Itt a nyár! Tényleg. Délután még a klimát is be kellett kapcsolni olyan meleg volt. Ez persze nem panasz!
Ebéd után, ami nálunk kb. 4 óra kimentünk sétálni. Utközben egy öregotthon parkján mentünk át, ahol vigan viháncolt két mókus. Nosza kibányásztam a táskám mélyéről néhány amerikai mogyorót és sikeres kisérleteket tettem a mókus szeliditésre. Tanulékony állatkák ezek a mókusok. Eleinte csak elrohantak ha feléjük dobtam a mogyorót, de amikor az egyik megkostólta, már visszajöttek hozzám a következőért. Remekül elszórakoztam velük. Mikor elfogyott a mogyoró, mentünk tovább. Természetesen a tengerpartra. Finom meleg szél fujt elég erősen. Aztán jó öreg nyugdijas módra leültünk egy félárnyékos padra és szemléltük a hajóforgalmat, no meg a kint korzózó népséget. Szél ellenére vitorlást nem láttunk, de a motoros yachtok jöttek mentek a kikötőbe ki meg be. Nem értem. Mikor legutóbb kint voltunk, teljes szélcsend volt és vagy 5-6 vitorlást vacakolt kint a tengeren, ma meg egyse. A stégre csak éppen kikukkantottunk, a tavalyi kalandunk után, félünk a sirályoktól. Mire haza értünk, már készült lemenni a nap, de ezt ma nem láttuk. Viszont ismét az öregotthon parkjában felfedeztünk egy iszonyat rendetlen madárfészket egy lámpaoszlop tetején. A madarat nem lehetett rendesen látni. Szerintem ül a tojásokon és mikor felállt háttal volt nekünk, de erős a gyanum, hogy gólya üldögél ott a kupi tetején. Megfigyelés alatt fogom tartani.

Ma óriásit léptünk előre a KÉNYELEM irányába. A helyzet az, hogy mikor 2 éve idejöttünk először, akkor itt a tök üres lakás fogadott. Illetve az elődeink itt hagytak egy egyszemélyes ágyat és egy rendkivűl ócska szófát. Az ágy jónak bizonyult, a vendégszobában volt náluk, igy B. a mai napig azon alszik. Nekem meg gyorsan beszereztünk egy hatalmas ágyat. Már nem is emlékszem miért lett ekkora, de azt hiszem ez volt kiárusitáson. Némi harc után, lett belőle olyan, hogy sámli nélkül le tudok feküdni. A szófa nem csak ronda volt, de feletébb kényelmetlen is, igy mikor beszabadutunk egy itteni butor bizományiba irtó olcsón vettünk egy 3- és egy 2-személyes szófát egy nagy és két kisasztalal. Ez egy garnitura volt. Nos az utóbbi időben azt vettem észre, hogy miközben lelkesen kötögetek esténként, szabályosan elzsibbad a fél oldalam. B. is egyre többet igazgatta a derekát mikor felállt a szófáról, de miután nem volt olyan régen, hogy vettük a cuccot egyikünk se szólt, de a levegőben volt, hogy mostmár kellene egy uj.

Ma reggel aztán az ujságban volt egy hatalmas hirdetés, miszerint raktár kiárusitást tartanak egy nagy butor áruházban. Nézegettem az árakat, majd bedobtam, hogy nézzük meg, Igy lett. Vagy egy órát jártunk körbe és ültünk szófáról szófára, mig végül kikötöttünk egynél, ami minden szempontból kényelmesnek tűnik. Mert uyge volt amiről nem ért le a lábunk, a másikra ha ráültem csak félig fekve tudtam hátra dőlni, mert tul mély volt és igy tovább. Közben az eladók járkáltak körülöttünk, mint egy prédára váró sas. Jó a sasok nem járnak, tudom.

A kiszemelt példány, egy kellemes homokszinű 3 ülésés darab volt, amiből hátul kilógott egy villanydrót. Miután bejelentettük vételi szándékunkat, jött a demonstráció. Oldalt van egy gomb, ha azt megnyomom, szépen felemelkedik egy lábtartó, majd a háttámla hátra dől, mint az álom olyan az egész. Mekkorákat fogok én aludni ebben a tv előtt gondoltam rögvest. B. is természetesen. Majd versenyt alszunk.:-)))

Jó megvesszük, mondtuk. Akkor derült ki, hogy jár még hozzá egy kétüléses u.n. loveset is, de az nem lábemelős. Nembaj! Szemrebbenés nélkül fogadták el az europai kreditkártyámat, amivel kisebb összegegnél már nagy kavarodást okoztam. Kedden hozzák.

