Florida sir, mert elmegyünk. Eddig ebben a hónapban még egy szem eső nem esett. Gyönyörű meleg nyár volt, tegnap már szinte kánikula. Az éjszaka aztán dörgésre ébredtem és utánna zuhogott egy sort az eső. Most reggel óta már másodszor szakad le az ég. Egyet dörrren és zuhog utána 10 percig. Igazi tropusi érzetet kelt az idő. Kint közben 27 fok van. Állitólag igy marad egész héten. A bánat csak az, hogy az autót be akartuk húzni egy huzatba. Vizesen nem lehet. Ha tényleg ilyen marad az idő, soha nem lesz ideje szegény autónak megszáradni. No majd meglátjuk. Lassan szedegetem össze a holmit, külön ami itt marad, külön ami jön haza. Utálatos dolog. Mindig ugy indulok, hogy talán most megyek utoljára, ki tudja mi lesz őszig. Na ezt is majd meglátom, vagy nem.

Tegnap, naplemente után indultunk haza. Ez a naplemente, olyan itt mint egy szinház. Az emberek időre kimennek, ha találnak helyet leülnek és várnak. A lustábbak autóval mennek ki és az autóban várják az eseményt. Mi gyalog voltunk, megnéztük és indultunk haza. A yachtkikötőnél az egyik sporthalász pucolt az asztalon két szép nagy halat. A hal miatt álltunk meg, de aztán máson szórakoztunk. Először megjelent egy pelikán, aztán egy szürkegém és végűl egy kócsag. Röpködtek ide oda de végűl szépen elhelyezkedtek 1-2 méterre a pasitól jobbra és balra. A pelikán végűl a háta mögé került be a vizbe. Tudták a besték, hogy lesz majd kaja. Ahogy filézte a pasas a halat, kisebb nagyobb darabokat eldobott. A madarak meg rávetették magukat. Az igazi nagy csontos részeket a háta mögé dobta a pasi, amit a pelikán rögvest el is tüntetett. Muris volt nézni, ahogy türelmesen vártak a sorukra. Ez nyilván kényelmesebb mint a tengerben sk, kifogni a kis halakat.

Tegnap a halászó sast is kifigyeltük. Addig kőrözött a viz felett mignem megkaparintott egy kb 15 centis halacskát. Felvonult vele egy fára, nem a fészkébe, hanem a fára. Ott az egyik lábával ráált a halacskára és szépen elkezdte csipkedni. Elég sokáig elvolt vele, mert kiefele menet láttuk és mikor vissza fele jöttünk még mindig ott csipegetett.

Induláskor persze, a mókuskákat is megetettük.

Volt ma itt nekünk helyi szenzációnk. Délelőtt megjelent egy rendőrautó. Ezt itt sherifnek hivják. Álldogált egy darabig, majd jött egy másik is. Végül kiderült, hogy feltörte valaki a ház közös raktárhelyiségét, ahonnan elvittek egy 400 $ értékű biciklit és egy másik olcsóbbat is. Ezt itt ugy tűnik komolyan veszik, mert a második sherif feliratu autóból komoly felszereléssel száltak ki a rendőrők. Fényképezőgép, ujjlenyomat rögzitő felszerelés meg mit tudom én még mi volt náluk. Ki is derült hamarosan az elkövető neve, kora és külleme is. Van priusza rendesen. 44 éves hajléktalan fehér férfi.Majd a rendőrök elvonultak. A szomszéd meg siratta a biciklit. Biztositása persze senkinek nincs, mintha csak otthon lennék.
Este fele jövünk haza és előttünk kanyarodik be megint a rendőrautó. Kiderült, hogy a betörönk visszajött és el akarta vinni a maradék bicikliket. Volt nála egy pajszer és egy csipőfogó, miután a biciklik össze voltak láncolva. Szemfüles lakó észrevette, telefon a rendőröknek, de közben a kedves betörő elinalt hátra, ahol bokros sövény van és egy csomó kis házikó. Autóval követni nemigen lehetett.
Ezután hosszas tere-fere kezdődött, amiből kiderült, hogy a feketék kevésbé veszélyesek mint ezek a hajléktalanok. A feketék állitólag elég hamar megijednek, a fehér hajléktlanok viszont erőszakosak és nem ritkán fegyverük is van.
Eddig azt hittem, hogy a béke és nyugalom szigetén lakunk, ma ez a hitem megdőlt.:-(((
Holnap a raktár ajtaja, ami nevetséges volt eddig, ki lesz cserélve egy erősebbre. B. viszont azon lelkizett, hogy én soha nem behúzott függöny mögött élem itt az életem, hanem este is jól kivilágitva és akárki kifigyelheti, hogy mi van itt. Szerintem max ezt az öreg használtan vett computert viszik el és a nyomtatót. Részemről más értéket itt nemigen látok. Gondolom a butorokat nem viszik, azt hamar észre venné itt valaki. Nem hagyom, hogy az esetleges betörők határozzák meg a szoklásaimat!

