Mit felejtünk el?

Most van nálunk ez a játék. Eszünk egyre kevesebb, viszont felejteni remekül tudunk. Viszont van vinni való. Zürichbe kolbászt, Floridába turo rudit, magunknak csak piros paprikát. Nem tudom mit szeretnek a kintiek a turo rudin, szerintem pocsék, de azért viszem, hagy örüljenek neki.

Saját zűrünk talán jó kezekbe került. Itt volt az ügyvédnő délután. Aláírtuk a meghatalmazást. Az általa tanulmányozott önkormányzati törvények és rendelkezések szerint semmi képen se nekünk kell megfizetni ezt az adót. Egyrészt magánszemélynek saját maga által lakott lakásra biztos nem, másrészt 65 év felettinek lehet szüneteltetést kérni. Igaz akkor ráterhelik a lakásra az adó adósságot, de kit érdekel. Nagyon bizakodó volt, hogy ezt ő az önkormányzattal elintézi.

Hab a tortán, hogy ő is a kerületben lakik és a garázsára fizet épitményadót, ami jogos, de kommunális adót ő se fizet. Kíváncsi lennék ha minden adót szigorúan kivetnének és be is hajtanák, akkor mennyivel több lenne az államkasszában? A kérdés költői, de jogos.

Folytatás odaátról következik, miután kialudtuk magunkat.

Stressz a köbön!

Valahogy nálunk egy hosszabb út előtt mindig valami emeletes zűr keletkezik. Már vagy 2 hónapja fáradoztam azon, hogy semmi ne legyen elfelejtve, hivatalos ügyek megoldva, lezárva stb. utazás előtt. Közben magamban szorongtam, hogy mi is lehet, ami majd jön és jól bezavar az életünkbe. Nos a hatos lottót tudnám ilyen jól megérezni egyszer.
Júniusban kapott B. egy végzést az adóhivataltól, miszerint fizessen 2 évre kommunális adót, a többire pedig épitményadót. Ez utóbbi 350 ezer körül volt. A lakása már rég az OTP tulajdona, miután örököse nincs, rábeszéltem, hogy adja el. Jól is jön az életjáradék amit kap havonta. Nos az építményadót olyan ingatlanra vetik ki, ami nem természetes személy tulajdona. Volt mód a fellebbezésre, de ő nem élt vele. Elmenet az OTP-hez, ahol az ügyintéző közölte, hogy természetesen ezt nekik kell fizetni, hagyja csak itt és el lesz intézve. Ezek után derült égből villám csapásként ért minket a kerületi jegyzőtől a levél, miszerint ha nem fizeti ki 8 napon belül az adót + késedelmi kamat, akkor végrehajtás.
Nosza vissza megint OTP-hez. Ugyanaz a nő, kijelenti, hogy ez ki lett fizetve. Papír? Mindjárt utánanéz. ekkor következett egy majd egy órás várakozás. Utána mese, a kolleganőről, aki már nincs itt, de keresi telefonon és fel fog minket hívni, amint megtalálja. Csütörtök délután jött a telefon, hogy ja ezt mégse mi fizetjük blablabla... Közben persze se föllebbezés se semmi nincs már. Pénteken egész nap egy használható ügyvédet kerestem. Nem akartam az internetről felhívogatni ügyvédeket, annál is inkább mert az ügyvédeknél semmi leírás nem létezik róluk, se kor se képzettség semmi. Küldtem faxot az önkormányzatnak még akkor délután. Közben tudtam meg, hogy szombaton is dolgoztak de persze semmi válasz. Kaptam egy ügyvéd telefonját késő délután. Szombaton felhívtam, de ő 2 nap alatt inkább hozzá se fog. Jobb is, ha ilyen ne is fogjon hozzá.
Jelenleg itt egy levél az OTP életjáradék zrt vezérigazgatójának, ami holnap elmegy ajánlott tértivevénnyel. Már nem bánom ha nem fizetnek, de azt a hülye ludat rúgják ki legalább, aki így eltolta az ügyet. Holnapra ígértek másik ügyvédet és megyünk az önkormányzathoz, mert alapból ugye ott szúrták el. Hogy a jegyző asszony szóba áll-e velünk azt még nem tudom. Egy biztos, hogy iszonyat ideges vagyok még a gondolattól is, hogy egy ilyen ügyet hátrahagyva utazzak el 5 hónapra.
Amit nem értek, hogy egy adót amit eleve csak cégekre vetnek ki, miért küldik egy magánszemélynek. Nem ismerik a saját rendelkezéseiket???