Most már csak az a gond, hogy hogy szabaduljunk meg a jelenlegitől. A szomszéd adott egy telefonszámot, állitólag valami egyházi intézmény, akik elviszik. Ha nem elég gond lesz, de majd megoldódik.

Tegnap délután meg akartuk nézni, ahogy utolsó utjára indul a diskovery. Már kedden is kimentünk a tengerpartra e-célból, de akkor elhalasztották. Nos tegnap se láttunk semmit, mert álnok kis felhőcskék jöttek közénk és a kilövőállomás közé. Ez kb. 150 km. innen, de állitólag tiszta időben lehetett volna látni. B. régebben, mikor ezek a fellövések még nagy szenzációnak számitottak, már látta is. 16.50 volt az időpont és miután semmit nem láttunk 5 után elindultunk Szt.Petersburgba megnézni a Dali kiállitást. Csütörtökön 5-8 közt féláron lehet megnézni. Nem tudom mennyire fogjuk szeretni, igy gondoltam jó lesz nekünk féláron is a muzeum. A félár $10 fejenként. B. mondta, hogy nem megy az interstatre, inkább menjünk a tengerparton. Örültem, mert a délutáni őrült száguldást a 4 sávos uton nem igazán szeretem. Igy aztán mentünk szépen, szép tengerparti uton, kacskaringoztunk, átkeltünk néhány hidon, majd másfél óra mulva kikötöttünk a sziget végén, ahonnan már ccsak Mexicoba lehetett volna menni tovább, hajóval. Igaz csodálatos naplemente is volt utközben, de a Dali kiállitásból nem lett semmi. Valahol le kellett volna térni az utról, amit elpasszoltunk. Majd behozzuk valamikor.
Ezek után haza felé vettük az irányt. Hirtelen eszembe jutott, hogy nincs semmi enni valónk otthon, igy végre hozzá jutottam egy valódi nagyon finom steakhez utközben. A vendéglő itt van a közelben, akár gyalog is lehetne menni, de eddig csak kivülről láttuk. Mindig sok autó állt a parkolóban, ez keltette fel bennem a reményt, hogy jó a hely. Megyünk még oda az biztos, mert ráadásul megfizethető is.

A rendőr fogyóeszköz:-(((

Az elmult 3 hétben három rendőrt öltek meg kies kis környékünkön. A mi falunkban nyugalom van, de vannak itt gázosabb városkák a környéken. A két rendőrről irtam, szerencsére az is meghalt aki lövöldözött rájuk. Most 2 napja két rendőr egy bejelentés nyomán ment kis valahova, ahol a szomszédok betörőt sejtettek. Eközben "valaki" elkezdett lövöldözni és az egyik rendőr halálos lövést kapott. Hogy ki lőtt nem lehetett tudni, tanu állitólag nem volt. Óriási keresés folyt helikopterrel, kutyával és rengeteg rendőrrel. Csodálkoztam is, hogy kit keresnek, mikor állitólag senki nem látott semmit. Nos ma reggel a cimoldalon láthattuk a gyilkost, egy nyálasszáju kis fekete fiút, 16 éves. Bevallom nem olvastam el mindhárom teljes oldalt a nagyméretű ujságban, igy a részleteket nem tudom. Egy biztos ez a srác már életében nem lesz szabadlábon.
Ilyenkor mindig lelkes dühöngésbe kezdek, hogy vajon minek mindenki kezébe, minden kontroll nélkül fegyvert adni. Nyilván aki nagyon akarja és igazi rossz fiu, bárhol tud fegyvert szerezni, de mégse kellene ugy árulni mint a krumplit. Igaz én még egyetlen fegyverboltot nem láttam,. de nyilván van. Az az aszony aki a gyerekeit ölte meg, itt valahol vette a fegyvert. Lehet, hogy akár a telefonkönyvben is benne van a cim. De ez a fegyver dolog itt a szent tehenek egyike. Ha egy politikus ehhez a kérdéshez akar nyulni, már el áshatja a karierjét. Tehát marad az elv, hogy mindenkinek lehet fegyvere és kedvére öldökölhet vele. Grrrrrr.........
Ettől függetlenűl ma egy csodás nap volt. Délben meglátogattam a medencét, ahol teljesen egyedűl voltam. Rendkivül élveztem a helyzetet. Valami hihetetlen kék volt az ég és ezer ágra sütött a nap.
Délután viszont felderitettünk egy olyan élelmiszer áruházat, ahol eddig még nem voltunk. Tubusos paradicsompürét kerestünk, de persze nem találtunk. Ami praktikus az itt nincs, erre már többször rájöttem. Viszont talátam valódi svájci. Knorr, Bernaise és Hollandese szósz port. Eddigi zöld spárgáimhoz ezek valamelyike nagyon hiányzott. Most majd mehetek keresni spárgát. Más gondom szerencsére nincs jelenleg.