Kizöldöltünk

Ma St.Patric napja van, ez az Irek főszentje, vagy valami ilyesmi. Miután itt mindent kihasználnak amit ünnepelni lehet, ezt is megünneplik. Az üzletekben már napok óta valami eszméletlenűl gusztustalan vadzöld süteményeket árulnak. Naiv én, azt hittem ebben kimerült az ünneplés, de nem. A falunkban valami futóverseny volt, mindenki valamilyen zöld poloban futott. Hogy honnan hová, azt nem tudjuk, mert mi csak a tengerparton találkoztunk a számmal ellátott zöldben futókkal, nagyon elszórtan. Egyik másik már a halál küszöbén volt, legalább is ránézésre.
Bent a faluban aztán ment a népünnepély. Le volt zárva megint a főutca és minden tele volt zöldbe öltözött emberekkel. Nagyon erős lehet itt a gyöngykészitő lobby, mert sokaknak a nyakában több sor zöld gyöngy lógott. Itt mindegy milyen ünnep, az ócska gyöngy az nyerő. A sörözök és társai is jó üzletet csináltak, mert fürtökben álltak kint azok, akik nem fértek be és itták a sört.
Mindez semmi nem vont le abból, hogy ragyogó kék volt az ég, csendes a tenger. A legkülönbözőbb vizi madarak nyüzsögtek és két műfészekben is volt vizisas, sőt az egyik ugy nézett ki mintha kicsinyek is lettek volna. Sajnos csak következtetni lehet, mert tul magasra vannak épitve ezek a fészkek. A mókusok is vigan hancuroztak a fák között a parkban. Szemlátomást nagyon jólakottak voltak, mert rá se hederitettek az amerikai mogyoróra.

Nyaralunk!

Ha jól számolom, mához 2 hétre indulunk haza. Az idő rendes nyári, igy most tudatosan élvezem. Elintézni való nem sok van. Vásárolni a repülő miatt nemigen lehet, igy marad a tenger és a tengerpart. Ez nekem mindig a szabadságot jelentette, igy most egészen tudatosan élvezem.

Ma kimentünk a Honeymoon szigetre. Voltunk már ott egyszer, de akkor igen hideg szél fujt. Most jobban szemügyre vettük a helyet és megállapitottuk, hogy jobban járunk ha az igazi fehérhomokos tengerpartra megyünk. Persze itt is lehetne fehér homok, de ezzel a szigettel valahogy nemigen törödnek. Senki nem lakik rajta. Őstermészet, regeteg rendetlen pálmafa és nagy parkolók. Nos az utóbbiért kemény $8 -at kell fizetni. Kigyalogoltunk a parton jó messzire. Egy idő multán már nem is tünt hidegnek a bokáig érő viz. Utközben felöltöztem, mert annyira erősen sütött a nap, hogy féltem a napkiütéseimtől. Ide még nem érkezett meg a nap/bőrrák hisztéria, mert midenütt órákat süttetik magukat az emberek. Kellemes volt egy idő után már teljesen magunkban voltunk. Visszaérve láttuk, hogy a parkoló közelében már akkora volt a népsürüség mint egy olasz tengerparton. Ezek nem gyalogolnak, pedig az egész tengerben az a legszebb mikor az ember sétál a bokáig éérő vizben.
Közben igen érdekes madarakat is lehet látni. Volt egy vizimadár pár. Akkora mint a sirály kb. piros lába, csőre és szeme volt. A többi szinei fehér barna és fekete. Ilyet eddig nem láttunk. Az, állitólag a szigeten honos, vizisasok se mutatkoztak, de sebaj. Ők itt laknak a közelünkben.

