Utazás előtt

Az egyetlen dolog, amiért szeretek autóval utazni, hogy bármikor el lehet indulni. Összecsomagolunk bepakolunk és megyünk. Innen persze az autó nem opció, viszont nagyon idegesek és rossz hangulatúak vagyunk. Azt hisszük, hogy már mindent elintéztünk. Majd holnap kiderül, hogy mit nem.Ma már az ágyakat is lehúztuk, kimostuk és vissza. Elég nagy munka a 2x2 méteres ágyat húzni. Mosni is a közös nagy mosógéppel mossa B. mert a mienk megvadulna tőle. Szóval ez is letudva. Autó is meg lett mosva. Régi ingatlanosnak kiadtuk az útját és egy újjal szerződtünk, ráadásul előnyösebb feltételek mellett. 6% helyett 3%. Hát majd meglátjuk. Nagyon bizakodó volt a pasi.
Elmentünk ebédelni. Várni kellett az asztalra és addig kiültem a napon egy padra. Már egész melegnek éreztem az időt. Ebéd után körbejártam itt a telepet. Az árnyékos helyeken még mindig kellemetlenül hűvös szél fújt. Így aztán a tengerparttól nem veszünk búcsut. Itt koslatunk a lakásban, ülünk a szófa két végében és krimiket olvasunk. Totál eltunyulás testileg szellemileg egyaránt. B.  ma ráállt a mérlegre, ő is hízott 1 kilót mióta itt vagyunk én meg másfelet. Szomorú következménye a mozgás szegény telünknek.

Azért van vidámság is. A mai újságban beszámoltak egy alapítvány által sponzorált születésnapi partyról. 21 nő és férfi vegyesen, 99-106 év között, közös születésnapot ünnepelt. Az egyik 101 éves férfiú saját kocsiján érkezett, mert ő még mindig vezet. A 106 éves  a 76 éves lányával érkezett, akivel együtt lakik. Receptet egyik se tudott mondani a hosszú életre. Egy valaki a munkát emlegette, mások a rendszeres étkezést és mozgást, szóval megoszlottak a vélemények. De ahhoz képest, hogy ez nem egy nagy város elég sokan voltak akik saját lábukon oda tudtak menni, tortát enni stb.

Legközelebb már Pestről fog íródni a blog, majd beszámolok a remélhetőleg kis számú úti kalandjainkról.

Gyanu

Mostanában, este beveszek altatót nyugtatót és próbálok aludni. Aludni jó, addig nem kell gondolkozni. De hiába minden hajnalban felébredek és beindul az agyam. Ma reggel aztán valami szörnyű gyanú ébredt fel bennem.
Azon gondolkoztam, hogy ki tudhatta mi és hol található a lakásban. A nappali, ahol bejöttek egy tolóajtóval van elválasztva a szomszéd szobától. Be volt csukva, mert csak a nappalit temperáltam a télen a virágok miatt. A betört ajtóval szemben lehet tovább jutni a lakás többi részébe. De a betörők nem arra mentek. Ez ütött szeget a fejembe, miért mentek a becsukott tolóajtón oldalra miért nem egyenesen előre.
Következő gondolat az volt, hogy ki járt nálam a közelmúltban aki esetleg ötletet adhatott valakiknek. Sokáig nem jutott eszembe senki. Aztán beugrott, hogy a nyáron volt egy takarítónőm, akit az internetről szedtem össze. Mikor először jött odaadta kérés nélkül a személyi igazolványát. Volt benne valami furcsa, B. első perctől kezdve nem kedvelte. Beszélgetések során nagyon zűrös háttér rajzolódott ki. Adósságok, bírósági tárgyalások elvált férj lelépése a pénzzel, valami saját üzlet, ami bedőlt, szóval rengeteg zűr. De a nő szorgalmas volt igazán hihetetlen rendesen és alaposan takarított. Soha nem hagytam otthon egyedül. Egyik utolsó ottlétekor, egy nagy szatyorral érkezett. Közölte, hogy leteszi ide az előszobába, nézzem meg, ő nem visz el semmit. Kicsit furcsállottam és persze nem néztem meg. Nem is tűnt el semmi lényeges. Ha ő vitte el a kis tálat és a 2,5 decis üveg mércémet, legyen vele boldog. Eszembe nem jutott, hogy valaki ilyesmit emeljen el. Még most se hiszem.
Most viszont ha arra gondolok, hogy a betörők az első alkalommal nem mertek bejönni a riasztó miatt és mégis visszajöttek és kockáztattak, arra utal nálam, hogy egészen biztosan tudták, hogy megéri. Célirányosan mentek és szedték össze amiről tudták, hogy ott van ahol.