Jelentem ma mostunk, minden fronton. Azaz a közösben is és a lakásban is. Az ágyneművel nem akarnám terhelni a normális gépünket. Itt a lepedő 260x240 ez a felső, a gummis alsó pedig a 2x2 méteres ágyra passzol. Szóval irdatlan darabok és mindez kétszer. Soha nem fogom már megszokni az óriási ágyat. Otthon a sarokban áll az ágyam. Egész életemben valahogy fal mellett aludtam. Itt ugyan sokkal nagyobb a hálószoba, mint egy normál otthoni, de lehetetlen máskont berendezni minthogy az ágy középen áll. Igy megéltem, hogy 75 évesen, életemben először klasszikus hálószobában alszom, de ez nem az én műfajom. A szélén kezdem az alvást, mert ott van a villany az esti olvasáshoz, aztán az éjszaka folyamán szépen becsuszom középre. Álmomban biztos félek, hogy leesek.

Saját mosógép működik, nem uszott el a szoba, szóval jó.
Az idő is jó. Megtekintettük a klubházban a helyi művészkör munkáit, többnyire festmények. Elég laikus művek, de mit várjunk? Az egyik szomszédunk is kiállitott, igy a megtekintés nem volt kérdés.

Ma sem mosunk!:-(((
Mint kiderült, nem elég a lukas falat befoltozni, még gyönyörűen ki is kell festeni. Gondolom ha valaki betéved abba szekrénybe, biztos megnézi milyen a fal a mosogép mögött.
Holnap lezavarom mosni, már nem látok ki a szennyeshely mögűl.

Viszont lementünk sétálni és napozni a tengerpart egy ujabb szakaszára, ahol most nyitottak meg valami parkot. Isteni sekély a viz, olyan mint a Balaton déli partja, de tilos fürödni. Semmi ésszerű oka nincs. Egyelőre ugyis hideg a viz, de lesz még melegebb is.
Viszont a házi uszodánkban már fürödtek, lehet, hogy holnap én is bepróbálkozom.

Még mindig nem mosunk.:-(((
Tegnap elmentünk a Home Depot nevű műintézménybe. Már olyan mintha haza mennék. Megtaláltuk a lapot és kicsit elmütyürkéztünk a villamossági osztályon. Valamilyen villany doboz volt a keresés tárgya. Bár megnézett B. kb 5 félét, egyik se volt az igazi, de végül is egy két további kör után mégis megvett egyet.
Délután lefujtam a munkát, mert végre szép melegen sütött a nap és kimentünk a tengerpartra. Már elvonási tüneteim voltak. Mióta visszajöttünk még egyszer sem volt olyan idő, hogy tenegerparti sétára vágytam volna. Ma viszont szépen elvonultam a fodrászhoz. B. szabadságot kapott és titokban reméltem, hogy mire hazajövök a helyén lesz a mosógép. De nem. Helyette a bidet tavaly szerelt csapját átszerelte, bár ugyanolyan mint volt, de szerinte most jobb. Délután aztán befoltozta a falat, ami most szárad. állitólag holnap már lehet mosni.
Azért valami jót is irok. megérkezett a karácsonyra betervezett Kindle, ami egy e-book. Nagyon izgalmas, most kezdem tanulmányozni. Lehetőségek olvasás terén ezután korlátlannak tünnek, csak attól félek, hogy a bőség zavarával fogok küzdeni. Ugyanis mielőtt megveszek letöltésre egy könyvet egy-két fejezetet el lehet ingyen olvasni. Félő, hogy ezután mindennek csak az elejét olvasom.