Dali

Csütörtökön, második nekifutásra sikerült megnéznünk a Dali muzeumot. Csak a cél előtt néhány méterrel tévedtünk el kicsit, mert le volt zárva egy ut. Ezután kezdődött a parkolási mizéria. Itt teljesen elszokik az ember attól, hogy keresni kell helyet. Itt mindig mindenütt rengeteg hely van. Nem is vacakoltunk sokáig, beálltunk egy parkolóba és fizettünk mint egy katonatiszt. Aztán sorba álltunk, mert szemlátomást mindenki kihasználja a félárat csütörtökön délután. Végül aztán bejutottunk és felbaktattunk 3 emeletet egy grandiózus csigalépcsőn. Volt lift is, de nem mértük fel, hogy 3 emelet magas a csábos lépcső.
Miközbe befele lökdösődtünk a tömeggel, leszólitottak minket magyar ifjak, akik tanulási célból tartozkodnak az USA-ban. Miután ők kifele mi meg befele áramlottunk, sok idő nem volt a társalgásra. Bejutottunk egy nagy rosszul megvilágitott terembe. Az egyik oldalon teljes hosszuságban és két sorban levelezőlap nagyságu képek voltak, még a normális korszakából. Goyaval volt kapcsolatban a dolog, de miután minden csak spanyolul volt kiirva a lényeget nemigen értettük. Azért persze végig jártuk a vagy 25 méteres falat. A terem másik oldalán már az általam őrültnek nevezett korszakából voltak képek, amik nekem nem mondtak semmit. A másik oldalon egy hasonló nagyságú teremben vegyesen voltak a képei. Ami megmaradt egy gyönyörű tengerparti naplemente, ahol a kisvárosra rávetődő napsugarak voltak a lényeg és nem a tengeri naplemente. Tetszett még egy hatalmas kép, amin Gala, természetesen meztelenűl a nézőnek háttal nézett ki egy ablakon. Nagyon szépek voltak a szinek, a körités. Szintén nagyalaku kép Kolumbusz, mikor éppen Amerika földjére lép. Az összes többit elfelejtettem, ami nem jelenti, hogy a felsoroltak az értékesek és a többi nem, de ez ragadt meg nálam.
Azt, hogy ezt a muzeumot, direkt Dali képeinek épitették, csak most tudtuk meg. Érdekes modern épület három szinten. Lent csak a kassza, butik és kávézó van. Első emeleten bibliotek volt kiirva, de nem nyilvános. A muzeum maga csak a 3. emelet.
Lehet, hogy majd még lerohanjuk a tampai muzeumot is, ami szintén nemrég készült el és jelenleg egy Degas kiállitás is van benne.

Ez a tegnapi séta egyik ereménye. Ilyen azaleák virágzanak most lépten nyomon.
Ma viharos szél fujt de nem volt hideg. Ki is mentünk a tengerpartra és kb. 20 percig birtuk a szél és a nap együttesét. Mert mi ha ott vagyunk ki is ültünk a székünkre. Viszont az amerikaiak, ültek az autóban és nézték a tengert.
Ezek után bementünk egy outletbe és vettünk B-nek 3 shortot és nekem 2 halásznadrágot. Óriási program volt, de ilyen napoknak is kell lenni néha.