Mikor a reggelinél B.-nek meséltem, hogy mik jutottak eszembe, mondta, hogy ő már az első pillanattól gondolt erre, csak nem akarta mondani, miután neki eleve nem tetszett a nő. És volt még egy szempontja. A balkon ajtón kívülről nem látszik a kilincs. A betörő viszont betörte az ablakot, benyúlt, mert tudta hova kell és hogyan nyílik, és kinyitotta az ajtót. Most itt rágódom ezen egész nap és jobban szeretném ha az egész nem jut eszembe. Kell majd mennem a rendőrségre, mit mondjak? Mártsak be egy esetleg ártatlan embert? És ha nem ártatlan hagyjam, hogy folytassák tovább a tevékenységüket?

Nincs cím

Fogadott húgom, aki a virászitteri és személyi titkárnői pozíciót is betölti távollétemben elhatározta, hogy a lakásomban fogja várni a rablókat. Mint mondta előző éjszaka olyan rosszul aludt, mert állandóan betörőkkel álmodott, inkább elment a tetthelyre. Gyorsan fel is hívtam a saját számomat és kaptam még egy kis idegborzoló beszámolót erről arról. Behemót kövek a balkonra készítve meg ilyesmik.
A tudattól, hogy van valaki a lakásban olyan jó kedvem lett, hogy elmentünk vacsorázni. Visszatértünk az egyszer már meglátogatott francia étterembe, amit a 2 svéd fiú csinál. A múltkor egyedül voltunk és aggódtam, hogy hamarosan bezár. Most viszont tömve volt, várnunk kellett az asztalra. Ezt is jó volt látni. Megint irtó finomat ettünk, bár a multkori tapasztalat után, miszerint nem csak finom, hanem nagy is az adag, nem kértünk előételt. A főételbe is besegített B. a végén, mert akkora volt a hús, hogy nem tudtam megenni. A mellé adott saláta egy költemény volt. Miközben ejtőztem jólesően néztem körbe, hogy aránylag tisztességesen öltözött emberek ültek az étteremben. Férfiakon hosszú nadrág volt és a jellemzően éjjel-nappal baseball sapka se virított senki fején. A mellettünk ülő idősebb házaspár franciául beszélt és rajtunk kivűl csak ők nem küzdöttek a kés-villa kétkezi használatával. Messzebb már inkább nem néztem, mert ott bennszülöttek kacsát rendeltek. Na azt jobb volt nem nézni, hogy mit műveltek. Kicsi ejtődés után még egy citromos tortába is belevágtam, hogy majd kettesben megesszük. Nem volt kicsi szelet, de B.-nak már alig jutott a végén, olyan finom volt.
Pont a késői hírekre értünk haza, megnézem. B. is leült olvasni. Perceken belül mindketten édesdeden aludtunk a szófán. Hírekből semmire nem emlékszem. Röviddel éjfél előtt felébredtem és közöltem, hogy most akkor lefekszünk.
Holnap majd folytatódik az idegbaj. Jön a redőnyös és utána majd be lehet rendesen zárni a rács mindkét zárját, valamint az elfelejtett 5. balkonajtót is megerősitik. Hülye egy lakás 3 szoba öt balkonajtóval. Ybl díjas építész hülyesége.

A betörő a gyorsabb.