Egy kis bánat, egy kis nosztalgia

Tegnap olvasom a svájci ujságban, hogy meghalt Peter Alexander. Számomra ő volt a top slágerénekes, a csinos sármos férfi, aki rengeteg német vigjátékban szerepelt és remek szombatesti tv showkat vezetett, mikor még léteztek ilyenek. 86 éves volt. Fantasztikus sikerekkel teli karrier állt mögötte. Időben visszavonult, megmaradt idolnak és etalonnak, amilyennek egy tv-s személyiséget én elképzelek. Sajnos már sehol ilyenek nem léteznek. Soha semmilyen botrányba nem keveredett. Egy felesége volt, akivel, amennyire tudni lehetett ideális házasságban éltek. Mellesleg a felesége volt a menedzsere is, nélküle, bevallottan, létezni se tudott. Tudtommal csak egy lánya volt. A feleség 2000-ben meghalt, ami után ő nagyjából összeomlott, depresszios lett, teljesen visszavonultan élt Bécsben. De ez még nem volt elég, a lánya 2009-ben egy autobalesetben meghalt. Igy lett egy hosszu sikerekben gazdag életnek igen szomorú vége.

A mai svájci ujságban olvasom, hogy régi jó ismerősöm Kaplony Péter meghalt. A zürichi egyetem immáron eremitált professzora volt, egyiptologus. Zürichben nincs egyiptologia tanszék, de ő mégis ott tanithatott. Mint az egyetem rektora irja, nemzetközileg elismert volt, nem csak a szakmájában, hanem történelemben és vallástörténetben is. Ezeket mi soha nem tudtuk. Szerény kedves ember volt, mint most kiderült csak 2 évvel volt idősebb nálam.
14 évesen cseregyerekként került a református egyház jóvoltából Svájcba. Nem kicsit volt rossz káder és ahogy fokozódott a helyzet otthon, az anyjában volt annyi erő, hogy kijárja, ne engedjék haza az egyetlen gyerekét. Igy ő nevelőszülőknél maradt, akik jó svájci szokás szerint beadták inasnak valahová. Amint saját lábára állt, leérettségizett és beiratkozott Heidelbergben az egyetemre. Ott végzett, ott ismerte meg a német feleségét, akivel távházasságban élt, de azért lett két gyerekük, akik tökéletesen beszéltek magyarul.
Eddig tudtam a történetet, mióta elköltöztem Zürichből megszakadt minden kapcsolat és most meghalt. Megint egy emberrel kevesebb aki ismerte még a férjemet.

A helyzet folytatódik. Ma van a mosógép beszerelés harmadik napja, de még nem mostunk. Igaz a legrövidebb programot lefuttattuk, csak ugy a hálószoba közepén. Persze nem ment ennyire simán a dolog, közben még kétszer kellett elugrani valamiért barkácsékhoz. Szerencsére van a közelben egy kisebb méretü ilyen üzlet, ahol hajrá Valentin nap alapon akciósan kináltak pink nyelü fogókat és csavarhúzókat és egyéb valentin napra alkalmas dolgokat. Mindig mondom, hogy nem normálisak! Szóval nekünk csak valami villany izé kellett a mosógéphez, másodszor pedig valami ragasztó, ami sikeresen beszáradt tavaly óta, tehát ujat kellett venni. Mára már csak a mosógép helyretolása maradt volna, de! A tavaly kivágott fal be lett fedve valamilyen gipszkarton szerüséggel. Ez most eltörött. Igy nyertem holnap délelőttre egy ujabb mentet a Home Depot nevű barkácsegységbe. Ez kicsit jobb mint az igazi nagyon nagy Lowe's, kevesebb csábos aprómütyür van benne. Igaz, ajánlottam, hogy hozzuk vissza a szemét mellől a mosógép valóban bivalyerős dobozát, végül is minden fal olyan papundekli féléből van, de nagy lett a felháborodás. Különben nem bántam, hogy nem kellett másmilyen üzletekbe menni, mert ez a Valentin nap egy akkora felhajtás, hogy émelyeg a gyomrom már a rengeteg pink meg piros szivecskés dekorációtól. A közértben olyan undorral fordultam el az édességes pulttól, amit soha nem tudtam volna elképzelni magamról. Ez a rengeteg rózsaszin mázzal beboritott torta meg sütemény, brrrrrr... Holnap ez lemegy, aztán jöhetnek a nyuszik és a csibék.