Mardi Gras

Mardi gras az itteni farsang, Most néztem utána, hogy az első franciákkal jött ide a divat és főkét New Orleansban honosodott meg és lett hires. Itt zenés csim-bumm felvonulás van lacikonyhai bűzzel és rengeteg emberrel. Olvastam az ujságban, aztán totál elfelejtettem. Nekem a farsang a tegnapi német hirekben elkapott kölni és mainzi felvonulással befejeződött.
Ma délután mikor elindultunk mókus szeliditő sétánkra, rájöttünk, hogy nem tudunk a tengerparton megállni az autóval, mert tele az összes parkoló. Akkor kérdeztem, hogy kedd van-e ma, mert ha igen, akkor népünnepély. Szépen haza is jöttünk és gyalog indultunk útnak. Még csak 5 óra volt, a felvonulás pedig hétkor kezdődött de a zenekarok már irtózatos zajjal hangoltak, próbálták az erősitőket, no meg rettentő bűz áradt a lacikonyhás standokról. Valahogy átevickéltünk a kezdődő tömegen és kiértünk a tengerpartra. Vizisas nem mutatkozott, mi meg elindultunk vissza, elkerülve a falu főutcáját. Nagyon hangulatos kis utcákon araszoltunk vissza fele. Sikerült néhány gyönyörű és hatalmas azaleát lefényképeznem. Szerencsére le voltak zárva az utcák, igy nyugodtan járhattunk az utca közepén. A járdán ugyanis lógtak a pókhálós hernyók, igy is pöcköltük egymásról lelkesen a kis hernyókat. Szembe özönlött a nép. Jól felszerelkezve székekkel, viharkabátokkal italokkal stb. Jelmezeseket is láttunk, de szemlátomást nem jutottak túl a tengeri rablókon jelmezileg. A nép jól berendezkedett, hogy este 11.-ig kint lesz. Olyan helyeken üldögéltek, ahol még egy lélek nem járt, gondolom vártak még vagy másfél órát mire odaér a felvonulás. Mázli, kifejezetten meleg lett az este. Ilyenkor mindenki szines gyöngyökkel a nyakában jár. Ránk is ránk akartak aksztani mikor kifele mentünk, de kibujtunk alóla. Már a Gasparilla ünnepen is ment a gyöngydobálás. Itt feltehetően ez az ünnepi hangulat csúcsa. Akkor már jobb a német módi, ahol tegnap csak Kölnben 3 tonna cukorkát dobáltak a nép közé a felvonulók.
Most azon gondolkoztam, hogy vajon otthon miért pont a nagybőjt első napján tartják a torkos csütörtököt? Van erre valami ésszerű magyarázat? A magam részéről igen távol állok mindenféle böjti gondolattól, de ezen azért elgondolkoztam.

Minden ünnepség közepette, tegnap kaptam egy régi barátnőm halálhirét. 83 éves volt és már régen nagyon beteg, igy rendjén van a dolog. Viszont vele távozott stockholmi életem utolsó előtti tanuja. Igen abból a nagy társaságból már csak egy barátnőm van életben. Férjemet pedig ma 16 éve láttam utoljára élve. 9.-én hajnalban meghalt. Nem kicsit borongok itt magamban.

Csodálatos a tavasz felénk. Az egész városban nyilnak a hatalmas azalea bokrok. Semmi nem látszik csak a virág összefüggően.
Ugyanakker az itteni tölgyek is tavaszt éreznek, bár még nem hullatták el az összes régi levelüket. Ugy néz ki nem is fogják. Van valami barka szerüség rajtuk, ami állitólag rendkivúl alergen, abból lesz majd a levél. Tényleg hasonlit a parlagfűre csak a fáról lóg lefele. Valami pókháló szerüség is lóg mindenféle fáról. Az ember gyanutlanul belesétál és akkor derül ki, hogy kis apró sárga hernyócskák lóginyáznak a pókhálón. A minap mindketten belesétáltunk. Utána nem győztük lefricskázni magunkról az apró hernyókat. Ajánlatos óvatosan bánni velük, mert pillanatok alatt szétkenődnek és ronda élénksárga pacnik maradnak a helyükön. Nem voltam elég óvatos, mosásba ment a holmi ami rajtam volt.:-(((
Kiváncsi lennék milyen állat lesz ezekből a hernyókból. Feltehetően soha nem fogom megtudni.
Az viszont kiderült, hogy milyen madár az amit láttunk ülni itt egy fészken valamint a tengerparton is feltünt. Ma az ujságban volt egy kép róla, osprey a neve. Szótáram nincs, de kérdeztem a googlet, nem tudta. Végül beirtam egy topicba, ahol vannak angolosok. Kiderült, hogy vizisas a neve. Feltehetően nem leszek itt mikor kicsi sasok lesznek. Igy aztán maradok a mókus szeliditő programnál, ugyis a szőrös álatok a kedvenceim.

Idei kötéseimen az átok üldögél. Saját kardigánom, aminek irtó tetszik a fonala, teljesen ortopédra sikerült. Mindkét ujját ki kellett fejtenem, miután már teljesen össze volt állitva, felbontani és ujrakezdeni. Lényem 5 éve, szupervékony fonalból, elkezdett pullovere azért került a sülyesztőbe, mert elrontottam az ujjait. Már totál elfelejtettem, hogy létezik, mikor egy szekrény takaritás alkalmával előkerült. Most az is itt van és már ujrakötöttem mindkét ujját. Kár, hogy nincs 4 kezem, per pillanat nagyon tudnám hasznositani őket. Bő 3 hét még, majd meglátom mi lesz kész és mi fog itt várni legközelebb.