Hangverseny

Tegnap este hangversenyen voltunk. Nagyon le vagyok már maradva a kulturával, kihasználtam az alkalmat, hogy még itthon vagyunk. A műsoron Dohnányi művek voltak, az első részben. Nem ismertem, szerintem még soha nem hallottam, de nagyon kellemes volt. Várjon Dénes zongorázott, akihez még szintén nem volt soha szerencsém. A második részben egy számomra szintén ismeretlen Dvorzsák szimfonia volt. Élveztem!
De a terem hőfoka kezd az amerikai hangverseny termekhez hasonlítani, kicsit fáztam, de elviselhető volt. Viszont mellettem egy csupa takony nő ült. Végig tüsszögte és orrfujta az egész hangversenyt. Látszott is rajta, tiszta vörös volt már az orra. Hogy sikerült-e rám tüsszögnie a dolgot, az majd elválik. Azt viszont nem értem, hogy jut eszébe valakinek ilyen állapotban emberek közé menni.

Más

Őszi melankóliámon nem sokat segített, hogy megtudtam megint egy iskoláskorom béli barátom halálát. Torontóban élt és mikor utoljára beszéltünk tele volt reménységgel és boldogsággal, hogy jön haza. A harmadik házassága bűn rossz volt, a nő elköltözött ő meg elkezdett az interneten ismerkedni. Már többször volt itthon az új barátnőjénél több hónapra, míg megszületett az elhatározás, hogy kint felszámol mindent és haza költözik. Tudtam, hogy vannak egészségügyi problémái de nem tudtam, hogy milyen komolyak. Minden esetre ma már tudjuk, hogy meghalni jött haza, többszörös áttétes rákkal. Keresgéltem már néhány hónapja, de sehonnan nem kaptam választ, e-mail, skypee stb. Végül egy közös barátot találtam és tőle kaptam meg a hírt is. Mellékelte a levelet, amit a barátnő írt neki. Szegény nő teljesen romokban van, pedig a barátom már júliusban meghalt. Írtam persze neki levelet, mire ő azonnal válaszolt. Úgy éreztem, hogy nekem is válaszolnom kell és most itt állok egy gyászbeteg nővel, akit őszintén sajnálok, de nem ismerem és miután nem is Pesten lakik, feltehetően nem is fogom megismerni. Valahogy ez nem hiányzott most nekem ezen a sötét őszi napon.

Temetés

Ma volt az öreg orvos barátom temetése. Örültem reggel, hogy szép az idő. Apámat is egy ilyen napos októberi napon temettük 1988-ban.
Barátom egy nagyon katolikus családban nőtt fel. Apja kiugrott pap volt, aki az akkor fiatal orvos mamával egy kórházban találkozott. A kiugrás ezután történt.
Guszti már mondta nekem, hogy nagyon összebarátkozott azzal az evangélikus pappal, aki a 2 éve meghalt feleségét temette, aki viszont egy igen vallásos református családból való volt. Valahogy privát körökből ajánlották a papot, aki aztán feljárogatott hozzá és jókat beszélgettek. Nem egy ismeretlen ember számomra sem. A pap apja híres volt az összeesküvéséről a fia pedig képviselő volt az Antall kormányban az SZDSZ soraiban. Barátomat mindig is érdekelte a politika. Naponta elolvasott a blikken kívül azt hiszem minden újságot. A pappal folytatott beszélgetések tükröződtek vissza a temetésen elmondott beszédben. Nagyon világi volt, bár természetesen elhangzott az ilyenkor szokásos bibliai rész is. Nem volt túl hosszú de nagyon velős és nem hagyott senkiben kétséget a halott személyisége felől. Kihangsúlyozta, hogy hívő katolikus volt és tiszteletét fejezte ki a liberális gondolkozása előtt, aminek köszönhetően ő az evangélikus lelkész beszélhet a ravatalnál. Ha lehet valaminek örülni egy temetésen, akkor én nagyon örültem a hallottaknak, hogy semmi kenetteljes szöveg, hanem csak a puszta tény, hogy porból lettünk és porrá leszünk, valamint az eltávoozott bemutatása.
Természetesen méltatták a volt beosztottak nevében is, így felelevenedett bennem a róla egykoron keringő "legenda" is, miszerint ha kinézett a kórházi szobája ablakából és a mentők éppen hoztak be valakit, akkor nagy biztonsággal megmondta, hogy mi baja az illetőnek és mindig igaza lett.
Viszont láttam sok, egykor fiatal, orvost akikkel Apám betegsége és kórházi tartózkodásai alkalmával ismerkedtem meg, megállapítottam, hogy nem csak én öregszem. Ha belegondolok, hogy közel 20 éve ment nyugdíjba, igazán megható, hogy a volt beosztottak iilyen szép számban megjelentek a temetésén.  Ott voltak az unokák is. Három lánya 5 fiú unokát produkált, akikkel mind nagyon jó viszonyban volt. Az utóbbi időben a lányokon kívül, akik persze mind dolgoznak, a fiuk is gyakorta megfordultak nála. Hihetetlen szórakoztató tudott lenni, gondolom a srácok is élvezték.
Ismerve halála előzményeit, azt hiszem, mindenki kisimult lélekkel távozott ma a Farkasréti temetőből.