Kedden csak a rácsot fűrészelték el. Aztán megszólalt a riasztó és elmentek. Sajnos a lakatost csak holnap reggelre szervezték meg nekem. Így ma pontosan 48 órával később, simán benyomták az ajtót és szépen összeszedtek mindent amit láttak. Ezüst pucolásra már nem lesz gondom amíg élek. Nem is az érték érdekel, hanem ezek olyan darabok voltak, amikkel együtt éltem le az életem. Valahogy túlélték a nagy nyomor éveit is, többnyire zálogházban, de túlélték.
Mindeközben én ide vagyok szögezve. Már próbáltam holnapra átcserélni a jegyemet, kerül amibe kerül, de nincs hely a gépen. Ez a gép csak hetente egyszer megy. Kész. Fizikailag rosszul vagyok. Nehéz hetem lesz.
Ráadásul nem tudom pontosan mi tűnt még el. Volt abban a szobában egy laptop is pl. és mi még?

Közben azt se tudom az ismerősöm, hogy oldja meg, hogy éjszakára ne legyen nyitva a lakás. Balkon ajtó benyomva, riasztót se lehet így bekapcsolni. Mikor beszéltem vele még várta a rendőrséget és ígérte, hogy kitalál valamit éjszakára. Neki is családja van, nem is kicsi.

Lehet, hogy ezután a lakásom rabja leszek?

Egy tökéletes nap

Ma hétágra sütött a nap és kellemes meleg volt. Ráálltam reggel a mérlegre és elhatároztam, hogy most legyaloglom a hatalmas reggelimet. Jártam is egy nagy kört, elég erőltetett menetben. Mire vissza értem, érett voltam az uszodára. Odacihelődtem, egy lélek se volt rajtam kívül. Az ilyet nagyon szeretem. Ellubickoltam egy fél órát a vízben, közben kiadtam a munkát a konyha segédemnek. Negyedóra szárítkozás után, tovább nem bírtam, mert már kezdett forrni a fejemben a víz, hazajöttem és bevetettem magam a konyhába. Finom ebéd készült. Kirántott borjuszelet, petrezselymes krumplival és kapros uborka salátával.
Ebéd után megetettem az ismét nagyszámban megjelenő mókusokat, majd szundítottunk egy kicsit.
6 körül kimentünk a langymeleg szellős tengerpartra sétálni. Látnivaló nem sok volt. Fölfedeztem egy vadonatúj madarat, majd lesz egyszer fénykép is róla. Naplemente unalmas volt, mert sehol még egy felhő foszlányt se lehetett látni. A sétányon leszólított egy harmincas nő, hogy milyen aranyosak vagyunk ahogy ott sétálunk, már biztos 65 éves házasok vagyunk, mondta. Fölvilágosítottam, hogy ez csak egy 7 éves szerelem.:-) Haza úton aztán arról filozofáltam, hogy milyen remek ha besikeredik egy egy ilyen tökéletes kerek nap az ember életébe. Aztán volt még egy igen érdekes tv vita műsor, amit szintén élveztem.
Aztán kiderült, hogy kár volt. Ugyanis lefekvés előtt megnéztem a postámat. Kiderült, hogy betörtek a lakásomba. Alapos munkát végeztek a rácsokkal, mert kifűrészelték mindkét zárat belőle. Mikor aztán nyitni akarták, megszólalt a riasztó, ők meg elinaltak.Házmegbízottat is riasztották, az odajött. Riasztósokkal végigjárták a lakást, miden rendben, csak az az egy rács lett szétbarmolva. Kaptam a kérdéseket. Írjam meg a lakatos nevét és elérhetőségét, a biztosítóm nevét és a kötvény számomat.
Mindezekről sejtelmem sincs. Most azért írogatok itt, mert otthon mindjárt 7 óra lesz és akkor már felhívatom a virágszitteremet. Neki megpróbálom elmagyarázni, hogy hol találja meg a kért dolgokat.

A tanulság az, hogy ha én olyan pozitíven és felhőtlenül nézem egyszer a világot, rögvest a fejemre esik egy féltégla, minimum.