Orlando

Mituán már 4 éve szerettem volna, tegnap elmentünk Orlandoba és megnéztük az Epcot centert, ami a Disney egyik melléküzeme. Mindketten láttuk már uj korában és most mindketten nagyot csalódtunk. Első benyomásunk szerint ez anno a 80-as években ugy indult, hogy ez egy Disneyland felnőtteknek. Nagyon komoly témákat mutattak be, pl. a föld keletkezése, a jövő mezőgazdasága meg ilyesmit. Nos mára ez totál elgyerekesedett. Tudom az amerikaiak gyermekded lelkek, de azért ez már tulzás volt nekünk legalábbis. A föld keletkezéséből egy showműsort csináltak, de minek?
Mindehhez utaztunk 2 órát autóval, megfizettük a méregdrága belépőjegyeket + parkolás 14$ Onnan aztán már kis vidámvasut vitt minket a bejárathoz. A parkoló egy külön szám, Megnéztük, hogy a D sorban vagyunk. Az persze csak este derült ki, hogy D szektorban 18 sor van. Maguk a helyek persze nem voltak számozva és vagy ezer autó álldogált ott mikor jöttünk volna haza. Na azért megtaláltuk a végén a sajátot.
Bent az elgyagyásodott bemutatók közt nagyon szép és ápolt kertet, parkot épitetettek egy elég méretes tóval. Szerencsére az idő nagyon kellemes volt, napsütés, enyhe langyos fuvallat. Igy azátán körbesétáltunk. A tóparton különböző országok pavilonjai és vendéglői állnak. A franciáknál ebédeltünk nagyon amerikaiasan elkészitett akármit.
Most van még három alkalomra belépőnk, csak tudnám mit is akarjunk legközelebb megnézni. Max. egyszer fogunk még menni, de lehet, hogy egyszer sem.
Megint bebizonyosodott, hogy nem jó dolog visszamenni valahova évtizedek multán. Első látogatásomról csak jó emlékeim voltak.

Ujsághirek

A napokban elfelejtettem megirni az aznapi ujsághirt, miszerint Londonban valahol anyatejből készült fagylaltot árulnak. A készlet pillanatok alatt elfogy. Egy adag 22.50 angol font, ami azért elég borsos ár.
Ez nekem az a kategória, hogy már nem fognak ezek megbolondulni. Engem a gondolatra is enyhe undor fogott el, de ugye én elég rosszul viszonyulok az ilyen gyerek és környéke dolgokhoz.
Ma viszont azt irta az ujság, hogy betiltották a londoni anyatej fagylaltot, mert veszélyes az egészségre. Minden féle fertőzést lehet tőle kapni, pl. hepatitis vagy aids. Nem vagyok virologus, de ha a virusok jól viselik a fagyasztást, akkor könnyen el tudom képzelni.
Pozitiv hir volt viszont számomra az ujfajta vesedonor módszer. Azzal kezdődött, hogy egy felnőtt fiu az anyjának akarta adni az egyik veséjét. Igenám de nem passzoltak össze. Ezer féle szempontot néznek és mindennek passzolni kell ha sikert akarnak elérni. Volt viszont más aki passzolt, aztán egy harmadik akihez az első fiu passzolt és igy tovább. Computeres világban ezt össze lehet hozni. Végül egy teljes országot behálózó vesecsere jött létre. Mutatták a térképen, hogy a keleti parttól a nyugati partig mentek a vese szállitmányok. Meg volt tervezve, hogy ki mikor kerül a műtőbe, melyik városban, mikor érkezik a repülőgép a vesével stb. Nem kis organizációs munka állt a dolog mögött, de sikerült. Aztán arról irtak, hogy propagálni kellene ezt a módszert, hogy minél többen tudjanak róla, valamint jó lenne ha annyira elterjedne, hogy nem kellene több órás repülőutakat betervezni. Hihetetlenűl izgalmas belegondolni, hogy x városban elkezdik a műtétet, miközben a vese még valahol a levegőben van y-ból jövet. Ugyanakkor az x-ben kivett vese z-be megy és igy tovább.
A lényeg az, hogy ha valakinek van donorja, az ma jó esélyel hamarosan kaphat megfelelő vesét.

Ma nem sétálni voltunk, hanem gyalog mentünk a bankba. Sajnos mogyorót elfelejtettem vinni, igy szegény mókusok hoppon maradtak. A fészek teljesen üresnek tünt, vajon hova lett a madár és mi lesz a tojásokkal? Tele van az élet izgalmakkal.:-)))