Most a hét közepétől állitólag valódi jó idő lesz. Remélem nem lesz ujabb ötlet, bár nekem is lenne néhány, de el nem mondom neki. Hátha tudnánk végre egy kicsit nyaralni is.

Zajlik az élet!:-(((

Múlt héten vettünk végre egy lámpát a mosogató fölé. IKEA-ban persze. Azt hittem, hogy majd haza jövünk és pikk-pakk a lámpa félóra múlva már fent is lesz. De nem.... B. továbbfejlesztette a dolgot és egy polcot is konstruált hozzá. Ehhez egyszer voltunk egy kisebb barkácsboltban és egyszer autóztunk vagy 40 percet, míg megtalálta azt az eldugott ócska üzletet, ahol fehér műanyag polc anyagot kaptunk. Ezek után 3 napig cicomázta a dolgot. Az eredmény csodás és én vagyok az undok, hogy nekem egy sokkal egyszerűbb de gyorsabb megoldás is tökéletesen megfelelt volna. Aztán jött 2 nap szünet és megérkezett a mosógép. Valódi európai modell, tudja maga melegíteni a vizet és szárit is. Ez itt egy cseppet sem természetes. Normál amerikai mosógép, akkora, hogy ha kicsit összehúzom magam én is beleférek. Van meleg és hideg víz, amit úgy keverek ahogy akarok és a mennyiséget is magam alakíthatom a mosni való mennyiségéhez. Nem tudom ezeknek pl. hány bugyijuk és gatyájuk van, de nekünk rengeteg. Ezzel együtt nem lennénk képesek egy gépnyit összehozni soha. A közös természetesen 25 centesek bedobálásával működik és mindig akkor fogynak el ezek a pénzdarabok, mikor már csak szárítani kellene ami külön gépben történik. Na a szárító megint egy külön szám. Kar vastagságú gégecső megy ki belőle a falon kívülre. Mindezek után érthető, hogy mi csak egy sima automata szárítani is tudó gépre vágytunk. A megtalálásával is eltelt néhány este, mert kizárólag neten volt található, de meglett. Kiszállítás csakis a földszintig. Mikor megérkezett érdeklődtek, hogy felhozzák-e. Mennyiért? 100$, akkor nem kérjük. Így lerakták az udvaron. Egy telefonra jött a konyhaépitő segédünk a haverjával és cél eszközzel, mire észbe kaptunk már fent is volt a masina. Mivel tartozunk? Ugyan már, semmivel. Kaptak valódi Bende féle magyar kolbászt és boldogan távoztak.

Most folyik a beszereljük munka, ami persze egy semmiség B. szerint, csak tudnám meddig fog tartani szuperprecizen és gyönyörűen megcsinálni. A tegnap délutánt, minden esetre megint egy barkács áruházban töltöttük, ahol 100 millió cucc van, de soha sincs pont az amit keresünk. De az nem baj, mondja, mert megoldja, csak kicsit komplikáltabb lesz. Szerintem nagyon komplikált máris. Egy életben egyszer érdekes egy ilyen áruház. Végeláthatatlan sorokban állnak a mindenféle kütyü-mütyüket tartalmazó polcok. Van más is, festék háztartási gépek tömege, csakis elefánt nagyságban, konyhabutor, fürdőszoba felszerelés, grillek, öntöző rendszerek és minden amik ezeknek a szereléséhez szükséges. Kb. 4x akkora lehet, mint egy hazai Praktiker.

B. éjszaka már beköltözött hozzám aludni, miután a szekrénye tartalma az ágyán van, mert a szekrényben kell szerelni. A szekrény fala szomszédos a fürdőszobáéval. Megint ki lett vágva, amit tavaly már betoldott. Dolgozik, mint a güzü szegénykém, miután mondtam, hogy max. 2 napig alhat nálam.:-))) Hát majd meglátjuk! Ehhez képest egy semmiség, hogy Mubarak lemondott.