"Minden rossz":-)

Bagatell dolgokon őrjöngünk órákat.
Ezer éve az összes külföldi telefonomat a Free Call nevű szolgáltatással bonyolítom. Nálam a skype nem jött be, a vonal szaggat és én többnyire olyanokkal beszélek akiknek nincs is computerük. Free Call telefonnal is működik, 10 EUR befizetése után 3 hónap teljesen ingyen, majd nevetséges alacsony tarifával el lehet beszélgetni a befizetett összeget. Mikor lemegy a pénz, eddig másodpercek alatt lehetett újabb 10 EUR-t fizetni kártyával. Tegnap már 1 EUR alatt voltam, tehát nosza. Itteni kártyával fizetem, mert a hazaira még áfát is számolnak. Igenám de az itteni most új, megváltozott a száma. Kb 3 órás közös és külön külön kínlódás után, miközben már beregisztráltam egy új fantázia névvel is, kiderült, hogy csak bankon át lehet utalni a 10 EUR-t, ami így 10,50 lesz.
A dühítő csak az, hogy nem írják ki nyíltan és őszintén, hogy ők pedig csak bankátutalást fogadnak el. Azt pillanatok alatt megcsináltam éjfél tájt, mire minden más lehetőséget végigpróbáltunk már. Megnéztük az összes FAQ-ot, kipróbáltunk minden kontaktlehetőséget, ami nincs. Érdekes cég, a székhely Luxemburg, a bank számla svájci, email vagy telefon nincs. De kit érdekel ha évek óta jól és olcsón működik.

Közben az idő változatlanul ronda. 19-20 fok, de borús szeles. Kinek van kedve így tengerparton sétálni? Az egész majdnem 5 hónap alatt talán 2 nap volt mikor nem kellett fűteni!!! Ha jövőre is ilyen lesz az idő, egy év múlva már ezt a lakást is árulni fogjuk..:-(
Mindkettőnknek tele a hócipő.

Hóhelyzet

Kétségkívül rendkívüli hó helyzet van Magyarországon. Igaz néhány napja ez ugyanez volt Németországban, Franciaországban és még részben Angliában is. Sok ilyet láttam amíg kint éltem, miután a németek se képesek otthon maradni egy hétvégén. Az óriási különbség csak az, hogy ott nem okolnak a hóban ragadásért senkit. Nem a belügyminiszter, a közterületfelelősök vagy mások az okai a hóban ragadásnak, hanem az időjárás és ők maguk. Nem tudom mikor fog eljutni az emberek tudatáig, hogy a saját sorsuk csak rájuk tartozik. Vagy tudnak segíteni magukon vagy nem és kész. Ha mégis jönne a segítség valahonnan akkor hálásnak kell lenni nem pedig elvárni mindenkitől, hogy rajtam segítsen. Vannak ilyen havas élményeim régebbről nekem is. Talán 15 éve ismerőssel akartunk Bécsbe menni. Hajnali indulás. Kinézek, esik a hó. Meghallgatom az időjárást a rádióban, havazni fog. Telefonálok, ne induljunk. De az illető már beleélte magát, így elindultunk. Nagyon nehezen és sokára eljutottunk Tatáig. Tényleg hatalmas hó volt, ukrán kamion állt keresztbe az úton, letértünk a pályáról a mellékút is teljesen be volt fújva, lépésben mentünk egy darabig. Végül kivertem a hisztit és elértem, hogy forduljunk vissza. Délutánra otthon voltam. Ki volt a hibás? Mi. Nem kellett volna elindulni.
Régebbi élmény, 1946 szilvesztere. Vendégségbe voltunk hívva valahova, talán Szolnokra? Elindultunk Szegedről, nagy hó volt és nagyon hideg. Az autókban akkor természetesen még semmilyen fűtés nem volt. Valahol kompon kellett volna átkelnünk a Tiszán. Mikor odaértünk, kiderült, hogy úgy zajlik a Tisza, hogy nem jár a komp. Keskeny meredek út vezetett le a komphoz. Már állt ott egy másik autó is. Apám valahogy helyben megfordult, még most is emlékszem, hogy nagyon féltem. Majd vissza fel az útra. Ezek után én már elaludtam, de valami hosszú kerülővel valahol csak átkeltünk a Tiszán. Érdekes módon a vendégségre nem is emlékszem, csak erre az útra.

