy aztán hajnali 4-kor keltünk, majd Frankfurtban átszálltunk és kora délután már meg is érkeztünk. A hivatalos program csak másnap kezdődött, így volt időnk kicsit körülnézni a városban és egy jót vacsorázni. A város semmi különös, miután Mas Palomas csakis a turistákra épült. A szállodánknak csodálatos és hatalmas parkja volt, az ágyból a tengert láttam és reggel arra ébredtem, hogy besüt a nap.
Másnap aztán már a csodás hangversenytermben hallgattuk a bambergi szimfonikus zenekart. A hangversseny épületét Alfredo Krauss ról nevezték el, akit én még láttam tv-ben szerepelni a Metropolitan operában. Ő Gran Canarián született. Az épület direkt a tengerparton épült és minden honnan a tengert látni ha kinéz az ember. A zenekar háta mögött is egy óriási üvegfal van, persze este sötétben má nem látni semmit. Viszont a következő koncertre korábban mentünk és akkor lehet a nézőtérről gyönyörködni a tengerben. A következő koncertet is ott hallgattuk, akkor a monacói filharmonikusok játszottak. Közben kirándultunk a sziget legmagasabb pontjára, 1500 m, ahonnan csodál panoráma volt és a Tenerifárra is átláttunk. Hajmeresztő szerpentinen kellett a busznak felhajtania, nem való az út gyengébb idegzetűeknek. Ja az utak, mind remek állapotban voltak. Az EU-tól kaptak pénzt erre a célra és érdekes módon ott senki se lopta el.
Megnéztünk még egy banán plantázst is, ahol 1200 féle banán nő. érdekes volt, ahogy prezentálták a banán termesztés módját. Természetesen volt Las Palmas öreg város is, dómmal és az u.n. Columbus házzal Állítólag anno ott szállt meg mielőtt útra kelt Amerika felé. Ezeket már láttam, de a dómot örökké renoválták, csak most tudtam először bemenni.
Mindeközben kaptunk mindig enni meg inni is. Jó társaság volt, összesen 18 személy. Ebből csak négyen voltunk párban, a többi mind egyedül álló nö. Lovagom nagyon élvezte a helyzetet.:-)
A haza út is hosszú volt. Swissel jöttünk, zürichi átszállással. A gép egy órát késett, mert kora reggel Zürichben, kétszer kellett az egész gépet jégteleníteni. Zürichben így is volt 3 óránk, körül néztem a totál átépített és kibővített repülőtéren. Csak a régi csokoládé üzlet maradt a helyén Éjfélre értem haza.
Nagyon jó volt megint kiszakadni az itteni hideg sötétségből. Sajnos egyedül már nem tudok utazni, így nem tudom lesz-e még az idén alkalmam bárhova is elmenni.:-(
Szép élmény volt. Jó hogy el tudtál menni.
VálaszTörlés