Már Amerika se a régi

Körülbelül 3 hete keresek nylon térdzoknit. Ez ugye nagyon is fogyóeszköz, mikor nincs olyan meleg, hogy mezítlábasan járjon az ember. Mentünk egyik áruházból a másikba. Volt ahol már teljesen otthon éreztem magam, mert kérdésemre egyszerű és közömbös "nincs" volt a válasz. Egyáltalán a harisnyák helyét is nehéz megtalálni,mintha itt nem is nagyon hordanának ilyet. Végül egy helyen találtam, heuréka! Igen ám, de összesen 3 pár volt, amiből csak egynek a színe tetszett. Szóval egyet vettem. A kasszánál még el is mondtuk, hogy ez volt az utolsó stb. Kisasszonyra nem nagy hatást gyakorolt a bejelentésünk. 1 hét múlva arra jártunk, megnéztük. Változatlanul a két nemszeretem szín volt ott és semmi más. Így megvettem az utolsó 2 párat. Tegnap megint arra volt dolgunk, változatlanul nincs már egy darab se.
Nos régen ilyesmi nem fordulhatott elő. A vevő és az igényei szentek, már akkor kell rendelni mikor még nem fogy ki az áru.
Manapság, mikor a kasszagép egyből leírja a raktárkészletből a kiment mennyiséget, csak annyi a teendő, hogy a képernyőn végig kell nézni, hogy mit is kellene rendelni, de feltehetően nem nézi senki.
Szerintem ha az áruházakat nem érdekli, hogy mit keresnek és mi fogy ki, akkor lassan már be is zárhatnak.
Megy persze a sirám, hogy azok a ronda kapitalisták, mind külföldre viszik a gyártást. Nem szép tőlük, az átlag polgár részére ez további munka nélküliséget jelent. Viszont ha nekem lenne gyáram és Kínában negyed annyiért kapnám meg a munkát, ugyan akkor én hol gyártatnék? Valahol nagyon el van a gazdaság tolva itt is és még ötletem sincs hogyan lehetne rendbe hozni. Csak örülök csendben, hogy ez aztán tényleg nem az én problémám.

Vasárnap, kellemes napos időben meglátogattuk a Heritage Village-t, amiről kiderült, hogy tulajdonképpen egy skanzen. Az újságban olyan ügyesen volt hirdetve a hely, hogy jó hosszan kavarogtunk kérdezősködtünk, mire rátaláltunk. Ott aztán kiderült, hogy a botanikus kert mellett van, ahol tavalyelőtt már megcsodáltuk a karácsonyi kivilágítást. Közben az is kiderült, hogy valami nép ünnepély is volt ezen a vasárnapon. Zenéltek minden felé a házak közti tereken. A nép pedig kinyitható székekkel felszerelve ült evett és hallgatott bambán. Ez nekünk jó volt, mert a házakban nem volt semmi tolongás. A házak persze az 1900-as évek elejéről valók. Volt egy vegyeskereskedés is, autó javító műhely természetesen. Mikor odaértünk még néhány csodásan öreg autó is volt, de azzal aztán a gazdáik elhúztak. Valami iszonyat zajt okoztak ezek az ősautók.Volt egy borbély műhely is, ami egyben posta, bank és egyéb funkciót is betöltött. Az ilyesmi én már jobban szeretem mint egy valódi múzeumot. Volt nagyon szegény ember háza és volt gazdag ház is, ahol már folyó vizes fürdőszoba is volt, csak a wc-t nem tudtam benne sehol felfedezni. A konyhák mindenütt igen szerények voltak. Ezeknek már akkor se volt semmi étel kultúrájuk feltehetően. A gazdag házban pianino is volt, természetesen olyan hengerrel játszó gépi hangszer. Összességében érdekes volt és talán egyszer elmegyünk majd még oda, népi hacacáré nélkül is körül nézni. Itt van a városban, alig 35 kilométer tőlünk.:-)))

Fényképek is vannak, bár nem sok, mert lemerülőben volt a gépem. A szokásos helyre tettem.