Zacskók

A környezet védelem az agyamra megy. Legújabb közellenség a nylon zacskó, persze csak felénk. Helyette többnyire ingyen kapjuk nyakra főre a papír zacskókat. Eddig csak az újságot gyűjtöttem és dobtam az extra kukába, most majdnem ugyanannyi papír zacskó is megy kifele. Vajon végzett már valaki valami tanulmányt, hogy a papír előállításához, mennyi víz és energia szükséges? Ami aztán megy a szemétbe. Nylon zacskókat, különösen a régi jó minőségűeket, hordtuk magunkkal. Táskában, zsebben mindig volt, hogy legyen ha kell, de ki az ördög hurcolászik magával papír zacskókat? Arról nem is beszélve, hogy csak egy kis eső kell és szakad szét az egész vacak. Gondolom valakiknek ez nagy üzlet, de nem csak nálunk. Németek és svájciak is csak pénzért adnak nylon zacskót. A csúcs persze a közelmúltban a Média Marktban volt, ahol 3 darab villany körtéhez kértem egy zacskót. Csak papír van. OK, mondtam könnyelműen. Potom 500 forintba került. Kerülni fogom a Média Marktot a jövőben.

Újság

Mióta elvették az újságomat, semmire nincs időm. A régi újság hétköznap 5-10 perc, hétvégén max. egy óra időt vett el tőlem. Most a német újság, ami lepedő nagyságú és hétköznap is 32-48 oldal terjedelmű, hétvégén meg 68 oldal. Nem érem utól magam az olvasással. Olyan ez mint a mesebeli cukorhegy, amin át akarom rágni magam és soha nem lesz vége. Annyi érdekes és izgalmas dolog van benne, hogy nincs szívem egyetlen részét sem olvasatlanul kidobni. Így aztán gyűlik az asztalon és nem akar elfogyni. Passzívan ugyan, de mindig nagyon érdekelt a politika. Most, hogy ilyen izgalmas dolgok történek a világban, először Erdogan, aztán most Trump és messze nincs vége a sornak. Csak olvasok, olvasok. Még szerencse, hogy B. ugyanilyen elánnal olvassa az angol nyelvű újságját, így remekül meg tudjuk beszélni egymással, hogy hol, miről, ki és mit ír.
Komolyan hiányzik a régi újságom, de azóta, hogy semmi magyar hírt nem olvasok, sokkal nyugodtabb lett az életem.

Hogy mik vannak!

Tegnapelőtt este kapok egy e-mailt, hogy a marbellai barátnőm fia és barátnője, akik már 2 hónapja Magyaroszágon vannak, feljönnek Pestre, de csak tegnap és csak délben szeretnének találkozni velünk. Jó, megyünk ebédelni!
Csodásan megtaláták az eldugott vendéglőt és ettünk. Közben mesélték, hogy mennyit dolgoztak a házukon, ami egy csinos parasztház, vályogból és totál fel lett újítva. Új villany vezeték, cirkós fűtés stb. A kinti benti festést, kerítést stb. maguk csinálták. A ház valahol a Tisza vagy Tisza tó környékén van, állítólag 1óra 10 perc alatt értek fel Pestre. A srác (67 éves) elújságolja, hogy kérni fogja a magyar állampolgárságot. Ő Londonban született még ott éltek a háború alatti evakuálás nyomán. Aztán természetesen Gibraltárban élt, nevelkedett. Életében először 60 évesen volt Magyarországon. Beszélt valami ügyvéddel, hogy ha a mama születési anyakönyvi kivonatát bemutatja, akkor beadhatja az állampolgársági kérelmét. Az elmúlt években a magyar lány mellett teljesen jól megtanult magyarul. B. Kezdet valamit mesélni angolul, de leintette, hogy érti ő magyarul is. Persze tudom, hogy az egészség biztosítás izgatja őt, mert ha itt önkéntes biztosítást csinál, az olyan olcsó mint sehol máshol. Persze mondtam neki, hogy azért nagy reményeket ne fűzzön a hazai egészségügyhöz, de szerinte mindegy, de legalább van valami. Egész életében szabadúszó volt, gondolom a nem egetverő állami nyugdíjon kivűl nincs is más. Igaz ha a mama meghal, bőven lesz örökség.
Azóta is csak kuncogok magamban, különösen mikor olvasom az anglomán magyarok írásait, miszerint vagy ott lehet élni vagy sehol. A kint élő magyarok, nyugdíjas éveikre Spanyol ország felé kacsingatnak, mert az olcsó, gondolják ők. Aki ott élte le az életét, az tudja, hogy egyrészt  nem olcsó, másrészt maszekban betegnek lenni egy vagyonba kerül. Most aztán kíváncsian várom a fejleményeket, ha élek még jövő ilyenkor.

Szép új világ

Lassan már elérkezünk Huxley fenti könyvéhez. A könyvet nagyon szerettem, de az idea már akkor se tetszett, kivéve persze a lombikban készre gyártott gyerekeket.
Ahogy manapság a buta tömeget manipulálják az számomra egyre rémisztőbb. Először jött a Brexit, amit rengetegen megszavaztak úgy, hogy elhitték a dumát. Egy kicsit se nézek utána vagy gondoltak bele a következményekbe. Ezt még ki se hevertük és máris itt az új amerikai elnök. Egy milliárdos, aki szabályosan össze csalta a vagyonát és még büszke is rá, na meg tv showsztár. Az angolok már másnap tudták, hogy hülyék voltak, az amerikaiak tegnap még olyanokat nyilatkoztak, hogy azért szavaztak rá, mert szeretnék ha minden olyan lenne mint az 50-es években! Az átlag amerikai értelmi képességeiről mindig is lesújtó véleményem volt. Ezen hosszas ott tartózkodásaim se javítottak semmit. Ha az egésznek nem lenne kihatásra Európára is, még örülnék is neki, mert nagyon megérdemlik, hogy elfogyasszák a fekete levest. Sajnos még ez az öröm se adatik meg nekünk, mert a keserű pohár nekünk is ki fog járni.

A fentiek nagy ügyek, de már megy a hülyítés kicsiben is. Németország egyik nagyvárosában egy villamos jegy 2.60 EUR. Viszont ha letöltesz egy appot és megnézel 4x20 másodperces hirdetést, akkor kapsz az okosodra villamos jegyet ingyen. Mostanában vezették be és óriási a siker. Már újabb résztvevő cégeket keresnek, mert nem győzik kielégíteni az igényeket, mert változatosnak kell lenni a programnak. Ez az okos telefon lassan olyan lesz mint a pestis. Biztos lehet jó dolgokra is használni, de a nép nagy része ugye buta. Az ilyen ötletekkel meg még hagyja magát tovább hülyíteni.Nem mindenki olyan határozottan reklám ellenes, hogy amit reklámoznak azt juszt se veszem meg, mint én. Változatlanul érvényben lesz, hogy  aki sok pénzt költ a reklámra, a szemetet is el tudja adni. A minőség meg nézheti magát.
Ilyenkor örülök a 81 évemnek, aminek köszönhetően még lesz időm megmaradni szabad önálló egyénnek és nem leszek az eszközök és reklámok rabszolgája. Ha fiatal lennék, erre már nem sok esélyem lenne, mert a végén mindenkit megemészt ez a rendszer.