Mindez az interneten olvasható dühöngések, felháborodások stb. okán jutott az eszembe. Hó és egyéb helyzetek vannak az életben. Ilyenkor magad uram, ha szolgád nincsen, meg kell oldani és nem háborogni meg a sült galambot várni.

Okos telefon

B. ma forasztópákát akart venni. Nem derült ki mit akar forrasztani, de a páka jó ha van. Legnagyobb csodálkozásomra egy rádiós üzletbe mentünk e-célból. Fogadást elvesztettem, mert szerintem kizárt, hogy ott árulnak ilyesmit.
Minden esetre ő hosszas dumába bonyolódott az unatkozó alkalmazottal. Én közben elkezdtem nézegetni a kirakott telefonokat. Annál is inkább, mert az itteni mobilunk enyhén halódik. Ha nem használjuk akkor is naponta kell tölteni. A kb. 20 készülékből csak 3 volt normális telefon. Ez azért megnyugtatott. Azok az "okosok" ugyanis számomra elképzelhetetlenek telefonként. Elképzeltem, hogy nézne ki, akár egy röpke beszélgetés után is a képernyő, miután én a krémes képemhez kenegetem. Ezen kívül a kicsike mobilomhoz képest otrombák. A csinosabbja irtó lapos, biztos nagyon törékeny is. Nem hiába kínálnak hozzájuk elképesztő mennyiségű, mindenféle színű és fazonú tokot. Nos nálam a táska legmélyén szólna, mire kikotornám és kiszedném a tokból, már mindenki azt hinné, hogy nincs is bekapcsolva, ami gyakori eset nálam.
Megvárom a következő lépést. Biztos kitalálnak valami újat és hátha az kényelmesebb lesz mint ezek az okosok. Ősszel majd veszünk valami normálisat, megnyugtató, hogy létezik még olyan is.

Esti hír a tv-ben. Chavezt be fogják balzsamozni és "örökre" kiállítják. Mindezt a XXI. században! Biztató, hogy a hű hívei máris kétfelé akarnak menni és akkor hol van még az ellenzék! Nos, majd meglátjuk, vagy nem.

"Sinkhole"

Meg nem mondom hogy hívják magyarul. Minden esetre itt időnként lyukak keletkeznek a talajban. Tegnap éjszaka egy ilyen luk elnyelt egy pacákot a hálószobájával együtt. Egész Florida lápos homokos talajú. Helyenként kitermeltek mélyebb rétegeket, tisztítják és végül műtrágyának használják. Állítólag erre vezethetők vissza ezek a hirtelen keletkező lyukak. Összesen hatan laktak a házban de úgy tűnik a hálószobában csak ő tartózkodott. A bátyja hallott valami zajt és be akart menni a szobába, de maga is majdnem beleesett a lukba mikor kinyitotta az ajtót. Utána azért beleugrott, hogy mentse az testvérét. Végül őt kimentettek és a gyorsan odaérkező rendőrök. Az eredeti luk kb. 10 m. átmérőjű, de az egész akár 100 méter is lehet. A házon kivűlről nem látszik semmi. Ezek a lyukak teljesen váratlanul és minden előrejelzés nélkül keletkeznek. Mondjunk szép halál. Lefekszem és ágyastól szobástól elnyel a föld. Sajnos ez a férfi csak 37 éves volt, feleség és egy 2 éves gyerek maradt utána.
sinkhole ha működik a link, megveregetem a vállam. Sajnos angolul van, de a rajz elég sokat megmagyaráz. Nekem nem működik, de hátha valakinek sikerül életet lehelni bele.